Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-29 / 151. szám
A felnőtt kor határán Wéhány esztendő nem nagy idő — történelmi mé* retekben. Mégis történelmi jelentőségű fejlődésen mentek át az utóbbi években megyénk termelőszövetkezetei, mind a közösségi nagyüzemi szemlélet elmélyülésében, mind szervezési, gaz- dálkodási kérdésekben. S ez a kezdeti fejlődési eredmény annál is figyelemre méltóbb, mivel az eltelt évek során a természet nem dédelgette a mezőgazdaságot, hanem ugyancsak mostohák voltak a körülmények. Ilyen adottságok közt bizonyították be a termelőszövetkezetek túlnyomó többségében a nagyüzemi társas gazdálkodás fölényét a termelésben, a kisüzemi rendszerekkel szemben. Megyénk termelőszövetkezetei a gazdálkodásban eljutottak a felnőtt kór határához. Kialakultak az egyes gazdaságokban a termelés körvonalai, gazdálkodási arányok. Változások lesznek, mert ha ez nem így lenne, tagadnánk a fejlődés további lehetőségét és szükségességét. De ezek a változások a lényegében meglévő gazdálkodási alapokon következnek be, s a gazdálkodás minőségi javításának az irányában hatnak, mint amilyen a gépesítéssel a termelékenység fokozása, az öntözéses terület bővítése, korszerű termesztéstechnikai eljárások bevezetése és általános alkalmazása. A termelőszövetkezetek gazdasági vezetésében, szakmai irányításában felhalmozódott tapasztalatok további helyes alkalmazásával lehetővé válik, hogy - a gazdaságok mind önállóbban oldják meg termelési terveiket. A tsz-ek felnőtt korba lépésének határán — a közös gazdaságok kisebb részének kivételével — mind kevesebb gondot jelent a megyei, járási és községi tanácsszerveknek a termelőszövetkezetekben a gazdálkodási kérdésekkel való aprólékos foglalkozás. Nem csupán a kisebb, hanem a nagyobb horderejű gazdálkodási dolgokban is a vezetőknek, a szakirányítóknak mind nagyobb önállóságra van szükségük. A megye tsz-eiben lévő több száz szakember képes is munkaterületén az üzem- gazdasági, termelésszervezési feladatok megoldására, sőt — tegyük hozzá — felelősségének tudatában szívesen is veszi, ha az adottságokat kevésbé ismerő Szakirányítási szervek nem halmozzák él őket szakmai „instrukciókkal”. Nós, ha már az önállóság növeléséről beszélünk, S arról, f/ogy mind kevésbé szükséges „felülről” beleszólni a tsz gazdálkodásába, akkor nézzük meg a dolog másik oldalát is. Ez a termelőszövetkezetek törvényes működése fölötti felügyelet. Szoros kapcsolatban v an magával a gazdálkodással, a termelés szervezésével, a tervek, a gazdálkodási határozatok végrehajtásával. Ezért kell a hangsúlyt a szakigaz,gatási szerveknek a törvényes működés fölötti ellenőrzésre helyezniük. Hogy ezen a téren rengeteg a tennivaló, azt a jogszabály ellenes döntések sorozata mutatja akár személyeket, akár a kollektívát érintő esetekben. A termelőszövetkezeti alapszabály, a közös gazdaságokkal kapcsolatos állami törvények, a tsz és vállalatok közt létrejött szerződések, a közgyűlés által hozott törvényes határozatok betartása, betartatása; az ellenőrző és más, a tsz-éh belüli szak- bizottságok tevékenysége fölötti felügyelet az, ami hatékonyan segít a göndök megoldásában, a hibák elhárításéban, megszüntetésében. A szakirányítási szervek állami feladatának az előtérbe helyezése — a törvények és a törvényességet nem sértő közösségi határozatok betartása, megvédése, azok érvényre juttatása — azt is jelenti, hogy az ezeket áthágókkal szemben javasolni, illetve alkalmazni kell a megfelelő rendszabályokat. Tehát a szakirányításban is előbbre léphet előbbre kell, hogy lépjen! — a közösségi, a szocialista tudat formálása, erősítése, mint a gazdálkodás előrehaladásának, javulásának nélkülözhetetlen része. A szövetkezeti demokrácia betartása és betartatása, a közösség helyes politikai és gazdasági határozatainak az érvényre juttatása, mind a vezetőkben, mind a tagokban erősíti a nagyüzemi gazdálkodás iránti felelősséget, és ebből következik, hogy javul a termelés, magasabb szintűvé válik a gazdálkodás: gyarapszik a közösség és az egyén haszna. A Szervezeti élet demokratizmusa kibontakozásának a segítése, valóra váltásának az ellenőrzése így Válik közvetlen termelést, gazdálkodást támogató erővé. Az ilyen irányítói segítséget szívesen veszik vezetők és tagok egyaránt, mert hamarabb megoldódnak a vezetés szervezeti problémái, gyorsabban megszűnnek a tagoknak a közösséggel kapra olatos, a kollektívát, vagy a személyt érintő gondjai: zavartalanabbá válik a termelés az általánosságban már meglévő gazdasági, gazdálkodási feltételek között. Samu András Neyes magyar közéleti személyiségek a Béke-yilágtanács elnöksége felhívásának aláírói között A Béke-világtanács elnöksége a közeledő helsinki béke-világkiongresszus alkalmából felhívással fordult a nemzeti békemozgalmakhoz. A felhívást —* amelyhez a világ minden részében politikai, társadalmi, kulturális élet kiválóságai csatlakoztak aláírásukkal — magyar részről is számos neves közéleti személyiség írta alá. Az aláírók névsorát Dobi István, nemzetközi Lenin-békedíjas, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitja meg. Az aláírók között szerepel Voss Istvánná, az ország- gyűlés elnöke, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Bognár József egyetemi tanár, a Kulturális Kapcsolatok Intézettének elnöke, dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke, dr. Sík Endre, az Országos Béketanács alelnöké, dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, valamint a társadalmi szervezeték Vezetői. Rusznyák Istvánnal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével az élen, Sok neves tudós és a kulturális élet több kimagasló személyisége is csatlakozott a felhíváshoz. Az aláírók között szerepelnek az egyházak képviselői is: dr. Brezanóczy Pál címzetes püspök, apostoli kormányzó, dr. Bartha Tibor és Számosközy István református, dr. Káldy Zoltán evangélikus és Berki Feriz ortodox göi'ögkeleti püKpök. FÖLDES GYÖRGY: Bikini H osszú évekig lákószóm- szédorn Volt Barátkai Endre, akiről csak annyit szeretnék mellékesen megjegyezni, hogy férji és apái minőségben alig szólt bele kicsiny és kedves családja életébe. Vannak ilyen férjek, csendesek, mégtörtek és szomorúak. Az ilyen családban és háztartásban rendszerint az asz- szony a főnök. Az asszony irányít, az asszony dirigál, ő gazdálkodik, ő neveli a gyereket, és ő tesz-vesz mindenfélét. A féfj — ahogy régen mondták volna — papucs, s hogy attól lett- e ilyen, mert az asszony vette kézbe a dolgokat, vagy azért kellett az asz- SzOnyhak a Sarkára állni, mert a férjnek ilyen a természete, azt eddig nem tüdtaffí kideríteni. Annyi bizonyos, hogy Barátkái felesége, Emmi vblt az úr a házban. Ö nevelte központi kérdéssé egyetlen gyermeküket, Marikát, aki tizennégy éves, és most végezte el közepes eredménnyel áz általános iskola nyolcadik osztályát Marika múltjából csak egyetlen mömentuttiót ragadok ki. Tíz esztendővel ezelőtt, az akkor még csak négyéves, szőke hajú, fia- gyon kedves Marikának szerető mamája, Emmi, kárminvörösre festette a gyerek körmét és boldog volt, hogy kislányának ilyen nagy örömet szerzett. A papa nem szólt bele, csak megölelte kislányát, és ő is bbldog volt, hogy milyen nagy már a gyerek, aki lassanként közügy lett a családban, de közügy lett a házban is. A bájos, kedves Marikából néhány év alatt egy pöffeszkedő, igényes és fölényes gyereket nevelt a kedves marhája. Elköltöztem a házból és sokáig nem láttam Barát- kaiékat. Néhány héttel ezelőtt a Balatonra utaztam, és a pályaudvaron elébem hozta a sots Emmi mamát és tizennégy éves kislányát, Marikét. Szépen megnőtt a gyerek, szőke haja két befont varkocsban végződött. Egyszerű kartonruha volt rajta, s el sem hittem, hogy az elkényeztetett és festett körmű kis Marikából ilyen szolid és túlságosan csendes kislányt neveltek. A mama annál inkább feltűnő, rikító és közönséges kontraszként hatott a kislánya mellett. Ha meg túdnám festeni, gondoltam magamban, „Anya ás lánya” címet adnám a képnek, hadd lássa a világ, miiyeh helyes a gyerek, kedves, mai, okos és milyen régiesen rikító, nem mai és nem Is tokos a mama. Amikor Emmi meglátott, nagy örvendezéssel üdvözölt: — Jaj de boldog vagyok, hogy maga is Utazik = mondta lelkendezve. — Tegye le Földváron a gyereket, nehogy valami baj érje. Szívesen vállaltam. En is Földvárra igyekeztem kéthetes pihenőmet eltölteni. Megnyugtattam a mamát: viszem is, hozom is a gyereket, együtt jár le az időnk. Marika már Kelenföldön blvódozott a hőségtől. Kibontotta varkocsait, s hozzáértő mozdulatokkal kifé- sülté a haját, amely néhány szakszerű fejrázás után a vállára omlott. Inkább rőtszínű, mint szőke, és puhán aláornló hajfürtjei most már úgy helyezkedtek el két vékony, dé formás vállán, hogy a kislányt nyugodtan Marina Muiikafelajánlások, péizaiományok az árvízkárosultak megsegítésére Mint már korábban megírtuk, az Autóközlekedési Vállalat dolgozói egy napi bérüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére, A vállalatnak jelenleg is 59 gépjárműve dolgozik az árvíz által veszélyeztetett területeken. Az éjjel-nappal dolgozó személyzetet egy hete váltották le, s új gépkocsivezetőket küldtek az árvízvédelmi munkálatokhoz. A szocialista brigádtagok javaslatára most újabb kezdeményezés történt. Tegnap 39 brigádvezeiő és ugyanannyi patrbnáns tanácskozott a központban és elhatározták, hogy a rendkívüli időjárás következtében elmaradt szállításokat is lebonyolítják és az éves tervet korrekció nélkül teljesítik. Ennek érdekében, társadalmi munkában kéthavimként egy napot és a második fél évbén három vasárnapot dolgoznak térítés nélkül. Az adminisztratív dolgozók vasárnapi és más munkákat vállaltak túlóraelszámolás és térítés nélkül. A Gabonatröszt Szolgáltató Vállalat nyíregyházi kirendeltségénél nagy erőfeszítéseket követel pótolni azt a 260 ezer darab zsákot, amelyet az árvízzel veszélyeztetett területek védelméhez homokzsákok készítéséhez elküldték. Az elhatározás most: minden zsákot alkalmassá tesznek tárolásra. A dolgozók vállalták, hogy ezt a munkát térítés nélküli túlórával elvégzik. A kirendeltségen két műszakban dolgoznak, hogy fennakadás ne legyen. Az Állami Fuvarozási és Kordélyozási Vállalat nyíregyházi főnökségének munkáját is nehezítette az árvízveszély. Hatvanegy dömpert küldtek el személyzettel együtt a legjobban veszélyeztetett területekre. Tizennégy ugyan már visszajött a már kevésbé veszélyeztetett Duna-kanyarból, de a többi 47-et a legveszélyesebb helyekre — Mohács, Dunavecse, Kölked és Dagály térségébe irányították s azóta is két műszakban, éjjel-nappal dolgoznak. A főnökség vezetői úgy szervezik a munkát, hogy itthon se legyen fennakadás. Megszervezték a két műszakot a Rakamaz. Komoró, Miskolc és Debrecen környékén dolgozó brigádoknál is. A megyében napról napra jobban térjed a mozgalom: minden erővel az árvízkárok csökkentéséért, a károsultak anyagi megsegítéséért. Röpgyűléseket tartanak, ahol értékes munka- és pénzadomány felajánlások születnek. A Vöríh Október Fé’-fí- ruhagyárban tegnap reggel a délelőtti műszak dolgozói gyűltek össze, hogy egy napi keresetüket ajánlják fel a megsegítéshez. A 20-as és a 22-es szalagok példáját követték a délutáni és az esti műszakban dolgozó szalagok munkásai is. A felajánlás értéke mintegy 18—20 ezer forint. A Szabolcs megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói — mintegy félezren — szintén egy napi keresetükkel segítik az árvízkárok mielőbbi helyreállítását, a kárt szenvedettek otthonainak felépítését. A felajánlott összeg 30—35 ezer forint. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben a tagok kérésére tartottak röp- gyűlést. A felajánlást az. állattenyésztés három szocialista brigádja kezdeményezte, ma;d az ecé?s tagság .javaslatára áltagosan egy napi fizetésüket ad'ák az árv'zkáro- sultak mcgsegíté é.e, A tagok a munkában is meg akarják mutatni együi t- érzésüket a kárt szenvedett országrész lakosságával. Minden időt kihasználnak a növényápolási, teendők idejére való elvégzésére. Vasárnap például szinte kivétel nélkül dolgoztak a földeken T. A. „Expedíció" a láp lölött Bajba került a nagyecsedi Rákóczi Tsz. Csak a madár, de gép, fogat, ember nem járhatta a láp vizes földjét. Hétszáz hold burgonyát pusztít a bogár, s nem tehetnek ellene semmit. L.e- véltrágyázást szeretnének: biztosabb legyen a termés. A vezetőség utazott, telefonált a járáshoz, a megyéhez, a növényvédő álioSfiáshoz. Ha a fógat nem... Egyik nap távoli emberek érkeztek, és a legelőn keresték a megfelelő helyet a repülőgépek le- és felszállásához. Másnap segédmunkások érkeztek, Méghőzzá mind ismerős: ecsedi. Évek . óta járnak a Hortobágyi Állami Gazdaságba dolgozni. Gyakorlatuk van a repülőgépek „kiszolgálásában'’. Sátort vertek a legelőn és mindjárt előtte felállították a csíkos légzsák hosszú rúd- jét, s hallgatóivá az öl*- kémlelték. Feltűnt két repülőgép és körözni kezdett az „expedíció” fölött. Madarasi Pál és Kovács Tibor leszálltak sárga színű gépükkel. Az történt, hogy a Kálló- semjéni Növényvédő Állomás kérésére, a Hortobágyi Állami Gazdaság lehetővé tette: két repülőgép segítse ki az ecsedi tsz-t a bajból. — Szívesen vagyunk itt — — mondta Balázs ístván, •— Kedvesen fogadtak bennünket, előkészítettek mindent, hogy akadálytalanul azonnal munkához lássunk. — A hortobágyi gazdaságé a repülőgép? — Nem. Á segédmunkások tartoznak a gazdasághoz. A repülők, a pilóták központja Budaörsön van. De legtöbbször a Hortobágyon vagyunk, műtrágyézunk, vegy- szerezünk. Mindig van ott tennivaló. Két nap alatt A pilóták pestiek. Ott az állandó lakás, még a feleség, á család. — Mennyi időt töltenék itt? — A mát és a holnapot. Ma befejezzük a burgonya permetezését, holnap a legelővel végzünk. Viadynak nézhettem volna. Mire Balatonszabadiba értünk, nem ismertem Marikéra. Néhányszor eltávozott a fülkéből, s amikor visszatért, mindig valami vél'vzást észleltem rajta, de csak' Szabadi után tudtam meghatározni, hogy miben is áll tulajdonképpen ez a változás. A szolid Marika eltűnt, és megjelent a Nő, Vállára omlott hajjal, buggyant ajakkal, halvány rózsaszínűre festet szájjal, csodálkozó szemekkel ült mellettem Marika. Es mire a földvári állomásra érkeztünk, kár- minpirtos körme csillogott a napfényben, s mélyfeketére festett szempillája és stift- tei megkormozott két Szemöldöke arról győzött meg, hogy a kislány nem esik messze a kedves marhájától, aki a pályaudvaron ölyän féltő gonddal bízta rám egyetlen gyermekét. Marika másnap már kora reggel, aprócska bikiniben, vállára bomlott ma- rina-vladys hajával és az imént már bővebben leirt módon kozmetikázva jelent meg a parton. Aprócska bikinijében fürdött, napozott; és aZ üdülő vendégek nem csekély csodálkozására így sétált végig tizennégy napig a telep fő útvonalain is. Puha, nőies léptéivel, mesterségesén hanyag tartásával élethűen utáftőzta Marina Vladyt. Csak az a retikül hiányzott a kezéből, amelyét példaképe, a nagy francia fürftSZínéSznő az egyik kitűnő filmjében/ lóbáíva hordozgatott az Utj casarkon. A drága gyermek egyéb! ként mindennap késő éjszakáig hói itt, hol ott szórakozott az üdülőből ösz- szeverődött fiatalokkal. Olykor hajnalban tért haza és én — bár megbízatáséin csak az utazás idejére szólt — nem állhattam meg, hogy ne szóljak közbe. — Egy kicsit mértéktar- tóbban Marika, este is, nappal is! — menatam a kis^ lánynak. — Különben sem divat már a bikihi. És mit szól majd a mama?! ■*— kérdeztem Végül, amikor csodálkozó szemmel rámnézeti — Tétszik túdfti — magyarázta a gyerek — a mama örül, ha jől érzem magam, de otthon mindig csak kisláfiyosán enged öltözködni. Nem akarja, hogy megszóljanak a házban. Amikór két hét elteltével Vonatra ültünk, útban hazafelé. Szabaditól Búdapes- tig eltűnt Marikáról minden festék. A körme mosöt- tan, nátur rózsászínbeh, szempillája eredeti hosszúságban és szőkén, szemöldöke festetlénül, s haja ismét fonott várkocs'őkbán tündökölt. Úgy adtam át Érhml mámának a pályaudvaron. A munkások kétszeres erővel dolgoztak. Saját községük határáról volt szó. S nekik most az éjszakát nem távoli munkásszálláson kellett tölteni: otthon várta őket a feleség, a család, az ismerős környezet. Bulyáki Sándor Szües Bálinttal lapátolta ä sZert a vízzel felt tartályba. Pár másodperc, § a szivattyú teleszippantotta a repülő 500 literes „gyomrát”, s máris forgott a propeller, indult új körré a gép. Balázs István beírta az új járatot a naplóba. Mi meg vonaton... — Mikor jutnak haza, a családhoz? — Általában vasárnapra. Ha lehet. Például most nem, mert ha itt végzünk, megyünk át Vállajra, Mérkre. ött is Hasöhló a helyzet. És áz ország legvége ez a hely. Úgy tervezzük: következő héten már pénteken elutazunk a mieinkhez. Otthon töltjük a szombatot, vasárnapot. — A gépelt btt maradnák, ahol éppen dolgozunk. Ponyvával letakarjuk. Mi még vonaton utazunk. Nem halad úgy mint a repülő, de azért csak hazaérünk... A. B. 3 1965. Június 29.
