Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
MEGJEGYZÉS: Egy méter Két halálos és egy súlyos baleset történt az elmúlt fél évben Vaján, mindegyik a Lachner utcában. 1958-ban építette az utat a KPM. Az út jó, forgalmas, azonban nem építettek hozzá járdát. Naponta sok kocsi megy át ezen az úton, ezért történtek a balesetek. A községi tanács ez év június elsejével elkezdte a. járda építését. Az 1200 mé- tér hosszú szakasz első részét három hét alatt befejezték. Ekkor különös problémába ütköztek a tanácsi vezetők. A lakók tiltakoztak. Az építéshez mintegy nyolc- tíz ház kertjéből 50—60 centit el kellett venni. Ezeket a telkeket már a KPM is kisajátította 1957-ben, de mivel járda nem épült felfüggesztették. Most, hogy aktuálissá vált az építés, néhány lakó elhatározta nem engedi, hogy kertjéből elvegyenek. A község vezetői megpróbáltak hatni. Az aka- dékoskodókkal beszéltek, megmagyarázták; ez mindenki érdeke. Legfeljebb egy métert kellene átadniuk a községnek kertjükből. Ketten már kezdtek beleegyezni. A harmadik azonban nem hajlandó semmiképp sem egyezkedni. A legkényelmesebb megoldás az lenne, ha most újból, hatályra emelnék a kisajátítást. A község vezetői azonban nem hívei ennek a megoldásnak. Az ellenkező emberek nem gondolnak arra, hogy épp az ő utcájukban halt meg két ember a járda hiánya miatt? Schiffer Ferenc Válasz az » „Es mégsincs felelőssége senkinek“ című cikkünkre légvihar Hyirgelse lelett A Kelet-Magyarország július 14-i számában „És mégsincs felelőssége senkinek” c. alatt leközölt cikkre vonatkozó válaszomat az alábbiakban adom meg: A Nyíregyházi Építőipari Ktsz-ben a Népi Ellenőrzési Bizottság és a sajtó is a mi vizsgálatunk alapján tárgyalta a szövetkezet helyzetét, az ott lévő hiányosságokat. Egyetértünk azzal, hogy a szövetkezetnél az anyagutalványozás, illetve az anyagok bizonylati rendszere, valamint az anyag útjának követése nem megfelelő, nem a rendeletnek megfelelően végzik, azonban semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a szövetkezetnél az anyaggal visszaélés történt volna. Utasításunk alapján a szövetkezet mindenre kiterjedő leltározást végez, melynek a felülvizsgálata folyik: amennyiben leltárhiányt állapítunk meg, a megfelelő intézkedéseket megtesszük. A KISZÖV az elmúlt évben a revizori vizsgálat alapján a szövetkezet felé intézkedési tervet adott ki, melyet a szövetkezet visszaigazolt. Ezt követte a szövetkezet vezetőségének több ülése, ahol a KISZÖV képviselői is részt vettek, majd a KISZÖV vezetősége és osztályvezetői értekezlete foglalkozott a szövetkezet helyzetével és tett intézkedést, amelynek következté- ben a szövetkezet 1964. I. féléves 500/m forintos veszteségét megszüntette, tervét teljesítette és gazdaságosan is működött. A fentiek következtében az 1965. I. fél évben — bár van a terv teljesítésében lemaradása a szövetkezetnek — gazdaságossága megfelelő, 600/m forint nyeresége van a megtett intézkedések következtében. Meg kell említenünk, hogy a szövetkezet volt műszaki vezetőjét, aki felelős volt az anyaggazdálkodás rendjének kidolgozásáért, a szövetkezet vezetőségének javaslatára a szövetkezettől elbocsátottuk. Egyébként a mostani NEB vizsgálata, valamint a féléves leltár felvétele után azonnal tételes vizsgálatot rendeltem el a szövetkezetnél, melyet revizoraink már megkezdték és a revizori vizsgálat befejezése után fogunk intézkedni a még fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében. Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke Kelt 1486-ban Kisváráéra küldték a legrégibb magyar levelet A posta sok tízmillió levelet, levelezőlapot, csomagot és táviratot jutatt el a címzetthez. A levél lehet ajánlott, expressz, tér- tivevényes, értéknyüvánítá- sos, érkezhet földön, de légi úton is. Mindez a világ legtermészetesebb dolga, csak akkor jut eszünkbe töprengeni felette, ha egyik-másik küldemény — mondjuk: pénz — késik, vagy ami ritkán fordul elő, egy levél nem jut el rendeltetési helyére. „Fejetekkel feleltek“ Nem kell túlságosan messze visszatekinteni a múltba annak megállapítására, hogy nem mindig volt így. Nagyapáink gyermekkorában a megyei lap rendszeresen közölte a postakocsik menetrendjét, még- egyszer ennyi ideje pedig teljesen ötletszerű, alkalmi volt a hírtovábbítás. Keveseknek is jutott eszébe, hogy tollat, kalamárist vegyenek elő és levelet írjanak, hiszen nagyon kevesen ismerték a betűvetés mesterséget így aztán a magyar múlt értékes emléke minden megmaradt írás a letűnt, századokból, akár anyanyelvűnkön, akár latinul íródott. Latin a tbrté- nettudósoknak kincset érő 3i oklevelek nyelve, így levelezett az előkelők .többsége és latinul jelent meg az első magyar újság, II. Rákóczi Ferenc Mercuris veridicusa is. A XVII. századból zamatos magyarsá- gú levelek maradtak fenn a török basák Íródeákjainak tollából, ezek tartalmazzák a legkifejezőbb fenyegetéseket, ilyeneket, hogy: „Fejetekkel feleltek érte”, .ebeknek vettetlek", „vár read az karó” — mármint azzal a céllal, hogy alkalomadtán belehúzzák a címzettet. „Allada adhyadfya“ A legrégibb ismert magyar nyelvű levelet Mátyás király korában írták és Kisvárdára küldték a nagyhatalmú Várdai Miklós főispánnak. Címzése még latin: „Magnifico diomino Ni- colae de Kysvarda Fratri nostro carissimo”. Nem túlságosan hosszú szövege, mai helyesírásunk szerint így olvasandó: „Én jó uram, tudja meg tekegyelmed, hogy amit Bé- gányitól vajda uramnak a dologról üzentél, tudd meg bizonnyal, hogy azt. neki mind szórul-szóra elbeszélte. Én is beszéltem vele, igen fogadta, hogy örömest törekedik benne. Minden jó végre azért tudd meg bizonnyal, hogy itt Visegrá- don szólunk király őfelségének. Azért a leveleket, amelyekről beszéltünk minél hamarabb felküldheted, annál hamarabb küldjed. Aladár atyádfia.” Nagyonis tanácsos a mai helyesírás szerinti „fordítás”, mert a Mátyás-korabeli napjainkban nem éppen a legolvasmányosabb. Az a rész például, hogy „itt Visegrádon szólunk király őfelségének”, akkoriban így íródott: „Iththen vysegradon Zolunk kyral- nak Ew felseekeenek.” Váradi Aladár pedig, a címzettnek öccse. így irta alá nevét: „Allada athyad- fya”. Per és — protekció A Várdaiak nemzetisége híres familia volt, így a történészek a levélben mondottaknak aránylag köny- nyen utánajárhattak. Várdai Miklós birtokainak kormányzóját, Begányi Mihályt küldte Visegrádra, hogy a királyi udvarban időző ecsedi Báthory Istvánnal, az erdélyi vajdával szót értsen. A vajdával atyafiségban voltak, a szóértésre pedig azért volt szükség, mert a két Várdai testvér a Tőttős hagyaték ügyében ekkor egy másik rokonával, Várdai Jánossal pereskedett. A legrégibb fennmaradt magyar nyelvű levél tehát, mai kifejezéssel élve, egyszerűen protekciót kér. Keltezése hiányzik, mégis majdnem teljes biztonsággal meg lehet állapítani, hogy mikor íródott. Mátyás király életében utoljára 1490 január 17-én volt Visegrádon, de csak rövid ideig. Ezt megelőzően az 1486-os év első negyedét töltötte itt. Várdai Aladár ekkor küldhette levelét bátyjának. Természetesen nem postával, hanem — gazdag főúr lévén — lovasfutárral. O. L Elverte a jég a határt. A nyírgelsel emberek így mondták el ezt a tragikus eseményt egymás szavába vágva: — Július 16-án úgy estefelé láttam én az égről, hogy ez már több lesz kettőnél. Ügy fél hét lehetett, az udvaron matattam éppen, aztán mondom magamnak; be a csirkéket, kacsákat az ólba... — A határból jöttem éppen, de a vihar már mögöttem dübörgött. Esett a jég, akkorák mint egy ropogós cseresznye. Szorosan álltam az akác derekához, hátha valamit véd... — Olyan másfél kilométeres sáv lehetett, ahol a jég zuhogott. Árvalányha- jat csinált a tengeriből úgy meghasogatta... — Másnap láttuk csak meg igazán, mit is csinált az idő ... Bacsó Károly főagronő- mus: Nem maradt szem a »•►kai ászokban. A MESZÖV-nél hallottuk t Uj cukrászüzemek, éttermek és falatozók megyénkben A MÉSZÖV kereskedelmi osztályának tájékoztatása szerint jelentősen fejlesztik 1965-ben a szövetkezeti vendéglátóipart. Elsősorban említésre méltó a kisvárdai építkezés. A közeli hetekben készül el több mint 800 ezer Ft-os beruházással az új cukrász temelőüzem, teljes gépesítéssel hűtőkamrákkal és olyan felszereléssel, amely lehetővé teszi, hogy a cukrászüzem termelését 50%-kal emelje és azt minőségileg is elsőrendűvé tegye. Tiszalökön új étterem lesz; gépesített konyha, ugyancsak gépesített mosogatóhelyiségek, raktárak, szociális helyiségek épülnek. Említésre méltó építkezése volt a szövetkezetnek a dpmbrádi új étterem, amely 220 férőhelyes. Több mint 300 ezer forintos beruházással készült. A bal- kányi kisvendéglő 500 ezer forintos beruházással készül, hideg-meleg konyhával és a hozzátartozó megfelelő helyiségekkel. Komorón hideg-meleg ételek kiszolgálására alkalmas falatozót létesítenek. Hasonló készül Papos községben, Nyírteleken a Dózsa- szőlőben és Tivadaron. Mándokon és Gyulaházán cukrászdát létesítenek. Ebben az évben elkészül .Fehérgyarmaton az új falatozó, a presszót már átadták a forgalomnak. Gacsályban 250 ezer forint költséggel építik az új szövetkezeti vendéglőt. A felsoroltakon kívül 10 vendéglátó egységet korszerűsítenek 1 millió forint költségberuházással. Elkészült az új nagykél- lói vendéglátó, melyre 350 ezer forintot fordított a szövetkezet. Kellemes Rakamazon az új presszó-vendéglő. Méria- pócson cukrászdát építenek, és ebben az évben hozzákezdenek Üjfehértón is egy korszerű vendéglő építéséhez, melynek költség- előirányzata 2 millió forint. Még ebben az évben elkészül az új tiszavasvári cukrászda, az ibrányi falatozó, a tiszaszentmártonl és a nyirpilisi kisvendéglő. Farkas Pál A következő nap valóban szomorú volt a látvány, mert a kora esti vihar és jégverés éjfélkor megismétlődött. A hat órai csak nyitány volt, éjfélkor a tomboló elemek tánca, a tragdia csúcspontiáig csapott; a szél fákat csavart ki tövestől. házak tetejét fordította le, a jég rozsot csépelt, főzőtököt, dinnyét, uborkát darabolt. De ami nagyobb az elemi kártól, az emberek elképzelése, reménye, vágya esett kútba, amit a jó terméshez, ehhez az esztendőhöz fűztek. Bacsó Károly főagronó- mus — aki a későbbiekben kalauzolt a határban — ie- hangoltan sorolta: — Hirtelenjében meg sem tudnám határozni mennyi a veszteségünk. Azt tudom, nagyon szép volt a határ, sehol egy gaz, és a jó meleg időben szemmel láthatóan nőtt, fejlődött a kukorica, a dohány, a dinnye. Mit kellett ezért tenni ?... Három évig veszteséges volt a tsz, átlag másfél millióval. Hárman, az elnök, a főkönyvelő meg én tavaly januárban jöttünk ide. Zajos közgyűlések'^ éltünk át. Nemegyszer kaptuk meg; maguk csak beszélnek. aztán lesz minden a régi... Egy év alatt kigazdálkodtak a mérleghiányt, 35 forintos munkaegységet osztottunk. Bizalmuk lett az embereknek, és ezt a bizalmat a homokon láthattuk leginkább. Ez a bizalom késztetett bennünket, és a munkakedv, ami az emberekben volt, hogy idén az egy munkaegység értékét már 46,60 forintra terveztük. De jött a jég. A főkönyvelő, aki helyeslő fejbólintásokkai hallgatta az agronómust, az utolsó megjegyzést számokkal igazolta; — 120 holdas a szántóföldi kertészetünk; 85 hold görög- és sárgadinnye, 35 hold uborka, tök és paradicsom. Közel másfél millióra terveztük ebből a bevételt. Ezenkívül 50 hold rozs, 50 hold kukorica, 33 hold almáskert, 100 hold dóhány és egyéb szántóföldi növény szenvedett kárt megítélésünk szerint. Szerencsétlenségünkben egy szerencsénk van; mindent biztosítottunk és így veszteségünk nagy része megtérül. — A biztosítással is hogy jártunk. Tavaly 223 ezer 696 forint biztosítási díjat fizettünk, ebből 140 ezer forint kártérítést kaptunk vissza. Ezért volt olyan hang, minek olyan nagy összegért biztosítani. Sikerült meggyőzni az embereket, és az ez évi biztosítási díj már három3zázkilencvenhárornezer 632 forint. Megérte, de azt mondom bár ne került volna rá a sor, hogy kárbecslő járja a határt, Az Állami Biztosító kárbecslője, Kádár László, pár órával előttünk járt a kér- tészetben. Mondták a Heves megyei Csány községből nyári munkára ide szerződött kertészek; a kárbecslő is meglepődött, amikor a pusztulást látta. Veréb István, a kertészkedő hat család szószólója. így véleményezte az esetet: — Bizony kérem, ilyen vihart még mi sem értünk meg. Márciustól itt vagyunk, a lelkünket öltük a földbe, és olyan szépen mutatkozott minden. hogy nagy volt az örömünk. A biztosító 100 százaléknak vette a kárt és estére már bele áll az eke, kiszántani mindent. Fáj ez nekünk, akkor is fáj, ha a biztosítótól pénzt kapunk. A főagronómús, nem messze a kertészettől, bevitt bennünket a rozstáblába, hogy nézzük: maggal terített a föld, a gabonaszár derékba tört. — Jó volt tudni. hogy bennünket nem bántott a belvíz tavasszal, de jött a jég. Ez már arra késztet, hogy mi is csatlakozzunk a csengeri kezdeményezéshez. Elkészítettük a jegyzőkönyvet és 100 darabbal több sertést hizlalunk, kétezerrel több baromfit. 30 százalékkal több burgonyát értékesítünk. De ezentúl is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy ellensúlyozzuk a kár mértékét. Kádár Lászlóval, az Állami Biztosító kárbecslőiével is találkoztunk. A biztosító megbízottja* porosán, fáradtan — hiszen 3too hold a nyírgelsel Béke őre Tsz határa, amit bejárt — úgy nyilatkozott: — A jég valóban pé’dát- lan pusztítást végzett. A kertészetben megállapításom szerint 94 holdon száz százalékos a kár, ki kell szántani a dinnyét, az uborkát,. a főzőtököt Ezért 793 ezer forintot fizetünk. A 320 hold kalászosban 46 százalékos a kártétel, a biztosító 115 ezer 77 forintot térit meg, a két területen tehát közel egymillió forintot. A dohánynál, kukoricánál. burgonyánál és almánál most csak előszem- lét végeztünk. A kártérítés összegét ezeknél a növényeknél a későbbiekben állapítjuk meg. Elverte a jég a nyírgel- sei határt. Az Állami Biztosító és a tsz-tagok törekvése a jobb és több termelésre, csökkenti majd a veszteség nagyságát, de^aki látta, és átélte a vihart]* stukáig nem | lejti el. Veréb István kertész: A fűzőtökből csak takarmány lesz.
