Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort

ái SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a XXIII. pártkongresszus összehívásáról

Csütörtök* délután a Kerepesi temetőben kegyele- tes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét. A munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalnál sok százan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyászszertartáson és a ravatalnál díszörséget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterki Lajos, II- ku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Korom Mihály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhunyt ravatalánál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor országgyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Felcsendültek a munkásg yászinduló hangjai, majd

Gáspár Sándor mondott beszédet.

Gáspár Sándor gyászbeszéde

Moszkva, (TASZSZ):

1. Hívják össze az SZKP XXIII. kongresszusát 1966. március 29-re.

2. Hagyják jóvá az alábbi napirendet:

1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése — előadó: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára.

2. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámoló jelentése — előadó: N. Muravjeva, a revíziós bizottság elnöke.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke Mao Ce-tunghoz, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökéhez, Liu Sao-csihez, a Kínai Népköztársaság elnökéhez, Csu Te-hoz, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottsága elnökéhez, és Csou En-lajhbz, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökéhez intézett táviratában a Kínai Népköztársaság megalakulásának 16. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népe jókívánságait tolmácsolta.

A Kínai Népköztársaság

J. GOLOVANOV:

5

És valóban, hétszázezer frankot „martak fel”, örömük leírhatatlan volt. Ebédelni a Maximba mentek, ruletteztek, este elmentek a Pigalle-ra a lányokhoz^ és ez így ment egy álló héten át. Egyszer a részeg Prohorov amikor hajnalfelé kitántorgott a mulatóból, észrevett egy új típusú Renault-t és javasolta társainak, hogy autókázzanak. Rém mulatságos volt egészen addig, amig neki nem repültek egy hírdetőoszlopnak.

A költekezéshez könnyen hozzászoktak, és mikor egy szép napon a hétszázezer frankból már egy centime se maradt, elhatározták, hogy gyorsan „organizálnak” valamit. Erről eszükbe jutott utazásuk a Renaulton...

így alakult meg az a banda, amely gépkocsikat lopott és eladta azokat.

3. Az 1966—70-es ötéves népgazdaságfejlesztési terv kongresszusi irányelvei — előadó: Alekszej Koszigin, a minisztertanács einöíie.

4. A párt központi szerveinek választása.

5. Hagyják jóvá a következő képviseleti szabályokat: minden 2500 párttagot egy szavazati joggal rendelkező küldött és minden 2500 tagjelöltet egy tanácskozási joggal rendelkező küldött képviseljen.

6. A párt alapszabálya értelmében a XXIII. párt- kongresszus küldötteit titkos

megalakulásával a testvéri kínai nép elindult a szocialista építés, a nemzeti felemelkedés útján, — hangzik a távirat.

őszinte elismeréssel adózunk a nagy kínai népnek az elmúlt 16 évben az új társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában elért kimagasló eredményeiért. Népeinket és országainkat összefűzi a szocialista társadalom építésének közös ügye, az imperializmus ellen, a béke megvédéséért, Vietnam megsegítéséért folyó harc közős érdeke.

őszintén óhajtjuk kapcsolatainknak a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján, a proletár internacionalizmus szellemében történő fejlesztését.

Nagy nemzeti ünnepük alkalmából további előrehaladást, új sikereket kívánunk a testvéri kínai népnek.

Párszor már-már lefülelték őket. Hogy kimásszanak a slamasztikából, meghamisították az okmányaikat. így lett Anatolij Prohorovból Konsztantyin Szobolevszkij, majd Nyikolaj Jermovszkij, később Anatolij Pravikok, Anatolij Jersov.

Az autókat néha nem a helyszínen adták el, hanem messze a tett színhelyétől. Egyet Nanciba vittek piacra. Utána tökrészegre itták magukat.

Kugel levegőbe lőtt a riasztópisztolyával. Prohorov ordítozott és így kiabált Zajcov felé: „Tudod,

ki vagyok én?” Vlaszov tábornok gépkocsivezetője! Van egy irattáram Párizsban. amiért az NKVD (szovjet belügyi népbizöttság. A szerk.) 25 évet adna! És ki vagy te? Szemét börtön- töltelék!”

Prohorov bukásának folyamata gyorsan zajlott le:

szavazással válasszák meg a területi és határterületi pártkonferenciákon. valamint a szövetségi kommunista pártok kongresszusain. Az ukrán, a belorusz, az üzbég és a Kazah KB kongresszusi küldötteit területi pártkonferenciákon válasszák meg.

A 4. napirendi pont a továbbiakban meghatározza a küldöttválasztás rendjét a fegyveres erőknél, valamint a külföldön szolgálatot teljesítő szovjet katonai egységeknél.

Állandó

határséríések

Kasmírban

Az indiai hadügyminisz- téruim szóvivője szerdán azzal vádolta Pakisztánt, hogy a tűzszüneti megállapodás óta 42 alkalommal súlyosan megsértette a tűzszünetet.

Ezekből az akciókból huszonkettőt Pakisztán a Rajasthan sivatag körzetében kezdeményezett: az indiai csapatok azonban visszaverték a támadásokat,

27 pakisztáni katonát megöltek, 26-ot pedig foglyul ejtettek. A szóvivő elmondotta még, hogy „a , pakisztáni beszivárgók” kezdenek visszavonulni Kasmírból, de még mindig körülbelül háromezer tevékenykedik Kasmír indiai részén.

Az indiai bejelentés szerint a tűzszüntei vonalon tovább folytatódnak a harci cselekmények.

Pakisztán viszont ismét Indiát vádolja a tűzszünet felborításával. Karachiban egy hivatalos szóvivő szerdán este kijelentette, hogy indiai gyalogsági erők tüzérségi támogatással szerdán a rajasthani sivatagban támadásba lendültek.

de a pakisztáni erők visz- szavetették őket. Pakisztán azt is közölte, hogy Sund- ra térségében Iftdia két napod belül most egy második támadást is megkísérelt, de — hangzik a pakisztáhi közlemény — a pakisztáni egységek visszaszorították őket, nagy veszteséget okozva az indiaiaknak.

moszkvai iskolásfiú-katona, aki a háború harmadik napján fogságba menti magát — háziszolga, aki elárulta „jótevőjét” — Gestapo besúgó, csavargó, tolvaj. S mindez négy év alatt történt. Nehéz megmondani, hogy meddig folytatódhatott volna ez az esztelen és szennyes élet és hová vezette volna „hősünket”, ha nem alakultak volna meg akkoriban a repatriáló bizottságok és nem javasolják Anatolij Prohoro- vot hadifogolynak, hogy Jelentkezzen a Párizs melletti Beauregard-i táborban melyet a háború következtében Franciaországba került szovjet állampolgárok számára jelöltek ki.

A láger nem volt ínyére Prohorovnak. Ellenszenvesnek tűntek a sovány, meggyötört arcú szerencsétlen emberek, akiknek többségét a németek hurcoltak ide, s

A munkás gyászinduló hangja után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa nevében veszek búcsút szeretett elvtórsunktól, Rónai Sándortól. Koszorúk és gyászdrapériák között állva mondjuk ki nevét és bizonyos. hogy a szomorúság, a tragikus hirtelen búcsú ilyenkor mindannyiunk szívét elszorítja. A munkás- osztály nagy halottai koporsójánál, mint annyiszor, most is elfog az a különös, ellentmondó érzés, hogy a búcsú gazdag élet számvetése és összefoglalója is; hogy az élet elfut, de az alkotás maradandó; hogy egyénileg el kell köszönnünk szeretteinktől és a világtól, amelyet építeni segítettünk, de a közösség fennmarad és megőrzi hűséges fiai nevét, szellemét, tetteit.

— Rónai Sándor életútja a miskolci kis parasztháztól a kőművestanulók útján át vezetett a munkásmozgalomba, majd a szocialista haza legmagasabb posztjaira, az Elnöki Tanács elnöki székébe és az országgyűlés elnökének emelvényére.

— Magasra szökő ív — de ennek a felfelé ívelő pályának mindén pontján

akik megismerték az éhség, a koncentrációs tábor és a rabszolgamunka minden keservét, szörnyűségét. Szívesen elindultak volna szülőföldjükre gyalog, mezítláb, csak az otthonukról álmodoztak s mint a legnagyobb ünnepet, úgy várták útnak indításuk napját. Oroszul beszéltek, de Anatolij nem értette őket. Teljesen idegenek voltak a számára.

Éjszaka nagy csöndesen beszökött Párizsba. Néhány napra rá megint visszaküldték a táborba. A franciák megunták a bajlódást ezzel a csavargóval, és kérték a lágervezetőséget, hogy minél előbb indítsák haza. De másodszor is megszökött, a metzi állomáson, úgy, hogy feltörte a vagon deszkáit és kiugrott. Még aznap ellopott egy Citroen-t és visszafurikázott vele Párizsba. Hogyan tovább, fogalma sem volt. Máshoz nem értett, mint az autólopáshoz.

Párizs centrumában kapták el, Cité szigeten. Megint elmenekült volna, de a döntő pillanatban kiment a fejéből, hogy a Notre-Dá- me-ón tűi a hidat felrobbantották.

Folytatjuk

szerény, csendes, szíves mo- solyú és hűséges szívű, optimista és ugyanakkor legyőzhetetlenül szilárd akaratú férfi halad előre és tette, ami kellett.

— 18 éves volt, amikor először vonult fel májusi tüntetésen. Aki a hetveii- harmadik életévét taposó Rónai Sándort látta, ezt a csendes, szerény, ősz férfit, talán nehezen tudta maga elé képzelni a miskolci május elseje ötvenöt évvel ezelőtti kőműveslegényét, a munkásosztály akkor egyetlen pártjának, a szociáldemokrata pártnak fiatal tagját, aki jelszavaktól és az összetartozás boldogságától lelkesülten kiáltotta bele az avasalji város levegőjébe a szocializmust követelő harci jelszavakat.

— Régi kiáltás ez és visszhangja is régen elhalt a borsodi erdőkben, a nagy- olvasztókat dajkáló völgyekben. De sohasem halt el Rónai Sándor szívében. És most, amikor a könyörtelen halál megállást parancsolta hűséges munkásszívnek, a kiáltás tovább zeng a megvalósult szocializmus alkotásai között.

— Azok közé tartozott, akik megélték ifjúkori vágyaik teljesülését és munkásember, szervezett munkás számára ilyen lehetőségeket csak a mi társadalmunk tartogat.

— Mindent megtelt éjért a társadalomért, amit tehetett. És a Rónaiak neve nem először kerül az emlékművek márványára — hiszen az új világért áldozta életét fia is, Ferenc, akit a vörös brigád, az ifjú partizáncsoport többi tágjával együtt végeztek ki a várban, az SS és a nyilasok magyarországi rémuralmának utolsó napjaiban. Végigjárta az antifasiszta politikusok kemény megpróbáltatásait ő is; büntetőszázad és internálótábor, illegalitás, földalatti szervező- munka „osztályain” és „tanévein” át jutott el a mind világosabb és tisztább felismerésig, hogy csak a munkásosztály egysége, csak az egységes forradalmi munkáspárt megteremtése lehet az útja a szocialista Magyarország felépítésének.

— A felszabadulás után szívvel, lélekkel állt csatasorba ezért a célért. Attól kezdve, hogy 1945 júniusá ban először a kormány tagjai közé ker/ilt, az újjáépítés első, bonyolult feladatainak megoldásától nyugdíjazásáig, sőt, a megérdemelt pihenés esztendőiben is dolgozott, szorgalmasan, csendesen, nagy szavak és hivalkodó szólamok nélkül, „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen.”

— Szerette a munkát, amely életeleme volt, szerette osztályát, melynek érdekei fényszóróként világították meg útját, attól az

1910-es májusi tüntetéstől kezdve, 5 és fél évtizeden át. öt és fél évtized — hatalmas idő egy ügy szolgálatában. Történelemkönyveinkben egész fejezeteket felölelő időszak. Benne az első világháború előtti forradalmi fellendülés, a „vérvörös csütörtök” időszaka, az első nagy világégés, a tanács- köztársaság rövid időre felvillanó fénye, majd a Horthy-korszak sötét és nyomasztó éjszakája, a második világháború szörnyű vérözöne. És benne szabadságunk immár két, küzdelmes, kemény, sokszor ellentmondásokkal és gondokkal terhelt, de mindenképpen az új életet szolgáló évtizede. Ebben a két évtizedben a kormány tagjaként és a legmagasabb állami, közjogi méltóságokban mindig a ttiunkásos2tály egységéért és felemeléséért, a forradalmi jövőért munkálkodott.

— ősz fejjel, amikor olyan sokan már csak a pihenés óráit keresik, teljes energiával, tettrekészen és fáradságot nem ismerve kért helyet az első sorokban az 1956-os ellenforradalmi zűrzavar eloszlatásáért. Ismét pártmunkás volt és agitátor, szervező és propagandista — mert mozgalmi ember számára a nehéz időszakok törvényszerűen válnak a magasabb fokú áldozatvállalás és a munkavágy sűrített energiájú hónapjaivá.

— Gazdag élet, amelynek még utolsó heteit is a munka derűje aranyozta be. Hiszen Rónai elvtárs tevékenyen részt vett a párt Politikai Bizottságának munkájában és elnöke volt a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, fáradhatatlanul munkálkodva a magyar —szovjet baráti, testvéri kapcsolatok fejlesztésén és elmélyítésén.

— Nem búcsúzott el a ■ szakszervezeti munkától

sem: nem ment „nyugdíj- ba” az építőktől, mert az olyan szabású ember, amilyen ő volt, csak a beosztásától köszön el az évek előrehaladtával, de a hivatásától soha. Hivatása a munkásosztály ügyének szolgálata volt, minden időben, minden funkcióban és minden nehézséget, áldozatot is vállalva.

— Búcsúzunk tőled, Rónai Sándor elvtárs. Emléked tisztán ragyog a késői mun- kásnemzedékek előtt, azoknak a nevei között, akik életüket tették fel a szocializmus ügyére, akik fáradhatatlan harckészséggel és odaadással szolgálták az ügyet, a munkásosztály, a nép ügyét, amelyre ifjú szívvel és törhetetlen szándékkal felesküdtek.

— Lobogjanak feletted utoljára a vörös zászlók, mint azon a miskolci májuson. Derítsék fel gyászunk sötétségét. Hirdessék, hogy a halál legyőzhet, az elmúlás törvénye megváltoztathatatlan —, de halhatatlan az osztály, amelyért egy hosszú életen át küzdöttél, fáradoztál, harcoltál — mondotta befejezésül Gáspár Sándor.

Gáspár Sándor szavai után az építőmunkások népes táborának nevében Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszei vezetőnek elnöke búcsúzott Rónai Sándortól.

Mráz Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság tagja, a szakszervezetek megyei tanácsának elnöke az egykori harcostársak nevében búcsozott Rónai Sándortól.

N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa, ideiglenes ügyvivő a Szovjetunió Baráti Társaságainak Szövetsége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság és az égés* szovjet nép nevében búcsúzott az elhunyttól.

A búcsúbeszédek elhangzása után a gyászszertartás az Internacionale hangjaival fejeződött be.

Magyar államférfiak üdvözlő fáviraia kínai vezeiíihhaz

Fordította: Pető Miklós