Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-11 / 109. szám
Koszorúzási ünnepség A német fasizmus feletti győzelem 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. Az ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány ylnöke. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. valamint a párt és a kormány több vezető személyisége. Képünkön: Dobi István és Kiss Károly az Elnöki Tanács nevében koszorúznak. A harang Esőmért ifck sorokban A Francia Kommunista Párt, Berlinben tartózkodó küldött- \ ségének veztője, Jacques Duclos és Max Reimann. a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hétfőn megbeszélést folytattak. Alekszej Koszigin miniszterelnök hétfőn a Kremlben fogadta Botsio ghanai külügyminisztert. aki ghanai kormányküldöttség élén tartózkodik a Szovjetunióban. A béke-világkongresszus előkészítésével kapcsolatban Ad- disz Abebába érkezett a Bé- ke-világtanács küldöttsége. A szovjet honvédelmi minisztériumban hétfőn aláírták az Algériának nyújtandó technikai segítségről szóló egyezményt. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására hétfőn magyar pártmunkásküldöttség utazott a Szovjetunióba Szerény! Sándornak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának* az MSZMP pártfőiskolája igazgatójának vezetésével. Erhard kancellár és De Gaulle elnök közötti levélváltás eredményeként De Gaulle bonni látogatására június 11- én és 12-én kerül sor. Súlyos csapás a dél-vietnami kormánycsapaloStra Hanoi: (MTI): A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami szabadságharcosok a francia gyarmatosítók végleges leverését jelentő Dien Bien Phu-i győzelem 11. évfordulóján súlyos vereséget mértek a dél-vietnami bábkormány csapataira. Saigontól alig 40 kilométernyire északnyugatra Binh Duong térségében vasárnap délután ötórás csata zajlott le, s az első jelentések szerint a szabadságharcosok mintegy 300 ellenséges katonát megsemmisítettek, illetve megsebesítettek. Az amerikai haditengerészet és a légierő repülőgépei hétfőn folytatták a kalóztámadásaikat a demokratikus Vietnam területén lévő közlekedési utak és hidak ellen. ötvenezerre növelik a Vietnamban állomásozó amerikai erők létszámát. A legújabban odavezényelt csapaterősítésekkel jelenleg 42 000 amerikai katona állomásozik Dél-Viet- namban, nem számítva a hetedik flotta erőit, amelyeket a partmenti vizekre vezényeltek. Afro-ázsiai szolidaritási értekezlet Accra, (MTI): Május 10-én 'délelőtt megnyílt a gahanai Vinnebab'an a 4. afro-ázsiai szolidaritási értekezlet. A mozgalom történetében legszélesebb körű tanácskozáson 500 küldött vesz részt, hetven afrikai és ázsiai párt, illetve tömegszervezet képviseletében. Európa és Latin-Amerika országait száz megfigyelő képviseli. Jelen van az afro-ázsiai népek nagy tanácskozásán a magyar szolidaritási bizottság megbízottja is. A mostani szolidaritási értekezlet minden eddiginél élesebben foglal majd állást az amerikai imperializmus agresszív cselekedetei ellen. Milliók pusztultak el a náci pokolban. Az áldozatok emlékének megörökítésére ajánlom az írást. Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban három, a hitleri hódítók és fasiszta gonosztevők létesített koncentrációs táborban jártam. A náci háborús bűnösök felett ítélkező nürnbergi nemzetközi bíróság adataiból, a számtalan dokumentációból, az eredeti filmfelvételekbői a magyarországi fasiszták cselekedeteiből, mint ahogy sokan mások, én is azt gondoltam, hogy megismertem a hitleri gonoszságot. Nem így áll a dolog A helyszínen, tizennyolc év távlatából — a valódiságából sokat veszítve — mélyebb, megrázóbb hatást vált ki, mint a könyv, a fénykép dokumentációja. Az egykori haláltáborokat —a csehszlovákiai Therezinét, a német demokratikus köztársaságbeli Buchenwaldot, a lengyelországi Auschwitzot megismerve, leírhatatlan élményeket szereztem. A sok epizód közül a legmegdöbbentőbb hatást mégis a százezernyi, milliónyi tömeggyllkosság puszta színhelye adja. A gyilkosok nem tudták eltüntetni a bűnjeleket. Az auschwitzi gázkamrákból egy épségben maradt. És megmaradt az áldozatokból sok vagonnyi női haj, emberbőrből készített dísztárgyak, a megölt gyerekek cipői és ruhái. így egyben, felhal- mozottan túl sok ahhoz, hogy a látogató megborzongjon. Auschwitzi kísérőm, a krakkói egyetem tanára Josef Wa- dofszki 1942-től deportáltja volt a város közelében létesített legnagyobb náci koncentrációs tábornak. Szabadulása óta sokszor járt ott, de a látottak hatása még ma is olyan döbbenetét vált ki belőle. mint a világ legkülönbözőbb tájáról érkezőkből. — Ezen — mondotta — nem lehet csodálkozni. És ez nem is baj. így van jól. Sohasem szabad elfelejteni és megbocsátani a tengernyi bűnt. Krakkói barátom megjegyzésének igazát a többi emlékmúzeumban is tapasztaltam. A buchemwaldi tábor — amelynek nagyobbik részét a felszabadulás órájában felgyújtották és megsemmisítették — Európa, Ázsia, Amerika, Afrika zarándokaiban az auschwitzihoz hasonló hatást váltja ki. Itt Is az a különös érzés hatalmasul el a szemlélőn, mely a megdöbbenésből és meghatottságból keletkezik. A döbbenet erősebb. A buchenwaldi zarándokok között találkoztam egy berlini munkással. Hans Gross azok közé a kevesek közé tartozik, akik a koncentrációs tábor tíz évi rabságát túlélték. Ez a német kommunista végigjárja a daohaui, a bergen-belseni, a sachsenhauseni és a buchenwal- di haláltáborokat. Itt, az utolsóban, 1944-ben veszítette el sok elvtársával együtt. legjobb barátját, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, Ernst Thälmannt. Hallgatom szavait... Évente meglátogatom a német kultúra bölcsőjét Geothe és Schiller városát, Weimart. Aztán a német kultúra legnagyobb alakjainak szellemével együtt keresem fel a Weimar melletti Buchenwaldot. A Goethével és Schillerrel való közös jelképes látogatás különös jelentőségű. Velük együtt mindennél meggyőzőbben érzem: a kultúra és a civilizáció, erősebb a barbarizmusnál, az élet legyőzi a halált. A magas feszültségű villamos árammal telített drótkerítés és az állig felfagy, erzett SS hóhérok gyűrűjében a gázkamrák és a krematóriumok árnyékában a kommunisták, az ateisták, és istenfélők, katholikusok és zsidók, németek, franciák, magyarok, oroszok, belgák, spanyolok, hollandok, csehek, dánok, lengyelek, görögök, észtek, lettek, litvánok, osztrákok, olaszok, bolgárok, jugoszlávok összefogása fegyveres felkelést szított a szabadságért. Ami megtörténhetett minden idők legszörnyűbb rabságában, azt ma az emberiségnek. amely értékeli a szabadságot. kötelessége megtenni. Köteles önmagáéit és az utókorért összefogni a békés alkotó életért. A koncentrációs táborokat látogatók nemcsak emlékeznek, hanem erőt is merítenek minden új megalázó szándék meg. gátlásához. A régi gaztett megbélyegzése nem elegendő. ' Vajon érzi-e ezt minden magát jószándékunak tartó ember? A fasizmus prágai áldozatainak emlékművét a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsági küldöttsége is meglátogatta. Az emlékművön elhelyezték az együttérzés és a tisztelgés koszorúját „Mi a mai német keresztény ifjúság — írták a koszorú szalagjára — együtt- érzünk egy gyalázass és szégyenteljes korszak áldozataival. — Mélyen meghatódva állunk emlékművük előtt.’* Az emberiség azt várja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsága és felnőtt lakossága minden nemzet fiával együtt ne csak a hitlerizmus áldozataival érezzen együtt, hanem azokkal is, akik ma harcolnak a fasizmus megjelenése ellen. Ha ez így lesz, akkor bizton elmondhatjuk, hogy a népek tanultak a történelemből és egységesen az emberiség nagy ügye mellé, a béke harcosai közé álltak. A tizenyolc nemzet buchenwaldi mártírjai emlékművének tornyában harang szól. Negyedóránként figyelmezteti a világot ,a torony alatti bronzba öntött harcosok üzenetére: fogjatok össze emberek! Lónyai Sándor Utijegyzet az Elba-parlról Emlékezés Drezdában III. Éppen a május elsejét és a német fasizmus felett aratott győzelem huszadik évfordulóját méltató lapokat forgattam az Elb-hotel halijában, amikor megérkezett Richard Bleiweiss, ez a fáradhatatlan, s az SS-től oly sokat Szenvedett ember. Örömmel újságolta, hogy váSipos Gyula: A nagy éjszaka 22. — Szó sincs róla — tiltakozott János és blokkot váltott két íéldeci konyakra. Senki se figyelt rájuk, vagy ha figyelt is, mit törődtek veit. Ittak már, jócskán ittak, a mozi után is, ráadásul hétköznap vöK, ez valami külön ünnep, lyesseget adott kiruccanásuknak. ■— Ez a mi ünnepünk. Csak a mienk. Kettőnké — mondta Sárika. És olyan bájosan mondta, hogy meg kellett érte csókolni, de rögtön. Titkaik voltak már és emlékeik. Itt jártunk már egyszer, olyan mintája van a falnak, hogy ha napokig nézi az ember, galambok szállnak rajta, mintha most röppennének ki kerek fészkükből. Megvolt a fészek és megvolt a galamb és megvolt a varázslat, mely úgy sűrűsödött össze a tegnap ízeiből és a mai tavaszias 1965. május 11. napsütésből, mint a méz a sok-sok virág nektárjából. János csak nézte az asz- szonyt és nem is emlékezett, miről beszéltek eddig. Nemcsak a mai napon, hanem heteken, hónapokon át. Mit mondtak egymásnak? Óvatosan letette a konyakospoharat és újra megcsókolták egymást. — Megőrültél? — nevetett mégegyszer Sárika. — Meg! — mondta újra János és olyan bódulatot érzett, mintha nem is ő lenne, aki eddig volt, mintha kiszakadt volna a való világból, úgy mint kamaszkori ábrándozásaiban és cseppet sem csodálkozna, ha most idejönne a pincér, hogy: — siessünk kérem, mert indul a hajó messze, ismeretlen tengerekre, örökre... De a pincér nem jött. A pincér bent az asztalok között úszkált teli poharak, meg üres poharak csilingelésével, villanásaival a karján, az ülő vendégeket szolgálta ki. Városi emberek ültek az asztaloknál, főképpen fiatalok, ismeretlenek, a nagyligeti esti társaság, ifjú párok, akik talán záróráig nem is szólnak, csak bámulják egymást, csevegő, plety- kázó csoportok, egy fiatal tanár, aki csak itt tudja elmondani kolleganőjének mindazt, ami az egész napos együttlét alatt felgyűlt benne. Az ülő rész most a békés polgári világ, a valóságos, a másik, amiből ők ketten egy- egy délutánra kiszakadtak. Ott van az a párocska — pillantott befelé János — a fiú arca még mintha ismerős is lenne. Nem riadt meg, az ő ismerősei nem járnak ilyenkor eszpresszóba, a város biztos búvóhely, erdőnél jobban rejti az embert. — Ott van az a párocska, a lány valami irodában dolgozhat, vagy talán gyárban, könnyű munkán, és nézi az óráját, haza kell mennie, biztosan várja a mama, és holnap, vagy a jövő héten újra itt lesznek, nézik egymást, megisznak egy feketét. Mit tudnak arrói, hogy piros zuzmó van az erdőben a fák törzsén, mit tudnak arról, milyen a fal mintája, hogy a galambok röppennek rajta, ha kettesben nézi az ember? Mit tudnak arról, hogy hajók indulnak az ismeretlenségbe innen, az eszpresszó sarkából is? A fiatalok csak nézik egymást, a fiúnak mozdul a szája, mintha azt mondaná: — Ö az. — A lány is errefelé néz, de csak lopva, mert megtanulta, hogy nem illik bámészkodni, és a fejét ingatja: — Nem tévedsz, ö sokkal alacsonyabb. — Fogadni mernék — mondja most a fiú és átnyújtja kezét az asztal fölött. És talán még akkor is ezen vitatkoznak, amikor János meg Sárika megitta a konyakot, és egymást karolva kilépett az esz- pi-esszóból. — Mit félsz csacsikám? — Téged féltelek — mondta Sári és csipkedő gúny is volt a szavában. — A te jóhíredet. Mégis akkor úgy jöttek haza, külön, János a motorral, Sári pedig megvárta az utolsó vonatot. Talán akkor indult el a pletyka, talán a szőlőben látta meg őket valaki. János először Eszti néni szemén vette észre, hogy anyósa gyanít, hallott, tud valamit, s akkor már az is világossá vált előtte: _ nemsokára Katinak is fülébe jut a hír. — Hát aztán? Tudja meg és csináljon botrányt és szakítsa meg. ami még köztük van. Valaminek úgyis történnie kell már. (Folytatjuk) rosában, Drezdában ma nagy ünnep van, mert megérkezett az a szovjet tábornok, akt a vérzivataros második világháború idejében is gondolt arra, hogy a világhíres Zwinger képtárat, páratlan értékű kincseit megmentse. Ezt a szovjet embert ünnepelte az egész Drezda, erről , Seszélt mindenki. Bleiwelss- | nek csillogott a szeme, s elő- | húzott a zsebéből egy régi, kopott és komor hangulatú képet. Hogy mit ábrázoltT Egy kisfiút, aki egyik kezében kosarat tartott, s a másikkal egy öreg nénit segített fel a bunkerból. Körülöttük rom, égnek meredező falak és semmi más. Richard kommen- j tálta a képet, s elmondta, j hogy ilyen volt Drezda 1945 | február 13-ról 14-re virradóra, j Jóformán csak a neve maradt meg ennek a városnak. Drezda nyolcvan százaléka a háború áldozata lett. A pusztulást csak hírosimai méretekhez lehetett hasonlítani. És ezt mindenki nemcsak tudja, hanem érzi is. Érzi, mert bár I igaz, hogy a hajdani városnak tekintélyes részében szin- pompásan illatozó parkok, ját- i szóterek épültek, új utcasorok nőttek ki a földből, de j a gyerekek ma is ott rúgják ! a labdát a kiégett hires drezdai opera mellett, melynek megóvására a németek adtak össze pénzt, hogy meg- j őrizzék és emlékeztessenek. Emlékeztet a háború ször- ; nyűségére a drezdai dóm is. ! Nem is tudják, hányán veszítették el életüket alatta. Üszkös, kiégett falai, a törmelékek, s a figyelmeztető tábla jelzi: emlékezzetek és ne felejtsétek soha. Mint megtudtam, elkészült régen Drezda újjáépítési terve, ezt láttam is a Zwingerben. Építkeznek is. Ezt a dómot azonban így hagyják. Bekerítik. Élő múzeum maiad. Az NDK polgárainak nyugodt az élete. Soknak van gépkocsija. Igaz, hogy ezek Moszkvicsok, Trabantok, Skodák, de azt mondják: ez a miénk, ki van fizetve. Odaát Nj'ugat-Németországban pedig a kis ember úszik az adós* Ságban, a részletekben. Drez- da üzletei irigylésre méltók. A gyönyörű Kaffe Prága étteremben kellemesen érezheti magát az ember, s a nagy áruházban olcsón vásárolhat. Csak néhány bennünket is érdeklő számot. Az NDK-ban egy kiló zsír az állami üzletekben 3,10 márka, egy ki- ló füstölt szalonna 4 márka. Átszámítva ez alig valamivel több 16 forintnál. Három márkáért kiválóan megebédelhet bárki, s megnyugtatom, hogy bőségesen. Sokan ma Nyugat-Németor- szágban gazdasági csodáról beszélnek, amely az NDK- ban bekövetkezett. Nincs semmiféle csoda. A szocialista viszonyok, s a testvéri ösz- szefogás az, amely „csodát“ jelent, ha úgy tetszik. S ezt tudják, érzik és értik is a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai. S ezért fegyelmezetten dolgoznak. S bár igaz, hogy a háborúnak húsz esztendeje vége van, itt Drezdában az üszkös kövek, romok, beépítetlen utcasorok még elevenen emlékeztetnek a fasizmus okozta szörnyűségekre. Drezda a német Hirosima, amelynek világhíres egyetemein magyar diákok tanulnak- S emlékeztetőül, tanulságul, abban az épületben helyezték el a jogi kart, ahol egykor a fasiszta bíróság ítélte halálra a haladásért küzdő német ellenállókat, szocialistákat és kommunistákat, így emlékeznek Drezdában. S emlékeztetnek is. Farkas Kálmán 2
