Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
Sajtóértekezlet Moszkvában ü Szovjetunióban már készülnek a Holdra való sima leszálláshoz A. Szonda—3 fényképei a Hold túlsó oldaláról Folytatja útját a Gemini—5 Orosz Mihály: *4 piaiéba tnw/elel Esemcmfßk sarokban A kasmiri tűzszüneti vonalnál tovább tartanak a harcok. Mendhar körzetében az indiai erők 49 pakisztáni katonát öltek meg, amikor a pakisztáni erők említett térségben a tűz- szüneti vonalon áthatolva támadást indítottak tüzérségi támogatással. Szöulban és több vidéki városban mintegy tízezer egyetemista tüntetett a délkoreai—japán barátsági szerződés ellen. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal verte szét a tüntetőket; ötven diákot letartóztattak, többen, közöttük néhány rendőr megsebesült. Subandrio indonéz külügyminiszter és Rabah Bi- tat algériai államminiszter közös indonéz—algériai közleményt írt alá. Hétfőn Adenauer elnökletével ülést tartott Bonnban a CDU elnöksége. Az ülésen Erhard kancellár is részt vett. eredetéről alkotott eddigi elképzeléseket. A továbbiakban az újságírók tettek fel kérdéseket. Keldis akadémikus csehszlovák újságíróknak kijelentette, hogy a Szonda—3 rendszerei több százmillió kilométer távolságról is adhatnak képet és elvileg távoli bolygókat is lefényképezhetnek. Keldis akadémikus a továbbiakban kijelentette: „Érdeklődéssel figyeljük a két amerikai űrhajós repülését. Az eredményekről szóló elégtelen tájékoztatás azonban meggátol bennünket abban, hogy ezt a repülést értékelni tudjuk”. Az akadémia elnöke végül kijelentette, hogy a Szovjetunióban már megkezdődtek az előkészületek a Holdra való sima leszálláshoz. Hozzátette: „még nem tanulmányoztuk any- nyira a Holdat, hogy a sima leszállás helyét már kiválaszthassuk. Az ez irányú kutatásokat tovább folytatják. IRKUTSZKI JELENTÉS IV. A fehér ezüst városa — „Aztán összegyűl ekezfl nk a markolókanál torkában.* Moszkva, (MTI): Hétfőn a Szovjet Tudományos Akadémia épületében a Moszkvában akkreditált külföldi újságírók kérdéseire sajtóértekezletet tartottak a Szonda—3 űrállomás kozmikus repülésének eddigi eredményeiről. Keldis akadémikus, az akadémia elnöke elmondotta: a Luna—3 és a Szonda—3 fényképei a Hold túlsó oldalának igen sok homályos kérdésére derítettek fényt. így a bolygó túlsó felének térképén szinte nőm maradt fehér folt. Lebegyinszkij professzor a fényképezés módszereinek részletes ismertetése után közöl te az újságírókkal, hogy a Szonda elhalad ugyan a Mars pályája előtt, de a felbocsátás időpontját úgy választották meg, hogy nem közeledik a Marshoz. J. Hodarjev mérnök elmondotta, hogy a Szonda— 3 a Földről csupán egyetlen parancsot kapott, nevezetesen a fényképezés foHouston, (MTI): A Gemini—5 héttőn, magyar idő szerint 16,22 órakor, megkezdte a Föld körüli harminckettedik fordulatát. Egy órával később bejelentették, hogy Gordon Cooper és Charles Conrad engedélyt kapott útjának 24 órával történő meghosszabbítására, ami azt jelenti, hogy a Gemini—5 már legkevesebb 46 fordulatot tesz a Föld körül. Üjabb jelentések szerint az energiaszolgáltató rendszerben a kémiai tápelemre gyakorolt oxigénnyomás lassan emelkedik, s. ez reményt nyújt rá, hogy a Gemini—5 nyolc napig fenn tud maradni. A harminckettedik fordulat idején Cooper és Conrad utasítást kapott, hogy készítse elő a .képzeletbeli műholddal” való találkozást. A négyszakaszos manőver két és egynegyed órát vett igénybe és sikerrel járt. Cooper és Conrad jól érzi magát, de kevesebbet ff. — Milyen mozdulatot tett Lábas? — Nem állítom határozottan... lehet, hogy... — Elképzelhetőnek tartja, hogy Lábas megölte Faragót? — N*-n. Illetve... lehet. És én, mondom, láttam is mintha... — Mintha?! — Minha megölte volna. Megesküszöm rá, hogy előre mozdult — A tőrt látta a kezében? Látta, hogy döfött? — Nem. A nagyító fényét felfogta Faragó. És én nem is figyeltem, hogy na, ki-kit akar (megölni. Ez csak elképzelhető? — kérdezte feleletet várva. — Nagyon is — hagyta helyben Pikó. — De, hogy ilyen pökhendi hangon merészel beszélni, az már kevésbé! A vegyész lépett be. lyamatának megkezdését. Minden további műveletet földi beavatkozás nélkül, automatikusan végzett. A fényképezés jó egy órán át tartott. A film előhívása és továbbítása az adórendszerbe automatikusan történt. Az űrállomás kis térfogatú fototelevíziós rendszert vitt magával, s ezzel a rendszerrel sikerült a filmet tökéletesen megóvni a sugárzástól. Az új készülék lehetővé tette a képkockák adási idejének és raszterének megfelelő változtatását. A felvételek nyújtotta tudományos adatokról A. Majszevics csillagásznő számolt be. Elmondotta, hogy az 1959-ben és 1965- ben készített fényképek összehasonlításából határozottan megállapítható, hogy a Holdnak a Földről látható és láthatatlan félgömbje asszimetrikus. Ezután Mihajlov akadémikus rámutatott, hogy az új fényképek igazolták a holdkráterek vulkánikus aludt és kevesebbet evett, mint amennyit a programban előírtak számukra. Az űrhajósok nem nagyon lelkesednek az égi táplálékért, amelynek kalóriatartalma a NASA szakértőinek szemében fontosabb, mint az íze: az első 48 órára előírt 2750 kalóriából csupán 1800-at fogyasztottak el. Cooper és Conrad ezenkívül fényképezett az Egyesült Államok és Kelet- Afrika fölött, infravörös sugarakkal méréseket végzett, felvételeket készített a Holdról és földi felhőrendszerekről. Conrad egy kicsit berekedt. Az egyik űrorvos ezt annak tulajdonította, hogy az energiaszolgáltató rendszer üzemzavarának kezdetén nagyon sokat beszélt a Földdel. Egyidőben kisebb zavar támadt a másodpilóta űrruhájával is: ennek hőmérséklete 9 fokra csökkent, a hibát azonban hamarosan sikerült kiküszöbölni. A Gemini—5 magyar idő szerint 21,07 órakor kezdte meg Föld körüli 35. keringését. Ekkor az Egyesült Államok délkeleti része fölött repült el. — Elkészítettem a* ujjlenyomatokat — jelentette. — Valteré is megvan? — Meg. — Maga egyelőre elmehet — fordult a katonához Pikó, és Valter Vince honvéd eltávozott. — Nos, halljuk a véleményeket — nézett a többiekre a százados, miután magukra maradtak. A hadnagy hallgatott, az orvos valamit feljegyzett. A vegyész táskájából különböző vegyszeres tubusokat rakott az asztalra, folyadékokat, porokat és szakavatott mozdulatokkal „hívta elő” a tőr markolatán a zsíros ujjnyomokat. Ceruzája fürgén varázsolta papírra a nyél négy oldalának és tompa végének vázlatát, ovális és szabálytalan körökkel feltüntetve a rajtuk található nyomok helyét és alakját. Ezután a kartotékra rögzített fekete ujjlenyomatokkal való összehasonlítás következett A nagyítóüveg élesen hozta ki a jellegzetes, mind enyhébb ívben görbülő, helyenként egymásba torkolló, máshol szétágazó vonalakat. A többiek szótlanul figyeltek. A vegyész a vázlaton J és B betűkkel, és egytől- ötig való számokkal jelölte fneg az egyes nyomokat, A munka gyorsabban haladt, mint gondolták. Valameny- nyien érdeklődéssel fürkészték a felemelkedő vegyész arcát. Az csak eny- nyit mondott: — Lábas! — és a vázlatot az asztalra lökte. _ Más nincs? — kérdezte a százados. — Véletlenül sincs! Mindenesetre még megnézzük odabent... — felelt a vegyész. — Mutassa — mondta Pikó. A vegyész elmosolyodott. — Kételkedik? — Nem, csak a saját szememmel akarom Egy évtizede történt. A Kora- sztvnol Központi Bizottság megbízásából ezer Orel megyei ifjú kommunista érkezett Irkutszkba. A várostól már nem kellett Inesz- szire utazniuk, hogy elérjék a tajgában azt a lankás helyet, ahol egy új város alapjait kezdték lerakni. Az ezer oreli ifjú ember és követőik, sok ezren (ma 7000 építőipari munkás él a városban) csodálatos dolgot alkottak. Közel az irkutszki vízi erőműhöz, a vasúti fővonalhoz, létrehoztak egy új várost és egy akkora alumíniumkohászati üzemet, a/melynek végleges kapacitása eléri Franciaország ossz alumíniumtermelésének színvonalát. A város lélekszáma ma már 30 000 és 1975-ig mintegy 130 000-re növekszik. Ez a fejlesztés az alumí- niunnüzem növekedésével, illetve egyéb iparvállalatok telepítésével függ össze. A városi tanács elnöke rövid tájékoztatójában néhány jellemző adatra hívja fel a figyelmünket: a város lakóinak átlagos életkora 18,5 év. Nem tévedés. Tehát: nem éri el a 20 évet. Két évvel ezelőtt a világon első helyen álltak a szaporodást jelző statisztikában. A város esetében ez egészen természetes dolog. Az azóta „élre került rivális” az egyéb vonatkozásban is megelőzhetetlen Bratszk város. Selehovő modern város- építési elvek szerint fejlődik. Csatornázott, központi fűtéses, gázzal ellátott házaikban a dolgozók kényelmes lakásokban élnek. A várost a mi Dunaújvárosunkhoz hasonlóan liget választja el az üzemtől. Az alvyniniumkohó igazgatója T. F. Panzsin elvtárs — aki éveket töltött hazánkban, jó ismerője a magyar alumíniumiparnak és e terület szakembereinek, — szívesen elmagyarázza az alumíniumgyártás folyamatát, a még épülő hatalmas üzem működését. Korpusz és nyert korpusz Az első „korpuszt” azaz elektrolizises műhelycsarnokot 1958-ban kezdték építeni. Négy évvel később, 1962 februárjában csapolták az első alumíniumot. Azóta már 4 korpuszt építettek, így tehát az ötödik csarnok most kezdi meg működését. Még három korpuszt építenek. Az eddig működő üzemrészek kapacitása évi 124 000 tonna, vagyis több mint a kétszerese a magyar- országi alumíniumtermelésnek. E látogatás óta a korlátni, — jegyezte meg Pikó zavartan, majd a nagyító- üveg után nyúlt — Hát igen, _ sóhajtott mélyet, miután meggyőződött az ujjlenyomatok azonosságáról. Mindenesetre megpróbáljuk még a kutyát is... A hatalmas, vörös lábú, fekete szőrű farkaskutyát az őrmester vezette be. A kutya mozdulatlanul, felemelt fejjel ült az asztal mellett. A gyanúsítottak felsorakoztak. Az őrmester egy ruhadarabbal megfogta a kés élét és a markolatot a kutya orra elé tartotta. — Szimat, keresd! Válassz! — mondta néhányszor erélyesen. A nyomozókutya értelmes, csillogó szemmel pillantott végig a jelenlévőkön, majd sorjában, egyenként végigszaglászta a katonákat. Lábas előtt bizonytalanul megállt, idegesen kapkodta a fejét, majd a vegyészhez futott. Néhányat vakkantott és elkapta a zakója ujját. Pikó dühösen kiáltott az őrmesterre: — Nagyon ügyes! Vigye a kutyáját! Amikor ismét magukra maradtak, bosszankodva felnevetett pusz szót — bár egyszerű latin szócska és meglehetősen régen ismerem is, — különösen tisztelem. Itt ez a szó a következőket jelenti. Képzeljünk el egy több emelet magas, 30 méter széles, 600 méter hosszú csarnokot, két sorban húzódó elektrolizises kádakkal. amelyekben „olvad” az oly becses fehér ezüst. És ilyen korpuszból 5 darab áll egymás mellett és hozzá sorakozik az elkövetkező 2—3 évben még a másik három, összesen csaknem 5 kilométer hosszúságban. E korpuszokból az öntőműhelyekbe szállítják a hatalmas üstöket, ahol kiöntik a szép, tiszta, fehér alumíniumtömböket, 97%-ban kitűnő minőségben. Az ötödik korpuszon az utolsó simításokat végzik a szerelők. Itt érdemes egy kicsit elidőzni. Az első korpuszt az alapozástól az első öntésig 4 évig építették. Az ötödiket 11 hónap alatt készítették el. (Vegyük figyelembe a téli hónapokat, a 40—50 fokos hideget is.) Az építéshez felhasználnak: 12 000 köbméter sima betont, 13 000 köbméter vasbetont, és mintegy 36 000 tonna súlyú vas, acél kábel és egyéb berendezés kerül beépítésre. Ekkora tömegű anyag és szerkezet bonyolult összeszerelését ilyen rövid idő alatt csak magas színvonalú, jól összehangolt szerelőmunkával lehet elvégezni, A termelési mutatók kiválóak. Bár egyelőre a timföldet az Uraiból szállítják ide vasúton (a megye területén feltárt bauxitmezők- höz a vasutat még nem építették meg) az olcsó villamos energia biztosítja az önköltség mutató világszínvonalát. Az öntöde raktárában örömmel mutatják a piros színnel megjelölt alumínium „hegyeket”, amelyeket exportálnak, többek között Magyarországra. Szállít az üzem alumíniumot Japánba és Angliába is. Szibériai tartózkodásunk eddigi legnagyszerűbb élménye a selehovoi kirándulás. Az üzemben a kohászok úgy, jellemezték munkájukat: mi csak a franciákkal verseny- zünk (már tudniillik az üzem termelése „csak” a francia alumíniumtermeléssel azonos) az amerikaiak versenytársait nézzék meg Bratszkban és Kraszno- jarszkban.” Arra gondolok, — világraszóló dolgok születnek Szibériában. Saját szemünkkel láthatjuk: a kommunizmus alapjainak lerakását, az anyagi-technikai bázis megteremtését. A lánctalpas üzem Cseremhovóban már a múlt században is bányász- kodtak, de az első 5 éves terv idején indult fejlődésnek a széntermelés és a város. Hála a kedvező geológiai feltételeknek, a széntelepek felszínhez való közelségének. lehetőség nyílik a fekete gyémánt külszíni fejtésére is. A meddő eltávolítását, valamint a szén kitermelését exkavátorokkal végzik. Megállunk a friss földhányás tetején és az elénk táruló látványtól gyökeret ereszt a lábunk. Egy több száz méter hosszú, 50—60 méter széles, kb. 20 méter mély „árokban” előttünk van a világ második legnagyobb exkavátora. Eurázsiában a legnagyobb! És ekkor... furcsa dolog történik. — Valaki közülünk elkezd futni a gép irányába. Mi valamennyien mint a gyerekek, utána. Lihegve érünk a csoda mellé. Fölnézünk rá, körüljárjuk, méregetjük, aztán záporoznak a kérdések. Kísérőink arcán jóleső öröm mosolya bujkál, amikor látják csodálkozásunkat, örömünket és érdeklődésünket. A válaszok: — Az egyik uráli gyár készítménye. — Egy kollektíva tervezte és egy egész üzem dolgozott az elkészítésén. — A helyszínen szerelték össze. — A meddő eltávolítását végzi. — Mögötte 4 kisebb exkavátor markolja a szenet. — A kar magassága 40 méter. — A markoló kanál 35 köbméteres. — A terhet 70 méterre képes elmozdítani. — 5200 kilowatt kapacitású. — 25 különböző nagyságú motor működik benne. — Csupán néhány ember alkotja a személyzetet. — önsúlya 2500 tonna. — Évi 5 millió tonna szén kitermelését készíti elő. A széntermelés önköltségét mintegy hatszorosára csökkenti. — Átlagosan 30 000 kubikos évi munkáját helyettesíti. A világ legnagyobb exkavátora Nézegettük a hatalmas gépóriást, a magasba nyúló kart és ekkor valaki megszólal: — Vegyük le a kalapot! — Mindenki érti és egy pillanat alatt fedetlen fővel állunk az Exkavátor előtt. — A tervezőkre, a kivitelezőkre, alkotóira gondolunk. És őszintén, — nem kis meghatottsággal. Azután összegyülekezünk a földön pihenő markolókanál torkában. Az egész csoport, kísérőkkel együtt és fényképezés. Bőven beleférünk valameny- nyien. ' A főmérnöktől megtudjuk, hogy a tervezőintézet nemrég elkészítette a világ legnagyobb exkavátorának tervét és már hozzáláttak a kivitelezéshez. (Az Uraiban is komolyan veszik a gazdasági versenyt). Nagyon nehezen mozdulunk a „Lánctalpas” mellől. Távozáskor többször visszavisszanézünk. Nagyszerű emberi alkotást láttunk. Sok munkát fordítottak a gépóriás előállítására, de ha a 30 000 kubikos erejének megkímélésére gondolunk; megérte! Ribánszki Róbert Következik: Elektromos Szibéria.
