Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Szerencsés emberek ffö számvetést készítünk» azokról a változásokról, amelyek népünk életében végbementek, első helyre feltétlenül a társadalom anyagi életét, a termelés és az elosztás módját, valamint az ország politikai intézmé­nyeinek a rendszerét érin- tőek kerülnek. S rendjén is van, hogy ezeket az anyagi, gazdasági és politikai válto­zásokat helyezzük az első helyre. Nélkülük szó sem lehet egy új társadalom, egy új élet felépítéséről. A tudományos szocializmust éppen az különbözteti meg a légvárakat építő utópiáktól, hogy nem szavakkal, pré­dikációkkal, álmodozásokkal akarja megváltani az embe­riséget, hanem az emberek életét meghatározó anyagi- társadalmi viszonyok forra­dalmi átalakításával. Ezért a szocialista forradalom leg­fontosabb lépései gyakorla­tiak voltak: a kizsákmányo­lok hatalmának tényleges megdöntése és az új népi állam megteremtése, a ki­zsákmányoló gazdasági vi­szonyok valóságos felszámo­lása és a szocialista gazdál­kodás új rendjének kialakí­tása, a termelő erők haté­kony fejlesztése és ennek alapján a dolgozó emberről való hatékony gondoskodás. Az embereket, gondolkodás- módjukat általában a körül­ményeik határozzák meg, de az emberek sohasem passzív és tehetetlen sakkbábúi a körülményeknek. A legke­vésbé azok a szocializmus­ban, amely éppen arra hi­vatott, hogy az embert saját sorsa urává és irányítójává tegye. Itt tehát még na­gyobb jelentősége van an­nak, hogy az emberek mennyire ismerik a társa­dalmat, amelyben élnek, mennyire értik helyüket eb­ben a társadalomban és mennyire tudatosan cselek­szenek. A szocializmus cél­jának megfelelő működése nemcsak attól függ, meg- vannak-e ehhez a szükséges anyagi feltételek, hanem at­tól is, hogy a szocialista társadalomban élő és dolgo­zó munkások, parasztok, értelmiségiek milyen aktívan és tudatosan élnek a lehe­tőségekkel. Éppen azért, mert ezen nagy társadalmi érde­kek, a közösség sorsa mú­lik, nem lehet arra várni, hogy mindenki saját belátása sze­rint, teljesen önállóan el­jusson a szocialista gondol­kodásig. Nagy szerepe van az emberek szocialista gon­dolkodásának kialakulásában a társadalom uralkodó esz­méinek, amelyeket a társa­dalom kollektíván termelt ki, amelyek kifejeződnek a tudományban ,a művészet­ben, amelyeket hirdet és ter­jeszt az iskola, a könyv, az újság, a rádió és a televízió. Röviden szólva: nagy szere­pe van ebben a folyamat­ban a szocialista ideológiá­nak, amely nélkül a szocia­lista társadalom nem jöhet létre és nem működhet egészségesen. Az ideológia a történelem során mindig fontos fegyver volt az egymással harcban álló osztályok kezében. Min­den osztály olyan eszméket Igyekezett elfogadtatni és el­terjeszteni, amelyek az ő érdekeit tükrözték csakhogy a burzsoák és ideológusaik gyakran folyamodtak a fél­revezetéshez és a megté­vesztéshez. Ezt a negatív ta­pasztalatot tükrözi az a ma is gyakori hiedelem, hogy „az ideológia csak elfogult propaganda lehet, amely so­hasem az igazságot tárja fel, hanem a pillanatnyi politikai érdekeket szolgálja és ezért szükségszerű velejárója az agyafúrt szócsavarás és megtévesztés. Ez a. nézőpont azonban figyelmen .kívül hagyja, hogy a szocialista ideológia lényegesen külön­bözik minden korábbi ideo­lógiától. Milyen sajátosságai van­nak a szocialista ideológiá­nak? Először is, a szocialista ideológia osztálybázisa a munkásosztály, majd a szo­cializmus felépítésével vala­mennyi szocialista dolgozó osztály és réteg. Ezeknek az osztályoknak nem érdekük az igazság elfedése, nine» szükségük arra. hogy bár­mely más osztályt félreve­zessenek saját uralmuk és kiváltságuk fenntartása