Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-09 / 134. szám
Ili erőket követel az élet Sok faluban megfigyelhető, hogy a termelőszövetkezeti munkáknak, a tsz vezetésének gondját idős, elfáradt emberek viselik. Jó- néhány szövetkezeti párt- szervezet is akad, amelynek tagsága zömében idős, sokat dolgozott veterán. Elismerés és hála illeti ezeket az embereket, hiszen nehéz idők- ben álltak helyt, sokszor erejükön felül dolgoztak, elszánt akarattal pótolták a fogyatkozó erőket, amélye- ket a temérdek munkára fordítottak. Nem riasztotta őket a téli fagy, sem a tikkasztó napsütés. Ügy érezték, rajtuk a világ szeme, s ők — még a legkilátásta- lanabb helyzetekben is — megpróbáltak jelesre vizsgázni becsületből. Mégis nyugtalanító dolog ez az elöregedés. Ahol ilyen a helyzet, valami nincs rendjén. S ezzel semmiféle- képpen nem lehet megalkudni. Igaz, a jelenlegi helyzetet sok helyen megmagyarázza a fiatalok elvándorlása, a rohamosan fejlődő ipar szívóhatása. Aki azonban ismeri a falu mai életét, annak tudnia kell, hogy nem csupán ez a hiba. Sok helyen akadna friss erő, friss szem, csak utána kellene nyúlni, fel kellene karolni. Bizalom kellene, hogy új, tettrekész emberek segítsenek gyorsabban forgatni az idő kerekét. Vagyis szemléleti hibák is fékezeik, mind a párt- szervezeteket, mind a tsz- vezetőségek felfrissülését, elevenebb hatékonyságát. Akad az országban példá- ol nem egy olyan pártszervezet, amelynek tagsága egy—két év múlva — kevés kivétellel — nyugdíjba ke- | rül. Mi lesz azután? A pártmunkát nem lehet ideiglenesen szüneteltetni, mert akkor az új élet fejlődése is szünetelne. S mégis, nem egy ilyen pártszervezetben indokolatlanul nagy nyugalom tapasztalható. A tagság elégedetten állapítja meg, hogy jól mennek a dolgok. És nem érzik hiányát a friss erőknek, a segíők pedig — miközben a terheket cipelték _ elfáradtak, megöregedtek. Ma már nem bír el annyit a régi derékhad, mint hajdanán. S most itt állnak egy, általuk is teremtett, teljesen új világban, amelyben már kevésnek bizonyul a határ és a dűlők jó ismerete, kevés az apáról-fiúra szálló tudomány. Az új helyzet közgazdasági ismereteket, fejlett agrotechnikai tudást követel, tanulást és rengeteg bonyolult tennivalót. Vajon meddig bírják, ha létszámban csak fogyatkoznak, s az évek súlya is mind jobban rájuk nehezedik? Az élet követeli az új erőket. Egyetlen pártszervezetben, v agy tsz-vezetőségben sem lehet megalkudni az olyan nézetekkel, hogy „elegen vagyunk”, vagy hogy „az új ember, a tapasztalatlan ember csak felhígítja a közösséget." Kártékony dolog a bizalmatlanság, amely a friss erőket fogadja, jóvátehetet- len bajokat okozhat, a kákán is csomót keresés, amellyel jelentéktelen semmiségeket kizáró okká nagyítanak, s amellyel sok te- hetséges, tekintélyes embert fosztanak meg attól, hogy képességét kifejthesse. Az olyan ember, aki bizalmat- lankodik, valójában tagadja életünk emberformáló erejét, nem hiszi el, hogy az erősödő újjal, a növekvő terméseredményekkel együtt nő, fejlődik az ember is. Akárki persze valóban nem méltó sem a tsz-vezetőségbe, sem arra, hogy párttag legyen. Nem biztos, hogy az Önjelöltből jó vezető lesz, és arra sincs garancia, hogy kommunistává fejlődik, aki tagfelvételre jelentkezett: de tétlenül sem lehet várni a jelentkezésre. S arra sem, hogy magamagától nőjjön, érlelődjék valaki szövetkezeti vezető emberré. Ezt a fejlődést, érdeklődést segíteni kell. K. Gy. Meggyorsul az építkezés Üj gépek állnak munkába az építőipari vállalatnál Ma már mintegy 40 millió forintot képvisel a megyei építőipari vállalat gép- parkja. Az egyre nagyobb ütemben haladó építkezések újabb gépek beszerzését tették szükségessé. A főigazgatóság előzetes tájékoztatása szerint az idén 13 millió forint értékű import és hazai gyártmányú gépet kap a vállalat. Közöttük számos olyan is előfordul, amelyeket eddig még nem használtak. A kétemeletes, vagy annál magasabb épületek kivitelezésénél nagy segítséget jelent a német gyártmányú autódaru. A vállalat korábban csak egy ilyen géppel rendelkezett, s ez a megye szinte valamennyi nagyobb építkezésénél segített. Ezt a feladatot most már a közelmúltban megérkezett két autódaru is végzi. Fokozatosan érkeznek a különböző típusú földmunkagépek. úthengerek, kotrógépek. Elsősorban az épületek alapozásánál veszik nagy hasznukat. Az építőipari vállalat számos létesítményt nem tudott időben átadni, mert a té- liesítés hiánya gátolta a zavartalan munkát. A külföldi gyártmányú hőlégfúvó berendezések a legnagyobb hidegben is lehetővé teszik a folyamatos építkezést. Már tíz darab érkezett belőlük, mire beköszönt a hideg, valamennyit leszállítják. Nagy szolgálatot tesznek a talajtömítő gépek, az úgynevezett döngölök. Különösen most van. rájuk szükség, hiszen a csatornázásoknál felbontották az utcákat, s hiába temetik be az árkokat, egy-egry kiadós eső után a talaj lesüllyed; emiatt már számos baleset történt Nyíregyházán. Az új gépek segítségével mindezt elkerülhetik, a talajt olyan erősen tömítik, hogy később sem fog megsüllyedni. De használhatók a csatornázáson kívül talajel- egyengetéseknél, utak rend- behozásánál. Megyénkben egyelőre újdonságnak számít a vakológép. A vállalat ebből a ti- pusból tíz darabot kap. Teljesítménye ideális körülmények mellett óránként ICO négyzetméter. A leszállított példányokkal a munkások c? k most ismerkednek de máris sikerült velük elérni 40—50 négyzetméteres teljesítményt óránként. A tíz gép lényegesen rövidíteni fogja a létesítmények átadási határidejét, hiszen eddig a legnagyobb épületek vakolását is kézi erővel végezték, ami igen hosszadalmas munka volt, A gyorsabb munka érdekében feltétlen szükséges a nagyobb gépek vontatásához és szállításához szükséges berendezés. Mivel a vállalat gépparkja már elérte a 40 millió forint értéket, nélkülözhetetlenné vált egy gyorsan mozgó műhelykocsi beállítása. Ez annál is inkább indokolt, mert a munkahelyek a megye legkülönbözőbb helyein vannak, s ha egy gép meghibásodik, olykor napokig kiesik a munkából. A főigazgatóság mindkét gépet megígérte, hasznos lenne mielőbb leszállítani őket. (bf) Szövetkezeti nap Nyíregyházán tésnek. Igen, mert ma még meg- nyugtatólag hat, hogy nincsenek nagyobb bajok. De vajon hová lett az ilyen közösségből a felelősségtudat, ha nem gondolnak a holnapra? Mert ma még valóban megbirkózik a bajokkal a régi gárda. Tüzeli őket az öntudat is, annak tudata, hogy éveken át állták a sarat, történelmi sorsfordulók részesei voltak, nagy tetteket hajtottak végre. Csakhogy amikor a harcot kezdték, erejük teljében lévő emberek voltak. A tennivalók sem voltak olyan bonyolultak, mint ma. Legfőbb feladat volt: szem- től-szembe harcolni az ellenséggel, megalapozni, hűségesen védeni az újat. Csakhogy teltek az évek, 43 éve, hogy minden év július havának első hetében a világ minden részében megtartják a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az idén július hó 4-én vasárnap a Sóstógyógyfürdő területén gyűlnek össze a résztvevők, hogy megyénk szövetkezeti életének 20 éves fejlődése jegyében megünnepeljék ezt a napot; Az ünnepség délelőtt 10 órakor nagygyűléssel kezdődik, előadója Bartolák Mihály a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Az ünnepségre közel tízezer szövetkezeti dolgozót várnak a megyéből. A fővárosi kiküldötteken kívül az ország minden részéből érkeznek küldöttségek. A kultúrműsor keretében fővárosi művészek is fellépnek: Varga András operaénekes, Kürthy Éva, Béres Ferenc, Putnoki Gábor magyarnóta énekesek, Gena Prusz és Jose Arzamendia külföldi énekesek. Szerepelnek megyénk legjobb szövetkezeti csoportjai is, a nagykállói, mátészalkai és ököritófülpösi együttesek. A szövetkezetek egyesített 20 tagú népi zenekara szolgáltatja a zenét. Divatbemutató, lovasverseny, fogatos- verseny, repülő, hajómodell- bemutató és ökölvívó-mérkőzések tarkítják az egész napos műsort. Este lampionos csónakfelvonulás a sóstói tavon. A nyíregyházi szövetkezett napnak országos jelleget ad, hogy ilyen mérvű megmozdulás az országban csak itt lesz. Farkas Pál KATKÓ ISTVÁNt Gúláié és Vitek C elvételre jöttünk! — 1 mondták a filmgyári portásnak. Vitek biztosra ment. Mozdulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett, mint a léggömb, ha a gyerekek be- lefüjnak. Gadó homlokán pedig ugrándozott a sötétszürke Eden-kalap, amit erre az alkalomra vett föl. A portás meg sem lepődött, megszokta már a csodabogarakat. — Statisztajelentkezés B-épület, földszint három. A múlt héten kapták a válaszlevelet a filmgyárból: „Jelentkezésük alapján közöljük, hogy próbafelvétel március 10-én lesz.” Gadó és Vitek a szerelőműhelyben mindenkinek megmutatták a levelet, a szaktársak pedig sorba gratuláltak nekik. ök voltak a kettes mo- torszerelde jópofái. Érdekes, ha külön-külön voltak, egyiküknek sem jutott eszébe a bolondozás. De együtt.. A mindennapi műsor az öltözőben kezdődött. Ki tudná felsorolni, mennyi gyerekes ötlet jutott az eszükbe. Egyszer, mintha csak véletlen történt volna, kicserélték egymás munkanadrágját. Viteknek a térdéig ért, Gadón pedig csüngött társa nadrágja. Máskor labdát hoztak és faarccal fejeltek az öltözőben. Aki csak elhaladt a két barát munkapadja mellett, mind tett valami tréfás megjegyzést. Elvárták a vidám visszavágást, vagy a komikus fintort, amelyen jót lehetett nevetni. Aztán elérkezett az a nap is, amikor ott komédiáztak az üzemi színpadon. Égj' rövidke jelenetben kifigurázták a művezetőt, a raktámokot, sőt magát az igazgatót is. Az igazgató nem sértődött meg, az előadás végén odahívta őket az asztalához, ahol néhány meghívott vendég is ült; a főigazgatóságtól és a minisztériumtól. Elérkezett a pillanat, amikor Gadó és Vitek úgy érezte, hogy csodálatos képességük van, amivel az embereket meg tudják nevettetni. Aztán valaki azt mondta nekik, hogy ők ketten akár a színpadon, vagy a filmen is megállnák a helyüket. Először csak legyintettek, de csak beléjük fészkelődött a gondolat. Igaz is. Mi lenne, ha megpróbálkoznának a filmgyárban? Hiszen ezzel a csodálatos képességgel nagy sikert érhetnének eL.. Ott álltak tehát a folyosón a statisztafelvételre várakozva A tisztviselő megkérdezte a nevüket, közben észrevették, hogy a sarokban egy fényképezőgép áll, mögötte egy barna köpenyes férfi várakozik rájuk. Egyszerre akartak a gép elé állni, de a/ fényképész intett: — Külön-külön, kérem! Gadó odaszólt: — Mi együtt lépünk fel. Egyébként Gadó és Vitek vagyunk. A név semmi hatást nem tett a fiatalemberre. — Tessék a gép elé állni. Vitek közelebb lépett. — Mi most bemutatnánk valami számot. A rendező, vagy akit annak hittek, kétdően nézett a fényképészre. Az Bele- egyezően bólintott. A két barát villámgyorsan munkába kezdett, megismételték azt a néma jelenetet, amit az előbb a díszletváros járdáján próbáltak. Amikor már két perce ker- getőztek-bolondoztak, egyszerre csak megállította őket a fiatalember: — Ez a maguk nagy száma? •— Van más is — szólt Gadó reménykedve. — Elég. Nekünk még sok dolgunk van. Álljon oda a függöny elé. Épülő hazánk A Csepeli Autógyár új kardánműhelyében az esztergagépen dolgozó munkásokat síneken mozgó polcok segítségével látják el anyaggal. A forgácsselejtet szállítószalag továbbítja az üzem végébe. Mező Sándor felvétele S/exon a konzervgjárha sa Késnek az üvegmosó gépek Kétszáz tonna egres és szamóca üvegeit kézzel mossák Hétfőre ígérte az első borsószállítmányokat a konzervgyárnak a nyíregyházi Ságvári, a kótaji Üj Élet és a császárszállási Üj Al- kofcmány Termelőszövetkezet. Ha az időjárás kedvező lesz a szedésre, nem esik az eső, akkor minden valószínűség szerint meg is érkezik a termés, s kezdhetik a próbaüzemelést a Nyíregyházi Konzervgyárban. így már a jövő hét folyamán megkezdődhetne a rendes termelés, teljes kapacitással. Szükséges lenne a tervszerű termelés, hisz ebben aa évben nem kevesebb, mint száznyolcvan vagon borsót kell feldolgoznia a gyárnak. De itt a szezonja az egresnek és a szamócának is. Az idő sürget. Egresből negyven, szamócából százhatvan tonna az éves terv. Ezek feldolgozása nagy feladat elé állítja a konzervgyár műszaki gárdáját és a munkásokat. A jel— Kétezerháromszázhetesr Vitek nézte a barátját és nem mozdult. — Maga jön — szólt türelmetlenül a fiatalember. — Én leszek a kétezerhá- romszáznyolcas? — kérdezte a langaléta statisztajelölt. — Igen — mondta a tisztviselő az irataiból felpillantva. Vitek vállatvont. — Akkor nem megyek. Csodálkozva bámultak rá, de ő karonfogta a barátját. Mozdulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett, mint a léggömb, ha a gyerekek belefújnak. Gadó pedig felvette a sötétszürke Edén- kalapját és homlokán ug- rándoztatta. Az én nevemet is kihúzhatják. Aztán kinn a filmgyár udvarán mégegyszer találkoztak a villanyszerelővel. Megálltak mellette. Vitek azt mondta: — Vigyázzon öregem, mert ebbe a vasoszlopba könnyen kóboráram kerülhet. A szerelő feltolta a sapkáját a homlokára. — Maguk talán szaktársak? A két ember bólintott, aztán elindult kifelé. zések szerint a szabolcsi szövetkezetek, a hajdúi, szolnoki, borsodi és a nógrádi MÉK vállalatok tudják biztosítani a feldolgozandó, a tervben előírt mennyiséget. Egyetlen prob- léma akadályozza a tervszerű munkát. Nincs a Nyíregyházi Konzervgyárnak üvegmosó gépe. Nem saját hibájából. A Vegyipari Gépgyártól már két esztendővel ezelőtt megrendeltek két nagy teljesítményű üvegmosó gépet4 de azok még a mai napig sem érkeztek meg. A Vegyipari Gépgyár ez év április 30-ig kapott határidőt a két gép leszállítására. ígéretét nem teljesítette. Hosszabítást kértek május végéig, majd közölték, hogy csak június 10-re tudják szállítani az üvegmosó gépeket. Július 8-án azonban még csak nem is jelezték, hogy a gépet megkapja a gyár. A zöldségfélék feldolgozásának viszont most van a szezonja, s nagy szükség lenne az üvegmosó gépekre. Hogy a gyár a problémát áthidalja, s az üzem termelését biztosítsa, kézierőt kénytelen igénybe venni e célra. Naponta 100 —120 ember van elfoglalva az üvegek mosásával. Ez naponta több ezer forint többletkiadást okoz, rontja a gyár termelékenységét, hisz egy-egy műszakban százezer üveget kell kézzel tisztára mosni. A Nyíregyházi Konzervgyárnak a napi termelési terve 12 vagon áru feldolgozása. Ezt még tudják tartani. De vajon meddig? S az sem mindegy, hogy milyen költséggel állítják elő a termékeket. Ez nemcsak a Nyíregyházi Konzervgyár szempontjából nem közömbös, de nép gazdasági szempontból sem. Mert ha így megy tovább több pénzbe kerül az üve- vegek kézi mosása, mint a termékek feldolgozása. Ez pedig nem vet jó fényt a Vegyipari Gépgyárra, de konzervgyártásunkra sem. (fkl 3 1965. június 9.
