Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

Ártatlan féldecik ? A sark! kocsma — a „vendéglátóipari egység” — reggel hatkor nyit. A kör­nyék üzemeiben hétkor kez­dődik a műszak. A csapos feltolja a redőnyt, álmosan letörli a pultot, kikészíti a féldecis pálinkáspoharakat, a kupicákat; a rumosüveg­ből kihúzza a dugót, a raktárból még felhoz egy demizsont. Tíz perc alatt kész a terítés, a bádogpul­ton 40—50 féldeci sorako­zik. Várják a törzsvendége­ket: a szomszédos gyárak munkát kezdő dolgozóit. Jönnek is; megszokott moz­dulattal felhajtják az italt, fizetnek, köszönnek. „Leön­ti az ember és mindjárt job­ban érzi magát, _ mondják —, a féldeci télen fűt, nyá­ron fríssit.,, Egy óra múlva mentőautó szirénázik: balesethez hív­ták valamelyik gyárba. A szerencsétlenül járt embert — összetörte magát, s a targoncát is, amit nekiveze­tett egy másiknak — reggel a kocsmában látták. „A féldeci hatása alatt tör­tént?” — kérdezzük a munkásvédelmi felügyelőt. „Nem tudjuk. Nem is ku­tatjuk. Rosszat akar a csa­ládjának? Ha kiderül, meg­büntetik, megfizettetik vele a kárt is. Nincs elég baja?” A munkásvédelmi irodában statisztikát tanulmányozunk. Kiderül belőle: a balesetek többsége a munkakezdés utáni egy—két órában tör­ténik, s nem a befejezés előtt, a fáradtság, a figye­lem csökkenése miatt, — mint ahfcgy az ember gon­dolná. Ez szinte törvény- szerű azoknál az üzemek­nél, amelyek közelében ven- déglátóipari egységek fejtik ki megszokott tevékenységű- két. Napi italforgalmuk 70— 80 százalékát a műszakvál­tásokat megelőző órákban bonyolítják le; a befolyó összeg biztos, tervet is lehet rá építeni”. „Most zárjam be a bol­tot?” — kérdi az üzletveze­tő; „Nem tilthatják meg a féldecit, attól még senki sem lesz részeg” — mond­ja a törzsvendég; „Csak akkor vizsgálhatjuk az al­kohol hatását, ha a balese­tet szenvedett szemmel lát­hatóan részeg volt” — véle­kedik a munkásvédelmi fel­ügyelő. Igazuk van? A sarki kocs­mában mindenkit ki­szolgálnak, aki blokkot vált és nem ittas. Igaz az is, hagy féldecitől senki sem lesz részeg, de nem mind­egy, mikor hajtja fel. Ne igyon munkakezdés előtt, mert veszélyezteti magát és társait: kárt okoz a gyár­nak, önmagának, s a hiány­zó forintokat megérzi a csa­lád is. A vizsgálati tények javas­latokat érleltek, s a javas­latok rendeletet — az elsőt, de remélhetőleg nem az utolsót. A kohó- és gépipari miniszter — a szakszer­vezettel egyetértésben _ a napokban utasítást adott vállalatainak az ittasságot megállapító vizsgálat beve­zetéséről. Szúrópróbaszerű­en és szükség szerint al­koholszondás vizsgálatot kell végezni a közúti gépjármű- vezetőknél, 'a targoncaveze­tőknél, a darukezelőknél és az üzemi vasutasoknál. Ügyszintén ilyen vizsgálatot kell tartani mind azoknál, akik munkája dolgozótársaik testi épségét veszélyeztetheti e i munkaköröket a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben jelöli ki. Az utasítás le­szögezi azt, is: azoknál a dolgozóknál, akiknél az al­koholos állapot gyanúja mu­tatkozik, minden esetben alkoholszondás vizsgálatot kell végezni. Az ittasnak talált dolgozót a vállalat területéről azonnal el kell távolítani, az így elvesz­tegetett időre munkabért nem kaphat, és felelősségre kell vonni. Üdvös lenne, ha a KGM kezdeményezését mielőbb más tárcák is követnék. S még egyet, amit a rendelet nem tud eléggé hangsúlyoz­ni: mindenkinek — szak- szervezeti és Vöröskeresztes aktíváknak munkásvédelmi őröknek, munkatársaknak, fe­leségeknek, jóbarátoknak — többet kell tenniök az ár- , tatlan féldecik okozta tra­gédiák megelőzéséért. KÉSZÜL A VILÁGATLASZ Trip ód az almatároló tetején Nemzetközi felmérés helyi szakasza Szabolcsban Újítók vannak — válasz nincs — a Nagyhalászé Kcntíergyárban Mi lett a sorsa egy fontos javaslatnak? Van újítási naplója a Nagy halászi Kendergy árnak, csak éppen nincs hitelesítve. Formaságnak tűnik, pedig lényeges. Igaz, hogy Novák Mihály személyében újítási megbízottja is van a gyár­nak, de%neki csupán annyi a feladata, hogy egy füzetbe beírja, ki mikor nyújtott be újítást, s azt mikor adta postára a Rostkikészítő Vál­lalatnak Szegedre. Nagyha­lász és Szeged között több száz kilométer a távolság. Ott, a központban döntenek az újítások ügyében. A gyár vezetőinek nincs joga az újítások elbírálására. Javas­latot sem kötelesek tenni ezekkel kapcsolatban. Le­het, hogy a bürokráciát, az újítások körüli huzavonát akarták csökkenteni? Gyor­sítani egy-egy újításnak a gyakorlati alkalmazását? Ha ez a szándék, akkor becsülendő. A tények azon­ban ennek ellentmondanak. Feledékenység ? Ä tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy már régen nem foglalkozik érdemben és megfelelően a Rostki ké­szítő Vállalat a Nagyhalászi Kendergyárban született újításokkal, s ez kedvét sze­gi az alkotni vágyó embe­reknek is. Tavaly és ez év­ben tizennégy újítást nyúj­tottak be elbírálásra az nem lehet az elbírálás alap­ja. Mindben emberi munka, töprengés van, s ezt kell elsősorban figyelembe venni. Akad azonban nagyobb je­lentőségű, népgazdasági ha­szonnal járó ügy is, amely­ben még ma sem születőit döntés. Moravcsik József, Kozma János, Lengyel Bé­la és Vass Miklós közösen nyújtottak be egy újítást még a múlt év májusában. Az újítók a kísérleti dara­bokból mintát küldtek a Fa­ipari Kutató Intézetnek. Nem kaptak rá választ. Tud az újításról a Roskikészítő Vállalat is. Tervezte a ter­melésben való alkalmazását, ez azonban elmaradt. Pedig szakemberek véleménye sze­rint vitathatatlanul hasznos. Hogy mi is a lényege en­nek az újításnak? Eddig ra­gasztó anyagként a drága ipari rozslisztet használták a gyárban a bútorlapok gyár­tásához. A gyár éves terve ebből a termékből 6000 köb­méter. Ennek elkészítéséhez 720 mázsa rozslisztre van szükség, amelynek mázsája csaknem 300 forint. Jelentős költségeket lehetne megta­karítani, ha az újítók által benyújtott burgonya gyártá­sánál visszamaradt mellék- terméket használnának erre a célra. Kísérleteikkel bi­zonyították: ez az anyag megfelelőbb, mint a rozs­liszt, melyet fontosabb cé­lokra is használhatnának. Nem beszélve arról, hogy ás új ragasztóanyagként fel­használható melléktermék bőségesen található és ol­csón, a Demecseri Burgo­nyakeményítő Gyárban. Nincs intézkedés Hiába várnak az újítók. Nem történik semmi. Nincs válasz, hiányzik az intézke­dés. Vajon mi az oka? As újítási naplót a Rostkiké­szítő Vállalat megszüntette. Az újítók azonban léteznek, vagy talán őket is meg akarják szüntetni a kender­gyárban? Farkas Kálmán Gyorsítják a tsz bekötő utak építését Új hidak a megyében Évről évre javulnak me­gyénk közútjai. Több a pormentes, aszfaltozott út. Az első fél évben a kedve­zőtlen esős időjárás bizo­nyos mértékig gátolta a ki­vitelező vállalat munkáját. Több útszakaszon a talaj­víz