Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-20 / 247. szám

A kínai vezetők távirat­ban mondtak szívélyes kö­szönetét Leonyid Brezs- nyevnek, Anasztasz Miko- jannak, Aleksziej Koszigin­nek és az egész szovjet népnek a Kínai Népköztár­saság kikiáltásának 16. év­fordulója alkalmából kül­dött üdvözlő táviratukért. Pakisztán állandó ENSZ- képviselője levelet juttatott el U Thanthoz, amelyben javasolta, hogy a Bizton­sági Tanács küldjön albi­zottságot a helyszínre a tűzszünet tiszteletben tartá­sának és a válság alapos rendezését hivatott tárgya­lások megkezdésének a biz­tosítására, A szeptember 19-én meg­választott Bundestag ked­den délután tartotta meg alakuló ülését. A képvise­lők ismét a keresztényde­mokrata Eugen Gerstenma- iert választották meg a Bundestag elnökévé. A Bun­destag kancellárválasztó ülését szerdán délután há­rom órára tűzték ki. Az örmény KP Központi Bizottsága Jerevánban, a Tadzsik KP Központi Bi­zottsága Dusán beban tar­tott ülésén megvitatta és helyeselte az iparigazgatás rendszerének országos át­szervezését; Az Örmény KP következő kongresszu­sát 1966. március 3-ra, a Tadzsik KP kongresszusát március 2-re hívták össze. Abdel Hakim Amer mar­sall kedden befejezte pá­rizsi látogatását és h kora délutáni órákban visszauta­zott Kairóba. Az EAK al- elnöke előzőleg megtekin­tette a Saclay-i atomkutató központot. Gromiko nyilatkozata New York, (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENS2- közgyűlés 20. ülésszakán részt vevő szovjet küldött­ség vezetője kedden eluta­zott New Yorkból. A repü­lőtéren az alábbi nyilatko­zatot tette: — Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi, 20- jubileumi ülés­szaka csak most fejezte be munkájának első szakaszát. A múlt héten véget ért ál­talános politikai vita bebi­zonyította, hogy a népek nem akarnak belenyugodni az agresszió politikájába és a belügyeikbe való durva beavatkozásba, fellépnek a gyarmati rendszer és a fai­gyűlölet ellen, a fegyverke­zési hajsza ellen. — A szovjet küldöttség javaslatokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy fo­gadjanak el egy deklarációt az államok belügyeibe va­ló beavatkozás megenged­hetetlen voltáról, az álla­mok függetlenségének és szuverénitásának védelmé­ről és kössenek szerződést a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályo­zásáról. Megelégedéssel ál­lapítjuk meg, hogy javasla­taink kedvező visszhangra találtak sok küldöttség kö­rében. Néhány más ország is számos konstruktív ja­vaslatot terjesztett elő. •— Megvannak az előfel­tételei annak, hogy ez a széles nemzetközi fórum határozataival hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, valamint a népek és az államok közöt­ti kölcsönös bizalom meg­erősítéséhez. — A legjobb kívánságai­mat küldöm az amerikai népnek, New York város polgárainak — fejezte be nyilatkozatát Gromiko. Tanácskozik a szakszervezeti világkongresszus Varsó, (MTI): A VI. szakszervezeti vi­lágkongresszus kedden foly­tatta a vitát a három napi­rendi pontról elhangzott beszámolók felett- Szvetozar Vukmanovics-Tempo, a Ju­goszláv Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsá­nak elnöke méltatta a nem­zetközi szakszervezeti egy­ség jelentőségét az impe­rialista agresszió és a gyar­matosítás elleni harcban. Éles szavakkal bélyegezte meg az amerikai imperialis­ták barbár vietnami hábo­rúját és hitleri módszerek­re emlékeztetőnek minősí­tette az ott alkalmazott terrorintézkedéseket. Buruiba Bualém, az al­gériai ugta helyettes főtit­kára méltatta azt a segít­séget, amelyet a szocialista országok gazdasági téren és szakemberek képzésében Algériának nyújtanak. A venezuelai szakszervezetek küldötte köszönetét mon­dott a szolidaritás-megnyil­vánulásokért a testvéri szervezeteknek, de hangsú­A1 lamcsínykísér let lyozta, hogy még erősebb ilyen akciókra van szükség az SZVSZ és tagszerveze­Bu rím fiiban tei részéről a még börtön­Ü sum bura, (MTI): Allamcsinykísérlet zajlott lé hétfőn éjjél Burundi fő­városában, Usumburában. Mint a TASZSZ jelenti, a lázadók, akiket a hadsereg elégedetlen tisztjei vezettek, támadást intéztek több ka­tonai tábor és a királyi pa­lota ellen- A támadás során Irat katona vesztette életét, többen megsebesültek. Leo­pold Biha mihiszterelnök szintén életveszélyesen meg­sebesült. Burundi királya, IV. Mwambutsa a brüsszeli rádió jelentése szerint a támadás megindulása után még az éjszaka folyamán a szomszédos leopoldvillei Kongóba menekült és a kongói légierő támogatását kérte a lázadók ellen. Bár a keddi nap folya­mán még szórványos lövöl­dözések voltak hallhatók a fővárosban, a UPI a bel­ga külügyminisztérium je­lentésére hivatkozva közli, hogy a lázadást leverték és több mint 30 személyt letartóztattak. Az 1962. júliusában füg­getlenné vált közép-afrikai királyságban lezajlott láza­dást a legtöbb hírügynökség jelentése szerint törzsi vi­szály okozta. Eszerint a hadsereg Bahutu törzshöz tartozó tisztjei lázadtak fel. akik régi ellenségei az uralkodó Vatutsi törzsnek, amelyhez a király is tarto­zik. ben sínylődő venezuelai hazafiak, közöttük Jesus Faria kiszabadítására. W. Bayreuther, az NDK szakszervezeteinek küldötte adatokkal leplezte le, hogy volt német fasiszták har­colnak Dél-Vietnamban az amerikaiak oldalán a sza­badságharcosok ellen. El* mondta, hogy az NSZK ve­zető körei pénzzel, fegyve­rekkel és katonai kiképzők­kel támogatják a régi és új gyarmatosítókat Afrikában és Latin-Amerikában. Sz. A. Dange, az indiai országos szakszervezeti kong­resszus főtitkára felszólalá­sában az Indiai—pakisztáni konfliktussal foglalkozott. A vita szerdán befejező­dik­November 27: Békemenet Washingtonba Béketfinletések Amerikában Képünk — Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgá­lat — a kaliforniai Berkley egyetem diákjainak béke­tüntetését ábrázolja. Gerald Berréman, az egyetem ant­ropológiai tanszékének ta­nársegéde beszél az egyete­mi hallgatók tízezres tö­mege előtt. A diákok egész­napos ülésen tiltakoztak a kormány dél-vietnami nép- írtó politikája ellen. Washingtonban George Brown demokratapárti kép­viselő és több más ismert közéleti személyiség hétfőn este sajtóértekezletet tar­tott, amelyen bejelentették, hogy november 27-re béke­menetet szerveznek VVa- singtonba. A tömeg- megmozdulás részvevői követelik a vietnami háború megszüntetését. A békemenet 27-én reggel a Fehér Ház előtt tartott nagygyűléssel veszi kezde­tét. A washingtoni béke­menet szervezői között szá­mos ismert amerikai mű­vész, író, tudós és egyete­mi tanár van, így Arthur Miller fró, Ruby Dee Szí­nésznő, valamint Albert * Sabin, a gyermekbénulás elleni oltóanyag feltalálója. Mára halasztották a függetlenség egyoldalú kimondását Rhodesiában Száznál több amerikai városban nagyszabású tün­tetésen kárhoztatták az Egyesült Államok vietnami népírtó háborúját. Ez a nagyszerű megmozdulás már régóta érlelődött. Ez év tavaszán különös erővel Kaliforniában, ahol 15 ezer egyetemi hallgató ítélte el a Fehér Ház imperialista méregkeverését. Ezúttal megint Kalifor­niában lobbantak fel a „tisztító lángok” hatalmas békemenet formájában. Tízezres tömegfelvonu­lás volt New Yorkban is. Boston, Benmington, Salem, Philadelphia, Lancaster, Truax, Bal­timore, Chichago, Brid­geport és más városok utcáin ugyancsak nagy­szabású tiltakozó mene­tek vonultak végig. Az egész világsajtó fel­figyelt a jelenségre. A rendőrség mindenütt brutá­lisan fellépett a tüntetők ellen, de akcióba léptek a legkülönfélébb jobboldali terrorszervezetek is. A volt elnök, Eisenhower, dühös nyilatkozatban támadta az amerikai fiatalokat, amiért egyre nyíltabban kifogásol­ják, hogy Vietnamba küldik őket harcolni és elpusztul­ni. Az események arra mu­tatnak, hogy kibontakozóban, megerő­södőben van az újjá­éledő amerikai béke^rc- vonal. Az amerikai békeharcosok bizonyosak lehetnek benne, hogy a világ valamennyi tisztességes embere támo­gatja őket. A rhodesiai Smith-klikk szerdára halasztotta a sors­döntő lépést, a független­ség egyoldalú deklarálását, illetve időpontjának kitűzé­sét Kedden délelőtt Salis- buryben újabb miniszterta­nács volt, de a kisebbségi fehér telepes-kormány ve­zetői ezt csak „kormánybi­zottsági ülésnek” keresztel­ték el, minthogy előzőleg azt ígérték, hogy a függet­lenséget a legközelebbi tel­jes minisztertanácsi ülés után nyilvánítják ki­Wilson brit miniszterel­nök felkérte kabinetje ve­zető tagjait hogy legyenek készenlétben, mert bármi­kor sürgős kabinetülés ösz- szehívására kerülhet sor, ha Smith miniszterelnök egyoldalúan kinyilvánítja Rhodesia függetlenségét. Londonban úgy vélik, hogy Smith egyelőre csak elvben mondja majd ki a függetlenséget, s ezzel nyit­va hagyja az ajtót a to­vábbi megegyezési kísérle­tek előtt. Ha azonban Smith intézkedéseket foganatosít a függetlenség gyakorlati megvalósítására, akkor Wil­son rögtön összehívja a parlamentet. Az Afrikai Egység Szervezet minisztertanácsának ülés­szakán fontos határozatot fogadtak el a rhodesiai kér­dés rendezését illetően. Az afrikai országok úgy dön­töttek: a függetlenség egy­oldalú kikiáltása esetén po­litikai, gazdasági, diplomá­ciai és katonai intézkedése­ket foganatosítanak lan Smith kormánya ellen. 20. Kuprin végül nem tudta magábafojtani a kérdést: — Es mi legyen Proho- rowal. Alexandr Nyikolá- jevics? — kérdezte Voron- covtól. — Érdeklődtem utána Ja- roszlavban — hangzott a válasz. — Prohoróv Moszk­vába akar jönni, azt han­goztatja, hogy súlyos beteg, orvosi kivizsgálást kér. Be­rakták a katonai kórházba de meggyőződésem, hogy szimulál. Egyszerűen attól fél, hogy elveszti a rejtek­helyeit, a nagy nehézségek­kel megszervezett kapcsola­tait .., — Voroncov elhall­gatott, majd hozzátette: — Tegnap jártam a katonai főügyész helyettesénél. Meg­van a végzés Prohorov le­tartóztatására. .. .A különleges rendőr­ségi Volga 150 kilométeres sebességgel száguldott a műúton. Kuprin elől a sofőr mellett, Roscsin és én há­tul. A gépkocsi mellett szá­raz, őszi színeket játszó erdő suhant el. — Mire gondol, Roscsin elvtárs? — kérdeztem csön­desen. — Mindig rá gondolok — fordult felém Roscsin —, és magamra. Elvégre egykoru- ak vagyunk. Én bevonultam negyvenben, a flottához, ö ott ült Rigában az exarchá- nál. Az Északi Flottához ke­rültem. Ott sebesültem meg. Elmondok majd egyszer va­lamit Északról, egy egész regényt! De nem, nem re­gényt kell írni a mi fiaink­ról, hanem hőskölteményt Aztán a kumszomolban dol­goztam. Majd, amikor a Csekához kerültem, újra tengerészekkel voltam együtt Tudja, hány bará­tom van a Baltikumban? Nem felejtenek el, soha. Tudja-e, milyen jó az, ha az emberre visszaemlékeznek? De azért, valahogy mégis igazságtalanság, hogy már negyvenkét éves vagyok... Csodálatos templomainak napfényes hagymakupolái­val fogadott Rosztov városa. Olyan kék volt az égbolt, amilyen még tavasszal is csak ritkán. Kis étkezdében ebédeltünk meg. Kuprin va­jas kenyereket készített a visszaútra. — Nem fogjuk tudni meg­enni — tiltakozott Roscsin —, sok ez. — Nem sok — mondta Kuprin. — Ne felejtsd el, ez már öt embernek szól... Estefelé értünk Jaroszlav- ba. Az államvédelmi szer­vek helyi parancsnokságától két nyomozó csatlakozott hozzánk. Megbeszéltük a letartóztatás tervét. Proho­rov a kórteremben van a többi beteggel együtt. Nem helyes, ha ott tartóztatjuk le — kezdődne a fecsegés, elsírja majd, hogy milyen beteg, követeli, hogy küld­jék Moszkvába, specialistá­hoz. Elhatároztuk, hogy Kuprin egyedül megy a kór­terembe, s orvosnak álcázva magát közli Prohorowal, hogy döntés Született arról, miszerint Moszkvába irá­nyítják s egyidejűleg ellen­őrzi, nem „felejt”-e valamit Prohorov az éjjeliszekrényé­ben. Könnyen feltételezhető ugyanis, hogy némely fel­jegyzéseket állandóan ma­gánál őriz, s nem bízza sem­miféle rejtekhelyre azokat. Kuprin ügy játszotta az orvos szerpét, mint egy hi­vatásos színész. Nem azon­nal ment oda Prohorovhoz, hanem előbb körüljárt, be­szélgetett a betegekkel, egyiknek megtapogatta a gyomrát, másikkal kiöltette a nyelvét, mormogott vala­mit latinul és feljegyzéseket eszközölt a noteszében. — Prohorov? Igen, hm, igen... — Megállt a So­vány, csontos ember mellett. Hátrafésült fekete haj. Szú­rós szem. Abszolút nyuga­lom. — Hát elmegyünk Moszkvába, Prohorov, lesze­rel. Az analízis elég komoly, kezelni kell... Tizenöt perc múlva már lépegetett is lefelé a lépcsőn Prohorov, kezében bőrönd­del, s csak nagynehezen tudta leplezni örömét, azon, hogy ily ragyogóan sikerült a környezetét félrevezetnie. Kuprin tnellélépett, meg­fogta a karját és kinyitva az ügyeletes ajtaját, így szólt hozzá: — Anatolij Jakovlevics kérem, menjen be ide egy pillanatra. Prohorov belépett a szo­bába. Pillantása a nyomozó őrnagy vállapjának kék sze­gélyére esett. — Anatolij Jakovlevics Prohorov? — kérdezte az őrnagy. — Igen, miért? — Lesz szíves az okmá­nyait ... Prohorov átnyújtotta sze­mélyazonossági igazolványát. — Anatolij Jakovlevics Prohorov, született 1922-ben — olvasta fennhangon az őrnagy. — Minden egyezik — mondta Roscsinnak. Roscsin ránézett Proho­rovra. Már egy éve éjjel­nappal csak erre az ember­re gondol. Már egy éve be­szélget, vitatkozik vele, ta­nulmányozza, reménykedik és csalatkozik reményeiben, beleéli magát lelkivilágába. Már egy éve tart ez a lát­hatatlan párbaj. Most elő­ször látja életében. Az őrnagy hangját hallja: — önt, Anatolij Prohorov, a katonai főügyész helyette­sének végzése alapján letar­tóztatom és a büntetőtör­vénykönyv 64. paragrafusa értelmében vád alá helye­zem. — Micsoda? Hogyan? — kérdezte Prohorov megle­petten. — Miféle paragrafus ez? —■ Hazaárulás. — A2 őr­nagy átnyújtotta a letartóz- tatási végzést. — Olvassa el, és írja alá. Prohorov arca nyugodt volt, csak remegő keze árul­kodott izgalmáról. Úgy rez- gett kezében a papír, mint­ha száguldó vonat fülkéjé­ben olvasná. — Ez félreértés — mond­ta tompa hangon Prohorov. — Ez bizonyára valami fél­reértés ... —- Majd kivizsgáljuk — szólt halkan Roscsin, aki Prohorov háta mögött állt. Prohorov megfordult, Te­kintetük találkozott. ... Már egészen besötéte­dett. Prohorov köztem és Roscsin között ült az autó­ban. Hallgatott és egyre csak mereven nézett előre, túl az úton, túl a fényszó­rók pásztáján, az éjszaká­ba. A kémelhárítás munkatár­sai konspirációé okokból a „Jezsuita” fedőnevet adták Prohorovnak. Ez a név vé­letlenül Született meg, de úgy tűnik, rendkívül illett rá. 1964. október 2-án, éjjel, a „Jezsuita” már nem volt többé. Helyette megjelent Anatolij Prohorov vizsgálati fogoly. (VÉGET /. GOLOVANOV: Fordította: Pető Miklói 19». október 26. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom