Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

XXTL ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ÄRA: 80 fillér 1965. .f ÜLI LS 25, VASÁRNAP Patrióták Az egyik amerikai vezeti! politikus cikkében azt kö­vetelte, hogy csak szoknak adjanak útlevelet, akik — Úgymond — „képviselni, j tudják az amerikai életfor- ! mát, ag amerikai társadalmi rendet”. Erre a követelésre az késztette, hogy az Euró­pába látogató amerikai tu­risták jelentős része maga­tartásával, „kulturálatiansá- gával és műveletlenségcvel” — hogv az illető politikus megjelölését idézzük — meg- hntránkoztatja a kontinens lakosságát. amelyben ennek következtében ..kedvezőtlen kén alakul ki az ameri­kaiakról". A töltés monopolisták nagy fontosságot tulajdonítanak tehát rendszerük iáhírének, mi azonban még kevés fi­aveimet szentelünk szocia­lista rendszerünk külföldi — ha. úw tetszik — reklám­iának. Pedig nekünk sem hazudnunk nem kell. sem elkendőzni az igazságot: vívroánvnmkat bátran eav- be~ethetiflk mindazzal, amit a kapitalizmus a dolgozd embernek nvúitani bid. Nem arról van szó, hogy tagadni próbáiiuk az egvés tőkés országokban elért ma­gas színvonalú technikai fej­lődést. Azt se kívánjuk két­ségbevonni, hogy néhány nyugati államban ma­gasabb a munkások életszínvonala, mint ná­lunk. Hiszen ezek az ál­lamok az iparosításban egész történelmi korszakkal jártak előttünk. Hogy azonban eb­ben a vonatkozásban mi most mégis a nyomukba szegődhettünk, az viszont már az elmúlt húsz év fej­lődésének eredménye. Sajnos egyes állampolgS- raíftk. ha nyugati országok­ban járnak — de gyakran még ha a környező szocialis­ta országokat keresik is fe! — nem viselkednek mindig hazafihoz méltóan. Bizony szégyenkezik az em­ber. ha valamelyik külföl­di város utcáin „csencselő” magyar turistákat lát. Szé­gyenkezik, ha azt a kriti­kában ömlengést hallgatja, amit egyesek — néhány na­pos külföldi kocsikázás nyo­mán felszedett felületes ta­pasztalatai alapján — ter- jeczfenek. Félreértés ne -ssék: nem arról van szó, hogy ne dicsérjük Olaszor­szág klasszikus műemlékeit, az osztrák Alpok csodálatos nanorámáiát, Párizs fényeit. Mi csak azt a szűklátókörű magatartást és szemléletet kifogásoljuk, amely a fény mögött nem látia az árnyé­kot. s amely hazafiatianul leszól mindent, ami idehaza van. amely elfelejtkezik mindarról, amit húsz év alatt ebben az országban al­kottunk, Van nekünk eáv részben pozit’v. ré'zben negajív ma- i'atEi-'ó'-’ipk: őszintén, néha hiyalkpdya beszélünk *f- bálpk-ó1 Poz’tív ez a tulai- rf«t!«án. his-en nem akarjuk' fpmra+öko'sápainkat sem el. j«m,*7nj. d» neeatíy is mert esek a. hibákról beszélni — ar megtianei-ftéso. a Wd népünk szocializmust énttg munkába, számos v’- lázhírű tudósunk, míK'ó- sz(i»k nemzetközi .szereplé­se a sportban elért világ­sikerek. néoüpk vendégsze­retete, a magyar tájak szép­flz árvízvédelemben megnyilvánult a gárt, a kormány és népünk egysége Dobi István beszéde a Parlamentben, az ár elleni küzdelem hőseinek kitüntetése alkalmából Ünnepi aktusra került sor szombat délben a Par­lament kupolacsarnokában. Kitüntették az gr elleni küzdelem legjobbjait, azo­kat, akik sokszor emberfö­lötti erőfeszítést tetteik, hogy sok ezer és tízezer otthont mentsenek meg a pusztulástól, akik bátran szembeszálltak az árral ak­kor is, amikor talán az éle­tük forgott kockán, s akik nagy körültekintéssel irá­nyították az árvíz elleni harcot. Ae ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára és a kor­mány több tagja. A kitüntetetteket Dobi István, az Ellöki Tanács elnöke üdvözölte. — Kedves elvtársak! — Kedves vendégeink! — Szeretettel köszöntöm önöket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forra­dalmi munkás—paraszt kor­mány nevében, s ehhez kap­csolom a magam üdvözle­tét. — Mindannyiunk számá­ra jó érzés, hogy itt együtt láthatjuk az árvízzel io.Ju­tatott négyhónapos küzde­lem vezetőit, hőseit. Mikor ünnepeljük őket, az árvíz­védelem valamennyi hősé­nek, munkásának szól az ünneplés, s a kitüntetések afnelypket olyan jó érzéssel adok át önöknek, az árvíz­zel folytatott harcok vala­mennyi részvevőjének szó­ló tiszteletadás, hiszen mindannyiukat nem hív­hattuk ide, még azokat sem, valamennyit, akik a nagy munkában kiemelke­dő érdemeket szereztek. — Szocialista hazánk, népgazdaságunk általános társadalmi és gazdasági fej­lődése teremtette meg sz árvízvédelem anyagi és er­kölcsi alapjait. Anyag és ember minden időben és minden helyzetben a szük­ség szerint rendelkezésre állt, a helyén volt, s ez nemcsak azt jelentette, hogy a kormány áttekin­tette, kézben tartotta, mozgósítani tudta mind­azokat a műszaki-anyagi eszközöket, a gépi és em­beri munkaerőt, amelyek a védekezéshez szükségesek voltak. Tudjuk, hogy he­lyén volt a párt, annak va­lamennyi szervezete lent és fent kiváló vizsgát tect. Helyükön voltak az illeté­kes állami és tanácsi szer­vek, de a védelem szem­pontjából érdekelt ipari üzemek, másrészt a terme­lőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói, veze­tői is. A védekezésből ki­vette a részét és igen nagy teljesítményekkel tűnt ki a honvédség, a karhatalom, s ahol erre szükség volt, a közlekedés és az építőipar dolgozói. A veszélyeztetett városok és íalvak népéből ezreket le­hetett mozgósítani, legin­kább olymódon, hogy az emberek előbb, jöttek men­teni, dolgozni, mielőtt küldték, hívták yplnp őket. Külön keli megemlékezni az Országos Vízügy} Fő- igazgatóság és területi szer­vei kiváló, szakszerű irányí­tó munkájáról, a vezeté­sük alatt dolgozó vízügyi szolgálatról, arpelynék 21 000 embere vett részt a munkában. — Kedves elvtársak! A gátakon, az árvíztől fenye­getett területeken, az em­berek és javak mentésé­ben, az éjt nappallá tevő fáradhatatlan munkában és helytállásban olyan össze­fogás, olyan nemzefi egy­ség yalósult meg, ami őrök­ké emlékezetes marad szo­cializmust építő hazánk és népünk történetében S mély tanulság rejlik benne mindannyiunk számára Ez az árvíz és az elemekkel folytatott százhúsz napos irgalmatlanul nehéz küzde­lem megmutatta, mekk°ra cselekedetekre képes né­pünk, milyen erőfeszítések­re, minő teljesítményekre. Megmutatta a párt, az ál­lamvezetés és a tömegek összhangját, s arra figyel­meztet mindannyiunjcat, hpgy ezt az egyetértést fenr}tárt§i}k, ápoljuk, fej­lesszük egyéb dolgainkban iá, az Qrszágépitésben, a szocializmus építésének nagy munkájában. — Ezekkel a gondolatok­kal adom át a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa ál­tal a párt és a kormány javaslatára adományozott kitüntetéseket, és kérem önöket, mindannyiukat, hogy azt a hősi helytál­lást, amivel az árvízve­szély nehéz napjaiban ki­vívták maguk iránt az egesz nép tiszteletét, a most so­ron következő helyreiljtási munkában is csorbíthatat- lanul érvényesítsék, és mu­tassanak ezután is jó pél­dát az egész nemzetnek a munkában, a termelésben, az élet minden területén. Ehhez mindannyiuknak sok szerencsét és jó egészséget kívánok­Az ünnepi beszéd el­hangzása után Dobi Ist­ván átadta a kitüntetése­ket az árvedelem hőseipek. A Munka Vörös Zászió Érdemrendjét kapta: Dögén Imre árvízvédelmi kor­mánybiztos, az Országos Vízügyi Főiggzgatóság ve­zetője, Brejnich Miklós, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság helyettes vezetője. A Vörös Zászló Érdem­rendet kapta: Hersiczky La­jos honvéd vezérőrnagy. A Munka Érdemrend arany fokozatát 38-an, a Vörös Csillag Érdemren­det 21-en, a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát 21-en, a Kiváló Szolgálat­ért Érdemrendet 12-en, a Munka Érdemrend bronz fokozatát 15-en kapták. A kÖ?eJjÖ¥QbeP Buda­pesten és megyeszékhelye­ken ünnepélyes keretek közöft még számos kitün­tetést és az „^.rvízvéöelem- ért’i emlékérmet adnak át. sége, ragaszkodásunk a szo- cialjznrust építő nÓPPk nagy családjához, — mind thihd olyan tuladjonság, amelyre méltán büszkék lehetünk. Mindez nem zárja ki ipás népek tehetségének, kultú­rájának, más országok ter­mészeti szépségeinek elis­merését. Arról van hat szó, hogy a szocialista hazafiság követelménye társadalmi rendünk, elért eredményeink hátér hirdetése mindenütt a világban. Nem azt a tanácsot kö­vetjük. iffttt g? említett gmerikai politikus kormá­nyának adott, hogy vonják meg az útlevelét azoktól. Hadár János, Dobi Zsfvén és Kállai Gyula fogadta hazánk áj hanoi nagykövetét Kádyr János, a Magyar Szqciajista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára fogadta dr. Pehr Im­rét, hazánk új hanoi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljö­vőben utazik állomáshelyé­re. A nagykövetet fogadta Dobi István, a Népköztársa­ság Elngki TaifáPsának el­nöke és Kállai Qyula, a forradalmi munkás=parasgt kormány elnöke js­Kállai Gyula fogadta a kanadai nagykövetet Kállai Gyula, a forradal- gadta Malcolm Norman mi munkás—paraszt kor- Bof-1, Kanada magyarorszá- rpány elnöke szombaton gi nggykövgtét. bemi}tatk(pzó látogatáson fp­Átadta megbízólevelét 9 Holland Király ság ehó mag} aror&zági nagykövete Dobi István, az Elnöki Takács elnöke szombaton fogadta dr. Johan Hui bért Zeeman rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, a Holland I^jyglysög glsp ma­gyarországi nagykövetét, akj átadta megbúálevglét. Br. Johan Huibert Zee- man nagykövet megbízóle­vele átadásakor beszédet mondott, melyre Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács el­nöké válaszolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutat­ta Dobi Istvánnak a kiserjt«- tében megjelen J. T. Was- menhvoven nagykövetségi másodtitkárt. Az Elnöki Ta­nács elnöke ezután szívé­lyes beszélgetést folytatott a nagykövettel. Dr. Johan, Huibert Zie­rn an nagykövet a megbízó- levél átadása Után * Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök emlékművét. Jelentések a betakarításról 4 kalászosok felél géppel aratlak a nagykállói járásban A nagykáliói egyike azok­nak a járásoknak, ahol a termelőszövetkezetekben megnőtt a gépi aratás beT csülete. Ennek tudható be, hogy van erő a burgonyá­nál, kukoricánál, cukorré­pánál a gazoló kapálás vég­zésére. A járás tsz és tszcs gazdaságaiban a lucerna második kaszálását befejez­ték; kétezer darab arra a a célra gyártott és szük­ségállványon szárítják e takarmányt. A dohány a}j- levelginek * fqrgset is megkezdték járásszerte: a fepüjet húsz százalékot? vé­gezték el ezt a munkát. A járás közös és egyéb gazdaságaiban — az árpa után —közel a rozs aratásé­nak a befejezése is. Eddigi eredményük 88 százalék. A búzának ugyancsak learat­ták háromnegyed részét, a tavasz? ácRá tgrü}gtébpi négy százaléknyi van' hatra. Az eddig learatott kalá­szosoknak "közel félét gép­pel vágták le, a kombéjna- las aránya 38 százalékos. A 14 000 hold learatott terü­letből 13 000 holdon el­végezték a tarlómunkát, a kombájnterületről teljes egé­szében letakarították a szal­mát. A járás területén kö­zel ezer holdba került ed­dig másodvetés. A megye mmd több köz­ségéből érkeznek jelentések az aratás befejezé§érö|. Ez tHbb»égüknél még koránt­sem jeleníti' á betakarítás befejezését, mivel a ku­száit terményeket kézzel vágtáft le. A tiszabeztlédi Kossuth Tsz-ben 026, az apagyj Hunyadi "psz-ben 827 holdról ‘ arai iák lp a ka­lászosokat. A kéki Bpzaka- j4sz Tsz-ben $5P bplű a 1?* aratort terület. A tsz-ben az eddigi csépiesi eredmény al|pjan árpából 14, búzából }’§, rozsból } 1 mázsás "átlag- termés várható holdanként A aratást az ibranyi" Hunya­di és Fetőfi tsz-ekben is el végezték. akik „nem tudják külföldön reklámozni az amerikai élet­formát”. Csúpárf ffra niy- jpk fel a figyelmet,' hogy — nem hivalkodva, hanem íen- héj^zva, de — legyünk pat­rióták, legyünk büszkébbek mindarra, amit a szocializ­must építő m?§y?F neP él­ért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom