Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

4 külföld k m m & r m Színétét György A Bálasz és a szirén. (Enropco Karikatúrája) BIZT ATÖ — Ne rémüldözzön, álarcos bálbél jött * fSewes űri A. cipó meg a hála A hálaérzés olyan emberi tulajdonság, amelyről meg­számlálhatatlan sok para­doxont faragtak már szel­lemes vígjátékszerzők, ko­mor drámaírók és érzelgő poéták az emberemlékezet kezdete óta, és nyilván jön­nek még sokan, akik szép es okos szavakkal fogják dicsőíteni a finom és érzé­keny lelkületű embert, aki tudja, mi a hála. Magam is sokszor gondol­tam már nehéz pillanatok­ban, hogy milyen hálás tudnék lenni egy jó szóért, vagy bíztató tekintetért — hogy csak a nagy dolgokat említsem — és amikor megkaptam a jó szót, vagy bíztató pillantást, legtöbb­ször nemcsak meghálálni, de még megköszönni is el­felejtettem azt. Az évek múlásával lassanként ben­nem is megérlelődött egy paradoxon: „Az emberekben határtalanul nagy a hála akarata, de rendkívül ke­vés a hála cselekedete!” Hogy ez mennyire így van, ezt akkor ismertem fel tel­jes tragikomikumában, mi­kor meghallgattam egy ba­rátom nyári kalandját. — Két héttel ezelőtt tör­tént — mesélte barátom —, Siófokról hajón átrándul- tam Tihanyba. Egy házas­pár ült mellettem, s velük „napsugaruk”, „szemefé- nyük”, „csillagocskájuk”, egyszóval mindenük, azaz hatéves kislányuk, foglal­kozására nézve gyakorló ördögfióka. A papa nem túlzottan beszédes ember. Igaz, nem is volt sok ideje a beszélgetésre, mert egész úton nevelési problémák foglalkoztatták. „Pimpike, ne taposd le a bácsi cipőjét!... Ne dugd a katicabogarat a kisbaba fü­lébe!. Ne töröld a vajas kezedet a kisasszony szok­nyájába! Ne hajolj ki a korláton! Pimpike!!!...”­Mást sem halottam egész úton, csak Pimpike így!.-., v úgy! De szegény, kopasz apu­ka hiába könyörgött, Pimpi­ke akkor is így, és azért is úgy. Az volt a meggyőződé­se: a papa azért találta ki a hajót, hogy ő kedvére le­taposhassa a bácsi cipőjét és bedughassa a bogarat az alvó baba fülébe. Pimpike tehát betöltötte a hajót bájos hat esztendejé­vel. Én már előbb is sej­tettem, hogy egy Ftvnpiké- nek ez nem lehet elég. Ö a Balatont is be akarta tölteni. Ennek tulajdonítom, hogy két intő atyai szótag között egyszerre ,„zsupsz... átesett a korláton és elme­rült a vízben. ~ A kopasz apának torkán akadt az intő szózat, a mártír mama pedig utánozhatatlan egy­szerűséggel elájult. A kö­vetkező pillanatban felülke­rekedett bennem a jó érzés és mielőtt kitörhetett volna a pánik, ahogy voltam, ru­hástul a vízbe vetettem magam. Megmentettem. Az égé- szét megúsztam néhány kar­colással és a bal cipőm el­vesztésével. Pimpike a ka­landot megúszta pofon nél- kül. A mártír mama utánoz­hatatlan egyszerűséggel egy pillanat alatt magához tért és folytatta útját a büfé és Pimpike megújuló vágyai között, a papa pedig a nya­kamat szorongatta és ke­zemet csókolgatta, közben apai könnyek között mély, örök és határtalan háláról beszélt és a nevemet kér­dezte, címemet tudakolta, bizonyára háiaügyben. Pim­pike fütyült rám. ö leg­alább őszinte volt. Tegnap egy kis belvárosi utcában, egy cipőműhely ajtajából valaki rámkiál­tott. Pimpike kopasz és határtalanul hálás papája. Megragadta a karom, be­rángatott a műhelyébe és közben bugyborékoló hálá­val lihegte: — Jöjjön uram... nem en­gedem el, jöjjön... biztosan szüksége van egy pár saé£ cipőre, hiszen el is vesztet­te az egyiket, jöjjön... vá­lassza ki a legszebbet, leg­finomabbat, ne szégyenítsea meg egy hálás szívű apát™ Mit tehettem? Bementem. Egy perc múiva csodálatos cipőhalom hevert lábam előtt. Arra kényszerített, hogy sorba próbáljam va­lamennyit. Végre az egyik­nél megállapodott. — Igen, ez az... — mond­ta rajongva — ez való ön­nek. Kissé zavarban voltam. Nem tudtam, mit tegyek, majd merő formaságból megkérdeztem: mi az ára ennek a cipőnek? — Mama?! — harsogta a hálás férfiú — mit írtunk erre a cipőre? — De vá­laszt sem várva, már mond­ta is. — Hatszáz forint! — Hm... izé, ez nekem nagyon sok. Én kész cipőt szoktam — hebegtem — kétszázért, kétszázhúszért. Nevetett. Gőgösen és meg­vetően. — Kétszáz egy ilyen pél­dátlan cipőért? Ne tegye magát nevetségessé. De lás­sa, én hálás akarok lenni,., legyen háromszáz! Szabadulni akartam ettől a hálás szívű embertől. — Sajnálom! Kétszázhúsz forint az egész vagyonom e pillanatban — jelentettem ki határozottan. — Kétszázhúsz forint? — sziszegte gyűlölettel. — Mit képzel, hiszen nekem ma­gamnak kétszáznegyvenbe van! Nem vettem meg a Ci­pót, természetesen. Mikor elmentem, nem köszönt vissza. Ilyan vevőnek nem is szoktak visszaköszönni, még akkor sem, ha mély, örök és határtalan hálát érzünk iránta. Egy ilyen vevőnek, a#! még a belvárosban is alku­szik? Az ilyen vevő olyan há­látlan, hogy meg hálát sem érdemel. KERESZTRE JTVEISIV «alják. .64. Óvodai dajka. 67. Román tánc. (+’). 69. Község a kisvárdai járás­ban. 70. Félig kilopakodik! 71. A bánat. 72. Vissza: szeszes ital. 73. Személyes névmás. 74. Futballtrófea rövidített neve. 75. Folyó a Szu-ban. JG. Kettőzve Zola regény címe. A megfejtéseket legké­sőbb július 12-ig kell be­küldeni. CSAK LEVELEZŐLA­PON BEKÜLDÖTT MEG­FEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Június 20-ai számunkban megjelent keresztrejtvény megfejtése: Megfejtést Szervusz hát iskola, iskola udvara* könyv, lecke, pad — visszajön ősszel új szeretettel a siserehad! Vakáció előtt.. Nyertesek: Lengyel Ar­padné, Márkus József, Ne- deczky István, Plank Ta­más és Szilassy Gézáné nyíregyházi, Bélteky Sándor csengeri, Ágoston Gyuláné dombrádi, Leskó Tamás le- veleki, Kovács Tibor máté­szalkai és Angyal Bertalan­ná nyírbátori kedves rejt- vényfejtöink. A nyereménykónyveket postán elküldtük. — Telt ház! fSorogeo karikatúrája) á- Nem értem, hogy jutott esz edbe éppen mögt halakkai játsz ani? gazdasági munkát végez.-^3 _ S. 18. Becézett férfinév. 22. Vörös-tengeri kikötőy-24r£gi- test névelővel. 25. Romulus és Rémus anyja (Silvia). 27. Idősebb, még munkára nem fogott borjú. 29. Házi­állat. 31. Ver. 32. B, 33. Mór szélei. jÍ5.__Szénde., Jftégj római penzegységek tizen- ketted része. 40. Angol rá­dió és televízió állomás. 41 Tartó. 4(1 Idős 48. Fejefiek előresze. ,4iL-—2450 római - szammal._JU—Maró folyadék névelővel. 53. HG S4 Ari j55™44szes, értelmes. JüL-AÍ. ^68:—Közlekedésre alkalmas hely.^JjíL-Község Borsodban. 61. Kalapkészítésre hasz­1845. julius 4-én — 120 évvel ezelőtt — született Szinnyei Merse Pál, a kor­szak méltán festőlangelme- nek nevezett magyar mű­vésze. Ez alkalommal négy mű­ve szerepel rejtvényünkben, valamint életének két moz­zanatával kapcsolatos mo­mentum. Beküldendő sorok: rízsz. 1, 30, 00, 77, függ. 16, 20. Vízszintes: 14^-"Orosz női név. ,_J8r l5em fiatalos. 17. _ Éveinek száma. JS,—Let." 21. Azonos magánhangzók. 23. Helyha­tározórag. 24 ............ Force. Német tojás. 27. Szemé­lyes névmás. 28. Lúd be­tűi keverve. 30. Itt mutat­ta be először mérsékelt si­kerrel Majális c. képét. 33^ Munkavállalói igazolólap, rövidítése. ^Jtfe-'Nemes gáz. 36. Torony angolul foneti­kusan. JJ^Hamweder. 38. Személyes névmás. 39. Ke­reskedelmi szakkifejezés. 41^ TN. 42. Hiányos test­rész. 43. Minden emberben van. ^4L"Anyadiszno. „45, Az egyik nem. .ÜL-'SB római számmal>-5<L-Alanyi kérdő­szó. 51. Felkiáltó szó. — Bundafajta. 54,.. íz, zamat. Ékes előcsarnok, díszte­rem. 59. Igekötő. 60. E mes­ter bátor, kiválásából merí­tett saját munkássága kö­vetkező lépéseihez. (KÍ! Zu­hany. 63. FG- -^őáL-dDllenté- tes kötőszó. 65. „Vegyes” adó. 66. Bosszankodást ki­fejező szó. 68. _GN. .ß9. . Cso­mag, 71. A szerelem istene. 73. „készült ........” a gyár­ország nevével kiegészít­ve az illető áru származá­sát jelöli. 75. Weber-opera címe. Függőleges:-Ji. ..NT. 3. Tibeti háziállat. Vissza: olaszországi vá­ros. 5. Felvidéki folyó. 6. YRA. 7^JEA. 8. M — az ŐT ső elemi ben. iL- Vércsator­nája. (+’). IŐ. Állomás Bu­dapest előtt' ....föld. Torok- es Görögország part­jait mosó tenger. 12. Mezó­■» Ez az első eset, hogy ilyen szívélyesen fogadnak, ha. ki­adó szob át keresek. TELT VÍZ ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom