Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Városkép és néhány észrevétel Tervszerűbb Szemlátomást fejlődik városunk, formálódik, változik arcujata. Terebélyesedik és magasodik Nyíregyháza. Szinte sejteni véli az ember, milyen is lesz a jövő megyeszékhelye. Uj városrészek alakulnak. Az ó városban is hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy magasba nyúló daru karja. Érzi az ember a munka üteme nyomán alakuló változásokat. Sétája során teljesen új utcákra, lakótömbökre. létesítményekre bukkan. EVEK ÓTA HÚZÓDIK Sokat emlegetjük az állomás környéki déli városrészt. Fiatal még, s magán hordja ennek jegyeit. Alig nyolc esztendő alatt több mint nyolcszáz lakást teremtett itt a munkáskéz. Több mint másfélszázban központi fűtés van. Az Arany János, a Toldi, az Árpád, a Kölcsey, a Lehel és a Vécsey utcáknak csak a nevük a régi, hangulatuk, képük megváltozott. És lakóik is újak. Valami mégis bosszantó. Évek óta húzódik az útépítés, a rendezés. Ez évben — az Arany János utcán, az Árpád utcától, a Makarenko utcáig — ezt is elvégzik. Csakhogy nem történt meg a további lakásépítés és . az útépítés összehangolása. Ügyanis az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat megbízást kapott arra, hogy az Arany János utcán újabb, összesen százegy, valamint a Vécsey és az Árpád utca sarkán egy tizennyolc lakásból álló tömböt építsen. A vállalat meg is kezdte a munkát. S amikor már a felvonulási épületek egy része elkészült, akkor közölték velük, hogy itt útépítésre és rendezésre kerül sor. Szedhették a sátorfát, állhatták tovább. Ez vajon mennyi plusz költséggel jár? És nem is csak a többlet kiadásról van szó. hanem a lakások időbeni átadásáról. Mert ezt is befolyásolja. SZŰK BOLTOK Kétségtelen, hogy a fejlődés, egy város összképének tervszerű megformálása és kialakítása nehézségekkel jár. Átgondoltságot és előrelátást igényel. Ez meg is van. De még így is adódhatnak hibák, s olyan előre nem látható akadályok, amelyeket alkotás közben észlel csak az ember. Van, amit el lehet hárítani. Akad azonban olyan is, amire későn döbben rá, s csak utólag látja, mennyire ronthatja a városképet. Laikus szemlélő azonban csak esyet lát: hibáztak az építők. Pedig nem így van, s mégis őket marasztalják el. Példaként említhetlek a város déli alközpontjában alig száz méteres körzetben, egymás szomszédságában megépült 12 tantermes isJa a bölcsőde és a most ""ülő 100 férőhelyes óvoda "űtési ellátását. Mindhá- ’•cmnak külön kazánház épült, holott egy kazánházról üzemeltethették volna e három létesítményt és tetemes összeget takaríthattak volna meg. Nem is említve, a három égre meredő kéményt, amely nem egy kellemes látvány így egymás szomszédságában. Épül, "zépül e városrész, de a környék egyetlen fúszer- -semeee boltja szűk. zsúfolt, - a jövőben megépítésre kerülő is hasonlónak ígérkezik. Mikor és hol lesz az u.t lakó sok-sok gyereknek megfelelő játszótere, a felnőtteknek színvonalas szórakozóhelye, mozija, étterme? Ezekre is gondolni kell. Gondoskodni továbbá női és férfi fodrászatról és sokminden egyébről, ami a építkezéseket kulturált élethez tartozik. Nézzük a város épülő Északi Alközpontját. Itt több ütemben folyik az építkezés. Az első szakaszban (1964—65) kétszázhárom lakást kell megépítenie az É. M. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatnak. A második szakaszban (1965 —67) keiül sor a járulékos beruházásokra. Ekkor épül majd a gyógyszertár, bölcsőde, posta, iskola és az oly nagyon szükséges transzformátorállomás, amelynek az lesz a feladata, hogy az Északi Alközpontot villamos energiával ellása. Addig honnan kapnak energiát? Az építőipariak mar 72 lakást átadtak, s a közeli hónapokban befejezik a 131 lakás építését is. Október végén beköltözhetnek az új lakók. Bár az építőipari vállalat vezetőinek nem lett volna kötelességük, ’liégis személyesen jártak el az ügyben, hogy a már megépült lakások villamosenergia ellátása érdekében egy be nem tervezett transzformátorállomást építsenek. Erre nem volt pénze sem a megvei. sem a városi tanácsnak. de még a TITÁSZnak sem. Csak egy a furcsa: hogy nem lehetett erre már előbb gondolni? És még valami Most derül ki, hogy a második ütemben megépítésre kerülő transzformátorállomás egyedül nem lesz képes ellátni és biztosítani az épülő városnegyedet villamos energiával. így aztán a szükségből megépített trafóállomás is üzemelni fog. KIÉ A CSATORNA? A városi szennyvízcsatorna és szennyvízátemelő telep megépítésének határideje 1965 július vége. Építési munkái elkészültek, azonban a telep technolr^i szerelése — amelyet az É. M. Csőszerelő Vállalat végez — még mindig késik, mert a szükséges berendezéseket a gyártó cégek csak 1967-re ígérték. És addig mi lesz? Egyelőre csak 203 lakás szennyvizének az elvezetése a gond. És jövőre, amikor újabb 369 lakást adnak át az építők az Északi Alközpontban? Valamint az üzembe lépő többi létesítmények: iskola, bölcsőde. Eddig úgymond erkölcsi kötelességből segített a varos gondján az építőipari vállalat. A Fecske és a Himes utca sarkán bővítette a már meglévő szennyvíz átemelőt és derítőt is helyezett ide. De nemcsak megépítette, hanem 1964 ősze óta üzemelteti is. Ezért egy fillért nem kapnak. Ez lenne a kevesebb. Több az, hogy hiába van a városnak Városgazdálkodási Vállalata, Víz- és Csatornamű Vállalata, senki nem hajlandó átvenni tőlük. Mi törtenne akkor, ha egyszerűen kivetné gondjaiból az É. M. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat? Erre is gondolni kellene. Nem is szólva arról, hogy az említett szennyvízátemelő csak ideiglenes és nem bírja az üzemelést. Eddig azonban senki nem intézkedett afelől, hogyan is oldják meg a szennyvíz elvezetését. Pedig 1967 áprilisáig — amikorra elkészül a város végleges szennyvízderítő telepe — az elsőrendű gond Nyíregyházán. LAJTOKKAL Építkezéseinknél egyik fő gond a vízellátás. Sok bosz- szuságot és még fáradságosabb munkát okoz ez az építőipariaknak. Különösen a foghíj építéseknél. A Beruházási Iroda ugyanis hiába jelöli ki egyes szerveket vízellátásra, egyszerűen nem biztosítják, vagy megtagadják. Emiatt nyolc hónapig szállították lajtokkal a vizet az építőipari munkások a Széchenyi utcai építkezéshez. És ezt nem veszik észre az emberek. Sokan csak azt látják, hogy az építke- j zés nem halad, s ezért csaknem minden esetben az építőipari vállalatot, annak vezetőit és a munkásokat marasztalják el. Ez a látszat csal. Mint az említett esetekben is. Talán tanulságul is szolgálhatna. Lehetne egy város képének a megformálását és főleg a megvalósítását kissé ésszerűbben, összehangoltabban is végezni. így kevesebb lenne a gond, a bosszúság és gyorsabb az előrehaladás. Farkas Kálmán Sok vidéki csoport látogatja a Nemzeti Galériát. A közelmúltban 8 szabolcsi csoport tg felkereste a kincset érő kiállítást. Bartal Ferenc felvétel« MILYENNEK LÁTJÁK A VILÁGOT I Négyszemközt tizenöt évesekkel Most végzett nyolcadikosokkal beszéltem. V. Lajos közepes, A. József négyes, D. Gyöngyi kitűnő tanuló. Arra kerestem választ, milyenek ők most, milyennek látják tizenötödik éves szemükkel a világot, hogyan gondolkoznak, milyenek a vágyaik? A gitáros ftú Először is: merre, s hova tovább? Lajcsi marós szakmát akar tanulni Pesten, Jóska vízműépítő technikumba megy Békéscsabára, Gyöngyi pedig a Vasvári gimnáziumba, azzal a nem is titkolt tervvel, hogy vegyészmérnök szeretne lenni. Ki választotta az utat? Ök, vagy szüleik? Mind a hárman saját választásukat fogják követni, mert amikor elmondták a szülőknek, ők is helyeseltek. — Bár ismerek olyat is — mondja Jóska, — akire kényszerítették a pályaválasztást. Egyik osztálytársamat — gitározik egy zenekarban — szülei zenegimnáziumba küldték, bár neki semmi kedve hozzá. Első megállapításom az, hogy ezek a gyerekek nem a lehetőségeket vizsgálják, hanem saját terveiket, mert azt mind meg lehet valósítani. És ezt természetesnek veszik. Milyenek a gyerekek, társaitok? — A lányok beképzeltek. Persze van egy-két rendesebb is. — Ez természetesen a fiúk véleménye. Milyenek a felnőttek? Szebb utca, otthonosabb munkahely A szíridinamika és napi közérzetünk — 4 fiúk durvák — így Gyöngyi. — Csúnyán beszélnek. Nem lehet velük komoly szót érteni. Milyenek a felnőttek? Itt egyetértenek: — Vegyesek. Jók. De van köztük részeges, vagy ve- rekedős. Kevesen értenek meg bennünket. Mert nekünk más igényeink vannak, mint amilyenek nekik lehettek tizenöt .éves korukban. Igények? _ csodálkozom. — Előbb tán adni kellene valamit... — No jó, akkor még tiz évig éljünk aszkétamódon? Ha utánuk gondolom, igazuk van. A mai fiatal egyre később lesz kész ember a munka oldaláról, mert növekszenek a vele szemben támasztott követelmények. Sokat tanul, emiatt hamarabb nézi felnőtt szemel a világot, s a szélesebb látókörrel nagyobb igényeket fede*- föl magának. „. .. A járókelő szívesen elidőz egy egy tetszetős külsejű épület előtt. Természetesen nemcsak a forma vonja magára a figyelmet, hanem a színezés is. Nem kell különösebben nagy esztétikai érzék ahhoz, hogy valaki megállapítsa: szép az a szín, vagy nem. Ha az emberek 90 százalékának tetszik, akkor elégedettek lehetnek a tervezők és a kivitelezők. Nálunk még csak most kezd kialakulni egy tudomány, amely azt vizsgálja, hogy a szinek milyen szelepet töltenek be az ember életében. Egyszerű példa: az ember nem érzi jól magát egy olyan lakásban, melynek falait egymástól teljesen elütő, „ordító” színekkel festették ki. Talán az illető nem is tudja, honnan a rossz közérzet. Az ok egyszerűen a színekben keresendő. Tudományosan megállapított tény, hogy a kék a „leghidegebb” szín. Kék szobában 2—3 fokkal hidegebbet érzünk, mint például sárga, vagy rózsaszínű lakásban. Az étel is jobban Kívánságok Három kívánságotok? — Legyek csuda okos... — Sikerüljön befejezni a tanulást... — Jó férj... — Jól főző feleség... — Modern lakás... — Balatoni villa, kocsival... Mit olvastatok mostani* ban? — Az öreg halászt. Mit mondott? Hogy milyen erős a természet. Nem Jóska! Az ember erős, amilyen te is leszel, az ember az erősebb. — A „Vörös és fekete” című regényt. Egy szegény fiú be akart kerülni az urak közé. Megtörténhetne ez a regény ma is, nálunk? — Nem. Ma nincsenek estélyek. Nem azért, Lajcsi. Számotokra a legfontosabb ok: már nemcsak a papi szeminárium az egyetlen tanulási lehetőségiek. — A regények nem érdekelnek — mondja Gyöngyi. — Főleg matematikai feladványokat hozok ki a könyvtárból, azokon rágódom. Hm. Mosolygós kislányhoz nem illik a könyörtelen logikájú matematika? Ezt az „ilük-et is hamarosan felül kell vizsgálnunk. , — Ha moziba megyek egy kislánnyal, az egyik jegyet fizesse ki ó. Az — egyelőre egyszerűsített — egyenjogúság fogalmuk nem az egyenlőtlenségből indul ki, mint a háború utáni nemzedékeké. Azt még kötötte a szokás, az „illik, nem illik”. Ök hárman — nem példaképek, nem rínak ki • többi közül — típusok egy újabb nemzedékből. Igaz, kiforratlanok még, dehát milyenek legyenek? Emberek lesznek, ez a legfontosabb, és ifjú komolytalanságukban is komolyabban gondolkoznak, mint amit néha a felületes látszat mutat. (kit Megjegyzés: Egyszer, de jói A Moszkva utca páros oldalán tábla figyelmezteti az autósokat; tartósan megállni, parkírozni tilos. Sokan megfeledkeznek erről, s ha a portás nem figyelmezteti őket — mert nagy itt a forgalom — akkor már jó páran megfizették volna a tandíjat. A tiltó tábla indokolt, hiszen az utca keskeny, a két oldalt parktre-ző kocsisor akadályozná a forgalmat, balesetet idézne elő. Érthetetlen azonban, hogy miért szabták ilyen szűkre az úttestet, mert hely van bőven, akár egy méterre! is lehetett volna szélesebbre építeni. S ez a jelenség nem egyedülálló Nyíregyházán. A korszerűsített utcák építésénél nem veszik figyelembe az egyre növekvő gépkocsiforgalmat. Példa erre a most elkészült Báthori utca is. T Vajon nem lenne helyesebb, ha a járdák és as úttest közötti szemétfogo földsávokat a korszerűbb forgalom megteremtésére hasznosítanák? Kétségtelen, hogy az útkorszerűsítés sok pénzbe kerül, de nem ju- tunk előbbre, ha csak félmegoldásokat keresünk, ^ s pár év múlva ugyanott újra építkezünk. Inkább kevesebbet, 4e jobbat, korszerűbbet! vannak elképzelések, ’h0gV egyes nyíregyházi VrodálM-t ennek alapján rende2ze- nek át. Egyes ;rodáknál ez meg is törte-# már színezést?*’ megnyugtató színezés1» mód nemcsak a muf,at?elyeken, hanQm az epuletek. éj ig egyre inkább érvényéiül. Nyíregyházán f2 Ar any János utcán a ííontház és a két „pa- gnoa ,, h£z szjnezése jól si,ült. Jól illeszkednek az u oaképbe, és egymás között ls megvan az összhang. A . ’ompa Mihály utcán épülő 1 .lázakat viszont a tervező a kék szín különböző árnyalataival akarta ellátni. Szerencsére a városi tanács építési és közlekedési osztálya időben közbelépett. Mint már szó volt róla, a kék a leghidegebb szín, rideg, rossz közérzetet vált ki az emberekből. A tervezők azon fáradoznak, hogy a kedvező színhatásokkal otthonosabbá tegyék a munkahelyet, javítsák a dolgozók kedélyállapotát, szebbé tegyék az utca képéi Bogár Ferenc esik, ha a falak hússzínűek, zöldek, vagy vajszínűek. Nem véletlen, hogy a konyhabútorok nagyrésze ilyen színezést kap. Kár, hogy például a Szabolcs étterem festésénél ezt az alapvető tételt nem vették figyelembe. A színek nagy szerepet játszanak a mindennapi munkában is. Ha egy gépet, melynek az érintése veszélyes, pirosra festenek, biztos, hogy sokkal kevesebb balesetet idéz elő. Hiszen a piros szín már úgy él az emberek tudatában, mint tilos, veszélyes dolgot jelző. A zöld szín viszont megnyugtató, s ha egy gép ilyenre van festve magabiztosabban nyúlnak hozzá a dolgozók. Természetesen ez a tétel nemcsak az üzemekben, ha * nem az íróasztalok melle JT is érvényesül. Ha az asz' . lók színe és a falak kö jó az összhang, könnyet 20tt megy a munka. Az ilj ben formán kialakított irr ban, a bútorok célszf „ elrendezésével elé . 'TU7? hogy nő a munkakedi . ' r. Mar
