Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

Koszigin levele Sasztrihoz Új Delhi: Sasztri indiai miniszter- elnök levelet kapott Ko­szigin szovjet miniszterel­nöktől a kasmiri helyzetre vonatkozóan — jelenti in­diai hivatalos közleményre hivatkozva az AFP. A levél tartalmát nem ismertették. Űj Delhiben ugyanakkor hivatalosan cálfolták azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Szovjetunió fel­ajánlotta közvetítését az indiai—pakisztáni vitában. Felbocsátották a Szovjetunióban a Kozmosz—79-et Moszkva, (TASZSZ): Szerdán a Szovjetunióban Kozmosz—79 névvel új mes­terséges holdat bocsátottak fel. Mint a TASZSZ közlemé­nye megállapítja, a szput- nyikon elhelyezett tudomá­nyos berendezések a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett űrkutatási program folytatását szolgál­ják. A szputnyikon elhelyezett műszerek normálisan mű­ködnek, a beérkező adato­kat koordinációs számítóköz­pont dolgozza fel. Rendkhüii állapot Dél-Koreában Szöul (UPI, Reuter, AP). Szöulban már az ötödik napja folynak a véres ut­cai tüntetések a kormány, valamint a dél-koreai—ja­pán szerződés ellen. Hír- ügynökségi jelentésekből ki­tűnik, hogy a több ezres di­áktüntetések miatt a kor­mányzat már létében is fenyegetve érzi magát. A UPI jelentése szerint a dél-koreai kormány szerdán este kihirdette a rendkívüli állapotot és elrendelte a katonai alakulatok mozgósítását a diáktün­tetések leverésére. Ezt Szu Rjong Kang had­ügyminiszter-helye tes jelen­tette be. Közölte, hogy csü­törtökön a fővárost, a tö­megtüntetések folytatódásá­nak elkerülése céljából, egy szárazfödi hadosztály ellen­őrzése alá rendelik. Pák Csöng Hi köztársasá­gi elnök szerdai rádióbeszé­dében közölte, hogy a kor­mány „félig állandó jelleg­gel” bezáratja az egyeteme­ket is, ha a tüntetések nem szűnnek meg. „E perctől fogva semmiféle, sem nagy, sem kisméretű tüntetést nem tűrünk el” — jelentet­te ki. A dél-koreai központi egyetem vezetői elmondot­ták a Reuter tudósítójának, hogy szerdán egy heves utcai tüntetés lezajlása után körülbelül kétszáz kato­na megostromolta az épületet, könnygázgrá- nát-dobálás közben be­tört az egyetemre. s nemre való tekintet nélkül agyba-főbe verte a diákokat. Közülük so­kat letartóztatott. Egy katonai terepjáró gép­kocsi máshol belehajtott a tömegbe, elgázolt egy diá- kot, akinek állapota válsá­gos. lohnson vietnami politikáját támadja a Fehes* Gemini—5 Saigon: A nyugati hír- ügynökségek szerda reggeli jelentésükben újabb dél­vietnami harci cselekmé­nyekről nem adtak hírt. Az AFP hírül adja, hogy Cabot Lodge, az Egyesült Államok új saigoni nagykö­vete szerdán reggel átadta megbízólevelét Nguyen Van Thieu tábornoknak, a dél­vietnami rezsim névleges vezetőjének. Washington: Az AP arról tájékoztat, hogy az ameri­Mönyv colt, ma 70 000 főnyi parti­zán „sorkatonaság” van és még 100 000 főnyi „segédala­kulat". 1960-ban Dél-Viet- nam területének 80 száza­lékát a saigoni kormány el­lenőrizte, ma viszont csak 30 százalékán gyakorol ural­mat. A Gemini—5. amerikai űrhajó szerdán, magyar idő szerint 14,56 órakor, nyolc­naposra tervezett útjának második felébe lépett. Az űrhajósok jól érzik magukat, a műszerek kielégítően mű­ködnek és a jelek szerint az utazás az előre tervezett időpontig tarthat. A Gemini—5. űrutazása időben már túlhaladta a Gemini—4. előző amerikai rekordját és Cooper, aki 1963-ban már több mint 34 órát tartózkodott a világ- űrben, eddig már több időt töltött a kozmoszban, mint előtte bárki. Az űrha­jósok szerdai műsorán rá- diómetrikus mérések és más kísérletek szerepeltek. Waldeck Rochet nyilatkozata kai köztársaságpárti képvi­selők vezetői kedden este 37 oldalas Fehér Könyvet hoztak nyilvánosságra, s ebben támadták Johnson vietnami politikáját. A könyvecske szerzői azzal ér­velnek, hogy a köztársaság­párti Eisenhower elnöksége idején Dél-Vietnamban még nem volt válság, és az azóta megsokszorozódott bajokat a demokrata párti kormányzat bizonytalankodása idézte elő. A köztársasági párt egy­részt helyteleníti, hogy Johnson korábban „riado- zott” a háború kiszélesítésé­től, majd váratlanul megvál­toztatta politikáját. Az elnök egymásnak ellentmondó nyi­latkozatokat adott ki, tettei nem feleltek meg szavainak — olvasható a brossurában. A helyzet megváltozásá­nak érzékeltetésére a könyvecske néhány adatot is közöl, mely szerint 1960-ban csak 700 amerikai katona tartózkodott Dél-Vietnam­ban, ma viszont már 125 000 van ott vagy tart Dél-Viet- nam felé. 1960-ban ameri- kai adatok szerint 5—6000 dél-vietnami partizán har­Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szerdai számá­ban megjelent Waldeck Rochetnak, a Francia Kom­munista Párt főtitkárának nyilatkozata abból az. alka­lomból, hogy a napokban lesz Párizs felszabadulásá­nak 21. évfordulója. Párizs és egész Franciaor­szág felszabadulásának megünneplése — mondotta Rochet — elsősorban arra ad alkalmat az ellenállási mozgalom részvevőinek és a volt frontkatonáknak, hogy a franciaországi ellen­állási mozgalom ideáljaira és céljaira emlékezzenek. Ennek keretében mód nyí­lik arra, hogy minden bé- keszerető francia lerója ke­gyeletét a felszabadulás hő­sei iránt, síkra szálljon a nyugatnémet militarizmus újjáéledése, valamint a nyugatiubgnet vezetők re- vansista tervei és atom­fegyverkezési kísérletei el­len. A nyugatnémet milita- rizmus most újra felüti fe­tt Pravdában jét és elárulja, hogy nem mondott le revansista cél­jairól, ez nagy veszélyt je­lent Európa és az egész vi­lág békéje szempontjából. S ezért a Francia Kom­munista Párt, amely az ellenállási mozgalom lelke volt, híven ápolja az ellen­állási mozgalom szellemét, amikor felszólít minden ha­zafit és demokratáj, hogy a felszabadulási harcok év­fordulóját a nyugatnémet militaristák nukleáris fegy­verrel való felszerelése el­len, a német kérdés békés és demokratikus megoldá­sáért, a békés együttélésen alapuló európai biztonság megteremtéséért és az egye­temes ellenőrzött leszerelé­sért indított megmozdulá­sokkal ünnepeljék meg. — Nem feledkezünk meg arról sem, hogy napjaink­ban az amerikai imperia­listák agresszív háborút viselnek Vietnamban, ami a világ békéjét veszélyez­teti. A francia hazafiak, akik hazájuk függetlensé­géért harcoltak, elítélik a vietnami nép elleni ame­rikai agressziót, szolidárisak a függetlenségéért bátran harcoló vietnami néppel. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy milyen lehetősé­gek vannak a francia—szov­jet együttműködésre a bé­kéért folyó küzdelemben., Waldeck Rochet kijelentet­te: — Mély meggyőződésünk, hogy nagy lehetőségek van­nak ilyen együttműködés­re. A Szovjetunió húsz év­vel ezelőtt döntő szerepet játszott abban, hogy Európa felszabadult a hitlerista el­nyomás alól. A népek sza­badságáért vívott nagy hon­védő háborúban a francia és a szovjet katonák váll­vetve küzdöttek, szilárd ba­rátság jött létre közöttük. Ezt a barátságot fenn kell tartani és erősíteni kell, mert a világ békéjének megszilárdításához elenged­hetetlenül szükséges az együttműködés a Szovjet­unió, Franciaország minden békeszerető ország és nép között. Húsz év alatt harmincszorosára nőtt a magyar—szovjet kereskedelmi forgalom A Szovjetunió öt házeyúrat szállít Vi agyar or sz ág n a h A magyar-szovjet gaz­dasági kapcsolatok fejlődé­sének jelentős évfordulója augusztus 27-e. Húsz évvel ezelőtt jött létre a két or­szág között a fel szabadulás utáni első árucsereforgalmi megállapodás. Ez az egyez­mény 30 millió dollár ér­tékű forgalommal számolt. Azóta a magyar—szovjet árucsere értéke meghar- mincszorozódott, s ez évben már az export-import meg- közelíti a 900 millió rubelt. A magyar külkereskedel­mi forgalom egyharmad része a Szovjetunióval bo­nyolódik le, mig a másik kétharmad rész több mint száz ország között oszlik meg. A mafe, »Al --- szovjet keres­kedelemben az áruösszeté­tel a két ország adottságai és a Szovjetunió részéről megnyilvánuló baráti segít­ség nyomán úgy alakult, hogy az hazánk számára különösen előnyös. Magyar- országon az ipari és mező- gazdasági termeléshez szük­séges 12 legfontosabb nyers­anyag és energiahordozó közül csupán egy, a bauxit ■fedezi az ország szükségle­tét, a többiből nagyarányú behozatalra szorulunk és a Szovjetunió i fő nyers- anyagszállítónk. A magyar kohászat túlnyomórészt kri- vojrogi, Fekete-tenger mel­léki vasérccel dolgozik, a magyar kőolajipar nyersolaj igényének 50 százalékát az Arai vidékéről hozza a Ba­rátság kőolajvezeték. Az építkezésekhez és a bútor- ipar számára szükséges fe­nyőfűrészáru, valamint a bányafaimport 80—91 szá­zaléka az Északi Jeges-ten­ger melléki erdőkből érke­zik. A textiliparban fel­dolgozott gyapot több, mint 60 százaléka Üzbegisztán gyapotföldjein termett. Az ország teljes nyersanyag­behozatalának csaknem a fele származik a Szovjet- unióból. Az elmúlt 20 év alatt mintegy 25 millió ton­na vasérc, 80 000 tonna réz, 660 000 tonna gyapot, 350 millió rubel értékű fafé- leség, 840 tonna hengerelt áru, 17 millió tonna olaj­termék és nyersolaj, 21 000 traktor, 7000 gabonakom­bájn és mintegy 30 000 sze- ménygépkocsl érkezett. Ugyanakkor a szovjet árukért főként munkát, munkaigényes iparcikket szállít külkereskedelmünk. A Szovjetunió ez alatt a két évtized alatt 165 millió rubel értékben vásárolt élelmiszeripari berendezé­seket és ugyanilyen érték­ben vett át különböző mű­szeripari gyártmányt. Üze­meink 3100 autóbuszt. 28Ó millió rubel értékű úszó objektumot, köztük 315 úszódarut és 350 millió ru­bel értékű vasúti járművet készítettek szovjet megren­delésre. A Szovjetunióba kerülő főbb magyar ex­portcikkek között található még a gyógyszer és a kon­fekcióipari termék is. Az előbbiből 175 millió rubel értékű, az utóbbiból pedig 142 millió rubel értékű volt az export. Az áruösszetétel- re jellemző, hogy tavaly például a Szovjetunióból hazánkba érkezc-tt áruk sú- lya megközelítette a húsz­szorosát az exportált gyárt­mányok súlyának. Ipari berendezések, gé­pek szállításával a Szovjet­unió nagymértékben hozzá- járult a magyar iparfej­lesztéshez, az új gyárak építéséhez. Csaknem vala­mennyi ú.i, naev létesít­ményben, köztük a Dunai Vasműben, a Székesfehér­vári Alumínium Henger­műben, a Szászhalombattal Duna menti Hőerőműben, a Tiszavidéki Vegyikombi­nátban működnek szovjet gyártmányú berendezések. A régebbi és az újabb evá- rak készítményeinek állan­dó, stabil piaca a Szovjet­unió. A hosszú lejáratú szerződések lehetővé tették, hogy a különböző üzemek berendezkedhessenek nagy sorozatú, gazdaságosan ki- bocsátható termékek előál­lítására. A magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor- |-nánybizottság közreműkö­désével már megtörténtek az előkészületek a követ­kező öt évre szóló hosszú lejáratú szerződés megkö­tésére is. A jelenleg Moszk­vában tartózkodó magvar kereskedelmi delegáció én- pen ezekről a kérdésekről tárgyal. Néhány fontos te­rület áruszállításairól már­is döntöttek a szakértők. A Szovjetunió például öt ház­gyárat szállít a magyar építőipar számára. A ma­gyar hajógyárak öt év alatt, 1970-ig 246 úszó objektumot készítenek a szovjet hajó­zásnak. A következő évek- ben nagy jelentőségű lesz az alunníniumipari koope­ráció. Létrejöttek olyan megállapodások is, amelyek a járműipari kooperációra, továbbá a zöldség- és gyű­mölcsszállitásokra vonat­koznak. (MTI): Orosz Mihály: o4 plattba művel 13. Kíváncsi voltam valamire. Az orvos prüszkölt. —. Bolond ötlet. Már szentül hittem, hogy engem is . .. — Na jó, ne dühöngjön már, — békítette a nyomo­zó, majd hirtelen hozzá for­dult. — Mondja csak, helyt­álló lehet az a feltevésem, hogy az előbb úgy viselke­dett — kereste a szavakat — ... szóval, az idegrend­szere épp úgy reagált, mintha szíven szúrták vol­na? — Nagyon is helytálló! Előfordulhatott volna, hogy 2 CTfcfagyarorszáf i 1065. augusztus 26. 1 szívbénulást kapok, — hü- ledezett még mindig az or­vos. Pikó megborzongott. — Nos, ha tudni akarja, én is megfigyeltem valamit. Amikor magát „hátba szúr­ták”, nem kapaszkodott be­le az asztalba, hanem in­kább a szíve körül marko- lászta a ruháját. Az orvos értetlenül bá­mult rá, majd vállat vonva, utána ballagott. Pikó az irodába érve mindenkit kiküldött az iro­dahelyiségből. Valter Vincét hivatta és néhány percet beszélgetett vele. — A beszélgetést ezzel a mondattal zárta le: — Valter elvtársi Én semmi akadályát nem lá­tom, hogy ön szabadságra menjen. A gyilkos személyé­nek kiléte minden kétséget kizáróan igazolódott.. Sajná­lom a kellemetlenséget — és fanyar mosollyal kezet nyújtott a katonának. Valter távoztával sorra hívta be egymás után Ákost, Joóst és végül Lá­bast. Az előző kettővel csak néhány szót váltott. Lábas ökölbe szorított ke­zekkel állt előtte. A szavak, mint éles kések hasogatták dobhártyáját: — Lábas honvéd! önt a Magyar Népköztársaság tör­vényei nevében, hirtelen felindultságból elkövetett emberölés és esküszegés mi­att, letartóztatom! Lábas körül megindultak a bútorok és a falak. Na­gyon nehezen vett erőt ma­gán. — Százados elvtárs... — mondta alig hallhatóan. — Engedje meg, hogy még va­lamit mondjak... azt, hogy én meg tudtam volna ölni Faragót. Olyan ellenszenve­sen viselkedett, hogy bizo­nyára meg tudtam volna ölni, de csak a KlSZ-klub- ban. A laborban már nem. Akkor már észnél voltam ... Nem én öltem meg Fa­ragót. Reggel szétfutott a hír, a tisztek és a katonák meg- hökkenve hallgatták a ki- hallgatottak izgatott beszá­molóját. A laktanyára ko­mor hangulat nehezedett. A szokottnál rövidebb ideig tartott a reggeli torna, és lassabban sorakoztak fel a reggeli szemlére. Nagy Andris zubbonyban állt a sor végén, repedezett, piszkos kezefeje a hidegtől lilán virított. Rajparancsnoka, mokány kis szakaszvezető, szétvetett lábakkal állt előtte. Csak annyi időre húzta ki jobb­kezét a zsebéből, amíg sap­káját a homlokára pöccin­tette. — Idefigyeljen Nagy! — kezdte furcsa orrhangján. — Maga mit bohóckodik? — Nem bohóckodom én — felelte gyorsan és hang- súlytalanul a kérdezett. — Ne vitatkozzon! — in­tette le fenyegetően és tel­jesen indokolatanul a sza­kaszvezető, — Hová a fe­nébe tüntette a köpenyét? Meg a kesztyűjét? Mi? — Valaki trombitának nézte! — felelt hangosan, mert azt gondolta, hogy ezen nevetni fognak. De •senki sem nevetett. — Egyetlen köpeny se maradt a hálóban? — kér­dezte éles hangon a rajpa­rancsnok. Andris gondolko­dott, vagy úgy tett, mintha gondolkodott volna. — Egy maradt, de az nem az enyém, — felelte kis­vártatva. — Hozza elő a köpenyt, — utasította a szakaszveze­tő. A katonák elégedetlen­kedtek. Már nagyon átfújta őket a szél. Andris elkacsázott és szerencsére nemsokára visz- szatért. Két ujjal fogta a köpenyt. — Tehát ez nem a ma­gáé? — tárta szét a kezét a szakaszvezető a köpenyt, mint a vásáron. — Ez nem — állította Andris. — Erre ráöntötték a bácskai rizseshúst — tet­te hozzá komolyan és őszin­tén. Erre aztán kifakadt a ne­vetés. — Megismerné a saját köpenyét? — Ez még a saját édes­anyját sem — kuncogta gúnyosan egy őrvezető. Andris tekintete a sem­mibe meredt, és fanyar mo­soly kíséretében legyintett. — Meg hát, csakhogy... Olvasni lehetett volna a gondolataiban. A szakasz­vezető figyelemmel tekintett az arcába. Andris elkapta a tekintetét. — Lépjen ki és mutasson rá! — hangzott félreért­hetetlenül a parancs. A katona elpirult. Látszott, hogy ideges. — Nem kell ahhoz kilép­ni, — felelte hadarva és sértődötten. — Ott van az őrvezetőn! — és rámutatott az imént gúnyolódóra. Az őrvezető homlokán összefutott a ránc és orr- cimpái kitágultak. — Hogy merészel ez a bolond — futtatta körbe tekintetét az arcokon, de csak hideg és vádló szemek tapadtak rá, rebbenés nél­kül. Erre hangot váltott: — Na és! — csattant fel gorombán. — Igenis rajtam van! Nem tetszik?! Kár ma­gára az új köpeny. Egész nap a konyhán lóg, nemso­kára meg nyugdíjba vonul. Nem igaz?

Next

/
Oldalképek
Tartalom