Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Húsz szabad esztendő A üinyavilá^ eredményei és grondjai Irta: Oláh László\ az MSZMP Szabolcs*Szatmár megyei Végrehajtó Bizottságának tagja T a.nyavilagqnk évszázadok hagya­téka, és megyénknek az ország más tanyás településeitől me­rőben elütő rendszere a koráb­bi feudális, majd a későbbi úri­tőkés nagybirtokok kialakulásá­nak, ezek túltengés arányának a következ­ménye — kivéve a Nyíregyházát övező ta­nyabokrokat. A nagybirtokok tanyáit a job­bágyság, majd a cselédek népesítették be. Az ügynevezett tirpáktanyák lakói maguk az idetelepítettek voltak, mint a részükre biz­tosított földek gazdái. De sajátságukban ezek is elütöttek az alföldi elpötyögtetett egygazdás tanyáktól: kolóniákba tömörültek, s ezek az egységek kisebb községnyivé tere­bélyesedtek az évtizedek során. A nagybir­tokok cselédtanyáinak nagysága a feudális, vagy a tőkés gazdaság méretétől és annak tagoltságától függött: így jöttek létre mam- muttanyák, amelyeknek egy része az el­múlt húsz esztendőben községgé vált, s ala­kultak ki kisebb öt, tizenöt családos egysé­gek. Tehát megyénkben a nagyobb tanyák rendszere vált uralkodóvá. Emellett jelentős számú, de arányaiban elenyésző egycsaládos tanya is létrejött, és ezek egyrésze az idők során, a család természetes szaporodása kö­vetkeztében három, négy lakásossá gyara­podott. A társadalmi, közgazdasági és föld- talajdonjogi adottságok hatására is kiala­kult tanyák tömkelegével találtuk szembe magunkat húsz esztendővel ezelőtt. Ritkáb­ban a községgé válás és a kis települések­nek a falvakba való beolvadása ellenére napjainkban több mint ezerháromszáz ki- sebb-nagyobb tanya van a megyében Nyír­egyhaza város és a 234 község melleit. Hogyan éltek régen az emberek a tanyákon? A tanyai emberek távol a nagyobb te­lepülésektől, várostól, községektől — vá­lyogból, sárból épült szalma- vagy nád- fedeles házakban laktak, gyakori volt a földbe ásott odúszerű kunyhó is. A szoba sötét, nedves, dohos, az ablak kicsi amit télen még rongyokkal is betömtek, hogy a hideg ellen védekezzenek. Saját tapasztalatomból tudom ezeket. Jártam olyan helyen, ahol két helyiségből álló épület volt: istálló és lakószoba. Az istállón keresztül lehetett bejutni a lakó­szobába. A lakas összes bútorzata az egyik sarokban összetákolt dikó (fekvőhely), ame­lyen szalma és rongytakarók voltak Ezen aludt az egész család. A lakóhelyiségbe be­áramlott az istálló bűze. A gyerekek sá­padtak, rongyosak, kiéhezettek voltak, A nagybirtok árnyékában a napszámos kispa­raszti élet ritkán előforduló kenyérre, in­kább kukoncamáléra, paszulyra, kölesre, burgonyára, káposztára , — nyáron esetleg dinnyére — épült. Egyéb táplálék és gyümölcsféle ritkaság szamba ment. Már nagy dolog volt az, ha valakinek tehén került a hazához, vagy" évente egy kis hízót le tudott vágni. Még szomorúbb volt a cselédsors, A szabadkéményes „sok pitvaros” cseiédhaz- ban egy helyiségben több család is lakott. A szoba egyik oldalán két ágy, vagy dikó egymás végében, két fiatal házas­pár részére, a másik oldalon több gyermekes családnak szorítottak helyet. A rossz táplálkozás, az egészségtelen életkö­rülmények miatt különféle betegségek na­pirenden voltak.! Az elhalálozás külö­nösen a csecsemő- és gyermekhalandóság — rendkívül nagy volt. A férfiaknak haj­nalban 2—3 órakor már kolompoltak, vagy dudáltak. Fel kellett kelni a jószágot etet­ni, utána egész nap dolgozni, és este etetés után, 10—11 órakor térhettek pihenőre Mindezért rendkívül gyorsan tönkremen­tek az emberek, szedte áldozatait a tbc. A 30—35 éves nő vágj' férfi sokszor szinte ag­gastyánnak látszott. Ezt az örökséget kaptuk a régi rend­től a felszabaduláskor. Darvas József, az ak­kori építésügyi miniszter közel húsz eszten­deje a következőképpen fejtegette a kor­mány elgondolásait, a taríyakérdés megol­dására: „a szétszórt tanyákon a civilizáció, a szükségletek kielégítése szinte megoldha­tatlan feladat. Jó úthálózat, villanyvilágítás kiépítése olyan költségekkel járna, amely­nek előteremtése szinte lehetetlen. A ta­nyákon lakóknak orvos, egészségház, bá­ba, gyógyszertár eléréséhez több kilométert kell gyalogolniuk. Éppen ezért a gyermek- halandóság és egyéb halálesetek száma igen nagy. Az ország politikai és szellemi életé­től teljesen elszakadnak a tanyasiak. Újsá­got, könyvet alig olvasnak. Politikai vagy szakszervezeti életet alig élnek. Ezek az okok egyre jobban sürgetik a tanyatelepü­lések kérdésének gyors megoldását. A meg­oldás: új tanyaközpontok kijelölése.” Tudjuk, a húsz esztendős fejlődés elle­nére, sok helyen megvannak még az alap­vető gondok, azonban a kibontakozás útját nem a tizenhét évvel ezelőtti elgondolás — új tanyaközpontok kijelölése — jelzi me­gyénkben, hanem pár évtized távlatában a tanyás települések beolvasztása a falvakba, a legnagyobbaknak pedig községgé fej­lesztése. A tanyai lakosság száma az 1960-as népszámlálás adatai szerint több mint 00 000. A tanyakérdés megoldása tehát a mai vi­szonyok között is probléma, mert jelentős tömegek vannak még ma is olyan viszonyok között, amelyekben a szocializmus igényei és lehetőségei szerinti életet nem élhetik. A felszabadulást követő két évtizedben eredményeink számottevőek a megye ta- nvayüágában. Első és legalapvetőbb a meg­változott társadalmi-, osztály- és tulajdon- viszonyok megszüntették a cselédsorsot, an­nak nyomai mind a lakáskultúrában, mind az életkörülményekben eltűntek. A tanyai emberek saját kezükbe vették sorsukat. A család és napszámos sors megszűnté­vel az emberek hallatlan erőfeszitéssel lát­tak munkához a földeken. A gazdálkodás kibontakozását megnehezítette a termelés technikai feltételeinek hiánya, s az, hogy a családok jobbára magukra voltaik utalva: a gépek, a fejlett termelési módszerek meg­honosodása még ma sem általánosan jel­lemző a tanyavilág egy részében. Mégis, az elzártság ellenére, a szabolcsi tanyák népe megtartott, továbbterjesztett, vagy meghonosított olyan termelési kultúrákat, mint a dohány, a burgonya, a gyü­mölcs, a napraforgó. Felső-Szabolcs és Szaönár tanyavilága korábban is szorosabb kapcsolatban volt a közeleső községekkel, így többségének gaz­dasági fejlődése kisebb-nagyobb mértékben együtt tartott a falvakéval: társadalmi kap­csolatuk is szorosabb volt, ami nagyban elősegítette azt, hogy ezek a települések egyszerre léptek a közös gazdálkodás útjá­ra a falvakkal. Ennek következtében a köz­ségek lakossága és a velük egy termelőszö­vetkezetben dolgozó tanyai emberek anyagi, gazdasági szí vonala között mór nincs alap­vető különbség. Ezzel együtt járt az itteni tanyák népének a nagyobb ütemű politikai műveltségbeli fejlődése is. A nagykállói, nyírbátori es nyíregyházi járásokban és Nyíregyháza övezetében rész­ben a mostohább természeti adottságok, az éZfST “cjjszefüggesben lévő kedvezőtlen köz- gazdasági Vszony°k, másrészt az ezekből is fakadó viszonylag'^ Politikai színvonalkü­lönbség miatt egyes k?zséSekben is, mégin- kább ezek tanya vilagabai? a ^bzos gazda.- kodasnak egy alacsonyabb jförmája, a ter­melőszövetkezeti csoport alakúi*" ^ar maga ez a tény is igen komoTyf alap’ s ez a gazdálkodási forma lassan öIyan mértékben nyer még komolyabb t artalmat> amilyen színvonalon behatol a ft’ílettebb gazdaságpolitikai szemlélet a tanyái*1'3“ A folyamatot sürgeti több dologban, a koz,os tevékenység felismert szükségszerűsége. A magára utaltságot felváltja a sokkal i n" kébb eredményre vivő kollektív muns a’ ami egj'ütt jár a traktorok, munkagépe k jobb kihasználásával, a vegyszerek, a mű­trágyázás hatékonyabb alkalmazásává.:. Mind általánosabbá válik a tanyák terme­lőszövetkezeti csoportjaiban a traktorok, nö­vényvédő gépek vásárlása, és sok más kö­zös beruházás megvalósítása. Pl. a nagykál­lói járás fiatal gyümölcsöstelepítményeinek többsége nagyüzemi rendszerben, a tanya- világban van. A szántóföldek, a tszcs alap­szabályának megfelelően táblásítottak. Több növényféleség alapvető munkáit közösen végzik, helyenként egy-egy állattenyésztési ágban is megkezdték a kollektív termelési alap lerakását. A tanyavilág mezőgazdasági termékei számottevőek, ezekre is nagy szüksége van a népgazdaságnak A tanyai termelőszövet­kezeti csoportok, az ott létrejött önálló ter­melőszövetkezetek, vagy a köz<,'>"- hez kapcsolódó távoli termelési egységek gazdálkodásának a gyorsaim fejlődésére kedvezőtlen hatással van­nak a nem kielégítő útviszonyok, s az is gátja a gyorsabb előrehaladásnak, hogy gyér még a villanyhálózatba bekötött település (Mindkettőnek kihatása van a művelődési helyzet alakulására is.) Az előállított ter­mékeknek áruként a népgazdaság vérke­ringésébe való juttatása emiatt nehéz, költ­séges, a szállítás legfőbb eszköze a lovas­kocsi. Az utak járhatatlansága ősztől ta­vaszig azzal a hátránnyal is jár. hogy a felvásárló kereskedelem nem tud jó kapcso­latot kialakítani a tanyai termelőkkel. A felszabadulás megnyitotta a lehető­séget a tanyai lakosság művelődésére is. Több nagj'obb tanyai település kapott vil­lanyt. Ezzel vette kezdetét a rádió tömege­sebb elterjedése, a rendszeresebb filmvetí­tés. Elvétve ugyan, de már tv-készülékekről is hírt adnak az antennák. Nem nehéz el­képzelni, hogy mit jelent a művelődés meggyorsítására az a tény, hogy a sárten­gerbe zárt tanyákon is láthatják már a fő­városi és vidéki színházak legrangosabb előadásait, tájékozódhatnak a rádió és tv híradásaiból, a világban történt legfrissebb eseményekről. A felszabadulás előtt a könyvtár isme­retlen volt a tanyáikon. Az olvasási igény sem fejlődhetett ki, hiszen nemcsak könyv nem volt, de a cselédek, tanyasiak nagy ré­sze még iskolát sem végzett. Ma már — ha nem is kielégítő —, döntő változás van ezen a téren. A tanyák többségébe kölcsönző­állomások, vándorkönyvtárak juttatják el a könyveket a dolgozókhoz. A tiszalöki já­rás tanyáin pl. már mindenütt van fiók- könyvtár. A városi könyvtár 26 egysége szintén behálózza a nyíregyházi tanyavilá­got. Szolgáltatásaikat közel 4000 dolgozó veszi igénybe. Ki ne emlékezne arra, hogy a falusi, méginkább a tanyai gyerekek óriási több­sége közép- és felsőiskolára nem is gondol­hatott. Többségük még az elemi iskola VI. osztályát sem végezte el, hiszen szükség volt a kereső kézre, hogy a mindennapi kenyér meglegyen. Iskolák, tantermek sem voltak. Akadt ugyan egy-kettő már a múlt rend­szerben is a tanyákon, de ezek inkább ro­zoga, oktatásra alkalmatlan épületek vol­tak, igen hiányos felszereléssel, a szüksé­gesnél jóval kevesebb tanítóval. Szellemi inségkonyhának sem igen voltak nevezhe­tők az ilyen iskolák. Hogy mennyire így volt, arra jellemző a nagyarányú analfabé­tizmus. Két évtized megfeszített munkája, társadalmi méretű összefogása kellett ah­hoz, hogy jelentősen csökkentsük a múlt eme szégyenét. Sok iskola, tanterem épült azóta ezeken a helyeken, és a pedagógusok száma is megnövekedett A nagykalloi járás tanyáin 13 tanterem épült, és a tiszalóki járás ta- nyavilógában, hol alig két-három tanító volt, ma .30 pedagógus végzi nevelő mun­káját. Van előrehaladás a tanyai lakosság kulturális nevelését szolgáló művelődési termek létesítésében is. A város tanyáiban valamennyi tanacskirendeltség területén épült művelődési terem. A tiszalöki járás­ban, de más járások nagyobb településein is — különösen ahol állami gazdaságok működnek — szintén megtalálhatók a mű­velődési termek. A nyíregyházi járás tanya­világában, mintegy húsz helyen van ilyen jellegű építmény. A tanyák egy részénél, mar többé kevésbé megoldódott a filmvetítés is. Álta­lában ezt a művelődési autókkal végzik, de több helyen állandó jelleggel működ­nek filmszínházak. A rádió, a. film, a külön­böző — főleg ismeretterjesztő — előadások, fokozzák a politikai tájékozottságot. A megyénk tanyavilágában bekövetke­ett politikai, gazdasági és művelődési vál- ' ozások azért is jelentősek, mert elérésük ibbszörös erőt és figyelmet igényelt, mind te .... lakosság, mind a járási es megyei szer­3 , intézmények részéről. Amikor jóleső Ve 'ssel állapítjuk meg a tanyavilágban meg- előrehaladást, ami az elmúlt húsz esz­, , ben bekövetkezett, tudjuk, hogy az tendó eredmények kezdetiek: tennivalók tű nyomó többségére ezután kerül sor. A távolabbi cél világos és egyértelmű — mint már korábban említettem: a tele­pülések legnagyobb részének koncentrálása, beolvasztása a falvakba; a sok száz egy- kétezer lelkes tanyák esetében, a községgé szervezés mérlegelése; ahol a közgazdasági feltételek kedvezőbbek, ott a községalapí­tás megkezdése. De az is nyilvánvaló, hogy ezek a dolgok nem odódnak meg máról holnapra. A megyei pártbizottság napi­rendre tűzte a tanyavilág helyzetét és irányelveket fogadott el, mely szerint ki kell dolgozni a távlati terveket, és mego dani a legsürgősebb teendőket. Megyénk közvéleménye helyeslessel fo­gadta, hogy a tanyakérdés kezdi megkapni azt a jogos figyelmet, amely meg is illeti. Az elmúlt húsz esztendőben nem tapas’fal­tunk még olyan aktivitást, a megyei, járá­si, községi párt- és tömegszervek, tanácsi szervek és intézmények részéröl, mint ami­lyen volt 1964—65 telén, a megyei pártbi­zottság irányelveit követően. Tömegmozga­lommá vált megértetni a tanyai emberek­kel előrehaladásuk több évtize­des gazdasági és kulturális pers­pektíváját, közelebb vinni őket ahhoz a bennük már régen formálódó gondolathoz, hogy életükön, sorsukon elsősorban ők ma­guk tehetnek gyökeres változást, A téli po­litikai ismeretterjesztő, és szakmi e őadások százain kerültek közelebb a tanyai embe­rek az egész országot, a megyét érintő fon­tos népgazdasági kérdésekhez. A tanyai la­kosság nagyfokú érdeklődése mutatta, hogy nem szabad csökkennie a társadalmi akti­vitásnak megértőén, segítőkészen támogatni kell őket sajátos gondjaik megoldásában. Szabaddá lett hazánk huszadik eszten­dejében elsősorban azza] tehetünk legtöb­bet a tanyavilágért, ha fokozzuk a termelési eredmények jobbátételének a megalapozását, ha az itteni tsz-bén, tszcs-ben dolgozó em­berek több értékkel járulnak a népgazda­ság tervének valóraváltásához. a gazdasági, anyagi megerősödés az a szilárd bázis, amelyre bátrabban lehet építeni a tanyai lakosság erejének az összefogásával, a tár­sadalom önzetlen segítségével, mindazt, amit kommunális és más téren célul tűz­tünk ki. Amit néhány évtized távlatában célszerű megoldani, a tanyák egyrészén. — utak, villany, átmenetileg alkalmas isko­la, művelődési termek — csakis akkor va­lósíthatjuk meg gyorsabban, ha a tanyavilág aktívabban kiveszi részét a termelésből, áruértékesítésből, az országépítő munkából. Az a fontos, hogy előbbre lépjenek a gaz­dálkodás fejlesztésében, hogy a nagyüzemi kereteket mind több tartalommal töltsék meg. S az hogy minden rendelkezésre álló eszközzel erősítsük a szocialista vonásokat* mert ez fogja az embereket közelíteni egy­máshoz, nemcsak a tanyán. Igen nagy szerepük van az átmeneti, kisegítő, de azonnal ható mego dásoknak, mint a könyvtárak, vándor filmvetítés ha­tókörének bővítése, a még jobb pedagógus- ellátás, az analfabétizmus gyorsabb ütemű felszámolása, az egészségügyi ellátás javí­tása, az orvosi rendelések gyakoribbá téte­le, az ipari és élelmiszerárucikkek biztosí­tásának kedvezőbbé tetele stb. Semmiképpen nem szabad elhanyagolni, lebecsülni a. tanyán élő emberek minden­napos, ügyesbajos dolgait. Elsősorban ezek intézésén keresztül érzik közvetlenü azt, hogy a tanács, a partszervezet, és az intéz­mények igazán törődnek velük. Számvetésünk Szabolcs-Szatmár megy* tanyavilágának két évtizedéről csupán egy állomás,, a fejlődés eddigi eredményeinek megállapítása ahhoz, hogy még viágosab- ban lássuk a tennivalókat, a feladatok sok­ká) komolyabb részét. Azt, hogy a megfele­lő erőkkel és eszközökkel gyorsabb ütem­ben zárkóztassuk fel megyénk tanyavilágát az országos átlaghoz. Arra van szükség,. hogy mindazok a szervek és vezetők, akiknek a megyei pártbizottság útmutatása és határo­zatai alapján cselekedniük kell, azok csele­kedjenek: segítsék elő a jelenlegi helyzet megváltoztatását. Ezt kívánják a megyei é* tanyai dolgozók érdekei egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom