Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-28 / 254. szám

Ne legyen fizeíéskiegészilés a prémium Prémium vagy nyereség- részesedés? — Sokszor tet­ték fel a kérdést az ipari vállalatok gazdasági és mű­szaki vezetői eddig. Es jog­gal. Az elmúlt években a nyereségrészesedés rendszere és a prémiumfeladatok kö­zött nem volt lényeges ösz- szefüggés. Sőt, sokszor el­lentétes irányú érdekeltsé­giét jelentett a két ösztön­zési forma. A vállalatvezető egy-két, sokszor nem az egész vállalat tevékenységét jellemző termelési mutató teljesítése mellett tört lánd­zsát, mert ezen múlt a pré­miuma. Emiatt gyakran kevesebb lett a nyereség, mint amennyinek a létre­hozására a vállalat dolgozói képesek lettek volna. A kormány közelmúltban megjelent határozata alap­ján 1966. január 1-től az iparban és építőiparban dolgozó műszaki és admi­nisztratív vezetők pré­miumrendszere megválto­zik. A változások röviden így foglalhatók össze: a vállalatok általában áz ed­diginél nagyobb, az 1965. évi prémium hetven száza­lékának megfelelő összeg felett szabadon rendelkez­hetnek. Ennek az összegnek odaítéléséről a vállalat ve­zetői döntenek, ők Írják elő, milyen feladatokért, kik kaphatnak prémiumot. A keret felhasználásba, kivé­teles esetekben, a pónzösz- saeg maximum húsz száza­lékáig szólhat bele a fel­ügyeleti szerv — miniszté­rium, iparigazgatóság — többnyire a műszaki fej­lesztésre, vagy az export­tervek tejesítésére vonatko­zó prémiumfeladtok elő­írásával. A prémiumrendszer alap­vető módosítását jelenti, hogy az összeg a nyereség- részesedés alakulásától függ, tehát a vállalatok a nyere­ségrészesedési napok szá­mától függően az alap­összegen kívül még to­vábbi prémiumkeretet kap­nak. Ez a növekedés nem terheli a vállalatnál egyébként is felosztható nyereséget, másszóval tehát „pluszpénz”. Itt álljunk meg egy pil­lanatra, az érintett műsza­kiak körében a rendelet megjelenése óta az a legiz­galmasabb kérdés; több lesz, vagy kevesebb a pré­mium? Egy mondatban így foglalhatjuk össze: az sze­mély szerint tőlük és a vállalat tevékenységétől függ. Mert, ha az 1969. évi prémiumkeretet száz száza­léknak tekintjük, akkor ál­talában ennek hetven szá­zalékát minden további nél­kül megkapják a vállalatok. Az elért nyereségrészesedé­si napok után még ez emel­kedhet, az 1965. évi keret 130 százalékáig, tehát az idei évhez inéi Len harminc százalékkal több lehet a ki­fizetett prémium. Üj a rendeletben, hogy megszűnik a felső hatar, mert eddig az alapfizetés legfeljebb negyven százalé­kát tehette ki a prémium. Egy-egy különösen fontos feladat esetén a vállalat igazgatója akkora prémiu­mot állapíthat meg, ameny- nyit szükségesnek ítél, nincs korlátozás. A pré­miumfeladat kiírásába és összegszerűségébe sem szól­hat bele a minisztérium. Megszűnik tehát az az ál­datlan állapot, hogy pré­miumfeladatokat kelljen kreálni, sokszor szinte ki­találni, ahhoz, hogy jól dol­gozó vezetőket jutalmazni lehessen. Ha egy vezető a számára kötelezően előírtnál többet és jobban dolgozik, akkor meg lehet jutalmaz­ni, minden mondvacsinált ürügy nélkül. A vállalatok igazgatóit és főmérnökeit a következő években a vállalat összered- ménye alapján, utólag pre­mizálják. Ez az intézkedés remélhetően a vállalatok jobb gazdálkodását segíti majd, mert az igazgató el­sődleges anyagi érdeke is az lesz, hogy a mérlegbe­számoló minden tekintetben jó eredményeket tartalmaz­zon. Régebben például vol­tak olyan országos vállala­tok, ahol az igazgató a se­lejt két százalékos csök­kentéséért kaphatott csak prémiumot. Érthető, ha ilyen esetben ezt tekintette fő feladatának és természe­tesen ezt szorgalmazta mun­katársainál is. így a helyes elgondolások nem egyszer szükségszerűen eltorzultak a gyakorlatban. Termesztésen az új pré­miumrendszer sem csoda­szer. A végrehajtás során dől el, hogy rendelet ma­rad-e vagy pedig a dolgo­zók és az egész népgazda­ság érdekeit jó irányba te­relő gyakorlat. Az a cél, hogy ne „centizgessenek” a prémiumkifizetéseknél, a jó munka alapján azok, akik megérdemlik, differenciál­tan kapjanak jutalmat, ne legyenek bérelt helyek, ne legyen fizetéskiegészítés, hallgatólagos megegyezés: „kapsz kétezer forintot, plusz havonta háromszáz prémiumot”. Persze, ehhez bátran kell felhasználni a rendeletadta lehetőségeket, élni kell vele. Merni jutal­mazni, ha azt kiérdemelték, vagy egyáltalán nem adni semmit. A rendelet érdekeltté teszi a gazdasági vezetőket a nyereség növelésében, mert ha jól dolgozik a vállalat, több jut nekik és több a dolgozóknak. Omlik a tarpal „hegy”. 50 kilogramm robbanóanyaggal 3 c^er köbméter követ termeltek ki a tarpai bányában. A 30 kőbányásznak két hónapig lesz belőle munkája. Csak egyszer veit reklamáció... iNagyítóJeocse alatt a koozervgyár minőségvizsgáló munkája Nyíregyházi Konzervgyár. A földekről lassan bekerül az utolsó szállítmány nyers­anyag is, de itt szinte újig elhúzódik a munka. Az egész gyár dugig van félkész, vagy elszállításra váró ter­mékekkel. Exportra és bel­földre megy az áru, néhány napja indították útnak az ezredik vagonnal. A minő­séggel mindenki elégedett, csak egyszer volt egy belföl­di reklamáció, minimális mennyiségről.. Mikor „öreg“ az áru? — Az sem a mi hibánk­ból — magyarázza Tóth Er­zsébet vegyészmérnök, a la­boratóriumvezető helyettese. — Egy bolt eper fagylaltve­lőt kapott. A különben is kényes árut a legnagyobb kánikulában bádogtetős épü­letben tárolták. Természetes hogy a nagy melegben meg­romlott az áru. Éber szemek vigyázzák itt az árut. A nyers beérke­zésétől a vagonberakásig szinte megszámlálhatatlan vizsgálaton esik át. A nyers­anyagátvevő már be sem ereszti a portán a feldol­gozásra alkalmatlan szállít­mányt. A babszezon idején történt meg, hogy egy egész rakományt küldtek vissza, mert „öreg” volt az áru. A bírósági döntés Árvái Istvánt, a Nyirlu- gosi Állami Gazdaság trak­torosát hat havi javító-ne­velő munkára ítélték. Ugyanennyi időre fizetésé­nek tíz százalékát is meg­vonták. A tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a baleset a gazdaság hibájából követ­kezett be. Nem volt megvi­lágítva a műtrágyaszóró, me­lyet vontatott. Kötelezték a gazdaságot az akozott 4147 forintos kár megtérítésére. Ezt kifizették. ELŐZMÉNYEK A traktoros műtrágyát szórt, a hozzá beosztott Karóczkai Józseffel. Munka után megegyeztek abban, hogy Árvái István Karócz- kait hazaszállítja Encsencs- re. Feltették a gépre Ka­róczkai kerékpárját, de vontatta a traktoros a mű­trágyaszórót is. melyet nem szereltek át közúti vonta­tásra. Kifordulva a közútra azonnal bekövetkezett a baleset. Kópis Ferenc, 8ki feleségét szállította motor­ján, a műtrágyaszóró végé­be ütközött. Mindketten csaknem egy hónapig tartó sérüléseket szenvedtek. Ta­nuk állították, hogy Árvái Istvánt és Karóczkait ita­lozni látták az egyik kocs­mában. A baleset és a belőle következett kár munkaidő után történt. Árvái István traktoros „fekete” fuvar közben követte el. Ezért a kár őt terheli. A gazdaság nem vállalhat érte felelős­séget. TÁRGYALÁS Egyszerű emberek a tag­jai a vállalati munkaügyi döntőbizottságnak. Keserű Mihály az elnök, raktáros. Sajnálkozóan csóválja a fe­jét. Demendi András. a kertészeti brigád vezetője elgondolkozik. Szoboszlai Károly, a szerelő bosszan­kodik: „Miért kellett von­tatnia a műtrágyaszórót is? Egy traktorosnak tudnia keil annyit, hogy átszerel- je közúti forgalomra.” Beszólítiák Árvái Istvánt. Rajta olajos pufajka. csiz­ma. Idegesen gyűrő get i a kopott svájcisapkát. A raktáros: Mondja et, hogyan történt. bejövő nyersanyagot mikro­biológiai vizsgálatnak is alá­vetik. Ha a megengedettnél több mikrobát találnak, al­kalmatlannak minősítik a konzerválásra. Lekvár — refrakto­méter alatt Az igazi minősítés még csak ezután kezdődik. A la­boratórium munkáját itt már a gyártásközi ellenőrzés veszi át. Iván György ve­gyészmérnöknek, a gyár fő- technológusának irányítása alatt a konzerválás, befőzés szinte minden egyes munka­fázisát figyelemmel kísérik. A gyártásközi ellenőrzés során azt is megállapítják, hogy egy-egy üvegbe bele­rakják-e a megfelelő meny- nyiséget. Egy ötnegyede* üvegbe például 550 gramm uborkát kell rakni, a tartó­sítólének pedig 300 gramm­nak kell lennie. — Ennek kettős feladata van — magyarázza a fő- technológus. — Ha kevesebb az uborka, akkor a keres­kedelemnek már minőségileg nem felel meg. Ha többet teszünk bele, ezt ugyan nem kifogásolják, de akkor meg mi fizetünk rá. A gyártásellenőrzés maga is rendelkezik laboratórium­mal. Amikor betértünk ép­Mellé beszél. A szerelő kérdez; Leg­alább előttünk, munkatár­saival szemben legyen őszinte. Kérdés-felelet játék. Min­den szót ki kell húzni a traktorosból. — Mikor voltak a kocs­mában? — Nem voltunk. — A tanuk állították. — Háznál ittak? — Ott sem. Elvittek a bélteki kórházba és meyá'- lapftották, hogy nem ittam — védekezik. A baleset délután fél hat tájban következett be. A vizsgálatra viszont éjfél előtt került sor. A raktáros: Akkor a bí­róság miért büntette meg? A traktoros: Gondatlansá­gomért. Hallgatás. Újabb kérdések. Mit keresett munkaidő után traktorral, műtrágyaszórót vontatva Piriese felé? Miért kellett hazaszállítania Ka­róczkait, mikor ő kerékpár­ral volt? Az első kérdésre nem válaszol. — Velem dolgozott hónapig. Rábeszélt, hogy vi­gyem haza, mert nem bírja a lába a kerékpározást. —■ És ha meghal a mo­toros és a felesége’ — kér­di az elnök. Földre ejti tekintetét, gyűrögeti a sapkáját. — Nős? Van családja? — Igen. Egy gyermekem van. Hat hónapja alacsonyabb munkakörben dolgozik. Ha­vonta kétszáz forinfta] visz haza kevesebbet Fél éve nem ült traktoron. — Nem sajnálja? Szereti maga a gépet? Hirtelen feltekint. Csil­log a szeme. — Szeretem. — Nem látszik meg — mondia a tapasztalt idősebb szerelő. — Higgyék el szeretem. Alig várom, hogy újra gép­re üljek. DÖNTÉS Kiküldik. Mérlegelnek. Figyelembe veszik, hogy a hat havi javító-nevelő mun­ka alatt becsületesen dol­gozott. Korábban sem köve­tett el súlyosabb szabály­talanságot. — Én úgy látom meg­bánta. És meg Is érezte’ pen a gyártás alatt lévő szil­valekvár szárazanyagtartal­mát vizsgálták refraktomé­terrel. Az eredményt Iván György is ellenőrizte. — Még tovább kell főzni. — mondja, majd magyará­zatul hozzáteszi — csak 53,6 százalékot mutat. El kell ér­ni az 56-ot. Egy gramm só hatása Ahány termékféleség, any- nyi előírás, követelmény, A dzsemnél például már biz­tosítani Kell a 62—65 száza­lékos szárazanyagtartalmat. Ha exportra megy, akkor 65 százalékon felül alkalmas szállításra. A tartósítás mértékét az ecetsav, az ízt a só, a cukor és a fűszer együttes aránya határozza meg. Egy gramm­nyi eltérés is már a minő­ség rovására megy. A gyár laboratóriumában újra vizsgálat alá kerül az áru. A műszak végén a sza­lagról lekerülő üvegek fél­ezrelékét veszik tüzetes vizsgálat alá. Ellenőrzik a kész gyártmány kémiai ösz- szetevőit, súlyát, száraz­anyagtartalmát, ízét, zamatát. Az érzékszervi ellenőrzés során már megnézik az áru alakját, színét is. Tóth Árpád anyagiakban is — így az elnök. — Jól Ismerem. Mikc>r ide került egy ócska Zctort kapott. Iparkodott — foly­tatja Demendi. Döntenek. Kártérítésre kö­telezik. Egy havi átlagke­resetének erejéig. Esetleg egy pohár bor. Hozzá a meggondolatlan szívesség, fegyelemsértés: 4000 forintjába került a gazdaságnak. Árvái István családja is megérezte. Vajon megérte-e? És a lelkiismeretfurdalás: két embert ért baleset. Behívják. A raktáros Is­merteti a döntést. Árvái megkönnyebbül. — Soha nem fordul meg ilyen velem. A Kelet-Magyarország 1965. augusztus 15-i szá­mában hírt adtunk arról, hogy a Nyíregyházán meg­épült víztorony átadása ké­sik, Két esztendő óta hú­zódik a probléma és érdem­leges intézkedés nem tör­tént a hibák kijavítására. Megírtuk, hogy a nyolcszáz köbméteres vízmedence het­ven centiméter vastagságii vasbetonból készült fenék­lemezei Atszlvárognak. Ezt a generálkivitelező is elis­merte, csak éppen semmit nem tettek ezek megszün­tetése érdekében. Megírtuk azt is, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet az ÉKIN nevezetű vízzáró anyag használatát közegészségügyi szempont­ból mindaddig leállította, amíg meg nem vizsfiáljáic ártalmas-e az egészségre, vagy nem. E hó 21-én kelt levelé­ben válaszolt cikkünkre az É. M. Építőipari Főigazga­tósága. melyben közölte, hogy a cikk megjelenése után helyszíni vizsgálatot tartott. Ezt írják: „ .. .Meg­állapítottuk, hogy a vízto­rony két medencéből áll, melyek közül a külső me­’ Panasz nyomán: Nem méltó! Az öregek, a nyugdíjasok megbecsülésének aligha szép példája, amit a méhteeki ,.Űj Élet” Tsz-ben mutat­tak. Az eset előzményei még 1960-ra nyúlnak vissza. Akkor a tsz állatállományá­nak áprilisban már egyál­talán nem volt takarmá­nya. A vezetőség vásárolt, amennyit csak tudott. de eladó sem volt elég. Ezért fordultak több hely­beli gazdához, többek kö­zött Tóth Kámári Ady Endre út 1. szám alatti la­koshoz is. Tóth Kálmán 25 mazsa búzaszalmát £ dott kölcsön, majdnem négv sze­kérrel. Ezt a szalmát fel­vágták szecskának, és meg­felelő eljárás után megetet­ték az állatokkal. Ipy sike­rült kihúzni, míg lett zöld­takarmány, A tsz-elnök pecséttel, alá­írással vállalta, hogv aratás után természetben, vagy készpénzben adja vissza a kölcsönt. Erre azonban a mai napig nem került sor. Tóth Kálmán idős, mun­kaképtelen, nyugdíjas -m- ber. Jövedelme a havi 360 forinton kívül csupán a kertből jön. Az sem sole. Nehéz körülmények között él. Mivel úgy gondolta, hogy mégsem lehet jó a tsz-vezető eljárása, panaszt tett a járási tanács tagjá­nál. Ezután a járás írásban megkereste a tsz-t. hogy vállalt kötelezettségét tel­jesítse. Erre sem reagáltak! Beke Sándor, a jelenlegi tsz-elnök még azt is mond­ta Tóth Kálmánnak, íogy keresse meg elődjét, aki a kölcsönt kérte, s attól kö­vetelje vissza a szalmát. Pedig a szövetkezetnek volna miből megadni. Az idén is bizonyosan meglesz munkaegységenként a negy­ven forint, a tavalyihoz ha­sonlóan. Csakhát.,. Nem egyedüli az eset még Méhteleken sem. Tévé­zni értelmezik az idős em­berekről való gondoskodást, s a közös gazdaság nevé­ben adott szót. Nem méltó sem szövet­kezeteinkhez, sem társa­dalmi rendszerünkhöz... dence kb. másfél éve üzem­szerűen működik, míg a belső medence időszakosan többször fel lett töltve. Az üzemeltetőnek, kizárólago­san a belső medence „ÉKIN” mázolásával kap­csolatban van kifogása , Közlik azt is, hogy az ügy végleges lezárása érdeké­ben október 25-én az érde­keltek a helyszínen „ÉKIN ’ mintát vesznek és az a la­boratóriumi vizsgálat utáni eredménytől függően vagy megmaradhat vagy te kell verni. Befejezésül közlik szerkesztőségünkkel: „Az üzemeltető nyilatkozott, hogy amennyiben a vegy- vizsgálat kielégítő lesz, úgy a létesítményt azonnal át­veszi. Amennyiben a vizs­gálat eredménye nem kielé­gítő, utasítani fogjuk az É. M. Mélyépítő Vállalatot a munka soron kívüli el­végzésére, ami még ebben az évben megtörténhet.” A vizsgálatot már megej­tették. Szeretnénk, ha ezt is közölnék szerkesztősé­günkkel. Reméljük sikerrel járt. s bízunk abban, hogy sok huzavona után a nyír­egyházi víztorony teljesei} üzemelni fog, s javul a vé> ros vízellátása. Szemközt — a hibázóval Balesetet okozó traktoros a döntőbizottság előtt Farkas Kálmán Kun István Intézkedés történt a „Mi /esz a víztoronnyal? “ című cikkünk nyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom