Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

Sporfevezésre nem ? Jelentkezünk, csak csíné Íját™ Ez év tavaszán olvastam a Kelet-Magyarországban, hogy még az idén bővül Sóstón a csónakpark is. Va­lóban, új csónakok kerültek a Sóstó vizére a meglévők mellé, tehát volt bőven le­hetőség a csónakázásra. De csak csónakázásra, sport­evezésre már nem. Ugyanis a sóstói ladikok teljesen al­kalmatlanok a sportolásra. Pedig sokan vannak a vá­rosban — s bizonyára a megyében is, — akik szíve­sen vennék igénybe az eve­zésnek ezt a lehetőségét is, ha erre alkalmat nyújtaná­nak. Dr. Csáki Lajos Nyíregyháza Szarvas u. 24. Az Északi Központban, a Kórház utcán és környékén, napról napra épülnek az emeletes házak, az utak azonban eléggé elhanyagol­tak. Tavaly novemberében kezdték meg a Körút építé­sét, átvágták az Ujszőlő ut­cát az óvoda előtt, — ahol lakom, — és márciusban a gyalogosok részére elkészült a híd. Sajnos, gépkocsival csak a Hímes utcán és a Vasvári Pál utcán lehet köz­lekedni. Ez a kis kerülő még nem is volna baj, csak­hogy ez a két utca olyan rossz állapotban van, hogy művészet rajta közlekedni. Például, ha esik az eső, 20—30 méteres sáros kátyúk keletkeznek, ezeket éppen most is meg lehet tekinteni. Tekintettel arra, hogy a Ha egyszer most van hideg! Gondolom nem egyedül állok problémámmal most a tanév kezdetén. Hűvös, őszies a nyár vége, zokniban fáznak a gyermekeim. Itthon még csak eljátszottak me­legítőben is, de az Utcára, s most az iskolába szeret­ném csinosabban, rende­sebben felöltöztetni őket. Már bejártam a város összes ruházati boltjait, de harisnyanadrágot sehol nem kaptam számukra. Az el­adók mindenütt azt vála­szolták, hogy még nincs itt a szezonja. Ezt hiába mondom a fázó gyerekek­nek, ha egyszer most van hideg, ettől még alaposan megfázhatnak. Szabó Józsefné Nyíregyháza ★ Szerkesztőség megjegy­zése: Érdeklődtünk a megyei tanács vb, kereske­delmi osztályán a haris­nyanadrág ügyében. Bizo­nyos téli szezoncikkeket, — ilyen a harisnyanadrág is, — csak az őszi-téli szezon­ban árusíthat a kiskereske­delem. a Belkereskedelmi Minisztérium erről szóló rendelkezését a nagykeres­kedelmi vállalatok nem szeghetik meg, s ezért nem is adnak ki ilyen cikkeket szeptember vége előtt a kiskereskedelemnek. Ez a rendelkezés mindmáig nem okozott problémát. Tekintet­tel az idei rendkívüli idő­járásra, a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya levélben kérte a minisztériumot a rendelet módosítására. így várható, hogy rövid időn belül megoldódik az édes­anyák problémája is. Körút építése több évig elhúzódhat, érdemes volna homokkal és salakkal ideig­lenesen ezeket az utcákat járhatóvá tenni. Ennek meg­valósításában szívesen részt vennék, gondolom nem egyedül jelentkeznék társa­dalmi munkára. Dávid Lajos, Nyíregyháza, Ujszőlő u. 66. Kótaji szennyvízbűz A következő év végére községünk minden utcájá­ban vízvezeték lesz, amit a helyi vízmű táplál majd, •— az a vízmű, amely Nyíregy­házát is ellátja vízzel. A lakosság örömmel fogadta a hírt és mindent megtesznek a megvalósulás érdekében. Okoz azonban bosszúságot is a kótaj laknak a Vízmű, bár nem tudjuk, van-e Ösz- szefüggés a kettő között. Csak annyit látunk, hogy tőiühk folyik a jó víz Nyír­egyházára, onnan pedig a szennyvíz folyik ide vissza. Amiért szót emelünk ez ellen, az, hogy a szennyvíz a nyitott csatornából ki­bírhatatlan bűzt áraszt. Mégis ez a kisebbik rossz a dologban, mert elképzel­hető mennyire egészségtelen ez a pillanatnyi állapot. Va­jon. meddig lesz ez így? Egy kótaji olvasó Elsőosztályos család világban annyi új van...“ — Reggel évnyitó, ünneplőben Néhány napja késő este is világosság szűrődik ki a Toldi utcára, az egyik új bérház ablakából. A szé­les ebédlőasztalon már ma­gas oszlopban sorakoznak a kék, fehér és barna csoma­golópapírba kötött füzetek. A kék az édesanyáé, a bar­na az apáé, a fehér pedig a gyereké —, hogy majd ne lehessen vita: melyik, kié. LEVELEZŐ, ESTI ÉS NAPPALI Nagy István vasutas, fe­lesége és fia — mindhár­man elsőosztályosok — a tanévre készülődnek: a csa­ládfő gimnáziumba jár le­velező tagozaton, felesége esti tagozaton, Lacika pe­dig elsőosztályos lesz a ÍV. számú általános Isko­lában. — Közlekedési, vasúti technikumba szerettem vol­na jelentkezni, — mondja Nagy István. — Ez még gyermekkori tervem volt. Akkor apám betegsége mi­att mondtam le róla. Dol­goznom kellett. Most meg a család miatt nc*n akarok más városban tanulni: így is elég sokat vagyok távol itt­honról, mi lenne, ha még konzultációkra is járnék. BE/ŐN A NAGYMAMA Felesége vállfára helyezi a frissen vasalt fekete za­A lap megírta — az illetékes válaszol MEGSZŰNNEK A TÓCSÁK? A Kelet-Magyarország jú­lius 28-i számában megje­lent „Tócsa itt, tócsa ott” című cikkére az alábbiakat közöljük: Városunk területén a köz­művesítés során megbontott útszakaszok újraburkolása kifogásolható módon történt, sok helyen az útpálya meg­süllyedt. Ezeken a helyeken esőzések alkalmával a víz összegyülemlik. A közműve­sítés kivitelezőjét, a Megyei Építőipari Vállalatot köte­leztük a burkolat kijavítá­sára. Azokon a részeken, ahol a természetes elhaszná­lódás folytán ment tönkre a burkolat, ott a javítást a Városgazdálkodási Vállalat­nál rendeltük meg. Nyíregyháza Városi Tanács VB építési és közlekedési oszt. Készülődés a szüretre A Magyar Állami Pince- gazdaság pincészetei már teljes erővel készülődnek a szűreire. Az átvevőhelyeket kitakarították, felújították a szőlőfeldolgozó berendezése­ket, nagy erővel javítják, kezelik a hordókat. A Magyar Állami Pince- gazdaság mintegy 80 millió forint felhasználásával 320 000 hektoliterrel bővíti tárolóterét, s ezzel együtt összesen 2,3 millió hektoli­ter bor befogadására lesz képes. Befejezéshez közele­dik egyebek között Tisza- kécskén és Kiskunmajsán a 32 000—32 000 hektoliteres, Szabadbattyánban és Csát- alján pedig a 16 000 —16 000 hektoliter befo­gadóképességű cement­tartályos pincék építése, s ezeket a szüretig, szeptem­ber 30-ig átadják rendelte­tésének. A felkészülés során 40 horizontális prést is^ kaptak a pincészetek, s így Összesen 250 0Ö0 mázsával több szőlő feldolgozására lesz lehető­ség. Újítások a mező- gazdaságban Kombájn után nehéz és hosszadalmas munka a ga­bonák tisztítása. Rudolf Károly lakatos, a rakamazi Győzelem Tsz tagja újítá­sával Jelentős idő és embe­ri erő megtakarítás érhető el. A többszörös újító egy kiselejtezett ezüst-szelek­tort úgy alakított ái, hogy négy ember egy óra alatt száz mázsa szemes terményt tnd megtisztítani. Tavaly cséplőgépnél ugyanezt a munkát 6 ember végezte és egész napi teljesítményük volt 100 mázsa. Magtisztításra készítettek újítást a vencsellői Szabad­ság Tsz-ben is. Két cséplő­gépet kapcsoltak egybe, és a tisztítandó búzát beton- bunkerből, villanymotor meghajtású felhordó szál­lítja a dobokba. A két Cséplőgép kevesebb munka­erővel, most kétszer annyi gabonát tisztít, mint koráb­ban, a hagyományos mód­szerrel. kót, a szekrényből Lacika ünneplőruháját veszi elő, á matrózinget kiteríti a va­salódeszkára. _ Meg aztán így együtt tanulhatunk. Az anyag egy- fornaa lesz. Igaz, hogy én estire, a férjem pedig le­velezőre fog járni. Az első hónapokban könnyebb lesz a dolgunk, mert nem dolgozom, ősztől, vagy ta­vasztól szükség lesz a nagymama segítségére Is. Dolgozni fogok én is. A ruházati ktsz-be, vagy a háziipari szövetkezetbe me­gyek. A nagymama beköltö­zik hozzánk. A három elsőosztályos családtag közül Lacika a helyzet magaslatán áll: el­múlt 6 éves, ő „hivatalból” tanul. A nagy sárga tolltar­tóban fekete és színes ce­ruzák sorakoznak, hátitás- tóáját kövérre tömték az új füzetek: az írás, olvasás, sz > nolás tudományának meg ismeretlen eszközei. NAGY ISTVÁN- NAK NEM ELEG — Hogy miért tanulok to­vább? — az apa elmosolyo­dik. — Az én beosztásom­ban egyelőre talán elég len­ne a nyolcosztályos ember tudása. De nekem nem elég. A világban annyi új van. Nap nap után fede­zem fel, hogy a mai em­bernek kevés a nyolc osz­tály. Az évek elrepülnek, s a fiam maholnap többet fog tudni, mint én. Ez így van rendjén, tudom, de amíg lehet, tanulok, s leg­alább az elején tudok se­gíteni neki is a tanulásban. Éjféltájban elsötétül az ablak. A szobában a szé­kek támláján három ün­neplőruha fekszik élesre vasaltam reggel évnyitó ünnepségre megy a három elsőosztályos. Szilágyi Szabolcs A népművelés társadalmi ügy LASSAN BENÉPESÜL­NEK a népművelés külön­böző intézményei. Napjaink­ban azonban még a terve­zés időszakában tartunk. Az évek folyamán jónéhány községi, üzemi népművelési munka terv a község, az üzem életének elemzésével, leírásával kezdődött. ön­magába véve ez figyelemre méltó törekvés és magában hordozza a munkaterv reali­tását, gyakorlatiasságát. Sajnos azonban ez az elem­ző munka a tervek egy ré­szénél egyoldalú, monogra­fikus, adatokkal túlzsúfolt Mintha írói a munkaterv magyarázó szövegének szán­ták volna. Ezért sem válhat irányelvvé, az egész évi munka tartalmi útmutatójá­vá. EZEK A HELYI, irányé! v szerepét is betöltő tanulmá­nyok alapjául szolgálhat­nak, és kell is, hogy alap­ját képezzék az adott nép­művelési tevékenységnek. Elképzelhetetlen a társadal­mi haladás szempontjából jó népművelő munka abban a faluban, ahol nem isme­rik, vagy nem tárják fel eléggé a népművelés terve­zői a falu osztályszerkezeté­ben végbement változást, a rétegződés folyamatát, tar­talmát, Irányát, a szocialista tudat fejlettségének fokát, hatását, a szocialista erkölcs felleffiető vonásait és hiányosságait, stb. Enél- kül nem lehet szétválasztani és ugyanakkor egységbe fog­lalni a különböző rétegek népművelésének gondjait, tartalmát. Pedig a rétegnép­művelés, helyesebben a ré­tegismeretterjesztés hovato­vább nagyobb községeink­ben és üzemeinkben egyre égetőbben vetődik fel. A NÉPMŰVELŐ SZAMA­RA elengedhetetlen követel­mény a falu szervezettségében végbement változások pon­tos felmérése, elemzése. A falu egységekre, brigádokra bomlott — égy-egy brigád­ban nagyjából azonos fel­készültségű, érdeklődésű emberek dolgoznak, élnek együtt. Ezek a népművelés, közelebbről az ismeretter­jesztés számára kiváló ta­lajt jelentenek, csak észre ( kell venni, vezetőiket meg kell tanítani a népművelés j legelemibb teendőire, A! brigádokra épített ismeret- terjesztés már eddig sok jó tapasztalattal gazdagította népművelésünket pl. Mer­ken, Dombrádon, Tiszavas- váriban, Pátvohón, Vaján, Porcsalmán, Rakamazon és még sok községben. EDDIGI TAPASZTALA­TAIM szerint a népművelési munkatervek nem vették eléggé számba a faluban, az üzemben fellelhető társadal­mi erőket, melyeket a nép­művelés szolgálatába tud­nának állítani. Szakkörök, tanfolyamok, csoportok ve­zetésére, előadásokra a fa­lusi értelmiségi dolgozóknak csak szűk csoportját kérik fel, például Záhonyban, Porcsalmán, Ujfehértón, Ko­rányban. Sokfelé az aktívák közé sem a legfelkészülteb­bek, leghozzáértőbbek kerül­nek. Ezzel lényegében az értelmiség társadaml akti­vitását szűkítjük. Ugyancsak helytelen, hogy a munkaterv nem ad fel­adatot a falu, az üzem ki­sebb, de szervezett cso­portot irányító tisztségvise­lőinek. Pedig mennyire is­mert és jellemző az a köz­ségi kultúrház igazgató, aki egy-egy rendezvény előtt a kezét tördelve védekezik, hogy „meghívót küldtem, doboltattam, személy szerint hívogattam, és mégis el­marad az érdeklődés.” Pedig abban a községben is néhány ember megértő, lelkes segítségével a szer­vezés munkáját könnyen jó gyakorlattá lehet változ­tatni. MINDADDIG, amíg egy község vagy tizem népmű­velési munkaterve egyetlen ember elképzelése nyomán születik meg és hozzáértő fórum felelősségteljes jóvá­hagyása nélkül válik gya­korlattá, aligha várható ki­elégítő népművelő munka. Egy község, egy üzem . nép­műveléséért csupán egy embert felelőssé tenni nem lehet, annál is inkább, mi­vel a tudatformálás társa­dalmi ügy, és ennek a ké­szülő munkatervekben is tükröződni kell. Kuknyó Játios TIT szak titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom