Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-14 / 216. szám
A tekintély görbe tökre Díszei kivitelű fényképalbum került a minap kezembe. Egyik vállalatunké nal készítették, az illetékes miniszterhelyettesnek. Az első, egész oldalas képen, a miniszterhelyettes szalagot vág át, s jobbján ott áll az albumot készíttető igazgató. A többi kép is hasonló. Mindegyik a látogatás „nagy eseményeit” örökítette meg' és mindegyiken ott áll a miniszterhelyettes jobboldalán as igazgató. Nem másutt: jobbján az országos vezetőnek. Emberi hiúság! — mondhatnék — de több annál. A vezetői beosztás mindig kísértéssel jár, a jo vezető az ilyen buktatókat elkerüli. Beosztottjai között ugyancsak hol több, hol kevesebb igyekszik „tündökölni”. „Kezet fogott velem a Vezér”, „Estére hivatalos vagyok a Főnökhöz”, „Tegnap az üreggel voltunk kiszálláson és ivott velem” (Azt már nem teszi hozzá, hogy csak egy pohár sört). Az ilyen és az ehhez hasonló mondátok, az említett fényképalbum a szmlélet megnyilatkozásai. A folytatás ezerszálú. Nincs az a megyei vezető, akinek asztalára ne kerülne naponta panaszos levél. Ezek halmazából mos csak egyet húzzunk ki, amelyben valaki nyugdíjmegállapítását sérelmezte. Mint ez természetes, a címzett vezető megkérte az illetékest, nézze meg, igazságosan történt-e á nyugdíj megállapítása, van-e lehetőség a felemelésére? A nyugdíjmegállapítas szabályos volt, mégis felemelték azt, mert a „vezető elvlárs ezt mondta” — pedig erről nem is volt szó. Szerencsére a revizor nem ijedt meg a „titokzatos” hivatkozástól, faikereste az illető vezetőt,. Kiderült, hogy semmit sem tudott a törvénysértésről, amit nevében követtek el. Ha a revizor nem jár utána, az „ügyintéző” még most is veregetné saját vállát, hogy ő milyen kitűnő ember, „a vezetőért nem ismer lehetetlent". A szolgalelküség, a tálp- «yalás ellen nem könnyű harcolni, a közvélemény ugyan sokat segíthet, de a megoldás kulcsa a vezetők kezében van. Igazgatói előszobában vártam, mikor lezajlott a következő telefonbeszélgetés: „Két kiló hús kellene a Vezérnek! Tegye félre, érte küldöm a sofőrt”. Először elpirult, majd feldühödött a jóhírű vezető, mikor elmondtam neki a hal- lotakat. Kiderült, hogy fél évvel korábban, mikor felesége beteg volt, megkérte titkárát, a hétvégi bevásárlásnál neki is vegyenek egy kiló húst. A titkár a legkönnyebb utat választotta. Nem a feleségét kérte meg, hanem „N. elvtáis nevében” szólt a boltvezetőnek, aki örömmel dugott a pult alá a tarjából a köz- megbecsülésnek örvendő igazgatónak. (Először talán eszébe se jutott, hogy egy év múlva állás kellene a gyárban, érettségiző lányának) E szívességkérés elindította a lavinát. Ezután minden héten így szerezte be a húst a vérszemet kapott titkár családjának, rokonságának. Nem egyszer megtörténik, hogy a vezető közvetlen munkatársaitól, titkárától, gépkocsivezetőjétől hasonló szívességet kér. Es mi lesz nem egyszer az ilyen szívességkérésből? Mivel a „suskusra” hajlamos beosztottak között még sokan nem mentesek a „cél szentesíti az eszközt” módszerektől, nem tiszta eszközöket is alkalmaznak. Míg a vezető nem tud arról, hogy visszaélnek nevével, tekintélyével: egyértelműen persze nem ítélhető el. A jó vezető azonban olyan légkört teremt maga körül, hogy abban nem lehet „ügyeskedni". Ha ellenben a vezető tudja, hogy mi történik a háta mögött, viszont kényelme miatt nem tesz ellene semmit, társsá válik. Tizennégy és fél millió jég- és vízkárért Az idei rendkívüli időjárás igen sok munkát adott az Állami Biztosító megyei igazgatóságának is. Sok helyen pusztított a jég, s jelentős területeket öntött el az ár- és belvíz. Legutóbb éppen 11-én, szombaton este sepert végig a jég megyénk északnyugati részén. Leverte a gyümölcsöt a fáról, károkat okozott a szántóföldi növényekben. A jégverés 161 termelőszövetkezetben okozott kisebb nagyobb kárt. A felmérések még nem fejeződtek be. Ez a munka folyamatosan tovább tart. De már az eddigi felmérések és megállapítások alapján is tizenkét és egynegyed- millió forintot fizettek ki jégkárért. Többek között a nyírgelsei Béke Őre Tsz egymilliónyolcszázezer forintét, a leveleki Dózsa Tsz 471 000, a nyíflugogi Szabadság Tsz 452 000, a sényői Búzakalász Tsz 4Q1 0Q0 forintot kapott ilyen óimén. Az árvízkárokért eddig kifizetett összeg két és egynegyedmillió forint. Tömegigény a szabolcsi falvak vízmttvesíiése Terv 300 ezer lakos hálózati vízellátására — Évenként négy-öt község bekapcsolása a feladat Javaslat a gyorsabb és olcsóbb építkezésre Közismerten szegény tiszta és egészséges ivóvízben megyénk. Az utóbbi években mái' elértük, hogy minden ötszáz lakosra jusson egy közkút, — ami nagy eredmény — de ez csak kezdete lehet annak a munkának, amely korszerűsíti, a mai igényekhez akarja méretezni a szabolcsi vízellátást. A falusi házak udvarán ásott kutak vize szeny- nyezett,' a jobb vizű közkút pedig néhol félkilométerre van a lakásoktól — de annak vize is jóval több vasat tartalmaz a megengedettnél. A növekvő életszínvonal egyik csalhatatlan jeleként megjelentek az új lakásokban a fürdőszobák is — egyelőre víz nélkül, kihasználatlanul. Az egészségügyi kultúra, a kényelem, a haladás követeli tehát, hogy a nyírségi, szatmári községekben is megépüljenek a vízművek, amelyek hálózatában fertőtlenített, megszűrt víz csobog, s amelyekre bármikor rá lehet kötni a házakat. a megyei tanács végrehajtó bizottsága két esztendővel ezelőtt vizsgálta a közművesítés lehetőségét és elhatározta, miként fejlesztik a szabolcsi községek vízellátását. A határozat nyomán beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról a jövő feladatairól Kollonay Bélával, a Felsőtisza vidéki Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának főmérnökével. — A megyei tanács vb. és á vízügyi szervek kéj éve tervet dolgoztak ki, amely 1980-ig rögzíti a tennivalókat. Eszerint a járási székhelyeken és a nagyobb községekben, ki kell használnunk a kedvezőbb föld- rájzi és települési viszonyokat törpe, illetve kis vízművek építésére. A terv alapjár/ 1970-ig megkezdődne, illetve befejeződne megyénk harminchét községében a vízműépítés. 1980-ig további hetvenhét községünk kapna ezúton vizet. Azt jelentik e számok, hogy tizenöt év alatt Szabalcs-Szalmár községeinek mintegy 4Q százaléka, s hozzávetőleg háromszázezer lakos már vízműből kapná a szükséges vizet. — Mi történt az eltelt két évben? Elkészült a szamostatár- fa}vi vízmű. Azóta folyamatban vap az építés Nyírbátorban, Tiszavasváriban, Gáván, Rakamazon, Vásá- rosnaményban és ílerrpán- szegen, Az előkészítési munkát végzik Kisvárdán, Má- j tészalkán, Záhonyban, Jé- j kén, Szamosbeesen és Tisza-I bezdéden. E községekben az első lépcsőként minden lakott, belterületi utcában két- háromszáz méter távolságban létesítettek úgynevezett nyomókutas csapokat, amelyben már szűrt és tisztított a víz. — Gondoltak a vízművek építésénél a távolabbi, s egyre növekvő szükségletre is? Gondoltunk a későbbi emelkedő fogyasztásra. Figyelembe vettük a háztartások, fürdőszobák mind nagyobb szükségletét és lakosonként áltálában napi 50— 100 liter víz fogyasztásával íiaámoltak a tervezők. A Járási székhelyekrtél még ennél is nagyobb vízigényt ki tudnak mgjd elégíteni. Ez sokszorosa a ma közkutak- ról nyert mennyiségnek. — Megfelel-e az előzetes elképzeléseknek a községi vizmüépítkczés eddigi üteme? Igen, bár az építés a leg- töbta helyen tovább tart, mint szeretnénk —, s főként, mint az érintett községek várnák. Ennek a tapasztalatok szerint az az oka, hogy részben lassú a községi vízgazdálkodási társulások szervezése, amely a szándékból tetteket érlel. A kijelölt tervező vállalatok kapacitása sem bírta eddig az iramot, de ezen már segít, bogy igazgatóságunk is készít vízművesítési terveket. A kijelölt építővállalatok —. a Sajómenti Vízmű és a Nyíregyházi Víz- és Csatornamű — kapacitása megvan, mégis elhúzódik az építés ideje részben szervezési okok, de főképpen anyaghiány miatt. w Egy-egy község vlz- művesítése sokba kerül. Hogyan bírja el a költségeket a lakosság? Nyírbátor vízművesítése húszmilliós munka, a többi járási székhelyé és a nagyközségeké is eléri az 5—6 milliós beruházást. Egy-egy kis község vízműépitése is legalább egymillió forintba kerül. Az állam sokat segít. Tanácsi alapokból az elmúlt másfél évben három, vízügyi alapból közel két és fél millióval segítette ezt a munkát. Ez évben újabb jelentős összegeket terveztek állami segítségként. Az érdekelt — s az illető községben székelő — vállalatok jelentősen hozzájárulnak az építkezéshez, s községfejlesztési keret is rendelkezésre áll. A lakosság a yízmű- vesftés költségeinek így mintegy felit vállalja magára. A legtöbb helyen szívesen, hisz nekik érdekük elsősorban a változás, amit a vízmű jelent életükben. — Mi a biztosíték az eló'zetes elképzelések valóra váltására? A megyei pártbizottság a kormány- és az országos vízügyi . szervekkel megtárgyalta a feladatokat, amely szerint az elkövetkező években négy-öt község bekapcsolását kell elvégeznünk a törpe vízmű hálózatba. Amennyiben a jelenlegi ütemet tartjuk, megvalósul az 19ß0-ig szóló terv célkitűzése. A helyi párt, tanácsi és társadalmi szervek helyesen értékelik, támogatják ezt, sőt sok helyen kezdeményeznek. Ennek nyomán sok község adja be jelenleg is vízműópítósi igényét, mint például Vaja, Nagyecsed, Fényeslitke, Tu- nyogmatpics és még sorolhatnánk tovább. Tömegigény immár a vízművesítés, s szeretnénk gyorsítani, gazdaságosabbá, olcsóbbá tenni. Ahogy előzetesen tanulmányoztuk, nagy megtakarítási lehetőség lenne mind a népgazdaságnak, mint a lakosságnak, ha az egymás szomszédságában fekvő négy-öt kisebb község egy vízmüvet építene csak, es így csupán a hálózat terhelné egyiküket. Keressük annak is a lehetőségét, hogy a községi vízművek ne csak a lakosság közvetlen igényeit, de a termelőszövetkezeti, állami gazdasági majorok víaszükségletét is elégítsék ki. Kppkg János Kép az épülő Nyíregyházáról: Árpád utca. Foto: Elek Emil Ama bizonyos reggel Erős Kéz elvtárs végigment a főutcán, a szövetkezetbe igyekezett, ahol az emberek fontos ülésre készültek. Szükség volt az ő szervező szellemére, aktív közreműködésére. Belépett a terembe, szívélyesen üdvözölte a megjelenteket és azt mondta azoknak, akik az elnökségben mellette ültek, hogy egész éjszaka gondolkozott a döntő kérdéseken, amiket most meg fognak vitatni, de fájdalom, rövidesen el kell mennie, mert más ülésre is várják, m?rt az ö erős kezére és aktív szellemére ott okvetlenül szükség pun. Megy az új ylesre, négy folyosón és háromféle lépcsőn áthalad, belép, leül az elnöki asztalhoz, jóindula- tulag meghallgatja, amit az első felszólaló mond, aztán szabadkozik, hogy sajnos távoznia kell, egy tanfolyamon várják útmutatásait. Kilencnapos tanfolyamon a járás földművelői esztétikával foglalkoznak. És be sem várja a választ, már rohan is, de megígéri, hogy vissza fog térni, meri tisztában van vele, milyen szükség van itt az ő erős kezére és aktív szellemére. A tanfolyam még nem kezdődött meg: a földművelők várakoztak, ő maga Az erős kéz a szervezőt megleckézíette: miért várakoztatja az embereket. Ha nincs itt az előadó, hallgattak vgln/i kamarazenét, vagy részleteket olvashatott volna fel „A diéta gyermekeknek’’ című kötetből. Vagyis itt is az ő erős kezére és aktív szellemére van szükség!... De sajnos nem v.aradhat tovább, mert egy vezetőségi ülésen várják öt. És valóban várta őt — az asztalitenisz szakosztály vezetősége. Ö volt az elnök és az ő aláírását nem mellőzhették. Ő azonban megnyugtatta őket, hogy teljesen megbízik a vezetőségben, rátermettségükben. Erős Kéz elvtárs sietve aláírja a kitöltetlen jegyzőkönyvet, mert őt egy másik bizottságban feltétlenül várják, ahol és ebben nem lehet semmi kétség, a kialakult helyzetben feltétlenül szükség van az 6 erős kezére és alkotó szellemére. A bizottság csakugyan várta őt. Az elnökségben szabadon is hagytak egy székét, amit el is foglalt és aktív módön beleszólt a vitába. Elnézésüket is kérte, hogy mondandóinak csak egy részét adja á\ö, minthogy akkor, amikor hazulról elindult, közölték vele, hogy feltétlenül várják egy másik bizottság ülésében, ahol kétség kívül szükség van Erős Kéz elvtársra. Ez a bizottság azonban éppen befejezte a munkát, mire odaért. Nagyon örült, hogy eddig előírt feladatának eleget tett, és elhatározta, hogy megiszik egy kávét. Csak félig itta meg kávéját, bocsánatot kért asztaltársaitól, de neki mennie kell, mert várják az erős kezét. Az új helyen elnézést kért, hogy csak percekig maradhat, mert egy egyesület fontos tanácsülésén megígérte, hogy vissza fog térni, mert onnan egy tanfolyamra szaladt, ahol csakugyan bebizonyosodott, hogy az ő erős kezére milyen nagy szükség van. És már rohant is vissza erre a tanácsülésre, ahol levonta a négyórás vita következtetéseit. Ezt rövid szavakkal tette, mert — mint kifejtette — nem volna értelme az ülés meghosszabbításának és már itt az ebéd ideje is. De nem sokáig pihent ebéd után. Ugyanis szükség volt rá egy értekezleten, amelyet azonban telefonon elhalasz- tatott, minthogy a galambtenyésztők kerületi értekezletén várták, ahol azonnal szót kért, mert egy megbeszélésre kell szaladnia. De itt is csak néhány percet tölthetett el, mert szokásos krónikáját kellett a rádióban elmondania, amit magnetofonszalagra vettek fel, mert itt sem maradhatott sokáig, hiszen az ő erős kezére és elemző szellemére tnáshpl is szükség vqn. Itt még átgondolta, hogy még aznap mennyi teendő vár rá, és töprengés közben nem figyelt rá, hagy hova lép; kibicsaklott a lába. Erős Kéz elvtársnak a kibicsaklott lábával feküdnie kellett. Mialátt ő a kórházban feküdt, az emberek dolgoztak, rájöttek, hogy nincs is olyan nagy szükség az ő erős kezére, ) Corneliv Lev (TJrzica) (Ford. Hegedűs Nándor.) Minden perc drága Müszakváltás a konzervgyárban A műszakváltásig még van egy jó negyedóra. de az emeleten levő fűrdők- pltpzqk folyosóján már csoportosan jönnek-mennek a második műszak asszonyai, lányai. Tisztán, fehér köpenyben, fejkendősen- A Nyíregyházi Konzervgyárban sokat adnak a tisztaságra, a pontosságra. Az öltözőket csak egy függőfolyosó választja el az Üzemtől, ahol - még javában dolgoznak. Csak az előkészületekből látszik, hogy VáHás következik. Az ázta- tgkack már üresen, kitisztítva áll, a három kefésmosó- bol is kikerült az utolsó darab uborka. A válogatóasztalról ládákba rakták a nyersanyagot. Huszonnégy láda uborka várja a második műszakot Bőven elég a kezdéshez. Átadás — átvétel — Ez szabály — mondja Maksa Józsefné, gyártási csoportvezető- — Az előkészítők, úgy dolgoznak, hogy műszakváltás előtt fél órával már hozzákezdhessenek a berendezések mosásához, tisztításához. — A gépeket mi is tisztán kapjuk — folytatja Ba- raksó Lászlóné mosógépke- zelő r— nekünk is úgy kell átadni. Váltásig rpár csak pár perc van hátra. A töltőasztalnál dolgozó 22 munkás igyekszik, hogy ezt a berendezést is letakarítsák. A futószalagon egymást érik az uborkával megtöltött üvegek. S a szalag végén, ott ahol már az utolsó darabok is üvegbe kerültek, kezdődik a takarítás. Csak a zárórészleg dolgozik még. A csoportvezetőnek talán ilyenkor van a legtöbb dolga. Ellenőrizni a berendezés tisztaságát, az előkészített nyersanyagot, s végül a minőséget, feljegyzi a teljesítményeket és így tovább... Indul a szalag A felső szalagon befüsze- rezett üvegek sorakoznak. Ezt is megnézi. Van elegendő. De a zárórészlegnél már reklamál: — Ki hozta így ki ezeket a fedőlapokat a raktárból? — mutat a ládában rendetlenül összeborult lemezekre és tömítésekre. No, de nincs baj, ezt is gyorsan rendbehozzók. Két óra. Mire a váltás elfoglalja helyét az üres töltőasztalnál, az utolsó üveg is lekerül a zárógéprő}, s elviszik a sterilizálóba. Indul a szalag és Márton Irén, Balogh Erzsébet felöntik a garatba az első láda uborkát. TÁ
