Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-27 / 253. szám

A SZABOLCSI NŐK CSÜTÖRTÖKI TANÁCSKOZÁSA ELŐTT V Kapkodás nélkül! Megyei iparunk mérlege Az esztendő, egyszer­smind az ötéves terv befeje­ző negyedévében vagyunk. Sok-sok erőfeszítés összege- ződik most, és azt nem fe­lesleges aláhúzni, hogy ez a rövid, alig két és fél hó­napnyi időszak jelentősen befolyásolhatja még az öt­éves munka végső mérle­gét is, de különösen a tervidőszak utolsó éve: 1963. gazdasági eredményeit. Minisztériumi vállala­taink az éves tervnek a háromnegyedévre eső részét 98,2 %-ra teljesítették, ami az éves tervnek vala­mivel több mint hetven százaléka. Tanácsi iparvállalataink általános eredménye jobb, mert a tervezett szintet háromszázalékkal túltelje­sítették és hozták az éves tervnek megfelelő 75 %-os részesed és ti A vállalatok termékei népgazdaságilag hasznosak. Az öntöde Vállalat több­lettermelése több radiátort eredményezett Az Országos Gumiipari Vállalat nyíregy­házi gyáregységének 4,4 %-os túlteljesítése hűen tükrözi azt az áldozatos munkái, amivel a gumiipari dolgozók biztosítani kíván­ják a tűz által elvesztett kapacitást. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár 2,4 %-os túlteljesítése sem elfekvő készlet, mert az itt előál­lított termékek a világpia­con keresettek. Közélelmezésünk tökéle­tesebb ellátását segíti a Húsipari Vállalat 17,7 %- kai, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat 5,3 %- os többlete. Sajnos a tervteljesítésben lemaradt vállalatok termé­kei is keresettek. Éppen ezért kell az év végéig az adósságot lehetőség szerint törleszteni a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak, a Növényolaj ipari Vállalat­unk. a Demecseri Burgo­nyakeményítő Gyárnak, a onzervgyárnak. Ezek a nyáregységek nagyrészt tő­ik független okok miatt m tudták teljesíteni a - nveiket. A harmadik negyedévben már javult, de még mindig nem teljesítették export- adósf águkat a kisipari szö­vetkezetek sem. Ezeknek az egységeknek a lemaradása a tervtől, érzékenyen érintheti a külkereskedelem mérle­gét. Az 1965. évi tervelőírósok tartalmazták, hogy a lét­számnövekedés az előző évinél kisebb legyen. Válla­lataink az első fél évben ennek nem tettek eleget. A harmadik negyedévben azonban kiküszöbölték a csorbét, az építőipar kivé­telével ahol 82 %-os terv­teljesítéssel szemben 96,4 %-os létszámot használtak fel. tA minisztériumi ipar 96.5 %, a tanácsi ipar 98,5 %■) ;• t Az előirányzóit munka­termelékenységet mindenütt túlszárnyalták. Az állami iparban — minisztériumi, tanácsi iparban egyaránt — 101J %-os az egy foglalkoz­tatottra jutó termelési érték. Az építőipar is magára ta­lált, mert az egy főre jutó termelés 116,4 % lett. Kevés megyében olyan vegyes az ipari összetétel mint itt. Ezért nehéz lenne az elkövetkezendő két és fél hónap tennivalóit, az előttünk felhalmozódó fel­adatokat egységes képben megrajzolni. Ezek iparágan­ként, sőt vállalatonként ad­dig a szélső határig elté­rőek, hogy pl. a Vasöntöde Vállalat 4. sz. gyáregységé­nél a tervet túlteljesíteni, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál elsősorban tel­jesíteni kell. Nemcsak népgazdasági jelentősége, de teljesítésének különleges követelményei is indokolják, hogy a fel­adatok élére az exportter­vet állítsuk. Indokolja ezt az is, hogy az ipari kivitel a termelés növekedésénél kétszerte is gyorsabb. Szükség van ezért az exportot termelő növény­olaj, konzervgyár, ktsz-ck termékeire is, Ha a sorrendben máso­dikként említjük is, koránt­sem másodlagos a beruházá­si-felújítási megrendelések pontos, határidőre való vég­zése. Az elmaradás pótlása nem lesz könnyű, hiszen a döntő szerepet betöltő épí­tőipar termelése 82 % volt. A teendők halmozódásá­ból, az évzárásból eredően sokéves tapasztalat szerint november, december táján különösen széles körű a lö­késszerű, egyenetlen szállí­tás, a rohammunka. Hát­rányai nyilvánvalóak: drá­gul a termelés, egyebek között a túlóraköltségek miatt is, amely ebben az évben a minisztériumi iparban 10,6 %-al, a tanácsi iparban 19,3 %-al volt több mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csökken a gyártmányok színvonala (több jóhírű termelőnek szállítottak vissza terméket rohammunka miatt). , A rohammunka, a túl­órázás nemcsak közvetve — a népgazdasági kár át­tételében — hanem közvet­lenül is a dolgozók érde­keit sérti. Kivételes, elsősorban ex­portérdekeket előmozdító feladatok teljesítésére még­is vállalkoznak az üzemek munkásai, ha olyan teendőkre kell összpontosí- taniok erőiket, amelyeknek látják értelmét, előnyeit. Ez azonban arra nem le­het indok, hogy rossz szervezés miatt rohammun­kával teljesítsék a tervet. Jó szervezés, ütemezés még mindig kiküszöbölheti a kapkodást. Végh János Családias albérlet A .-néninek, özvegy Bebe- rákhénak bagolyfeje volt és egy olcsó albérleti szo­bája. Engem az utóbbi tétel érdekel t. Bevezetett az appartman- ba. Csupacsomt ujjaival er- nyedetíenül mutogatott. — Láshassa, családias hely ez, zágy helyett dívány van, pokróc helyett pap- lany, s ami a legfőbb, zol- csón megszámítom. Az valóban a legfőbb, mert úriságnak nyomát se láttam, hacsak nem tekintem úrinak azt a szobrot, a szek­rénynek mondott szenesláda tetején, amely egy fejetlen huszárt ábrázolt. Az öregasszony elkapta, tekintetem és felvilágosított: — Zobor, valami katonyát figuráz: a családból, ezis benne van a háromszáz fo­rintban, családiasán véve. Szemöldököm fejbúbig sza­ladt — három százas! Ezért az egérlyukért? Sértődötten olvasott voná- «•imbam. — Nem sok a. A szom­szédban hadszázat kérnek egy ágyért, ötszázat egy szalmazsákért, ez meg zol- csó. Ki láthat az udvarra is érte. Udvar nélkül csak meg­voltam, szoba nélkül nem, másnap beköltöztem. A nya­nya, ahogy illik, nosza be­mutatott a családnak, vol­tak vagy hatan, egyebütt elosztva. Élt még az apja is, úgy száz év körül lehe­tett és még ki sem pakol­tam, már betotyogott. Nem szólt semmit, csak leült a dívány szélére és egyre ne­vetett. , — Hehehehe ... — Hogyan — érdeklőd­tem. — Hehehehe ... Aztán begyújtott a csl- bukjába, valami szörnyű birkagyapjút szívhatott és a továbbiakban felváltva pö­fékelt és nevetett. • • Mit mondana el On... ? Válaszol: „Nem könnyű nőnek len­ni.” Hányszor halljuk ma­napság is ezt a panaszt, ne­héz sóhaj kíséretében. Nos. hat nyíregyházi dolgozó nőt kérdeztünk meg tegnap: mi a legnagyobb gondja e pil­lanatban. „Mit mondana el ön, ha küldött lenne a Sza­bolcs megyei nők csütörtö­ki tanácskozásán?” Rögtön­zött és őszinte válaszokat kaptunk. Buda Sándorné főiskolai tanársegéd: „Kór, hogy nő..." — A mi pályánk egyre inkább a nőké. Az én gon­dom azért sokak sajátja még. Nekünk nemcsak a munkahelyen kell helytáll­ni, a rriunkánk otthon is folytatódik. Másnapra ké­szülni, tudományos felada­tokat megoldani. És ehhez jön még a háztartás, amely­be sokszor mindez beleful­lad. A továbbfejlődésnek nagy gátja a második mű­szak. Különösen r.álunk, ahol a férj is tanul. A be­vásárlásban ugyan segít, de a rohanás így is megma­rad. Ha levizsgázik, meg­szerzi a diplomát, már sok­kal könnyebb lesz. Addig is csak az lehet a megoldás, hogy jobban megosszuk az otthoniakat. Mert tudom, van irántam követelmény, ami jogos, s amelynek meg kell felelnem. Annyit még: van egy kolléganőm. A na­pokban mondta róla az egyik kolléga, hogy nagyon értelmes, vaslogikája van. Kár, hogy nő ... Úgy érzem, ez nemcsak elszólás. Változtatásra váró régi és bántó szemlélet, Palkó Sándorné vaTiinő Nyírség Kt=z: „KétmOszakos bölcsődét!" 6 nyíregyházi lehetne a borítékunkban. Űjabb gond, most állunk át két műszakra. A férjem három műszakos. A bölcső­dék, napközik csak reggel fél héttől este hatig mű­ködnek. Mit csináljunk a gyerekekkel? Többen, a vá­rosban már sokan vagyunk így. Nem lehetne kétmű- szakos egy-egy bölcsőde, napközi is? X, Y. gépírónő: „/Mert szépek és fiatalok?“ — Huszonhét' éve va­gyok egy helyen. Nemsoká­ra nyugdíjba mehetek. Mit mondhatok erről? A munká­mat elismerik. De inkább csak szóban. Jól jönne egy kis fizetésemelés, úgy érzem meg is érdemiem. De az a tapasztalatom, hogy az idő­sebb nőket már közel sem becsülik meg úgy, mint a fiatalokat és a szépeket — főként ha gépírók, 'egyenek sokkal jobb munkaerők is. így van sajnos! Ez o'yan, amit az ember nemigen mond ki, csak érez. Ezt saját magán is tapasztal­hatja majd a ma még szép és fiatal is. Ne haragud­jon, a nevem eltitkolom, mert békében akarom leél­ni a hátralévő éveket. És ebből a szempontból rossz tapasztalataim vannak. Tiszteletben tartom kéré­sét. Hátha így is felébred az illetékesek lelkiismerete. Gincsal Józsefné dohány- fermentőr: „Miért csak Pesten lehet ?“ ■*- Harminc éve lesz jövőre, hogy itt dolgozom a gyárban. Rosszat nem dolgozó nő mondhatok, szeretnek, becsülnek. Ez a második otthonom, az életem fele itt van. Egy múló problé­ma: tegnap üzemi tanácsko­záson ismertették, kik kap­nak november hetedikén kiváló dolgozó címet és pénzt. Egyhangú volt az egyetértés. Ma már nem annyira. Több ncdolgozó vitatta az intézkedést, igaz­ságos-e? Soha nem lehet mindenkinek igazságot ten­ni. Ez persze holnapra nem lesz ügy. Az inkább, hogy ha hazamegyünk, azt se tudjuk, mihez kezdjen az ember. A legnagyobb gond: mit főzzünk? Pesten már könnyebb. sok bolt árusít félkész, előrecsoma­golt húst, más élelmiszere­ket, zöldséget. Csak ott le­het? Nálunk miért nem? Nagy segítséget jelentene. Az is, ha lenne egy kifőz­de Nyíregyházán, ahonnan haza lehetne vinni ebédet, vacsorát. Szépkuti M:há'yné íaka­rítónő: „Ha volna egy porszivógép...“ — Szeretem a munká­mat és igyekszem is ellát­ni. Három órakor kelek, négykor már itt vagyok, az ÜVEGÉRT telepen, hogy hétre meleg legyen és tisz­taság. Délután három, mi­re hazaérek. Nemrég estem át egy súlyos műtéten. Még sokszor érzem a nyomat. Délutánra már nagyon fá­radt vagyok. De csinálom, mert szeretnek engem is, s nagyon kell a pénz, amit keresek Nehéz a hajlás. Nem ártana, ha volna egy porszívógép, vagy egy pad­lókefélő. Könnyebb lenne a takarítás. Kértem már, de talán nincs rá keret. Azért én így is igyekszem Juhász Andrásné. a Ság« vári Tsz tagja: „Néhány apró probléma...“ — Elmondanám, miért jó itt dolgozni az asszonyok» nak: havi fizetést kapunk, éppúgy mint a gyárban, ás a munkahét nálunk már csak ötnapos. Utána töb­bet törődhetünk a család­dal, szórakozhatunk is. Jó a közösségi élet, kétszer a- lálkoztunk legutóbb is a harmadik kerület asszonyai­val, s nagyon jól éreztük magunkat. A csa'ádok ki­lencven százalékánál van rádió, vagy televízió Né­hány apró probléma azért itt is akad. Az egyik hegy a Muskátli utca egyik ré­szében még nincs vil any. Hiába van pénz tv-re. mo­sógépre. Sok a tagunk a tanyákon is. A Szélső bo­korban sincs még villany. Enélkül már nem lehet mű­velődni, könnyíteni a mun­kát a háztartásban. Még egy: néhány tagunk most épít lakást a Guszev telep mögött. Közel a csőveze­ték. Nagyon örülnének ne­ki az asszonyok — ha meg lehetne oldani — hogy kaphatnának a központi vízből. Lehetne akkor für­dőszoba is. Akár társadal­mi munkát is vállalnánk, s természetesen a költsége­ket ... * Sokkal könnyebb nőnek lenni, mint valamikor. De igaz, még mindig nagyon nehéz. Még sokszor hall­juk: „ .. .kár. hogy nő . S, ha nem is mondjuk, mi is találkozunk az el­mondott gondokkal. E etieg hibásak is vagyunk ben­nük. Kopka János Bővül a gépjavító állomások CTAirfállfíllfásíS Villanyhálózat javítás, épületgépén OZflMgOl Ica Időd szeti munkák a tsz-ek megrendelésére — Nemcsak az én, ha­nem a Nyírség Ruházati Szövetkezet asszonyainak is fő gondja: rossz, minőségi­leg kifogásolható anyagot kapunk a gyáraktól. Ferde rajta a minta, ebből kell nekünk külföldi megrende­lésre ruhát készíteni. Ter­mészetesen kevesebbet varr­hatunk, mert tőlünk nem veszi át a minőségi ellenőr a selejtet. Sok így a ke­resetkiesés. Az a kérésünk — azt hiszem nem jogtalan — minőséget onnan is! A gyárakban se legyen rest, elnéző a meó. Vagy vegyék figyelembe itt, miből, hogy dolgozunk. Mert a mostani egy ruha helyett négyet készíthetnénk, s nyolcszáz forint helyett ezernégyszáz Gépjavító állomásaink tsz szolgáltatói tevékenysé­ge ma már nemcsak az erő- és munkagépek kar­bantartására, felújítására korlátozódik. Szükségszerű ez, hiszen a tsz-ek fejlődé­sével termelőszövetkezeti majorok, tanyák alakulnak, növekszik a villamosjavítói, épületgépészeti és egyéb igény. A gépjavító állomá­sok munkájában tehát egyre nagyobb teret kap a villany­hálózati javítás, felújítás, az épületgépészeti munkák végzése. Gépjavító állomásaink az új helyzetnek megfelelően fel is készülnek. A Kisvár- dai Gépjavító Állomáson például speciális villamos­ság javító részleg alakult. A részleg munkásai a tsz- majorok villamosenergia­hálózatát javítják, felújít­ják. A munka nagyságrend­je évről évre növekszik. Jövőre száz villanyszerelő dolgozik itt. Az épületgépészet szintén most von kialakulóban. En­nek a részlegnek feladata lesz, hogy a tsz-majorokban nemcsak az épület, gépek javítását, felújítását végzi: vízvezetékszerelést is vállal; A szerelési munkára a szer­ződéskötéseket megkezdték, az anyagszükséglet felmé­rése folyamatos. Előzetes számítások szerint a munka nagysága milliós értékű lesz. A szolgáltatói tevékeny­ség a már hagyományos te­rületeken is növekszik. Tyúkodon jövőre 650 per­metezőgép főjavítását vég­zik el. Bővül a mátészal­kai gumijavító részleg: A Tiszavasvári Gépjavító Ál­lomás 330 tehergépkocsi, a Tiszaszalkai Gépjavító Állo­más 110 pátkocsi javítására, felújítására kapott megren­delést. A gépjavító állomások feladatának megnövekedése szükségszerűen megkövete­li, hogy a vállalt munkák­ra elegendő szakemberük legyen. Ennek megfelelően a szakszerelők száma jövőre 426 fővel gyarapszik. Folya­matosan bővítik a szerszám­gépparkot. Főleg a kisgé­pek, kéziszerszámok beszer­zését szorgalmazzák. Több lesz a beruházás is. 1963— 64-ben a gépjavító állomá­sok beruházása 25 millió fo­rint volt. Jövőre a két év­ben felhasznált összegnek megfelelő beruházást haj­tanak végre. S. E. Nem lehetett kibírni, le­rohantam egy közérzetja­vító konyakra, mire vissza­mentem édesdeden alva talál­tam az öreget. Pipája bele­esett a díványba, a bagó szétloccsant' a párnán, de éber alvó lehetett, azonnal fölébredt és mondta: — Hehehehe ... Este tértem haza. Az ágy­ban hosszú alsógatyás, dél­ceg férfit találtam, barátsá­gosan bemutatkozott — Zakariás. Mit mondjak erre — hol ez a vénasszony? Mintha csak kitalálta volna gondo­lataimat, ott volt, szorgalma­san magyarázgatott. — A vöm. Most jöttek fel pár napra Bobocsról, a lányom elalszik velem, ő meg lábtól magával, meg­lesznek családiasán. Ne fél­jen, nem horkol. Másnap szállodába költöz­tem s csak akkor tértem vissza, mikor Zakariás elhur­colta lábait. Beberákné örömmel újságolta: — Maga még nem is tuggya, lebabázott a Tresz- ka unyokám és már itthon is vannak. Hallottam. A hangok az én szobám­ból jöttek. A díványomon pelenkázta a fiatalasszony. Aztán szégyenlősen odafor­dult hozzám: — Menjen már ki, szeret­ném megszoptatni. Világéletemben udvarias ember voltam, iszkoltam valahova máshova lenn a lépcsőházban az öregasszony elkapott: — Ja, azám, ügyi maga nappal dolgozik? Rosszat sejtve meredtem rá. Ö felvillanyozva foly­tatta: , — Éjjel meg alszik. Hát ez nem egészen így van, mert éjjel rabló-pan­dúrt játszom a bolhákkal, de azért ráhagytam. Végleg megnyugodva világosított fői. — Merhogy van egy va­laki, aki éjjel dolgozik, nap­pal meg alszik. — Az én díványomon akar nappal aludni? Beberákné rosszallóan he­lyesbített. — Az én díványomon. Hi­szen családiasán csak há­romszázat fizet, hogy gyón­nék másképp ki. Egyik nap a munkából ha­zamenve, még otthon talál­tam a váltómat, Miskec urat. Egy menyecskével. Kicsit za­vartan mondta: — Elnézést, ma csúszta­tok. Különben a feleségem — mutatott a kockás háló- ingben feszengő hölgyre. Meghajoltam, a Miskecné pironkodva mutatkozott be: — örvendek, Ponyolóné. Nem zavartam tovább a családias együttest. A kira­katokat nézve vártam az időt, amikor talán hazame­hetek. Dehát álmos voltam s elmentem egy moziba szu­nyókálni, aztán egy másikba, végig aludtam három fil­met, míg végre úgy gondol­tam, hazatérhetek. Miskec már elment, ellenben régi ismerősként családiasán fo­gadott Zakariás. Csizmája, kapcái szépen kiteregetve, az ágyból integetett. — Szervusz! Szervusz! — Szervusz! — integettem vissza. Nyár volt, s a park oly közei. Remekül aludtam. Ál­momban Beberákné önma­gának adott ki családias al­bérleti szobát. Nagy S. József 1965. október 27. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom