Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

Hadnagy lett a flunk! (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Százezrek honvédelme forgalomterelés, tehermentesítés Az „ipari út“ kedvező hatása — Kétnyomvonat a konzervgyárhoz — Kevés a parkoló heiy J árási és megyei ve­télkedő után a fő­városban lezajlottak aa összetett honvédelmi verseny döntő találkozói. Több mint 350 000 induló­ból, negyedmilliónál több férfiből és mintegy 70 000 leányból választódtak ki azok a lelkes fiatalok, akik valóban a legjobbnak bi­zonyultak a nagy felké­szültséget, észt, szívet és izmot egyaránt igénybe ve­vő találkozókon. A százez­rek példája még inkább hangsúlyozta a fegyveres erők napjának jelentőségét: a fegyvert fogók és a dol­gozók egyaránt készültek fegyveres erőink szeptem­ber 29-i ünnepére. Húsz szabad esztendő, haladó és forradalmi ha­gyományaink szüntelen ápolása érlelte meg társa­dalmunkban ezt a honvé­delmi gondolkodást. Ami­kor a kisdobos, majd az úttörőkorosztály Dózsa fel­kelő parasztjait, Rákóczi kurucait, Kossuth vörös- sipkásait és a Tanácsköz­társaság vöröskatonáit egy sorba állítja a hazánk fel­szabadításában részt vett magyar partizánokkal: a haza harcos védelmének gondolatát érti meg. Ami­kor a középiskolás, vagy az ipari tanuló osztályfőnöki órákon a szocialista haza- fiság és a proletár nemzet­köziség elméleti és gyakor­lati egységéről gondolkodik, nem kevesebb értéket gyűjt, mintha nyári szabad ide­jében megismeri a haza szépséges tájait. Ahol a technika ismerete a szocialista haza szerete- tével párosul, ott világosab­bá válik az alaptörvény is: a honvédelem nem csupán a fegyvert hordozó néphad­sereg, s más fegyveres erők előjoga és kötelessé­ge, hanem össztársadalmi feladat. A felismerést olyan kezdeményezések követik, mint a sokfelé megalakult, a határok őrzésében segít­séget vállaló úttörőszaka­szok, amelyeknek lelkes Ör­sei speciális tanfolyamon ismerkednek meg a szocia­lista hazafiság, a békevé­delem, a forradalmi ha­gyományok ápolásának gon­dolataival, s megismerked­nek a fegyvernemekkel, a tereptannal, a képzőisme­rettel, mindazon tudniva­lókkal, amelyeknek később is hasznát veszik. A bevonulási korhatár 18 évre történő csökkentése miatt is helyes, hogy több középiskolában megkezdő­dött a honvédelmi előkép­zés. Ennek keretében az érettség küszöbén fiatalja­ink olyan elméleti és gya­korlati ismereteket kapnak a honvédelmi tudnivalók­ból, amelyeknek birtokában problémák nélkül léphet­nek át az erős, fegyelme­zett, egészséges fiatalságot továbbnevelő néphadsereg és határőrség soraiba. Itt ér utolsó állomásához az a honvédelmi köznevelés, amely a társadalmi gondol­kodás kovászát jelenti. A leszerelők legjobbjaival már sokfelé gazdagodnak a Honvédelmi Sportszövetség szervezetei, hiszen alig van ezer leiken, felüli közsé­günk, ahol ne lenne vala­milyen szakfoglalkozása, csoportja az MHS-nek, s természetes, hogy katonavi­selt, lelkes fiatalokból erő­síti sorait már a munkás­őrség is. Nem lehet elégedettség és megindultság nélkül gon­dolni arra, hogy e százez­rek honvédelmének minő­ségi változása és folytatása — a százmilliók életének internacionalista értékelése. r7 edveled a tündérmeséd K két, szeretett olva~ sóm? Azokat a me­séket, melyekben az elfá­radt öreg apókát éppen leg­válságosabb helyzetében se­gíti meg a jó tündér, oly váratlanul, ahogyan csak a jóság tud megmutatkoz­ni, hogy erőt és életkedvet öntsön a csüggedőbe. Ugye kedveled az efféle meséket, olvasóm? Meghiszem azt! Hát most akkor egy ilyen mesét mond neked a bácsi, igaz mesét, melyet maga a mesebeli öreg apóka be­szélt el neki. És a bácsi is örül, hogy ilyen mesét is mondhat egyszer, szépsé­ges tündérmesét, hadd lás­sa a világ, hogy a mesélő bácsinak nemcsak epéje van, de szíve is. Haliga csak! Most, mendegélt az öreg apóka a pesti Nagykörúton; nem volt neki hosszú, fe­hér szakálla, de a korától akár lehetett is volna. Nem volt neki fehér szakálla, de volt a karján egy szép, új órája, melyet ajándékba ka­pott valakitől. Mégis szomo­rú volt az apóka, mert a szép új órája nem járt, azazhogy járt is, nem is. öt percig járt. öt óra hosz- szat állt a szép, új óra, hogyne lett volna szomorú az öreg apóka? Hát aho­gyan megy a Nagykörúton, egyszercsak éppen egy ék­Már a kubai konfliktus ide­jén, de főként az idén, a vietnami nép védelmében húsz évtől hatvanig százá­val szólaltak meg a leg­jobbak, szívüket, kezüket és fegyverüket ajánlották fel a távoli testvérnép har­cához. Talán legmarkánsab­ban, többszörösen kitünte­tett, a spanyol frontot és a fasiszta háború poklát egy­aránt megjárt, az ellenfor­radalom leverésében is részt vett veterán fogalma­zott: „Jelentkezem, mert nyugdíjas kommunisták és nyugdíjas partizánok nin­csenek...” Az úttörőkortól a nyug­hatatlan nyugdíjasig terjed tehát az a társadalmi hát­tér, amely így szeptember táján még láthatóbban fog­ja körül fegyveres erőinket. Szeptember 29 — a császá­ri zsoldosokat megverő pá- kozdi népfelkelők győzelme így vélik valóban az egész, a szocializmust építő ma­gyar nép ünnepévé. szer- és óraüzletre esik pil­lantása. Állami bolt volt az istenadta, jókedve lett az apókának, mert szerette az államot, meg aztán tudta, hogy a maszekiparosok műhe­lyeiben gonosz erdei ma­nók laknak. El is határoz­ta tüstén, hogy beviszi az óráját javítani, egy élete, egy halála, ezt az egyet megpróbálja. Mert bizony félt apólta, mégpedig nagyon. Már at­tól is félt, hogy nem fogad­ják nyájasan, meg aztán félt attól is, hogy sokáig kell várnia, amíg a keser­vét elmondhatja, félt at­tól is, hogy sokat kell fi­zetnie, s attól is, hogy he­tekig eltarthat, amig az ő kedves óráját megjavít­ják. De azért csak bement bátran az apóka a boltba, mert — mondtam már, ugye? — szerette az álla­mi ipart, de még a keres­kedelmet is. Hát, uramis­ten, mi történt? Rögvest odaléphetett egy deli ifjú elé, és átadhatta neki az óráját. Szíves szóval köszön­A fejlődő Nyíregyháza közlekedési útviszonyai ma még sok gondot okoznak » a városi tanács illetékes szer­veinek. Mind az utas, mind a járművek forgalma évről évre nő. Fontos, hogy a közlekedés zavartalan le­gyen. Bár az utóbbi években lényegesen több a beruhá­zás — 1959-ben három és fél millió, 1964—1965-ben már 20 millió forint volt — mégis kevésnek bizonyult. Sokat „megemésztett” a fejlődő város víz- és szennyvízlevezető csatorna építésével megrongált utak helyreállítása s a gázveze­ték építése újabb költsége­ket igényel. Ennek ellenére mégis észrevehető a városi köz­lekedés javulása — bár még napjainkban is sok panasz hangzik el a gldres-gödrös utakra. (A felszedett útburkolat süllyed, több javításra van szükség.) Ma már kielégí­tőnek tekinthetők a város­ban épülő új üzemek köz­lekedést útjai. (A Debrece­ni utcából nyíló és a Kal­lói útba torkolló körút, amely terelő útként Is szol­gál.) A Kisteleki, a Család és a Zója utak megépítésé­vel forgalomterelő és zavar­talanabb közlekedést bizto­sítottak. Több mellékutca újjáépítése, illetve felújítá­sa könnyebbé tette a főút­vonalakra való közlekedést. Az új benzinkút éssze­rű elhelyezése és az odavezető utak építése lényegesen szabadabbá tette a fő utak közle­kedési forgalmát. További erőfeszítés törté­nik az év hátralévő részé­ben a már megkezdett utak, járdák befejezésére. Szó van a Ságvári la­kótelep útjainak meg­építéséről. Megkezdik a város egyik legforgalmasabb részén, a Vasgyár utcán a második nyomvonal építését is, amely az állomás, a kon­zervgyár és a Tiszavasvári út között teszi gyorsabbá, biztonságosabbá a közleke­dést. Lassan halad a Déli Al­központot összekötő út épí­tése. Ennek oka, hogy — az Arany János út — már végleges lesz, amely a vá­rost összekötő Nagykörút legforgalmasabb szakaszává válik: az állomástól ez az útvonal fogja a legnagyobb tötte öt a deli ifjú, bizony nem törődött az apóka vi­seltes göncével. Elvette az órát, nagy ügyesen felnyi­totta, belekukucskált a szerkezetbe, s így szólott azután: „Vadonatúj ez az óra, apóíca, nincsen ennek más baja, mint, hogy to­káig hevert a raktárban, s kiszáradt egy kissé. Meg­csináljuk izibe!” Nem akart hinni a fülé­nek az apóka, oly nyájasan mondta a deli ifjú, amit mondott. De azért össze­szedte magát mégis, és ezt a két szót motyogta: „Mi­kor? Mennyiért?” Kacagott, csak erre a deli ifjú, de szót sem válaszolt. Hanem előkeresett egy iciri-piciri műszert, meg egy még ici- ribb-piciribb tégelyt. Álla­mi volt a tégely, állami volt benne a zsiradék is, amiből egy egészen iciri-pi- cirit belekent az óra szer­kezetébe. Üjra becsukta az órát aztán, és visszaadta az apókának. Az apóka az órát reszkető füléhez tar­totta, s mint mennyei mű­forgalmat lebonyolítani a város központjával. Az útvonalat — a mo­dern városokra jellem­zően sugárutak érintik. Ilyen sugárútként épül meg jövőre a Makarénkó utca egészen az almatárolóig. A másik népes lakótelep, az Északi Alközpont útvi­szonyai is foglalkoztatják a városi tanács szakembereit. Az Északi Nagykörút építését a jövő évben meggyorsítják. Ennek szükségességét nem­csak az ottani lakók igénye sürgeti, hanem az egyik ítéletidő volt. A statiszti­kában 26 jégnapot tartanak nyilván, de mint a legutol­só, a szeptember 11-i volt, arra nincs emberemlékezet. A vihar, jégeső Nyírtelek határában kezdte és 12—14 kilométeres sávon Lónyáig tarolt. 42 község, termelő- szövetkezet jelentett kár­igényt az Állami Biztosító­hoz. Az Állami Biztosítö az év 25 jégnapjára 18 millió forint kártérítést fizetett, de erre az egyre, már most úgy tűnik, többet kell térí­teni 18 milliónál. Jeleznek az akácok Az Állami Biztosító gép­kocsija a nyíregyházi járás­ban Kék határában fut. Látni a földeket. A jégve­rést már az útmenti aká­cok is jelzik, a jég nem­csak a leveleket verte le, a fák kérgeit is. Csorba Istvánnal, a Búzakalász Tsz elnökével a Sipos tagban 40 holdas kukoricatáblát és 10 holdas káposztát nézünk. A kukoricát úgy elverte a jég, hogy a száron levelet csak itt-ott lehet találni. A káposztafejeken 5—10 centi- méteres lyukak, hasadások ásítoznak. — 180 mázsás átlagot ter­veztünk káposztára, de 300 mázsa is megtermett volna. zsikát, úgy hallgatta a szép ketyegést. Előszedte akkor bugyellárisát az apóka, s azt kérdezte: „Mennyivel tartozom édes fiam?” Me­gint csak mosolygott a deli ifjú, s így válaszolt: „Ezért a kétperces munkáért nem fogadunk el pénzt apókaP’ Elámult erre az apóka, máig is ámul, ha meg nem halt. Csakugyan: nem akartam hinni a fülemnek, amikor a fiatalember közölte velem, hogy semmit sem kell fi­zetnem. Állami üzlet állami dolgozója, állami anyag fel- használásával megjavítja az én magántulajdonomat, és nem fogad el pénzt érte? Elragadtatásomban így szól­tam: — Kérem, az ön példa­mutató magatartása engem fellelkesit. Szeretném az el­ismerésemet írásba foglalni. Ideadná a panaszkönyvet? A válasz meglepte: — Ha kívánja, odaadha­tom. De kérem, tekintsen el tőle. — Nem viszi túlzásba a szerénységet? — Nem a szerénységről van szó. Uraságod beírja, hogy megzsíroztam az órá­ját, s nem fogadtam el pénzt érte, ugyebár. S er­re nekem a központból a fejemre ütnek. Itt a vége, fuss el véle. Soha még egyetlen évben ilyen jó és alapos művelést nem alkalmaztunk. Élénk a határ A kéki határban minde­nütt a pusztulás nyoma. Nemcsak a káposzta, kuko­rica szenvedett a jégtől, de a 200 holdas magkender, a 100 holdas konyhakertészet is. A kárbecslők már meg­állapították a kár összegét: 1 millió 965 ezer forintot fizet a biztosító. Az elnök közben arról is beszél, hogy ha már így történt, azon gondolkodnak, amit lehet hogyan értékesítsenek. — Sok embert csupán az kedvetleníteti, hogy a jég a háztájit is elverte és a háztájiban csak alig biztosi- tottak. A 11-i időből tanul­tak az emberek. Nincs olyan nap, hogy valaki be ne jelentené, hogy jövő évi háztájiját biztosítani akarja. Segít a konzervgyár is Az újabb állomás, ahol a határt megtekintjük, a de- mecseri Ezüstkalász Tsz. A kárbecslést már itt is elvé­gezték. Az emberek gondja inkább az, hogy vontatottan halad a burgonyaszedés, há­rom traktor tengelytörést szenvedett és nem kapnak hozzá alkatrészt. A kár kü­lönben Itt is nagy volt. Több mint 300 ezer forint. Karaía József elnökhelyettes nem is szívesen beszél erről, in­kább az őszi munkákról. Ajak határában kárbecs­lőkkel Is találkozunk. Sza­bó Elemér és Beregszászi József az elnök társaságában járja a földeket. A 60 hol­das csillagfürttábla köze­pén állnak. A jég ebben is nagy kárt okozott. — A csillagfürt 50 száza­léka a földre pergett — mondja Szabó Elemér. A nyíregyházi, a kisvárdal és a vásárosnaményi járás­ban már napok óta 12 kár­becslő dolgozik szüntelen. A károsultak türelmetlenek, a biztosító viszont elsőnek a könnyen romló kárterület&- két méri fel. A kisvárdai járás több termelőszövetkezetéből az almát a konzervgyár veszi át Dolgozik az Állami Biztosító Is Nyírtelektől Lónyáig ara­tott a jék. Nyírteleken do­hányban, konyhakertészet­ben 134 ezer, Lónyán 822 ezer forintos kárt okozott De a termelőszövetkezetek­ben ezen már keveset me­ditálnak. Ami fontosabb: amerre jártunk, szorgalma­san szántanak, vetnek, fo­lyik a betakarítás. Az Ál­lami Biztosító is, a tsz-tagofc is végzik munkájukat, Jurmies László Tahi László : TUnder mese Emberemlékezet éta a legnagyobb jégverés volt A hangulat bizakodó, pólótják a kiesést legforgalmasabb utca, a Rákóczi út tehermentesíté­se is, ahol piacnapokon élet- veszélyes a közlekedés. El- gondolásban szerepel még több mellékút felújítása, korszerűsítése, amely össze­köti, tehermentesíti és egyenletesebben elosztja a város forgalmát. Sürgetően vetődik fel a városban a járművek par­kolóhelyeinek megoldása. Ami jelenleg van, az ke­vés. Viszont a járműforga­lom érdekében az illetéke­seknek ezen is gondolkod­niuk kell. Jogos az a meg­jegyzés a helyi és idegenek részéről: „Ugyan hol lehet Nyíregyházán parkolni B L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom