Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

Ä CSALÁD OLDALA DIVAT LEV ÉL: A férfiak nyári viseletéről A férfiak régebben ünnepi alkalmakra általában fe­hér inget viseltek. Ez volt az illő. Hétköznapra pedig si­ma, egyszínű, világoskék, szűrke, vajszínű volt a divat. Ami az alkalmi viseletét illeti, a divat nem változott: színházi előadásra, operába, ünnepségekre, esküvőre és hasonló eseményekre ma is változatlanul legelegánsabb a fehér ing. Természetesen sötét öltönyhöz nyakkendővel, ami — a mostani divat szerint — szintén sötét tónusú. A fehér ing egyébként hétköznapra is elegáns és vi­seleté sok esetben szükséges — a munkahelytől és a kö­rülményektől függően. De nem mindenki dolgozik olyan munkakörben, hogy fehér inget viselhet. Hétköznapra a színes ingek alkalmasabbak. Nálunk ugyancsak megked­velték a sötét csikós, kockás, vagy egyszínű ingeket. A sö­tétzöld, négerbarna, sötétkék, sötétszürke ing nagyon praktikus. Nem piszkolódik olyan gyorsan, mint a vilá­gos színű ing. Amint beköszöntött a nyár, az üdülési szezon, elő­térbe kerültek a könnyén mosható, szellős nyári ingek. Nyári viselet a kívülhordható ing, népszerű nevén a „kiv- ing”. Az idei divat a férfiak számára is tartogatott né­hány újdonságot. Divatos a kis és nagykockás, a csikós, sőt a virágmintás is. Természetesen, nem mindegy, hogy milyen alkalomra milyen kivinget viselünk. Munkahelyre elsősorban a sötét tónusú ingkabátokat javasoljuk, rövid vagy hosszú ujju változatban. A sötét ingkabát, amellett, hogy színénél és anyágánál fogva di­vatos, gyakran helyettesíti a zakót is. Az ingkabátokat két vagy három zseb díszíti, a gallér vagy kihajtható, vagy felgombolható. Sporthoz, üdüléshez, kiránduláshoz, a kivingek színe­sebb, könnyedebb változatai illenek. Rendkívül gazdag a színválaszték. Kihajtott apacsgallérral, rövid ujjal készül­tek. Két, vagy három zseb díszíti. A legkönnyebb nyári öltözékújdonság férfiak részé­re a campinggarnitura. Kétrészes: rövid nadrágból és azonos anyagból készült rövidujju ingkabátból áll. A fel­sőrészt 2—3 zseb díszíti, rövid nadrágot testhezálló belső nadrág béleli. Nyaralóknak, sportolóknak, strando- lóknak ajánljuk. Mig a felsőruházatban az öltönyöknél a sötét tónus a divat, addig a férfiak nyári könnyű öltözetében egyre gazdagabb színválasztékot találunk, s így a férfiak öltöz­ködése is színesebbé, érdekesebbé válik. A. E. HORGOLJUNK: Szalagszett A modern lakások vilá­gos bútoraihoz nem illik a csipketerítő. „Súlyosabb” anyagú kézimunkát igényel­nek a kerámia- és fémha- mutálak, vázák is. Batikolt kendők, vagy szines bútor­szövetdarabokból rojtozott vagy szalaggal szegett’ té­rítők díszítik a lakást. Mlbst újszerű „kézimunká­val” ismerkedünk meg: a szalagszettekkel. A raffiaszetteket régóta használjuk terítéshez és pohár alá Szettjeinknek műanyag, szalma, vagy sza­lag az alapanyaga. Házilag is előállítható felszerelés kell hozzá. Egy megfelelő nagyságú rámába 8 milliméterenként „u” szögeket verünk. Majd nagy fűzőtűvel máris sző­het j ük” a térítőkét. A munka megkönnyíté­sére szálemelőt is készít­hetünk. Ez fésűhöz hason­lít, csakhogy a fogaknak nincsen szabad végük, s maridén „fog” közepére lyu­kat kell fúrnunk. Ha ilyen szálemelővel dolgozunk, ak­kor a hosszanti szalagokat ezen át kell vinnünk, ami­kor az „u” szögeken átfűz­ve rögzítjük az alapot. Raj­zunk szemléletesen mutatja a készülő szalagszett mun­kamenetét, valamint a „szer­számok” formáját és mű­ködését. A kívánt nagysá­gúra szőtt szalagok külső sorát levarrjuk, mielőtt le­vágjuk a keretről. Mit tegyünk ha: # a tej megmarad, © tűi sós a leves, t a pecsenyezsír leégett Minden háziasszonnyal megesik, hogy leég, kifut a tej, odakozmál az étel, jég­szekrény híján megavasodik a vaj. Az ilyen károkat és bosszúságokat könnyen el­kerülhetjük, ha megjegy- zünk néhány fontos tudni­valót. Ha megmarad a tej, este újból főzzük fel, így más­napra nem megy össze, ak­kor sem, ha nincs jégszek­rény. A bej kifutását úgy kerülhetjük el, hogy a lá­bos szélét felfőzés előtt kö­rülkenjük egy kis vajjal. A lábost a tej felforralása előtt öblítsük ki hideg víz­zel, így egy cseppnyi sem fog leégni. A vajat is frissen tarthat­juk kánikulában, jég nélkül is, ha este és reggel váltott hideg vízbe tesszük, cserép­edényben. Tejfel helyett aludttejet is használhatunk leves, fő­zelék behabarásáhtz. Hogy ne csomósodjon össze, hosz- szasan keverjük ki. Ha még­is megtúrósodik, a felső (csórni) réteget tálalás előtt kanállal óvatosan szedjük le, ételünk ízesebb lesz a megmaradt habarással is. Ha túl sós lett a leves, tegyünk bele egy—két nyers burgonyát meghámozva, fél­be vágva, s azzal ismét főz­zük fel. A burgonya* magá­ba szedi a felesleges sót. Ha más ételt (főzeléket) sóztunk el, úgy segíthetünk rajta, hogy belekeverünk egy mokkakanálnyi cukrot, így kissé pikáns íze lesz. Pecsenyezsír kicsit leé­gett ízét úgy tüntethetjük el, hogy a zsírba néhány szelet (meghámozott) vöröshagy­mát aprítunk és azzal átpi- ritjuk a zsírt. A hagyma magába szedi ■ az égett ízt, azután kiszedjük a zsírból. Ha a pecsenye lével készült, ugyancsak hámozott burgo­nyaszeleteket tegyünk a le­vébe, főzzük fel, így elve- hetjük a „szaft” égett ízét. Zsír helyett olajjal főzni — jobban szolgálja az egész­séget. (Az olaj könnyebben emészthető). Aki nem tud­ja megszokni az olajjal fő­zött étel ízét, legalább a sült burgonyát, fánkot, lán- gost süsse olajban, ezekhez jobban is illik az olajos ki­sütés, ropogósabb, könnyebb lesz tőle az étel. Maradék főtt leveszöld­ségből, azt megdarálva, re­szelt vöröshagymával, kevés zsírral, sóval, borssal és liszttel elkeverve feltétet ké­szítsünk főzelékekre. ORVOSI TANÁCSADÁS: Gyümölcs a táplálkozásban Változatosságot jelent és új ízekkel kecsegtet a ko­rai gyümölcs, a cseresznye, a meggy, a szamóca, a mál­na, az egres és a ribiszke. A gyümölcsök biológiai hatása igen jelentős a vi­taminokban a téli, s kora tavaszi időszakban elszegé­nyedett szervezet számára. A vitaminok mellett igen fontos a cukor, a szerves sav és az ásványi anyag. A gyümölcsök alkotórészeinek mérlegelésekor említést kell tennünk, a vízről, ami vol­taképpen nem is lép be az anyagcserébe, csupán egy bizonyos körforgás megté­tele után változatlanul tá­vozik a szervezetből. A gyümölcsök zöme — mintegy 85 százalék vizet tartalmaz. Ha az ásványi anyagokat is figyelembe vesszük, egy negyed kg cse­resznye, illetve szamóca, vagy más bogyós gyümölcs egyenértékű körülbelül egy pohár alkalikus ásványvíz­zel. Folyadékkúránál az el­fogyasztott gyümölcsökkel nő a szervezetbe juttatott víz mennyisége. Ugyanak­kor olyan betegségek ese­tén, amikor a beteg vízfo­gyasztása korlátozásra szo­rul, a vízmennyiségnél a gyümölcsöt szintén számí­tásba kell venni. Szervezetünk leginkább C- vitaminban szenved hiányt. Az említett gyümölcsökből 1 citrom C-vitamin tartal­mának fél kg cseresznye, 30 dkg meggy, mindössze 20 dkg málna, 15 dkg ri­biszke, vagy egres, illetve 10 dkg kerti szamóca felel meg. Ha tehát bogyósaink bőséges termést hoznak, ak­kor úgyszólván fillérekért juthatunk a C-vitamin meny- nyiséghez, amelyet a citrom­ból, vagy narancsból ke­mény forintokért kell meg- . vennünk. A gyümölcsökből készí­tett ételek jellegzetes zama- tuk, ízük folytán különösen a melegebb nyári napokon kedveltek. Ám, ha csak le­het, inkább nyersen fogyasz- szuk a gyümölcsöt, mert a magas hőmérséklet és a nagy felülettel , érintkező oxigén hatására a C-vita­min nagy része tönkre­megy. Azt tanácsoljuk, hogy mi­nél több nyers gyümölcsöt fogyasszunk. Családunk asztaláról egyetlen nap se hiányozzék az érett, zama­tos, friss gyümölcs. Dr. L. K. (Ugyanúgy készül, mint a húspogácsa, fasirt.) Szikkadt fehér kenyeret, zsemlét úgy frissíthetünk fel, hogy nedves kendőbe csavarjuk és 10—15 percre az előmelegített, forró sütő­be tesszük. Száraz fehér ke­nyeret és zsemlét se dob­junk el. Finomra reszelve, a rántott hús pánin izásához készíthetünk belőle zsemle- morzsát. Maradék száraz kifliből mákosgubát készít­hetünk. A kiflit kb. 4. cm-es darabokra szeletelve, tejben megáztatjuk, majd kiszedve lábasban, forró zsíron kissé átpirítjuk. Végül meglocsol­juk mézzel, és cukorral ke­vert darált mákkal dúsan meghintjük. Maradék sült, vagy főtt húsból (különösen, ha kissé kemény maradt) ledarálva, reszelt vöröshagymával, só­val, borssal ízesítve, kis zsírral elkeverve, kevés da­rával dúsítva húsgombóco­kat készítsünk, amelyeket már forrásban lévő levesbe főzzünk bele; vagy a főze­lék főzővízéből készítsünk vele levest. De süthetünk belőle hússal töltött pala­csintát is: ekkor a húst csak ledaráljuk, zsírban kissé megpirított hagymán átfor­gatjuk és úgy használjuk tölteléknek. Májat főzés, sütés közben megsózni nem szabad, mert rágós lesz. Csak közvetlen tálalás előtt sózzuk meg kis­sé. A sütnivaló húst is csak akkor sózzuk, mielőtt be­tesszük a zsírba. (Az előre besózott húsból is jól mos­suk ki a sót elkészítés előtt, különben a hús szá­raz, ízetlen lesz, mert a só kivonja belőle a levet). Főtt, sült húst ugyanez ok­ból (hogy levét el ne ve­szítse), csak hidegen szele­teljünk fel. Végül: a tűzhelyet csak akkor . gyújtsuk be, ha az étel már elő van készítve. Forrástól kezdve pedig ta­karéklángon főzzünk tovább, így gazdaságosabb és jlobban megpuhul. Túlfőzni azonban nem szabad, mert az csök­kenti vitaminértékét Az éhkoppon maradt kirándulók A bölcsességükről ország­szerte híres bábafaiak kö­zött szép számmal akadtak olyan mihaszna naplopók, akiknek a lustaságuktól csak a butaságuk volt na­gyobb. De még közülük is kitűnt az az öt, akiről most akarok mesélni nektek. Egy verőfényes ragyogó na­pon megbeszélték, hogy ki­mennek hüsölni a környék­beli erdőbe. A szót tett kö­vette, és az öt bölcs felpa­kolt néhány fehér cipót, jó­kora darab szalonnát, meg sajtot, magukhoz vettek egy agyagkorsót és útnak in­dultak. Alig értek ki a fa- duból, máris panaszkodni kezdtek, hogy mennyire el­fáradtak. . Legjobb lennem ha nem is mennénk az erdőbe. Elég ha az első fáig eljutunk, ott is lepihenhetünk és el­fogyaszthatjuk az elemó­zsiát — javasolta az egyik rest. Tetszett az ötlet a társa­ságnak és a falu végétől alig egy hajításnyira csörgede­ző patak partján leteleped­tek. Körbe ültek, középre tették az ennivalót meg a korsót. — Hü, az ördögbe is, — kiáltott föl az egyik — el­felejtettünk vizet merni, pe­dig ilyen szomjasan nem kezdhetünk enni! — Bizony nem — helye­seltek a többiek —, előbb vizet kell hozni. Ki megy hát vízért? — kérdezte az első rest. — Azt javaslom, hogy te menj! — vágta rá a máso­dik naplopó. — Nekem az a vélemé­nyem, hogy legjobb lesz, ha mind a négyen felkereked­tek és együtt hozzátok a vizet. Akkor legalább nem fáradtok el, mert két lé­pésnél tovább egyikőtök- nek sem kell cipekedni a korsóval — szóit nagyot ásítva az ötödik. Jó óráig vitatkozott az öt világlustája, mar egészen belefáradtak a sok beszéd­be, de csak nem tudták el­dönteni, ki hozza a vizet. Végül megszólalt az első lusta, amelyiknek először jutott eszébe a vízhozás. — Azt ajánlom, hagyjuk abba a vitát, üljünk csöndben, és aki először megszólal, az hoz majd vizet. Nyomban elfogadták az okos javaslatot, és ettől kezdve csak a gyomruk korgása törte meg a csen­det. Kis idő múlva arra jött egy vándor. Amikor meglátta GYERMEKREJTVENY Vízszintes: 1. Észrevétlenül, titokban megfigyel. 6. Debreceni kol­bászkülönlegesség. 11. Érzé­keltetik. 14. Azonos mással­hangzók. 16. Légi-, levegő, ismert idegen szóval. 17. Feltételező szócska. 18. Nem kevés. 19. ÜM. 20, Lovas Henrik. 22. Talál. 23. Két­jegyű mássalhangzó. 24. Megfejtendő. 28. Libahang. 27. Eszköz. 28. TNUH. 30. Megfejtendő. 33. Római 151 és 999. 35. Terhessé kezd válni számára, nem érdekli. 36. Az állóvíz (—’). 38. Visz- sza: káros. 39. PakoL 40. Előkelőségeké. 42. EON. 43. Horpadást helyreütöget. Függőlegest 2. Lötty. 3. LRX. 4. Azo­nos magánhangzók. 5. Hosz- szúfülű állat. 6. Duzzasz­tott kőzet kiváló hő és hangszigetelő. 7. Keresztül. 8. Sorvégi összecsengés. 9. Okozatot előzi meg. 10. Ala­posan elpáholt. 12. Szemé­lyes névmás. 13. Felfedezés. 15. Nemzetközi segélyjel. 17. Forradás. 19. Tüzérségi egy­ség. 21. Részben huncut1,!! 24. Téli közlekedési eszköz. 25. Nem örökkévaló. 27. Korty. 29. Megfejtendő. 31. Ilona beceneve. 32. Innivaló. 34. Költő. 36. Menyasszony. 37. Szovjet folyó, a Volgába ömlik. 40. UK. 41. Sértetlen. Megfejtendő: Széchenyi István hármas művének kötetcímei: függ. 29, vízsz. 30 és vizsz. 24. Múlt heti megfejtés: Nyírtura — Panyola — Nap­kor — Üjfehértó — Záhony. Könyvjutalmat nyertek: Subasi Irén Nyíregyháza, Kocsár Árpád Csenger, Ko­zák Zsuzsa Mátészalka. az öt búsan üldögélő vüág- lustáját, illendően köszön­tötte őket. _ Jónapot mindannyió­toknak! A restek nem viszonoz­ták a köszönést, ds még csak a fejűket sem emelték fel. — Mi az, miért hallgat­tok? — kérdezte a vándor. De a bölcsek csak ültek mozdulatlanul. A vándor közelebb lépett. — Miféle emberek vagy­tok? Tán nem tudtok be­szélni, vagy nem akartok? A vándor elvesztette a türelmét, gallérjánál fogva megragadta az egyik sem­mittevőt és alaposan meg­rázta. De a bölcs bábafai erre sem szólt egyetlen kuk­kot sem. Az idegen sehogy sem értette a dolgot, s már éppen folytatni akarta útját, amikor észrevette a kör közepén az elemózsiát. — Három napja utón vagyok, elfogyott minden ennivalóm és nagyon meg­éheztem — mondotta. Engedjétek meg, hogy egyek egy harapásnyit. Bábafa díszpéldányai most sem válaszoltak, de meg csak meg se moccantak. A vándor erre fogta az egyik cipót, jót kanyarított a szalonnából, meg a sajt­ból és falatozni kezdett. Talán segíteni kéne ne­kik, mert hátha valami ba­juk van és nem tudnak egyedül enni — gondolta a vándor. Fölszeletelte a cipókat, elosztotta a szalon­nát, meg a sajtot, és mind­egyiknek odatette az ölébe az adagját. A lusták rendü­letlenül hallgattak, csak a szemük villogása árulta el, hogy dühösek. A vándor most már végkép nem tudta mire vélni a dolgot, sajnál­kozva csóválta a fejét, majd megköszönte szépen a ha- rapnivalót és folytatta út­ját. Röviddel a vándor távo­zása után, három kóborku­tya sompolygott a bölcsek közelébe, s amikor megérez­ték a szalonna szagát, uccu, beugrottak a kör közepére. Először csak óimtosan nyúj­togatták nyakukat az en­nivaló után, de amint ész­revették, hogy az emberek meg se moccannak, a kié­hezett állatok vérszemet kaptak, s csak úgy falták a lusták öléből az enniva­lót. A kellemes falatozás­nak az vetett véget, hogy az egyik kutya a kenyérről le­gurult szalonna után kapva belevágta a fogát az egyik rest lábába. _ Takarodj innen! — or­dított fel fájdalmában min­denről megfeledkezve • böZcs. Négy társa sugárzó arc­cal ugrott talpra és boldo­gan, egymást túlkiabálva hajtogatták: — Éljen, éljen! Te mégy vízért. A szomjukat végire olthat­ták, de bizony a gyomruk továbbra is korgott, mert néhány kutyarágta kenyér­héjon, meg sajtdarabkán kí­vül az elemózsiából semmi sem maradt. így zajlott le az öt mi­haszna bábafai bölcs nagy kirándulása. Aki nem hiszi, járjon utána. Hollósi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom