Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-22 / 249. szám
IS ÍVE ALAKULTAK TANÁCSAINK Az asztal másik oldalán Egy tanácselnök útja az első választástól — máig — Ezt ne írja meg, ez nem fontos, nem is érdekes az újságba, hogy azelőtt milyen volt az én életem. — Csehi László porcsalmai tanácselnök mondta ezeket a szavakat. (Elnézést kérek Csehi Lászlótól, de néhány mondatban mégis közreadom az azelőtti életét, ha még annyira sematikus is, és sok tízezer embernek hasonló az élete.) Az első évek Nincstelen földmunkás családból származik, gyermekkorától napszámmal, alkalmi munkával — amikor volt egyáltalán munkaalkalom — segítette a család megélhetését. 1938-ban hívták be tényleges katonai szolgálatra, majd amikor leszerelt, megnősült. A sasos behívó őt sem sokáig hagyta otthon és csak 1948-ban került vissza Porcsalmára hadifogságból. Felesége földosztáskor két hold földet kapott. Csehi László 1949-ben a két hold föld mellé mezőőri állást vállalt. Itt ismerték meg, mint közügyekben serényen tevékenykedő embert. Ez történt vele, ez volt az élete, amit 5 nem tartott fontosnak közölni 1950. október 22-íg, 3z első tanácsválasztásig, amikor nemcsak egyszerű tanácstagnak, hanem egyenesen tanácselnöknek választották meg. — De nehéz esetem volt, amikor először kellett annak az asztalnak a másik, oldalára ülnöm, ami előtt korábban csak állhattam — emlékezik vissza Csehi László a beiktatás napjára. Pedig az igazi r/ ízségek ezután jöttek. Sok egyéb mellett, három nagy dolog volt, ami az ötvenes évek elején próbára tette a falusi vezetőket: a tsz-szervezés, a begyűjtés és a békekölcsön jegyzése. — Mindig iparkodtam úgy intézni a dolgokat, hogy az emberek többsége egyetértsen a rendelkezések végrehajtásával, de nehéz volt lent is, fent is eleget tenni. ível az út Ha már a nehézségeknél tartunk, hadd mondjam el, az első években alig volt estém, hogy egy-egy kötet közlönyt haza ne vigyek. Napközben mindig akadt olyan tegyem, amihez tanulmányoznom kellett a rendeleteket. Elhamarkodott, bizonytalan véleményt soha nem mondtam. Inkább egy nappal később adtam választ, de szégyent nem vallottam. Voltak nehéz napjai, évei Csehi Lászlónak, de a tizenöt évet mégsem ez jellemezte. — Községünkben hat földbirtokos volt, ők gyalog „nem jártak, — hintó röpítette őket — nem volt szükségük járdára. A mellékutcák sötétjéből a cselédek ösztönszerűen is odataláltak az istállóba, nem volt villanyra sem gondja az uraságnak. Még 1950-ben is, a község belterületén több helyen libalegelő, mocsaras gödrök voltak. Ezeket azóta eltüntették. Tizenhárom kilométer járda épült, korábban egy méter sem volt. Kiköveztük a Rákóczi utcát. Kilenc kilométer villanyhálózat létesült a tanács megalakulása óta. Három közkút volt, most nyolc darab van. Bölcsőde, óvoda, napközi, nemcsak ismeretlen volt, hanem kezdetben még idegenkedtek is tőle az emberek. Néha a jóra, a jobbra is nevelni kell a lakosságot. Ezek már nagyon szép feladatok. Sem panaszkodni, sem dicsekedni nem szeret Csehi László. Nehezen beszél arról az országos hírű mozgalomról is, ami „porcsalmai kezdeményezés” néven községükből indult el. Ennek a kezdeményezésnek a lényege, hogy a községfejlesztést az egész lakosság bevonásával, igen jelentős társadalmi munkával végzik. Náluk a társadalmi munkára már nemcsak a tanácstagok „mozgósítanak”, tudatossá vált az emberekben ennek a szükségessége, haszna. Egymással versenyezve, egymást ellenőrizve szépítik, gazdagítják községüket. A ma feladatait így sűríti az elnök: Közügyek — Segíteni a termelőszövetkezetet, a törvényesség, az alapszabály, a tsz-de- mokrácia és az anyagi érdekeltség helyes alkalmazásában. Az állandó bizottságok segítségével nevelni és bevonni a lakosságot a közügyek intézésébe. A hat elemivel kezdő tanácselnök, a sok nehéz — néha lehangoló — de többször felemelő munka közepette, arra is szakított időt, hogy magát képezze. Elvégezte a nyolc osztályt, az államigazgatási iskolát, majd levelező úton a tanácsakadémiát. Tizenöt éve, nemcsak tanácselnök, hanem a párt propagandistája is. Jelenleg is egyhetes propagandista továbbképzőn tanul. Mint minden télen, most is egy szeminárium vezetésével bízza meg a járási pártbizottság. Amíg egy község — háromezer ember — ügyeit intézi, tanítja őket, van ideje négy gyermekével is törődni. Természetesen a családi gondok oroszlánrésze a feleségére nehezedik, neki is sok köze van ahhoz, hogy a férje tizenöt éve már példásan tudja sokoldalú, szép feladatát végezni. Csikós Balázs Tíz előadás ■— nagy regényírókról Az új ismeretterjesztő évad ismét jelentős eseményeket ígér. A két év előtti „írók, irányok” című szabadegyetemi előadássorozat után a TIT megyei szervezetének irodalmi és nyelvi szakosztálya az 1965—66-os évadban a Bessenyei György Szabadegyetem keretében most „Nagy regényírók” címmel tíz előadásban ismerteti az utolsó száz esztendő legnagyobb hazai és külföldi regényírójának műveit, munkásságát. A témák, az előadók rangos előadásokat ígérnek. Elsőként október 29-én fél ötkor Barta János egyetemi tanár Kemény Zsigmond munkásságát ismerteti. Ezt követően neves irodalom- történészek, professzorok — köztük Király István Kos- suth-díjas egyetemi tanár, Béládi Miklós, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa a modem irodalom egyik legjobb ismerője — tartanak előadást havonta két alkalommal péntekenként a TIT Bessenyei Klubjában. Az előadásokon sor kerül Dickens, Mikszáth Kálmán, G. Flaubert, Jókai Mór, R. Martin du Gard, Gorkij, Thomas Mann, Nemeth László, Solohov- műveinek, munkásságának ismertetésére. Az előadássorozat nemcsak a szakos tanárok, az irodalomkedvelők, de a főiskolai hallgatók számára is komoly segítséget jelenthet munkájukban, képzésükben. Az előadássorozatra a TIT ez alkalommal bérleteket is bocsát majd ki. Az ÉM. 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — férfi és női segédmunkásokat, valamint kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15. Földszint(25) 26 din, szobai fényben másolható Forte —Made in Hungária Bővítik a fotopapírgyárat Bécsben történt. A magyar turista miután sokat hallott a külföldi fotócikkekről, belátogatott egy szaküzletbe. — Kérek valami nagyon jó fotópapírt, — mondta kiváló németséggel. — Tessék választani: Kodak, Ferrania, Agfa...? A turista töprengve csóválta a fejét. — Látom — szólt az eladó — uraságod valami különlegeset akar. — Lehajolt és a „pult alól” diadalmasan előhúzott egy dobozt. Tetején a felirat: „FORTE — MADE IN HUNGÁRIA”. Jelenleg a több mint 300 milliós rekonstrukciós munkálatok folynak. Épül a 11 szintes toronyház. Itt kap majd korszerű otthont az emulziógyártás az eddigieknél még modernebb technológiával. Több mint 200 féle fotópapír készül — fokozatuk, felületük és vastagságuk szerint. Minden fotoanyag- gyárnak megvan a maga technológiája. Hogy milyen anyagokat kever a vegyszerekbe, és milyen mennyiségben, ez hosszú-hosszú évek munkájának az eredménye. Miért is részesítik előnyben a Forte gyár papírjait más gyárak készítményeivel szemben? Talán a fátyolmentesség, a szép tónusok miatt és azért, mert kitűnően elviseli a különféle laboratóriumi manipulációkat. Újdonság a 17—20—23 dinés filmek után a magas érzékenységű 26-os. Kísérleti stádiumban van a színes nyersanyag gyártása is. Sokszáz méter hosszan kanyarog a nyerspapír amíg „baritáló” üzemen keresztül eljut az öntő részlegbe. A gyár új „slágere”: a „Copyfort” szobai fényben irodai másolómunkára kiválóan alkalmas. A másológép először elkészíti a negatívot, s arról néhány perc alatt azonnal pozitív képet ad. Ha az építéssel a tervek szerint haladnak, akkor 1967-re megindulhat az új egységek próbaüzeme. Ez azt jelenti, hogy a fotópapírgyártás 300 'Árkai, a filmgyártás 200 %-kal emelkedik majd, És talán lesz elegendő a híres Forte nyersanyagból, hogy se Budapesten. se Bécsben ne a „pult alól” kaphasson a vevő. Villamos színház, pótkávégyár és más századeleji szenzációk Kisvárdán 1901-ben nyolcvanhét, 1902-ben kilencvenhárom, egy évvel