Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

Kalózpolitika Johnson elnöknek a „rab nemzetek hete” al­kalmából kiadott üzene­tét kommentálva F. Szejful-Mulükov a kö­vetkezőket írja a pénte­ki Szovjetszkaja Rosszi- jában: — Az a benyomásunk, hogy Johnson elnök és tanácsadói, megrészegül- ve az amerikai katonai erőtől, azt hiszik, hogy erőszak alkalmazásával egyedül dönthetnek a világ valamennyi prob­lémájában. A cikkíró Vietnam, Dominika és Kongó pél­dáján bizonyítja, hogy az amerikai imperializ­mus áttért a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni nyílt támadásra. — Az Egyesült Álla­mok uralkodó körei a zsarnokság elleni meg­mozdulásokban egyértel­műen az amerikai biz­tonság, az amerikai ér­dekek közvetlen veszé­lyeztetését látják — folytatódik a cikk. — Következésképpen nyomban működésbe lép az intervenció me­chanizmusa A szemleíró összefog­lalóban rámutat: ez a politika természetesen lelkesíti a gyarmati rendszer és a fajgyűlö­let híveit, hiszen az Egyesült Államokban erős szövetségest látnak a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni harc­hoz. A szabadságra tö­rekvő népek elleni harc­ra izgató óceántúli „fel­hívások” a népi forra­dalmakkal szembeni fegyveres ellenállás po­litikája ingoványba so­dorja az amerikai stra­tégákat. Fokozódó harcok Vietnamban Cabot Lodge — 7 ay tor személycsere Saigonban Saigon (MTI) Amerikai kalózgépek pén­teken bombatámadást intéz­tek a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területén lévő Dien Bien Phu-i erő­dítmények és az ottani re­pülőtér ellen. A légitámadásban 30 repülőgép vett részt és együttesen mintegy nyolcvan tonna bombát dobott le. Az Independence repülő­gép-anyahajéról felszállt nyolc másik repülőgép Ha­noitól mintegy 140 kilomé­terrel délre Bai Thuong helységben szintén katonai létesítményeket bombázott. A dél-vietnami kormány­csapatok visszafoglalták Dak To járási székhelyt, amely Közép-Vietnam egyik legnagyobb városától Kon- tumtól mintegy negyven ki­lométerrel északra fekszik. A dél-vietnami hazafiak ezt a várost kedden éjjel fog­lalták el, majd később ki­ürítették. A Vieteong egységei csütörtökön este egy újabb város ellen intéz­tek támadást: a Kon- tumtól délre fekvő Due Co ellen. Könnyűfegyverekből több órán át lőtték a várost. Vesz­teségekről nem érkezett je­lentés. Tovább folynak a harcok a közép-vietnami fennsíkon, ahol a vietnami szabadság- harcosok az elmúlt napok­ban alaposan megszorították a dél-vietnami és amerikai egységeket. Dél-Vietnam északi ré­szén a Da Nang-i tá­maszpontnál még tart a legutóbb ideküldött nyolcezer tengerészgya­logos partraszállása. A Saigontól mintegy ötszáz kilométerre fekvő Chulai- ban az amerikai katonáknak nyomban harcba kellett bo­csátkozniuk a Vieteong egy­ségeivel. Mint már közöltük, a Fe­hér Ház csütörtökön beje­lentette, hogy Taylor nagy­követ „személyi okokból” távozik Saigonból, s helyére augusztustól kezdve Cabot Lodge republikánus politikus lép, aki egyidőben már szol­gált ebben a tisztségben. Az újságírók néhány órá­val a hír kipattanása után interjút kértek Saigonban Taylortól, a Massachusetts állambeli Beverlyben pedig Cabot Lodge-tól. Taylor határozottan ál­lította, hogy lemondásá­nak hátterében nem áll­tak politikai okok. Egy tudósító megkérdezte tőle, vajon lemondása ösz- szefüggésben áll-e azzal, hogy a vietnami válság ügyében esetleg bizonyos békekezdeményezések tör­téntek. „Semmiféle politikai javaslatról nincs szó” — vá­laszolt. Cabot Lodge azt mondotta, hogy „rendkívül nagy megtiszteltetésnek ér­zi kinevezését” és „nem kí­méli erejét, hogy kiérdemel­je ezt az elismerést.” Washingtonban ahol sem­leges megfigyelők általában úgy vélekednek, hogy Johnson egy republiká­nus vezető politikus ki­választásával ki akarja fogni a szelet a köztár­saságpárti ellenzék vi­torláiból. Mint ismeretes a demokrata párti kor­mányzat vietnami poli­tikáját jobboldali re­publikánus körökből az utóbbi hetekben igen éles bírálatok érték. Johnson feltehetően arra számít — írja washingtoni megfigyelőkre hivatkozva az AP, hogy megjavíthatja a kétpárti vietnami külpoliti­ka lehetőségeit. Kongresz- szusi vezetők viszont sértő­dötten reagáltak a meglepe­tésszerű döntésre, amit Johnson nem tanácskozott meg senkivel, még Fulb- right-tal, a szenátus külügyi bizottsága elnökével sem. Külpolitikai hírek Pénteken a szovjet fővá­rosban megnyílt a második japán Ipari kiállítás. A megnyitón részt vett Afck- szej Koszigin miniszterel­nök. A KGST szállításügyi állan­dó bizottsága víziközlekedési tagozata Ogyesszában meg­kezdte ülésszakát, amelyen Bulgária, Csehszlováké, Lengyelország, Magyaror­szág, a Német Demokrati­kus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. Menzies ausztráliai minisz­terelnök, miután a vietnami és a délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatban befejezte tárgyalásait Johnson elnök­kel és Rusk külügyminisz­terrel, csütörtökön hazauta­zott Sydneybe. Hivatalos látogatásra pén­teken a mongol fővárosba érkezett Indira Gandhi indiai tájékoztatásügyi mi­niszter. Az Indonéz kormány át­vette a külföldi tulajdonban levő valamennyi ültetvény igazgatását az országban. A kormány közleménye szerint ezeket az ültetvényeket elv­ben nem adják vissza ed­digi tulajdonosaiknak. A koreai—kínai fél eré­lyesen tiltakozott a koreai fegyverszüneti bizottságnál amiatt, hogy amerikai kato­nák június 4-e és július S-a között 23 ízben követtek et provokációs cselekményeket a demarkációs övezetben Egészségi állapotára való tekintettel és a nemzetközi közvélemény nyomására sza­badlábra helyezték Lissza­bonban dr. Julieta Ganda- rát akit a portugál hatóságok azért zártak börtönbe, mert hét angol fontnak megfelelő összeggel támogatott egy Angola függetlenségéért küz­dő szervezetet, s meghívta ebédre e szervezet egyik tagját. A kereszténydemokrata párt kétségbeesett kísérletei ellenére az olasz képviselő­ház és szenátus többsége péntekre virradó éjszaka úgy határozott, hogy Tra- bucchi szenátor, volt pénzügy- miniszter ügyét (Trabucchit a bíróság hivatali hatalom­mal való visszaéléssel és korrupció elősegítésével vá­dolja — szerk.) nyilvános parlamenti vitán tárgyalja, Johnson sajtókonferenciája Washington, (MTI): Johnson elnök váratlanul sajtókonferenciát hívotl össze pénteken délutánra, * ezen elmondotta: a saigoni kormány csapatai és az ame­rikai erők súlyos vesztesé­geket szenvedtek a közel­múltban. Június 15. és jú­lius 3-a között — az elnök adatai szerint — a szabad­ságharcosok 1900 főnyi veszteséget okoztak a saigo­ni rezsim csapatainak ét mintegy 40 amerikai is el­pusztult. „Sem rózsás, sem borús képet nem festhetek a vietnami háborúról” —mon­dotta az elnök —, „megér­tést és türelmet, valamint hazafiságot” követelve az amerikai néptől. Hangsú­lyozta, hogy jelenleg mint­egy 60 ezer amerikai kato­na van Vietnamban,, rövid időn belül a létszám eféri a 75 ezret, s a szükségnek megfelelően tovább növelik a fegyveres erőket, teljesí­tik Westmoreland tábornok­nak minden igényét. Az osztrák külügyminiszter Szófiában Szófia, (MTI): Pénteken este néhányna- pos látogatásra feleségével együtt Szófiába érkezett Bruno Kreisky osztrák kül­ügyminiszter. A vendégeket a bolgár főváros repülőterén Ivan Basgv külügyminisz­ter és több más hivatalos személyiség fogadta. A látogatás programja szerint Kreisky elsősor­ban bolgár kollégájával, Ivan Basev külügyminisz­terrel folytat tárgyalásokat, de találkozik majd Todor Zsivkov miniszterelnökkel is. r Egy hét a világpolitikában „ Telt ház“ a dominikai börtönökben Drámaivá vált a Közös Piac válsága Eddig a különböző dél­vietnami diktátorok sűrűn változó helycseréje világo­san tükrözte az Egyesült Államok kalózpolitikájának tarthatatlanságát. De most már az amerikai nagykö­vetek helycseréje szintén megmutatja: Washington dél-vietnami pozícióit első­sorban a katonai kudarco­kat tetéző politikai bizony­talanság jellemzi. Álszeui szólamok Kényszerű rögtönzésre utal az a legújabb hír te, amely szerint Taylor helyé­re ismét Cabot-Lodge-t ne­vezték ki saigoni nagykö­vetté. A személycserék azonban nem változtatnak a lényegen. Az amerikaiak Dél-Vietnamban már a leg- barbjrabb, valóságos nép­irtó módszerekhez nyúlnak. Vegyibombákat dobnak le és az ún. „tisztogató hadmű­veleteik” során békés fal­vakat tesznek a földdel egyenlővé. Házakat gyújta­nak fel, a lakosságot le­gyilkolják. Katonai helyze­Szint pH fikáit tanács Ebben az iratban nem fordul elő sem szitok, sem átok. Csupán tények sora­koznak fel benne. Komoran, az igaz. Dehát a tények rit­kán udvariasak. Ilyen a szokásuk. Sőt, ilyen a jel­lemük, márpedig a kiala­kult jellemen nehéz változ­tatni. Nem mentesülhet e megállapítás érvénye alól még a Pentagon sein, amely — mint intézmény — köz­ismerten korrekt. Persze, ezt a fogalmat kissé egyéni módon értelmezi, ami szo- Jcás dolga. Egyébként a jel­lem és a szokás között van összefüggés. Ezt pszicholó­gusok állapították meg. Lel­kűk rajta, ha a naív humor- isták félrevezették. Röviden és velősen: Chile kormánya — nehéz kitalálni miért — nehezményezi .a Pentagon egyik elhatározá­sát. Azt, amelyik másfél millió dollár befektetéssel egy különlegesen humanista veretű kutatócsoport felállí­tását rendelte el. Ennek a csoportnak az a feladata — kürtölte világgá a Washing­ton Sunday Star — állapít­sa meg, miféle gazdasági és katonai beavatkozás válhat szükségessé bizonyos orszá­gokban a társadalmi forra­dalmak elhárítására. Bolí­viában és más latin-ameri­kai országok esetében ez a „tanulmányi csoport” már működik, sőt: nem sajnálja a fáradozást Kanada fran­cialakta területét illetően sem. Nos, ha akadna olyan ér­telmetlen ember, aki eme tényekből beavatkozást ol­vasna ki más országok bel- ügyeibe, azt rendre kell utasítani. Nem intervenció ez, csupán a „Camelot” terv végrehajtása. Afféle „baráti segítség” mindama kormá­nyoknak, amelyeket társa­dalmi forradalom fenyeget, de amelyek képtelenek meg­alkotni a saját „Camelot” tervüket. Következésképpen a Pentagont nem gáncs, ha­nem elismerés illeti. Na már most, hála illeti- e meg azokat a „Camelot” terven kívül eső halandókat, akik a terv sikere érdeké­ben hajlandók előhozakodni tippjeikkel? Hálátlan a világ ez bizonyos. De a Pentagon alapkérdése — miként ke­rülhető el egy—egy nyug­talan országban a társadal­mi forradalom — közérde­kű. És a köz érdekében sen­kinek sincs joga hallgatni. E sorok írója sem hallgat. Az alapkérdésre a követke­ző alapfelelettel válaszol: Biztosítsanak emberhez mél­tó életet minden országban, minden embernek — ez a titok nyitja. Igaz, túlságosan szimpli- fikált tanács ez, követke­zésképpen nehéz megérteni. Pusztán a bonyolítás kedvé­ért hadd kössünk csokorba né­hány olyan tényezőt, amely alkalmas arra, hogy befo­lyásolja az egyszerű embe­rek forradalmi hajlamait. Tehát: Az egyszerű emberek általában nem szeretik a munkanélküliséget. Nem szeretik továbbá az alacsony munkabéreket, nem szeretik, ha negyvenéves korukban bezárják orruk előtt a gyárak kapuit és viszolyog- nak a gyarmati, vagy fél­gyarmati elnyomás minden formájától. És nem szeret­nék, ha vietnami, vagy do­minikai mintára vendégül kellene látniuk a derék jen­ki katonákat. Nem szeretik, ha politikai vezetőiket meg­gyilkoltatják, amiként ez Lumumbával történt Kon­góban. Nem szeretik, ha „juntának” nevezett gyilko­ló konzorciumokat ültetnek a nyakukba. Nem akarják, hogy az USA, mint világ­csendőr _ a temetők csend­jével lepje meg őket, El­lenben szeretnének békében és szabadságban élni. Sze­retnék, ha a saját olajukat, ásványkincseiket és mező- gazdasági produktumaikat ők maguk birtokolhatnák, nem pedig az United Fruit típusú népboldogitó cégek. Ezeknek az embereknek — amúgy — semmi kifogásuk nem lenne a Pentagon hu­manista célkitűzéséi ellen. Főleg akkor nem, ha e humanizmus a szabadságjo­gaikat követelő 20 millió amerikai négert boldogíta- ná, vagy azt a 35 millió amerikai nélkülözőt, akinek a Fehér Ház „nagy társa­dalmat" ígért. Vajon, megértik-e ezt c „Camelot” terv fűvesembe- reí? Aligha. Mert ha meg­értenék, ők maguk tennék kérdésessé a saját létüket. Ez viszont — bár nemes csele­kedet lenne — nem illik be semmiféle „Camelot" tervbe. (vigyázó) tűk ugyanakkor állandóan romlik. Mindez világosan cáfolja az álszent szólamokat, mint­ha az amerikai vezetés a tárgyalások irányába kí­vánná terelni az eseménye­ket. Teljesen jogos a Krasznaja Zvezda megálla­pítása: „az agresszorok el­számítják magukat és ak­cióik az általános békére nézve végzetes következ­ményekkel járhatnak. A bé­ketörekvésekről elhangzó kijelentéseiknek pedig az a célja, hogy elcsitítsák a tiltakozások hullámát, megpróbálják igazolni Wa­shington kalandorpolitiká­ját.” Imbcrfo „karrierje“ A másik neuralgikus pontról, Dominikáról szin­tén újabb felháborító hí­rek érkeztek az elmúlt hé­ten. Santo Domingóban zsúfoltak a börtönök és az Imbert-junta vérengzéseiről az Amerikai Államok Szer­vezetének bűnügyi szakér­tője is beszámolt. Többek között kijelentette: „éjszaka állandóan holttestekre buk­kannak a börtönök közelé­ben. Csak egy napon 50 elfogott személyt végeztek ki.” Vessünk ezek után egy pillantást az Imbert-rezsim egy-két vezető pozícióban lévő figurájára. Magát a főnököt, Antonio Imbertot közönséges bűncselekmé­nyekért „karrierje” kezde­tén 12 évi fegyházra ítél­ték. Az alvezér, Elias Wes- sin a harmincas évek kö­zepén belépett az ameri­kaiak által támogatott Tru­jillo diktátor hadseregébe és esyike volt. azoknak a pribékeknek, akiknek a ve­zetésével 1937-ben Domini­kában 30 000 munkáit vé­geztek ki. A sorban a har­madik Ze'ler tábornok, akit még legközelebbi mun­katársai is zsaroló korrupt gazembernek tartanak. Ugv vétjük ezekhez az életrajzi adatokhoz nem kell kom­mentár. Francia bojkott Mozgalmas események zajlottak az elmúlt napok­ban a nyugat-európai front­szakaszon is. A legszembe­tűnőbb a Közös Piac vál­sága, amelyről a nyugati hírmagyarázók is úgy ír­nak, hogy drámai szakasz­ba érkezett. Franciaország kimondta a Közös Piae tel­jes bojkottját, képviselőit visszahívta az egyes szer­vekből. A szakítás közvetlen oka, a mezőgazdasagj prob­lémákra vezethető vissza: Párizs és Bonn nem tudott közös nevezőre jutni, az ún. agrárpénztár kérdésé­ben. De ennél is tovább men­tek. Párizsi mértékadó he­lyen kifejtették: „az Egye­sült Államok Vietnamban és Latin-Amerikában olyan politikát folytat, ami egy­szerűen kikényszeríti Eu­rópát, alakítsa ki saját független és természetesen jobb politikai vonalvezeté­sét.” Világos: a nemzetközi események között meg van az összefüggés. A dél-vietna­mi és dominikai amerikai kalandorpolitika kihatása Brüsszelben is érződött, amikor minden eddiginél jobban megingott az Eu­rópai Közös Piac egyensú­lya. A béke küldötte! Helsinkiben Ma nyílt meg Helsinki­ben a békéért, a nemzeti függetlenségért és a lesze­relésért összehívott világ- kongresszus. A vázolt ese­ményekből kitűnik: a ta­nácskozás gondterhes na­pokban ült össze és a ven­déglátó finn kormány mi­niszterelnöke, Virolainen szavai valóban helytállóak: „Minden nép aggodalom­mal figyeli a nemzetközi feszültség fokozódását. Még soha nem volt olyan szük­ség a béke erőinek moz­gósítására, mint most. A kongresszus legfontosabb feladata felhívni minden vezetőnek a figyelmét a nyugtalanságot kiváltó prob­lémák békés rendezésének szükségességére.” Nem kérdéses, hogy ezek a megállapítások elsősor­ban azoknak a címére szól­nak, akik népirtó módsze­rekkel szeretnék a katonai helyeztet Délkelet-Ázsiában megváltoztatni, szoros íegy- verbarátságba léptek a do­minikai kalandorokkal és változatlanul támogatják ■ nyugatnémet revansizmw* veszélyes törekvéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom