Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

Megkezdődtek a szovjet—román tárgyalások Mikojánnal es Alekszej Ko­sza ginnél. * A Moszkvában tartózkodó í román párt- és kormány- j küldöttség Nicolae Ceauses- 1 cunak, a Román Kommu- : nista Párt főtitkárának ve- j zetésével szombaton délelőtt | felkereste a Lenin-mauzo- leumot és koszorút helyezett el az épület bejáratánál. A Biztonsági Tanács előtt a kasmiri helyzet-«/ Pakisztáni hivatalos szó­vivő bejelentette. hogy szombaton 40 indiai sugár- hajtású repülőgép behatolt Pakisztán területe fölé. majd miután légicsatába bonyolódott a pakisztáni lé­gierőkkel, visszatértek In­diába. Délnyugat-Kasmírban pakisztáni tankok és repülőgépek támadták meg Indiát. A pakisztáni hatóságok ezenkívül bejelentettéin hogy csapataik és az úgy­nevezett „Szabad kasmiri erők” átkeltek a Tawi fo­lyón és nyolc kilométerre behatoltak az indiai állá­sokba. A Reuter Delhiből köz­li. bogy az Indiába be­hatoló pakisztáni tanko­kat F—86 és F—104 tí­pusú, amerikai gyárt­mányú repülőgépek tá­mogatják. A Biztonsági Tanács, az AFP és a. Reuter értesülése szerint, szombaton magyar idő szerint fél négy órakor összeült a kasmiri helyzet megvitatására. a világpolitikában Moszkva, (TASZSZ):' Moszkvában hivatalosan közölték, hogy szombaton tárgyalásokra került sor egy­felől az SZKP és a szovjet kormány vezetői, másfelől a Nicoale Ceausescu vezet­te rámán párt- és kormány- küldöttség tagjai között. A testvéri barátság, a kölcsönös egyetértés és szí­vélyesség légkörében lezaj­lott tárgyalások közben esz­mecsere folyt a szovjet—ro­mán- kapcsolatok további fejlesztéséről, a nemzetkö­zi helyzet, valamint a kom­munista világmozgalom idő­szerű problémáiról. * A Nicolae Ceausescu, ve­zette toíroán párt- és kor­mányküldöttség szombaton délelőtt a Kremlben tisztel­gő látogatást tett Leonyid Brezsnyevnél, Anasztasz Vau Thien államfő elnökle­tével meghallgatta Nguyen Chanh Thi tábornoknak a dél­vietnami első hadtest főpa­rancsnokának jelentését az egyetemi diákság megmoz­dulásairól. Az angol hír- ügynökség értesülése szerint a tábornokok teljhatalom­mal .ruházták fel magukat abból a célból, hogy külön­leges katonai körzetekké nyilváníthassák azokat az országrészeket ahol a nép és a tanulóifjúság elégedet­lensége tömegtüntetésekre vezet. Pénteken este több ren­deletét hoztak nyilván «osságra, amelyek ház­kutatásokat, gyülekezési tilalmat és sa.jtócenzurát helyeznek kilátásba a katonai övezetté nyilvá­nítandó vidékeken. A saigoni vezetők azt re­mélik, hogy ily módon köny- nyűszerrel kordában tarthat­ják Hue, Da Nang. Quang Ngai_ és más városok szer­vezkedő és mozgolódó diák­ságát. Athén (MTI) Papandreu elvben bele­egyezik abba, hogy a jobb­oldali ERE ügyvezető kor­mányt alakítson, ha az ál­talános választásokat az alkotmány előírta időn, 45 napon belül kiírja és ellen­őrzi. A parlamenti többsé­get irányító, középutas pol­gári centrum unió vezére a párt döntéséről szombat délelőtt tájékoztatta az új­ságírókat. Papandreu ezt követően telefonált Kanel- lopulosznak, az ERE veze­tőiének. és találkozót kért tőle, hogy a megállapodás részleteit lerögzíthessék. Előzőleg ugyanis Kanellopu- losz már hozzájárult a poli­tikai válság ilyen megoldá­sához. Időközben Korfuból visz- szatért Athénba Konstantin király és azonnal fogadta a centrum unió disszidens parlamenti csoportját veze­tő Cirimokosz ideiglenes miniszterelnököt. Cirimokosz egy korábbi nyilatkozatá­ban olyan álláspontot fog­lalt el, hogy a jelenlegi po­litikai légkörben „nem ta­nácsos” az általános válasz­tások kiírása. Egy hét A hét egyik figyelmet ér­demlő nemzetközi ese­ménye ezúttal az Egye­sült Nemzetek Szerve­zetében játszódott le. Az ENSZ-közgyűlés 19. ülés­szaka, amelyről mindenki azt hitte már, hogy ez év februárjában befejeződött, újból ülést tartott, s ezzel mint a „leghosszabb köz­gyűlés” vonul be a világ- szervezet történetébe. A leghosszabb közgyűlés nem jelenti egyben a legtartal­masabbat is. A 19. üléssza­kon úgyszólván egyetlen kérdésben sem sikerült ér­demleges vitát folytatni. Az ülésszak bénultságának az volt az oka, hogy az Egyesült Államok az alkot­mány úgynevezett 19. pa­ragrafusát akarta alkalmaz­tatni azokkal az országok­kal szemben, amelyek tag- díjhátralékban vannak Ezek közé az országok közé tar­tozik a Szovjetunió. Fran- ciaórszág, a szocialista or­szágok és mindazok, ame­lyek nem voltak hajlandók részt venni az imperialisták két olyan gyarmati akció­jának pénzügyi támogatásá­ban, amelyhez igénybe vet­ték az ENSZ tekintélyét. A Szovjetunió és a szocialista országok megtagadták az ENSZ úgynevezett kongói és közép-keleti akciójában a pénzügyi részvételt, ami tel­jesen érthető, hiszen való­jában fontos elvi álláspont kifejtéséről volt szó és nem pusztán pénzügyi kérdésről A Szovjetunió és a szo­cialista országok nem tá­mogathattak olyan akciót, amely kizárólag az impe­rialisták érdekeit szolgálta, s amely végső soron ellent­mond a gyarmati kérdésben elfoglalt elvi álláspontjuk­nak. Az Egyesült Államok kormánya végül is kényte­len volt‘meghátrálni és be-- letörődni abba hogy presz­tízsveszteség árán ugyan, de tudomásul veszi a Szov­jetunió. Franciaország, és a szocialista országok állás­ponti át. Miközben az amerikai hadsereg egyre szórón eatot- tabb helyzetbe kerül a vietnami hadszíntéren és a washingtoni kormánv újabb és újabb erősítések"* küld. az amerikai politiká­nak változatlanul a köz­ponti kérdje a vietnami konfliktus. M-r több ízben elemeztük a vietnami hábo­rú nemzetközi vonatkozó- sn.it hívni a figyelmet arra, hogy egvre erősödik a Johnson-kor- mány ellenzéke a vietnami kérdésben. Ma már nem­csak jelentékeny publicis­ták és néhány befolyásos politikus ítéli el a Johnson kormány módszereit és fő­leg azokat a súlvos kötele­zettségeket amelveket ma­sára vállal, méghozzá egv o'van ügyben, amelyről tud­nia kell, hogy végső soro­csok kudarcot tartogat Amerika részére. Johnsont jobboldalról is támadni kezdik és a republikánus párt — úgy látszik — a vietnami politika kritizál.á- sával végre megtalálta azt a régóta keresett progra­mot, amivel túllicitálhat a mindinkább jobbra orientá­lódó Johnson-kormányon. Goldwater legutóbbi tele­víziós nyilatkozatában gyen­geséggel vádolta a kor­mányt és azt állította, hogy nem áll megfelelő mennyi­ségű és minőségű felszere­lés a Dél-Vietnamban har­coló amerikai csapatok ré­szére és sürgette a légitá­madások fokozását a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság ellen. A demokrata­párt józanabb elemei eb­ből is megérthették, hogy a Johnson-kormány viet­nami magatartása egyre in­kább a szélsőjobboldal függvényévé teszi a demók- ratapárti kormányt. Fordulat következett be Dominikában, vagy leg­alábbis a fordulat előjelé­nek lehet tekinteni, hogy váratlanul lemondott a do­minikai junta vezetője, Im- bert tábornok. Az ameri­kaiak ugyan azt állítják hogy a szolgálatukban álló katonai csoport vezetőjének lemondása váratlanul érte őket. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy az Egye­sült Államok, amely meg­unta a rendkívül hosszadal­mas alkudozást és attól tart. hogy kiújulnak a fegyveres harcok Dominikában. ' meg­próbálja elősegíteni a kompromisszumos megol­dást. Ismeretes: bizonyos idő óta rendelkezésükre áll a kompromisszum, mégpe­dig abban a formában, hogy Godoy úgynevezett koncent­rációs nemzeti kormányt. alakít és ebben az alkot­mány védelmére kelt ala­kulatok és a junta tisztjei is részt -vennének, vagv leg­alábbis azok a politikusok, akiket e csoportok támogat­nak. Caamano, az alkotmá­nyos rendet védelmező cso­port parancsnoka már be­jelentette hozzájárulását eh­hez a megoldáshoz. Kije­lentette, hogy az úgyneve­zett megbékélési tervet el­fogadja. bár néhány pon­ton változtatást követelt. A tervet kereken visszautasí­totta lm bért és a mögötte álló junta, nyilvánvaló zsarolási szándékkal. Imbert tisztjeit es katonáit egy szálig az amerikaiak tartják él, sőt azoknak a tisztviselőknek a fizetését is amerikai forrás­ból folyósítják, akik Imbert hatalmi körzetében tevé­kenykednek. Az amerikaiak úgy látszik a fizetések meg­vonásával próbáltak nyo­mást gyakorolni az Imbért- féle alakulatokra és ennek a következménye lett a le­mondás, s az úi helyzet ki­alakulása Dominikában. A helyzet újszerűsége tulaj­donképpen csak abban van, hogy a kompromisszumot az amerikaiak Imbert nélkül Is létre akarják hozni. Több napos tárgyalás után véget ért Nasszernek. az EAK elnökének moszkvai látogatása. E látogatásnak mind Moszkvában, mind Kairóban nagy jelentőséget tulajdonítottak. A nyílt és őszinte lórkörben lezajlott megbeszélésekről kiadott szovjet—egyiptomi közös közleményt méltatják , a szovjet és az egyiptomi la­pok. A Pravda a szoviet és az arab nép baráti kézfogá­sáról ír. az' egyiptomi' pok: pedig címeikben ki­emelik a közlemény főbb megállapításait, valamint a szövet és arab nét> baráti kapcsolatainak úiabb megszilárdításáról írnak. A nemzetközi kérdésekben rendkívül közel van egy­máshoz Kairó és Moszkva ál’áspontja. Mindkét rész­ről na«v erőfeszítéseket fej­tenek ki a vietnami prob­léma rendezése, az agreSz- szió megállítása érdeké­ben. Heves harcok Saigontól 120 kiiomélernyire A dél-vietnami kormány- csapatok több zászlóalja a Mekong folyó torkolatvidé­kén pénteken este súlyos harcba keveredett a parti­zánok alakulataival — kö­zölte Saigonban az amerikai katonai főparancsnokság szóvivője, A harcokban szombatra virradóra sem állt be szü­net. Közelebbi részletek is­meretének hiányában a szó­vivő nem tudott adatokkal szolgálni a veszteségeket il­letően. Az AFP tudósítása sze­rint Dél-Vietnam más vidé­kein nem zajlottak le harc» cselekmények. Hírügynökségi jelentések­ből kiderül, hogy a Saigon! vezetőknek továbbra is nagy gondot okoz a dél-vietnami re­zsim politikája ellen til­takozó diákmozgalom erősödése. Mint a Reuter közli, pén­teken este ülést tartott a nemzeti főtanács és Nguyen Papandreu—Kanéi lopn lösz megegyezés várható EsßVMGM\fok sorokban Nasszer elnök meghívásá­ra Szaud-Arábia uralkodója még a casablancai arab csúcsértekezlet előtt, elláto­gat az EAK-ba. Fejszal ki­rály a jövő hét szerdáján érkezik Kairóba és a há­romnapos látogatás után folytatja útját Marokkóba. Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke és kísérete szombaton délután négyna­pos jugoszláviai hivatalos látogatása .végeztével meg­érkezett a kairói nemzetkö­zi repülőtérre. Orosz Mihály: 22. Sir Geoffrey Harrison, Nagy-Britannia új moszkvai nagykövete szombaton a Kremlben átnyújtotta meg­bízólevelét Anasztasz Mi- kojannak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének. Barry Goldwater, a re­publikánusok levitézlett szél­sőjobboldali elnökjelöltje kétmillió dollárra beperelte a Fact Magazine című New York-i folyóiratot, illetve annak vezetőit. Egymillió dollár kártérítés, egy má­sik egymillió dollár bünte­tés megítélését kéri, mert a Fact. Magazine 1964. szep­tember—októberi kiadása az alábbi főcím alatt je­lent meg: „Ezemyolcszáz- nyolcvankilenc ideggyógyász szerint Goldwater pszicholó­giailag alkalmatlan az el­nökségre.” „Facht” magya­rul: tény. Francia tudósok Izland déli partvidékén felbocsá­tottak egy kétlépcsős raké­tát, amely protonok és elektronok észlelésére á’~ ’talmas műszertartályt iut- tat fel 400 kilométer magas­ságba. a Van Al’en-övezet ‘anulmányozása céljából. Augusztus 24-én már bocsá­tottak fel hasonló rakétát. Szófiába érkezett a Dál- Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front küldöttsége Dang Huang Min vezetésé- veL Az N-i speciális kato­nai alakulat laktanyájának egyik elhagyott zugában egy katona fényképet szo­rongatott gémberedett újjai között. A fényképről fehér prémgalléros télikabátban, nagy fehér kucsmában, fe­kete hajú nő nézett a kato­nára. Füléből cseresznye nagyságú gyöngy függött alá, mongolos szemei cso­dálkozva nézlek. Finom Íve­lésű, ideges orra alatt ruzs- talan, fénylő ajkai kissé szétnyíltak. A katona mélyet sóhaj­tott és gyufáért nyúlt a zsebébe. — Elégetlek... — sóhaj­tott. — Muszáj. Megcsókolta a képet, majd gvufát gyújtott és a papír alá tartotta. Nem j.-ue a földre, a kép a tenyerében hamvadt el... Veim" nyugtalanul fész- kelödött. Ezerszer elátkoz­ta magát, amiért összeve­szett az otthoniakkal. Egyet­len gondolat hatott rá megnyugtatóan: & vonat fél óra múlva befut az ál­lomásra. Ojabb félórai gya­loglás — a laktanyában van. Akkor pedig egészen másként fest minden. Oldalt kapta a fejét. A szomszéd ülésről, egy Ma­gyar Ifjúság lapjai mögül éles szempár tapad rá. — Figyelnek! — döbbent meg és hirtelen elhagyta az ereje. — Figyel... Minden energiáját össz­pontosítva. lassan az ablak felé fordult. _ Ne>n vettem észre — gondolta. — Nem szabad eszrevennem. Valakit rám­ragasztottak, hogy ellenőriz­zék, végrehajtom-e a fel­adatot? Első feladat! Mi következik az első után? Vagy a mi emberünk? Ak­kor szólna... Miért nem szól? Mintha valóban ügy­nök lennék... Hiszen még módcin sem volt jelenteni... Vagy éppen erről akarnak meggyőződni? De akkor mf­ért utazik velem? Elég len­ne egy telefon... Ez a mi emberünk. Ezt ők küldték... Végre kell hajtani, mert szagot vesznek. Nem sza­bad, hogy csalódjanak bennem. Végrehajtani, vég­rehajtani... és jelenteni — zakatolt a gondolat fejében a vonatkerekek döccenésé- nek ütefnére. Az állomáson csak néhá- nyan szálltak le a vonatról, köztük a szúrós szemű új­ságos is, aki egyenesen a váróterembe sietett. „Szóval ők küldték...” — gondolta Valter és körül­nézett. Az állomás már üres volt, a vonat füstje a távoli domb mögül szállt az égnek. Bizonytalan léptekkel in­dult, el. a felüljáró irányá­ba. Már messziről számolta a talpfákat... öt... hét, nyolc, kilenc! Megállt, le­hajolt és i úmegő ujjakkal kibontotta a cipőfűzőjét. Lopva hátrapillantott. A váróterem ablakában ott áll a szúrós szemű ember. Egészen az üveghez nyom­ta az orrát, úgv figyelt. Ügyelve, hogy a köpenye takarja, átnyúlt a sinen. és keresgélni kezdte az elő­készített helyet. Az üreget befújta a hó. Ügyetlen kapkodó mozdu­latokkal kaparta ki a havat a talpfa mellől és végre rátalált a kis fészekre. Be­lehelyezte a dobozt, és na­gyot sóhajtva felegyenese­dett. Elindult a felüljáróhoz. Azonnal ráismert a mégje- löit oszlopra. Elókotorta zse­béből a krétát, gyorsan fel­rajzolta az illetlen figurát az oszlopra. Kínos lassúság­gal sétált el a legközelebbi sarokig, és miután befor­dult az utcába, szinte fut­va indult a laktanya felé. k A katonai elhárítás köz­pontjában a munka lázas üteművé fokozódott. Az al­ezredes erélyes hangon osz­togatta utasításait, hol sze­mélyesen. hol telefonon. — Menjen át a rendőr- őrségre, és hívjon onnan — utasíl jtta a megfigyelőt. Miután az néhány perc múlva ismét jelentkezett es részletesen beszámolt Val­ter tevékenységéről, az al­ezredes rövid gondolkodás után megkérdezte: — Mikor halad át a sinen a legközelebbi vonat? — Három és fél óra múlva. — Figyelje a helyet. Ha addig nem mutatkozik sen­ki, a vonat áthaladása előtt vegye ki a csomagot... Le­het, hogy robbanóanyag Küldök segítséget kocsival. Tűzszerészt is. Ha elvinnék a csomagot, felváltva ra­gadjanak rá. Letartóztatni nem szabad! Az akciót öa vezeti! Végeztem! Ezután a speciális alaku­lat elhárító tisztjét hívta fel. Leadta neki a Valterra vonatkozó rejijelzett táv­iratot. Ha egy órán’be­lül nem vonulna be, kezd­jék meg a körözést!” — fe­jeződött be az utasítás. Az alezredes cigarettára gyújtott, majd egy főhadna­gyot rendelt az irodájába. — Bartha elvtárs! ön át­veszi a nő figyelését. Min­den lépésről tudnunk kell. Három óránként jelentest kérek. Miután a főha^naw távo­zott, az alezredes Pikót hi­vatta, és utasította. hogy szálljanak ki a Wesselényi utcába. Minden felhasznál­hatót széniének ki a meny- asszonyból és . Valternéből. Valterné a háztartás dol­gaival foglalatoskodott, ami­kor Pikóék becsengettek. A Elsírt szemű asszony annyire meglepődött, hogy még csak hellyel sem kí­nálta őket. — Ön özvegy Valter Endréné? — Igen — rebegte ijed­ten. — Az állambiztonsági szervektől jöttünk — tért azonnal a tárgyra Pikó — Kérem, hogy kérdéseinkre az igazságnak megfelelően válaszoljon. Elsősorban a fia érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom