Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-10 / 187. szám

A pálya kezdetén Tagadhatatlanul van ben­ne valami ünnepélyes, szer­tartásos, amikor egy reg­gel új arc jelenik meg a műhelyben, a rajzterem­ben, a tantestületben, kis­sé félszegen és elfogccot- tan, s valaki körbekata- uzolja; „bemutatom az új kollégát..Napjainkban átélt percek ezek, most van a „rajzás” ideje — az is­kolák befejeztével munká­ba állnak, belépnek az annyiszor emlegetett „élet­be” az újak, a pályakez­dők. Sportbeli hasonlattal azt mondhatnék, célbaérkezés is, start is egyszerre ez az időszak. Célbaérkezés, mert esztendők nehéz munkája, készülődés, vizsgaizgalma véget ért, kézben a friss bizonyítvány, s helyesbítve már a személyi igazolvány foglalkozás rovata; eddig az állt ott: tanuló, mostantól pedig: esztergályos, orvos, tanár, mérnök, közgazdász, technikus.,. önmagában a célhoz érés bizonyos érte­lemben talán csak szemé­lyes ügy az új szakember életében: iskolaideje lejárt, megkezdődik a mindennapi munka. A start viszont a fordí­tottja ennek. Csak bizo­nyos értelemben személyes ügy, annyiban, hogy az indulónak egyéni sorsa for­dult és egyéni érdeke is, hogy a kezdet és a folyta­tás jó, előremutató legyen. S míg a célbaérésben a na­gyobb rész az egyéné — a tisztességes vizsga, az ala­pos felkészültség megszer­zése, az eltökéltség a vá­lasztott hivatásra, a munka­helyvállalás — a start si­kerének legfontosabb felté­telei a közösség szándéká­ban és tetteiben rejlenek. Éppen fordítva, mint a sportban. Ott az indító csak jelez, s a közönség a cél előtt buzdítja leginkább a versenyzőt — itt a kez­det napjaiban legfontosabb a hatékony, társadalmi se­gítőkészség és akarat. Megyeszerte ezernyi fia­tal startol most. S e fontos napokban gyorsan eldől, hogy a sok kezdő szakem­ber megszereti-e munkahe­lyét, beilleszkedik-e új környezetébe, eldől, hogy elképzeléseivel, vágyaival vajon egybevág-e a való­ság? Társadalmi érdek, a szó teljes értelmében nem­zeti ügy, hogy erre a sok kérdésre pozitív legyen a válasz. S hogy ezért mit lehet tenni, még egysze­Elkészült az új nyíregyházi benzintöltő állomás Autóscentrummá fejlesztik a Szegényház tér környékét További töltőállomások a Debreceni és a Paionyi úton hely egyik legfontosabb közlekedési centrummá lép majd elő. Itt bonyolódik majd le ugyanis a Miskolc —Nyíregyháza—Záhony és a Záhony—Nyíregyháza— Debrecen közúti forgalom, tehát a városrendezésbe szervesen épült be az új létesítmény. Ugyancsak a távlati ter­vek alapján szinte autós­centrummá is fejlesztik ezt a területet, ugyanis a már működő szerviz- állomás mellett ezen a területen építik majd meg a különböző gép­kocsi és motorkerék­pár alkatrész boltokat Is. Ezt a benzinkutat a vá­rosrendezési terv további végrehajtása során újabb töltőállomások építése bőví­ti majd a Pazonyi és Deb­receni út térségében. A most átadásra kerülő, illet­ve később megépítendő ku­tak lehetővé teszik majd azt is, hogy a jelenleg kor­szerűtlen kutakat, így első­sorban a Vöröshadsereg út­ja torkolatánál lévő kutat, a város közlekedésének gyorsítása érdekében meg­szüntessék. Marik Sándor rűen felsorolni is sok. A fogadtatás és az első fel­adat, a munkahely megis­mertetése és az első bízta­tó kézfogás, az idősebb tár­sak tanácsa, készsége: mindmegannyi vonzó, vagy —hiánya-hibája — taszító lehet. Érdemes egy percre az új ember módján látni, érezni, érdemes csak gon­dolatban is mérlegelői a különbséget, amely a tanu­lás és a munka felelőssé­ge, az iskolapad és a mű­hely, a tervezőiroda, a ta­nári pulpitus között van. Az arányok olykor rend­kívül nagyok. Sok helyütt, — például a mezőgazdasá­gi üzemekben — könnyen lehet, hogy a pályakezdő, aki tegnap még diák volt, mától kezdve felelős szak­ember, akitől nyomban so­kat vár az őt fogadó kö­zösség. S hogy e várakozás­nak megfelelhessen, nem­csak rajta múlik. Az iskola felkészítette, ott megtanul­ta