Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
Száz nap Száz napja már, hogy a felduzzadt vizek romboljak, mossak a gátakat. Végig a magyar Duna-szaka- szon, s másutt is a folyók mentén átázott töltések, kőből, homokzsákok millióiból emelt, hevenyészett gátak, acélpallók allnak ellen a szörnyű terhelésnek. Az emberi akarat, az elemek erejét legyőző szívósság és erőfeszítés csodákat művel. Évszázada mérik és jegyzik a szakemberek a Duna vízjárását, s évszázada csak hasonló vízszintet jegyeztek fel, ekkorát még soha. S mert eddig erősebb és szívósabb volt az ember, mint a száznapos ár, nem törtek át a gátak. Az utóbbi napokban csekély enyhülést, apadást közölnek a jelentések. Még nem nagymérvűt és nem olyat, hogy végleg megpihenhetnek az őrködök. Még mindig magasabb a víz a maximumnál, még mindig veszélyeztet. Még mindig tízezrek dolgoznak és nem lankadnak. Még vigyázni kell, még fenyeget a víz. De már az eddig elért eredményeket összegezhetjük, s előre is tekinthetünk a következő hetekre, hónapokra. Ha visszatekintve mérleget vonunk, az egyik oldalon páratlan elemi csapás, a másikon szinte példátlan erőfeszítés és összefogás áll. Ami az előzőt illeti, egészét és részleteit mindenki ismeri az országban. A vízállásjelentést, amelynek olvastakor ezelőtt kikapcsoltuk a rádiót, most országszerte millió és millió ember figyelte feszülten, lélegzetvisszafojtva. Ami az erőfeszítéseket illeti: az állam koncentrálta erőit, gépek, járművek tízezreit mozgósította és küldte a helyszínre, rendelkezésre bocsátott pénzt, anyagot, mindent, amire a védekezőknek csak szükségük volt. S mozgósította erőit a nép, mert hisz itt naponta tízezrek összefogásáról volt szó, öregek és fiatalok, civilek és katonák állták és állják a száznapos rohamot. Ennyi a múlt hónapok mérlege. S hozzá még annvi, hogy az időjárás szinte végig kedvezőtlen volt, hetek óta jóformán nincs nap. hogy ne zuhogna az eső, a termés későbben érik, a munkák torlódnak, az ár elleni védekezés leköt és mozgósít megannyi erőt. S e summázás a jövőre — következő hetekre, hónapokra — tartalmában meghatározó. E summázás, gondok és természetadta nehézségek összegezése az alapja annak a felhívásnak is, amelyet a KISZ Központi Bizottságának Intéző Bizottsága intézett országunk fiatalságához. Elismerése ez a dokumentum a fiatalok — civilek és katonák — áldozatos erőfeszítéseinek és összegezése az ifjúságra váró legfőbb tennivalóknak. Mert most igaz. egész embert jellemző tettek után űjabb ilyen cselekedetekre lesz szükség. A védekezés az országtól roppant anyagi—fizikai- erkölcsi erőfeszítéseket követelt. Folytatni kell: az ár még megvadultan hömpölyög a partok között. S közben beérett és érik a termés, a gabona aratásra és aratókra vár, a földeket munkálni kell, a növények gondos kézre várnak. S a gyárakban pótolni kell a munkát, azoknak a munkáját, akik a gátakra siettek, ott voltak, vagy ott állnak ma is. Rendeltetési helyére kell juttatni sok-sok tízezer tonna árut és anyagot, építeni kell a házakat, az utakat, mini eddig ezután is tízezrek helytállása kell. hogy elkerüljük a további pusztítást. A felső Duna-szakaszon már visszaköltöznek a falvakba az emberek. Házukat sokhelyütt romokban találják, vagy erősen megrongálta az épületeket a víz. Építők kellenek, de hohnan? Közismert a gond. a munkaerőhiány, amellyel az építőipar küzd. önkéntes vállalkozókat hívnak, kérnék az árvíz- sűjtotta falvak, városok. S ki jelentkezhet nagyobb munkalendülettel, a hazáért, s a népért tennivágyóbb kedvvel, mint a fiatalság? Kezdeményezések egész sorát látjuk, a segíteni- akarás ezerfajta megnyilvánulását nap-nap után. Széles körű gyűjtés indult, sokasodnak a forintok a 10 200-as számlán. Helyes és jó ez, mert a kárt jószerével csak milliókban lehet mérni. S az is bizonyos, hogy minden felajánlott forint valahol, valakinek az arcáról letöröl egy ráncot. S ebben az akcióban forintjaikkal, az önkéntes műszakok és a különféle rendezvények bevételével a fiatalság is sokat segíthet, sokat adhat. Adhat szorgalmasabb munkával is. úgy, hogy minden eddiginél nagyobb részt vállal a tervek teljesítéséből, azoknak a forintoknak és millióknak a gyarapításából, amelyekkel majd anyag, eszköz, újjáépülő otthon formájában az állam siet az árvízkárosultak megsegítésére. Friss példa, új kezdeményezés, most vettük a hírét: a közlekedés több vállalatának dolgozói elhatározták: bár alapos okuk és indokuk lenne rá, nem kérik terveik módosítását, hanem teljesítik erre az esztendőre szóló előírásaikat, sőt, túl azon, többletbevételt fizetnek az állam kasszájába. A példa vonzó, követésre feltétlenül érdemes. Nem vitás, hogy az ifjúság ebben is. hozzá hasonlóban is nagy feladatot, sok tettet vállalhat. Nem könnyű ez az esztendő. Árvíz, rossz idő. nehéz aratás, rendkívüli megpróbáltatás és erőfeszítés jellemezte az utóbbi hónapokat. Most azt az erőt. azt az összefogást, amelynek e nehéz időszakban tanúi és részesei voltunk, folytatni és továbbvinni kell. S akkor — ahogy az ember megállíthatta a gátak között az őrjöngő vizet — úrrá lehetünk minden gondon, pótolhatjuk a veszteségeket, hogy majd az esztendő végén sikerben, erőben gyarapodva fordulhassunk a következő évre. Lantos László XXII ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ÁRA: 50 fillér JÜLIUS 1, CSÜTÖRTÖK ilz Elnöki Tanács ülése Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke letette a hivatali esküt Az Elnöki Tanacs szerdán délelőtt ülést tartott. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége együttes javaslata alapján Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, érdemeinek elismerésével, a Minisztertanács elnökének tisztsége alól felmentette; dr. Münnich Ferencet saját kérésére, egészségügyi állapota miatt, érdemelnek elismerésével, államminiszteri tisztsége alól felmentette és nyugállományba helyezte; Pap Jánost, más irányú fontos pártmegbízatása miatt, érdemeinek elismerésével, a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette: Kállai Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökévé megválasztotta. Szerdán délben Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke előtt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpvnti Bizottságának első titkára, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Fehér Lajos és Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Kállai Gyula 1910 június 10-én született Berettyóújfalun. Apja falusi csizmadia volt. 1931-től tagja a Uommunista pártnak. Az 1930-as években Budapesten mint egyetemi hallgató, majd Debrecenben részt vett az '»gyetemi balotdali mozgalmak szervezésében. 1939- ben bebörtönözték. 1939— 1944-ig a párt megbízásából a Népszava szerkesztőségében dolgozott; részt vett a Népszava 1941 karácsonyi számának szerkesztésében. Egyik szervezője volt az 1942. elején alakított magyar történelmi emlékbizottságnak és az 1942. március 15-i antifasiszta és háborúellenes tüntetésnek. 1942-ben újból letartóztatták. A német fasiszta megszállás idején a kommunista párt képviselőjeként a Magyar Front Intéző Bizottságának tagja volt. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt központi vezetőségének tagja és miniszterelnökségi államtitkár lett; szerkesztője a Szabadság, majd a Szabad Föld című lapnak. Hosszabb időn át a párt kulturális osztályát vezette, 1949—1951-ben külügyminiszter. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták. Rehabilitálása után 1954—55-ben a Kiadói FőKözlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának leningrádi ülésszakáról Leningrad,, (TASZSZ): A KGST titkársága közleményt adott ki a KGST Végrehajtó Bizottságának Leningrádban megtartott 18. ülésszakáról. A felek megállapodtak, hogy a közlemény a lapokban egyidejűleg, július 1-én jelenik meg. A közlemény szövege a következő: A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1965. június 25-töl 29-ig Leningrádban tartotta 18. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett Sz. rl\)dorov, a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; O. Jaroszewicz, a Lengyel Nép- Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; P. Simunek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese; Apró Antal, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhelyettese: D. Péter János ktiliig'yminiszter Londonba utazott Péter János külügyminiszter Michael Stewart brit külügyminiszter meghívására szerdán reggel néhány napos hivatalos látogatásra Londonba utazott, ahová a kora délutáni órákban meg is érkezett. A külügyminiszter elutazása előtt a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: — Várakozással tekintek a londoni látogatásra és az ottani megbeszélésekre. Azzal a reménnyel utazom, hogy a vélemény- csere sokféle tekintetben hasznos lehet a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozásában. Keresni fogom és tanulmányozni akarom az angol külpolitikának azokat az elemeit, amelyeket egy olyan ország, mint a Magyar Népköztársaság komolyan figyelembe vehet a jelenlegi nemzetközi helyzet veszélyes gócainak enyhítésére és az európai kérdések megoldására irányuló törekvéseiben. Bár a két ország kapcsolatai mindenféle tekintetben állandóan fejlődnek, bizonyos vagyok benne; kölcsönösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy milyen területeken lehet kapcsolatainkat — a két ország és a nemzetközi helyzet javára — továbbfejleszteni. Péter János szerdán délután találkozott Wilson miniszterelnökkel a Dawning Street 10-ben, majd részt vett azon az estebéden, amelyet Stewart külügyminiszter adott tiszteletére a Lancester-palotában. A magyar külügyminiszter ma és pénteken megbeszéléseket folytat majd a külügyminisztériumban. Gombozsav, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; H. Meuser. a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbi Hátságának elnökhelyettese; G. Radulescu, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és V. Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese. Az ülésszakon Apró Antal, magyar megbízott, a magyar forradalmi munkás _paraszt kormány elnökhelyettese elnökölt. A végrehajtó bizottság meghallgatta a végrehajtó bizottság irodájának tájékoztatóját, amely összegezte a KGST tagországok előzetes elgondolásait népgazdaságuk és gazdasági kapcsolataik fejlesztésére vonatkozólag az 1966—1970 közötti időszakban; meghallgatta továbbá az iroda ösz- szefoglalóját a KGST tagországok között lefolyt kétoldalú konzultációk eredményéről. A KGST tagországok között 1966—1970 évi népgazdasági terveik összehangolása érdekében lefolyt kétoldalú konzultációk lehetővé tették, hogy a KGST tagországok előre megegyezzenek kölcsönös áruforgalmukban, megállapodjanak gazdasági együttműködésük olyan egyéb kérdéseit illetően, amelyek nagy jelentőségűek a gazdasági fejlesztési terveik további kidolgozása szempontjából. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy létrejöttek a szükséges feltételek az említett időszakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi és más gazdasági egyezmények megkötéséhez. A végrehajtó bizottság megvitatta a KGST deviza és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottságának tájékoztatóját a gazdasági együttműködés nemzetközi bankjának 1964-ben végzett tevékenységéről. Ebben az évben először alkalmazták a gazdasági együttműködés nemzetközi bankja keretében a KGST tagországok között átszámítási rubelban történő sokoldalú elszámolások rendszerét. A bank a KGST tagországok között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások központjává vált és 1964-ben körülbelül 23 milliárd átszámítási rubel értékű külkereskedelmi elszámolást és egyéb fizetést tett lehetővé. A végrehajtó bizottság megvizsgálta azokat a javaslatokat, amelyeket a KGST gépgyártási állandó bizottsága terjesztett elő a textilipari gépek és felszerelések gyártásának szakosítására és az 1966—1970 közötti időszakban történő kölcsönös szállítására vonatkozólag; megvizsgálta továbbá az erdőgazdasági gépek és néhány nagy fontosságú fakitermelő gépfajta gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó javaslatokat Az ülésszakon tájékoztató hangzott el arról, hogyan hajtsák végre a KGST 15. ülésszakának határozatait, amelyek a KGST tagországokban 1970-ig építendő tengeri szállítóflotta hajótípusaira vonatkoztak. A végrehajtó bizottság ülésszakán megvizsgálták a gazdasági együttműködés folyó kérdéseit is, s ezekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat és határozatokat fogadtak el. igazgatóság vezetője, májé népművelési miniszterhelyettes. 1956 júliusa után a párt kulturális osztályának vezetője. Az ellenforradalom idején elsők között vett részt a párt újjászervezésében. Kezdettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságnak, Politikai Bizottságának. 1957-tól 1959-ig — a Minisztertanács elnökének első helyettesévé történő megválasztásáig — a Központi Bizottság titkára volt. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány megalakulása után 1958 január 28-ig művelődésügyi miniszter, ezt követően 1960 januárjáig államminiszter. 1961 szeptembere óta a kormány elnökhelyettese volt. 1958-ban megválasztották a Hazafias Népfont Országos Tanácsa elnökévé. s ezt a funkciót azóta is betölti. Hajdú-Bihar megye országayűlési képviselője. 1960 júniusában kitüntették n Munka vörös zászló érdemrend jé vei. Sándor József Szabolcsban Sándor József az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB irodájának vezetője kétnapos látogatást tett Szabolcs-Szatmár megyében. Június 29-én Mátészalkán, majd 30-án délelőtt Vásárosnaményban beszélgetett a járások pártós gazdasági vezetőivel időszerű feladatokról, s június 30-án délután Nyíregyházán a megyei és városi pártós tanácsi vezetőkkel tárgyalt. Megyei katolikus papok béke#1 bizottságának O jubileumi ülése Jubileumi ülést tartott szerdán Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár megyei {í • katolikus papok békebizott-j^j, sága a megyei papi béke-. . mozgalom 15. évfordulója". alkalmából. Éji Az ünnepi ülésen, amelyen a papi békébizottság több alapító tagja is részt- vett, dr. Bacsóka Béla görög katolikus teológiai rektor, a megyei katolikus pa- pok békebizottságának elnö- * ke mondott megnyitót. Eahh* * tán Csépányi Ferenc c. pf4-' 1 ' post, plébános, a megjret , katolikus békebizottság titkára emlékezett meg a papi békebizottság másfél évtizedes tevékenységéről. Beszéde után hozzászólások következtek.
