Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
Televízióból — jóbarátaink Keres Emil Tiszadob átlagközség megyénkben. Átlag, de valamivel gazdagabb, mint jó néhány falu. Mégis szándékosan esett a választás Dobra. Mégpedig annak cáfolására, hogy minél gazdagabbak egy település lakói, annál kevésbé törődnek a művelődéssel. Ruha a Váci utcából Vagyis, elsősorban ruha, bútor, mosógép, padlókeíé- lö és egyéb leiszerelés, mint tv, újság, könyv... Ti- szadobon is valóban így festett ez évekkel ezelőtt. A „milliomos” tsz, a Táncsics jól fizetett minden ledolgozott munkaegység után. Épültek az új házak, szinte vagonszámra érkeztek a bútorok a fővárosból is, s nem egy falubeli lány ruháját a Váci utcában méretezték. Három mozi létesült Dobon, a Táncsics Tsz-ben, a gyermekotthonban és a községi művelődési otthonban. Aztán folytatódott a könyv- olvasással, de előbb az újságok, folyóiratok böngészésével. Egy gyors közvéleménykutatásnál kiderült a házakat járó, főleg pedagógus népművelők meggyőződtek róla, hogy nincs olyan család, ahová újság, folyóirat. ne járna, s egyetlen helyen sem találtak tíz-tí- zenkét könyvnél kevesebbet. Olyan könyvszerető családra is akadtak, akiknek háromszázkötetes könyvtáruk volt. Ez persze nem ment ilyen simán: évek teltek el, míg a 2—3 forintos mozijegy mellé a 100—150 forintos könyvutalvány, vagy könyvtári olvasójegy is odakerült. Tizenegymillió forintot áldoztak a községbeli- ek egy év leforgása alatt az öltözködésre, étkezésre, tartósabb iparcikkekre, csak a helyi boltokban. És kishíján kétmillió forintra rúgott az alkohol számlája. Ilyen erós „ellenfelekkel” nem lehetett elbánni egykettőre. Városi műkedvelő együtteseket hívtak meg szereplésre a szűkös művelődési otthonba. Később, amikor egyre több megjegyzés érte az együtteseket, tárgyaltak a Déryné Színházzal is. Haknizó fővárosi művészeket is szívesen láttak, mert oda szoktatták a helyi közönséget a művelődési házhoz. így esett meg, hogy egyes darabokat mindössze három négy szereplővel mutattak be hivatásos együttesek. A Mágnás Miskót egyszer négyen adták elő... Ma már mosolyognak ezen a dobiak, akkor kacagtak, tapsoltak és városban érezték magukat. Azóta megismerték az igényesebb művészi műsorokat, rendezvényeket is. Minden második családnak van rádiója, számszerínt 752, s minden tizediknek televízió, 1400 újság, folyóirat, időszaki kiadvány jár az alig ötezer lakosú Tiszadobnak. Nemrég felmondta a szolgálatot a már azelőtt is rozoga művelődési otthon. Kezdik bontani. Már „kilépték” a helyét a háromszázszemélyes új művelődési háznak — újságolta Iklódi Sándor tanácselnök. Jövő évben rakják le az alapot. Addig a Táncsics Tsz kultúrtermét használják fel a filmvetítésen kívül kisebb helyi rendezvényekre. A könyvtár most költözött tágasabb helyiségbe. Hónapokonon belül — remélik — megnyílik a szélesvásznú mozi. melyet a Mo- z.i üzemi vállalat létesít a községben. „Tanár elvtárs öcsém ... “ Az újtelepi rósz egyes utcáiban nincs villany, ragad a sár. Ez az árterület, melyet niég a gróf parcellázott ki a kisparasztok- nak olyan szűkre méretezve a portákat, hogy egy szekér alig fordul meg benne. Ez a községrész helyzeténél fogva elmaradottabb volt. S most itt a legnagyobb a pezsgés, nyáron a nehéz munka után is tele az, újtelepi iskola felnőttekkel. Tv-klubnak mondja Juhász Ferenc pedagógus és felesége, az estén' kénti társaságot. De az elnevezés többet takar. Nemcsak futballmeccset, színházi közvetítést néznek itt meg az újtelepiek. Halom újság, folyóirat forog köz- I kézben és nem ritka az I olyan epizód, mikor az idős paraszt odamegy a „tanár- elvtárs öcsémhez”, hogy mondja már meg md az az MLF... S így alakul ki spontán izgalmas beszélgetés a multilaterális atomhaderőről, számos kül- és belpolitikai témáról. Máskor pedig éppen a méhészkedésről. „Egy-egy ismeretterjesztő előadáson most is 80—90-en vannak, de a jelentőlapra nem merek ráírni csak legfeljebb ötve- net. Mert azt hihetik, hogy túlzó a szám” mondta Juhászné. De nem is a számok döntenek itt hanem a változó gondolkodás. Az Újtelepen sok cigány- család lakik, az iskola szomszédságában is. Egyetlen tiltakozó szó nem hangzott el. mikor elkezdődött a betelepülésük a faluszéli putrikból. Ahol Széchenyi kezdte Egyszerre zárkóznak fel az Üj telep és a még elmaradó részek a községhez, hogy együttesen mindjobban megközelítsék a magasabb lépcsőfokot. Ez a község büszke múltjára, őrzi a régi hagyományokat: itt tette meg az első kapavágást a Tisza-szabályozó Széchenyi. A gyönyörű And- rássy kastélyt, — mely gyér- mekotthon — messzi földről felkeresik: amerikai, angol, svéd, belga, német, szovjet, román, indiai, cseh címek, nevek emléksorok találhatók a vendégkönyvben. A Rákóczi-tölgyes, a már eléggé rossz állapotban lévő török időkből származó magtár, a Tubus, s még több helyi nevezetesség öregbíti Tiszadob nevét. Ki tagadná, hogy a hagyományok ápolásához sok köze van e nép gondolkodásának, kulturálódásának is. Megduplázódik a vállalkozó kedv: az öreg malomból általános iskolai kollégiumot akarnak berendezni, sőt egy régi óhajt is dédelgetnek: hátha sikerülne ott öntözéses szakiskolát létesíteni. Már az iskola neve is meglenne: Széchenyi István.» Páll Géza Keres Emilnek, a színház- igazgató színésznek sok kedves ünnepnapja van az esztendőben. Érthető: a művész- igazgató számára minden új szerep és a színház minden új bemutatója ünnepnappá fényesedik. A színházi és színészi ünnepek mellett van azonban még egy, amit teljes szívvel a magáénak vall s ez a könyv ünnepe. Nem véletlenül: Keres Emil egyike a rriai magyar líra leglelkesebb íolmá" csolóinak. — A verseket már kisdiák koromban nagyon megszerettem. Ezt a vonzalmat csak erősítette bennem, amikor egy nap, talán második osztályos tanuló lehettem, apám a nagyapámról mesélt nekem. A nagyapámról, alti vándorszínész volt s a saját társulata élén járta be az országot csak úgy, mint Csehszlovákiát, Lengyelországot és Romániát. Akkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat: színész leszek. És attól kezdve már nemcsak „bemagoltam” a verseket, hanem szívvel- szenvedéllyel olvastam-ta- nultam azokat. Cigarettára gyújt, közben eltűnődik, mintha az idők emlékeit akarná a maguk elevenségében visszaidézni. — Szombathelyen laktunk. Ott már akkor ismerték a Ki mit tud-ot. Az egykori Kovács szálló éttermében került sor megrendezésére. Talán tíz éves voltam. Szerepelni még nem mertem, csupán néz.őként akartam megtekinteni a vetélkedőt. A bátyám azonban, tudlo- mon kívül, az én nevemet is beíratta a szereplők közé. Egy pillanatra meglepőd lem, amikor szólítottak, a bátyám még oldalba bökött: „gyerünk öcskös”, — nem maradt más hátra, menni kellet. Fél kiló cukorka volt jutalma a sikeres szereplésnek. Tízszer szólítottak vissza... Tízszer egy zacskó cukor... Tizenegyedszerre-r már csak egy helybéli rím- . faragó rigmusai jutottak eszembe, amely a hentesmester portékáját dicsérte. S mivel a hentes is ott ölt a nézők között, a rigmus végére egy óriási tál hús- inyencséggel jutalmazott. Tréfásan elmosolyodik és széttárja kezét: — Ennyi inspiráció után nem mondhattam - le többé a színészmesterségről... Aztán újra komolyra fordítja a szót: — A házban, ahol laktunk, a szombathelyi nyomda épülete volt. Bajárhat- tam ide, egyetlen feltétellel: a vasárnapi szóm verseit már a levonatból fel kellett olvasnom a nyomdászoknak. Szívesen tettem. Nemcsak a versek nyújtotta gyönyörűségért, hanem azért is, hogy belekóstolhattam a lapkészítés izgalmasan feszült légkörébe... Hosszú évek teltek el azóta, de ezt a légkört csak a színházban találtam meg újra... Negyvenötben jelentkezett a főiskolára s ötvenben végezte el. Egy esztendeig a Honvéd Színház tájelőadásain szerepelt, majd három esztendeig a Nemzeti Színház színpadán. Azt követően a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatását bízták rá, majd •* Vígszínházhoz került. Negyedik esztendeje a Budapesti Thália Színház igazgatója. A megtett utat.a SZOT-díj, két Jászai-díj és az idén megkapott Kossuth-díj fémjelzi. A vers szeretete végigkíséri eddig megtett művészi útján — Úgy érzem: a mai költők gondolatainak tolmácsolása kortársi kötelesség. Ezért is ünnep számomra esztendőről eszetendőre a könyv ünnepe. Úgy is. mint olvasónak, úgy is, mint előadónak. S ami még csak emeli ennek az ünnepnek a fényét: a versek barátainak egyre növekvő tábora. Jóleső érzés úgy állni a dobogóra, hogy az ember tudja: mire legördül a függöny, újabb tizekben, százakban plántálódik az igény a szép és gondolatgazdag versek iránt. A Tháli Színház néhány esztendő alatt felnőtt a legrangosabb fővárosi színháA fehérgyarmati KISZ- esek a helybeli fmsz-presz- szóban rendszeresen megtartják a szeszmentes ifjúsági napokat. Az ünnepi könyvhéten először új programpontot iktattak a szeszmentes nap műsorába: ismertetik, megvitatják a legújabb ifjúsági kiadvázak közé. Elsősorban ezért a jelentős előrelépésért kapi ta meg Keres Emil a Kos- suth-díjat. — A színház feladata — összegezi színigazgatói működését —, hogy szórakoztatva és gyönyörködtetve gazdagítsa, formálja az emberek tudatát. Ha ehhez hozzáadjuk még azt a többletet: a színház a mai élet nagy kérdéseire keresi a feleletet, akkor azt hiszem, könnyen utat találhatunk a közönség szívéhez. Mert vallom: a közönség igenis kiváncsi önmagára s a korára, ha önmagát is, a kort is olyannak látja viszont a színpadról, ahogyan az életből megismerte azt. Keres Emil az előadó, színész és színházigazgató nagyon elfoglalt . ember. Mégis, amióta újra megkezdődött a televízió népszerű Ki mit tud vetélkedője. hétről hétre találkozhatunk vele a kamerák előtt is. — Bár nagy elfoglaltságot jelent, mégis szívesen teszem. Örömmel tölt el, hogy a fiatalok közül nagyon sokan szeretik a verseket. Ha arra gondolok: nem is olyan régen még én is hasonló módon álltam először a dobogóra, akkor úgy érzem, csupán a kötelességemet teljesítem most. amikor a fiatalokkal együtt végigszurkolom első nagy próbálkozásukat. Prukner Pál nyokat. Az ünnepi könyvhéten Kosa Pál, a járási művelődési ház művészeti előadója tartott ismertetést az új kiadványokból. A fehérgyarmati fiatalok tervei szerint a jövőben rendszeresen ismerirtik a nemrég indult „KOZMOSZ”- sorozat legújabb könyveit. „Kozmosz44 a presszóban Könyvismertetés a szeszmentes napokon Földes György: íQauqa(lú A lány alig múlt tizennyolc éves, amikor megismerkedett a fiúval. Viszont kerek hat centivel magasabb volt a fiúnál, amit legnagyobb bánatára nem egyenlített ki az a hat esztendő, amennyivel a fiú idősebb volt a lánynál. Az ideálisnak mondható korkülönbség megismerkedésük idején, sőt később is változatlanul megmaradt, de a hatcentis méretdifferencia hamarosan eltűnt. Nem mintha a fiú sarjadó szerelem hatására hirtelen megnőtt volna. csupán az történt, hogy a lány most csak lapossar- kú cipőket viselt, száműzve az addig annyira kedvelt tüsarkút, hogy lel tudjon nézni a fiúra... A lány, Csornai tlónka akkor érettségizett. A fiú, Szabó Gábor textilmérnök, nemrég szerezte meg diplomáját. A fiatalok jól megértették egymást: mindig volt mondanivalójuk, tervük, közös programjuk. Rendszerint Gábor tett javaslatot, hogyan és mivel töltsék el a szombat estét, a vasárnapot, vagy akár egy-egy hétköznap estét is, ha munkájuk végeztével találkoztak. Mert már Ilonka is dolgozott fotósnak szerződött egy nyomdaüzembe. Ha Cábor színházba akart nienni, Ilonka helyeselte, ha moziba vett jegyet Ilonka örömmel nézte meg a filmet, amelyet Gábor kiválasztott. Ha Gábor a pilisi hegyekbe készült, Ilonka megrakta a hátizsákot szendviccsel, téliszalámival, körözöttel, madárlátta süteménnyel, felsegítette Gábor vállára, ő pedig vidáman baktatott az erdei ösvényen Gábor mellett, amikor leszálltak a hegy tövében a MÁVAUT-megállónál. Az igazsághoz tartozik. hogy kirándulásra csak ritkán került sor. Pontosabban: kizárólag a tavaszi és őszi labdarúgó-bajnokság szünetében, mert Gábor nem mulasztott volna el egyetlen futballmérkőzést sem. Rajongott a fociért. Ilonka ebben is kitűnő partnernak bizonyult: fogalma sem volt ugyan a labdarúgásról, de nem maradt el egyszer sem Gábor mellől, ott szurkolt mellette, miközben a fiú lelkesen magyarázta, hogy mi a tizenegyes, mi a szögletrúgás, mi a partdobás és így tovább. — Az a nagyszerű — lelkendezett Gábor egy elka- lommal, — hogy Ilonka önálló egyéniség, mégis minden úgy van, ahogy én aka-, rom... — Csak akkor jó egy házasság, ha a feleség fel tud nézni a férjére — szerénykedett Ilonka, pedig akkor már menyasszonya volt Gábornak. A nagy siker Gábor öntudatát és íérfibüszkeségét szinte a beképzeltségig növelte, ami különösen lemérhető azon a halk megjegyzésen, amelyet Ilonka mamájának, Ilus néninek kitűnő főztjével kapcsolatban tett, amikor az egyik vasárnap — vőlegényhez illően — Ilonkáéknál ebédelt. — Ügy szeretem a bécsi szeletet, — szólalt meg ebéd közben váratlanul Gábor — ha a ficniket panírozás előtt levágják a hús széléről. Ilus néniben elhült a vér, de hallgatott. Éppen jól szabott bécsiszelet terpeszkedett Gábor tányérjában. A célzás tehát nem volt kétséges. Ilonka gyorsan helyeselt: _ A mi háztartásunkban majd le lesz vágva a húsról a ficnik... Ilus néni akkor is hallgatott, amikor a májusi friss, cukorborsó főzeléket Gábor csak immel-ámmal ette, mondván, hogy ő a zöldborsófőzeléket rántás nélkül szereti, — staubolva, ahogyan a mamája készíti, de este annál inkább megeredt a szava és óva intette Ilonkát, hogy férjhez menjen egy ilyen házsártos emberhez, aki mindent kifogásol és mindenbe belekotyog. — Milyen férj lesz az ilyen ember, ha már vőlegény korában is ennyi kifogása van? — kérdezte dü-, hősen Ilonkától, de a lány egyetlen komoly mondattal nyugtatta a mamát: — Tessék csak rámbízni! Egy férj az egészen más, mint egy vőlegény... Hogy ezen a meghatározáson mit értett Ilonka, azt most már — az esküvő után két év távlatából Ilus mama is világosan láthatja. Ilonka mindig tökéletesen ficnimentes bécsiszeletet és staubolva készített cukorborsó főzeléket tálalt Gábornak, sok mindenben a kedvében járt, de egy nagyon ízletes vasárnapi ebéd után így szólt: — Nincs kedvem kimenni a meccsre... Gábor alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Ma rangadó... Nagy foci lesz... — Akkor sem megyek és a jövőben se fogok meccsre járni. Elég volt eddig is... Gábor hiába kérlelte a feleségét. Végül is egyedül rohant el hazulról. És keserű szájízzel tért haza. Pedig az ő csapata győzött. Ilonka legközelebb már azon egyszerű óhajának adott kifejezést, hogy amig Gábor a meccsen lesz, addig ő felugrik Mártához, a barátnőjéhez. Ki tudja miért, miért se, de tény, hogy Gábornak nem veit türelme megvárni a második félidőt. A szünetben otthagyta a Népstadiont és hazarohant, miközben nyugtalan gondolatok gyötörték. Felhívta Mártát. A kedves barátnő nyájasan belecsicseregte a telefon, ba, hogy Ilonka nincs ott, és nem is járt nála. Gábor nyugtalanságát vad féltékenység váltotta fel. _ Ilyenek az asszonyok — motyogta maga elé. — Ilyen az én feleségem is... Nem sokkal később Ilonka hazatért. Gábor faggatta: hol volt, merre járt? Az asszony váltig csak azt ismételte: most jön Mártától, ott volt nála egész délután. Gábort elhagyta a türelme. — Hazudsz ... Most beszéltem Mártával, nem voltál ott! Hol voltál... Hol voltál... A szeretődnél voltál!.» — ordította eszelősen. — Ha te meccsre jársz — szólt nyugodtan Ilonka — én is járom a magam útját... Két napig nem beszéltek. S akkor Márta elmondott mindent Gábornak. Ilonka valóban nála járt. Ott volt akkor is, amikor férje kereste. Még az egyik fülével hallgatta is a telefont, csak éppen ketten együtt _ a feleség meg a barátnő — meg akarták leckéztetni Gábort: fiatal férj létére ne csináljon külön programot. Gábor fellélegzett, s azóta a vasárnapokat a feleségével tölti. Csak rangadóra jár ki. Persze Ilonkával. — Mert azért egy férjtől sem szabad mindent elvenni... mondta bölcsen Ilonka, Ilus mamának és Mártának, amikor Gábor „megtéréséről’' beszélgettek. Még arról szeretnék tanúságot tenni, hogy Ilonka azóta ismét magassarkú cipőt hord, mert a trottőrben dagad a bokája, de egyben .tanúsítom azt is, hogy e nagy változások ellenére boldogan él az ifjú házaspár. Tegnap este jártam kellemes szoba-hallos otthonukban. A szombat esti programot beszélték meg. Gábor azt javasolta, menjenek színházba, Ilonka kívánsága az volt, hogy menjenek moziba, mire Gáboí egyik szemével rákacsintva, a következőképpen döntött: — Hogy egyszer végié nekem legyen igazam, mesv jünk moziba, Ilonkám... Hasonlóan a városi életformához !j|!) Minden tizedik családnál tv íjjjl- Klub Újtelepen ■Üli- kitűnnek a putrik iíjjlf iskola lesz a malomból
