Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

A tekintély árnyékában Bz exportot veszélyezteti a szövőlepke ÍOOOOO mázsa vetőmagot fertőtleníthetnek a növény védő állomás gépén él A növényvédelmi bizottság ülésérői A titkárnő mérges, mert éppen "ebédelni indult, ami­kor betoppantam. Na, há­la istennek — mondja jó hangosan, ebédjegyét dühös mozdulattal dobja le az asztalra, s rámbökve azt mondja két kolléganőjének; ne várjatok, láthatjátok... Amikor két—három perccel utánam idősebb néni jön be már a pukkadás kerül­geti, mert nem elég, hogy miattam várnia kell, még ez a néni is. Mikor megy ő ebédelni? Csinos arcát átformálja a méreg, s fejé­ben meg sem fordul az az egyszerű gondolat, hogyha mi nem lennénk — ő sem lenne. Legalábbis titkárnő­ként itt. Az előszoba ugyan­is, ahol várakozunk, egy közhivatali vezetőé, aki — ellentétben titkárnőjével — kedvesen elbúcsúzva az ad­dig nála lévő féltől, szívé­lyesen tessékel befelé, azt sem tudja, ki vagyok, mit akarok, de hellyel kínál — amit odakint, titkárnője el­felejtett —, s látszik raj­ta* hogy megtisztelő köte­lességének érzi az emberek ügyes-bajos dolgának inté­zését. Hiba lenne általánosítani, s azt mondani, hogy min­den titkárnő ilyen, mint ahogy nem minden tiszt­ségviselő sem ennyire ked­ves és udvarias. Mégis, többször azt tapasztalja az ember, hogy a dolgozószo­bákban már évek óta ural­kodóvá lett előzékeny és megértő légkör az esetek többségében még nem jutott el az — előszobákig... A hatalom árnyékában meg­húzódó akarnokok túlbe­csülve a maguk fontosságát és szerepét, úgy tesznek — és úgy is gondolják! — mintha csakis ők lennének hivatottak arra, hogy el­döntsék, mi a fontos ügy, s mi nem, s a maguk je­lentőségét úgy akarják na- gyobbitani, hogy ridegsé­gükkel, fölényességükkel annak ártanak, akinek az előszobájában ülnek. Meg­történik, hogy a mitsem tu­dó vezető háta mögött ren­delkeznek, feleket utasíta­nak el, iratokat szignálnak ki beosztottakat, (mármint főnökük beosztottjait ugrál­tatnak) és szidnak meg, mindezt azért cselekedhet­ve, mert mögöttük ott van a vezető tekintélye, s mert ők e tekintéllyel hol ügye­sebben, hol durvábban, él­nek és — visszaélnek. Az idős néni ugyanis, aki ve­lem együtt várakozott az előszobában, s akit ugyan­csak nem kínáltak hellyel, nem azt gondolja, hogy ez a fiatal nő, aki itt ül az előszobában, neveletlen és alkalmatlan arra, hogy nap­jainkban emberekkel fog­lalkozzék, hanem azt, hogy így bánnak az emberrel a hivatalban. A hivatalban, azaz a mi hivatalunkban. Lehet, hogy ez a titkár­Allgha fordult elő a mo­dern kor bármelyik kultúr- államának történetében, hogy béke idején, amikor a közigazgatási gépezet működését semmi nem gá­tolja, húsz perc leforgása alatt, 312 ember haljon tűz- halált és utána a tüzért egyetlen egy felelőst se le­hessen találni. Az idén ötvenötödik esz­tendeje a hírhedt ököritói tűzvésznek, ahol pontosan így állt a helyzet. Hogyan történt? A PÁLINKÁN VETT ZENETANÁR Ma már nem lehet tud­ni, hogy milyen szerencsét- 'on gondolat sugallta az ököritóiak zenekaralakítási tervét? Tizenkét gazda mindenesetre megvette a hangszereket és megfogad­ta oktatóul a gacsályi Bencze Lajost. Hat hétre teljes ellátást kapott és napi fél liter pálinkát, mert azt igen kedvelte. Amikor a zenekar úgy-ahogy bele­tanult a mesterségbe, er­nő, s társai, akik a hata­lom, a rang különböző, ki­sebb, vagy nagyobb előszo­báiban ülnek, különben jól dolgoznak. Gyorsan és hi­bátlanul gépelnek, gyors­írnak, határidőre főnökeik elé teszik a jelentéseket, az aláírni valókat, lebonyolít­ják a telefonokat, megje­gyeznek mindent, figyel­meztetik főnökeiket: ne fe­ledjék el ezt az értekezle­tet, s azt a tanácskozást; ennek ellenére rosszúl szol­gálják főnöküket. Hosszúi, mert hatalmaskodásuk és fölényeskedésük visszatet­szést szül, s mert az em- berek keserű szájízzel tá­voznak onnét, ahol megsér­tik méltóságukat, önérzetü­ket. Bárhol történjék is ez közhivatalban, gyárigazgató előszobájában, vállalati tit­kárságon, mindenütt anak­ronizmus, a mához nincs semmi köze. A közéleti de­mokratizmus erősödése, az egyszerű emberek fokozó­dó öntudatra és méltóságra ébredése bonyolult, sokféle összetevőt magában foglaló folyamat. E folyamatban szerepe van az ilyen, önma­gában kis, de hatásában már nagyobb jelentőségű tetteknek, s e szerep két­ségtelen ez esetben negatív erőt jelent. Visszariaszt, s éppen ezért céljainkkal el­lentétes. Az ilyen, céljaink elérését, ha nem is keresz­tező, de megnehezítő erők kiküszöbölése olyan feladat, amelynek végrehajtása alól nem jelentenek kivétlet —. az előszobákban ülők sem... A Kelet-Magyarország au­gusztus 20. számában — Más világ — más nők — más gondok — cím alatti cikk közölte egy menyasz- szony gépírónő nyilatkoza­tát, aki arra kért rendelke­zést, hogy a nők megtart­hassák leánykori nevüket házasságkötés után is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy már van ilyen rendelkezés az 1953. évi január 1 óta hatályban lévő Családjogi Törvény­ben. E törvény célja, hogy az alkotmány 50—52. §-ai alapján, népi demokráciánk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcsi felfogás­nak megfelelően szabályoz­za és védje a házasság és a család intézményét, biztosít­sa a házasságban és a család életében a nők egyenjogúságát, a gyerme­kek érdekeinek védőimét és előmozdítsa az ifjúság fej­lődését és nevelését, — mondja a törvény első sza­kasza. A törvény egyik fonto­sabb alapelve: A férfi és a nő teljes egyenjogúsága. A határozták, hogy táncmu­latságot rendeznek. Nem akármilyet, nem egy, nem két, hanem tizenhét falura szólót. 1910. húsvétvasar- napján tizenhét fiúból érkeztek a szekerek, me­lyek az új zenekar bemu­tatkozására kiváncsiakat és a táncoskedvűeket hozták. TÉinchelyiségül Schwartz Benjamin csűrje szolgált. Pontos helyét ma is min­denki megállapíthatja. Ott volt az útkanyarban, a kastéllyal szemben. Hat­oszlopos, szalmával és nád­dal fedett, talán kétszáz négyzetméter alapterületű építmény. Az előző ev el­száradt lombdíszítése még ott szégyenkezett a falon, melyet ponyvákkal vontak be. A ponyvák eltakartak egy kis oldalbejáratot, a terem két végén lévő nagy kapuk egyikét pedig eltor­laszolták, a másikat betá­masztották, hogy belépő nélkül senki ne juthasson a terembe. A belépődíj személyen­ként egy korona volt, a A megyei növényvédelmi bizottság legutóbbi ülésén több fontos kérdést tárgyal­tak meg, s értékelték az eredményeket. A növényvédelmi szolgá­lat sikerrel oldotta meg 80 ezer holdon — háromszoros ismétlésben 240 ezer — a burgonyabogár elleni küz­delmet. E területből a me­gyei növényvédő állomás és a kölcsön kapott gépek, va­lamint öt repülőgép segít­ségével 75 ezer holdon ol­dották meg a burgonyabo­gár irtását, s a gazdaságok saját gépeikkel, sokkal na­gyobb arányban, mint a korábbi években, 165 ezer holdon védekeztek. Nagy erőfeszítések történtek a burgonyavész — a fitoftó- ra — elleni küzdelemben is. A múlt őszön megkez­dett szervezett munka és csapadékos időjárás következtében jóval a veszélyes létszám alá csökkent a mezei pocok. A bizottság ennek ellenére felhívja a gazdaságvezetők figyetínét az állandó ellen­őrzésre, szükség esetén az őszi-tavaszi pocokirtás el­végzésére. A gyümölcs, de általában a mezőgazdasági export- szállítmányok egyik legna­törvény szerint a feleség, vagy férje nevét viseli, vagy kizárólag a maga ne­vét. Ha kizárólag a maga nevét kívánja viselni, erre irányuló szándékát a há­zasságkötést megelőzően az anyakönyvvezetőnek be kell jelentenie. Ebben az esetben a házasság fennál­lása alatt saját nevét vi­selni nemcsak jogosult, ha­nem köteles is. Hogy ha a fenti bejelentés nem tör­ténik meg a házasságköté­sig, a házasságkötés jogha­tásaként a házasság fenn­állása alatt férje nevét jo­gosult és köteles használni. A házasság fennállása alatt a névviselés megváltozta­tása belügyminiszteri enge­déllyel történhet. Ha a feleség férje nevét viseli, ebből a házasság fennállására lehet következ­tetni. Ha tehát a házasság megszűnt, vagy a bíróság felbontotta, szükséges a névviselés kérdezésében va­ló ismételt döntés. Ha a házasság a férj ha­lálával szűnik meg, a tör­vény a férje nevét viselő családi jegy három koro­na. A termet öt nagy, kör­égős petróleumlámpa vilá­gította meg, a zenekar előtt nyílt lángű hólyag­lámpa függött. Ez okozta a katasztró­fát. EGY KARDCSAP AS Bánás Béla szabadságon lévő közhuszárnak duhaj kedve volt. Táncvigalom­ban egy fiatal huszárnak gyakran lehet duhaj kedve és az sem csodálatos, ha egy kardsuhintással le as.ar csapni valamiféle marha­hólyaggal tompított kis gyertyalángot. Hadd visít­sanak a lányok! Baj úgy­sem lehet, hiszen a sok táncoló azt az aprócska lágnot egy pillanat alatt eltapossa. Suhint a kard, de a hólyaglámpa nem hull a földre. Nem kócmadzagon lógott, ahogy Bánás Béla talán kipzelte, hanem dró­ton és a kardcsapás egysze­riben fellendítette a csűr mennyezetéig. A taplószáraz nád, a ta­gyobb ellensége az amerikai fehér szövőlepke; ha a szál­lítmányon egyetlen hernyót is találnak, a legjobb minő­ségű árut sem veszik át az importálók. A kártevők újabb nemzedéke megjelent először a kisvárdai, máté­szalkai és tiszalöki járások­ban. A növényvédelmi szol­gálat már intézkedéseket tett: a 25 kilométer mély­ségű országhatár övezetbe 213 mázsa növényvédőszert szállítottak ki, hogy állami védekezés keretében, a köz­ségi tanácsok eljutassák a lakossághoz. A megye többi területén saját költséges vé­dekezést kell a lakosságnak végrehajtani részben a her­nyófészkek levágásával, (megsemmisítésével, részben a Holló—10 nevű permete­zőszerrel. A községi tanácsoknak sokkal hatékonyabban kell e munka végrehaj­tását ellenőrizni mint eddig tették, mind a termőterületeken, mind az utak és árkok mentén. Egyik legfontösabb tenni­való ezekben a napokban a gabonafélék csávázása ve­tés előtt. A növényvédő ál­lomás hét darab nagy tel­jesítményű csávózógépének a napi kapacitása 300 mázsa feleségnek újból kizárólagos jogot biztosít arra, hogy özvegységben megtartja-e a férj nevét, vagy pedig kizárólag a maga nevét kí­vánja e viselni. Utóbbi eset­ben ezt a szándékát be kell jelenteni az .anyakönyvveze­tőnek. A házasság megkö­tése előtt és a férj halála után tehát a feleség akara­tától függ, hogy saját, vagy férje nevét kívánja-e vi­selni. Ha viszont a házasság ér­vénytelenné nyilvánítással ér véget, vagy a bíróság felbontja, a volt feleség férje nevét csak akkor vi­selheti, ha azt a házasság fennállása alatt is viselte, arra nem vált érdemtelenné és ha a bíróság kéretne alapján feljogosította. A nők egyenjogúságát a névviselés tekintetében is biztosító jogszabály tehát megvan, csak annak minél szélesebb körben való meg­ismerése szükséges. dr. Varga Ajndrás valyról ottmaradt gallydí- szítés egy szemvillanás alatt lángra kapott. A tömeg eszeveszetten tülekedett a kijárat felé. Az emberek egymást taposták, a pony­vakárpit leszakadt és alat­ta tízével fulladtak meg az áldozatok. Két viselós asz- szony megszült a lassan házmagassá váló lángten­gerben. Háromszáztizenket- ten vesztek oda, köztük kétszázharminchárman ökö­ritóiak. Bánás Béla is benn­égett. A SEGÍTSÉG Oltásról szó sem lehetett, nem volt kivel és nem volt mivel. A lángokból csak az menekült élve, aki nem vesztette el a lélekjelenlétét és a tetőre kapaszkodott, vagy a fej étvesztett tömeg többsége által elfelejtett kisajtót használta. A falunak orvosa nem volt, de a kör­nyező községek orvosai, szám szerint öten, a kor biz­tosította közlekedési lehető­ségek szerint, viszonylag gyorsan megérkeztek. A falu őrjöngött a fájda­lomtól. Egész családok pusz­tultak el, porták álltak üre­sen, sok helyen még a jószá­got sem volt aki megetesse. És ekkor küldte a fővárosba egyenként. A szezonban 100 ezer mázsa vetőmag fertőt­lenítését végezhetik el ezekkel, öt géppel már dol­goznak, a vásárosnaményi, mátészalkai, fehérgyarmati és a tiszalöki járásokban kedvezően bontakozik ez a munka, többi helyen von­tatott a nagy teljesítményű gépek igénybevétele, s ez káros a vetőmagvak időben történő előkészítésére. A növényvédő bizottság foglalkozott a szakmunkás­utánpótlással, illetve a nö­vényvédelmi felelősök kép­zésével is. A múlt télen kiképzett 65 növényvédelmi fele­lős vagy szakmunkás kétharmada a tsz-ek- ben nem a szakmá­jának megfelelő mun­kakörben kapott mun­kát, általában nem veszik ná­lunk figyelembe a szak­munkásoknak járó bérezést. hírhedt táviratát Csaba Adorján főispán: „Ököritón nincsen szükség segélyre, csak egy díszes emlékoszlopra.” Az alispán hasonlóan ..nagyvonalú” volt. Aj. ajánl­kozó fővárosi mentőket ez­zel utasította elr „Szíves készségükért kö­szönetét mondva értesítem, hogy Ököritón egyéb mun­kálat nincsen, mint három­százon felüli hulla elteme­tése.” Eltemették mind a három­száztizenkettőt. Közülük százhuszonhatot tizenhat szekér vitt a közös sírba, u maradványokból a leggon­dosabb vizsgálat árán sem lehetett az áldozatok sze­mélyazonosságát megállapí­tani. KI VOLT A FELELŐS? A táncmulatságot engedé­lyező főszolgabíró kétségte­lenül nem, hiszen táncvigal­mat máskor is tartottak, Sshwartz kocsmáros csűr­je már kerek hatvan eszten­deje szolgált erre a célra. Hol rendezték volna egye­bütt? Az ajtókat betámasztó rendezőség szintén nem, hi­szen mindig így biztositot­s mindez gátolja a továb­bi oktatás bővítését. Nem megfelelő a tanfolyamra küldendők kiválasztása sem. A fenti növényvédelmi, tennivalókon kívül tovább­ra is igen lényeges a többi védekezés folyamatos vég­zése. A bizottság úgy hatá­rozott, hogy a megyei ta- . nács mezőgazdasági osztá­lya még hatékonyabban se­gítsen a munkák szervezé­sében, a végrehajtás ellen­őrzésében, az fmsz-brigá- dok fokozzák növényvédel­mi tevékenységüket. Egyéb­ként a bizottság egyet r,em értését fejezte ki a gazda­ságok szemlélete miatt, amely szerint — és éppen a növényvédelem szempont­jából igen' kritikus eszten­dőben! — a megyének biz­tosított 190 darab növény­védő gépből mindössze 82-' őt vásároltak meg, így csökkentették a kártevők el­leni küzdelem hatékonysá­gát. Foto: Hammel József ták, hogy jegy nélkül senki be ne öldaloghasson. Bánás Béla közhuszár is csak alig- alig, hiszen nem szá'moília- tott azzal, hogy a hólyag­lámpás dróton fityeg. A hi­vatalos vizsgálat a tragé­diáért senki felelősségét nem állapította meg. Csak Móricz Zsigmondi- Móricz volt az, aki a Nyu­gat 1910. április 16-i számá­ban megjelent, máig lenyű­göző erejű cikkében lelep>- . lezte a felelősöket. Minden-, kit, akinek az ököritói nép­hez csak valamicske köze volt, a belügyminiszterig bezárólag. Mindenkit, aki úgy nézte a népet, mint egy távoli sziget érdekes barbá­rait, de eszébe sem jutott törődni velük, kultúrigényt nevelni közöttük. „Meg voltam győződve fe­lőle,” — írta Móriez — „hogy cikkem utón az alispán el­len vizsgálatot fognak indí­tani. Természetesen naív gondolat volt.” Csakugyan naiv. A főis­pán és alispán maradt a helyén. A háromszáztizenkét ha­lott' emlékoszlopát azonban mindenesetre felállították. O. I, HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Mikor viselheti a feleség leánykori nevét? Felkészültek a szezonra. 128 ezer 5 literes üveget tá­rolnak a nyíregyházi konzervgyár porrsalmai telepén. • • Ötvenöt éves tragédia

Next

/
Oldalképek
Tartalom