Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-18 / 115. szám
Látszatmegoldás — nem megoldás Képzeljük el: egy betonvagy aszfaltút jégmarta, esőmosta gödreit, árkait földdel, kaviccsal, vagy salakkal hoedatja be az illetékes községi tanács. Képzeljük? De hiszen gyakorta látunk ilyesmit az országutak beás kivezető szakaszain, s tapasztaljuk, mit ér az ilyen tessék-lássék foltozgatás. Az egyik gépkocsi kiveri a lyukból a tömést, s a következő már olyat huppan, hogy jó, ha tengelyét nem töri. Pedig mennyi időt, pénzt, fáradságot pazarolnak az ilyen látszatjavítgatás- ra, húzva-halasztva a tényleges helyreállítást És amikor végre tisztességgel nekilátnak, rádöbbennek: évek során, összesen csaknem annyit költöttek a semmire, mint most a valamire. A termelésben is fellelhető helyenként ilyen gyakorlat Az egyik cipőgyárban például elhagyták a talp megerősítésére szolgáló egyik munkaműveletet. Szemre, látszatra mitsem változtak a kész cipők. És a meós is átengedte a szóban forgó tételeket. Azután néhány hónap múltán, mintha csak összebeszéltek volna a megrendelők, a reklamáció sorra érkezett a kereskedelmi vállalatoktól. A vevők panaszkodtak, visszavitték a cipőt az üzletekbe. Már aki visszavitte, hiszen nyilván akadtak, akik egyszerűen „leírták” az ügyet, megjegyezvén, hogy becsapták őket. A lényeg az, hogy — visz- szapergetve a történteket — kiderült: az egyik műhelyben „megtakarítottak” egy műveletet. Eleinte nem lett semmi következménye, úgy látszott tehát, hogy később sem lesz semmi baj belőle. Csak hónapok múlva derült ki a turpisság, amikor aztán — a csekély haszonnal szemben, amit a munkában megtakarítottak tekintélyes veszteség érte az üzemet. És mindezeken túl a szégyen, hogy ilyen silány termék kerülhetett ki a gyárból. Ebben az esetben is abban a felelőtlen magatartásban van a hiba gyökere, amely mindenütt fellelhető, ahol a valóságos eredmények helyett megelégednek a látszattal, és nem sokat törődnek azzal, milyen szélesebb, általánosabb hatást gyakorol tevékenységük, hasznos-e, vagy haszontalan a nagyobb közösségnek, az országnak? Időszerű manapság erről beszélni, mert mindazok az intézkedések és útmutatások, amelyek a helyesebb létszámgazdálkodást, a folyamatosabb termelést, a nagyobb fegyelmet, a jobb teljesítményt, a takarékosságot, egyszóval a gazdaságosabb, eredményesebb munkát célozzák, nem vezethetnek látszatmegoldásokra. Ha sikerült csak valamennyire is érzékeltetnünk, mennyire megbosszulja magát a legcsekélyebb felületesség is, akkor elgondolhatjuk, milyen következményekkel jár az effajta nemtörődömség, a nagyobb fontosságú feladatok, intézkedések végrehajtásában. Ilyen tekintetben talán a létszámgazdálkodás az egyik legkényesebb terület. Mindenki megérti, hogy nem lehet többé meggondolatlanul felvenni embereket, sőt a meglévő létszám szükségességét is felül kell bírálni. Szükség van erre, mert már jó ideje megcsappant a munkaerő-utánpótlás korábban nagyarányú lehetősége. De nem lehet nyakló nélkül alkalmazni embereket azér£ sem, mert — a gazdaságosság szempontjából —» legkevésbé sem közömbös, hány ember végez meghatározott 'mennyiségű munkát. Ám e messzemenően helyes elvek valóra váltásakor ismét fellép a látszatmegoldások veszélye. Hiába bocsátanak el, helyeznek át embereket — csak azért, hogy eleget tegyenek egy „központi” kívánalomnak —■, ha egyidejűleg nem egyszerűsítik magát a munkát, az elvégzendő feladatokat. És ez különösen érvényes a hivatali, üzemi stb. adminisztrációra, ahol az egyszerűsítés nélkülözhetetlen előfeltétele a létszámtakarékosságnak. Tanúi voltunk már korábban is olyan létszámcsökkentésnek, amikor a munka menetében semmi sem változott. És az eredmény: hamarosan ismét nőni kezdett a létszám, nem ritkán az eredeti fölé. Ez a látszatmunka, a látszatra törekvés jellemző példája. A munkanormák: ellenőrzésében, a takarékossági intézkedésekben, minden egyéb időszerű gazdasági tevékenységben is csak a tényleges elintézésnek van foganatja. A látszatmegol- • dásoknak egykor talán kijárt némi elismerés, ma azonban már nem, hogy haszna, de becsülete sincs. Ne is legyen. A normák felülvizsgálata nem „pipálható ki” akár egy műhelyben sem anélkül, hogy ne tanulmányoznák lelkiismeretesen a további technikai és munkaszervezési intézkedések lehetőségét, hogy tüzetesen megvizsgálnák: vajon az adott munkakörben, illetőleg berendezéssel miért érnek el másutt jobb eredményeket? Korántsem bizonyos ugyanis, hogy csak az emberekben van a hiba, könnyen lehet: az eddig nem nagy figyelemmel kísért körülményekben. Csupán a látszatra ad, aki ezek alapos megismerése nélkül fog hozzá a rendezéshez. Az első negyedévi tapasztalatok arra mutatnak, hogy vannak vállalatok és gazdálkodó intézmények amelyek helyesen értelmezték az MSZMP KB. decemberi határozatában kifejezésre jutó törekvéseket. A mutatós százalékhajszolás helyett az érdemi munkára koncentráltak még akkor is, ha ennek következtében nem tudták túlszárnyalni terveik egyes, főként menynyiségi __ előírásait. Miután a felhasználó partnereik szükséglete időközeben módosult, — a felesleges készleteket növelő tervteljesítés, vagy túlteljesítés helyett — vállalták a kevésbé látványos megoldást: csak azt és csak annyit termeltek, amit és amennyit az igények feltétlenül indokoltak. Igaz az ilyesmi ma még szokatlan gyakorlat, de az kétségtelen, hogy a népgazdaság érdekeinek ez felel meg legjobban. Nincs fontosabb bárminemű gazdasági ténykedésnél, mint megvizsgálni: mennyi hasznot hajt, mit hoz a konyhára? És ha helyileg, szűk körben, vagy pillanatnyilag hasznosnak mutatkozik is, nem okoz-e a kicsiny helyi eredményeknél nagyobb kárt másutt, a mai csekély sikernél jóval nagyobb veszteséget holnap, holnapután? Körültekintés és előrelátás — nem a próféták, hanem a modern gazdaságszervezők legfontosabb tulajdonságai ezek. Megvédenék a látszateredménytől, és kikovácsolják az igazit. Megyénk mezőgazdasága előtt fokozott feladatok állnak, hagy az üzemek sikeresen oldják meg a második ötéves terv utolsó esztendejére tervezett termelési, áruértékesítési tennivalóikat. — Lakatos Józsefet, a megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztályvezető-helyettesét kerestük fel, adjon tájékoztatást a tavaszi munkák helyzetéről, s a közeljövő tennivalóiról. Kéthetes előnnyel kezdtünk — A múlt évhez képest kedvezőbben bontakozott a tavasz — kezdte tájékoztatását az osztályvezető-helyettes. — Ez jó kéthetes előnyt jelentett a tavaszi munkák kezdésénél. Üzemeink túlnyomó többsége ki is használta ezt, aminek eredményeként lényegében idejekorán földbe kerültek a legkorábbi növények magvai. Közülük a cukorrépa vetéstervének a teljesítése húzódott el, elsősorban a lapos, víznyomásos földeken. Azonban a kéthetes előny fokozatosan megszűnt, és éppen abban az időszakban, amikor megyénk két legfőbb kapásnövényének, a burgonyának és kukoricának a földbe tételére került sor. Egy-két jellemző szám az időjárásról: Fokozott feladatok előtt a mezőgazdaság Sürget az idő, de nincs ok kapkodásra Lakatos József osztályvezetőhelyeíles nyilatkozata más egynyári takarmánnyal kell hasznosítani a területet. A munkák összetorlódtak A vetések elhúzódása gyakorlatilag nem jelenti azt, hogy a soron következő munkák végzési idejében is nagy lesz a szóródás. A vélemények gyorsan keltek és kelnek: egyszerre jelentkezik a növényápolás mind a koraiaknál, mind a későbbieknél. A rendelkezésre álló gépies fogatos növényápoló eszközök nyújtott műszakban való üzemeltetése mellett is igen lényeges a kézi kapálás legjobb megszervezése, hogy az első, leglényegesebb növényápolási tennivalóval idejében végezzenek az üzemek. De már sürget a közel 20 000 hold dohányföld és a 10 ezer hold zöldségterület palántázása is, amit a tsz-ek többségében megkezdték. A pillangósok első kaszálása is napi tennivalóvá vált. Gyors megoldása alapvető a fehérjetakarmányok biztosítása végett. A legjobb minőségű hozamot úgy érhetik el — erre már sok tsz-nek van saját tapasztalata, — hogy a legmesszebbmenőkig kihasználják a gépi kaszákat, a hideglevegős szárítóberendezéseket, a meglévő állványokat. Egyes szántóföldi növényi kártevők, mint a kukoricamoly, répabarkó, levéltetű, mocskospajor igen számottevő károkat okoznak. Az ellenük folytatott védekezés milliós károktól mentesíti a megye mezőgazdasági üzemeit. Az arankairtásról külön teszek említést. A közös gazdaságok nagy igyekezettel végezték a pillangósok vetését a tavaszon, azonban központi készletből nem lehetett több magot biztosítani. A jó minőségű pillan- gósmág termelésére azért is nagy szükség van, hogy jövőre már valamennyi közös gazdaság saját készletéből tudja biztosítani a szükséges vetőmagot. Ez intenzív arankairtás nélkül nem érhető el! A burgonyabogár elleni védekezés rendszere azonos lesz a tavalyival. Azonban felhívjuk a tsz-ek figyelmét, hogy saját gépkapacitásuk erejéig maguknak kell megoldani a védekezést, a részükre biztosított növényvédőszerrel. Az előttünk lévő hetekben a munkák maradéktalan elvégzése úgy biztosítható, ha a meglévő anyagi-technikai erők mellett nagy figyelmet fordítanak a közös gazdaságokban a kibontakozott éves termelési verseny fokozására, a fiatalok és nők bevonására. A kidolgozott, a közgyűlések által jóváhagyott anyagi érdekeltségi rendszer valóra váltásának nem szabad csorbát szenvednie, mert az kedvezőtlenül hatna a tagok munkakedvére. A kapásnövények területének családi elosztása az eddig legjobban bevált módszer a tagok érdekeltségének tdvábbfokozására. A területlebontással ne várjanak a tsz- ekben addig, míg a vetés elhúzódása miatt valamennyi növény kikéi és ápolása megkezdhető. Amint kapálni lehet, kapálni kell! Lényegesnek tartjuk, hogy a járási vezetők állandóan figyelemmel kísérjék az egyes üzemekben a munkák alakulását, s különösen a gyenge termelőszövetkezetekben adjanak olyan segítséget, hogy más, a tennivalók végzésében előbbre járó üzemekből csoportosítsák át a gépi erőket. Az egész évi munkák legfontosabb szakaszához érkeztünk. A növényápolással, a takarmányfélék gyors betakarításával alapozzuk meg a terméshozamokat. az /állatállomány takarmányellátását — fejezte be nyilatkozatát Lakatos József. S. A. Műhelye az egész város Erekig a villanyoszlopon — Életveszélyben - Több lelelősség márciusban 11, áprilisban 18, május első harmadában 7 olyan nap volt, amikor Nyíregyháza körzetében csapadék hullt. Némi eltéréssel ez volt jellemző megyeszerte. Nem is a csapadék mennyisége, hanem gyakorisága' nehezítette meg a tavaszi munkák folyamatos végzését. A termelőszövetkezetek jó munkaszervezését, a ' tagok igyekezetét dicséri, hogy ilyen áldatlan időjárási körülmények közt mindössze Nehéz kenyér volt ez régen. Igaz, most sem könnyű a beton villanyoszlopokat mászni. Télen a csontokig hatol a hideg ott fenn a magasban, a szél majd 'lesodorja az embert, nyáron meg valósággal megsül a forróságtól. Olyan az oszlop, mint a parázs. Csak míg fiatal az ember nem sokat ad rá. De évek múlásával lassan elfogy az erő a lábából. „Nincs felrélel“ lanyoszlopokat állítottam. Nem emelte a daru az oszlopokat, mint most. Váltunkon cipe- kedtiink szántásokon keresztül. Kinn a szabadban, istállókban, meg mikor hol aludtunk. Ahol ránk esteledett. A szakmát meg el kellett lesni, lopni, nem úgy mint most, hogy tanítják az embert. Két évre tanulónak szegődik. Ha valamelyik segédnek nem derogál a munka, ..Gyuri menj az oszlopra.” És ö dolgozik a magasfeszültségen. 1948-tól ível a pályája. zaton szenvedtünk. Egy hétig éjjel-nappal kinn csüngtünk az oszlopokon, állandóan szakadozott a vezeték. És tél vplt, rettentő hideg. Kinn étkeztünk. Szárazát. De csinálni kellett a vezetéket, mert ez látta el a fél megyét árammal. Üzemekben, iskolákban, kórházakban állt volna meg az élet. Fényes György az ötvenes években az üzemeket járja. Éjszaka is. Ekkor még nem voltak saját szerelőik a vállalatoknak. Egymásra utalva tízezer hold körüli az a terület, ahol a talaj víztelítettsége miatt még nem fejeződhetett be a napraforgó, cukorrépa, főként a kukorica vetése, a burgonya ültetése. Megítélésünk szerint, a növények fejlődésére egyébként kedvező május folyamán elérhető, hogy az utolsó hold terület is be legyen vetve. Arra kell törekedni, hogy a még vetésre kerülő földeken a rövid tenyészidejű kukorica kapjon helyet s ahol ez sem oldható meg, ott kölessel és — Én is túl vagyok már a negyedik ikszen. Oszlopra már nem megyek. Nem nekem való. De másztam évtizedekig eleget. S hogy örültem a negyvenes évek elején, hogy munkához jutottam. Sokszor megpróbáltam a vll- lanytelep kapuját átlépni. Nehéz volt bejutni. „Nincs felvétel.” Sokszor meg hitegettek. „Jöjjön holnap.” Egyszer ez is elérkezett. Fényes György segédmunkás lett. Boldog volt, mert kenyérhez juthatott. — Gödröket ástam, vil— így lettem vezető kör- zetszerelő a városban. Elavult volt a hálózat Nyíregyházán. Akkoriban még két kilovoltos trafóállomások voltak. Ha egyiken másikon kicsapott a biztosíték, a város egy részére sötétség borult, mert ezek a trafók egymásra voltak kapcsolva. „BebopiiH a világ előttem“ Naponta ötven-hatvan hibát kellett elhárítanunk. Legtöbbet a bátori 35 kilovoltos hálóHuszonegy esztendeje dolgozom árammal. Egyszer majd az életemmel fizettem. Egy kertész hívta ki a Debreceni utcára. „Nincs áram a villanyoszlopon, nekem meg kellene a víz szivattyúzáshoz.” A vezetékben 380 volt feszültség. Felmászott az oszlopra. Biztosítékot rakott be. Fején nem volt sapka. Szerelés közben a haja hozzáért a másik vezetékhez. — Csak azt éreztem, beborul a világ előttem. Csúsztam, egyre csak csúsztam lefelé az oszlopon, öt perc múlva térhettem magamhoz. Ha a fejem fedve van. ez nem történik. Azóta nagyon vigyázok. Persze most már nem nagyon kell. Az oszlopmászás nem kenyerem. „Leöregedtem” róla. Képünk a Nagykállói Cipész Szövetkezet műhelyét mutatja be. A munkaasztaloknál dolgozó szakemberek idén Hollandia, Dánia, Svájc es az NSZK megrendelésére 30 000 pár korcsolya és jéghoki cipőt készítenek. Most a TITÄSZ nyíregyházi üzemvezetőségének TMK fő- szerelője. Műhelye az egész város. Vizsgálja a nagy és kisfeszültségű vonalakat. Ellenőrzi. kapnak-e táplálékot az üzemek, házak. É"nek-e a villanyok. S ezért ftJbb szai kilométert gyalogol, kerékpározik. — Először nem akartam elvállalni. Rábeszéltek. Mint szerelő megkerestem a két és fél. háromezret, de így bizony még prémiummal is kevesebb. Igaz. hogy megtiszteltetés, s valakinek ezt is csinálni kell. Hívtak több helyre, üzembe, ktsz-be. de elmenjek, itthagyjam a várost huszonegy esztendő után? Soha. Dolgoznak az üzemek. Reg' gél friss kiflit eszik a műn' kás a tejivóban. Fényei Györgvnek is köze van hozzá, — És én ezt tudom. Műn; kások vagyunk. Egvmásr? utalva. Farltas Kálmán
