Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

A decemberi párthatározat szellemében Nyíregyházi irányítás a Tiszántúl dohánytermelésében Milliós megtakarítás, gyorsabb feldolgozás Július elsejével nyíregyházi központtal egységes irányí­tás alá kerültek a tiszán­túli dohánybeváltó, fermen­táló üzemek és szárítótele­pek. Megszűnt a Debreceni Dohánybeváltó és Fermen­táló Gyár, üzemeit és ter­mőterületeit Nyíregyházához csatolták. A párt Központi Bizottságának a nagyipari vállalatok megteremtésére, a termelés centralizálására vo­natkozó határozata nyomán elrendelt átszervezés jelen­tőségéről beszélgettünk Haj­dú Sándorral, a Magyar Do­hányipar Nyíregyházi Do­hányfermentáló Gyárának igazgatójával. — Mi tette szükségessé ezt az átszervezést? — A dohányipar — a ter­melés és feldolgozás egy­aránt — megérett az át­szervezésre. A termelés és beváltás széttagoltsága, a területi szervezetlenség már korábban is akadályozta a tervszerű munkát. Csak egy példa; amikor Debrecenben nem tudtak mit kezdeni a beváltott termékkel, a kor­szerű berendezésekkel, gépi fermentálóval, mechanikai szárítóval felszerelt nyíregy­házi gyár kapacitása nem volt kihasználva. A zöldre száradt dohány színezését csak nagy költséggel tudták megoldani, vagy átadták Nyíregyházának. így utaz­gatott a dohány sok esetben oda-vissza Szabolcsból Haj­dúba. Az átszervezés előtt ugyanis Debrecenhez tarto­zott a nyírbátori beváltó teljesen, a mátészalkai, bak- tai, tiszalöki, járások egy része, sőt a nyíregyházi já­rás több községe Is, — Milyen területek tar­toznak jelenleg az egy­séges irányításhoz? — Az egész Szabolcs­Szatmár, Hajdú-Bihar, Bé­kés teljesen, Borsod nagy része, Szolnok megye egy része és Csongrádból is egy kevés. így mintegy dup­lájára nőtt a dohánytermö terület. A tavalyi 15 719 holddal szemben — a 2200 holdnyi túlteljesítést is be­leszámítva — 30 200 hold termését kell beváltani, szá­rítani, fermentálni. Ezzel természetesen a duplájára emelkedett a termés !s. Azonban a mintegy 200 000 mázsára becsült dohány be­váltása, feldolgozása szerve­zettebben, torlódásmentesen oldható meg. — Mutatkozik-e már gyakorlati jelentősege az átszervezésnek, van­nak-e eredményei? — Az átszervezésnek tu­lajdonképpen még csak az első lépcsőjét hajtottuk vég­re; a központosítást. Er.nek gazdasági kihatásait még csak nagyvonalakban ér­tékelhetjük. Ha csak azt néz­zük, hogy a központi lét­számból mintegy félszáz dol­gozót tudtunk átadni a nép­gazdaság más területeire, már ez is eredmény, hiszen a béralapmegtakarítás éves szinten több, mint egymil­lió forint. Ezzel szemben -— az eddig szétszórtan dolgozo szakemberek összevonásával — számszerűen és minősé­gileg is erősödött az irányí­tó apparátus. Lehetőség nyílt független föagronómus alkalmazására, tizenöttel több a főiskolát és mezőgaz­dasági technikumot végzett szakember. A mintegy 200 körzeti felügyelő is jobban meg tudja szervezni munká­ját, szorosabb kapcsolat ala­kulhat ki termelők és ■ ter­meltetők között. Jobban ki tudjuk használni a szállí­tóeszközöket, és ami még lényeges: a nyíregyházi fer­mentálót is. Az eredmény abban is megmutatkozik, hogy az átszervezéssel járó nehézségek és a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellené­re, féléves tervünket hét és fél százalékkal túlteljesítet­tük. — Milyen elgondoláso­kat tartalmaz a második lépcső, és mikor hajtják végre? — A további feladat a most már egységes irányí­tás alatt lévő nagyipar ter­mőterületének rajonírozása. Az átszervezés után is nagy még a belső területi szétta­goltság. Például a baktal járás dohánytermelő terüle­te megoszlik a nyíregyházi, kisvárdai, nyírbátori, nagy- kállói és a naményi bevál­tok között. Ugyanez a hely­zet a tiszalöki járásban is. A járás öt községe három beváltéhoz tartozik. Ez nem­csak nekünk okoz problé­mát, hanem a közigazgatási szerveknek is. A járási ta­nács mezőgazdasági osztá­lyára egyszerre öt üzemve­zetőnek kell menni, de ugyan­ezeknek az embereknek más járások hasonló tárgyú értekezleteire is járniuk kell. Problémát okoz ez a területi megosztottság a termelőknek is. Elgondolá­sunk az, hogy egy-egy járás dohánytermő területe egy, legfeljebb két beváltó kö­zött osztódjon meg. Termé­szetesen a gazdasági felté­teleket is figyelembe vesz- szük; távolságot, útviszonyo­kat stb. A második lépcső gyakorlati alkalmazására jö­vőre kerül sor. Az átszer­vezés után nagyobb önálló­ságot biztosítunk az üzem­vezetőknek, de szigorúbbak lesznek az ellenőrzések. Tóth Árpád Akták a bevezetés helyett „Nem Toltam hajlandó társulni“ — véli az újító — Délelőtt tíz óra volt, almikor a gépet kipróbáltuk a műhely udvarán. Gyö­nyörűen ment, húzta maga után a fehér mészcsíkot. Olyan egyenesen, mintha vonalzót fektettek volna melléje. Történjék akármi, — mondtam — de most elmegyek és megiszok egy üveg bort. A főmérnököm megértőén bólintott. Talán ö tudja legjobban, mit je­lent nyolc hónapon keresz­tül küszködni, tervezni, dol­gozni, amig elkészült a masina. Siska József, a KPM Köz­úti Igazgatóság vezető sze­relője büszkén mutat a pi­rosra festett gépre. Egy újítási feladatterv alapjan született. Jelenleg ugyanis » „zebrákat”, vagyis az út­testek felezővonalán lévő fehér csíkokat kézzel me­szelik. Egy ember nyolc óra alatt 35 méter csíkot képes elkészíteni. Az öt­letes gép óránként kilenc kilométert. — A főmérnököm szerint, ha egy újítással 10 forintot nyerünk, már akkor is ér­demes belevágni. Sajnos, később kénytelen voltam rájönni, hogy nem min­denkinek ez a véleménye. Vaskos aktacsomókat vesz elő. Az újításokkal kapcsolatos szerződéseket, levelezéseket tartalmazza. — A gép elkészülése előtt néhány héttel valóságos had­járat folyt ellenem. Min­denbe belekötöttek, kifogá­sokat kerestek. Talán külö­nösen hangzik, de érzésem szerint azt szerették volna, ha az egész munka kudarc­ba fullad. Inkább vesszen a ráfordított 15—20 ezer forint. Hogy miért? Talán mert nem voltam hajlandó társulni senkivel. Üjabb sűrű telegépelt pa­pírlapok kerülnek elő az aktacsomóból. Bitumenlefej­tő gép műszaki leírása. Egyszerű szerkezet, hulla­dékvasból is elő lehet állí­tani. A műszaki szakembe­rek igen jónak tartották, bevezetéséből mégsem lett semmi. Pedig segítségével el lehetett volna érni, hogy a kirakodásra váró vago­nok csak néhány órát áll­janak. Az újításból tehát nem lett semmi, de azóta az összeg sokszorosát fizették ki kocsiálláspénzként. Hasonló sorsra jutott egy melegítőberendezés terve is, amelyhez csupán néhány méter csőre lenne szükség. A vállalat nem tudta a ter­vét teljesíteni. Egyik ok: nem tudnak a munkákhoz meleg anyagot biztosítani. — De van itt egyéb is. Közösen újítottunk az igazga- t|.nmal. Valami oknál fog­va az ötletet nem tartották jónak, elutasították. Érde­kes módon néhány hínap múlva mégis bevezették, mint az igazgatóm újítását. A rakamazi ktsz-szel már meg is kötötték a kivitelezési szerződést. Mit lehet ilyen­kor tenni? Tanulmányo­zom az újításokkal kapcso­latos jogszabályok gyűjte­ményét. Bár csak hírből is­merném ezt a könyvet... Bogár Ferenc Érlelő idő Kis bukók — erre így ne­vezik a szénaboglyákat — meg nagy kazlak a réten, az úton sok, sok kanyar, az­tán a megszokott jelzőtábla: Kispalád. A házakig még van né­hány száz méter. A tarlón szürkülnek a süppedt gabo­nakeresztek, mellettük már kiütközött a sarjú. Ideje lenne hordani... Hidroglóbusz! Ragyog mint mindenütt másutt, ha így süt a nap, mint most szeptemberben. Kovácsműhely, italbolt, templom. De micsoda temp­lom! — Hány lakosa van a községnek? — Alig több mint nyolc­száz, A templomban elférne a falu apraja nagyja, meg a szomszédos Botpalád egy ré­sze. 1905-ben építették, ak­kor sem voltak többen a községben mint most. De- hát meg kellett mutatni. Nem az istennek — az embereknek. Igaz a vállal­kozó belebukott, mert két­szer kellett a padokat meg­csináltatnia, meg a karzat is leszakadt a töméntelen homok súlya alatt. Az egyházközség ragaszkodott a teherpróbához... A régi iskola már nem számít műemléknek. A kis előszoba padlóját csak le­döngölték. Az ajtók redve- sek, rücskös barnák, s a vé­kony vaskilincseket, ahol nem fogják mindennap, be­lepte a rozsda. Itt székel most a tsz. — mert a gyerekeknek, meg a tanítóknak már építettek új iskolát. — összetehetjük a kezün­ket, ha nem zárunk mérleg­hiánnyal — így az elnök, s aztán hozzáteszi; de azért Jó ütemben épül a város egyik legszebb létesítménye Éjszakai műszakokkal gyorsítják a munkát Nyíregyháza belvárosának egyik legszebb épülete lesz a Zrínyi Ilona utca 3. szám alatt most készülő öteme­letes létesítmény. A háromfunkciós, köz­ponti fűtéssel, felvonó- vei ellátott tömb ala­pozásához január köze­pén kezdtek hozzá: terv szerint még az idén a tetőt is fel kell húzni az épületre. Sor kerül-e erre, amely döntő feltétele annak, hogy az 1966. augusztus 17. át­adási határidő ne csak pa­píron szerepeljen? Az építést nemcsak a zárt terület, az egyedi tervezés, a sajátos építési mód nehe­zíti. Tavasszal, az alapozás közben például rendkívül nehéz körülmények között tudták betonozni a kazán­ház helyét. Váratlanul homokfolyás adódott, amely egyúttal veszélyeztette a villa­mos és a kisvasút nyom­vonalát. Éjjel-nappal dolgoztak a betonozok, s a 48 órára tervezett munkát is csak két hét alatt sikerült befejezni. Máskor pedig az épület egyik tartópilléréhez ásták az alapot, amikor két — állítólag török korabeli — ásott kútra bukkantak. Ta­lajvízsüllyesztéssel tudták csak folytatni a munkát. Ez is időveszteséggel járt, amit aztán később az 500- as cement hiánya betető­zött. (Az árvízkárok hely­reállításának hatása itt is érződött). Most mégis az eredetileg megállapított ütemterv sze­rint halad a befejezéskor 16 millió forintot érő munka. Augusztusban éjszakai mű­szakot szerveztek az elma­radás behozására. Szeptem­ber 10—12 között a harma­dik emelet födémbe­tonozására kerül sor. amitől már „csak egy ugrás” lesz a tető. Most kielégítő az építkezés anyag- ellátása: a vállalat minden segítséget megad a kritikus ponton épülő, közel 400 he­lyiséget magába foglaló lé­tesítmény készítéséhez. Az építkezéshez szükséges anyagokat jelenleg a Búza téren tárolják, ingajárattal onnan szállítják a szükséges mennyiséget a Zrínyi Ilor.a utca 3-ba, semmivel sem többet, hiszen nincs mód. helyszíni tárolásra. Amint az épület előtti járdán az árkádok, úgy a Bethlen utcán az in­gázó járművek nehezí­Épttl a vásárosnamenyi 200 ágyas kórház. Foto: Ilülbcr Gyula nem cserélnének a paládiak azzal a szövetkezettel, ahol 50,— Ft-ot fizetnek. A könyvelő előszedi a kimutatásokat, s kiderül hogy a szövetkezet fel nem osztható alapja kb. há­rom és fél millió forint. A tagok vagyona a háztályí- ból, innen onnan leg­alább ugyanennyi. Szóval az a biztos, ami a padláson, a csűrben, a magtárban van. A paládiak mindig a „saját szakállukra” dolgoztak. A hagyomány szerint, mikor IV. Béla körülhordatla a véres kardot, külön ütköz­tek meg a tatárokkal. Ké­sőbb, még a jobbágyfelsza­badítás előtt megváltották magukat a hűbéri terhektől, s azontúl ki-ki gazdálkodott a maga földjén. Zsellérek nem éltek itt, legalább is Kispaládon nem. Botpalá­don volt nagybirtok és vol­tak cselédek is. A kispalá- diak nem örültek az 1 mil­liós mérleghiánynak, amit Botpalád csinált, s amit ki kellett valahogy fizetni a két szomszédos tsz egyesü-. lése után. De ez már a múlté. Inkább az a baj, hogy a dzsungelgyümöl­csös, a kaszáló, meg há­zanként egy két hízóbika, sokszor még fontosabb a közösnél. A termelőszövet­kezetnek 50 állata van, a háztályiban 650-et tartanak nyilván. Csak tejért fizetnek ki 1 millió forintot a lakos­ságnak. Tavaly tíz nagy ház épült Kispaládon. Szép, jó házak. Büszkék rá, mint hajdan a templomra voltak. Csak, csak... Hordják a szénát, annyi van, hogy két évre is elég. 59 esős nap volt há­rom hónap alatt. Az udva­rokban híznak a bikák, a disznók és egyre többet ér­nek a takarékbetétkönyvek. Az elnöknek a vetésen fő a feje, s munkaerőhiányra panaszkodik. Az idő érlel. Sokan már rádöbbentek itt is, hogy könnyebb és jobb mindent közösen. Mint ahogy a víz­zel volt. És az lett az igazi büszkeség. Gyarmati Béla tik a közlekedést. Ezért sem közömbös itt a határidők megtartása. Jól tudja ezt a vállalat, amely soron kívül is segít­séget nyújt, tartalékgépeket biztosít. A tervező iroda egyik kollektívája védnök­séget vállalt a jelentős lé­tesítmény felett: mostaná­ban hetente kétszer is meg­jelennek a tervezők az építkezésen s nyújtanak operatív segítséget a kivi­telezéshez. Legutóbb pél­dául így tervezték ú.ira a vasalásokat, mert az előírt keresztmetszetű anyagra a vállalat sehol sem tudott szert tenni. Üzletek, irodák, laká­sok lesznek majd az ötemeletes épületben. Az építők mindenképpen, — ha kell, újabb éjszakai műszakkal is — rá akarják tenni a tetőt, hogy a téli hónapokban nyugodt körül­mények között emelhessék a belső válaszfalakat, he­lyezhessék el a nyílászáró szerkezeteket s végezzék a soros szerelési munkákat. Megjegyzés: Hogy ne „kallódjanak“ el A gabonacséplés időszaká­ban négy-öt termelőszövet­kezetben váltották le a magtárost mert visszaélt beosztásával, hozzányúlt a közös vagyonhoz; cselekede­tével jogtalan haszonra tett szert vagy olyan, később kamatozó kapcsolatokat ápolgatott. aminek ismétel­ten a közösség vagyona, er­kölcse látta kárát. A cséplés idején több ter­melőszövetkezetben előfor­dult, hogy a kombájnoktól, cséplőgépektől minden kísé­rő jegyzék nélkül küldték a szállítmányokat a tárolóhe­lyekre. Már maga ez is ve­szélyt rejthetett, lehetősé­get teremtve arra, hogy út­közben „elkallódjon” egy- egy zsák termény azoknak a kezén, akik hajlamosak elő­térbe helyezni mohóságukat a közösség érdekeivel szem­ben. A szállításoknál, a raktá­rozó helyeken történő átvé­teli és kiadási munkáknál éppen ezért fontos a nyil­vántartás; a pontos mérle­gelés, a lelkiismeretes ad­minisztráció, aminek elvég­zése a magtárosok, raktá­rosok feladata. Ha a mérle­gelés vagy a darab számba­vétel megtörténik is, gyak­ran látható, hogy csupán egy füzet tölti be a nyil­vántartó jegyzék szerepét: majd este kitöltik a bizony­latokat. .. Ezek a bizonylatok körü­li lazaságok a tsz-vezető- kön, a számviteli dolgozó­kon múlnak, s az ellenőrzés hiányán. A következő he­tekben több tízezer vagon termény — burgonya, gyü­mölcs, zöldség, kukorica stb. — kerül be a földek­ről részben belső tárolásra, másrészt átmenetileg azért, hogy feldolgozzák, előké­szítsék értékesítésre. Ezek­nek a fogadása, a minősé­get — és mennyiséget! — megóvó tárolása körültekin­tő munkát igényel, s olyan becsületes, talpraesett dol­gozókat, akik a szállítással, raktározással kapcsolatos megbízatásuknak a közös­ség megelégedésére eleget tudnak tenni. Munkásságuk­tól függ, hogy a közösség egész évi tevékenységének gyümölcse maradéktalanul biztos helyre kerüljön. A becsületességen, jó­szándékon túl nem nélkü­lözhető a tárolással kapcso­latos nyilvántartás, ami megkönnyíti az ellenőrzést, a számvitelt, s megnehezí­ti, hogy bárki avatatlanul, jogtalanul hozzányúljon a közös vagyonhoz, megkáro­sítsa azt. S. A.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom