Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

I Többet kell foglalkozni az emberek világnézetének formálásával Az MSZMP KB ideológiai irányelveiről tárgyalt a Vásárosnaményi Járási Pártbizottság Járási pártbizottságaink elsők között Vásárosna- ményban tárgyalták fneg a párt ideológiai irányel­veit, s a belőle adódó fel­adatokat. A tanácskozáson megjelent és a kibővített já­rási pártbizottság munká­jában részt vett Balló Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető he­lyettese és Markovics Mik­lós, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A pártbizottság nem tö­rekedett az irányelvek tel­jes és átfogó elemzésére. Elsősorban azokkal foglal­koztak, af nelyek a járás társadalmi és gazdasági helyzetéből sajátosan követ­keznek. Négy kérdéscsopor­tot tárgyaltak, legfőbbkép­pen és érdemben a gazda­sági és az ideológiai mun­ka kapcsolatát, valamint a szocialista demokrácia ér­vényesülését. Megjegyzen­dő, hogy még így is több fontos és helyi problémát — a falusi értelmiség hely­zetét, a népművelést, de főleg az új alapokon erő­södő fcunkás—paraszt szö­vetség kérdéseit _ épphogy érintették. A beszámoló és a sok, hasznos gondolatot és javaslatot tartalmazó vita mégis bizonyította: a járási pártbizottság megértette az ideológiai irányelvek fő mondanivalóját. Elemezték, bogy a járásban az utóbbi években megjavult a párt- szervezetek gazdasági szer­vező munkája, de ettől el­maradt az ideológiai mun­ka, mely legalább annyira fontos, mint az előbbi, hisz a kettőt nem szabad elvá­lasztani egymástól. Különösen a szövetkeze­ti mozgalom fejlődését vizs­gálták meg ebből a szem­pontból, ahol legtöbb a te­endő. Mind a beszámoló­ból, mind a felszólalások­ból kitűnt, hogy bár folyt eddig is ideológiai munka a tsz-ekben, de mint arra Faggyas Jenő, a tarpai Győzelem Tsz elnöke is utalt: ez nem volt céltuda­tos, átgondolt és nem tu­lajdonítottak neki különö­sebb jelentőséget. A tanácskozás igazolta: bár egyre több azoknak a szövetkezeti parasztoknak a száma, akik már tudatosan felismerték, hogy egyéni boldogulásuk szorosan ösz- szefügg a közös gazdaság erősödésével, mégis tapasz­talható, hogy több helyen ezt még nem értik. Vannak olyan tsz-ek, ahol ma is alkudozás tárgya a munka: Imit adtok, ha ezt, vagy azt elvégezzük. Egyes tsz-tagok még ma sem látják az ösz- szefüggéseket a végzett munka és a munkaegység értékének alakulása között. A gazdasági vezetők részé­ről viszont nem mutatkozik igény arra, hogy felvilágo­sítsák az embereket. Siket Gyula a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz elnöke elmondta, hogy az egysze­rű emberek elsősorban a tapasztalataik, anyagi jólé­tük növekedésével változ­nak, fejlődnek. „Ha az eredményeket látják, vál­tozik szemléletük is és kö­zelebb kerülnek a marxista —leninista ideológiához, an­nak megértéséhez.” Megállapította a pártbi­zottság, hogy az ideológiai munka fontos része a tár­sadalmi kötelességtudat nö­velése az emberek gondol­kodásában. Erről szólt dr. Beck Károly is, aki elmon­dotta, hogy ebben több fel­adatot kell vállalnia a ve­zetőknek, mert ahol ezt el­hanyagolják, ott érdektelen­ség tapasztalható a dolgo­zók részéről. „Érezzék az emberek, hogy nemcsak a munkájukra, hanem a vé­leményükre is szükség van.” Es ez a szocialista demokrá­cia elvének a helyes érvé­nyesítésével is együtt jár. Hisz az emberek többsége még nem érzi, hogy min­dennapi munkájuk lényegé­ben ideológiai állásfoglalás is. Megállapította a tanács­kozás, hogy azokban a tsz- ekben, ahol a helyes gaz­dasági intézkedéssel nem párosul a megfelelő színvo­nalú ideológiai munka, job­ban érvényesülnek a kis­polgári nézetek, s a belő­lük eredő kapzsiság, önzés, harácsolás. Találóan mond­ta Varga András: Szükség van az emberek gondolko­zásának a megboronálására, hogy friss és termékeny le­gyen, mint a föld. A gaz­dasági és az ideológiai mun­ka egyik fontos összefüg­gése az anyagi érdekeltség elvének helyes érvényesíté­se. Szükség van arra, hogy az anyagi és erkölcsi ösz­tönzőket tovább tökélete­sítsük. El kell érni, hogy mindenki a tehetsége, szak- képzettsége és a társadalom szempontjából hasznos tevé­kenysége arányában része­süljön a javakból és a megbecsülésből. A pártbizottság megálla­pította, hogy a szövetkezeti demokráciát több oldalról megsértik, s ez hatással van az emberek felfogására is. Koncz Sándor, vámos­atyai igazgató így illusztrál­ta ezt: „Vannak magukat marxistának nevező veze­tők, akik vallják, hogy az emberek megváltoztathatók, mégis könnyen odamondják: ezzel, vagy azzal az em­berrel nincs mit kezdeni. Holnap már fel se ülj a Zetorra.” Akadnak tsz-elnö- kök, akik szűkebb körben döntenek az egész tagságot érdeklő kérdésekről, vagy egyszerűen nem hajtják végre a közgyűlésen elfoga­dott határozatokat. Hiba az is, hogy a szövetkezeti de­mokrácia elvének érvénye­sítése érdekében létrehívott ellenőrző, fegyelmi és egyéb bizottságok sok he­lyen még formálisan mű­ködtek. Egyik felszólaló ja­vasolta, hogy intézményesen is több gondot kellene for­dítani a tsz ellenőrző bi­zottsági elnökök képzésére. Summázva a tanulságo­kat: az élet minden terü­letén többet kell foglalkoz­tok pártszervezeteinknek az emberek világnézetének, erkölcsi felfogásának formá­lásával. Farkas Kálmán Szobor a vízilépcsőn „Két hatalom versenge Soká e róna bírásán, Emberi szorgalom és a vizek őselme.” SZÁZ ESZTENDEJE ép­pen, hogy kőbevésték e so­rokat Tiszadobon. Akkor már tizenhat éve folyt a megfeszített munka, a bir­kózás a félelmetes Tiszá­val. A nagy folyó kereste, de évszázadokig nern lel­te addig medrét. És az ember tevékeny akarata, sziszifuszi munkája, agya kellett a győzelemhez. A Tisza, ez a felső sza­kaszán százfelé ís kanyar­gó vad folyó megadta ma­gát. Már akkor, azonnal megjelent egy írás Debre­cenben, hogy csatorna is kellene, amely enyhítené a felperzselt és kiégett aszályt. Csatorna és víz. Víz, sok víz kell. Mert a sok évek átlagában kevés itt a csapadék, alig találni fát, ami megvédené a ter­mést a perzselő nyaraktól. Ez a rövid előtörténete a tiszalöki vízlépcsőnek. ÁLLUNK A SZÉP MÜ előtt. Vége már a mun­kaidőnek, de az erőmű éj­jel-nappal dolgozik. Benn, a kapcsolótábláknál techni­kus figyel. Megnyom egy gombot, s a végtelen tér­ség fölött vezetékek soka­ságában feszül, rohan ez energia. Mint a folyó ma­ga. Áramot kapnak az em­berek. Innen Tisealökről. Innen, ahol tizenöt éve nem volt más, csak sár, megrepedezett legelő. A folyó most uszályokat cipel felfelé, tutajokat, kö­vet lefelé. Csónak ring két halásszal. Mondják, a zsilip szom­szédságában érdemes várni, gazdag zsákmányt nem egy­szer adott már a Tisza. A három, összesen száz- mét*res vaselzáró tábla ön­ti a"“ vizet. A keleti és a nyugati főcsartornák pedig mohón kapják, s viszik in­nen a szomjas földekre. Katona Miklós, az erőmű kapujában posztok Tizen­hat éves gigászi küzdelem tanúja. Negyvenkilencben jött ide, s jól emlékszik, hogy lábbal hajtott kovács- fujtatóval kezdtek. „Hu­szonegy szivattyú szívta a talajvizet éjjel és nappal három és fél esztendeig.” Négyezer munkás hatévi megfeszített erejével, hat­millió köbméter föld elku- bikolásával, nyolcvanezer köbméter beton beépítésé­vel folytatódott. TÍZ ESZTENDEJE most, hogy megindult az első turbniá, működésbe lépett a duzzasztómű. Mit jelent ez nekünk? Évente kilencvenezer család áramszükságietét, száznyolcvanezer katasztrá- lis hold föld takarmányát, búzáját, kukoricáját. Végső soron fényt, rá­diót, televíziót, mosógépet, tanulást. Kenyeret, tejet, húst. tj létesítményeket adnak át ma megyénkben Az alkotmány ünnepe alkalmából augusztus 20-án, illetve az ezt megelőző és követő napokban, hetekben több új létesítmény átadásá­ra kerül sor Szabolcs-Szat- már megyében. A nyíregyházi anyás cse­csemő intézet műszaki át­adása augusztus 17-én kez­dődött meg. Az új egész­ségügyi intézetben 140 ágy a 3 éves korig gondozásra szoruló gyermekek részére, 20 ágy a koraszülöttek utó­gondozására, 20 ágy pedig a szoptató-kísérő anyák elhe­lyezésére szolgál. A műsza­ki átadás és a berendezés befejeztével a tervek sze­rint szeptember végén kez­di meg működését az ott­hon. Az intézmény építésé­re 14 millió forintot költöt­tek. Augusztus 18-án került sor a kisvárdai véradóállo­más műszaki átadására is. A kisvárdai kórház új gyer­mekosztályát szeptember el­ső hetében adják át ren­deltetésének. A tiszalöki sütőüzem is újjáépült 1 millió 200 ezer forintos költséggel. Műszaki átadását 18-án tartották, a próbaüzemeltetésre augusz­tus 30-tól kerül sor. Az új­jáépült sütőüzemet 800 ezer forint értékű korszerű gé­pekkel látták el. A megye tíz termelőszö­vetkezetében adtak át új dohánypajtákat és más léte­sítményeket az augusztus 20-t megelőző napokban. Rövidesen három gyógy­szertár felújítási munkála­tait fejezik be Szabolcs- Szatmár megyében. Majd­nem kétmillió forintos költ­séggel a máriapócsi, a ti- szavasvári és az orosi gyógyszertárat korszerűsi- tették. A máriapócsihoz két- szoba összkomfortos szolgá­lati lakást építettek és be­rendezését ís teljesen kicse­rélték. A bútorzatot a ti- szavasvári gyógyszertárban is felújították. Egy hónapon belül mindhármat átadják rendel te tésének. Több mint egymillió fo­rintos költséggel máris megkezdték a búji és ra- kamazi gyógyszertárak fel­újítását korszerűsítését. Az „Abbázia“ káríyaklubíól a gázvezetékig Egy szemtanú a város 15 esztendeiéről — Ha a kisvasúttal érke­zett az ember Nyíregyházá­ra, a mostani Irodaház he­lyén, végig a Dózsa György útig rozoga, földszintes viskók álltak — el­bontani nem volt nehéz őket. Ugyancsak rozzant üz­letsorok húzódtak végig « Rákóczi ujfca elején, ahol most a Békeház áll. Közü­lük talán csak a volt Ab­bázia kártyaklub épülete emelkedett ki. Búzatábla helyén — blokkház — Ha nagyvasúttal érkez­tünk, a kép akkor sem volt sokkal változatosabb. A mostani állomásból semmi sem volt, csak valami kis kéttornyú mezővároshoz illő felvételi épület. Onnan ki­lépve legfeljebb egy jókora búzatáblát, kukoricást pil­lanthatott meg az ember — most blokkházak sorakoz­nak ott. Földesi Mihály emlékek között kutatva beszél a 15 év előtti Nyíregyházáról. A Tisza hömpölyög, ide kéklik a tokaji hegycsúcs az új, fehér adótoronnyal. Ití, az erőműnél is meg­változott a kép. A kapu előtt sziklakért ritka virá­gokkal. Benn padok, odébb trafóerdőben barna, sárga, zöld színű porcelánkígyók. A hatalmas erőmüépület előtt nyolcméteres szobor. Mégis parányinak tűnik az óriás szomszédságában. Jelkép pedig. Nő nyúl elő­re, megfeszíti a karját, s kezében tartja a villamos­ság szimbólumát. A portás mondja, kettős oka is van ennek a jelképnek. Nő ta­lálta fel az elektromossá­got. Ez az egyik. A másik a munkásnő hősiességére emlékeztet, aki az építke­zés idején életét áldozta a villanyfényért. Tiszadobi pa­rasztlány volt. Szobrot állitott neki a munkáshatalom. A Rázom pusztai ka­nyart levágták a munká­sok. Akik most látogatnak ide — sokan jönftek Ke­letről és Nyugatról, s min­dennaposak a hazai láto­gatók — már csak azt lát­ják, ami van. A tarka színeket, a fé­nyes vezetékekben szelíden futó áramot, a virágokat, a kész nagy óriásokat. Nem, 1949-ben az alkotmány évében, röviddel a tanácsok megalakulása előtt került a városházára, az akkori pol­gármesterségre, majd az el­sők között kezdett a fiatal tanácsapparátusban. S azóta folyamatosan ott dolgozik. Az építési osztályon, majd a községfejlesztési csoportnál, ö maga is szinte épületről épületre bejárta azt az, utat, amelyet a város a 15’ ev óta megtett. Tétova lépések — Tétovák voltak az első lépések. Városrendezési terv? Csak később lett. A most mór szorosan vett bel­városi utcák, a Holló utca, a Síp utca, az Uj utca, a Búza utca föl­des, sáros. A seprőgépet, a locsolókocsit, a kukát hír-' bői sem ismertük, volt mindössze 26 úttisztító. Most a gépek mellett 60 dolgo­zik. Járdák jóformán sehol sem voltak. Hogy kezdjünk hozzá? Előbb jóvízű kutakat és mindenekelőtt lakásokat kellett építeni. És mindezt olcsón. Ha egy közkút építését rendelte meg a tanács, nem olyan munkára készültek, mint most. Kezdetleges azt nem láthatják, mi volt. A dzsungelt, a sárienger- rel küzködő gépeket, a mederben építő megfeszí­tett munkáskarokat. Pedig ez győzött végül is. Az emberi szorgalom. Tiszalök harmincszor ki­sebb, mint Bratszk és húsz­szor, mint Kujbisev. A vi­lágnak még nagyon sok erőműve ad több.áramot és öntöz sokkal nagyobb terü­letet. Nekünk mégis ez a leg­kedvesebb. Mi jutottunk el odáig, hogy ha későn is, a szán­dék után száz esztendővel is, megvalósítsuk apáink álmait. A TISZÁT BETÖRTÜK és megszelídítettük. Verité- keztünk és olykor ruhában, élelemben is sínylettük meg. De ma már nemigen bán­juk. A két hatalom versengé­séből az ember került ki győztesen. A pusztán nagy sugarakban csobog a víz, legelőinken nem siratja többé pásztor az éhen fel­fordult jószágot, mint a harmincas évek Móricz ri­portjában. Mert 90 év múltával lett csatorna és lett viz. Kopka János technikával, alig gépesítve, fél esztendő is beletelt, míg először tarthatták a kanná­jukat az új kút alá a kör­nyék lakói. Most legutóbb Borbányán 3 hét alatt vé­geztek a nagy teljesítményű kút fúrásával. Az első tíz lakás — Aztán a lakások. Az el­sők között építette a váro­si tanács az Orosi út elején lévő 5 házat. Tíz lakást Kis előtér, konya, szoba és ugyanez mégegyszer. Az összköltség egy-egy lakásnál, mintegy 37 000 forint. Es hogy örültek az első beköltözők! Lakás, és új, és az övék. Azóta persze a vályogból készült apró kis lakásokból új helyre kívánkoznak már a lakók, de akkor óriá­si sikernek számított. Most a déli és északi alközpont­ban csak összkomfortos la­kásokat építenek. — A községfejlesztési alap most tízegynéhány mil­lió forint. Mikor az építke­zéseket kezdték, másként volt ez. A tanács bizonyos munkákra egyedileg hagyott jóvá összegeket. Kofából az első nagyobb munka a fel­sősimái kultúrház építése. Százezer forint volt erre. Legutóbb félmillióval in­dultunk a borbányai kultür- háznál. Bitumenes utak — A községfejlesztési alapból folyamatosan készül a tanyavilág villamosítása, évenként több mint tíz ki­lométer hosszban. A tanya­bokrok évről évre modern kultúrházakat kapnak: Vaj­da, Mandabokor. Rorbanya. A város belterületének min­den számottevő útja bur­kolt, legtöbbje aszfaltos, járdák vannak. De most ez mind természetes. — Nagy jelentőségű volt a városrendezési terv elké­szítése. 53—54-ben kezdtek dolgozni ezen. 1958-ban ké­szült el az első részletes rendezési terv, melyhez ké­sőbb csatlakozott a város- központ részletes fejlesztési terve. Ettől kezdve szinte ugrásszerű a fejlődés. Üze­mek, gyárak, utak, lakások épültek. Csatornáztad, köz­művesítettek. Ez a munka jelenleg is tart. És megkezd­ték a gázvezeték építését. Marik Sándor 1965. augusztus 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom