Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-29 / 229. szám
Meghalt Rónai Sándor elvtárs (Munkatársainktól) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar NépközRónai Sándor elvtárs 1892 októben 6-án született Miskolcon. Szegényparaszt családból származik. Építőipari munkás volt. Már kő- müvestanonc korában Miskolcon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Különböző tisztségeket töltött be az SZDP-ben és a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségében. A Tanács- köztársaság idején tagja volt a miskolci munkástanácsnak. 1922-től 1941 áprilisáig a miskolci, majd a Borsod megyei SZDP és a szakszervezetek titkára, a MÉMOSZ Központi Vezetőségének tagja volt. 1941 áprilisában büntető- századba került, majd internálták. 1944 október 16- án megszökött a nyilasok elöl, decemberben tért visz- sza Miskolcra. A jelszabadulás után közellátási, az 1945-ös választások után kereskedelmi és szövetkezetügyi, majd külkereskedelmi miniszter volt. 1950. májusában az Elnöki Tanács elnöke lett. Ezt a tisztséget 1952-ben felmentéséig töltötte be. Ezt követően az országgyűlés elnöke lett. Ezt a tisztséget 1963-ig töltötte be. Rónai elvtárs 1956 óta a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja. A felszabadulás után Rónai elvtárs mint az SZbP vezetőségének tagja, következetesen harcolt a jobboldali szociáldemokraták ellen, az egységes munkástársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége mély megrendüléssel tudatja, hogy Rónai Sándor elvtárs, a pért- és a munkásmozgalom régi kimagasló harcosa, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke szeptember 28-ára virradó éjjel, életének 73. évében váratlanul elhunyt. Rónai Sándor elvtársat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos pórt megteremtéséért. 1948— 56-ban tagja volt az MDP Központi Vezetőségének, és két évi megszakítással a Politikai Bizottságnak. Az ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik szervezője és a forradalmi munkás—paraszt kormány tagja volt. Rónai Sándor elvtárs kezdettől fogva tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának. Országgyűlési képviselő volt a borsodi választókerületben. Rónai elvtárs 1960. áprilisától a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke volt. 70. születésnapján, 1962. októberében a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége és a szocialista társadalmi rend építésében végzett áldozatos A Szabolcs-Szatmár megyei papi békebizottság katolikus bizottsága kedden ülést tartott Nyíregyházán. Az ülésen az új munkaév programját beszélték meg. Elkészítésénél számításba vették a bizottság 15 éves működésének tapasztalatait. A programot Csépányi Tanácsának elnöksége saját halottjának tekinti. Rónai Sándor elvtárs temetésének megrendezésére bizottság alakult. Tagjai; Biszku Béla, dr Bodnár Ferenc, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Kisházi Ödön. Kristóf István, Nyers Rezső, Reszegi Ferenc, Sze- rényi Sándor és Vass Ist- vánné elvtársak. Rónai Sándor elvtárs hamvasztás előtti búcsúztatása szeptember 30-án, csütörtökön du. fél 4 órakor lesz a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottai emlékének megörökítésére emelt Panteonban. A barátok, elvtársak és harcostársak délután 2 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. munkája elismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköz- társaság érdemrendje kitüntetést adományozta Rónai elvtársnak. Egyéb kitüntetései a többi között: Kossuth-érdem- rend I. és II. osztálya, Szabadság érdemrend, munkás—paraszt hatalomért, a bolgár „1944. szeptember 9.” érdemrend J. fokozata, a csehszlovák érdemrend, a koreai „Nemzeti zászló érdemrend. k A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára kedden délután részvétlátogatást tett Rónai Sándor özvegyénél. Ferenc esperes, prépost, a bizottság titkára terjesztet • te elő. Az ülésen részt vett Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára és dr. Szoó István esperes plébános, az országos katolikus békebizottság kiküldötte is. Ami kimaradf Késnek az emberek. Kezdődne a taggyűlés. Hétre hirdették, de már jócskán elmúlt. A várakozók nem türelmetlenkednek. Egy részük a tv-t nézi, többen a pártház előtt diskurálnak. Távolról motorok zúgása. Valaki megjegyzi; most érkeznek a traktorosok a kis Tisza-hátról. Valóban. Földszagú, olajos ruhás, borotválatlan arcú emberek. Elsőként Osz- lánszki Sándor a Szőke Tisza Tsz pártitkára lép le a motorról. Aztán a többiek. Csomós Sándort, Tóth Miklóst a traktorról „szedték” le. A párttag traktorosokat erre az időre a pártonkívü- liek váltották fel. A szántás-vetés nem állhat. Csomós Sándoron látszik, hogy fáradt. Reggel óta nem evett, Hét holdon tette földbe az őszi árpát. Szabó Endre a dombrádi egységes pártvezetőség titkára bajban van. Elnököt keres — aki a taggyűlést vezetné. „Azt nézem melyiknek kisebb a szakálla, de mind szőrös”. Nem volt ideje borotválkozásra Juhász Andrásnak, Osz- lánszkynak, Csomósnak, de a többieknek sem. Tartalmas, sokat mondó és gondolkozásra késztető a beszámoló. Csak egy a probléma: nem elég életszagú. S ennek elsősorban az az oka, hogy a négy pártalapszervezet közös taggyűlése. Nem elemezheti mélyen a három tsz — a Szőke Tisza, a Kossuth és a Vörös Csillag — problémáit. Azért az ideológiai irányelvekből adódó feladatokat mégis boncolja. Okosan, érvelőén. Szól a gazdaság és az ideológia kapcsolatáról. Csak éppen a termelésről, az őszi munkákról hallgatnak. A titkár is, a felszólalók is. Pedig a fáradt arcú, az első sorban ülő Csomós Sándor és a többi traktorosról eszükbe juthatott volna. 46 forint A kétezernél is kevesebb lakost számláló Biri községben mintegy negyven kommunista vitatta meg a taggyűlésen, hogy községükben miként alakult a tudatformálás az elmúlt húsz esztendőben. Felszabaduláskor a felnőtt lakosság húsz száÜlést tartott a Szabolcs-Szatmár megyei papi békebizottság katolikus bizottsága A pákozdi diadal* Ezernyolcszáznegyvennyolc szeptember huszonkilencedl- kére virradt. A kis járőr tovább folytatta körútját. A szemközti domboldalon megmozdultak a szőlők. Elcsattant az első puskalövés, aztán a lovasberényi úton feltűnt egy kocogó, szigorú rendet tartó, szikrázó sisakos ellenséges lovasosztag. Meglódult. A lovak patája nyomán szerteszállt a har- matnyomta por. Előőrsök ‘ütöttük fel a dombokra. Megdördültek az ellenséges ágyúk. Gömörl, Herczeg és a többiek ott álltak már a domb aljában, az önkéntesek között. Előttük Ivánka őrnagy, a zászlóalj parancsnoka. Hangosan, keményen beszélt, de a szavaiból bizakodás áradt. — Érzitek-e, hogy bízva tekint rátok a nemzet? Ké♦Gömöri Frigyes negyven- nyolcas honvéd levele nyomán. szén ólltok-e minden fáradalomra és bajrj a haza üdvéért? Szavait dörgp kiáltás nyomta el: — Éljen a haza! Megindult a sereg. A had jobbszárnyát alkották Ivánka önkéntesei. Az egyik félszázad vezetője Gömöri, a másiké Herczeg Balázs volt. Gömöri a legszélső pontot foglalta el öt emberével. Az ellenség előrenyomult. Kezdődött a harc. Az önkéntesek rendületlenül verték vissza a rohamokat, de a túlerővel szemben a jobbszárny mindinkább visszahúzódott. A lassú hátrálást látván Ivánka őrnagy odavágtatott eléjük, fel a dombra, az ellenség füzébe. Körülötte folyton zizegtek, surrogtak a golyók, de az őrnagy mégsem riadt vissza. — Mi van fiúk? Tán joBb lenne retirálni Martonvásár- ra? Hé, zászlótartó! Ide, a sorok elé! A csapat visszanyerte szabályos alakját. A füstlepte völgyből dobpergés hallatszott. Az őrnagy szeme elé emelt tenyérrel vizsgálódott lefelé, aztán leszállt a lóról. Hány golyó kerülgette, hány puska csöve kereste, hány kéz rántotta meg a ravaszt, csakhogy megszűnjön dobogni a szív! De a bátrak nem halnak meg! A bátrakat szereti az élet! Az őrnagy példamutatása az ijedtet is felbátorította. Ivánka körülnézett és elmosolyodott. Ismerős, villogó, harcrakész szemekkel ékes arcokat látott maga körül. A katonák nyomába zúdúl- tak. — Agyútűz roppant mögöttük. A csapat azonban már nem torpant meg. Fegyvereiket előreszegezve állást foglaltak a dombtetőn. Vágtathattak már félelmetes tömegben a Hardegg- lovasok, jöhetett bármilyen félelmetes sereggel a gyalogság, a hős önkénteseket nem lehetett töbSé visszatartani. Ivánka őrnagy emberei inkább életüket adták, de egyikük sem hátrált egy tapodtat sem. A tarajos sisakú ellenséges lovasságot szuronyerdő, folytonos puskatűz és a Miklós-huszárok fergeteges ellentámadása torpantotta meg. A dombtetőn váratlanul felbukkant az óriás termetű Guyon. — Éljen a haza! Előre! Egyik kezében zászlót, a másikban széles pallóst szorongatott. öles ugrásokkal törtetett lefelé, mögötte szuronyt szegezve a két tolnai zászlóalj. Az ellenség ftem várta meg a rohamot. Futott ki merre látott. Le a dombról, a tó felé. A Hardegg-lovasok már elporzottak az ágyúkkal együtt. Az ellenség tolongott, vergődött, kavargott a sűrű porban. Itt-ott tisztek igyekezek rendet teremem, de sikertelenül. Pátka felé a fehérkabátos magyarok elvágták az utat. Több, mint tízezer katona menekült a nádason át Fehérvár felé. Nyomukban ott rohamoztak a honvédek, nemzetőrök, önkéntesek. Többé semmi sem állíthatta meg őket. Száguldottak a huszárok. Gömöri és Herczeg fél századával már túljutott a dombokon. Mire a nap lebukni készült a pákozdi dombok mögött, széltében-hosszában szabad volt a táj. Szabad Pákozd és Velence, Sukoró és Nyék. A dombok fölött diadalmasan lengett a magyar lobogó. S a templomok harangja boldog kongatás- sal hirdette országnak világnak a fiatal honvédsereg első nagy győzelmét. Jegyzeíek — taggyűlésekről zaléka írástudatlan volt. A látástól, vakulásig tartó nehéz munka időt sem hagyott a cseléd embereknek a művelődésre. Ha valaki mégis újságot, vagy könyvet vett a kezébe, annak az uraság hamar elvette a kedvét a művelődéstől. Adorján Andrásnak azért mondtak fel az uradalomban mert újságot járatott. Ma keresni kell az olyan családot, akinek nincs rádiója, vagy valamilyen sajtótermék ne jutna el hozzá. A volt analfabéták bonyolult gépeket kezelnek, soha nem látott vegyszerekkel dolgoznak, tehát széles körűen tudják alkalmazni a modern agrotechnikai eljárásokat. A jó munka és a szellemi továbbképzés meg is termi gyümölcsét. A termelőszövetkezetben az elmúlt évben negyvenhat forintot fizettek munkaegységenként, az idén a rossz időjárás ellenére is ugyanennyit', vagy néhány forinttal többet osztanak. Kékesei ideológia A pártalapszervezet vezetőségének a beszámolója a párt ideológiai kérdéseiről jól sikerült volt; néhányan meg is dicsérték — aláhúzva a korábbi hónapokhoz viszonyított tartalmi fejlődést. Mégis, a mezőről, a traktoroktól a gyűlésre érkezett párttagok, meghívott tsz gazdasági vezetők egyre inkább „mellébeszéltek” a beszámolónak: bármenynyire igyekezett a taggyűlés elnöke magas elvi szintek felé terelni a tanácskozást, a felszólalók legtöbbje a revizionizmus—dogma- tizmus boncolgatása helyett, egyszerű szavakkal, világos érveléssel a község, a tsz gondjainál kötött ki. Igen, világos érveléssel elemezték az őszi munkák termelés-fegyelmi gondjait, azt, hogy a KlSZ-szervezet- nek nincs ütőképes vezetése, hogy a társadalmi tulajdon védelmében melyek a tennivalók, s azt, hogy csak ösztönös a tagok versengése a munkában, továbbá; gondok vannak a tsz-de- mokrácia megtartásában, a férfiak szemléletében a nő tsz-tagok erkölcsi-anyagi elbírálásánál. A szocialista közösségi szemlélet elmélyítésére az egyik egyszerű párttag javasolta: „Még több embert az oktatásba, a politikai tanulásba, mert így lehet jobban tanulni a szocialista módot.” Jó volt, de magas röptű a beszámoló; a tagok közel vitték azt a kékesei valósághoz. Ezért állapíthatták meg: a taggyűlés lerakta az első tégláját a sok esztendős ideológiai munkának. Honorárium Itt vannak a jobbnál jobb gépek, olyanok jönnek, hogy az ember nem is tud hová lenni a csodálkozástól. Mennyi okos szerkezet, millió apró csavar. Lassan érettségi is kevés ahhoz hogy megtanuljuk a kezelését, bánhassunk vele. Nos, itt vannak ezek a gépek. És ugyanott, a mi falunkban még itt van az a szemlélet is, amikor a szülő azzal ijesztgeti a gyerekét, hogyha nem tanul, marad a faluban kapálni, öt-hat, vagy nyolc általánossal? Lehet ennyivel ma már kapálni? A kapálás munkáját gépek végzik — okos masinák. Legalább olyannak kell lenni annak is, aki ezt a gépet irányítani akarja. Hallottam, hogy van már több olyan ország is, ahol elvégzik a fiatalok az agráregyetemet, hogy hazamehessenek utána — kapálni. De nem akárhogyan ám! A földnek nem mindegy, hogyan művelik meg. Ha tudással, szívvel teszik, a termelőszövetkezet tagsága leli meg benne az örömét, és a jövedelmét. Én úgy gondolom, ezért is kell a mi fiataljainknak tanulni. Igenis, meg kell tanulni kapálni. Ezek után legalább olyan becsülete, honoráriuma lesz a szakembernek, mint aki akármilyen íróasztal után áhítozik. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy még jóval nagyobb. Ezt nem elég nálunk sem korán elkezdeni... Úgy hiszem, ebben is jelentkezik a mi ideológiai feladatunk. (Elhangzott Szabolcsveren- marton, a községi pártszervezet taggyűlésén, egy idő* kommunista szájából.) Vita és vita Geszteréden már forróvá vált a hangulat, amikor a sokadik hozzászóló a község termelési bajait elemezte. Nagyon mélyről indult ez a falu, homokos földjével, nagybirtokosi cselédnyomorával. De ma már „Úttörő- parkot” is avattak. A bajok azonban bajok; valaki például azt mondta (tszcs-tag volt), hogy a gépállomás felelőtlenül végzett egy munkát, ott pedig képzett emberek vannak, fizetésért! Egy másik felszólaló hasonló hevességgel azt bizonygatta, hogy a munkásnak eleget kell tennie, különben megállna minden; mi volna, ha két napot késne a pesti gyors, ha egy hétig nem sütnének kenyex-et a gépek, vagy cipőt se gyártanának és a tanítók akkor csuknák be az iskolát, amikor akarnák? Mert bizony, gyomos itt meg itt az a terület... És mindez a tudat kérdése! A vita úgy kezdett duzzadni, mint olvadáskor a hegyi folyók. A jegyzőkönyvbe nyilván bekerültek a hozzászólások. De az már aligha, hogy a taggyűlésnek itt vége nem lett. Bizonnyal még ma is folyik a vita, tisztul- tabban, mélyebben, igazabban, hasznosabban. És szűnnek a hibák, hiszen beszélnek róluk. Harminc rendezvény, több ezer résztvevő az ukrán kulturális napokon Nagy sikere volt Szabolcs- Szatmár megyében az ukrán kulturális napoknak. A szeptember 20—28 közötti napokon mintegy harminc különböző rendezvényt tartottak, amelyen több tízezer szabolcsi dolgozó ismerte meg közelebbről az ukrán nép gazdasági, kulturális, művészeti életét, eredményeit. A rendezvények közül kiemekedett a nyíregyházi színházban tartott megyei megnyitó ünnepség, amelyen körülbelül félezer városi dolgozó jelent meg. A megye számos községében volt magyar—ukrán barátsági és irodalmi est. Hat helyen mutatták be az ukrán képkiállítást. Néhány községben ukrán és szovjet írók műveiből rendeztek könyvkiállítást. Díszelőadás keretében Mándokon a „Mindketten férfiak”, Mátészalkán a „Benzinkút hercegnője”, Tunyogmatolcson a „Jó emberek között”, s három helyen a „Scsorsz” című filmeket vetítették le nagy sikerrel. Nyíregyháza négy kollégiumában szovjet zenedélutánt, több helyen „Ki mit tud Ukrajnáról” címmel szellemi vetélkedőt tartottak. A rendezvények elősegítették a két szomszédos nép baráti kapcsolatainak további elmélyítését. "
