Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
Mi lesz belőlük ? Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen emberke. De mi lesz vele, milyen felnőtté válik? Hosszú az út, s mi, akik magunk is szülők vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra hozott gyenge palánta a helyes vagy a rossz felé fejlődjék? ügyelete alól. Négyszer volt ügye a rendőrségen. Nem jogerősen, betöréses lopásért 6 hónapi börtönnel sújtotta az igazságszolgáltatás. Hogy mit lopott? Kamasz társaival egy italbolt pincéjébe tört be, ahol tíz üveg bort vittek el — kétszáz forint értékben. Serkenő kamaszbajuszát zavartan, vagy látszólag zavartan simogatja. Haja, akár a Beatleseké. Bár, — ahogy mondja, — „éppen most nyiratkoztam.” Csavarog. Hónapok óta. Utoljára februárban dolgozott Pendlizett Budapest és Kisvárda között, ahol édesapja dolgozott. Tőle olykor kapott pénzt is, aztán elküldte: „Eredj fiam isten hírével.” Utolsó lakhelye egy sátor volt a Duna-ka- nyarban, haverokkal. Hibáztatja az egész világot Azt, aki hagyta, hogy abbahagyja az iskoláit. Fél év hiányzott a mestervizsgáig. Hibáztatja azt, aki kiengedte az utcára, s azt, aki egyáltalán hagyta, hogy megszülessen. Csák utolsó sorban ébredező lelkiismerettel — hisz mint mondtam, az idén már 18 éves lesz — saját magát. Csak három napi határidőt tessenek adni. Rögtön dolgozni fogok. Komolyan mondom. P. Gábor ezt már az idén negyedszer Ígéri. De hát az első három ígéreténél ki állott mellette? Hol voltak a szülők? A rendőrség mégsem foghatja minden eltévedt gyermek kezét! „Ne féltsenek minket !u Törékeny. Tiszta kék szeme csillog. 16 éves kislány. Az ő története már más, talán már nem tipikus. Legalábbis jó lenne, ha nem lenne tipikus. T. Erzsi szerelmes. Ez nem bűn. De ő egy cigányfiúba szerelmes. S ez a szülei szemében megbocsáthatatlan. „Te magyar lány vagy, az meg — cigány!” Jóska, a vőlegénye, tiszta fehér ingben búcsúztatta Erzsikét. Havi keresete 2000 Ft körül mozog és szereti a Vajon mikor leszek ismét a rácsokon kívül?! kislányt. De Jóska „csak cigány”! Erzsiké 14 éves kora óta dolgozik édesanyjával egy üzemben. Fizetésnapkor anyja apjával együtt leitta magát. „Csak úgy utána kiabáltak, hogy na. megint tütüzött a család!” Persze a Jóska akkor nem volt „csak cigány” amikor a nagy korsókat fizette anyáméknak?! „„.Hogy fogunk megélni? Ne féltsenek minket. Ha kell, vályogot vetek, vizet hordok. Erős vagyok én. Bírom a munkát. Csak engedjenek Jóskához. KisFiafalkorú és Gyermekvédelmi Osztály Budapest. Hatalmas vöröstéglás épület. Talán öt éve sem, hogy felépült. Az utca felöli oldalán sárga panellemezek takarják a járókelők kíváncsiskodó tekintete elől az intézet belső életét. A bejárat fölött ovál alakú zománctábla: „Fiatalkorú és GyermekvéJKaland és bűn az életem“ T Júlia. Magas, jó alakú kislány. Szemében azonban valami fáradt, öreges kifejezés vert tanyát. Csak olvasni kell a karjáról, ahol csúnyán éktelenkednek a tetoválások: 1949, VIII. 25. Ekkor született. Nemsokára lesz a tizenhatodik születésnapja. m van az idő, hogy ki-ki elgondolkozzék rövidke életén. — Hányadszor vagy a rendőrségen? — Nem számoltam, de már nem vagyok újonc. Árva gyerek, csupán a nagynénje él. Nem ismerte a szüleit. Az állam nevelte eddig. Intézetek váltakoztak mérföldkövekként az életében. Júlia rendszeresen megszökött. Utcákon, pályaudvarokon éjszakázott. „Anya nagyon hiányzik“ D. Mária. 16 éves. Apja nyolc éve elhagyta a családot. Harmadmagával maradt édesanyjával, de anyja jobban szerette a bort, mint a gyermekeit. Csavargóit, szórakozóhelyekre járt. Januárban javító-nevelő intézetbe helyezték be. Onnan szökött meg a minap. Nevetve meséli, miként fűrészelték el a rácsokat, és hogyan ugrottak ki az első emeleti ablakon. „Jaj de izgalmas volt”. Ahogy mesél, csúnya, elrajzolt arcában kigyulladnak a szemei. Valami romantikus lobogás- tól piros lesz az arca, aztán elhallgat. — Kit szeretsz? — Anyát. — Mégis rrtmefig megszöktél tőle. — Igen, mert ütött. — De te mégis szereted? — Akkor részeg volt. — S amikor nem ivott? — Akkor jó volt hozzám. Csak három napi határidőt — Tessék elhinni. Amig anyám nem ment férjhez, addig naponta dugdosta a zsebembe a pénzt, én meg kint voltam az utcán a ha1965. augusztus 8. delmi Osztály”. Nagy a forgalom. Szülők, akik talán még nem későn, rádöbbentek mulasztásaikra, kézenfogva hozzák gyermekeiket, lobogtatva az idézést. Vannak, akiket hátuk mögött összekulcsolt kézzel rendőrök állítanak elő. Egy éve kikérte az intézetből a nagynénje — cselédnek. — Az rosszabb volt minden intézetnél. Tizenkét gyerekre dolgozni. Hát mi vagyok én? Inkább vigyenek vissza. Cinikus. Nincsenek céljai, nincsenek tervei. Talán még a vágyait is elfojtja. Szakmát tanult, varrónő. Fiatal, erős. Tudna dolgozni. Annyi szocialista asszonybrigádunk van. Érdemes lenne felfigyelni az ilyen lányokra. Hisz még alig tették meg az első lépéseket. Fogjuk meg a kezüket, hogy ne legyen igaz az a tragikus önvallomás, amit karjába tetovált egy átsírt, magányos éjszaka után: „Kaland és bűn az életem!^ Simogatott Az intézetben nem simogat senki. Ott sorakozó van, meg körletrend. Mosás. — Hány évre küldtek oda? — Kettőre. — Miért szöktél meg? — Mert nem adtak szabadságot. Anyához, ö nagyon hiányzik— — Melyik országban van Pécs? — terelem másra a figyelmét. — Pécs, — azt nem tudom. Földrajzot nem nagyon tanultam. — És ki volt Shakespeare? — Zeneszerző. — Mit szerzett? — Dalokat. így történt. Ez a színtiszta igazság. D. Mária 16 éves magyar kislány és nem tudja hol van Baranya fővárosa, Pécs! Erről mi is tehetünk. Talán elsősorban. verokkal. Tudom nem hiszi el, mert, hogy anya pedagógus. Ö biztosan ért a neveléshez. Mindig azt mondják nekem. Az lehet: de mégis férjhez ment ahhoz az emberhez. Én meg ittmaradtam egyedül. P. Gábor már nem kisgyerek. Idén betölti a 18. életévét, és kikerül a gyermekvédelmi hatóságok felTalán ez a beszélgetés hasznos lesz. körösön befogadtak minket. \ Miért hoztak onnan el engem?” Az asztal „hatalmi oldalán” ülök. Egy pillanatra azonban kisebbnek érzem magam, mint ez a törékeny gyerek, aki tudja, mit akar és szerelmét akár : az egész világ ellen meg- védi. Még egy kérdésre ! tartozunk válasszal. Azért v hozta ide őt a gyermekvédelem, mert a szülei — mint kiderült — körözésre kérték a rendőrséget. Nevel fűk emberré őket Mit mond a fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály illetékes vezetője? — A mi munkánk lényege a megelőzés. Hozzánk sok olyan gyerek is kerül, aki még nem bűnöző, de úgynevezett veszélyeztetett zónába tévedt. Olyanok a családi körülményeik. az életmódjuk, hogy minden lehetőség és feltétel megvan, a bűnözésre. Ezekre a fia- talkorúakra leginkább az jellemző, hogy csavarognak, nem rendelkeznek lét- biztonsággal. Ez az út feltartóztathatatlanul a bűn felé sodorja őket. — Nemcsak a családon kívüliek, de semmilyen kötelék nem fűzi őket a társadalomhoz, sem munkahely, sem iskola, alacsony kulturális színvonal, minimális igények, A napközi otthonok sajnos egyelőre képtelenek minden gyermeket befogadni és elsősorban éppen ezektől a „nehéz esetektől” igyekeznek megszabadulni. így kerülnek aztán az utcára és megteszik az első lépéseket a bűnözés felé. Aztán nehéz az elrontott életük kerekét visszafelé forgatni. Epilógus Az intézetben igyekeznek minden gyermeket a helyes irányba terelni. De valaki nem egyik pillanatról a másikra lesz bűnöző. Ez hosz- } szabb folyamat. És itt a vádlottak padjára kerül a közömbös! Aki szó nélkül hagyja továbbmenni a gyermeket lefelé a lejtőn! . Igaz, segít a tanács, a j KISZ, a? úttörőszervezet, läz I azonban mind kevés, ha aj családon belül nem fejlődik a felelősségérzet. Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen emberke. De mi lesz vele, milyen felnőtté válik? Hosz- szű az út. s mi, akik magunk is szülök vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra hozott gyenge palánta a helyes, vagy a rossz felé fejlődjék? Kép és szöveg: Regös István Ontáriótól a börtönig B. harmincöt éves, záhonyi lakos 1956-ban Kanadába disszidált. — Ontárióban dohány, Quebec tartományban tehénfarmon dolgoztam. 125 dolláirt kaptam havonta, de csak én tudom, mit követeltek ezért a pénzért. Hajnali négytől este fél tizenegyig nem állhattam meg. Aztán azt sem tudtam, mikor van vasárnap, mert mindennap dolgozni kellett. A tehénfarmon trágyát hordtam, úgy néztem ki, mint a kéményseprő a tehénpi- saoktól. Ronda egy munka volt — Szóval ronda egy munka volt, amilyet csak disszidensek, vagy kivándorlók végeztek; angolok, franciák nem nyúltak volna hozzá. És milyen ennivalót adtak hozzá?! összetört zabot főztek meg vízben, azt leöntötték égetett cukorral... Nekik ez ízlett Nekem nem. Alig vártam, hogy bemehessek Quebecbe. Ott volt egy magyar restaurant, oda hordtam minden hónapban fele fizetésem. Hét és fél évig volt Kanadában. Miért jcftt haza? — Anyámék írták, hogy két kövér disznót vágtak. A levelemben kérdeztem tőlük, hogy maradt-e belőle, nem vitték-e el a beadásba? Nincs már beadás! — válaszolták. Én meg erre elhatároztam, hogy hazajövök. Részletre szerzett egy autót. Amikor az utolsó részlet is letelt, eladta, így tudta megvenni a ’ 740 kanadai dolláros repülőjegyet Montrealtól Budapestig. Itthon előbb régi munkahelyén, a bányában kezdett dolgozni. Később megismerkedett egy kétgyermekes nővel, hazaköltözött, feleségül vette, s a vasútnál állt munkába. Csavargás az országúton Közben a felesége ismét terhes lett, és házasságkötésük után öt hónappal megszülte a harmadik gyermeket. — Egy háromkiló nyolc- vandekás koraszülöttet — mondja mpst B. A harmadik gyerek miatt veszekedés tört ki a családban. B.-t vádolták, hogy nem nézett körül jól az asszony házatáján. Emiatt össze is verekedett a húgával. Aztán B. belátta, hogy igaza van a családnak. s elhatározta, válik az asz- szonytól. Kérdés, hogyan csinálja? B. — aki egész életében könnyelműbb volt, mint egy tízéves gyerek — most is hű maradt önmagához. Május végén otthagyta a munkahelyét, és csavarogni kezdett. Előbb a megyében járkált, aztán á (merészkedett Hajdú-Biharba is. Csavargás közben ismerősökkel találkozott. Különböző ürügyekkel pénzt kért tőlük, mert semmiféle keresete nem volt. Es az emberek adtak. És az emberek adtak pénzt — Bezzeg Kanadában várhattam volna! — mondja most. — Ott csak csekkekben beszélnek, s nem híznak még az öreganyjukban sem. Aztán ismeretlenekkel is megpróbálkozott. Hivatkozott a — gyorsan kitapogatott és kitalált — közös rokonságra, hogy pénzt csaljon ki tőlük. Ók is adtak minden további nélkül. A húga megverése miatt a bíróság tárgyalást tűzött ki, de B. nem jelent meg. És érkeztek a panaszok „kölcsönzései” miatt sorban a rendőrségre. Letartóztatták. Talajta tanul, idegenen Mi volt a célja ezzel? Jobb híján higgyük el as ő magyarázatát. — így terveztem. Kapok egy évet a tíz ember becsapásáért. Legfeljebb három és fél ezer forint az összes. Meg lesz a különélésünk az asszonnyal, aztán beadom a bíróságra, s elválasztanak. Mindenesetre különös módja a válásnak. S ez a mód hűen tükrözi B. egyéniségét, világszemléletét, egész eddigi életútját. Talaj taianná, idegenné vált. Nem tudta, mivel tartozik a társadalomnak, amely őt visszafogadta. fid) Szerelmes levél a lottóládában A nyíregyházi rendőrkapitányság egyik szobájában, a talált tárgyak osztályán vagyunk. Hogy mi mindenről feledkeznek meg a szórakozott emberek? A rendőrtiszt egy nagy szekrényt nyit. — Miből van a legtöbb? Az évszaktól is függ — válaszolja a rendőrtiszt. — Esős időben, mint amilyen jelenleg van, sok az esernyő, tavasszal a felöltő, nyáron az orkán és a ballon, télen a kabátok... Aktatáskák, pénztárcák, személyi és más igazolványok elvesztése szinte mindennaposak. De található itt fényképezőgép, női félcipő, halásznadrág, va- donat új öltöny, legutóbb még táskarádió is. — Ezeket ma hozták be, mutat a rendőrtiszt az asztalon fekvő kesztyűre, nyaksálra, női fejkendőre, motorosszemüvegre és egy karórára. — Legutóbb egy budapesti mérnök összes igazolványát hozták be — a moziban vesztette el. A más megyében lévő lakosok talált tárgyait a területileg illetékes rendőrkapitányságnak küldjük meg. A megyében lakókat, ha megállapítjuk a jogos tulajdonost, beidézzük, ha nem, újság útján hirdetjük. Bár furcsán hangzik, de a leggyakoribb talált tárgy: a kerékpár. — Legtöbben úgy veszítik el — mondja a rendőrtiszt —, hogy betérnek a vendéglőkbe egy-két pohár itóká- ra. Ezután, vagy megfeledkeznek róla, vagy néhány „ügyes” ember sietős dolga érdekében „felkapja” és dolga végeztével az Érpatak partján, vagy az utcasarkon hagyja. — Meddig őrzik meg a talált tárgyakat? — Általában három-négy hónapig. Ha a gazdája jelentkezik és igazolja jogos tulajdonát, azonnal kiadjuk. Ha három hónapig nem jelentkeznek, a Bizományi Áruházban értékesítjük. A lottózók sem maradnak el. Hogy mi mindent találtak már a nyíregyházi iroda szekrényében? Szerelmeseknek küldött levelet, pénzesutalványt, gépkocsi menetlevelet, személyi igazolványt. Aztán a szórakozottság netovábbja: totó-lottó szelvény helyett százforintos! Természeteseh igazolt tulajdonosa itt is mindent visszakap. Legutóbb egy nyíregyházi férfi több mint ezer forintot „felejtett” az irodában. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a lottózóban kapja vissza. De mégis legtöbb: a toü>> lottó igazolószelvények be* dobása. Ezután keresheti a gaz-> dája, hogyan is repült el az a bizonyos „kék madár7* B. U
