Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-21 / 248. szám

Kongresszusra készülnek a szabolcsi nők Továbbtanulás — Nők klubja — Termelési versenyek Kovács Károlyné, a nőtanács megyei titkárának tájékoztatója December 11-re hívta össze a nőkongresszust a Magyar Nők Országos Ta­nácsa. A kongresszuson megvizsgálják a nők társa­dalmi helyzetét, értékelik a nőmozgalom tevékenységét és kijelölik a feladatokat. Kovács Károlynénak, a nőtanács megyei titkárának tájékoztatása szerint a kongresszus előkészületeinek első szakasza Szabolcs-Szat- már megyében már április­ban befejezést nyertek. Nyíregyházán és a megye községeiben több mint há­romszáz nőgyűlés zajlott le, amelyeken részt vettek a különböző helyi, állami és lömegszervezetek képviselői is. Az 6] nőbizottságok há­romezer tagját har­mincötezer asszony és leány jelenlétében vá­lasztották meg. Sok olyan nő, — a megvá­lasztottak fele — került most először a nőbizottsá­gok tagjai közé, aki eddigi társadalmi munkájával bi­zonyította be: méltó a bi­zalomra. A nőtanácsok tit­kárainak jelentős részét is most választották először tisztségére, közülük a leg­több fiatalasszony és leány, s negyven százalékuk érett­ségizett, végzett egyetemet, főiskolát. A községi és termelőszö­vetkezeti nőbizottságok, a járási nőtanácsok újjává- lasztásánál nagy volt az érdeklődés, mintegy kétezer nő kért szót, s mondott hasznos észre­vételt, javaslatot a to­vábbi munka megjavítá­sára. A termelési kérdéseken kí­vül sokat foglalkoztak a községek, termelőszövetke­zetek vezetési gondjaival, életével. A nyírbátori já­rásban például az analfa­bétizmus felszámolásának lehetőségeit, konkrét mód­jait kutatták. Minden pedagógusnő vállalta, hogy ez cvben egy analfabétát megta­nít írni-olvasni. Nagy felelősséggel szóltak az általános műveltség emeléséről a csengeri já­rásban. A bizottságok tagjai elhatározták: továbbtanul­nak, s azok, akik nem ren­delkeznek az általános is­kola nyolc osztályával, el­sősorban azt szerzik meg. Megyénk minden nőbi­zottsági ülésén szóba került, ne legyen olyan község, termelőszövetkezet, ahol valamilyen oktatási forma ne működne. A nőtanácsok a helyi sa­játosságok alapján szervez­nek előadássorozatokat. A tíz-tizenkét előadást — amely a legnépszerűbb a szabolcsi községekben — a 'helyi népművelési tervek­kel egybehangzóan szerve­zik. Ezekben a hetekben dolgoznak a nők téli okta­tásának előkészületein, ame­lyek a legváltozatosabb té­mákkal ismertetik meg a hallgatóságot. A családi élet, az egészségügy kér­dései, a nő szerepe a tár­sadalomban, az alkoholiz­mus elleni küzdelem, a gyermek és ifjúságvédelem, a nemzetközi nőmozgalom helyzete, s még sok más érdekes előadás várja a téli hónapokban a szabolcsi asszonyokat, leányokat a falvakban. A csengeri já­rásban például száz ilyen előadást tartanak majd, valamennyit érdekes kis- film kíséretében. Számos faluban, járási székhelyen működik már a nők klubja. Ezeket az összejöveteleket — a kultúrotthonokban — színesebbé, érdekesebbé te­szik. Kézimunkáznak, étel­recepteket beszélnek meg, televízió műsort néznek, s megvitatják a társadalmat foglalkoztató különböző kérdéseket: beszélnek pél­dául az ideológiai irányel­vekből a nőkre háruló munka végzéséről. Jelentős részt kérnek megyénk asszonyai a háztáji gazdaságok áru­termeléséből is. Most azon dolgoznak, hogy az exportképes rajnai Iád­ból megyénk teljesítse a felvásárlás igényeit — házi A Földművelésügyi Mi­nisztérium munkaügyi és szociálpolitikai osztályának tájékoztatása szerint a SZOT társadalombiztosítási főigazgatósága — a Munka­ügyi Minisztériummal egyet­értésben — hozzájárult ah­hoz, hogy mindazok a trak­torvezetői képesítéssel ren­delkező nyugdíjasok, akik beszélgetéseken is segítik e munkát. Tavasszal akciót is in­dítottak a nők: „Le­gyen a falu önellátó zöldségből”. A fehérgyarmati és a nyír­egyházi járás sok községé­ben máris jelentős az ered­mény. Az asszonyok és leá­nyok területet kérték a tsz-ek vezetőitől, s ott ter­melték meg a szükségletet zöldségből, ezért sokkal ke­vesebb község szorult már központi készlet fogyasztá­sára. A vásárosnaményi, nyíregyházi és a kisvárdai járásokban tovább akarják fejleszteni e mozgalmat. A kongresszusi készülő­dés egyik módja az a törek­vés, hogy elsősorban a fia­talabb korosztályú nők sze­rezzék meg a szakmunkás oklevelet. A községi és a termelő­szövetkezeti nőbizottságok a Hazafias Népfrontbizottsá- gokkal közösen dolgoztak ki akcióprogramot arra, hogy a szabolcsi nők válja­nak községük gazdasági, kulturális és társadalmi éle­tének még tevékenyebb ré­szeseivé. Megyénk asszonyai ünne­pi készülődésének jelentős állomása lesz a szatmári—beregi nép­művészeti hagyományok központi kiállítása, amely a következő hó­napban kerül megren­dezésre Nyíregyházán. Előtte — október 28-án —• lesz a megyei nőtanűcsko- zás, ahol megválasztják a mozgalom megyei szerveit, s a kongresszuson részt vevő huszonöt szabolcsi asszonyt és leányt. (kJ) T965. év október, november, december hónapjaiban a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, vagy a gépállomásokon erőgép­vezetői munkát vállalnak nyugellátásukat az említett hónapokban elért keresetük­től függetlenül korlátozás nélkül megkapják. Nyugdíjas traManssk ■tatuiléM a nyugdííkorlátozás átél Iparosítás útján az építőipar *Teremtsék meg az össze» feltételeit annak, hogy az építőipari ki­vitelezés mielőbb szere­lő jellegű tevékenység­gé váljék és az építési munkának műszakilag lehetséges és gazdasá­gilag indokolt részét előregyártó ipari üze­mek végezzék (MSZMP KB 1961. feb­ruári határozatából.) Megyénk beruházásainak megvalósításánál az építő­iparra minden évben nagy feladat hárul. Hiszen a be­ruházásoknak több mint öt­ven százaléka építési jelle­gű. lyukkártyával működő be­tonkeverő automata. A mellette lévő korszerű fél­automata keverő már mű­ködik. Zárt technológiai so­rok az építőipari technoló­giák korszerűsödéséről ta­núskodnak. Ezek a megoldások ké­pesek erőteljesebben meg­gyorsítani a kivitelezést. A közel harminchold te­rületen beépített részlegek teljes közelségben .vannak egymáshoz, emberi munká­ra alig van szükség. A szak és szerelőipar, a vasbeton, a csőszerelők műhelyei sor­rendben állnak egymás mel­lett, közöttük a szabadban tárolható anyagok mérhető idomokban. „Cenientsüó” Szegeden. De addig, míg az ipar termelésének bővítéséhez az összes beruházásokból a fenti időpontban 10, — 32,2 százalékos részesedést ka­pott, az építőipar csupán 0,7, 1,0, 0,5, 0.5 százalékot. Ha a termelés alapvető sa­játosságait le is számítjuk, az építőiparban nagyobb beruházásra van szükség. A KB-határozat megje­lenése után el is indult a fokozatos fejlődés útján az építőipar. Különféle gépe­ket és más eszközöket ka­pott a munkavégzéshez. Fejlesztették a technológiát, amely az építőiparban rend­kívül fontos dolog. Azon­ban egyáltalán nem meríti ki a műszaki fejlesztés fo­galmát Nemrégen Szegeden kö­zel a nyíregyházihoz azo­nos termelési értékkel dol­gozó vállalat ez irányú te­vékenységét tanulmányoz­tuk. Az ott szerzett tapaszta­latok azt igazolják, hogy az építőipar erősen közele­dik az iparosításhoz. A ce­ment reléállomás öt tor­nya mellett már ott áll összeszerelésre készen a szegediek új találmánya, a A telephely kifejlesztésé­hez sok pénzre, nagy anya­gi áldozatra volt szükség. Az anyagi áldozaton túl mégis fontosabb a lelkese­dés, az alkotás örömét él­vezni tudó mérnökök, mű­szakiak munkája. Az a lelkesedés, ami az ott dolgozó műszakiakat jellemzi, kell hogy itt is jellemzővé váljék. Hiszen az építőiparra ha­talmas feladatok várnak még megyénk fejlesztésé­ben. Van ebben a mun­kában mindenkinek tenni­valója. Az illetékes taná­csi szerv például segíthet úgy, — engedély megadása, stb — mintha iskolát, gyá­rat építenének (végső soron nagyrésze majd itt épül meg). A vasút a vontató- vágány tervezését és más feladatokat helyes, ha úgy tekinti, hogy ezzel segíti a záhonyi beruházások és más építőipari munkák va­lóra váltását. Meggyorsul az építkezés, az építőipar az iparosítás útjára léphet. Végh János LA VINA M ert sem a jó cseleke­det, sem a gyarlóság nem maradhat örök titok, hát Mák Péter segéd­munkásról is kiderültek a szomorú dolgok. Először egy Hajdú János nevű villany- szerelő könyörgött a köny­velőnek, hogy vonja le vég­re Mák fizetéséből azt az ötszáz forintot, amivel tartozik, immár egy esztendeje. Aztán Kovács Imre hegesztő jelentett be hasonló igényt, aztán, mint ahogy a hegytetőről megin­dul a lavina, megindult a kölcsönzők áradata Mik Péter szerény fizetése ellen. A precíz könyvelő össze­számolta az adósságot, az­tán sajnálattal közölte a pénzük után futó embe­rekkel, hogy csak várjanak türelemmel, mert Mák az OTP-kölcsön miatt pillanat­nyilag fizetésképtelen. Tu­lajdonképpen ekkor kezdő­dött a baj: egy kárvallott feljelentette Mákot, hogy az nemcsak szélhámoskodik. hanem az apró tolvajláso- kat sem veti meg, saját szemével látta, amikor né­hány alkatrészt kicsempé­szett a gyárból. Az adósságok és a gyár­ból kicsempészett alkatré­szek ügyében vizsgálat kez­dődött, s amikor Mák Pé­ter mindent töredelmesen bevallott, a gyár vezetői úgy határoztak, hogy a bűnök útjára siklott férfiú társadalmi bíróság előtt fe­leljen viselt dolgaiért. Bár munkaidő után ren­dezték a tárgyalást és a megjelenés nem volt köte­lező, mégis többen marad­tak ott, mint a termelési értekezleteken. A techniku­sok kénytelenek voltak fel­szerelni a mikrofont, hogy az utolsó székeken ülők is tisztán hallják Mák Péter bűneit. Egy nyugdíj felé haladó műszerész volt a vád képviselője, aki hiva­tásos jogászokat is lepipáló beszédben világított rá Mák Péter gyarlóságára, kemé­nyen dörögte, hogy a vád­lott ártott a gyár hírnevé­nek, becsapta munkatársait, megkárosította a népgazda­ságot, ezért ki kell rekesz­teni a becsületes ddlgozók közül. De a védelmére kirendelt munkás is olyan beszédet vágott le, hogy a legrava­szabb jogi rókák is elszé- gyellték volna magukat, ha hallják. — Tisztelt társadalmi bí­róság! — harsogta a védő. — Szerencsétlen, megtévedt ember áll előttünk. Hi­bázott, nagyot hibázott, mindannyian elismerjük. De meg kell néznünk az eny­hítő körülményeket is. Mint hallottuk: Mák szaktárs rossz társaságba keveredett. Mértéktelen ivásra csábítot­ták a cimborák. Nagy ösz- szegekben kártyázott, mert belerángatták a haverok. Gyakran kiment a lóver­senypályákra is, mert csá­bította a léha társaság­ul megállt a beszédben a védő és az asztalra csa­pott. — De, tisztelt társadalmi bíróság! Az elkövetett hi­bákért nemcsak Mák szak- társ a felelős. Mert kérde­zem én: mi, a többiek tet­tünk-e valamit Mák szak­társ nevelése érdekében. Mák szaktárs közvetlen felettese, Varga brigádve­zető főként hibás, mert ne­ki tudnia kellett volna a vádlott rendezetlen ma­gánéletéről. Ha Varga bri­gádvezető nem mulasztja el a kötelességét, tiszta szív­ből állítom, hogy ez a meg­tévedt ember nem süllyed ilyen mélyre. A megvádolt brigádveze­tő — aki jó tíz évvel fia­talabb volt a vádlottnál — indulatosan állt fel véde­kezni. Vissza akarta uta­sítani a felelősségre vonást, de mielőtt szóra nyitotta volna a száját, hangos mor­gás hömpölygőit végig a termen. Ebből megértette, hogy ellene fordult a han­gulat. Ügy döntött, hogy jobb lesz megbánást mu­tatni, hát így szólt: — Valóban hibáztam, amikor nem foglalkoztam Mák szaktárs magánéleté­vel, de Tóbiás művezetőnek figyelmeztetni kellett vol­na a kötelességemre... Tóbiás művezető tálpra- ugrott, hogy visszautasítsa Varga vádaskodását, de a termen ismét áthömpőlygött a dühös lárma, hát így szólt megtörtén: — Igaza van Varga bri- gádvezetőnek. Hibáztam, amikor nem figyelmeztettem öt. De az igazgató is mond­hatta volna, hogy „nézd, Tóbiás, neked figyelmeztet­ned kellene Varga brigád- vézetőt..." A vádlott neve csak az ítélet kihirdetésekor került újra szóba. Javító-nevelő munkára ítélték, s ezenkí­vül kötelezték, hogy elvo­nókúrának vesse alá ma­gát. A brigádvezető és a művezető pedig mint köz­vetett bűntárs, szóbeli meg- dorgálásban részesült. # A történet szereplőiről még csak ennyit: Mák Pé­ter az elvonókúra után jó útra tért, kifizette az adós­ságát, megtérítette a gyár­nak okozott kárt. Varga brigádvezető viszont annyi­ra mellre szívta a dorgá­lást, hogy ivásnak adta a fejét. Tóbiás művezető — mert gyomorbaja miatt nem lehetett rabja az alkohol­nak — úgy lendült a zül­lés útjára, hogy egész ha­vi fizetésén lottócédulát vett, persze az utalsó vasig elveszítette a pénzt, és hogy a következő fizetésig föl ne kopjon az álla, za- ciba csapta a télikabátját. Simon Lajos! MEGfEGYZÉSEK: Egy nap— 2 forint Sok helyütt szívesen fo­gadják az őszi munkák se­gítésére érkező középiskolás fiatalokat. A feladatok tor­lódása munkaerőhiányt okozott a termelőszövetke­zeteknél, az állami gazda­ságoknál, ezért érthető az öröm a tanulófiatalok meg­jelenésekor. A vásárosnamé­nyi Vörös Csillag Tsz-ben a gazdaság vezetői először tá­jékoztatták a fiatalokat a rájuk váró munka fontos­ságáról, akik megértették azt: dicséretesen dolgoztak. Olyannyira, hogy a tsz tagsá­ga a munka elvégzése után — jutalomképpen, a kere­seten felül — megvendé­gelte a helybeli diákokat. Akad ellenkező példa is. A kemecsei tsz-be is ér­kezett egy középiskolai osztály. Még az nem lett volna baj, hogy immel- ámmal fogadták őket, de ráadásul magkender cséplé- séhez irányították őket. Olyan termést csépeltettek velük, amelyben nagyítóval kellett keresni a szemet. Egy diák egy nap alatt 2 forintot keresett... Többet mond ez mindenféle kom­mentárnál. Akik így gon­doskodnak a fiatalokról, nemhogy kedvet csinálnak nekik a fizikai munkához, de még a meglévőt is elve­szik! Balkezes fegyelmezés A munkafegyelem meg­tartása, a társadalmi tulaj­don védelme érdekében olykor adminisztratív esz­közöket is alkalmazniuk kell a gazdasági vezetők­nek. Ha már a megelőzés nem sikerült, a példás bün­tetés még sokat segíthet a további esetek kiküszöbö­lésére. Nem mindegy azon­ban, hogy körültekintően, avagy felületesen izabják-e ki a büntetést a dolgozóra, hiszen az utóbbi módszer éppen ellenhatást vált ki. Az 5-ös számú AKÖV- nél január elsejétől augusz­tus végéig 698 (!) dolgozóra szabtak ki büntetést a mun­kafegyelem, a társadalmi tulajdon megsértése és más okok miatt Ugyanez alatta nyolc hónap alatt a 698 határozat ellen a vállalati munkaügyi döntő bizott­ságnál fellebbezett dolgozók közül 328-nak adtak igazat tehát a határozatoknak kö­zel a felét kellett hatályta­lanítani! Háromszázhuszonnyolc dolgozó a határozat törlé­séig idegesebben végezte munkáját. Meggondolandó jelenség ez egyetlen válla­latnál! Nyilvánvaló: ha a büntetés megalapozott lett volna, a fegyelmezés nem fordul visszájára. AS. 1965. október XI. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom