Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-02 / 206. szám
Miért nem közösen Átfog*«» munka a községek belvizeinek megszüntetésére A háztáji területek jobb hasznosítása — Évi 10 000 000 forint társadalmi munka Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára nyilatkozott a mozgalom időszerű feladatairól Az egyik termelőszövetkezetből panasszal fordult szerkesztőségünkhöz az idős beteg tsz-tag. Sérelmezte, hogy csak egyszer kapott szociális segélyt, továbbá az udvarának egy részét már régen eladta és a szövetkezet még mindig az ő nevén tartja nyilván. Panaszkodott az elnökre, akinél harmadszor volt már és idegesen, rövid ideig beszélgetett vele. A több ezer holdas szövetkezet fiatal elnöke beszélgetésünk alkalmával elmondta, tudja, hogy a közös gazdaság főbb kérdéseinek intézésén kívül elsőrendű kötelessége a tagok ügyes-bajos dolgait orvosolni, azonban ő csak egy ember. A szövetkezetben közel 150 olyan idős tag van, aki nem, vagy alig dolgozik, tehát nincsenek brigádokba osztva, ügyük, kérelmük pedig jócskán akad, és ezzel legtöbbször az elnökhöz fordulnak. Vannak elnökök, akik maguk szoktatják rá a tagokat, hogy mindennel hozzá forduljanak, mert nem bíznak munkatársaikban, nem osztják meg velük a munkát, felelősséget. Az ilyen elnök azonban egyre kevesebb, a szóban forgó szövetkezetben sem ilyen a vezető. Mégis miért fordulnak szinte minden üggyel az elnökhöz? Részben azért, mert az emberek többsége azt hiszi: ügye megmásítha- tatlanul jól csak akkor intéződik el, ha arra a vezető mondja ki az igent, másrészt sokan nem is tudják, hogy kihez, milyen fórumhoz forduljanak. Panaszosunkat megkérdeztük: mielőtt az elnökhöz ment ügyével, kérte-e a szociális bizottság, vagy valamelyik tagjának segítségét? Nem, nem is ismeri ennek a bizottságnak a tagjait. Sajnos ez nem egyedi eset, eléggé általános. A szövetkezetek többségében a szociális bizottság évente egyszer, kétszer ülésezik, amikor a szociális alap felosztásáról döntenek, aztán ezzel befejeződött tevékenységük. Nem a bizottság tagjainak hibája a dolgok ilyen alakulása, inkább azért van így, mert nem bízzák meg őket feladatokkal. Talán helyes lenne utcánként, tanácskörzetenként egy-egy szociális bizottsági tagot megbízni az ott lakó öregek, betegek ügyeivel való foglalkozásra. Munkájához segítséget nyújthatna a helyi nőtanács, KlSZ-szer- vezet. Ha nem szervezetten is, de ilyen beteglátogatás, magukra maradt öregek apróbb dolgainak elintézése néhány községben már szokássá vált. A szociális bizottság bevonásával ez rendszeressé, „hivatalossá” is válhatna. Egyszerű látogatás, néhány jó szó, vagy egy-egy rendelkezés ismertetése sok panaszt már a helyszínen elintézne. Ez nemcsak a vezetőség, az elnök munkáját könnyítené, hanem előbbre lépést jelentene egy igen fontos kérdésben, a szövetkezeti demokrácia kiterjesztésében. Minél többen intézik a szövetkezet ügyeit, minél több tag vesz részt ebben a munkában, annál megnyugtatóbban, kevesebb tévedéssel lehet vezetni. Ez nem menti fel az elnököt a tagok ügyeinek személyes intézése alól, de megosztva kevesebb jut rá és behatóbban tud foglalkozni a kevesebb, fontosabb panasz- szal. Csikós Balázs Egyre nagyobb követelményeket állít gazdaságaink, üzemeink elé a termelés gazdaságosságának emelése. Fejlődnek, gyarapodnak községeink. Mindezekben fontos tennivalói vannak a népfrontmozgalomnak is. Erről nyilatkozott Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára. Gazdasági vonatkozásban kúfnelte a népfrontmozgalom szerepét a mezőgazdaság egyes időszerű feladatának tudatosításában. — Az idén — mondta, — különösen négy vonatkozásban könyvelhetünk el eredményeket. Szerepük volt a népfront aktivistáinak abban, hogy megértessék a mezőgazdasági dolgozókkal, a kenyérgabona vetésterülete nem csökkenhet. Továbbá hogy a burgonyatermesztés sarkalatos kérdése megyénknek, s itt az agrotechnikát a legteljesebb mértékben alkat mazni kell. Ismertették, a legelőjavítás, karbantartás fontosságát. És igen sokat tettünk a háztáji területek jobb hasznosításáért. Ez eléggé kiesik valamennyi állami szerv intézkedési köréből, s ezért e munka különösen hasznos-' nak mondható. A népfront- bizottságok segítettek megból 32 nyerte el a szocialista címet. Ez évben már 130 e címért küzdő brigád alakult. A népfrontbizottságok javaslataikkal hozzájárulnak, hogy a brigádok művelődési vállalásai körültekintőbben szülessenek meg, mert itt még sok a realitást nélkülöző vállalás. Koncz Károly beszélt a mozgalom kulturális tennivalóiról is. Megemlítette, hogy a népfortbizottságok szélesebb alapokról indulva segítenek a jövő évi művelődési tervek összeállításánál. A demokratizmus fejlesztése e területen, s a községfejlesztéseknél a legerőteljesebb. A lakosság javaslatainak számbavételével, ezeknek felszínen tartásával, valamint az egyes, már ezek alapján kitűzött feladatok társadalmi munkájának szervezésével sokrétű és nagy volumenű munkát fejtenek ki a népfrontbizottságok. Évente mintegy 10 millió forintra tehető a társadalmi munka értéke megyénkben. Megépült tszbekötő utak, iskolák, orvosi lakások és más létesítmények őrzik meg bizottságaink tevékenységének bizonyítékait, — mondja. — Természetesen nehéz elválasztani a népfront munkáját a tanács, vagy más tömegszervezet aktíváinak tevékenységétől, de nem is ez a fontos, hanem a kétségtelen eredmény. — Üj tennivalóként jelentkezett az idén, hogy egészségesebbé, szebbé tegyük községeinket, s a szinte mindenütt megtalálható belvizeket levezessük, megszüntessük a községek belterületén. Az idén 20—22 község belvízlevezetési terveit kívánjuk megvalósítani a vízügyi igazgatóság szakembereinek segítségével. Tavaszig ezek a tervek elkészülnek és a községfejlesztési tervekben lesznek. Szeretnénk ezt a munkát tovább folytatni, mindaddig, amíg belvizes község lesz a megyében. Ez sok helyütt alapja lesz a víz'művesítésnek is. Itt kell szólnom a minden évben visszatérő problémáról, a vízelvezető árkok állandó karbantartásáról. Az idén is sok helyütt bajokat okozott ezek elhanyagolása. Népfrontbizottságaink ezentúl ezt is ébren tarják, s megoldásában segítenek, — fejezte be nyilatkozatát Koncz Károly. S. B. Tiszavasvári új lakónegyed. Hammel J. felv. OLVASÓNK ÍRJA: Elégedett-e munkahelyével ? Lizák Mihály: IGEN! — Tehát a válasz? — Meg. — Mennyi a fizetése? —• Kettőezeregyszáz forint. A kérdezett Lizák Mihály, a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalat tmk motor- szerelője. így folytatja: — Nem a fizetésen múlik. Én elsősorban a munkám szeretem. Az egyik nap két, a másik nap tíz elromlott vállalati motort kapok javításra. Akkor vagyok elégedett, ha gyorsan továbbadok gépeimen. 1958-ig Csepelen dolgozott. (— Nem voltam kibékülve előző munkahelyemmel, azért mentem Pestre.) Keresetére nem panaszkodhatott, de a pesti albérletre igen. Ráment a sok pénz, mégse mondhatta magáénak. A lakásproblémák visz- szahozták Nyíregyházára, a Közúti Üzemi Vállalathoz. — Nem hallgatom el, bár vállalatunknál jó a . kollektív szellem, nem vagyok megelégedve egyes vezetők munkájával. Az olyanéval, aki bort iszik, vizet prédikál. Megköveteli a munka- fegyelmet, közben ő maga számtalanszor megsérti. Az meg egyenesen feldühösített, hogy sürgős, határidős munkák közepette, olyan hozta motorkerékpárját soron kívüli javításra, akinek egyébként alig van szüksége rá. ritkán használja. Példaképem a művezető, az ő vesszőparipája a termelékenység. Szakmailag és emberileg is kiváló. Lizák Mihály a vállalat tűzrendészet! parancsnoka. Kétéves tűzrendészet-! iskolát végez, alhadnaavi kinevezését mutatja. Miniszteri elismeréssel, pénzjutalommal dicsekedhet. Kesernyésen említi, tűzrendészeti ellenőrző munkája sem problémamentes, mert igyekszik szigorúan betartatni az előírásokat. így viszont elkerülhetetlen egy-két összekoccanás. Dehát van-e az életnek olyan területe, ahol úgy menne minden, mint a karikacsapás? Légrádi Géza: NEM! — Sehogy. Ennek a kurta és rideg szónak Légrádi Géza, a Mátészalkai Fodrász Ktsz borbélya a gazdája. — Munkahelyemen, mintha mindenki összeesküdött volna ellenem. Feszült a légkör, nem jó a kartársi viszony. Egyetlen bőnöm, hogy gyorsan dolgozom, így aztán inkább befejezem a munkám egy órával előbb, hogy a kartársaknak is maradjon valami. Mondanivalóját minduntalan tréfával fűszerezi, állítása így elveszti élét. Pedig komoly dolgok ezek. Elbeszélése alapján olyan ember figurája rajzolódik ki, akit nem lehet egyhamar kihozni sodrából. Hét évig volt Nyírmegy- gyesen. 1957-ben Budapesten a XIII. kerületben, majd 1959-től két évig a Balaton mellett, Szemesen borotvált. Felesége hívta haza Mátészalkára. Afféle vándormadár? A sok munkahelyváltoztatásról hallván kívánkozik a feltételezés, talán nem eléggé ön-, kritikus, hajlamos ellenségévé nyilvánítani egyébként jóindulatú bírálóit. — Világéletemben városba vágytam. Iskolás éveim Egerben töltöttem, Budapesten egyhuzamban 16 évet. — Miért nem tudott gyökeret verni? — A családomnak nem volt kedve mindenüvé követni. Pest meg mumusommá vált, kacsingattam a lóversenyre. 1300 forintot keres, plusz borravaló. Gyümölcsösében 30—10 mázsa almát szüretel. Állítja, semmiben sem szenved szükséget, elsők között vett a faluban televíziót. Hetenként kétszer Nyírmeggyesen csinosítja a férfiakat. Ilyen helyre vágyna, ahol egyedül lehetne; de itt jelentéktelen a bevétel. A munkatársak, vezetők korrigálhatták, kiegészíthették volna a fentieket. De nem pontos diagnózist akartunk. A gyógyszert, ha esetleg az kell —, s ez a tanácsunk is — a házipatikában keressék. Legjobb a természetes gyógymód. A helyben keresett megoldás, őszinte szóval. Miklósvári Zoltán Ugornyánál megszelídül és kiszélesedik a Tisza. Selymes, sima homokszőnyeget terít ki hosszan a fürdőzők- nek, nepimádóknak. Csalóka a kép, ahogy Gergelyi felé nézünk. Szemben vélnénk a Tiszát, pedig az a Szamos. Baloldalról folyik Ugornya alá a Tisza, s itt öleli a másik folyót. Valamikor Jándnál folyt a Szamos a Tiszába. Azóta, ki tudja hányszor változtatta medrét, hisz évezredekkel ezelőtt az Érmelléken kanyargóit végig. Itt keletkezett egy süllyedés tízezer esztendeje, akkor választotta magának e helyet. Régi medre volt a Mic, a Vőcsi- ke, Bócsika, a Csaronda és a Makócsa patak. A XVIII. század végén Jánd és Ugornya között csak száraz nyáron és a befagyott hatalmas víztükrön lehetett közlekedni, ösz- szefüggő vízterület volt. alakítani a háztáji bizottságokat, és hogy ezek munkája tartalmilag még nem éri el a kívánt szintet, most ebben az irányban dolgoznak tovább. Hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a háztáji területek jobb hasznosításával önellátókká kell tenni a községeket a zöldségtemelésben. Szakelőadásokkal, s egyéb módon mind többet foglalkozunk a növényvédelem háztáji területeken való tökéletesebb realizálásával. _ Ugyancsak a gazdasági munka fontos része, hogy segítjük a szocialista munkabrigádokat. Annak idején a népfront kezdeményezte a mezőgazdasági szocialista brigádok megalakítását. Tavaly a megyéből 48 brigádTermészetes adottsága régi időktől alkalmassá teszi strandolásra. Régen a parasztmenyecskék „megyek a folyóra mosni” ürügyén ereszkedtek térdig a folyó vizébe felüdülést keresni Tíz esztendeje elillant az ő szégyellősködésük is, s ma már természetes, hogy lejárnak. Napoznak, fürde- nek... A Ti26a-hídnál tábla irányítja a strandra igyekvőket. Fűzek nyár és nyírfák, re- kettyések szegélyezik az utat odáig. S egyszerre kitárulkozik a strand, a homokszőnyeg, a színes bungalók, háromszög alakú sátrak, s odébb a parkolóhelyek. Nem ritka itt a svéd, csehszlovák, angol rendszámú kocsi sem. A nagykalapos, hetvenhá- rom esztendőt cipelő Iljés Józsi bácsi nyugdíjas tsz- tag. Kezében a sárga és zöld blokk-köteg. Előjön, s Gáztűzhelyszállítás, kárral A napokban gáztűzhelyet vásároltam Nyíregyházán. A nyíregyházi MÁV állomáson adtam fel gyorsárúként, léc és hullámpapír csomagolással. Sőt, biztosítási díjat is fizettem, mert a felvételnél ezt javasolták, mondván, gyakori eset, hogy megsérül az ilyen áru. A gyorsáru harmadnap érkezett meg Nyírbogaira. Először bosszankodtam a késés miatt, azután azért, hogy megázott a teteje. Majd amikor kibontottam, azt tapasztaltam, hogy három helyen Is leverődött a zománc. Jegyzőkönyvet akartam felvétetni, de az állomásfőnök azt mondta, nem sok értelmét látja, mert az árú hiányosan volt becsomagolva. Több kérdés is foglalkoztatott azóta; miért vették fel a küldeményt, ha nem volt megfelelő a csomagolás? A törékeny jelzéssel ellátott árút miért nem kezelik annak megfelelően? Miért javasolnak biztosítást az árú- felvételnél, ha a sérülést nem fizetik meg? Remélem kapok választ a MÁV illetékeseitől. Fügedi Imre pedagógus Nyírbogát kínálja. A terület az ugor- nyai tsz-é. Ebből is van bevétel. Felesben csinálja Józsi bácsi. Panaszkodik, hogy ma kevés a vendég. Bezzeg vasárnapokon! Valósággal ellepik, mint a tengerpartot. Sokan esküdnek rá: a Tisza vize a jobb. Több gondot is érdemelne. Sátort, fürdőruhát, csónakot, matracot, még fényképezőgépet is lehet bérelni. De ez is kevés. S már hetekkel előtte be kell jelenti az igényt. Különben nincs. Gazdátlan itt az idegenforgalom is. Pedig lehetne üdülőket építeni. Üdülőknek, pihenni vágyó embereknek több kényelmet biztosítani. Megérdemelné ezt Bereg, az ugornyai Tisza-part. Nincs azonban helyi levelezőlap és emléktárgy sem. S, ha a Tisza-imádók mégis kitartanak, az csupán a táj iránt érzett szeretetüknek köszönhető. Ha valaki főzni óhajt, zöldségért, gyümölcsért kutyagolnia kell Na- ményba. Ha esik az eső, tétlenségre van kárhoztatva a pihennie vágyó ember. Lehetne kulturális programot is adni. Csodálatosan szép darabok találhatók a beregi népművészeti múzeumban. Csak kiállító- helyre lenne szükség. Most kezdik feltárni a vámosatyai várat. Restaurálták az atyai fatornyot, a XIII. századból még álló kőtemplomot. Élvezetet nyújthatna a szem- lélődőknek a csarodai templom freskói, a tákosi patics- falu, sárból, fából épített templomremek neobarokk kazettás mennyezetével, mely egy népművész munkája. Lenne látnivaló Vitkán, Tarpán, csak újra és újra fel kellene fedezni és fö^ leg becsülni. A múlt esztendőben alakult egy Tisza-bizottság, amelynek az ugornyai part és környéke lett volna a gondja. De meg is „halt”. Csak a Tisza regényes tája, a Szamos-part maradt. Kínálja a lehetőségeket. Farkas Kálmán Tisza —