ér­dekében. Ezeknek az osz­tályoknak az érdekei azt kí­vánják, hogy a szocialista ideológia az igazságot mond­ja ki a társadalomról. Másodszor, az igazság ki­mondásához nemcsak a jó­szándék és a kívánság van meg a munkásosztály ideo­lógiában, hanem az igazság feltárásának tudományos eszköze is. A szocialista ideológia tudományos ala­pokra épül. Amikor a szo­cialista ideológiáról és an­nak jelentőségéről beszé­lünk, ebben bennefoglaltat- nak a társadalom tudomá­nyos megismeréséNek, vív­mányai és a marxizmus ál­landó törekvése a társada­lomról szóló tudományos is­meretek elmélyítésére, külö­nösen a szocialista fejlődés új problémáinak tanulmá­nyozása útján. Ha ezek után valaki azt képzeli, hogy a szocialista ideológia a tudósok szűk csoportjára tartozik csupán, akik kellő felkészültséggel rendelkeznek és hivatássze­rűen foglalkoznak a társa­dalomtudománnyal, az sú­lyosan téved. A szocialista ideológia harmadik sajátos­sága, hogy a dolgozó töme­gek ideológiája, s a szocia­lista társadalomban át kell fognia az egész nép gondol­kodását. Ma a tömegek egyes ré­tegeinek ideológiai színvo­nala még különböző. Tár­sadalmunkban hat még a polgári és a kispolgári ideo­lógia sok maradványa is. Az a cél tehát, hogy a szo­cialista ideológia az egész nép gondolkodását átfogja, egyben harci feladat is. amelyet aktív ideológi ai munkával, eszméink hirde­tésével és terjesztésével, cél­tudatos neveléssel oldhatunk meg. A cél. hogy a szocialista ideológiát általánossá és uralkodóvá tegyük minden dolgozó gondolkodásában. Ezt és az odavezető folya­matot csak akkor fogjuk fel helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy ennek a folya­matnak különböző összetevői és csatornái vannak, ame­lyek társadalmi rétegenként, munkaterületenként stb. másként és másként jelent­keznek. A szocialista ideológia el­terjedésének fontos része például a marxista társada­lomtudományi ismeretek ter­jesztése. Ma már mind töb­ben és többen tanulmányoz­zák a pártoktatásban és azon kívül a marxizmust. De maximalizmus lenne, ha mindenkitől azt kívánnánk, hogy elmélyülten tanulmá­nyozza a marxista filozófiát és politikai gazdaságtant. Jóval szélesebb a tábora azoknak, akikhez más {szin­ten és más formában kell eljuttatni azokat az alapvető politikai ismereteket, ame­lyek ahhoz szükségesek, hogy tájékozódni tudjanak gazda­sági és politikai fejlődésünk fontosabb kérdéseiben. Hiba lenne azonban az ideológiai munkát a társa­dalomtudományi és politikai ismeretek terjesztésére kor­látozni. Mindenki ismer em­bereket. akik hibátlanul megtanulták a marxizmust, mégsem vált az belső meg­győződésükké. cselekvésük önként vállalt vezérfonalá­vá. Az ismereteken és a tanuláson kívül ebben sok más tényezőnek is szerepe van: az élenjárók példamu­tatásának, a személyes és a művészi élményeknek. az emberek erkölcsi tulajdonsá­gainak. az érzelmeknek, stb. Az ismeretek terjesztése te- Hat együtt kell hogy járjon az emberek nevelésével, a szocialista erkölcs terjeszté­sével és gyakorlati megvaló­sításával, a művészeti és érzelmi neveléssel. Csak így lesz teljes a szocialista tu­dat, csak így érhetjük el, hogy a dolgozók ne csak eszükkel, hanem szivükkel is értsék a helyüket az új tár­sadalomban munkájuk egyé­ni és társadalmi jelentősé­gét. Ezen az úton valósulhat meg a szocialista emberfor­málás lényegét kifejező jel­szó: szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. WIRTH ADAM Lehet-e nálunk manapság karriert csinálni? Lehet. Törvényeink biztosítják a jogot a munkához, a tanu­láshoz. Aki él ezzel a lehe­tőséggel, érvényesülhet, megcsinálhatja a szerencsé­jét. Talán hasznos utána­járni, miféle „szerencséről” van szó a mi viszonyaink között mondjuk a Nyír­egyházi Dohányfermentáló Gyárban. Gépirónőből osztályvezető Kedves Makár Piroska, maga aztán nem áll hadilá­bon a szerencsével. „Ahogy vesszük. Igaz, ötvenegyben, amikor először beléptem a gyárkapun, álmodni sem mertem arról, hogy osztály­vezető leszek egykor. Gép­írónak vettek jel a tervosz­tályra, 960 forint fizetéssel. Akkor jött divatba az esti tanulás, a gyár mindenben segített, beiratkoztam a köz- gazadsági technikumba. — Munka mellett éjfélekig ta­nulni, nem éppen a legsze­rencsésebb dolog. Talán sze­rencsének mondhatjuk, hogy érettségim után megürese­dett egy előadói állás az osztályon s én ott voltam.” Persze, hogy keveselte a mindössze 60 forintos „elő­léptetést”, de kitartott. Sőt, ahogy közölték vele, két­éves középfokú tervtanfo- íyamra kell mennie, bátran nekivágott Vizsgák a fővá­rosban, utazás, törődés és a napi munka. így teltek a hónapok. Ami ezután jön, ahhoz kevés köze van a „szerencsés csillagzatnak”: a jeles eredményt fizetés- emeléssel honorálták, majd hatvankettőben — szorgal­ma elismeréseként ő lett az osztályvezető helyettese. És ekkor jött a nehezebbje: fe­lettese egyetemre járt, sok­szor rászakadt minden Send, önállóan kellett dön­tenie fontos kérdésekbe. Tavaly ősszel min­denki természetesnek vet­te, hogy az átszerve­zéssel elkerüli osztályvezető helyét ő foglalja el. Most is tanul, felsőfokú tervtanfo­lyamon. Elégedett „—Nem. Ha érettségi után egyetem­re megyek, már túl lennék rajta. Mert nem csak a funkció a fontos ...” Út a „dr.**-ig Géczi László a négy pol­gári után csizmadiasegéd lett az apjánál, majd a ma­ga előteremtette pénzen to­vább tanult, érettségizett. Most 18 éve került a do­hánygyárba, szimpla kis , könyvelőnek, négy év után statisztikussá lépett elő, r r etvennyolc esztendejét meghazudtoló fürge mozgással halad a nemrég hullt esőtől nyálkás- pocsolyás d.űlöúton. Gumisar- kantyús görbebotjával mu­tat előre:: — Ott, az akicerdöben . ., A beregi táj olyan, mint az asztallap. Simaságát ap­ró ligeterdök, magános töl­gyek. göcsörtös törzsű vad­körtefák törik meg, s teszik ezt a vidéket meghitté — beregivé. A tarpai törpe ba­zaltkúp hegy a táj legma­gasabb pontja. Volt egy má­sik ezen a könélküli vidé­ken. Emberkéz rakta, Atya és Geléncs határában: az atyai kővár. Oda igyekszünk Szabó Sándorral, Vámosatya agg szülöttjével és a szintén tősgyökeres Koncz Sándor­ral, a fiatal igazgató tanító­val. Már közel a sarjadék akácerdő. Ritka fa ez a Be­tegben, nem úgy mint a Nyíren. Kör alakú vájatban törjük át magunkat a kö­vér csalamádén. Ez volt a hajdani külső várárok. — Gyerekkoromban, nagy­pénteken, itt gyűjtöttük a vadkacsa tojást — mondja Szabó Sándor. Színes cserépedény töre­dékek, majd a belső árok Beregi íájkép meredélyén világos, barnás­piros csíkokkal tarkázott kőtörmelék. — Trachit — mondja vezetőnk, — a Ica­szonyi hegyből. __ A kövek friss törésűek. Tavasszal vo­nult ki Vámosatya népének szinte apraja-nagyja szer­számokkal, hogy fellebbent- se a régi vár, az évszázados rom titkainak fátylát. Irtot­ták a gazt, ástak, csákány éle szikrázott a valamikor parázs mészbe ágyazott kö­veken. Kibontották a vár­kutat, behatoltak egy boltív torkolatába. Aztán... Elérkezett a nyá­ri munkák, az aratás ideje. A burján, ami közt a láb könnyen ' csúszhat három- négy méter mély szellőző- nyílásokba, a burján újra hatalmába vette a romokat. Meg a rókák, amelyeknek a nyugalmát tavasszal megza­varták. Az aratásról szólva, Koncz Sándor fekete búza- szemeket mutat. A búza el­szenesedett. Az idő tette, vagy valamelyik várostrom alkalmából égett meg? Ez a nehány fekete búzaszém volt eddig az egyetlen fel­tárt „kincs”. Koncz Sándor idegenfor­galomról ábrándozik. Ki tudja? Hallatlan munkát, energiát kívánna a romhal­maz, hogy látványos vár­rom legyen. Szabó Sándor gyerekes lelkesedéssel beszél a romok fölött. Büszke a háromszáz esztendőig könnyen vissza­vezetett családfára, a Sza­bókra, akiknek egyike, Pé­ter, főbíró volt, s „29 arany­forintokért akkora földdara­bot vett, hogy 476 nap­számra lehetett a területét becsülni.” Büszkék az itteni emberek az atyai várra már- csak azért is, hogy messze környéken csak az ő hatá­rukban volt ilyen, Még ak­kor is, ha a várurak több­nyire császárhűek, rabló­lovagok, labancok voltak, a nép pedig mindig rebellis volt, s Büdy Mihály várát együtt ostromolta — Szabó Ferenc ref. ig. tanító 1938. február havában kelt mo­nográfiája szerint — 1564- ben Bálliori Istvánnal. Vámosatya sokévszázados vámpecse tjét egy barabasi tanító őrzi. Az Alföld és a hegyvidék ütközőpontjában, a Csaronda és a Míc vizé­nek, a vidék mocsárvilágá­nak hajóútjai, járható föld­útjai Vámosatyán vezettek át: szállították a sót a Nyírbe, meg más árukat, és itt vámoltak. Üres szekér 4 krajcár, terhelt szekér 5 krajcár. Aki megfizette a vámot, az előtt leeresztették a víz fölötti függőhidat. Nem is olyan régen, a szá­zadfordulón, a műemlék­nek nyilvánított későromán stílusban épült templom előtt lóúsztató volt, a vám­hely mellett, most félméter­nyi betonágyban folydogál az esővíz. Mig Szabó Sándor ecseteli a régi és a közelmúltat, s a hajdani nyomásos, fekete- ugaros gazdálkodásról be­szél, az igazgató tanítóval, a romok fölött állva, néz­zük a táját. A várárok déli oldalán dús zóldségeskert, újabb 3 évet követően pe­dig műszakvezető lett. Kér­dezem, mi a titka az érvé­nyesülésnek? „Becsületes munka és kitartó türelem. Előbb vagy utóbb felfigyel­nek a szorgalmas emberre. Ereztem, megbecsülnek. Ez kötött a gyárhoz.’’ ötvenhét után a munka­ügyi osztály vezetését bíz­ták rá, ahol 7 évig dolgo­zott. Jelenleg az áruforga­lom irányítója, ötödik éve a szegedi jogi kar hallgatója, ősszel .doktorál. Disszertá­ciója csak 25 oldal, de fel­emelni is nehéz lenne azt a sok könyvet, amit áttanult ezért a vékonyka dolgoza­tért. Túl az államvizsgán Milyen áldozatot követelt, amíg a dohányrakó segéd­munkás Hudák Józsefné át­vette az egyetemi diplomát Debrecenben. „Egy évtized szabad idejét. Nagyon ne­héz volt, higyje el. Már volt érettségim, amikor bejutot­tam a gyárba, de folyton azt kérdezték tőlem: mihez értek. Általános gimná­ziumban végeztem, mit mondhattam? Bosszantott a dolog, s amikor felvittek a laborba segédmunkásnak, beiratkoztam a dohányipari technikumba. így kezdődött az én pályafutásom ...’’ Tanulás közben édesanya lett, kislánya most nyolc éves. „Ennél talán nem kell többet mondanom.” S a gyár nemcsak a tanulásban segítette, igénybe is vette gyarapodó szaktudását. — Technikusi beosztásba ke­rült s azokkal a laborató­riumi eszközökkel, amelye­ket eddig csak tisztított, most már ő kísérletezett. 1959 újabb állomás: elsős lett a debreceni agráron, ötven vizsga után ez év ta­vaszán államvizsgázott. — Csak az államvizsgaanyaga hatezer oldal volt. Hatvan- három nyarától az üzemi labor helyettes vezetője. „Dohány taposással kezdtem.. Benkei István most he­lyettes osztályvezető, üzemi párttitkár. Tizenöt éve va­gonpakoló, szénlapátolo volt, 1951-ben „kinevezték” do- hánytaposónak. „Micsoda öröm volt az akkori Állan­dó munka, biztos hely.” Nem tartott sokáig, még ab­ban az évben elküldték egy­éves gazdasági-műszaki is­kolára. Éppen akkor, ami­kor megszületett a harma­dik gyerekük. Sírt a fele­sége, mi lesz vele itthon egyedül. „Az előbbre jutásért a családnak is áldoznia kell. Kellemetlen volt, de a fele­ségem megértette, hogy nagy lehetőséget adott a gyár. Szeptembertől máju­sig havonta csak egyszer jöhettem haza. Amikor vég­leg jött, kárpótolták a ve­zetők: odaállították egy műszak élére. A csendes, megfontolt embert 11 éve választották meg párttitkár- nak. „Éreztem, keveset tu­dok én még. s arra gondol­tam, egyesek talán úgy vé- lik, a funkcióm miatt let­tem vezető. Irány a dohány­ipari technikum. Debrecen. Benkei István most párttitkár és helyettes osz­tályvezető. A társadalmi munka miatt adta át az osz­tályvezetői helyét. És a ta­nulás miatt, hiszen időköz­ben újabb vállalkozásba kezdett: másodéves a felső­fokú kertészeti technikum­ban. Ha azt kérdeznék tő­lem, mit tartok a legnagyobb szerencsémnek, így válaszolnék: azt, hogy olyan korban élhetek, ami­kor az embernek már nem­csak álmai lehetnek.” Angyal Sándor Gázcsere a Járásszékhelyeken Bővült a földmüvesszövetkezetek lakosságszolgáltalási tevékenysége Megyénk földművesszö­vetkezetei az év első felé­ben több, mint 1 250 000 fo­rint értékben végeztek la­kosságszolgáltatási tevé­kenységet. 23 szövetkezeti szakbolt látja el a kölcsön­zőszolgálatot. A legkereset­tebbek a mosógépek, A kölcsönző bolthálózat is egyre bővül: a leg­újabbak a jánkmajtisi, a jármi és a tarpai bol­tok. nem messze ide fiatal feke- | teribizli bokrok. Tíz holdon, ősszel kétszerekkora terü­letre málna kerül. Távolabb almáskert. A dülőút mellett, ahol a romokhoz mentünk, a búza megszikkadt a ko­rábbi esőtől, kombájn nyeli a kalásztengert. Azt mond­ják, tizenhat mázsát fizet holdja. — Vámosatya mindig a saját emberségéből, véréből állított értelmiséget magá­nak. Papot, kántort, tanítót. Jutott máshová is. Koncz Sándor igazgató tanító csendesen fűzi nagy­bátyja szavaihoz, hozzám intézve a megjegyzést: — Egy pásztorember, Im­re Sándor, tavaly végezte el levelezőn, Debrecenben a felsőfokú technikumot... — És most mit csinál? — kapok mohón a story után, de a következő pillanatban már nem is várom a vá­laszt: Büdy Mihály várának romjai, meg a technikus pásztor távol esnek egymás­tól. Az igazgató meglepetten fogadja a kérdést. :— Imre Sándor, természetesen, most is pásztorkodik — mondja. — Felsőfokon.... a tsz-ben. Samu András A földmüvesszövetkezetek megyeszerte megszervezték a patyolat felvevő helyeket — számos községben a kü­lönböző szakboltokban — ahol hetenként meghatáro­zott napokon összegyűjtik a mosatásra szánt textilfé­léket. Ez a hálózat is jelen­tős mértékben bővül: a kö­zelmúltban Mérken, Bal- kányban, Kemecsén, Domb­vádon és Nyírlugoson léte­sítettek felvevőhelyeket. Egyszerű, és mégis kere­sett munka az üveg méret­re vágása. Eddig mintegy 45 helyen végeztek ilyen szol­gáltatást, a közeljövőben újabb 30—35 embert képez­nek ki erre a munkára. Rövid idő alatt kedvelt szolgáltatás lett a gáz­csere elvégzése. A meg­lévők mellé újabb te­lephelyeket létesítenek Csengerben, Kemecsén, Nyírbátorban, majd fo­kozatosan a járási szék­helyeken. A legjobb lakossagszol- gáltatási munkát a vajai é» a tiszalöki földművesszövet­kezet végezte, Vaján 220 ezer, Tiszalökön 75 ezer fo­rint volt ebből az fmsz-ek bevétele. A vajaiak országosan elismert szolgáltatást vezettek be: a növény­védelmi szolgáltatást, A szövetkezet dolgozói fel­keresik a kisebb gyümöl­csösök tulajdonosait és meg­szervezik az egyébként kis tételekben nehézkes perme­tezési munkát, a növényvé­delmet. Vaján és kényé­ként ebben az évben — a kedvezőtlen időjárás követ­keztében — több helyen már nyolc alkalommal vé­geztek permetezést a gyü­mölcsösökben. (mariid Szocialista forradalom és ideológia

Next

/
Oldalképek
Tartalom