később százhét, majd százhuszonnégy, százhetvenhat, 1906-ban pedig százkilencvennyolc kisvárdai vette kezébe a vándorbotot, hogy egyszer s mindenkorra megváljon hazájától, azaz kivándoroljon. Hat év alatt hétszáznyolcvanöt személy, ez még egy nagyobb város statisztikájában is szembeszökő veszteség. Aki ment, az esetleges visszatérési szándékának megvalósításában csak a maga erejére támaszkodhatott. A 49573/908. sz. belügyminiszteri rendelet félreérthetetlenül kimondta, hogy az anyagiakban szűkölködő hazánkfiai, akiknek az új hazában sem kedvezett a szerencse, visszatérésüknél álBiztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés. Magas beváltási árak, természetbeni juttatások. Ingyenes védőszer, permetezési költségtérítés. Kössük meg mielőbb az 1966. évi dohánytermelési szerződést. (Bp. 4517) Vasipari szakismerettel és e szakmában 5 éven felüli gyakorlattal rendelkező férfi munkaerőt va&rakfárvezeiöi munkakörbe alkalmaz a Vasszerkezeti egyháza, Rákóczi u. 100. és Gépipari Vállalat NyírJelentkezés a vállalat munr kaügyi csoportjánál. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK KEDVEZŐ FELTÉTELEK MELLETT NOVEMBER 15-1G KÖTHETNEK FAGYBIZTOSÍTÁSSAL BIZTONSÁGOSABB A TERMELES! Állami biztosító lami segítségre nem számíthatnak. Milyen volt az élet, mi foglalkoztatta a század első éveiben nagyapáinkat Kisvárdán? Bármilyen meglepő, de elsősorban Nyíregyháza! Az egyébként jól szerkesztett és tágyilagos helyi szabadelvű lap, a Kisvárda és Vidéke, évről évre cikksorozatokban ostorozta a megyeszékhelyt, mint a nagyobb történelmi múltú Kisvárda életének el- sorvasztóját. Ilyeneket olvashatunk hasábjain: „Nyíregyháza körülhálóz bennünket és mi hoppon maradunk." Vagy: .„El Nyíregyházitól! Szövetkezzék Kisvárda Nagy- kállóval és Nyírbátorral, hogy a vármegye székhelye visszahelyztessék Nagykálló- ba" Az ilyesfajta, megmoso- lyogtatóan lokálpatrióta, de természetesen haladásellenes gondolatok mellett a másik fő probléma a vasút volt. „Kisvárda fejlődési haladásának tekintetében kisebb méretű kisközségnél is." A helyi lap selyemgyárról vászon és kötélgyárról, sörgyárról, konzervált húskivonat és szalámigyárról, bőrgyárról, gyufagyárról, a nagy katángtermesztésre alapozva pedig országos jelentőségű pótkávégyárról is álmodott. A selyemgyár termelési alapja az a kétszáz- negyven család lett volna, aki 1907-ben a megye harmincnyolc községében 2516 kiló gubóért pontosan 4779 koronát kapott. Egy újsághír 1906/7 teléről: „Egy ól (!) a hó súlya alatt Összeomlott s csak nagynehezen lehetett a bennerekedt, ott alvó cselédeket és jószágokat kimenteni.” Két és fél hasábos, hoszszú cikk ecsetelte a zsan- dárélet szépségeit, amikor a kormány 580 gyalogos és 230 lovascsendőrrel emelte a hirhedt fegyveres testület létszámát. Egy vándor vállalkozó jóvoltából 1907-ben ékezett el Kisvárdára a mozi, azaz a „villamos színház.” „Óriási” áramfogyasztó lehetett, mert műsoridőben az egész községben halványabban pislákoltak a villanykörték. 1908 legnagyobb eseménye a négynapos mezőgazdasági kiállítás volt, melyet a Kisvárda-vi- déki Gazdakör fennállásának negyedszázados jubileuma alkalmából rendeztek. Kiállítottak több mint félezer szarvasmarhát, lovakat, juhokat, sertéseket és tizenegy gépgyár termékeit. A kiállítást dr. Mezőssy Béla államtitkár nyitotta meg és ebből az alkalomból volt négyszáz terítékes bankett, este pedig bál a nagyvendéglőben. Lapunk mai közlekedési krónikáiban alighanem feltűnést keltene egy akkori baleset híre. 1908. április 19-én Dombrádnál összeütközött: — két tutaj. Sürgette még a Kisváda és Vidéke gimnázium létesítését, a községi rendőrség fizetésemelését (ez nagyon gyorsan, 1907. november 19* én, meg is valósult), és a polgári olvasókör nagyobb támogatását, ami azonban 1908. október 10-én, teljes részvétlenség mellett megszűnt. Ezt és a többi porlepte szenzációt ma már nagyapáink emlékezete sem őrzi, hanem ott pihennek a könyvtárakban őrzött régi újságok sárguló lapjain. O. I. S 1965. október 22.
