Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-03 / 129. szám
„Szemüveggel“ vagy anélkül Az üzemek vezetőinek, amikor a mezőgazdaságban az ezerholdak termelési tenni vatóit irányítják, s ennek érdekében a fejlett technikát alkalmazzák, egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy 02 eredményeket az emberek, dolgozók biztosítják. — Ez volt a legfőbb mondanivalója a MEDOSZ-ban nemrég megtartott megyei tanácskozásnak, amelyen közel ötven állami mezőgazdasági üzem képviselői azokat a tennivalókat vitatták meg, amelyek a Központi Bizottság legutóbbi határozatai alapján megjelölik a feladatokat a termelés növelésében, az üzemgazdasági szemlélet kialakításában. Azt nem is lenne szükséges hangsúlyozni, hogy a dolgozó ember tevékenysége a döntő az előrehaladásban, ha nem hatna még az úgynevezett „termelési” szemlélet a mezőgazdasági üzemekben. Az olyan szemlélet, amelynek hatására a gazdasági, a szakszervezeti vezetés — de esetenként a pártszervezeti is — elválasztja a termeléstől az embert. Ma, amikor szükségszerűen egyre több szó esik a termelés, a termelékenység fokozásáról, a gazdálkodás mind eredményesebbé tételéről, törvényszerű — és korántsem ellentmondásos! —, hogy az embernek még- inkább előtérbe kell kerülnie. A megnövekedett tennivalók ellátása nem oldható meg szűk vezetési prakticiz- mussal; mindjobban be kell vonni az üzem egész kollektíváját — kit-kit a maga munkaterületén — a munka lehető legjobb megoldásába: érdekelté tenni a dolgozókat abban, hogy képességeik teljét nyújthassák. A fokozódó önállósodás mind több önállóságot enged az üzemeknek a bérgazdálkodásban; a helyi adottságok között, a szükségletnek megfelelően alakíttatják ki a normatívákat. Ezen túl, például az állami gazdaságoknál a többtermelésre serkent az anyagi érdekeltségnek a természetbe- niekre is kiterjedő rendszere. E lehetőségekkel azonban több helyen nem, vagy csak mechanikusan éltek. A nagy munkák hajrájában, amikor valamennyi vezetőnek talpon kell lennie, gyakorta háttérbe szorul a dolgozók ügyes-bajos gondjainak intézése, mondván: most a termeléssel kell törődni.. Tökéletesen így van. Azonban segítheti-e Jobban az igazgató, a párt- és szak- szervezeti vezetőség a termelést — a dolgozók termelő munkáját — azzal, ha megoldj0 gondjaikat? Feltétlen. A dolgozók többet, jobban akarnak termelni. Ettől függ keresetük, megélhetésük. Ez a törekvés megegyezik az üzem, a népgazdaság érdekeivel. Csak meg kell teremteni a kedvező szervezeti, termelési és erkölcsi feltételeket. Azt, hogy kívánni való van még, mutatja például a szocialista brigádmozgalom. A megye állami mezőgazdasági üzemeiben két évvel ezelőtt 122 brigád dolgozói döntötték el, hogy csatlakoznak a szocialista brigádmozgalomhoz. Tavaly gyarapodott a vállalkozó brigádok száma, idén viszont felére csökkent. Mindez nem azért alakult így, . mert a dolgozók talán ma már idegenkednének a versenynek ettől a legfejlettebb formájától, hanem amiatt, hogy az üzemek vezetői nem találták meg a mozgalom átütő erejének és a termelés fokozásának a megfelelő összhangját: az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközeit nem állították a szocialista brigádmozgalom megszilárdításának, továbbfejlesztésének szolgálatába. A „termelési szemüvegen’’ keresztül nem látták meg a termelés elő- revitelének a lényegét. Hogy nem egyedi, nem csupán a szocialista brigádok esetében van ez így, azt az általános termelési verseny helyzete is mutatja. Egy-kettő kivételével az üzemek rentábilisak. Megyei méretekben több tízmillió forinttal teljesítették tavaly túl a tervüket, s ebből mintegy hatvanmillióra tehető az az összeg, amit a versenymozgalom javára lehet írni. Azonban azt csak fenntartással lehet mondani, hogy ez azért következett be, mert a gazdasági vezetők egész éven át rendszeresen nyilvánosságot adtak a mozgalomnak, s érdem szerint elismerték a verseny legjobbjainak eredményét. Az üzemen belüli erkölcsi ösztönzők közé tartozik például az üzem kiváló dolgozója cím — jelvény, oklevél — adományozása. A mátészalkai ÉRDÉRT, a balkányi és nyírmadal állami gazdaságok kivételével a többi üzem ennek az ösztönző eszköznek az alkalmazásában is messze mögötte maradt a lehetőségnek. A termelés fokozásának a munkaszervezési, technikai feltételeiről, a gazdálkodás tudományos megalapozottságáról, a költségcsökkentő tényezőkről, egyszóval: a munka termelékenységét növelő, objektív jellegű dolgokról beszélni, az itt jelentkező tennivalókat tartósan megoldani csakis akkor lehet, ha figyelembe vesz- szük, hasznosítjuk a dolgozók, a kollektívák erkölcsi erejét. Mondjuk ki: a lét és a tudat szoros kölcsönhatásának a megteremtése, ennek ápolása, megtartása — ennél fontosabb feladatuk nincs a gazdaságok vezetőinek. Samu András Szabolcsi sikerek a sárospataki diáknapokon Nyolcszázan képviselték megyénket öt megye és két megyei jogú város több, mint háromezer középiskolása és ipari tanulója részvételével zajlottak le az idei sárospataki diáknapok május utolsó napjaiban. Megyénket a tizennégy művészeti ágban mintegy nyolcszáz ipsAi tanuló és középiskolás képviselte. A szabolcsiak legeredményesebben a szóló ének és hangszer kategóriában szerepeltek: három arany, négy ezüst és hét bronzérmet szereztek. Ugyancsak kiemelkedő volt a ve*rsmondás szabolcsi résztvevőinek száma: száz versmondóból 29 volt szabolcsi; a hét irodalmi vetélkedő résztvevőből három csoport képviselte kiváló eredménnyel megyénket. A diáknapokon elért eredményekkel nagyrészt elégedettek lehetünk. A különböző zenei kategóriákban elért helyezések, szereplések azt mutatják, hogy a zeneiskoláktól még nagyobb segítséget kell igénybe venni a felkészülésekhez, hiszen a kiváló szakemberek által felkészített versenyzők szinte valamennyien jó eredményeket mutattak fel, de számuk még kevés, ezt tovább kell emelni. A sárospataki diáknapok szabolcs-szatmári aVanyér- mesei: a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium az irodalmi vetélkedőben, Bálint László, Nyíregyházi Kossuth Gimnázium tanulója az oboában, Papp Mária, a Nyí regyházi Zrínyi Gimnázium tanulója a szóló énekben, Szakács Emese tiszalöki versenyző a fuvolában, Orosz László, a Vasvári gimnázium tanulója a szavalatban volt legjobb. Ugyancsak aranyérmet szerzett a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium fúvóskvartettje, és a mátészalkai fotókör Parasztportré című alkotásával. Ezek mellett tizenkilenc ezüst és huszonhét bronzérmet hoztak haza a szabolcsi versenyzők. A z öreg négy órakor kél. Mindjárt oáatesz a kis- lábasban • egy liternyi bort, megforralja, bele egy hegyes csípős paprikát, aztán a reggeli munka — disznóetetés, faaprítás — közben megiszogatja. Akkorára felkel az öregasszony. ö is elvégzi a reggeli teendőit, aztán szalonnát sütnek. Utána — ha maradt egy kis meleg bor, azt, ha nem — hideget isznak rá. Délben már nem esznek, _ estére is csak keveset, de Sándor, az öreg, még napjában egyszet-két- szer felteszi a tűzhelyre a kislábost borral. Ott élnek a faluvégen, a szőlődomb alatti házikóban. A házon körös-körül szőlő. Bitang hely volt ez, amikor az öreg megvette az uraságtól. Imitt-amott egy gyümölcsfa, szőlőtőke. Oltott, metszett, ültetett hozzá. szaporította. Vénségére egy kis paradicsom kerekedett körülötte. Az öreg — alacsony, bajuszos, csattanó piros az. arca. Egész héten a szőlő között van. Az asszony szelíd képű, vastag, fekete bő ruhában, ősz haja kontyos. Tipegnek egész nap. A bort, amit termel, elVégh Antal: Békességben adja, megissza, elkínálgatja. Gyakoriak lennének a vendégek, de mindenkinek nem prezentál. A vendéggel együtt iszik, és a beszélgetésben úgy kiabál, hogy túlhallik a harmadik dombon is. Egyszer valaki az egyik hordójára keresztet húzott krétával. — Mit firkálsz? — kiáltott ¥á az öreg. — Nem firkálok — felelte neki — csak megjegyeztem, hogy ebben a hordóban van a legjobb borod. Ebből ne igyál, és el se adj, ezt majd a halotti torodon isszuk meg, azért jegyeztem a keresztet, hogy megismerjük! Megharagudott rá, azóta az udvarára se engedi azt az embert. A bort megitta, másik évben újat szűrt a hordóba, következő évben megint. Aztán ugyancsak. De a keresztet nem felejtette eL Beszélgetés közben gyakran hetykélkedik. —■ Öh... csak szája van ennek, lelkem — magyarázza az öregasszony. — De hiszen! — feleli az öreg Sándor. Nappal nem érnek rá beszélgetni. Az öreg maga végzi a szőlőmunkát, csak metszeni hív mást, mert a dereka nem hajlik. Legjobban a szőlőt szereti tetejezni. Mikor megvan a munkával, végignéz rajta. — Olyan, hogy a kígyó mehetne a tetején — mondja. Este aztán, ha beszélgetésre kerül a sor, hajnalig is tudna mit mondani. A poharak egymásutánja csak abban mutatkozik nála, hogy egyre hangosabb lesz. Meg ha nevet, szeméből folyik a könny. Lekinkább azt szereti hallgatni, ha valaki öregemberek jeles cselekedeteit beszéli OPTIKAI VEZETŐSÁV — korszerű szélesség • Új út születésénél Búj határában ® Milliméter pontossággal # Júniusban kész a falubeli szakasz A mély döccenőkkel, kődarabokkal tarkított út éppen olyan vendégmarasztaló, mint a frissen kiöntött bitumen. A tiszabercel— nyírbogdányi szakaszon azonban az emberek egyikért sem bosszankodnak. É“rt hető, hiszen a hengerek előtt egyre rövidebb lesz már a kikopott, alaposan elhasznált út, átadva helyét az újnak. Gépek, emberek sokasága Megyénk egyik legnagyobb útépítő munkája folyik Búj község határában. Nyüzsgő emberek, keverőgépek, gépkocsik, hengerek sokasága népesíti ,be a kornyéket. Az útszélén felhalmozott betonlapok mellett kis csoport szorgoskodik. — Amit most csinálunk, az teljesen új dolognak számít Szabolcsban — magyarázza Csépke Miklós kövező szakmunkás. — Világos színű betonlapokat rakunk le az út két szélén. Ez alkotja az úgynevezett optikai vezetősávot. Ennek hasznát különösen éjszaka érzik meg a gépjármű- vezetők. A sötét úttest szélén húzódó világos sáv jó támpontot ad a biztonságos közlekedéshez. Eddig két kilométer optikai vezetősávot raktak le, s az idén még 50 000 métert helyeznek el belőle. A megindulás, mint általában minden új munkánál, nem volt könnyű. Kéthetes brigád Olyan szakemberekre volt szükség, akik az aszfaltozás mellett a kövezéshez is értenek. — Munkánk eredményét sokan látják, — veszi át a szót Novák András brigádvezető, — és sokan bírálják. A vezetősáv lerakása különösen nagy precizitást kíván. Egy milliméterrel sem lehet feljebb, vagy lejjebb, az úttest magasságánál. A kilenctagú kővezőtfri- gád még nagyon fiatal. Alig két hete alakultak. Igaz, valamennyien régi ismerősök különböző munkahelyekről, de így együtt —hogy ez meg ez, még hetvenen túl is mit csinált... — Na! — kiált közbe diadalmasan. Aztán mekkora öröme van, amikor valaki azt mondja, élhet még az öre^ tíz évig is... Együtt örülnek mindketten, ha az öregnek elindul az odravére —, mert úgy mondják, ebben a korban az jót tesz! még sohasem dolgoztak. Gávai, buji, ibrányi emberek, akik két heti együtt- lét után máris szép eredményeket tudnak felmutatni. ügyre több portalanílott út _ A legjobban annak örülök, — mondja Novák András brigádvezető, — hogy jól megértjük egymást. És ami a legfontosabb, mindenki tudja a feladatát. Néhány perc szünet utón Csépke Miklós ismét a betonlapok felé hajol. Az optikai vezetősáv elindult végtelen, kigyózó útjára. A kövezőktől alig három kilométerre az aszfaltozóAz általános és középiskolát végző fiatalok közül az idén több mint 10 000-ren folytathatják tanulmányaikat . a mezőgazdaság különböző területein. A mező- gazdasági tanulóképzők első évfolyamára 6000 fiatalt vesznek fel. Erre az oktatási formára mát a középiskolai és az ipari tanuló felvételek lezárása előtt is több mint 3000-ren jelentkeztek, tehát az előző évekhez képest jóval többen választották eredetileg is a mezőgazdasági szakmák valamelyikét. Hely azonban még mindig van, s főként a négy állat- tenyésztő — a szarvas- marha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztő — szakma vá<r jelentkezőket. A mező- gazdasági szakmunkásképzésben egyébként az 1965— 66-os tanévtől kezdve több új intézkedést és módszert vezetnek be. Az évente 5 hónapig tartó elméleti oktatás idején valamennyi tanuló kollégiumi elhelyezésben és kedvezményes ellátásban részesül. Ugyanerre az időre havi 110—830 forint ösztöndíjat is kapnak. A gyakorlati képzés id^én kedvezőek a kereseti lehetőségek, a fiatalok teljesítménybérben is dolgozhatnak, s a harmadévesek havi fizetése már elérheti a 800 forintot. A tanulók gyakorlati foglalkoztatásáról gondoskodó gazdaságok felett ősztől kezdve a tanulóképző iskolák is felügyeletet gyakorolnak, hogy biztosítsák a fiatalok egységes és megfelelő színvonalú képzését. Az általános iskolát végzettek közül csaknem 2000- ren tanulnak tovább a köbrigád dolgozik, zúzalékkal megrakott teherkocsik érkeznek, hengerek egyengetik a burkolatot. Fekete István brigádvezető bizakodik. — Június 15-re szeretnénk befejezni az út faluba eső szakaszát. Meg Is lesz. A hatméteres út a faluban nyolc és fél méterre szélesedik. A mai közlekedési igényeknek minden tekintetben megfelel. A háború utáni években megyénk úthálózatának mindössze 5 százaléka volt por- talanitva. Ma már 54 száza, léknál tartanak. A Tiszabercel—Nyírbogdány között épített 22 ezer négyzetméternyi kevert aszfalt makadámúiét még 75 ezer négyzetméter hasonló minőségű követ. Utána újabb tíz és százezer négyzetméterek. Bogár Ferenc zépfokú technikumokban. A felvételek itt már lezárultak: 4450 jelentkező közül kerültek be a legjobbak. Az érdeklődés az erdészeti és a kertészeti szakmák iránt volt a legnagyobb, de a 38 mezőgazdasági technikum mindegyikébe legalább ketten jelentkeztek minden egyes helyre. A Földművelésügyi Minisztérium Irányítása alá tartozó egyetemeken, főiskolákon és felsőfokú technikumokban június vé_gén kezdődnek a felvételi vizsgák. A felvehető hallgatók száma lényegében azonos a tavalyival: az egyetemeken és főiskolákon 1160, a felsőfokú technikumokban 1440. Az egyetemeken és főiskolákon a jelentkezők száma is hasonló a tavalyihoz: megközelíti a 2500-atJ A túljelentkezés aránya azonban lényegesen nagyobb, mivel az 1160 hely közül 463-at a már tavaly előzetesen felvett hallgatók töltenek be — igaz/ hogy az idén is lesz mintegy 400 el őfelvétel is. A legnagyobb az érdeklődés a kertészeti ís szőlészeti főiskola és az ál- latorvc-studományi egyetem iránt: a 150, illetve 120 helyre 370, illetve 270 diák jelentkezett. A felsőfokú technikumok fennállásának 6 esztendeje alatt most történt meg előszűr, hogy a jelentkezők száma már az érettségi és az egyetemi felvételek lezárulása előtt meghaladja a felvételi keretet. Az eddigiek szerint több, mint 2000- en szeretnének mezőgazda- sági szaktechnikusi képesítést szerezni. Az 1440 legalkalmasabb kerül majd be közülük az 5 szakmacsoporthoz tartozó 20 intézmény valamelyikébe. Tízezer fiatal kezd a mezőgazdasági szakoktatási intézményekben Népszerű jogi előadások Ha nagyon legénykedik, így beszél: — Engem a feleségem fiatal korában se tudott szénáméi tartani, hát még most! Mire ő felkél, akkorára én már....! — Csak nem tán? Még kiderül, hogy míg az öregasszony alszik, addig menyecskék várnak a szőlőtőkék között, aztán Sándor kivisz egy-egy kancső pirosat... Vannak a menyecskék közt, akik borszeretők. _ Nem baj, lelkem, legalább engem békében bágy! — mondja az öregasszony. — Ha ő nyűvi magát, legalább én tovább élek! Osztoznak egész nap, és minden reggelt ajándékként fogadnak. A TIT megyei szervezetének jogi szakosztálya a napokban vitatta meg a szakosztály beszámolóját a múlt évi ismeretterjesztő munkáról. 1963-ban 216 jogi előadást 13 763-an hallgattak meg, s ezzel szemben a múlt évben 254 előadás hangzott el majdnem 16 ezer érdeklődő előtt. Az előadások egy része a termelés segítésével, az állampolgárok általános nevelésével volt kapcsolatos. Legtöbb előadás a mezőgazdaság, legkevesebb viszont az ipar területéről hangzott Népi ülnökakadémiák indultak és sikeresen be is fejeződtek. Nyíregyházán három, Baktalórántházán, Kisvárdán és Mátészalkán egy-egy évfolyam. A közúti közlekedés biztonságát segítették a KRESZ-tanfolyamo- kon adott ismeretek. Ilyen jellegű előadásokat valamennyi járásban tartottak. Az ülésen meghatározták a következő ismeretterjesztés! év feladatait. Munkatervben rögzítették a szervezeti és módszertani kérdéseket, melyek a jogi szakosztály még sikeresebb munkát biztosítják. j