szakmája, hivatása minden lényeges tudnivaló­ját. A tudományt azonban az élet, a napi munka ré­szeire, elemeire bontja, a gyakorlat ezernyi fajta kö­vetelményére a könyvekben nincs mindig konkrét fele­let. A tapasztalat régi és a tudomány új emberének találkozása, azonnali és köl­csönös megértése segíthet csak át az első buktatókon. Sokat tehet a KIS?!, so­kat minden társadalmi­politikai szervezet Mert a hangsúly nem azon van, hogy új kolléga, hanem azon, hogy új ember érke­zett, akinek meg kell köny- nyíteni a beilleszkedést a többiek közösségébe. Kevés kivételtől eltekintve az új szakemberek nem indulnak irreális elképzelésekkel az életnek. Pontosan tudják, hogy évek munkájával, további odaadó tanulással és figyelemmel kell megsze­rezniük a tudást kiegészítő gyakorlatot. Azt viszont a társadalomnak, a közösség­nek kell felismernie, hogy ez sem automatikusan, sem magárahagyatottan nem megy. Meghatározó jelentőségük van ezeknek az első napok­nak, — ezt nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni! Értékes embere­ket lehet nyerni, vagy ugyanezeket a kincseket el­pazarolni, mert most sokezer új szakember indul életút- ján. Közössége, embere vá­logatja, hogy milyen irány­ba. Lantos László Üj létesítménnyel gazda- godott Nyíregyháza: a na­pokban adják át a forga­lomnak és helyezik üzembe a Szegényház téri új ben­zintöltő állomást, és a mel- lette épült bekötő utat. Ezzel régi vágya teljesült a nyíregyházi és Nyíregy­házán átutazó gépkocsiveze­tőknek: nem kell sorbaállni az üzemanyagért. A típus­terv alapján épített benzin­kúton négy töltőhelyet képez­tek ki, ezeken benzint, keveréket, szuperben­zint és olajat szolgál­tatnak ki. Megoldódik a jelenleg egyre nagyobb mértékben növekedő szuperbenzin­igény kielégítése is: az új benzinkútnál készpénzért is szabadon vásárolható szu­perbenzin. Az állomás mé­reteire jellemző, hogy ka­pacitása nagyobb, mint az eddigi három kút együttvé­ve, és teljes feltöltés esetén két napi átlagos forgalom­nak megfelelő üzemanyagot tudnak tárolni. A benzinkút elhelyezésé­ről az illetékesek elmond­ták, annak ellenére, hogy a töltőállomás jelenleg nem főútvonalon he­lyezkedik el, jól szol­gálhatja majd a íorga- mat. Az Északi nagykörút meg­építésével és a forgalomba való bekapcsolásával ez a Javítják a Dombrád és Cigánd közötti tiszai pontonhidat. A megrongálódott hídtartó „hajókat” kicserélik. Elek Emil felvétele Túlzott papírmunka — és néhány javaslat Felülvizsgálják a tanácsi ügyintézést Naponta sok százan ke­resik fel a községi, járási tanácsokat, hogy ügyeá-ba- jos dolgaikat elintézzék, orvosolják panaszaikat. A legnagyobb forgalmat az igazgatási osztályok bonyo­lítják le. Az iktatott és el­intézett levelek száma me­gyei szinten több tízezerre tehető évente. A dolgozók bizalommal keresik fel a ta­nácsokat, és jogosan elvár­ják, hogy ügyükkel lelkiis­meretesen foglalkozzanak. Telek nyilvántart ás — egy hónap Lelkiismeret dolgában — néhány kirívó esettől elte­kintve, — nincs is hiány. Azonban a jó munkához idő kell, viszont van egy sor olyan intézkedés, ren­delet, amelynek végrehaj­tása túlságosan sok időt kí­ván. Ezek a rendeletek el­sősorban a községi taná­csok munkáját gátolják, hi­szen figyelembe véve a la­kosság eloszlását, itt a leg­nagyobb az ügyfélforgalom, ugyanakkor legkisebb az apparátus. Több községi tanács el­nöke, titkára elmondta, hogy például a teleknyil­vántartó könyv vezetése évente egy teljes hónapot vesz Igénybe. Igaz, ez a könyv igen fonljos okmány, különösen a falvak terebé- lyesedésével lesz majd na­gyobb szerepe, de ha egy kicsit egyszerűsítenék, időt és fáradságot takaríthatná­nak meg vele. A tanácsi dolgozók nem szívesen foglalkoznak a kü­lönféle statisztikák készíté­sével. Van belőlük egy egész sor. A községi tanácsoknál legtöbb panasz a gyűlések­Elel az angyalost kastélyban Szamosangyalos. A volt Domahidi kastély az öregek szociális otthona. Kint üldögélnek az idős emberek az erkélyen, az árnyas parkban. egyikük- másikuk a zöldséges kert­ben matat. És beszélgetnek életükről, kalandjaikról. Leg­többjük végigjárt jót, rosz- szat. míg idekerült... — Harminc évet töltöttem el Amerikában, ötvennégy­ben jöttem haza. Négy évet éltem a feleségemmel, aztán meghalt. Idekerültem... Fecs­kén György mondja ezt, az otthon „kertésze”, a szép paprikák, paradicsomok ne­velője. Ereje, fiatalsága ott maradt a tengeren tül. Hiába dolgozott hangya- szorgalommal farmokon, gyárakban, mindenütt... — Nem csináltam szeren­csét. Mutatják a tiszta, egysé­ges szobákat, a mosdót, a fürdőt. És a cigarettát, a papírdohányt, amit kapnak, a tiszta zsebkendőket... — ügy gondoskodnak itt rólunk, mintha a családunk­kal lennénk — veszi át a szót Flórek István, aki ma­lomgépeket tervezett évti­zedeken át aztán malmo­kat bérelt, volt tulajdonos is. Egy öccse van Biriben, más senki. Nem unatkozik az otthonban, dolgozik. — Krumpliszedő gépet szerkesztek. Még azt nem tudom, hová küldjem, ha elkészülök vele. Bajza fölé hajol, magya­ráz. Persze nem mindenki ilyen derülátó ebben az ott­honban. Kiss István, aki mióta emlékszik, napszámos volt, nyugágyban ül, inkább fekszik, a lábait fájlalja. Valamelyik betegotthonba szeretne menni, de hiába panaszkodik. — Szenet hordtunk(!) a szakolyi otthonban, mikor ott voltam, és eltört a lá­bam. Azóta nem bírok, fáj mind a két lábam. Kiss István Qvintana: Francisko Pizarró című könyvét tartja a kezében. Ehhez jutott hozzá. Könyv­tára nincs az otthonnak, a községi könyvtár pedig tá­volabb van. Néhány iskolás gyerek szokott hozni köny­veket az iskolai könyvtárból. Ezen bizony lehetne segíte­ni. — Érdekel bennünket minden, a politika is, egy­más kezéből vesszük ki az újságot — folytatja a be­szélgetést Fecskén bácsi. — Sajnos, kevés újság, fo­lyóirat, képeslap jár az ott­honnak. Ott van a televízió, — Kiderül, hogy gyakran rossz. Kirajzolódik az idős em­berek eddigi élt'jtja, mos­tani napjaik. Egy félkezű ember a sarokban ke­veset szól, aztán elmondja, hogy 30 évig volt Kállai cse­lédje. •— Eljöttem az otthonba, itt legalább nyugtom van. Soha nem volt ilyen dol­gom, mint itt. Az otthon lakói közül leg­idősebb a 96 éves Kovács Endre. Kovalik János föld­műves volt. Bodolai János cipész, Nyikita János me­zőőr. De van itt egykori vármegyei főjegyző, földbér­lő, cseléd — egy asztalnál. Feltűnik, hogy valameny- nyi öreg a melegben is ne­héz bakancsot visel, A gond­nok, Farkas Gyula nem tud rá mást válaszolni; nem ka­pott mást. Ez persze nem elfogadható válasz. Mint- ahogy annak sem tudtunk örülni, hogy egyik másik öreg, mielőtt panaszos le­velét elkiildené, megmutat­ja a gondnoknak. Bizalom­ból. — Én nem kértem ezt, — védekezik a gondnok. Egy levelet mutat, az egyik gondozott írta egy felsőbb szervnek. A gondnok a le­velet a holmija között ta­lálta. Az idős emberről va­lóban többen úgy vétked­nek, hogy nyughatatlan ter­mészet. Ennek ellenére sen­kinek nincs joga kutatni a holmijai között. Nincs komoly okuk az öreg embereknek a panasz­ra. Mégis, soha nem elég a körültekintő és aprólékos gondoskodásból. Akkor ha erről ők hallgatnak, mert jól érzik magukat az angyalosi kastélyban, amely otthon helyett otthont ad számukra. Páll Géza; kel kapcsolatban hangzik el. Kéthetente VB-ülés van, havonta pedig tanácsülés. Közben üléseket tart pél­dául a gyermekvédelmi bi­zottság, a Hazafias Nép­front, és a különböző ál­landó bizvttságok. Ezek a gyűlések sok embert érin­tenek, elsősorban olyanokat, akik dolgoznak a termelő­szövetkezetekben. Talán nem is alaptalan a dolgo­zóknak az a kérése, hogy a gyűléseket ritkítsák, de azok legyenek tartalmasab­bak. Egyszerűsíteni lehetne másutt is. A munkaadók legtöbb esetben csak akkor alkalmazzák a jelentkezőt, ha az tanácsi igazolást hoz magával. (Kiadása gyakor­latilag úgy történik, hogy a helyi termelőszövetkezet igazolja: nincs szüksége a dolgozóra.) Ezért nem sok jelentősége van a tanácsi igazolásnak, hiszen a ter­melőszövetkezet vezetősége jobban ismeri a helyi viszo­nyokat, mint a tanács. Fe­lesleges tehát, hogy a pa­pír két kézen menjen ke­resztül. Kevesebb adminisztrációval A községi tanácsok mun­kájának másik kerékkötője a távolmaradás igazolása. Ha a dolgozó rendkívüli esetben nem megy be mun­kahelyére, távolmaradását a tanács igazolhatja. Nyu- y>dt lelkiismerettel aligha lehet ilyen papírt kiadni, hiszen nincs lehetőség arra, hagy a helyszínen ellenőriz­zék az állítás hitelességét. Ezen a területen is elkelne egy-egy ésszerű javaslat. Ezzel kapcsolatosan a Nyíregyházi Városi Tanácson még ez évben felülvizsgál­ják az egész ügymenetet. Javaslatot tesznek a felsőbb szerveknek, hogy hol, mi­lyen módon lehetne egysze­rűsíteni. de ugyanakkor tar­talmasabbá tenni a munkát. Megvizsgálják többek kö­zött a tanácstagi fogadóórá­kat, a hatósági igazolások fontosságát. Bogár Ferenc Bízzuk cr sorsra ? Nagy figyelem kíséri a községfejlesztési alapra be­fizetett pénz felhasználását. Érthető ez, hiszen települé­seinknek azt a vágyát fe­jezi ki a legkisebb összeg is: a lehető leggyorsabban szeretnék falujuk, városuk szépítését, haladását. Min­dent egybevetve, ma már a százmilliót közelíti évente megyénk községfejlesztési kerete. Ilyen hatalmas pénzből sok-sok értékes létesítményt lehet megvaló­sítani. Csakhogy egyáltalán nem közömbös: mit és miként. Ahol szem elől tévesztik a legsürgősebb feladatokat, ott veszít jelentőségéből a köz­ség fejlesztésére indított mezgalom. Megyénk közsé­geiben nem mindenütt az égető problémák megoldá­sára költötték az összegyűj­tött pénzt. Jó az, hogy mindenütt igénylik például a művelődési ház építését, de kevésbé jó, hogy több helyütt az igényeket messze felülmúló létesítmé­nyeket valósítottak meg, amit nem használnak ki kellően. Ugyanakkor a kör­zeti orvosnak szükséghelyi- ségben kell rendelnie he­tente kétszer, háromszor ... Hallani tervekről, melyek­ben az áll: egyik-másik köz­ség több kilométeres csator­nahálózattal ellátott köz­művet kíván építeni, s ter­vét főként hosszú lejáratú bankhitelre alapozza, amely évtizedeken át felemészti majd a községfejlesztés ösz- szegét. Ugyanakkor a meg­lévő közkutak vízhozama kicsi, felújítását nem szor­galmazzák. És készítenek kockaköves járda helyett sima aszfaltot — mert az korszerűbb, kényelmesebb — s közben nyáridőben az asz- szonyok nem vehetnek részt az aratásban, a növényápo­lásban, mert nincs bölcsőde, óvoda, napközi, ahol nyu­godtan hagyhatnak a gyere­ket. Egyidőben a termál­fürdő készítése volt a ter­vezés középpontja: már a néhány száz lelkes falvak is foglal Llozni ke-zdtek vele. Mind kellene, igaz. De éppen a mértéktartás hiá­nya, a sorrendiség megsér­tése adott módot a megala­pozatlan tervezésre. Hozzá­láttak sokhelyütt valamely létesítményhez akkor is, ha csak a töredék fedezettel rendelkeztek, a többit a sorsra bízták. Nemcsak emiatt vált szükségszerűvé az idei takarékossági ren­delet, hanem azért is, hogy végre a távlati település- rendezési tervekkel össz­hangban történjék minden­hol a községfejlesztés. Gátat emeltek a „partizánkodás’' elé, amelynek szülője a pe­rifériális érdek volt. A gaz­dálkodás mostani megszigo­rítása nem azt jelenti, hogy megfosztják a községi taná­csokat döntési joguktól: ezután is ők határozzák meg, mit tartanak legszük­ségesebbnek. Következete­sebbé válik a községfejlesz­tés. Ahol elegendőnek mu­tatkozik egy művelődési te­rem, oda nem építenek osz­lopos „kisszínházat”, vagy ahol nincs orvosi rendelő, bölcsőde, oít nem segíte­nek hitellel a közvilágítás modernizálásában. Az új kö­vetelmény — hogy a köz­ségek rendelkezzenek a be­ruházás fedezetének leg­alább 80 százalékával — pedig elejét veszi az eladó­sodásnak. AS. 1965. augusztus 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom