Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

Tito és Nasszer tanácskozása Belgrád, (MTI): Újabb amerikai gépeket lőttek le Vietnamban Egy gyarmati örökség és a próféta hajszála Tovább fart a görög Kijárási tilalom Adenben Ünnepi gyűlés Moszkvában bombák. Megfigyelők sze­rint ez annas a bizonyíté­ka, hogy Saigon körül egyre szo­rosabbá válik a felsza­badító harcosok gyűrűje, és az amerikaiak heves bombatámadásokkal akar­nak kijutni szorult hely­zetükből. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke csütörtökön nyilatko­zott a Neues Deutschland hanoi tudósítójának. A VDK elnöke kifejezte meg­győződését, hogy a vietnami nép győzelmesen feje2i be az amerikai agresszió elle­ni harcát. Ho Si Minh elnök hangoz­tatta, a vietnami nép semmi­lyen körülmények között sem tűri el, hogy az ameri­kai agresszorok megsértsék Vietnam függetlenségét, szuverénitását és területi épségét. válság ma lejárna (tehát 1968 feb­ruárjáig). A centrum unió nagy többsége; irányító Pa­pandreu, volt miniszterelnök a koronatanácsban azonban kijelentette: a párt állás­pontja szerint a válságot úgy kell megoldani, hogy ügyvezető kormány alakul­jon és ez 4X napon belül írja ki, ellenőrizze az új országos választásokat. (Ez némileg visszalépést jelent, mert Papandreu előzőleg magának követelte a kor­mányalakítási megbízást.) A többi felszólaló kompro­misszumot ajánlott. A koronatanáccsal egy­időben Ahtén utcáin két tüntetés is lezajlott. A felvonulók szabad vá­lasztásokat követeltek és Papandreut éltették. Inci­dens nem történt. Gamal Abdel Nasszer egyiptomi és Joszip Broz Tito jugoszláv elnök csü­törtökön a Belgrád köze­lében levő dobanováci va­dásziakban folytatta a szer­dán délután elkezdődött hi­vatalos egyiptomi—jugoszláv tanácskozásokat. A csütörtöki tárgyalás két legfontosabb pontjaként a kétoldalú kapcsolatok ala­kulása és áz időszerű nem­zetközi helyzet szerepelt. A nemzetközi helyzettel össze­függésben Nasszer és Tito London, (MTI): Sir Richard Turnbull, Aden brit főbiztosa szür­külettől hajnalig terjedő ki­járási tilalmat rendelt el a városban, miután szerdán sir Artur Charles, az adeni törvényhozó testület elnöke arab nacionalisták revolve- res merényletének esett ál­dozatául. Három nappal ko­rábban — vasárnap —■ Harri Barriet Aden brit rendőrfőnökét ölték meg Saigon, (MTI): Észak-Vietnamból érkező tudósítás szerint a vietnami néphadsereg légvédelmi egy­ségeinek zárótüzében kedden a VDK területe fölött az amerikai agresszorok négy repülőgépe semmisült meg. Dél-Vietnambon csütör­tökre virradó éjszaka szü­neteltek a földi hadművele­tek, a Guam szigetéről fel­folytatták szőnyegbom­bázásaikat a szabadság- harcosok vélt állásai el­len. Távirati jelentések sze­rint az amerikai nehézbom­bázók ez alkalommal a fő­várostól alig 30 kilométer­nyire délnyugatra zúdították le bombaterhüket. Saigon­hoz ennyire közel még so­hasem hullottak amerikai A koronatanlcson Kons­tantin a gazdasági helyzet romlására, Görögország nemzetközi Helyzetének gyengülésére hívta fel a fi­gyelmet, s arra intett, hogy a politikai szenvedélyek bomlasztják a nemzet lélek­tani egységét, ezért megol­dást sürgetett. Viszont ki­jelentette: „véleményem szerint a nemzet érdekei megkövetelik, hogy mincS^ parlamenti időszak addig tartson, amíg ezt az alkot­mány idevágó cikkelye meg­követeli.” A kinyilatkoztatás félre­érthetetlenül jelzi, hogy Konstantin nem hajlan­dó kiírni az új válasz­tásokat, mielőtt a most ülésező par­lament négyéves mandátu­géppisztolyos merénylők. A legutóbbi négy hét folya­mán — azóta, hogy Lon­donban zsákutcába jutot­tak az alkot iiányozó kerek- asztal-értekezlet előkészíté­sére összehívott tárgyalások — öt halálos és 26 sebesült áldozata van az egymást követő merényleteknek. Az angol kormánykörök veszélyesnek minősítik az adeni helyzetet, s a feszült­ség fokozásától tartanak. Moszkva, (TASZSZ): A militarista Japán fölött aratott győzelem 20. évfor­dulója alkalmából csütörtö­kön Moszkvában, a szovjet hadsereg színházában ünne­pi gyűlést tartottak, amelyen Krilov marsall, a honvédel­mi miniszterhelyettes mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet fegyveres erők e győzelmének világtörténelmi jelentősége volt a világ de­Alig néhány hete csende­sedtek el a harcok az In­dia és Pakisztán közötti si­vatagos „senki földje”. Kutch vidékén és a világ­sajtó újra a két ország fegyveres összetűzéseiről ad hírt A színhely ezúttal a hagyományos ütközőpont: Kasmír. Az indiai és a pa­kisztáni fővárosban vádak és ellenvádak pergőtüzét zúdítják egy­másra a két ország kor­mányszóvivői és ami ennél fájdalmasabb: indiai és pa­kisztáni katonák Kasmír térségében igazi pergőtüzet is zúdítanak egymásra. Ahhoz, hogy megértsük, mi is történik ezen a tőlünk oly távoli, sok vér öntözte földdarabon, egy pillantást kell vetnünk a probléma múltjára. A gyökerek ezút­tal is a brit birodalom „oszd meg és uralkodj!” politikájához nyúlnak visz- sza. London hatalmas és gazdag indiai alkirálysága kordában tartására kitűnő­en felhasználta a hinduk és mohammedánok közötti vé­res vallási konfliktusokat. Már 1930-ban felvetették az Angliában tanuló moham- medán diákok egy Indiából kiszakítandó, önálló muzul­mán állahn elképzelését. Szerintük Pandzsab, Kas­mír és Szindh tartományok­ból kellett volna létrehozni ezt az országot és e kezdő­betűk alapján javasolták a Pakisztán nevet. Tíz évvel később az Indiában tevé­kenykedő Muzulmán Liga vezére, Ali Dzsinnah irányí­tása alatt mozgalom is in­dult annak elérésére, hogy az alkirályság északnyugati és keleti részén szülessen meg a mohammedán Pa­kisztán állam. A brit diplomácia „elraktározta” ezt a lehe­tőséget és amikor 1947-ben kénytelen volt megadni a függetlenséget Indiának, a mokratikus erőinek gyara­podása, a kínai nép forra­dalmának győzelme, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság létrejötte szempontjából. Krilov marsall megállapí­totta, hogy az utóbbi időben jói fejlődtek a Szovjetunió és Japán baráti kapcsolatai. Kijelentette, hogy a Szov­jetunió kész támogatni a Japán nép békés törekvéseit. Downing Street 10, a lon­doni kormányfői rezidencia enyhén szólva nem bánta, hogy a muzulmánlaKta te­rületeken kiszakadt egy In­diával ellenséges alapállású állam, Pakisztán. Anglia aíz akkori tárgya­lások során többek között a kasmiri térség pontos ho­vatartozásának rendezését is sikerfel „elkente” és ez­zel elhelyezte az időzített bombát. Az eredmény nem maradt el. Már 1947- ben indiai—pakisztáni fegy­veres konfliktusra került sor Kasmír miatt. Csak két év múlva, 1949 július 26-án kötötték meg a fegyverszünetet. Eszerint Kasmír északi és nyugati része Pakisztán fennható­ság alatt maradt. A gyar­mati sors örökségeként rendezetlenül maradt prob­léma azóta is olyan para­zsat jelent, amelyet a leg­kisebb szikra is lángralob- banthat. Jellemző, hogy az elmúlt év elején mintegy ezer halottat követelt egy emlékezetes, utcai harcokba átcsapott tüntetés. Ez ami­att robbant ki, hogy a kas­miri főváros, Srinagar me­csetjéből állítólag ellopták Mohammed próféta erek­lyeként ott őrzött hajszálát. A 220 000 négyzetkilomé­ternyi, körülbelül négymil­lió lakosú Kasmír problé­máját a szocialista országok és az afro-ázsiai világ baráti tanácsára India és Pakisz­tán már többször is meg­próbálta tárgyalásokkal rendezni. A kolonialista ha­New York, (MTI): Szerdán este Quaison- Sackey ghanai külügymi­niszter elnökletével megtar­totta záróüléset az ENSZ- közgyűlés 19. ülésszaka. A közgyűlés munkáját egy időre — mint ismeretes — megbénította az Egyesült Államok kormányának az a jogtalan követelése, hogy az alapokmány 19. pontjának alapján vonják meg á sza­vazati jogot azoktól az or­szágoktól, amelyek nem voltak hajlandók hozzájá­rulni a gyarmatosítók érde­keit szolgáló köze'-Keleti és kongói úgynevezett béke- fenntartó akciók finanszíro­zásához. A TASZSZ jelentése sze­rint az ülés elején Quaison- Sackey, a közgyűlés üléssza­kának elnöke felolvasta a harminchármas bizottság általános egyezményének szövegét, majd a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a bizottság munkájáról előter­jesztett beszámolót. gyaték azonban egyelőre túl súlyosnak bizonyult. A sza­vak eddig sajnos mindig átadják helyüket a fegyve­reknek. Pakisztán most azt állítja, hogy a jelenlegi harcokat az indiai fennha­tóság alól szabadulni kívá­nó kasmiri mohammedánok kezdeményezték, Uj-Delhi viszont Pakisztánban kikép­zett betolakodóknak minő­síti a kasmiri zendülőket. Az AP hírügynökség ada­tai szerint a harcoknak eddig 150 halálos áldozatuk van és az összecsapások mére­te: szemmel láthatólag mind nagyobbak lösznek. Ez a szomorú tény önmagában is megszabbja a sürgős ten­nivalót. A szocialista orszá­gok baráti kapcsolatokat tartanak fenn mind Indiá­val mind Pakisztánnal. Amikor ennek az esztendő­nek a tavaszán Ajub Khan pakisztáni államfő, majd Sasztri Indiai kormányfő hivatalos látogatáson Moszkvába járt, Koszigin miniszterelnök több beszé­dében is hangsúlyozta: a két ország fegyveres össze­csapásai csak a gyarmatosí­tók pozícióit erősíthetik. Bármilyen további erőfeszí­tések szükségesek ehhez, a két országnak a zöld asz­tal mellett kell felszámolnia a gyarmati múlt kasmiri örökségét is. Az általános egyezmény elveinek elfogadása arról tanúskodik, hogy a Szovjet­unió, a többi szocialista ál­lam, valamint az afro-ázsiai országok delegátusainak erő­feszítésein hajótörést szen­vedett az Egyesült Államok­nak a világszervezet megbé­nítására irányuló törekvése — állapítja meg a TASZSZ tudósítója. Morozov szovjet delegátus a szocialista országok — Belorusszia, Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongó­lia, Románia és Ukrajna — nevében elismerését fe­jezte ki Quaison-Sackcy-neií és U Thantnak, amiért erő­feszítéseikkel hozzájárultak a közgyűlés munkájának normalizálásához. A szovjet küldött hangot adott meggyőződésének, hogy a felelősségteljes törté­nelmi időszakban összeülő 20. ülésszak sikeresen meg­oldja majd az előtte álló problémákat. kifejtette véleményét a vi­etnami válságról, az ENSZ szerepéről, a genfi leszere­szálló B—52-es amerikai légierődök azonban lési értekezletről, az afrikai helyzetről és az afrikai kontinensen egyre erősödő külföldi beavatkozás kérdé­séről. A két fél megvitatta azt is, hogy az el nem kö­telezett országok miként kapcsolódhatnának be még tevékenyebben az akuttá vált nemzetközi problélrnák megoldásába. Athén, (MTI); A görög korona tanács csü- * törtökön este folytatódott. Az uralkodó és az összese- reglett pártvezérek, volt mi­niszterelnökök megoldást próbálnak találni a hét hete tartó kormányválságra, ami egyre fokozódó politikai nyugtalanságot, súlyos gaz­dasági károkat okoz. Ami azonban a szerdán este meg­tartott koronatanácsi ülést illeti, a jelek arra mutatnak, hogy az esemény inkább csak kidomborítja a po­litikai válságot, nem­hogy megoldaná. Az éjszakai órákban nyilvá­nosságra hozott felszólalá­sok, amelyek az ülésen hangzottak el .egymástól homlokegyenest eltérő néze­tekre vallanak. Harmat Endre Az ENSZ-közgyűlés záróülése Orosz Mihály: dA fnuvdd so. Az étkezdéből a tornate­rembe sietett és az ajtó előtt lerázta sapkájáról és zubbonyáról a havat. Bent Sárkány hadnagy szakasza tartott testnevelési foglal­kozást. A katonák egy ré­sze a szereken dolgozott, néhányan pedig, páronként váltva egymást, a ring kö­telei között öklöztek. A katonák érdeklődését in­kább ez a foglalkozás kötöt­te le, és az őrnagy azonnal el is rendelte, hogy egye­lőre hagyják abba a szer­tornát. A katonák hálásan pillantottak rá. 1965. szeptember 3. Kihirdették a meghívá­sos versenyt, és mindjárt a legjobb ökölvívó, Joós lépett a ring közepére. Közismert volt nagy techni­kai tudása és kemény, gyors balkeze. Ellenfél egyelőre nem jelentkezett, és már az őrnagy fejében is megfordult a csábító gondolat, hogy kesztyűt húz, amikor Nagy Andris szó nélkül bemászott a kö­telek között. Sárkány had­nagy felcsavarta Andris ke­zére a bandázst, ráadta a kesztyűket és gondosan el­rejtette a fűzők végeit, ne­hogy sérülést okozzanak. Joós — noha balkezes volt — jobb alapálásba helyez­kedett. Jobban érezte ma­gát, ha megbízhatóbb bal­kezét tudta elől, bár szá­molt vele, hogy ebből a helyzetből nem használhat­ja olyan hatásosan a bal­kezét. Jobbos kesztyűjével az állát védte, míg könyö­két — amennyire csak le­hetett, a gyomra elé húzta. Nem kezdeményezett, várta, hogy ellenfele kitámadjon. Andris megunta a pepecse­lést és Joósra rontott. A katonák ütemesen bíztatták a bátrabbat. Joós balra táncolt és két­szer villámgyorsan állonvág- ta vaktában csapkodó el­lenfelét. Andris láthatóan nem értette a dolgot, mert csodálkozva nézett partne­rére. A fiúk felszisszentek, az őrnagy mordult egyet. Eseménytelen ugrándozás következett, majd — pót­landó a lemaradást — Joós furcsa orrhang kíséretében eleresztett egy repülő bal­egyenest, pontosan Andris csodálkozó képébe. Szegény teljesen sportszerűtlennek vélte a váratlan, nagy ütést, nem is verekedett tovább. Még két-három egyenest kapott, valamennyit balkéz­zel, és nem véletlenül az­zal. Az pontos volt, meg­bízható és fáradhatatlan. Nagy Andris megunta az egyoldalú játékot, és egy teljesen meglepő fordulattal törte meg az egyhangúságot — villámgyorsan kibújt a kötelek között. Hangosan szidta Joós közeli rokonsá­gát, és — ha a többiek le nem csititják csupasz ököllel ment volna elégté­telt szerezni vereségéért. — Jobb lett volna, ha te ülsz a Faragó helyében — kiáltozta a ring felé fenye­getően. Hirtelen csend zuhant a teremre, hosszú másodper­cekig tartó csend. Az őrnagy szólalt meg.. — Hány kilós ön, Joós elvtárs? — kérdezte. Joós csak néhány kilóval nyo­mott többet nála. — Elfo­gad ellenfeléül? — kérdezte. Az éljenzéstől nem lehe­tett hallani Joós válaszát. Az őrnagy sebtében beöltö­zött és a szorítóba lépett. A mérkőzés heves ütésváltással kezdődött és belharcba csa­pott át. Joós szemernyit sem kímélte parancsnokát, alapállást változtatott, és nagy ütésre készült. Az őr­nagy azonban jól védekezett, és átvette ellenfele támadó harcmodorát. Egy belharc- ból való bontás után gyors balhorga Joós áliára csat­tant. A katona ^ty pillanal- ra megtántorodcu.*., majd be­hunyt szemmel végigvágó­dott a padlón. A parancsnok rohant volna felsegíteni, de Sárkány meglehetősen dur­ván félrelökte, és annak rendje módja szerint, kiszá­molta a földönfekvőt. Az őrnagy zavartan öltözött fel, idegesen sietett ki a torna­teremből. Egy pillanatra még feltámadt benne a ta­pasztalt versenyző. — A jobbkeze hajítófát sem ér — gondolta. — És nem is ütöttem nagyot. Semmi esetre sem volt meg­rendítő erejű az ütés — csaknem fennhangon gon­dolkodott. — Ennyire úveg- állú lenne? Kizárt dolog. Minősített versenyző viaskodtak benne az érvek és ellenvetések. Emlékezett rá, hogy a földön fekvő Joós szempillái között többször rápillantott, tehát nagyonis észnél volt. — Nem lett volna szabad kesztyűt húznom — gon­dolta szinte keseregve. — Ez az ember megjátszotta az én győzelmemet... — há­borodott fel a tisztességérze­te. — Miért nem verekedett úgy tovább, mint az első percekben? A balkeze, mint egy lóláb! Igaz, hogy a jobb viszont nulla — kerekedett felül benne a tárgyilagos sportember. — Ezt az első másodpercekben felfedeztem — mosolyodon el. — A jobbkezétől nem is védtem magam. Tulajdonképpen könnyű volt megverni. Ki­ütöttem, és kész. Ö is agyon­verte azt a kelekótyát Ne­kem pedig lefeküdt, mert gyáva. — Gyáva! — morogta. —* Nem a vereségtől félt. ha­nem az ütésektől. Soha nem lesz igazi ökölvívó — dörmö- gött magában. Bántotta, hogy van egy gyáva kato­nája. ★ Valter kéjes nyújtózással ébredt. Megropogtatta csontjait, körülnézett. Meg­lepte, hogy a lány nincs mellette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom