Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

Párt- és tanácsi küldöttség utazott Ingvarra A Kárpátontúl, Szovjet Ukrajnával való újra egye­sülésének 20. évfordulója alkalmából rendezendő ün­nepségekre Szabolcs-Szat- már megyéből párt és taná­csi küldöttség utazott Ung- várra június 25-én. A kül­döttség vezetője: dr. Fekszi István, az MSZMP megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a megyei tanács vb elnöke, tagjai Kállai Sándor, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára és Szegedi József, az MSZMP KB párt és tömegszervezeti osztá­lyának munkatársa. A dele- gációt a határig elkísérte dr. Gombás Sándor, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Spisák And­rás, a Vásárosnaményi Já­rási Tanács VB elnöke és Bánóczi Gyula, az MSZMP Vásárosnaményi Járási Bi­zottságának titkára. B Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének látogatása Szolnok megyében A Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó kormányküldöttsége csütörtökön délután látoga­tást tett a Tisza menti Vegyiművekben, felkereste a Járműjavító Üzemi Vállalatot is. A mozdonycsamokban szolidaritási békenagygyűlést rendeztek. Mintegy ötezer dolgozó előtt Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a ven­dégeket, méltatta a vietna­mi nép hősi harcát az im­perialista agresszorok ellen. Felszólalt Le Thanh Nghi, a vietnami kormányküldött­ség vezetője is. Július másodikén béke-világkongresszus A július 10-én Helsinki­ben összeülő béke-világ­kongresszus előkészítéseként világszerte nagyszabású bé- keoffenzivát indítottak a nemzetközi békemozgalom erői. A nagyméretű meg­mozdulásban jelentős helyet foglal el a magyar béke­mozgalom egész országot átfogó demonstrációja, amelynek eddig lezajlott eseményein — baráti talál­kozók, gyűlések, összejöve­telek sorozatán — munká­rálasztják meg a magyar küldötteit sok, parasztok, értelmisé­giek százezrei vettek részt. A tavaszi békedemonstrá­ció eseménysorozata július 2-án, az Országos Béketa­nács ülésével zárul. Ez al­kalommal választják meg azokat a magyar küldötte­ket, akik részt vesznek a finn fővárosban összeülő világkongresszuson, s a nagy tekintélyű nemzetközi testület előtt tolmácsolják majd a magyar dolgozók bé­keakaratát. Moszkva: Mohammed Reza Pahlevl Iráni sah látoga­tást tett a Kremlben Koszigin szovjet kormányfőnél (bal­ról) és megbeszélést folytatott vele a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat). Dél-Vrediam megszakította diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal Ságion, (AP, Reuter): A dél-vietnami katonai junta vezetői csütörtökön délután (helyi idő) sajtóér­tekezletet tartottak. A kon­ferencia kezdetén jelentette be Tram Van Dong külügymi­niszter, hogy a dél-vietnami kormány megszakította dip­lomáciai kapcsolatát Fran­ciaországgal, s a két ország viszonya csak konzulátusi szinten maradt fenn. Az AFP jelentése szerint a francia nagykövetség személyzete már távozásra készül. Párizsban csütörtökön vált ismeretessé, hogy a dél-vietnami kormány meg­szakította diplomáciai kap­csolatait Franciaországgal- A párizsi kormány eddig nem foglalt állást a dél-vietnami lépést illetően, csupán arra szorítkozott, hogy „tudomá­sul Vette” a saigoni kor- mény döntését. Jóllehet francia hivatalos helyen még nem kommen­tálták a Saigon és Párizs közötti szakítás tényét, po­litikai körökben azonban úgy vélik, hogy Saigon a diplomáciai kapcsolatok meg­szakításával akar visszavág­ni azért a politikáért, ame­lyet Franciaország Ázsiában követ. Mint ismeretes, Fran­ciaország ellenzi a háborút Délkelet-Ázsiában, s a je­lenlegi válságból való egyet- len kiutat a tárgyalásokban és a szóban forgó térség sem­legesítésében látja. Nem valószínű, hogy megtartják az afro-ázsiai csúcsértekezletet Algír, (MTI): A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése sze­rint mind kevésbé valószí­nű, hogy Algírban megtart­ják a június 29-re tervezett afro-ázaiai csúcsértekezletet. Az ülésen — melyen vé­gül úgy döntöttek, hogy a külügyminiszteri értekezle­tet másodszor is elhalaszt- iák, ezúttal péntekről szom­batra, — a kiszivárgott hí­rek szerint Algéria. Kína és Indo­nézia megkísérelte rá­venni az előkészítő bi­zottságot, hogry foglal­janak állást a külügymi­niszteri és a csúcsérte­kezlet megtartása mel­lett, azonban, noha sza­vazásra nem került sor, erőfeszítésük kudarcot vallott. A bizottságban részt vevő küldöttek elsősorbán ' -azt vették figyelembe, — írja a Reuter — hogy a Szomba­ton hatalomra jutott forra­dalmi tanács mindeddig nem tudta bizonyítani, hogy szilárdan kezében tartja a hatalmat és rendelkezik a nép támogatásával, sőt az új vezetők ellen tüntetések voltak az elmúlt napokban. Jelenleg 35 ország külügy­minisztere, vagy a külügy­miniszteri éreknzleten való részvételre szóló meghatal­mazással rendelkező képvi­selője tartózkodik Algírban. A Reuter szerint a for­radalmi tanácsnak nem sikerült rávennie az Algírban tartózkodó dip­lomaták többségét arra, hogy államfőiknek ajánl­ják a részvételt. Maga Algír — jelenti a Reuter — csütörtökön nap közben nyugodt volt. de a városban röpcédulák jártak kézről kézre, amelyek fel­hívták a lakosságot: tün­tessen az afro-ázsiai érte- ez.lej. . .idején „«. katonai iktatúra”' ellen', v Megtartotta első ülését az új lengyel szejm Varsó (MTI): Csütörtökön délután meg­nyílt a május 30-án megvá­lasztott új lengyel szejm első ülésszaka. A szejm elnökéül Czeslaw Wycechet, a Lengyel Egye­sült Parasztpárt elnökét, vá­lasztották meg. Wladyslaw Gomulka ja­vaslatára az államtanács el­nökéül Edward Ochabot, a LEMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a minisztertanács elnökéül pedig Jozef Cy­rankiewiczet, a LEMP Po­litikai Bizottságának, tagját megválasztották, s Jozef Cyrankiewiczet megbízták az új kormány megalakítá­sával. A javaslatot a szejm egy- j hangulag elfogadta és az- ! után megválasztották az ál­lamtanács elnökhelyetteseit és tagjait. Az államtanács megvá­lasztását kővetően a szejm elnapolta ülését. Szudáni utijegyzetek El „magyar” 3. Khartum! követségünk ügyvivője különféle jó ta­nácsokkal látott el. Ezek egytől egyig hasznosnak bi­zonyultak. Nélkülük külön­féle kellemetlenségek érhet­tek volna. Különösen ami a közlekedést illeti: — Ha a követséget ke­resed, így érdeklődj: „Saffa- ra el magyar”. Ez azt je­lenti: magyar követség. Aki ezt hallja, szívesen és azon­nal eligazít. Ha azonban an­golul kérdezősködsz, bizto­san félreértenek. A hun£a- rian szót hangárnak hallja a szudáni fül és a legna­gyobb lelki nyugalommal kiküldenek a — repülőtér­re. Valóban, a tanács bevált. A „saffara el magyar” hal­latára valamennyi taxis, akivel összehozott a sorsom, a kívánt helyre, a követség­re szállított. Barátságos, köl- esönös mosollyal jutalmaz­tuk meg ekkor egymást fé­nyes nyelvtudásunk jogán. Amikor betoppantam az egyik textilüzembe és a tu­lajdonos megtudta, hogy ma­gyar újságíró vagyok, min­den más dolgát félbehagyta és kíváncsian megkérdezte: — Az „el magyar” törzset látta már? — Nem, — feleltem őszin­tén. — Miről van szó? — Oh, hát az ön régi, nagyon régi honfitársairól, — felelt a kereskedő. — Beszéljek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtól észak­ra, úgy körülbelül 200 ki­lométernyire a Nílus völgyé­ben, létezik egy magyar fa­lu. Ezt a helyiséget évszá­zadokkal ezelőtt magyar fér­fiak alapították. — Nem legenda ez? — mosolyogtam. —. Dehogy. Egyáltalán nem kitalálás. Az ott lakó „magyarok” testalkata, ar­cuk vonásai és bőrük vi­szonylagos fehérsége szem­beötlően más, mint szomszé­daiké. Mindez európai szár­mazásukra utal. Ha szarét teheti, keresse fel őket. Meghatott • kereskedő fi­gyelmessége és kulturáltsá­ga. Úgy látszik, ismeri or­szága népességi viszonyait. Megköszöntem tájékoztató­ját, s azután érdeklődtem követségünkön, mit tudnak a magyar—arab faluról. Megerősítették a kereskedő szavait: — Csaknem tíz évvel ez­előtt, 1956 tavaszán, a kairói magyar követség egyik mun­katársa hallott először az érdekességről. Eleinte „ka­csának” véltük a hírt. Ne­héz volt elhinnünk, hogy Szudánban csakugyan él egy törzs, amelynek lakói magyarnak, illetve magyar származásúnak vallják ma­gukat. De aztán arra gon­doltunk, hogy éppenséggel nem lehetetlen a dolog. Nemzeti történelmünk vi­haros évszázadai sok titkot rejtegetnek még mindig. Előfordulhatott, hogy a tö­rök háborúk idején a fog­ságba esett magyar vitézek és elhurcolt magyar nők egy jelentős csoportja Szu­dánba vetődött és Itt vert gyökeret. Értesítettük az il­letékes magyar tudományos köröket erről a néprajzi érdekességről. — Történt vizsgálat, vagy kutatás? — Történt. Meg is állapí­tották, hogy értesülésünk helyes. — Milyen konkrétumokat sikerült megállapítani? — A szóban lévő „el ma­gyar” törzs lélekszáma je­lenleg 7000 fő. És valóban ott élnek a Nílus mentén. Magyar származásuk igen valószínű, ők maguk, száj- hagyományaik alapján, ma­gyar származásúnak tartják magukat. Őseik, még a XVI. század elején, II. Szelim szultán akaratából kerültek ilyen messzire hazájuktól. Megrázó regényt lehetne ír­ni odisszeájukról, s az el­múlt évszázadokról, miköz­ben az ősök utódai Afrika földjébe eresztették népi gyökerüket. — Beszélnek magyarul ezek az emberek? — Nem. Már régen el- arabosodtak és asszimilálód­tak a szudáni környezet­hez. Antropológiai jellegü­ket azonban nem veszítet­ték el. Bőrük színe a vilá­gostól a sötétbarnáig sok árnyalatban váltakozik. Kül­„Szükségállapot" és „szükségparlament'' Az úgynevezett szükség­törvények bevezetése körüli vita hullámai Nyugat-Né- metországban az utóbbi idő­ben magasra csaptak. Az ellentmondásokat még job­ban kiélezte az a tiltako­zás, amellyel 215 professzor fordult a szakszervezetek­hez a törvény életbelépteté­sének megakadályozására. A közvéleményt két körülmény riasztotta: kormánypárti kö­rökből származó hírek sze­rint a törvényt még az őszi választások előtt tető alá kívánják hozni- Másrészt a törvényről olyan részletek váltak ismeretessé, ame­lyekből a legrosszabbra kö­vetkeztetnek. A szövetségi gyűlés jobb- szárnya hónapok óta ülése­zik, hogy új javaslatokat te­gyen a szükségtörvényekre. A tanácskozások zárt ajtók mögött folytak és csak ke­vés hír szivárgott ki azok­ról. A javaslatok a kor­mánypártok, a Keresztény- demokrata Párt és a Sza­bad Demokrata Párt elkép­zeléseit tartalmazzák. A Szociáldemokrata Párt veze­tői csak egyes pontokkal szemben élnek fenntartással, a javaslattal elvileg egyet­értenek. A több éve folyó vita során elvi fenntartásai­kat fokról-fokra feladták: hogy kormányképesek legye­nek, jobbról kívánják a pol­gári pártokat túllicitálni. A javaslattal szembeni el­lenállást mi sem bizonyítja Jobban, mint az, hogy a leg­fontosabb kérdésekben több évi vita után sem tudtak megegyezni. Katonai körök­ből pedig leszögezték: „A legközelebbi feladat a szük­ségalkotmány és a szükség­törvény elfogadtatása- E nélkül minden fáradozásunk meddő.” Melyek ezek a ter­vényék, amelyeket katonai körök annyira óhajtanak? A keret: „Törvény az ajkot- ^ipány"" íoegászítésére”, ., rnás .szavakkal „szükségalkot- mány”. Mit jelent ez? • „Védelmi” — vagy „fe­szültség” állapot idején messzemenően mellőzhető a demokrácia. A „feszültségál­lapot” meghatározás maga is nem meghatározható, bi­zonytalan valami. A 215 professzor elsősorban ezt a pontot támadja: „Ez nem más, — állapítja még a til­takozás — mint törekvés, hogy un. „feszültségálla- pot”-ot hozzanak létre, sőt provokáljanak — á belpoli­tikai és szociális problémák totális felszámolására.” Az „állapot” beálltát egy szük­ségparlament vagy az állam­sejük, megjelenésük mégis olyan benyomást kelt az emberben, mintha — mond­juk — kiskunhalasi, nap­égette arcú, jellegzetesen alföldi magyarok lennének. A khartumi magyar kolónia néhány tagja felkereste őket. A hazai magyarokat — mint kedves rokonokat — kitörő örömmel fogadták és tejben vajban fürösztöt- ték. Szudán felhőtlen kék ege alatt, a sziporkázó napfény­ben, ilyen „meglepetés” is éri a magyar utazót. A Természettudományi Mú­zeum még 1958-ban elhatá­rozta, hogy tudományos ku­tatókat küld a Nílus mellé, az „el magyar” törzs tanul­mányozására. Ha ez a terv megvalósul, talán nemcsak néprajzi érdekességgel gya­rapodik tudományos életünk, hanem történelmi emlékek­kel is. Egy bizonyos, az „el ma­gyár” törzs minden egyes tagja jó barátunk, s lehetet­lenség nem őszinte szeretet­tel gondolni rájuk.., Bőgős László Vége elnök maga deklarálhatja, kancellári jóváhagyással. Ez a „szükségparlaiment” lépne a szövetségi gyűlés helyé­be. Szükség esetén a kormány „szükségrendeletekkel” ural­kodhatna, „ha ezt a helyzet megköveteli”. Az ellenzék rámutat: ez a pont kísérte­tiesen emlékeztet az 1933-as időkre, amikor a német bi­rodalmi kormány Hitler út­ját egyengette. Az alapvető alkotmányos jogok, — mint a vélemény- nyilvánítás, gyülekezési, köl­tözködést szabadság — kor­látozhatók, vagy érvénytele- níthetők. A szabad munka­vállalási jog megszűnnék' A kormány fegyveresen bevetheti a hadsereget a lakosság ellen, „ha ezt a helyzet megköveteli”. Ehhez még az un. szükségparla­ment beleegyezése senvszük­séges. A munkastolgéUti törvény lehetővé tenné, hogy minden munkaképes férfit és »őt kényszermunkára behívhas­sanak. Ezt és ehhez hasonló törvényeket, mint például a kisajátítás, jegyrendszer, egyesületi törvény, stb. a szövetségi gyűlés egyszeri többséggel hozhatná. A törvényjavaslatok ellen­zői leleplezik a nyilvánvaló célokat: a demokrácia leépí­tését és a háború előkészí­tését. 1300 közéleti szemé­lyiség az év elején így jel­lemezte a javaslatokat: „Fe­lülről kezdeményezett ál­lamcsíny veszélyével fenye­getnek.” A fémmunkások szakszervezete, a legnagyobb nyugatnémet szakszervezet elnöke ezeket mondotta: „A törvényjavaslatok a lakosság totális összefogását, begyűj­tését célozzák totális háború céljából”. A javaslat ellen­zői hangsúlyozzák; a . szök- ségtőrvértyék az államappa­rátusban és a hadseregben tevékenykedő nácik kézére juttatnák a vezetést. A szakszervezetek kong­resszusa 1063-ban hatmillió szervezett dolgozó nevében mindennemű szükségtör­vényt elutasított Azóta per­sze sok kísérlet történt hogy ezt a határozatot gyöngítsék. Egyes, az SZDP- hez közel álló szakszervezeti vezetők igyekeztek hangoz­tatni, hogy a kongresszus határozatát nem szabad egy­értelműen értelmezi- A szo­ciáldemokrata pártvezetés igyekszik nyomást gyakorol­ni a szakszervezetekre. Eny­hítést célzó látszatjavaslatok- kal próbálják a törvényt el­fogadtatni. Ma már azonban megállapítható: hogy a szakszervezetek egy jottá­nyit sem engednek a telje­sen elutasító álláspontjuk­ból. A 215 professzor, köztük Nobel-díjaeok és más neves tudósok, éppen ezért for­dultak a szakszervezetekhez, mert számos — a szövetsé­gi gyűléshez vagy a kor­mányhoz intézett — tiltako­zásuk válasz nélkül maradt. Azt is tekintetbe vették, hogy a szövetségi gyűlés 500 képviselője közül száznyolc- vanheten szakszervezethez tartoznak. „Kérdezzük önöket: meg­maradnak-e elhatározásuk mellett és mit készülnek tenni, hogy komolyan meg­védjék a demokráciát?" — kérdezik tiltakozó emlékira­tukban a professzorok. A szakszervezetek azonnali és pozitív választ adtak- A kor­mánypártok kirohantak a professzorok ellen. A Szo­ciáldemokrata Párt vezetősé­ge ebben a kérdésben hiva­talosan elhatárolta magát a szakszervezetektől. Ez . pél­dátlan eset a német pártve­zetés történetében, hiszen a legtöbb szakszervezeti veze* tő természetesen tagja aí SZDF-nak. Az elkövetkező hónapol/ megmutatják majd, kt lesj az erősebb? Von Gottfried Matatef

Next

/
Oldalképek
Tartalom