magas szintje miatt nem tudták befejezni a szi­lárdburkolat lehelyezését, főleg alapozási és földmun­kákat végeztek. A második fél évben — az időjárás is kedvez — le­hetőség van a pótlásra. Különös sonddal gyorsítják a tsz bekötő utak építését, hogy a nyári és őszi betaka­rítási munkákhoz segítsé­get nyújtsanak. A nyírma- dai bekötő út már elkészült, a dögéi, vitkai, vajai, tisza- mogyorósi tsz bekötő utakat is jó ütemben építik. Eddig mintegy 10 kilométer hosz- szú tse bekötő út készült él, A második fél évben kü­lönösen a szatmári-beregi részen fognak nagyobb út­építési, illetve felújítási és javítási munkálatokat vé­gezni. A napokban kezdik a városban az Arany János utca és az Északi Alköz­ponttól kiinduló körút épí­tési munkáit. Befejezték az aporligetl, laskodi és a levelek! hidak építését, rövidesen átadják a forgalomnak a kocsordi hidat is. Bár a magas víz­állás — anyagi károkat is okozva — késleltette a tu. ristvándi és a panyolai szé­les nyílású, 30 méter hosz- szú hidak építését, most e munkálatok is meggyorsul­tak. (b. L) Követ robbantottak Tar- pén. a termelőszövetkezet kőbányájában, de a robba­nás túl erős volt, s a közel­ben egy másik kő, egy há­romszögelési pont is elmoz­dult helyéről. Ez hosszú hu­zavona alapját vetette meg, még most is tartanak a tárgyalások, hogy ki állítsa helyére a háromszázezer forint értékű háromszögelési pontot. — Sokan hitetlenkedve csóválják fejüket ilyen nagy összeg hallatán — mondják az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal megyei felügyelőségén — de egy háromszögelési pont felállí­tása. bemérése valóban na­gyon sokba kerül. Ezek olyan pontossággal vannak élhelyézve, hogy egyffiilli- méteres pontatlanságuk egy-egy űtkitűzésnél, vagy térképek készítésénél már esetleg száz kilométeres nagyságrendben jelentkezne. Nyíregyházán és megye- szerte nap mint nap lát­hatjuk a szokatlan formájú háromlábú faépítményeket — tripódokat, gúlákat — A víztorony, sőt az almatá­roló tetejére is jut belőlük. Az Ilyen építmények min­dig új térképek készülésé­nek első jelei. Most is ezt jelzik, mégpedig egy nagy, országos, sőt nemzetközi felmérési munka helyi sza­kaszán dolgoznak a szak­emberek. A térképkészítés alapja a pontos földrajzi helymeghatározás. Ez a há­romszögelési pontok segítsé­gével történik. Itt kapunk választ arra Is, hogy miért Olvan költségesek ezek. Minden pontnak három adata van. Megadják az Egyenlítőtől és a Greenwi­chien keresztülhaladó O dél­körtől való távolságát, va­lamint a tengerszint feletti magasságát. Megyénkben most kétféle felmérési munka történik: az egyik az 1:1 000 000 mé­retarányú világatlasz fel­mérési munkája, ennek lát­ható jelei a tripódok, ame­lyeket a háromszögelési pontok fölé helyeznek el, hogy megkönnyítsék a nagy távolságokról való bemé­rést. A munka végeztével ezeket lebontják, és tovább viszik más felmérésekhez. Az ilyen kis méretarányú '•ilágatlasz azonban csak az ismeretterjesztést szol­gálja, az arányokat tükrözi, szükség van nagyobb pon­tosságú térképekre is. Ehhez a felméréshez kap­csolódva 1958-ban kezdődött meg országszerte egy nagy térképészeti munka, amely­nek költsége mintegy 270 millió forint. Sűrítik a pont­hálózatot, repülőgépekről légi felvételeket, majd ezé- ket feldolgozva készítik el az 1:4000 méretarányú, sőt az ennél Is nagyobb pon­tosságú céltérképeket. Szabolcs-Szatmárban ta­valy több, mint 470 három­szögelési pontot helyeztek el, ez évben tovább foly­tatják a pontok sűrítését, a tavalyival együtt összesen mintegy ezer pontot létesí­tenek Kiépítenek egy centi­méter pontosságú kisebb hálózatot is. A nagy pon­tosság érdekében ezekhez repülőgépekről sávokban lefényképezik a terepet. A pontok azonosítását érdekes módon oldják meg: három­méter sugarú gipszköröket képeznek ki a megadott A z utóbbi években fontos szerepet ka­pott életében a posta. Ami­kor befejezte a munkát, mindig eszébe jutott ottho­ni levesládája, melyet nap nap után különös izgalom­mal nyitott fel. Leveleket kapott öreg szüleitől, isme­rőseitől, de szinte vala­mennyi közömbös, udvarias­kod ó, vagy üdvözlő sorokat tartalmazott. Előre tudta ezt, de mégis várt valamit. Ö, ne gondoljanak semmi­re, Edit kisasszony már nem várt szerelmes leveleket. Va­lahogy elfutott az élete sze­relmes levelek nélkül. Most harmincnyolc éves. De Edit kisasszony va­lamikor nagyon szép lány volt. Volt. Most kicsit sava­nyú, kicsit aszalt, egy-két ráncot már a púder sem fed­él eléggé, és ráadásul min­dig olyan a szeme, mintha részeg lenne. Pedig Eűit kisasszony nem iszik, csak néha két pohárka konya­kot. Azt is szombat délutá­nonként négy és hét között valami ismerőssel, mindegy. helyeken. Ezek a légi felvé­teleken apró, fehér pontok­ként jelentkeznek. A benti munkák, majd a helyszíni bejárás sorún azonosítják a felvételeket és a terepet, berajzolják az illesztő pon­tokat, majd ezután elkészí­tik á térképeket. A légi felvételek, a felmé­rések jelenleg is jó ütem­ben haladnak, most a vásá- rosnaményi ■ járás 13 közsé­gében végzik azokat. A hagyományos eszközök mellett tellurométerekkeí ma már mágneses hullá­mokkal is mérnek távolsá­got, újabban pedig kísérle­teznek az ultrahanggal és a Laser sugarakkal történő nagy pontosságú mérések­kel. A mérések azonban tetemes összegbe kerülnek, és a felállított háromszöge­lési pontok megóvásában a lakosságnak is segítséget kell nyújtani. (marik) hogy kivel. És azután fut haza a szépen berendezett öröklakásba, leporolja a bú­torokat, elhúzza a függönyt a parkra néző ablakon; ki­simulnak a szőnyeg ráncai is. Majd elnyúlik a beve- rőn egy Jókai könyv fö­lött és félig olvas, félig áb­rándozik. De mindenekelőtt kinyit­ja a levelesládát. Mint most is. És nézd csak! Hiszen ez nem levél, ez egy meghívó. Esküvői meghívó. Edit kis­asszony olvassa a hivatalos szöveget, leül, le se vetkő­zik, csak olvas. A neveket nézi szakadatlanul és foly­ton az jár az eszében, hogy jé, az Erzsiké, a picike Zsi, akit ő annak idején még ringatott, amikor nagynén­iét meglátogatta •— most férjhez megy! Istenem, az Erzsi, talán tizenkilenc éves lehet... Mennyi? Tizenki­lenc, igen, biztos, semmivel sem több. És ahogy Edit kisasszony erre gondol, egy kicsit elszomorodik. Har­mincnyolc évén, a szom­bat délutáni két pohárka konyakján, leveles ládáján, a kínosan szép és fenyege­üzem dolgozói. Ebből tizen­egy sorsa ismeretlen, vagy legalábbis nem megnyugta­tó. Vannak közöttük olyanok amelyek már egy esztendőt is megértek, s hallgatnak róla. Riczu József ez év feb­ruárjában adott be újítást a villamosenergia túllépé­sek csökkentésével kapcso­latban. Csak sejtik, hogy ki­adták kísérletezésre. Novák Mihálynak a tilókéssel kap­csolatos ötletét részben már alkalmazzák a termelésben is, csak éppen elfelejtettek szerződést kötni vele. Ez pe­dig szabályellenes. Sok ezres megtakarítás lehetne Lehet, hogy az említett újításoknak, ötleteknek cse­kély a haszna. Ez azonban tőén hallgatag lakásben. Már nem olvas, csak fii. Cigarettát vesz elő, de nem gyújtja meg. Közömbösen néz egy szénrajzot könyves­polca fölött: egy stilizált nőt csókol egy stilizált férfi. Az a címe, hogy szerelem. Fá­radt nevetésre fut a szája. Érzi, hogy arcbőre alatt fi­nom táncba kezdenek az idegek. Előfordul ez néha, még a hivatalban is. A múltkor megjegyezte a fő­nöke: „Editke, ménjen el or­voshoz, azt hiszem pihennie kellene”. Milyen bután né­zett 6 (rá) akkor. De mit is adhatna vissza két hét. akár a Mátrában, akár Lil­lán. Mit mondhatna az or­vos? Ö, mit is mondhatna? Most a tükör elé áll, s rövid vizsgálódás után be­szélni kezd magához. Na­gyon halkan, nagyon nyu­godtan: — Editke, a maga mamá­ja egy parasztasszony. Vala­mikor jómódúnak nevezték. Erős akaratú, félelmet nem ismerő és kegyetlenül célra­törő asszony. Annyira sze­rette magét, hogy tönkre­tette. Azt akarta, hogy más legyen, mint a többi falusi lány. Különb és ne földszn- gú. Aztán az Iskoláztatás, az angolkisasszonyok, 3 köz­ben az örökös anyai ábrán­dozások egy járásbíró. vagv főjegyző vőről. Eltiltotta magát az otthoni fiúktól, s így magát Editke nem ér­hette el még a kamaszkori szerelem se. Editke. Editke, pedig maga szép volt ám. A haja, a szeme, az alakja. Emlékszik még, mit mon­dott az egyik unokaöccse huszonöt évvel ezelőtt? Eny- nyit: „Edit, te vagy az esz­ményképem, hozzád hasonló nőt keresek magamnak”. Hát így. Később, jóval ké­sőbb, amikor nem voltak már főjegyzők — csak el­jöttek magához is az udvar- lók. És maga nézett rájuk csodálkozva, félelemmel a - szemében, zavartan, mint aki nem ér­ti, hogy miről van szó. Nem is értette. Az idő, az örökös tiltások kiölték ma­gából Editke női önállósá­gát. így történhetett, hogy harminckét eves korában még azt írta haza a mamá­nak: ..Az a férfi, akiről a múltkor beszéltem neked anyuka, megfogta a kezem és én hagytam. Nem baj ez anyuka?“ És anyuka mai­akkor szívesen mondta vol­na, hogy nem baj, dehogy is baj. mégse szólt. Mert anyuka, akkor sírt hosszú idő óta először. Érezte, hogy nagy baj, ha az ő harminckét éves lánya kér­dezi mindezt! No és? Két évtizedes hivatali munka, ponton kimutatások, példás szorgalom, sok dicséret. Mindössze ennyit lehet el­mondani az ön harminc­nyolc évéről. Edit kisasszony Szánalom­mal nézi tükörbéli mását, a kicsit savanyút, a kicsit aszaltat, azt az arcot, me­lyet már annyira Ismernek a presszóban, a szombati két konyakjáról. Hirtelen arra gondol, mit is vigyen ajándékba a kis tizen illene éves Zsinek, aki két hét múlva asszony lesz. Mit? Hát persze! Azt a komplett ágyneműgarnitúrát, amit tizenöt esztendővel ezelőtt olyan nagy gonddal vásárolt arra az alkalomra, ha . . . De minek költsön felesle­gesen az ember? Nem igaz? Úgyis sok a részlet a ra­kásra, a televízióra, figyelni kell a pénzre. És ráadásul az Erzsi is örülni fog neki. Ó, hogyne örülne. így döntött Edit kisasz- szony. Aztán begcmbolja magán a kabátját, elsiet a kis presszóba, ahol már na­gyon jól ismerik, és kéri a konyakját. A présszóban minden a megszokott, min­den a régi és minden cny- nylra ismerős. Csak a pénztárosnő cso­dálkozik egy kicsit. Nézi Editet, s valamit nem ért: csütörtök van. Hankóczi Sánétaff

Next

/
Oldalképek
Tartalom