Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-10 / 135. szám
A szakmunkásképzés nemcsak oktatás Megyénk ipari fejlődése • felszabadulás óta nagy lendülettel halad. Üj gyárak épültek; a régiek új gépeket kaptak, megváltozott profillal emelték megyénk ipari termelésének értékét. A vállalatok, üzemek, ktsz- ek működéséhez szükséges szakmunkások általában itt nőttek fel, dicsérve az idősebb szakmunkások türelmét, a tanárok szorgalmát. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben is sok fiatal hagyta el az iskolai tantermet és vált a gyárak tevékeny munkásává, mégis kevés o szakmunkás. Kétségtelen, hogy az iparitanulóképzést a kívánalomnak pontosan megfelelő módon megoldani nem lehet, mégis elgondolkoztató egy—két jelenség. Vannak vállalatok, ahol az iparitnuló-képzés befejezése után nem tudják foglalkoztatni a tanulókat Ezzel találkoztunk a vasöntödéi vállalatnál, de volt már rá példa a TITÁSZ-nál is. Az előbbinél nyolcvan tanuló szabadul fel, megismerve a nem könnyű, de annál szebb munka öremeit. Kiderül, hogy a vasöntödéi vállalat gyáregységének előírt ipari tanuló létszáma magas, mert a foglalkoztatást nem tudja biztosítani. Igaz, hogy a gyáregység vezetői már korábban is jelezték ezt, de válaszra, intézkedésre nem méltatták feletteseik. Különösebb probléma nem lesz ezek elhelyezésével — másutt, nem ez jelenti a gondot, hanem elsősorban az, hogy több éven át olyan eszközöket kötöttek le, amellyel más szakmában hasznosabban lehetett volna bánni. Köztudomású, hogy a hirtelen megnőtt tanulóképzés feltételeit csak nagy áldozat árán tudja biztosítani népgazdaságunk. Nyíregyházán olyan körülmények között folyik az erősen felemelt létszám oktatása, ami a tantermek szétszórtsága miatt csak nagy odaadással végezhető. Sajnálatos, hogy vállalataink egy része az ipa- ritanuló-képzést csak olybá tekinti, hogy oktatásnak lenni kell, mert van jelentkező. Nagyobb gondot kellene fordítani a tanulóképzés milyenségére is. A közelmúltban egy géplakatos kérését tolmácsoltam, aki szeretne visszajönni megyénkbe dolgozni, itt szabadult és szülei is itt laknak. Felkerestem a vállalat igazgatóját aki a névre már nem emlékezett, de mivel szüksége volt szakmunkásra azt mondta ,,minden további nélkül felveszem, ha nem azok közül való, akik az éjjeli műszakban aludtak, a munkájukat hanyagul végezték”. Ez tényleg érthető, minimális követelmény, de vajon mit tett akkor a vállalat, amikor ezek ott dolgoztak, s nem sajátították el megfelelően a szakmát? Egy másik példa. Az egyik ktsz-ben vizsgálgatták az ipari tanulók munkadarabját. A vezetők véleménye egyöntetűen az volt, hogy nem használható, nem jó és hanyag munka. És olyan furcsa véleményre jutottak, hogy nem szabad egyest adni rá, mert akkor jövőre is csak baj lesz ezzel a gyerekkel. Elítélendő módszer! Mint a testi fenyítés is az volt. amit a közelmúltban leváltott gondnok alkalmazott az ipari tanulókkal szemben. Vállalataink, gyáregységeink, ktsz-ink helyes törekvése, hogy a tanulókból jó szakmunkások váljanak. Ezért csak annyit iskolázzanak be, amennyire szükség van, mert így nem veszik el a helyet más szakmától. Reméljük, hogv a Munkaügyi Minisztérium mielőbb megvalósítja a tanulóképzéshez annyira nélkülözhetetlen nyíregyházi 20 tantermes, mátészalkai és tiszavasvári 8—8 tantermes iskolákat, s ezzel megköny- nyül a tanulóképzés helyzete megyénkben, De semmit sem könnyül a lelkiismeret a jövő szakmunkásaival való foglalkozásban. Végh János A NEB vizsgálatai Zsúfoltak a szakrendelések A lap megírta, az illetékes válaszol A Kelet-Magyarország áprilisi számában „Rongálók” címmel megjelent Cilikre az alábbiakat közlöm: Osztályunk megkísérelte a rongálók felkutatását, de sajnos eredménytelenül. Az Árpád utcai kockaházak szövetkezeti lakások, tehát szövetkezeti vagyont, illetve magántulajdont képviselnek. Mint tulajdonosok, a gépkocsi rendszámával, a rongálás időpontjának és mértékének adataival szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek a városi tanács vb igazgatási osztályán* Pataki János osztályvezető Ifljj? Betöltetlen orvosi körzetek É 10,3 perc egy beteg vizsgálata ijjjji A betegellátás helyzete a megyében A NEB megvizsgálta és megtárgyalta a járóbetegellátás helyzetét Szabolcsban. A széles körű és alapos felmérésben ötven népi ellenőr, tizenhat szakértő vett részt, s munkájuk kiterjedt a megyei és négy járási rendelőintézetre, valamint huszonnégy orvosi körzetre. A vizsgálat értelemszerűen a hibákat kutatta, így cikkünkben is erre mutatunk ráAz országos átlag alatt Megyénk lakossága 1965 január elsején 559 000 volt, s a mezőgazdaság szocialista átalakításával ennek 94 százaléka SZTK biztosított lett. Már ez is mutatja,'hogy az utóbbi időben egyre nagyobb feladat hárul az egészségügyi szervekre a betegellátással kapcsolatban. A vizsgálat megállapító, ta, hogy a betegforgalom többszörösére növekedett, de ezzel arányosan nem javultak a személyi és tárgyi feltételek. Érdemes megvizsgálni néhány összefüggést, amelyek tükrözik az eredményeket, de megmutatják a hibákat, a problémákat is. A felszabadulás előtti években Szabolcsban 208 orvos volt, s egyedül Nyíregyházán működött rendelőintézet. A múlt. esztendőben 176 orvosi körzetet létesítettek, melyből 17 volt betöltetlen. Jelenleg megyénkben 488 orvos van, melyből 173, az egésznek több mint 35 százaléka Nyíregyházán dolgozik. Szabolcsban 10 000 lakosra 8.7 orvos jut, vagyis az országos átlagnak csak a felé. A táppénzes állományba vett dolgozók napi átlaga 1963-ban meghaladta a kétezerötszázat, míg 1964-ben 2700 fölött volt. A táppénzes napok száma 1963-ban 788 000 volt, míg tavaly elérte a 852 000-ret. Ennek megfelelően emelkedett a kifizetett összeg is. 1963-ban táppénz címén 30 millió 300 000 forintot, míg tavaly 33 millió 800 000 forintot fizettek ki. Sok a papírmunka A megvizsgált 24 orvosi körzetben a lakások száma csaknem 87 000. Egy orvosi körzetre átlag 3600 lakos jut. Van azonban olyan is, mint a tyukodi, ahol 4200, vagy a tiszabecsi, ahol 4500 ember jut a körzetre. Egyes körzetek, különösen a Kéregben, a szatmári részen és a tanyavilágban megközelíthe- tetlenek a rossz útviszonyok miatt. Egy-egy orvos naponta öt beteget látogat meg, s ezek közül 3 olyan, akit szakrendelésre küld. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy ennél sokkal többen veszik igénybe a szakrendeléseket. Különösen a piaci napokon, amikor egyéb ügyeket is elintéznek, s még az útiköltséget is fizetik részükre. Megállapították azt is, hogy a délelőtti rendelések túlzsúfoltak. A rendelők nagyrésze szűk, soknak a padlózata kifogásolható és kevésben van vízvezeték. A községi tanácsok egy része nem fordít gondot a rendelők rendbemariása- ra. Sok tekintetben Kifogásolható a rendelők műszerellátottsága is. A csengeri 2- es körzetbe^ nem volt például gyomormosó felszerelés, nem működött a vérnyomásmérő, s rossz volt a sterilizáló készülék is. A várók kicsik, fűtésükről nem mindenhol gondoskodnak, s tisztaságuk több helyütt erősen kifogásolható. Kevés az ülőhely a betegek részére. Rengeteg időt rabol el az orvosoktól az adminisztráció, s helyes lenne ezek csökkentése. Bár iga/, hogy orvosírnokok is seg lenek, ennek ellenére oly sok a papírmunka, hogy több heiyen még így is az orvos végzi ötven százalékát. Egyik legnagyobb gond az ügyeleti szolgálat megszervezése. Baj az is. hogy a megvizsgált 24 orvost körzetben az orvosok közül egy sincs szerződéses viszonyban termelőszövetkezettel. Nehézkes a tsz-tagoknak gyógyászati eszközökkel való ellátása, a betegségüknek megfelelő gyógyfürdőre, szanatóriumra történő beutalása. A'em egyenlő az ápolónők tevékenysége A NEB vizsgálata megállapította, hogy mind a megyei, mind a járási rendelő- intézetek túlzsúfollak, a nagyszámú betegforgalomhoz viszonyítva kapacitásuk kevés. Emiatt a betegek ellátására kevés idő marad. A megvizsgált öt rendelőintézetben egy-egy be eg vizsgálatára átlagosan 10 3 perc jut. A megyei rendelőintézetben a betegek visszarendelése« rendszerét nem alkalmazzák. A szakorvosi ellátottság sem megfelelő Emiatt különösen a röntgen laboratóriumi. sebészeti, ideggyógyászati és rheumaioiógiai vizsgálatoknál túlzsúfoltság van. Ahol kórház van. ott még csak el tudják látni az orvosok helyettesítését. de ahol nincs, a helyettesítés megoldatlan, s ez újabb gondot okoz. Alaposan megvizsgálták a betegellátás szempontjától oly szükséges munkát végző körzeti ápolónők tevékenységét is- Megáüap; c. ák, hogy sokan közülük kiváló és áldozatos munkát végeznek. A gacsályi orvo-i körzetben például az ápolónőnek sokszor 20—30 kilómé.ért kell kerékpároznia, hogy munkáját becsületesen elvégezze. Egyes helyeken azonban a körzeti ápol nők nem végeznek gondozási tevékenységet és sajnos ezt az orvosok sem köve.élik meg tőlük. Sőt előfordul az is, hogy még az orvosi rendeléseken sem jelennek weg egyes ápolónők, s ezt az orvosok sem igénylikNem kisebb problémát okoz a betegellátás szempontjából. hogy a már korábban megvizsgált 110 orvosi körzetnek csaknem a felében nem volt telefon Az ez év márciusi vizsgálat felfedte. hogy a kállósem;éni, a balkányi és a nagykáílói 2-es orvosi körzet sem rendelkezik telefonnal, s 2V sürgős esetekben nem tudnak megfelelő és gyors segítséget biztosítani a betegeknek- Holott ezeken a helyeken lenne erre legnagyobb szükség. Farkas Kálmán Lehetne másként is! Felbontott aszfalt tátongó áikok — és a közlekedés A közlekedés világszerte sokat emlegetett kérdés, s így van ez Nyíregyházán is. Túl azon, hogy gombamódra szaporodnak a járművek, s ez jelentősen nehezíti a gyors, biztonságos közlekedést — városunkban egészen sajátos gondokkal is találkozhatunk. Évente jelentős összeget költ városunk a kopott, elavult utak, járdák korszerűsítésére, s ennek egyre több helyen mutatkozik a kedvező hatása. Néhány kockaköves úttest aszfalttal történő borítása, sokat javított a belvárosi közlekedésen. Gondolunk elsősorban a Bercsényi utcára, a Bessenyei tér környékére, stb. Kilométerekre tehető az a jórdahossz is, amit néhány év alatt építettek, s melyből nemcsak a belvárosi korzóra, hanem a peremkerületekbe is jutott. Nemrég adták át renM. Trister: 1 A kőműves és a negyven tisztviselő A z Iskolában már megint ankét volt. A kérdés valóban érdekes, eredeti és szokatlan: „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?" Egyesek gondolkodás nélkül felelték: — Tisztviselő. Mások haboztak. — Labdarúgó szeretnék lenni, de akkor mihez kezdek, ha megöregszem? Inkább tisztviselő leszek. Voltak, akikből harapófogóval kellett kihúzni a választ. — Nem tudom. Gondolkodj. Akarsz orvos lenni? — Nem akarok. — Hát bíró? — Nem akarok. — Mérnök? — Nem. — Valamit mégis választanod kell. Akarsz tisztviselő lenni? — Igen, tisztviselő akarok lenni. így válaszoltak sorban. Aztán felállt Nikica. És már be is jelentette: Kőműves. — Jól hallottam, Nikica? Valóban azt mondtad: kőműves? Vigyázz — mert felírom. — Kőműves akarok lenni. Rendben van, a tanító beírta „kőműves”. Ki tudja, mi történt ezzel a gyerekkel? Még nincs a pubertás korában, de az ember sohasem tudja, mire ragadtatnak egy gyereket a rossz filmek és olvasmányok. Talán a családban nincsen rendben valami. Az sem ritkaság, hogy a gyerekek a szülői* nézeteltéréseinek rossz hatására fonák ötletekre jutnak, víszolyognak a tisztességes tisztviselői kenyértől. A riasztó hírt mindeneset, re minél óvatosabban kell közölni a szülőkkel. Talán inkább csak az apával. Az apa valóban nyugtalankodni kezdett: — Nem értem. Egyébként úgy viselkedik, mint minden normális gyermek: nem kap hisztérikus rohamot ha bezúzza a szomszéd ablakát és káromkodás közben sem dadog. Micsoda .ötlet ez, ha kőműves akar lenni? Talán a nénikéi ludasok benne, a sok édességgel, meg a televízióval. No, majd én rendet teremtek. — Csak óvatosan! — intette a tanító. Mihelyt a kiváló pedagógus távozott, az apa magához hívta fiacskáját. — Fiam, szégyent hoztál rám. — Becsületszavamra nem tettem. — Ne beszélj, talán nem mondtad, hogy kőműves akarsz lenni? — Dehát ez csak nem szégyen? A munka nemesít, a munka... — Elég, ezt én jobban tudom. Több értekezletre járok. De miért akarsz éppen kőműves lenni? — Hogy könnyebben kapjak munkát. — Hogy-hogy? — Az úgy volt, hogy egy kőműves javítgatott valamit az udvaron és negyven tisztviselő nézte az ablakból. — Honnan tudod, hogy negyvenen voltak? — Labda volt nálam és a kőműves otthagyta a munkát, hogy velem focizzon. A tisztviselők nézték és azután negyvenen tanúsították, hogy a kőműves focizott. El is bocsátották és most új kőművesre lepne szükség. A kőműves tehát könnyebben találhat munkát, pedig negyven tisztviselő nézte az ablakból és egyiknek sem mondtak fel. Ott tehát nehezen helyezkedhetnék el. — Nagyon tévedsz, fiacskám. Ha kibírták egyetlen kőművessel, akkor bizonyára kibírják kőműves nélkül is. _ De hiszen már negyven tisztviselő van! — Ahol már van negyven, ott elfér még negyven! (Ford.: Péter Zsuzsa) deltetésének Nyíregyháza déli részén azt az ipari gyűjtőutat, amelynek elsődleges feladata a belváros tehermentesítése. A községfejlesztési alapból ebben az évben is számottevő mellékutcát, járdát köveznek, aszfaltoznak. Ezzel a jól átgondolt és figyelmesen megtervezett útépítési programmal szemben bosszantó fonákságokat is tapasztalni. Jóllehet, a városi közmű lefektetése létkérdése Nyíregyházának, s a további fejlesztés legszükségesebb mozzanata. Néha azonban túl nagy áldozatot követel. A fővezeték megépítésekor csak azokat bosszantotta az útfelbontás, akik nem értették meg a munka jelentőségét. Megkezdődött a mellékutcák be- hálózása is, s napjainkban szemtanúi lehetünk az egyre másra lezárt utaknak. Ez még a kisebb baj lenne, sokkal idegesítőbb, hogy azokon az utcákon is megbontják az aszfaltot, ahol mód lenne egyszerűbb megoldásra. Vegyük például a Bessenyei tér keleti gidaiét: néhány hónappal azután, hogy a kockakőre aszfaltot öntöttek, megjelentek a csatornázok és tönkretették az úttestet, holott az út szélén kiváló lehetőség volt a vezeték lefektetéséhez. Hogy a tervszerűtlenség teljes legyen, hónapokon át ott halmozták a felvágott anyagot az úttesten, lehetetlenné téve a közlekedést a csatorna műszaki átadását követően is. Hasonló érdektelenséget lehetett tapasztalni tavasszal a Szabolcs utcán, ahol az építők a városi tanács tudta és beleegyezése nélkül kezdték csákányolni a röviddel azelőtt, nagy anyagi áldozattal elkészített új úttestet. Most a Malom utcán folytatódik az „akció”, ahol — jóllehet, az útmenti zöldövezeten árkoltak előbb a vezetéképítés miatt — most már az úttest is áldozat. Öröm valamennyi nyíregyházi lakosnak, hogy fokozott erővel építik be a foghíjas telkeket a város szivében. Sajnos, kevés az olyan építkezés — mint a Széchenyi utcai, a bank és a vízügyi palota között — ahol a felvonulás, az anyagtárolás és mozgatás ne akadályozná a közlekedést. Jellemző példa a Zrínyi Ilona utcai építkezés: jelenleg az utca egyik szakaszán — az építkezés mellett — „véget ér” a járda, közlekedni csak az úttest közepén lehet. Ugyanakkor gyakorta száguldoznak itt nagy sebességgel a járművek. A tiltó táblát sokan „kijátsz- szák”, s csak színlelik a megállást. Nem nagy a Kossuth térig a távolság, a járművek előtt teljesen le kellene zárni az utat, amíg az építkezés tart. Elgondolkodtató a várost piactéren tapasztalható közlekedés is. Szerdai és szombati napokon a Rákóczi utcának a Búza téren át vezető szakasza valójában élet- veszélyes zóna. Gondolkodni lehetne azon. hogy amíg megépül a Nagykörút, milyen közbeeső megoldást lehetne találni a forgalom korlátozására ezen a területen. A feltételek adottak: párhuzamosan a Rákóczi utcával halad a Bethlen utca, s az összekötő utak —melyből jócskán van ezen a városrészen — néhányszáz méteres kitérőt jelentenek csupán. Hiányzik a jó kapcsotat a különböző szervek között. Igaz, a csatornázást nem ugyanaz a szerv irányítja, aki kivitelezi. A kezdődő munkák és azok' kihatásainak egyeztetése. azonban mindegyik szervnek elemi kötelessége. (as) 1965. június 16. 3
