Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

Esőméit \fck sótokban A Calcutta központjától mintegy húsz kilométerre lévő Barrackpore állomá­son a rendőrség pénteken tüzet nyitott a tüntető tö­megre, amely kövekkel do­bálj meg és megpróbált fel­tartóztatni egy vonatot. Két tüntető és 12 rendőr megsebesült. Az angol alsóház leg­újabb bizalmatlansági vitá­ja a munkáspárti kormány váratlan nagyarányú győ­zelmével végződött: a ház 306 szavazattal 285 ellené­ben elutasította a konzer­vatívok bizalmatlansági ja­vaslatát. A 21 szavazatnyi többség úgy alakult ki. hogy a kormányra szavazott ez­úttal a liberális párt is. Pénteken délelőtt Brioni- ban folytatták a jugoszláv— indiai tárgyalásokat, ame- ivek két nappal ezelőtt kez­dődtek Belgrádban. Tito el­nök és Sasztri miniszterel­nök eszmecserét folytatott időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Az angol kereskedelem­ügyi minisztérium jelentése szerint az ország külkeres­kedelmi deficitje az év első felében átlagban havi 26 000 000 font sterling volt, vagyis körülbelül a fele az 1964. év havi átlagának. Négynapos ülésezés után pénteken véget ért az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért küzdő 11. tokiói világkongresszus. A záróülé­sen elfogadott határozatban a részvevők támogatták a vietnami nép harcát és követelték az amerikai csa­patok kivonását Vietnamból. Csou En-la j mi niszterel- nök és Csen Ji külügymi­niszter Sanghajban banket­tet adott Ne Win tábornok, a burmai forradalmi tanács elnöke, hadügyminiszter tiszteletére. Az Indiai Kommunista Párt pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben teljes támogatásáról biztosítja a calcuttaiak harcát az angol villamostársaság önkényes intézkedése ellen. Legfrissebb jelentések s z e- rint a városban az utóbbi öt nap alatt összesen több mint ötszáz embert tartóz­tattak le. A rendőrség en­gedélyt kapott, hogy fegy­verét használja a tüntetések és zavargások letörésére. Spanyolország abban a helyzetben van, hogy rövi­desen saját atombombát állíthat elő — jelentette kj Madridban a „Junta de energia nuclear” az atomero bizottság szóvivője. Ez a lehetőség azon alapszik, hogy Spanyolországnak van a leggazdagabb uránium­készlete Európában. Spa­nyolország azonban pen^~ ügyi okokból nem épít atombomba-gyártáshoz szük­séges urániumdúsító beren­dezést. E tekintetben Mad­rid inkább más európai ál­lamokkal működik szorosan közre — nevezetesen Nyu­gat-Németországgal. Letartóztatásai: Venezuelában A UPI hírügynökség je­lentése szérint a venezuelai kormány elrendelte „a kommunista párt és a bal­oldali politikai szervezetek! aktív tagjainak letartóztató- j sát”. Csütörtökön máris [ őrizetbe vettek több mint 50 személyt — közölték hiva­talosan Caracasban. A tu­dósítás arról is beszámol, hogy az intézkedés elsősor­ban a Nemzeti Felszabadí­tás! Front (FALN) tagjaira | vonatkozik. Az amerikai hírügynökség úgy értesült, hogy a kior­mány döntését az ország­ban egyre inkább megélén­külő partizántevékenység megfékezése céljából hozta. Amint a TASZSZ jelenti, fegyveres csoportok dina- mittal levegőbe röpítették a Texas Petroleum Com­pany amerikai vállalat két olajvezetékét Anzoátegni államban, Guanta és Barce­lona városa közelében. New York-í fiatalok tüntetése, japán tiltakozás A közvélemény a vietnami háború kiterjesztése ellen Az amerikaiak „inkább rezignációval, mint lelkese­déssel” fogadták Johnson elnök bejelentését a vietna­mi beavatkozás kiszélesíté­séről — jelenti a New York Times. A lap szerint a közvélemény egyetért az­zal, hogy „ki kell állni a szabadság mellett”, viszont „bizonyos megütközéssel fo­gadja azt, hogy ennek leg­jobb útja: harcolni Viet­namban”. Egy amerikai közvéle­ménykutató intézet sze­rint Johnson bejelenté­sét kedvezően fogadta a lakosság egy órával a beszéd után -- később azonban már másként nyilatkoztak az embe­rek, it Az elnöki döntést támogató személyek aránya hat órá­val később 54 százalékról 46 százalékra csökkent, míg azok száma, akik „nem tudom”-mal válaszoltak az intézet telefonkörkérdésére, - 22 százalékról 43 százalékra nőtt. New Yorkban 400 ifjú tüntetett az egyik sorozó hí­va tál előtt a Vietnam elleni háborúban való részvétel el­len. A tüntetők a hivatal előtt elégettek öt behívó cé­dulát. Az épület ablakaiból több újonc kiáltott a tünte­tőknek: „elkéstek, minket már besoroztak!” Maga az elnök mindent megtesz a kétkedők meg­győzésére; fogadta az ame­rikai kormányzók minnea- polisi értekezletének rész­vevőit és hosszasan magya­rázta nekik vietnami poli­tikáját. A megbeszélés után * V Romney és Hatfield kor­mányzók, akik korábban nem szavazták meg a John- son-bejeientést támogató ha­tározatot, kedvezőbben nyi­latkoztak az elnöki döntés­ről. Az elnök még amerikai női lapok tudósítóit is magához hívta és kije­lentette nekik, hogy a vietnami válságban, úgymond „erőt merített” azokból a hazafias le­velekből, amelyeket ,a Vietnamban szolgáló férfiak szülei és felesé­gei írtak neki. Á New York Times pén­teki vezércikke azt fejtegeti, hogy az elnöki beszéd után ismét kirajzolódik egy vi­lágos alap a tárgyalásokra: az 1954-es genfi egyezmény — csak az a probléma, ho­gyan lehet megkezdeni a tárgyalásokat. A New York Herald Tribune követeli, hogy az Külpolitikai széljegyzet: Játék a elnök tájékoztassa őszintéb­ben Amerikát a vietnami helyzetről. Az AP amerikai hírügy- j nökség jelentése szerint amerikai katonai körökben elégedetlenek a Johnson ál­tal Vietnamba küldött erő­sítés méreteivel. A Penta­gon, korábbi kéréseinek megfelelően, a Dél-Vietnam- ban harcoló amerikai erők létszámát 150—200 ezerre szeretné növelni. Hanoiból jelenti a VNA hírügynökség, hogy július 13-én a dél-vietnami szabad­ságharcosok teljesen megsemmisítettek a dél­vietnami kormánycsapa­tok egyik zászlóalját. A népi erők megöltek 138 ellenséges katonát, fogságba ejtettek 30-at, 150 puskát és három aknavetőt zsákmá- nvoltak. Az év eleje óta a dél-vietnami szabadsághar­cosok 25 ellenséges zászló­aljat vertek szét. A görög képviselők Novasz kormánya ellen Athén (Reuter, AP) A centrum unió 143 kép­viselője állást foglalt Atha- nassziadesz-Novasz hivatal­nokkormánya ellen, és be­jelentette, hogy a parla­mentben megvonja bizalmát a kijelölt miniszterelnöktől. A képviselők állásfoglalása kormánykörökben nagy iz­galmat keltett. A fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy több mi­Az FKP a Közös Piac válságáról Párizs, (MTI): Az FKP Politikai Bizott­sága nyilatkozatban foglalt állást a Közös Piac válsá­gához. A brüsszeli tárgya­lások kudarcával — szögezi le a nyilatkozat — kiélező­dött. új fázisba lépett a Közös Piac válsága. A nyu­gat-európai monopóliumok által uralt Közös Piac ádáz harc színhelyévé vált. A harc a piacok meghódítá­sáért, az egyre nagyobb nyereségekért, a gazdasági és politikai hegemóniáért folyik. A Közös Piac ki­élezte a hat érdekelt or­szág közötti ellentéteket. A verseny az erősebb, kor­szerűbben felszerelt mono­póliumoknak kedvez, első­sorban a nyugatnémeteknek, amelyek fokozzák politikai- és atomköveteléseiket. Ugyanakkor a szociális el­lentmondások is súlyosbod­nak. Bebizonyosodik, hogy a munkásosztály, a paraszt­ság és a nem monopolista társadalmi rétegek semmi jót sem várhatnak a trösz­tök Európájától. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata ezután szembe­fordul azokkal, akik integ- j rációs törekvéseikkel, nem- i zetek feletti intézmények j létrehozásával teljesen ki akarják vonni a Közös Piacot a népek ellenőrzése alól. niszter már le is köszönt tárcájáról. Athanassziadesz- Novasz miniszterelnök azért jónak látta, hogy cáfolatot adjon ki. A kormányfői tisztségé­ből elmozdított Papandreu báboknak és árulóknak ne­vezte Novasz kormányának tagjait és bejelentette, hogy híveivel együtt boj kottáim fogja a parlamenti vitát, csupán a bizalmi szavazá­son vesz részt. „Nem veszünk részt a parlamenti paródián, ahol Novasz kormányfőnek sze­retne látszani... csak a szavazáson veszünk részt, hogy eltöröljük őt és híveit a föld színéről — mondotta. A világközvélemény ag­godalommal értesült az amerikai katonai beavatko­zás fokozásáról Vietnam­ban. U Thant ENSZ-főtitkár Johnson elnök ho/zá inté­zett levelére válaszolva han­goztatta; hogy „összehangolt erőfeszítéseket kellene ten­ni, hogy minél hamarabb véget vessünk a további katonai te-vékenységnek” Vietnamban. U Thant han­goztatta, hogy kész min­den rendelkezésére álló esz­közzel elősegíteni a vietna­mi kérdés tárgyalásos ren­dezését. Az ENSZ-főtitkár csütörtökön az újságírók kérdésére válaszolva meg­lehetősen lakonikusan nyi­latkozott altról, vajon John­son újabb kijelentései tár­gyalási készségéről növel- hetik-e a megegyezés lehe­tőségeit. „Lehetséges” — mondotta U Thant. Wilson angol miniszter- elnök csütörtökön az angol televízióban kijelentette, mélységesen sajnálja az amerikai csapatok vietnami létszámának növelését. A televízió munkatársa meg­kérdezte, véleménye szerint Johnson helyesen cseleke­dett-e, amikor 50 ezer fő­vel növelte Vietnamban az amerikai haderőt? Wilson a következő óvatos mon­dattal válaszolt: „úgy gon­dolom, hogy az ő nézőpont­jából és az átala kitűzött célok szempontjából ez el­kerülhetetlen volt: én mély­ségesen sajnálom”. Wilson ezután megismételte azt a véleményét, hogy Vietnam­ban senki sem győzhet. Johnson nyilatkozatát is­mertetve az Üj-Kína hír- ügynökség rámutat, „ hogy az elnöki döntés „újabb súlyos lépés a vietnami ag­resszió kiszélesítésére”. Az elnöknek' tárgyalási készsé­gét hangoztató szavairól szólva a hírügynökség meg­állapítja: „Johnson olaj­ágat lengetett, hogy elterel­SzoTjet—guineai tárgya 9 ások Moszkva (TASZSZ). A moszkvai Kremlben Seku Touré, a Guineái De­mokrata Párt főtitkára, köztársasági elnök tárgyalt Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottsá­ga első titkárával, Alekszej Kosziginnal, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökével és Anasztasz Mikojánnal, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnöksége elnökével. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalásokon a felek véle­ményt cseréltek a nemzet­közi feszültség enyhítésére, a béke szilárdítására, az imperializmus és a gyarma­tosítás elleni harcra, a nem­zeti felszabadító mozgalom támogatására, valamint az afrikai népek egységének szilárdítására vonatkozó kérdésekben. Megvizsgálták a szovjet—guineai kapcso­latok további fejlesztésé­nek kérdéseit, beleértve a két ország gazdasági, kul­turális és más irányú együttműködését. je a közvélemény figyelmét a nagyobb háború felé tar­tó őrült rohanástól”. Az Unitá, az Olasz Kom­munista Párt lapja meg­állapítja: „minél közelebb kerül az amerikai politika a kudarchoz, annál veszé­lyesebb. Johnson fenyegető, de aggodalmas beszédével a vietnami válság a drá­ma és a kockázat eddig so­ha nem tapasztalt fokát ér­te el. Az Egyesült Álla­mok olyan zsákutcába ju­tott, amelyből csak ko­moly politikai ár ellené­ben juthat ki és senki sem tudja, mikor lesz hajlandó Amerika fizetni”. A VNA észak-vietnami hírügynökség az amerikai döntést kommentálva rá­mutat, hogy az bizonyítja az agresszorok mind na­gyobb zavarát. Az amerikai csapatok, amelyeket akkor küldenek Vietnamba, ami­kor a dél-vietnami hadse­reg a teljes szétzüllés álla­potába jutott, a tüzbe re­pülő pillangókhoz hasonlíta­nak, — mutat rá a hírügy­nökség kommentárja. A VNA hírügynökség is­merteti azt az interjút is, amelyet Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársasági elnök adott a kubai újságíróknak. „John­son elnök szavai a béke­tárgyalásokról senkit sem csapnak be, mivel szavai nem fedik tetteit. Míg nagy csindarattát csap a béke­tárgyalásokról, minden esz­közzel fokozza az agresszív háborút Dél-Vietnamban és kiterjeszti a romboló bom­bázásokat Észak-Vietnam- ban”. Ho Si Minh hangoz­tatta, hogy az amerikai be­avatkozás ellenére Dél- Vietnam fel fog szabadul­ni és egy napon megvaló­sul majd Vietnam egysége. Az amerikai imperialisták­ra „elsősorban a 30 millió vietnami szoros egysége és határozott harcra” mért ve­reséget — mutatott rá a VDK elnöke. „A testvéri szocialista országoknak és a világ békeszerető népei­nek támogatása, beleértve az Egyesült Államok haladó embereinek támogatását is, tovább növelte népünk anyagi és erkölcsi erejét és eltökéltségét, hogy veresé­get mér az amerikai ag- resszorokra” — mondotta Ho Si Minh. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja, az amerikai döntést kommen­tálva pénteki számában rá­mutat: „A háború sem­miféle kiterjesztése nem törheti meg a vietnami né­pet, amely igazságos ügyért harcol. Ausztriai noteszlapok Magyar nyelvű prospekfus a szállodában V Azt a bizonyos „sógorsá- got” úgy öt esztendővel ez­előtt nemigen vállalták a Lajta túlsó párjain. Jól em­lékszem azokra az időkre, minden eszendőben átutaz­tam Ausztrián. Bécsen, s a fővárosban sehol sem akadt volna jelzőtábla, amely Bu­dapest felé mutatta volna az utat. Ma már van. A“ Schwar­zenberg téren iá másutt is. És a könyvesboltok kiraka­tában magyar kiadású, né­met nyelvű magyar autó­térképek is, meg Budapes­tet, a Balatont ismertető könyvek. Egy plakát. a győri színház bécsi vendégjátékát hirdeti. A társasutazásokra hívogató reklámokban elő­kelő helyen áll a „pusztára, s a Balatonra” már nem (Plattensee!) tervezett szám­talan utazás. A Neues Öster­reich a Szegedi Szabadtéri Játékok előkészületéről ír és megállapítja, hogy Sze­ged „magyar Salzburggá válik a maga ünnepi játé­kaival.” Az alsó-ausztriai idegen­forgalmi központ vezetője tárt karokkal fogad és csil­logó szemmel beszél új, nagy, közös, magyar—oszt­rák idegenforgalmi tervek­ről. A Ballhausplatzon, a miniszterelnökség azaz a kan­cellária palotájában szíves, készséges hangulatban hang­zanak el ígéretes mondatok a két szomszédország kap­csolatainak fejlődéséről. A szállodában meglepetés vár. A pulton a prospektu­sok halmazában egy külön csomó: magyar nyelvű is­mertető a bécsi tudnivalók­ról, arról például, hogy va­sárnap hiábavaló autóbusz­ra várni, mert a munkaszü­neti napon szünetel az autó­buszforgalom is .. . De a mú­zeumok nyitvatartási idejétől a borravalóval kapcsolatos helyi szokásokig sok minden benne van. öt éve? Majd- hogy ki nem néztek a szál­lodából, s most itt a magyar nyelvű prospektus . . . Persze nemcsak Becs jött közelebb Budapesthez, Buda­pesttől sincs már olyan messze Bécs, mint korábban. Az osztrák főváros utcain itt is, ott is magyar szót hallani: magyar turisták. Arról lehet őket megismer­ni, hogy kezükben, vállukon az orkánkabát. (Bécsi polgár ron sohasem látni, rég el­múlt a divatja) Pironkod­nunk is kell: elsősorban a Kärntnerstrasse, a Graben s a Mariahilferstrasse üzle­teiben, áruházaiban vagy a kirakataik előtt találkozni magyarokkal. A múzeumok­ba, a képtárakba, a műem­lékek környékére már ke­vesebben jutnak el. A Hof­burg kincseinél egyeseknek úgy látszik, többet jelente­nek azok a kétes értékű kin­csek, amelyeket a „magya­roknak nagy árengedmény” feliratú boltokban talá’ni? (Egy mellékutcai kis üzlet ezzel a cégtáblával hivalko­dik, persze magyar nyelven: „Kis Corvin Áruház.”) Pedig nem csupán a ki­rakatokat kell és érdemes végignézni, van látnivaló másutt is bőven. A megfi­gyelés mozaikjaiból össze­rakható egy hitelesebb kép, mint amely a kirakatok óri­ási üvegtáblái mögül rajzo­lódik ki... A politikai események szele is megcsaphatja a túristát, tépett plakátokból éppúgy, mint egy Gasthof abrosztalan asztal ánál egy korsó sör melletti politizálás­ból, vagy éppen autók jel­vényeiből kiszűrhető a mai osztrák valóság sok apró részlete, a részekből követ­keztetni lehet az egészre. Autókat is mondtam? Igen Az „EU” jelzés nem egy gépkocsin ai-ról árulkodik hogy az autó tulajdonosa híve annak az európai gon­dolatnak, amely Ausztriát a Közös Piacon át a nyugat­német hegemónia bűvkörébe sodorná. A fogadóban pedig Himmelbauer úr. (milyen kedvesen furcsa név: Meny- nyei-parasztnak fordíthat­nám. . .) kacsintva mondja: Volt a Német Birodalomhoz tartozásnak előnye is. Salz­burgban a nyugatnémet vál­lalkozók szövetsége rendez kongresszust, a részvevők Nyugat-Németország minden városából Ausztriába jönnek ülésezni. És a Mondsee part­ján a templom előtt plakát: dr. Habsburg Ottó a határ túlsó oldalán, a bajor Bad Reichenhallban előadást fog tartani arról, hogy az „egye­sült Európa lehet csak az utolsó mentsvár ...” A házfalakon szakadt pla­kátok, napszítta fényképek emlékeztetnek a tavasz vé­gén volt nagy belpolitikai versengésre a köztársasági elnökválasztásra, amelyből csak csekély többséggel ke­rült ki a szociáldemokrata jelölt, az egykori nyomdász, Bécs polgármestere, Franz Jonas. (Rajta kívül nyom­dász volt még Anton Proksch, a szociális ügyek minisztere és Ottó Probst, a közlekedésügyi miniszter. Jonas-szal együtt olt voltak a bécsi Zsófia-teremben a nyomdászszakszervezet mi­napi kongresszusán.) De Jonas ellenfele, a nép­párti dr. Gorbach mögött felsorakoztak a régi nácik és az osztrák újfasiszták is. Az elnökválasztási küzde­lem csak méginkább aktivi­zálta a szélsőjobboldalt amely számra nem is, de hangra nagy. (Hogy mégsem csak ordítozni tudnak, azt a Kirchweger-gyilkosság bi­zonyította. Az idős osztrák antifasisztát — egyébként az Osztrák—Magyar Egyesület egyik vezetőségi tagja volt — utcai tüntetésen agyon­verték Hitler kései osztrák hívei . . .) Nem felhőtlen az osztrák politikai égbolt. A semleges­ségen alapuló külpolitikát az ország belső életében a szükséges demokratikus fe - lődést a nyugatnémetek „gazdasági anschluss” törek­véseitől a Habsburg-problé- mán át a nácik mozgolódó sáig nem egy aggasztó jt lenség árnyékolja be. Pálfy Józsri (Következik: Lakóház lffW bői.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom