Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

Mindnyájunk nevében Tsz-közi vállalkozás Nincs rekla Egy vállalkozás, amely még nem vállalat, de nagyobb teltekre képes Vart-c hatásosabb a tár­sadalmi ellenőrzésnél? Csak egyértelmű lehet a válasz: nincs. Egyszerű emberek a tiszavasvári népi ellenőrzési csoport tagjai, ök tartottak vizsgálatot nemrégiben az fmsz szolgáltatási házában. Megállapították, hogy a „köl­csönzött tárgyak használata után fertőtlenítést csak a gyerekkfccsin végeztek. Az evőeszközöket, mosógépet, hajszárítókat nem fertőtle­nítik.” Nem nagy dolgok, de mutatja a felelősségér­zetet. És áz a fő, hogy ész­revették. Szívesen vette a figyelmeztetést a közegész­ségügyi felügyelő is és intéz­kedett. Esetek sorát lehetne említeni, amikor a társadal­mi ellenőrök jóindulatú fi­gyelmeztetései nyomán szü­letik intézkedés a hibák ki­javítására. Ennek ellenére sem mondható, iaogy oly nagy elismerésben lenne ré­szük. Nem ritkán hallani azt a megjegyzést: mivel a népi ellenőrzési csoportok­ban egyszerű emberek van­nak, nem alkalmasak az ala­pos számszaki ellenőrzésekre. De ki tagadja ezt? Igaz, hogy ezek a munkások, szö­vetkezeti parasztok nem is­merik a számok birodal­mát, nem tanultak számvi­telt és tervezést, de meg tudják ítélni, hogy tni a hasznos a népgazdaságnak és az embereknek, s mi az, ami ellen küzdeni kell. Nagy János, a nyírvasvári Vasvári Pál Tsz elnöke di­cséri az ifjúsági brigádot: aranyat ér a kezük. Másfél éve, az egyik KISZ-gyűlésen határozta el huszonkét lány, hogy összefog, együtt dol­gozik a szövetkezetben. Az eredmények nagyszerűek, joggal dicsekedhet vele a tsz vezetősége: olyan gyü­mölcsöst telepített és tart rendben az ifjúsági brigád, hogy párját ritkítja a nyír­bátori járásban. Most is ab­ban munkálkodnak. „Dolgozunk mi szívesen...“ — Jobb együtt — vallja Juhász Marika. — Fiatalok vagyunk, megértjük egy­mást. De az kedvünket ve­szi, hogy még mindig nem tudjuk, milyen munkával mennyit keresünk. Nem tet­tek még elibünk semmi ilyen papírt. Pedig mi nem kifogásoljuk, milyen mun­kát végeztetnek velünk. Dolgozunk szívesen. Miért ne tudhatnánk meg előre, mit miért teszünk? Ami jár az legyen a mienk. Ha vala­milyen dologért keveset kapunk, utána pótolja más. Nem kell egy fillérrel se több, csak ami jogos. Komoly szó, értelmes ér­velés. Simics Lajos, a bri­gád vezetője is hasonlóan nyilatkozik: Nem csinálnak ezer féle munkát a lányok. A köny­velés készíthetne egy olyan kimutatást, amin rajta vol­na a brigád lehető keresete, és azt magunknál tartanánk. Megszűnne ez a kifogás. Céltudatos élet A tsz vezetősége a telepí­tett gyümölcsös gondozási költségére térített állami támogatásból díjazza havon­ta a fiatalokat. Közgyűlési határozat van róla, hogy a fiatalok helyben maradását minden lehető módon elő kell segíteni. A könyvelés feladata a kereseti módszer kidolgozása. — Még a pénz nem is éppen minden — mondja Sarka Irénke. — Szeret­nénk néha közösen szóra­kozni. De nincs rendes he­lyisége a fiatalságnak a fa­luban. Nyáron megfőni ab­ban a kis helyiségben, ahol bált tarthatunk. Jó lenne néha, ráérő időben dominóz­ni, pingpongozni. Vagy té­vét nézni, képeslapokat Es ez a lényeg. Sok száz ember a mindennapi fáradt­ságos munkája mellett va­lami pluszt vállal a társa­dalomért, az emberekért. A népi ellenőrzési cso­portok a társadalmi ellen­őrzésnek a legkisebb egysé­gei. Tagjai önként vállalják a munkát, a közügy érdeké­ben. Legfontosabb szerepük az, hogy megfelelően érvé­nyesüljön a társadalom el­lenőrzése. És ennek szép példáit mutatják a tiszalö- ki, vásárosnaményi járások­ban működő csoportok. Nem az a feladatuk, hogy szám­viteli emberek módjára, ezek módszereit követve és ezek kenyerét elvéve tevé­kenykedjenek. Ök a társada­lom, az emberek lelkiismere­tei, figyelemmel kísérik, hogy gazdasági, kulturális, szociális feladatok hogyan valósulnak meg. ott élnek az emberek sűrűjében, s mint ilyenek állandó és rendszeres kapcsolatot tar­tanak velük, reflektálnak a a jelzéseikre, s ha hibákat tapasztalnak, akkor csele­kednek. És éppen ezért, mert egy­szerű emberek, s olyanok, akik nem közömbösek a hi­bákkal szemben, sokszor olyan jelenségre is felfigyel­nek, amelyeket hivatalos el­lenőrök talán soha, vagy igen hosszas vizsga1 útján tudnának meg. Ezek a szervek vigyáznak arra, — ígéret, az van — szól közbe Becző Marika. — Meg .... a szűk mozi. Nekünk egyéb semmi. Egy nyári ki­rándulással nem elég le­tudni minden igényünket. Most mátrai utazás van Ígérve. Kiváncsiak vagyunk, lesz-e belőle valami. Általános a vélemény: a fiúkkal többet törődnek. Le­galább, hogy futballozhassa­nak. Arra már kevesebb a gond, hogy a lányok is szí­vesen röplabdáznának. Serbán Ilonka említi: el­határozták a szocialista cím megszerzését. Viszont nehéz ilyen körülmények között. Nemcsak jó munka kell hozzá, hanem tanulás, kul- turálódás. Nem elég csak dicsérni Gondok, problémák, vá­gyak és érvek. Nem elvon­tan, lehetetlent követelve. Munkájukból, fiatal életük­ből fakadnak. Az elnök magyarázza, hogy nagyon mélyről indult el a falu. Évszázadokon át cseléd, leikéig űzött szolga volt a nép. A fiatalok nem A z igazgató az ab­lakhoz lépett. Teli tüdővel szívta magába az eső utáni tiszta levegőt. Tíz fiatalember személyi iratáit rendezgette. Az iratokat nem egy másik intézetbe küldi most; a fiúknak ad­ja, az övék. A folytatást nekik maguknak kell hoz­zátenni. Eddig csak körülöttük történt, amit ezek a papí­rok tartalmaznak. Környe­zettanulmányok ... Taná­csi intézkedés .... Erkölcsi bizonyítvány az édesany­jukról ... Rendőrségi ok­mány ... Sárgult leve’ező- lap egy börtön pecsétjé­vel ... S egy-két gyerek­kori fénykép. Hivatalosan készültek azok is. A bá- mész szemű kisfiúkról, ta­lárt akkor, mielőtt vala­melyik intézetbe átvitték őket. Most is itt a képe mind a tíz fiúnak. Tizenhét éves ifjak immár —, tab­lót csináltattak emlékül, mert elhagyják az intéze­tet. .. Az igazgató nézi a tab­I hogy a tejátvevés rendben történjen, hogy a falusi bol­tok tiszták legyenek, hogy a napközi otthoniak rendel­tetésüknek megfelelően működjenek. Csak néhány példa.. Vajon mikor buk­kantak volna rá a hivata- los ellenőrző szervek arra, hogy egyik %iagy üzemünk­ben csupán személyi érdek­ből alkalmaztak újításokat, melyek közül sokat egy év elteltével már nem is hasz- náltak a termelésben? A tiszadadai NECS tagjai de­rítették ki azt is, hogy a Dózsa Tsz-ben a Zetorosok egy időben sorozatos feke­tefuvart végeztek saját zsebre, ök figyeltek fel ar­ra is, hogy a tiszavasvári strandon nem volt mentőöv, úszómester, s hogy a me­dence környéke tisztátlan. Sbkan persze nem is tud­ják, hogy a társadalmi ellen­őrök észrevételezései nyo­mán javul a boltokban az áru választéka, hosszabbo­dik meg egy-egy faluban a nyitvatartási idő. Nagyim ritka eset, hogy a NECS által észrevételezett hibákra ne reagálna tanács, vagy intézmény. És még rit­kább az olyan, hogy ezek­nek a társadalmi ellenőrzést gyakorló szerveknek ne len­ne igazuk. A közösség ér­dekét védik, s köszönetét se V'árnak. Tisztelet ért» F. K. tudnak minderről, mint ar­ról is keveset, milyen nehéz volt idáig eljutni. Az utóbbi öt esztendőben háromszor volt mérleghiányos a szö­vetkezet. A brigád tagjai 800-tól 1000 forintig keres­nek havonta folyamatos munkával. Nem lebecsülen­dő összeg, különösen figye­lembe véve, hogy helyben, szüleikkel élnek együtt. Nem lehet azonban fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a fiatalok vállalják faluju­kat, jól segítik a szövetkeze­tét. Ma ez a tény. És ezért, nem elég csak dicsérni őket. Kívánságuk az egész falu fiatalságáé-, a jövőé. Négy menyasszony van köztük, és kijelentik, férjhezmené- sük után is a brigádban, a szövetkezetben maradnak. S újabb fiatalok nőnek. Jó dolog a dicséret: ara­nyat ér a kezük... De ha á fiatalok aranyat érő kezü­ket, szívüket adják a közös­ségnek, azért nem csupán dicséret illeti őket. Attól sokkal több: legalább annyi szívvel, figyelmességgel se­gíteni őket, mint amilyen odaadóan a fiatalok tevé­kenykednek a közös ügyért. Asztalos Bálint lót. Simogató tekintettel külön-ktilön minden képet. Múlik az idő... Ez itt Varga József . .. Esztergá­lyos szakmunkás! Elmoso­lyodik. Micsoda szomorú kis gyerek volt! Sírós, el­hagyott vadóc ... Hogy vá­gyott a szeretetre! Csak si- mogatással lehetett meg­nyugtatni. De azzal aztán nagyon. Szidás nem hasz­nált ennek. De egy kedves szóért, egy beszélgetésért tűzbe ment volna! Egy­szer öngyilkos akart len­ni. Tizenkét esztendős le­hetett akkor. Az igazgató szedte le a nyakára hur­kolt spárgát. Nem érdemes étni... — sírta a gyerek- — Én so* ha nem kapok levelet. Ne­kem nem hoz semmit a postás ... Miért nem ír az anyám? Az igazgató akkor ti­tokban felkereste az asz- szonyt. Szőke nő volt, fes­tett hajú. Megrémült, ami­kor a látogató becsönge­tett hozzá. — A férfi, akivel most együtt élek, nem tud a gye­A mátészalkai vásártérből kihasítottak egy darabot, és a szeszfőzde tőszomszédsá­gában szemnek is tetszetős házat építettek. Ház, amely hivatal. Tábla ugyan nem jelzi, de a járás tsz-ei, a községek vezetői mégis tud­ják, a bordó színű falak mögött 12 tsz közös építő- ipari vállalkozása székel. A jó hírnév titka A vállalkozásnak nemcsak a járásban, de másutt is jó híré van. Úgy beszélnek a mesteremberekről, hogy ügyesen végzik dolgukat. Varga László igazgató szá­mokkal illusztrálja a jó hír­név titkát: — 1962-ben alakultunk és azóta közel félezer munka­helyen dolgoztunk. A ter­melőszövetkezeteknek nagy szükségük van a mi mun­kánkra. Az első évben 14 millió 400 ezer forintos ter­vet teljesítettünk, tavaly pedig már 25 milliót. — Két évvel ezelőtt 114, háromholdas dohánypajtát építettünk. ezenkívül a tsz-tagoknak 97 kétszobás összkomfortos kislakást, és községfejlesztésben tűzoltó­szertárakat. üzletházakat. 1964-ben már korszerű tíz­holdas dohánypajta építésé­re kötöttünk szerződést. 42 készült el. Családi házat pedig 130-at adtunk át a megrendelőknek. Amit eddig építettek, az­zal kapcsolatban nem volt reklamáció. Kötbért nem fi­zettek. A szakma becsülete — Állítom — mondja az igazgató — azért nem volt reklamáció, mert szakembe­reink azt vallják, a szak­mának becsülete van; ezt hanyagsággal, felületességgel nem érdemes kockáztatni. Itt van a jelenlegi év: a terv 20 és fél millió. De többet is tudnánk végezni. A fél évben átadtunk Ko- csordon. Mérken, és Nyír- csaholyban egy-egy hidegle­vegős szénaszárítót, tíz ag- ronómusi lakást, Nyírmegy- gyesen egyszerre hármat. Ráadásul a féléves tervet a tervezettnél 20 fővel keve­sebb létszámmal teljesítet­tük. Építünk idén. is dohány- pajtákat, tíz-tízet a nagykál- lói és mátészalkai járásban. Munkásaink körében meg­beszélt és elfogadott dolog; a pajtákat határidő előtt átadjuk a termelőszövetkeze­teknek. A készültségi fok azt mutatja, hogy az elha­tározást valóra váltjuk. A tsz-közi vállalkozás aránylag rövid idő alatt felnőtt, megerősödött, jelen­rekről..Félek, elhagyna, ha megtudná. Kérem . .. Én szeretem a fiamat... De jobb neki ott. És ne írjon nekem ... majd egy­szer. Talán:.. Nem szólt Jóskának er­ről a látogatásról. Csak postaosztáskor, ha tehette, megsimogatta a kisfiú ha­ját. A gyerek is mind rit­kábban beszélt az anyjá­ról. Zárkózott, csöndes fiú lett belőle. Most elmegy a többivel. Dolgozni fog, van is már állása. Majd épít ő magának életet. Majd sze­rez szeretetet, családot is hozzá... Kopogtak. Egy asszony lépett be. Őszülő hajú, egyenes tartású. Az igazgató felállt, ke­zet nyújtott, s a -.székre mutatott: — Tessék. Mivel szol­gálhatok? A nő szórakozottan bab­rált a kézitáskájával. Für­készve nézett a férfi sze­mébe, aztán váratlanul azt kérdezte: — Nem ismer, igazgató úr? — őszintén szólva .. . — No persze .:. Bizo­nyosan sok emberrel van dolga. Baloghné vagyok. A tős tényezővé vált az épít­kezés jellegű beruházások kivitelezésénél. Úgy tűnik nincs is gond, probléma, minden olyan simán megy, mint a jól megolajozott gép. Ezt hinni túlzás és eb­ben megerősít bennünket Varga László szavai; — A szakembereinkkel, azoknak képzettségével nincs probléma, az» anyagellátás­sal inkább. A tsz-ek maguk rendelik az anyagot, és járatlanságuk, ismereteik hiányában gyakran előfor­dul. hogy a megkezdett munkát félbe kell hagyni, mert a további anyagszál­lítás késik. így sok a le és felvonulás, a ledolgozott munkaidőnek 20—30 szaza- lékét, teszi ki. Ezen már mi is próbálunk segítem; anyagbeszerzőt vettünk fel, aki segít a tsz-eknek a szük­séges anyagok felkutatásá­ban. — Amiért neheztelünk: hogy vállalkozásunk komo­lyabb, nagyobb horderejű építkezésre nem kap kijelö­lést. Mi azt látjuk, hogy az építőinari ■ vállalatok gyak­ran küzdenek szakember- hlánnval és egyéb gondok­kal Emiatt sok a határidő­módosítás, a létesítmények Varga Jóska édesanyja ... A fiammal szeretnék be­szélni ; .. — Lehivatom — s meg­nyomta a csengőt az aszta­la sarkán. — Varga Jóskát hívd le, — szólt a belépő naposnak. Hallgattak. Az asszony szórakozottan nézett ki az ablakon. — Szép itt.;. — Sebes szóval beszélni kezdett. Ar­ról, hogy az igazgató láto­gatása óta megváltoztak a körülményei. Az igazgató bólintott. 3 ő Is kinézett az_ ablakon. Távol, a sóderes kerti úton három fiú közele­dett. Az ablak alá értek. Az igazgató kimutatott. — Itt jönnek. Nos, me­lyik a Jóska? — Az! — s egy szőke gyerek felé intett az asz- szony. Aztán idegesen el­kapta az ujját. — Nem. Inkább az ... — Varga Jóska! — szólt ki csöndesen az igazgató. A harmadik fiú kivált társai közül és belépett. Nyurga, barna hajú fia­talember volt, kicsit haj­lott orrú. — Az édesanyád . — mutatott az igazgató a vendégre. kivitelezési ideje áthúzódik a következő évekre. Ha a nagyobb volumenű építke­zések kivitelezésénél gondol­nának ránk, jelentős terhe­ket vehetnénk le a maj^rs- építők vállairól. Az FD1. rendelele nyomán A tsz-közi vállalkozás igé­nye a komolyabb, nagyobb horderejű munkára jogos. Rászolgáltak erre eddigi eredményeikkel, a munká­hoz való viszonyukkal, másrészt biztosíték, az FM 5/1965. rendelete, amely jú­lius 1-től lépett életbe és a vállalkozásnak komoly vállalati jelleget ad. Az FM segíti a tsz-vállalkozások gépesítési törekvését, rende­letileg szabályozza a munká­sok bérét szabadságolását, a szociális ellátás ügyrend­jét, segítséget ad a munka jobb megszervezéséhez. — Mi már tárgyaljuk * jövő évi, és távlatokban az 1967-es tervet. A terv ko­moly. de mégis jó lenne, na az n előkészületeknél már egy-két nagyobb munkát is számba vehetnénk. Seres Ern8 — Nekem __ Nekem nincs anyám! — csattant a hangja, mint a korbács. Mint aki magában már nagyon sokszor elmondta ezt a tagadást. — Az anyád itt van... — nyugodt, megfontolt volt az igazgató szava. — Eljött, hogy meglátogas­son. A fiú mondani akart va­lamit. — Vezesd a társalgóba. S beszélgess vele... Az asszony felállt. Oda­lépett a fiához. Viharos, hisztériás örömmel ölelte • át a nyakát. Jóska elhúzódott. A sze­me sarkából vizsgálta az asszonyt. Aki az anyja. S akiről annyit álmodozott kisfiú korában. Most előreengedte az aj­tón. S csöndesen lépett ki utána. Az igazgató újra mun­kához látott. Sietni kell, két nap múlva elmegy in­nen a tíz fiú. Az ablak alatt léptek hallatszottak. Sietős, köny- nyű lépések. Hajlott háttal, szinte futva, az asszony ment «a úton. Senki sem kísérte ki a kapuig.,. Szekeres Hona Huszonkét lány ha összefog LATOQATÓ Bán Imre a nagyecsedi Rákóczi Tsz juhásza ismerkedett a nagylegéíőn leszállt növényvcdőgéppeL Ma már nem ritka látvány. (H. J. felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom