Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

Milyenek ők közelebbről? Egy naponta ismétlődő vitához, az ifjúságról Uj fények, tisztább élelmiszer, elmarasztalt orvos Ügyek, emberek, közérdek A fiatalok kevésbé szere­tik a szakmájukat, mint az idősebbek. Egyoldalú az ér­deklődésük, (főleg a szóra­kozás köti le figyelmüket) nem eléggé kitartóak... És még sorolhatnánk néhány „vádpontot”, melyeket az „öregek“ szoktak felhozni a fiatalok ellen. Pedig a mai fiatalok között igen sok a tehetséges, szorgal­mas ember, aki az idősek­kel egysorhan halad. Az idősebbek segítsége Vonzónak tűnt ez a téma írni róla. Misem könnyebb annál, mint fiatalokat „val- latóra^ fogni életükről, mun­kájukról. Hisz a fiatalok egyik jellemző tulajdonsága a közlékenység, a nyíltság, az őszinteség. Ennek elle­nére, amint a fiatalok be­szélni kezdtek, ágy tűnt végtelen nehéz feladat há­rul egy olyan „védőügy­védre” aki cáfolni akar, ta­núkat idéz meg, még abban az esetben is, ha a végső ítélet megfogalmazását a „hallgatóságra” bízza. Bemutattak egy fiatal építészstatikust, Bakos Lászlót, aki hatvankettő óta dolgozik a megyei ter­vező irodában. Felesége is építészmérnök. Társadalmi ösztöndíjjal végezte el az egyetemet, azóta jónéhány nyíregyházi épület statikai munkáit dolgozta ki. Lai­kusán fogalmazva, ő az, aki azt tervezi meg, hogy össze ne dőljön a ház. Ko­moly munka ez az új épí­tési eljárások bevezetése óta, a vasbetonelemek térhódí­tása után. Olyan fiatal, aki már csak úgy találkozott a múlttal, hogy a Petőfi, a Lehel és az Árpád utcai építkezéseknél gondokat okozott a sok betemetett bombatölcsér. Házsorok ala­pozási munkáit készítette el, s ott volt a kivitelezés­nél is. Legutóbb a Szé­chenyi utcai háromemele­tes lakóház statikai ter­veit készítette el, a bank és a Nyírvíz közti foghí­jas telken épül a környezet hangulatát megőrző és mégis ízig-vérig modern épület, amely a szemünk láttára emelkedik egyre ma­gasabbra. Fel sem érdemes tenni a kérdést: lehet gyenge szak­tudással, féltudással háza­kat építeni. Bakos. László az idősebbekről is megem­lékezett, Kéki Antalról és Hogyan Mihályról név sze­rint is, akik mindenben se­gítették, akikhez mindig le­hetett menni vitás vagy meg­oldhatatlannak látszó prob­lémákkal. Vagyis: nemcsak önmaga akarata, (és az egyetem) hanem a munka­helyi kollektíva nevelte olyanná, amilyen. S egyál­talán nem szokatlan, hogy a statika után az irodalom­mal folytatja, melynek ré­gi barátja, állandó olvasó­ja az Élet és Irodalomnak, a Nagyvilágnak, tagja a Gondolat Kiadó irodalmi körének. Érdeklődés közügyben Mégis milyen ember; kérdeztem magamtól, mi­kor elbúcsúztunk. Eszembe jutott milyen szenvedélye­sen ostorozta a beruházá­soknál tapasztalható huza­vonát, egy nyolcemeletes nyíregyházi épület gázfűté­si tervének többszöri vál­toztatását, az értelmetlen és idegölő labdázást... Mi köze ehhez Bakos László­nak, a fiatal beosztott sta­tikusnak, az a nyolcemele­tes ház „nem az ő asztala“. Mégis az övének érzi, tar­tózkodás nélkül mondta el, hogy a fiatal műszakiakat bántják az ilyen huzavo­nák, melyek ártanak a köznek... (Valószínű épp így bántják az idősebbeket is). S annyit jegyeztem meg: ez a fiatal mérnök ember nemcsak tehetséges és törekvő, de bátor is, aki vállalja a kockázatot, mert tudja, hogy jó ügyet Szolgál. Vajon húsz év múltán milyen a'kotásokkal gazda­gítja majd a várost az ak­kor már nem éppen fiatal­nak számító építészmérnök. Nevek, lakcímek sorakoz­tak jegyzetfüzetemben: megjegyzések. Egy fiatal pedagógus, aki Nyíregyhá­záról jár ki Gávára taníta­ni. Alig kap többet ezer fo­rintnál, ezért négy órát utazik naponta kisvonaton és készül az órákra, közben végzi a főiskolát. Egy má­sik: régi ismerős, a mán- doki Kossuth Tsz traktoro­sa (valószínű azóta mező­gazdász egy tsz-ben). Szeles András, aki a traktorozás mellett érettségizett le, s je­lenleg a debreceni agrár­főiskola levelező hallgatója. Dzsessz és Trabant És jöttek a régi és új is­merősök, akikkel a riporte­ri munka eddig összehozott: a kutató mátészalkai fiatal orvos, akinek a modorával volt baj, különben kiváló tehetségnek tartják kollé­gái. Aztán felötlött egy szeplős, vörös hajú fiú, aki a Mátészalkai Mezőgazda- sági Technikum érettségi biztosának nyugodt önérzet­tel . válaszolta: tehenész vagyok a nagyecsedi tsz- ben. ; . S eljutottam a dohány- fermentálóba, ahol Veres László így mutatkozott be: voltam én a fermentálóban minden: lakatos, kőműves, villanyszerelő, asztalos, ki­segítő csak éppen udvar- sepregető nem. A kitanult szakmám: műszerész: hő­technikai műszereket javí­tottam majdnem hat évig. Most behoztak a műszaki osztályra, sok a munka, az adminisztráció. De nem maradok hűtlen a szakmá­hoz, műszaki rajzokat ké­szítek, számításokat néhány hiányzó alkatrészt így kell megtérvezni és gyártó vál­lalatot szerezni. Még jó, hogy beiratkoztam a gép­ipari technikumba, jövőre fogok érettségizni..; Csupa fiatal „aszkéta”, aki csak a munkának él — vethetné közbe valaki. Ter­mészetesen hibásan íjélné meg a helyzetet: ezek a fiatalok nem aszkéták. Na-, gyón szeretik a munkáju­kat, de szeretik általában az életet, a szórakozást is. Az építészmérnök nagy ra­jongója a dzsessznek, a műszerész Veres László a természetnek. Van is egy. Trabantja, részletre vette, csak kevés idő jutott a ki­rándulásra a tanulás miatt. Még nem jutott tovább Jászberénynél... A riportot még folytatni lehetne, s bárki tudná is, hisz nemcsak ők vannak, és nemcsak ők ilyenek... Persze vannak másmilye­nek is, de ők vannak keve­sebben. S egyre keveseb­ben ahhoz, hagy általánosí­tani lehessen viselkedésük­ből, gondolkodásukból. Páll Géza amivel mentjük ami meg­van, teszünk azért, hogy ami elpusztult, helyette más legyen. A szamossályi határ olyan szép, hogy tíz esztendeje nem volt a mostanihoz fogható. Középmagas embert elbúj­tató kukoricások, térdig érő lombozató répa a mély­szántott földeken. Az ag- ronómus, Szabó Zsigmond, futólag' mutatja: — Ez a répatábla kilenc cigánycsa­ládé. Megmutatták, az övék is van olyan... A dűlőúton egy csoport ballag. Két markos legény kaszával, apa, anya, két lány mellettük. Farkas De­zsőnek, öt esztendeje dolgoz­nak becsülettel a tsz-ben. Most egy másik tábla búza­földre mennek. Cigányok. Egy másik cigánycsalád. Varga Ernőék, egy nagy fa hűvösében kanalazzák az ebédet... Varga Ferenc nem csak déli pihenőt tart, hanem a tíz hold borsó utáni siló- kukorica vetés után, amit délre fejezett be, újabb munkát kér; nem jó, ha ilyenkor sokat pihenteti traktorát... A földművesszövetkezet mozgóböltja, a tsz gumike­rekes kocsiján, a Szamps DÉLBEN A KOMPNÁL A déli tűző hőségben em­ber ember mellett szorong a használatban megviselt kompon, a Szamos zavaros sárga vize fölött. Asszo­nyok, lányok, ételhordó edé­nyekkel, Szamossályiból mennek a túlsó, porcsalmai partra, ahol hombájnosok, traktorosok, kaszások, vagy háromszázan — a falu ereje — a búzaföldeken dolgoz­nak. A Komp nem indul, nem indulhat, mert újabb és újabb utas érkezeik. A korábban érkezettek már türelmetlenek: — Megéhe­zik a család. — Ebéd után a borsóföldre akarok men­ni. — A tengeri harmadolá­sából még van egy darab­ka hátra... Tizenkettő körül jár az óra mutatója, amikor a. komp elszakad a parttól. A révész erős kézzel csavar­ja a láncot. Gyerekek, lá­nyok egy kifeszített drót­huzalba kapaszkodnak; si­ettetik az átkelést. Rideg István kombájnos tarisznyából falatozik; sok kilométerre van a család­jától, a tsz még nem gon­dolt ellátására. A vontatón . tele zsáltfok. Az átvevő vál­lalat embere könyökig nyúl * a zsákokba, csurran az aranyló búza. Indul a tsz- ből a járás első szállítmá­nya Csengerbe. — Meg lesz nyolcvanas — mondja elé­gedetten az átvevő. Már­mint a hektolitersüly. Áll a kombájn, Bélteki Sándor, aki a renden elma­radt búzát gyűjti össze, a hűvösre húzódik, amíg meg­hozzák az ebédjét. Kék surc- inge habosán fehérük a verejtékéből lerakodott só­tól. Nem magáról beszél, hanem messze mutat, ahol a hatalmas táblán; egyetlen ember csapkod a kaszával a rendrevágott búza közt. _ Gyene Samu bácsi, hatvan­hét esztendős, egész nap hátán hordja a „csobánt” — csurog róla a víz, de megy, megy, megy. Látja, sok szó nélkül — mert a szerszám jobban illik a mi kezünkbe, mint nyelvünkre a szó —, Gyene bácsi fe­jezi ki azt az akaratot, Városunk sokirányú fej­lődésének és főleg fejlesz­tésének természetes velejá­rója a gondok szaporodása. Ezeknek a megoldása köz­ügy, egyedül nem képes rá a városi tanács szakigazga­tási szerveivel. Nem mellé­kes az sem, hogy Nyíregy­háza arculatának alakításá­ban, hogyan vesznek részt az emberek, hisz ezzel nem­csak szóban, de tetteikkel is bizonyítják, hogy szeretik ezt a várost. Kérdés vi­szont az, vajon, hogyan fo­gadják a tanácsnál az egy­szerű emberek észrevételeit, közérdekű javaslatait. Hi­szen ez mércéje lehet annak is. hogy milyen a viszony a tanács és a lakosság kö­zött, s fokmérője az embe­rek részvételének az állam- igazgatás és irányítás rész­vételében. Kút, nyelőakna, gyaloghíd Ilyen szempontból nincse­nek kis és nagy ügyek, mert mindegyik mögött ott a fe­dezet: a közérdek. Örven­detes, hogy a Nyíregyházi Városi Tanács különös gonddal kezeli a dolgozók személyesen vagy a tanács­tagi fogadóórákon elhang­zott közérdekű javaslatait, bejelentéseit. Ezeket fi­gyelembe veszi a terveknél is. Az elmúlt tizenkét hőnap­ban összesen 234 közérdekű bejelentés és javaslat érke­zett a tanács szakigazgatási szerveihez, s ez jóval több mint egy esztendővel ez­előtt. A legtöbb közérdekű javaslat az építéssel és köz­lekedéssel kapcsolatos. Líp- niczki József tanácstag fo­gadóóráján kérték a lakosok a Bocskai út bal oldalán lé­vő járda aszfaltozását. A Kálmán utcától az Incédi sorig terjedő szakaszon a tanács ezt el is végeztette. Aranyosi Andrásné bejelen­tésére Borbányán fúrott kút létesül. A Kerék utcai la­kosok javaslatát tolmácsolta Kicska Antalné. így hama­rosan kigyullad a fény ezen az utcán is. Kollár SándorJ Nyíregyháza Sóstói út 31 szám alatti lakos a Ludas Matyi szerkesztőségén ke­resztül kérte a Sóstói út egyes számú villamosmeg­álló visszahelyezését. Ez is megtörtént. A várost szere­tő emberek hívták fel a ta­nács figyelmét a Tóth Ár­lenne szükség. Helyt adtak a kérelemnek. Jeszenszki András tanácstag fogadó­óráján azt panaszolták az emberek, hogy az Üj szőlő utcának a gyalogosforgal­ma akadályoztatva van. Gyaloglódat építettek. Járda, autóbuszváró, új üzletek Közérdekű bejelentés eredménye lesz az is, hogy ez évben már megvalósítást nyerhet a Rákóczi utcai pi­ac tér világításának korsze­rűsítése, a Kisdiófa és a Ki­nizsi utca villamosítása. Fi­gyelembe vette a tanács a lakosok bejelentését a Bocs­kai utca előtti tér parkosí­tásával kapcsolatban. Ez is megvalósul a közeljövőben- így épül a Rózsa utcán jár­da és kap autóbusz-váró­helyiséget a Ságvári telep. Sokszor kis dolognak tű­nő problémákra is felhív­ják az emberek a tanács fi­gyelmét. Itt volt például az utcai sorfák kártevői el­leni védekezés. Igaz, hogy nem feledkezett meg a ta­nács és a permetezést el­végeztette, mégis mutatja ez is, hogy az emberek nem közömbösek. Felelősségérze­tüknek tulajdonítható első­sorban, hogy a Ságvári te­lepen fodrászüzlet nyílt, s hogy a következő évben ci­pőjavító részleg kezdi meg munkáját a Vajda bokorT ban, hogy új fodrászüzle­tet nyitnak a Bocskai ut­cában és varroda létesül Sóstóhegyen. Több közérdekű észrevé­telt jeleztek a város lakói a bölcsődékkel, a köztiszta­sággal, közegészségüggyel és a körzeti orvosok tevékeny­ségével kapcsolatban is. Ezeket alaposan megvizsgál­ta a tanács. Listván And­rásné és sok háziasszony kifogásolta a hússzállítás­nál tapasztalható tisztátlan- ságot. Az egészségügyi osz­tály intézkedett. Bódi István az egyik körzeti orvosra tett panaszt. Megvizsgálták, az Ötvenezer forint végeztek az első orvost elmarasztalták. Ilyen bejelentések alapján szün­tették meg az oktató és ne­velő munkában tapasztalt hibákat a Malom utcai böl­csődében, egyes iskolában. Nem minden javaslat valósulhat meg Helyes, hogy az emberek, a közvélemény ellenőrzi a közérdekű bejelentések megvalósítását és figyelem­mel kísérik azt is, ha késik az intézkedés vagy különbö­ző okokból elmarad. Ezért jelentős, hogy a tanács és szakigazgatási szervei minden észrevételre, javas­latra gyorsan reagáljon. Ne maradjon válasz nélkül egyetlen közügy sem. Szabó Mihály tanácstag a körzet lakói nevében azt kérte, hogy a Bolyai János teret villamosítsák. Erre nincs jelenleg pénzfedezet. Többen javaslatot tettek a város lakói közül arra, hogy az SZTK éjszakai ügyeletét ne egy, hanem két orvos lássa el. Ez azért nem való­sítható meg, mert ahhoz, hogy 2 orvost állítsanak be, a városnak tizenhat orvosi körzettel kellene rendelkez­nie. Ennyi viszont nincs. Igaz, hogy ezek a közérdekű bejelentések nem nyertek megvalósítást, de nagyon lé­nyeges, hogy nem hagyták válasz nélkül. Az emberek tudják az okokat. És ez egy­általán nem mellékes. Tizenkét hónap: 234 köz­érdekű bejelentés. Nem je­lentéktelen. Ebből az év kö­zepéig 130 ügyben érdemle­gesen intézkedtek. Ügy, hogy a javaslatokat megvalósítot­ta a városi tanács. Az év végéig még 33, a lakosságot érintő ügyben intézkednek. Későbbi időben: a közeljö­vőben és az elkövetkeze.ndő évben valósul meg 39. Csu­pán 32 közérdekű bejelentés nem valósulhat meg. Hogy miért, arra a javaslattevők levélben kaptak választ. Farkas Kálmán értékű munkát csoport diákjai ziumnk KISZ-esei 11 napot dolgoztak a Tiszavasvári Ál­lami Gazdaság üzemegysé­gében. A 150 tagú csoport bri­gádjai 30 holdon paprika, 10 holdon paradicsom gyom. lását, 20 holdon paradicsom és uborka kapálását vé­geztek. Leszedtek 150 mázsa zöldbabot, 20 mázsa ubor­kát, valamint 20 mázsa pap­rikát. Az állami gazdaság és a tábor vezetői egyaránt elé­gedettek a fiatalok munká­jával. Az esős időjárás el­lenére is a táborozok vég­zett munkájának értéke csaknem ötvenezer forint. A legjobb teljesítményt az egészségügyi szakiskola hallgatói érték el; a tisz­ta jövedelmük — a tábor 127 forintos átlagával szem­ben — meghaladja a 200 forintot. Ugyancsak kiváló munkát végeztek a deme- cseri és vásárosnaményi gimnazisták. A táborozok egynapi kere­setüket, összesen kétezer fo­rintot felajánlották az ár­vízkárosultak segítésére. A tiszavasvári táborba ma utaztak el a következő turnusban dolgozó KISZ- esek. Hétfőtől a pénzügyi technikum, a nyíregyházi Zrínyi, a nagykállói és az újfehértói gimnázium diák­jai dolgoznak a tiszavasvá­ri építőtáborban. paa es a soltész ivunaiy ut találkozásánál meglévő csa­padékvíz elvezetésére is. Ide az építési és közlekedé­si osztály nyelőaknát épít­tetett. Dr. Szalay Kornélné több lakótársa nevében írt levelet a tanácsnak, hogy Felsőbadur Béke-tagban villanyhálózat-bővítésre partján ballag egy olyan határrészre, ahol aznap még nem jártak. Füttyentés, egy- egy kiáltás. A kocsi meg­áll, a „vendég” blokkot tép le — harminc forint hűsi- re holdanként — és nyeli, nyeli a habzó sört. Napi árusítás: százötven liter sör, harminc—négyven liter hüsi. Mellé cigaretta, cuktorka, meg ami kell. A kompon gyülekeznek a visszatérő ételhordók. Meg­feszül a kötél, kiköt a komp. Az asszonyok szét­szélednek. A borsóföldön hatvan— hetven iskolásgyerek. Meg két női brigád: Fási Jo­lánnal a lányok, Micskei Gyulánéval az asszonyok. Azt mondják, beváltják ter­vüket: megszerzik a szocia­lista címet. Dolgoznak, haj­ladoznak, tépik a borsó­bokrokat, nincs itt idő a brigád szocialista vállalá­sának firtatására. Kombájn ballag a petren- cébe rakott borsó közt. Tíz —tizenkét idős ember — Si­mon Bálint, Végh Endre és társai — villahegyre emeli a kinyűtt btirsót, belehelye­zi a kombájn telhetetlen torkába. Tíz mázsájával fi­zet holdanként a mag. Mégegyszer a komp. Es­A tiszavasvári önkéntes ifjúsági építőtáborban pén­teken befejeződött az első turnus munkája. A tanár­képző főiskola, a felsőfo­kú tanárképző intézet, az egészségügyi szakiskola és a vásárosnaményi, a deme- cseri, a vencsellői gimná­te. Munka után. Szerencsé­re nem találkoznak a csor­dával, így négy-öt forduló­val átjutnak a Szamos Sályi felé eső partjára. Dudás Pál brigádvezető — aki szívből sajnálja, hogy töményét, más szeszeset sem ihat a mája miatt már évek óta — emlékezteti a vízen átke­lő embereket: rövid megbe­szélés a parton. A vezetőség a pártszer­vezettel, tanáccsal korábban számot vetett, már ki is szivárgott az emberek közé: veszteség a gyümölcsösben várható, de sokat behoz a szép kapástermény. Tudják most meg _ igaz, fárad­tak, tikkadtak a napi mun­ka után, de közös érdek —, bogy mit tervezett a veze­tőség a tarlóval, egyebekkel. Érezzék, éppen a munkától megtörtén, hogy van még tennivaló, kiköszörülni a csorbát, ami a gyümölcsös­ben esett a minőségben. Rajtuk áll, egyenesbe hoz­hatják-e dolgaikat, hogy a zárszámadás ne okozzon csalódást. A kaszás, sarlós, gereb- lyés nép, ott a Szamos part­ján, röviden érti a szót. Dolgosak, önmagukkal is igényesek a szamossályi em­berek. Samu András Váltás a megyei építőtáborban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom