Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

Munka, erkölcs9

szocializmus

ír(a; Lick József, az MSZMP K. B. munkatársa

Az emberi lét első és kiinduló feltétele a munka, ami az embert a természet és önmaga urává teszi. De mindez nem az elszigetelt egyén érdeme, hanem a dolgozó emberek összességéé. Nincs társadalom és nincs egyéni lét az emberek együttműködése, közös munkája nélkül. Egymást segítve, munkájuk tapasztalatait es eredményeit kicserélve átalakítják a természetet, szüntelenül növelik a társadalom anyagi javait, s ezzel egyidő- ben fejlesztik a kapcsolataikat is egymással. A munkához való viszony ezért nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is, ami kifejezi az egyén és társadalom (kollektíva, osztály) erkölcsi arculatát, erkölcsi jellemét.

A szocialista forradalom megszüntette a magántulajdon mindenható uralmát,

< a szocializmus az ember megítélésének társadalmi alapjává a végzett munka minőségét és mennyiségét tette,

ami egyúttal a dolgozó ember legmagasabb erkölcsi megbecsülése is. A tisztességes, lelki, ismeretes munka társadalmi „rangjának” elismerése az első lépés ahhoz, hogy az egyénekben is egyre jobban kibontakozzék az új, szocialista munkaerkölcs. Ez azonban rendkívül bonyolult folyamat. Milliók mindennapi szokásait és magatartását megváltoztatni csak igen hosszú idő alatt lehet. A munkához való új, szocialista viszony sokáig a régi, megcsontosodott nézetekkel és maradi magatartásmódokkal összetonódva él az emberekben.

Mit követel a szocialista munkaerkölcs minden egyes embertől?

Azt. hogy képességeinek, szakképzettségének megfelelően, fegyelmezetten dolgozzék a társadalom és a maga javára, s ennek érdekében alkotó erőit és kezdeményező készségét egyre jobban kifejlessze. A társadalom, az állami, társadalmi szervek feladata pedig az, hogy fentiek teljesítéséhez társadalmunk anyagi alapjainak -s lehetőségeinek mértékében biztosítsák a legkedvezőbb körülményeket. Olyan anyagi és szellemi ösztönzőket — ha kell adminisztratív rendszabályokat — dolgozzanak ki, amelyek az adott körülmények között maximálisan biztosítják a szocializmus erkölcsi követelményeinek betartását, egyén és tásadalom érdekeinek összhangját.

A jólét növelése állandó társadalmi célunk. Ezért a munka anyagi megbecsülése a szocializmusban erkölcsi követelmény is. Aki többet, jobban, magasabb szakképzettséggel nyújt a társadalomnak, azt illesse nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés, s ezzel szemben a hanyag, felelőtlen munkát végzők, a lógósok, a közösség megkárosítói részesül- jelenek anyagi és erkölcsi elmarasztalásban. Az anyagi és szellemi ösztönzők olyan hálózatára van szükség, amelyek az embert saját tapasztalatain keresztül győzik meg arról, hogy

a szocialista erkölcsi magatartás az egyén érdeke is.

Azt is tudnunk kell, hogy nem állíthatunk fel olyan erkölcsi követelményeket, amelyek az életben ma még teljesíthetetlenek. Amikor még létezik a lélekölően nehéz fizikai munka, amikor sok helyen kedvezőtlenek a munka- körülmények, unalmas és monoton a munka, amikor még nem mindenki végezheti azt, amit talán legjobban szeretne,

s érzéke van hozzá, bármenynyire is igyekszik társadalmunk az ilyen igények kielégítésére, nem követelhetjük mindenkitől, hogy önzetlenül, jó kedvvel, magas szocialista erkölcsiséggel végezze munkáját. De bármilyen munka alkotó jellegűvé válhat és erkölcsi kielégülést szerezhet, ha a munkát végző ember — az egyéni érdek mellett — felismeri tevékenységének társadalmi hasznosságát és szükségességét. Ez a felismerés az egyén társadalmi fontosságának, s ezen keresztül társadalmi felelősségének tudatát is erősíti.

A hivatástudat, a szakmaszeretet, a munka alkotó jellege nemcsak a szellemi tevékenység privilégiuma, ahogy sokan hiszik. Nagymértékben erkölcsi-világnézeti meggyőződés dolga is. A szocialista meggyőződés, világnézet és erkölcs olyan reális és illuziómentes távlatokat ad az ember számára, amelynek kereteiben a munka értelmet nyer és szépségei kitárulnak az ember előtt. Ezzel nem állítjuk azt, hogy mindenki számára minden munka megfelelő. Nemcsak az alkalmasság fontos, hanem az is, hogy valaki mennyire vonzódik valamilyen munkához, mennyire érdekli egy meghatározott tevékenységi kör. Ahol nincs meg ez a belső azonosulás a munkával — és ez ma még sokszor hiányzik — ott nehezebben alakul ki a munkához való szocialista erkölcsi viszony is. Ha már fiatal korban a munka tiszteletére, örömére, a szocialista munkaerkölcsre, közösségi szellemben neveljük az embert, — megkönnyítjük számára, hogy olyan tevékenységet is megszeressen és kedvvel végezzen, amelyről korábban úgy érezte, nem szívesen csinálná. Ha az ember jobbra törekszik, nagyobb műveltséget, szellemi és akarati erőfeszítést kívánó munkát szeretne a maga számára, ez olyan hajtóerő lehet, amely egyaránt hasznára válik az egyénnek és a társadalomnak, de csak akkor, ha munkáját most is becsülettel végzi, ha jövőbeli törekvései nem szorítják háttérbe jelenlegi kötelességeit.

Az utóbbi időben sokat emlegetett téma

a munkafegyelem.

Ez a szocialista erkölcs elemi követelménye. Fegyelem nélkül soha, semmilyen munkát nem lehet végezni. A munka közbeni együttműködés alapfeltétele az irányítás és a

H. BARTA LAJOS:

végrehajtás összhangja, akár ugyanaz az ember végzi mindkettőt, akár külön-külön végzik. Mindenkinek kötelessége alávetnie magát a munkafolyamatban érvényesülő belső törvényszerűségeknek, a technológiai előírásokban kifejeződő követelményeknek, és azoknak a követeményeknek Is, amelyeket a társadalom támaszt az egyes ember munkájával szemben. Óriási különbség van azonban a „deres fegyelem” és a szocialista munkafegyelem között. A szocialista erkölcs a belső szükségletből származó, önkéntes fegyelmet ismeri el. A szocializmus építésének első időszakában azonban a „deres fegyelmet” még nagy rétegek nem képesek teljesen magukévá tenni. Ebben szerepet játszanak a múlt hagyományai, a régi erkölcs hatása, gazdaságitechnikai fejlettségünk mai színvonala (a „nem szívesen” végzett, nehéz és monoton munka.) helyenként az alacsony bérezés, az anyagi ösztönzési rendszer hiányosságai, a munka és üzemszervezés gyengéi (anyag-, szerszám-, munkaerőhiány, vagy' esetleg belső munkaerőfelesleg stb.) Ezért az egész társadalom érdekében ma még nem nélkülözhetők az adminisztratív fegyelmező eszközök sem, ha azokat helyesen, a szocialista humanizmus és törvényesség szellemében alkalmazzák.

Erkölcsi szempontból mégis az a legfontosabb, hogy a szocialista demokrácia kibontakoztatásával a dolgozó ember egyre inkább átérezze: ö a gazdája ennek az országnak, sorsáért öt is felelősség terheli. A munkáskollektívának kell odahatnia, hogy minden fegyelmezetlenség és lógás elítéltessék. A dolgozó ember számára nincs nagyobb tekintély, mint munkatársainak róla alkotott pozitív véleménye. Ennek a pozitív közvéleménynek a kialakítása alapvető kérdés ma nálunk. A szocialista brigádok példája mutatja, hogy ez nem hiú ábránd, hanem egyre inkább élő valóság. A szocialista közösség képes magasabb erkölcsi színvonalra emelni az elmaradottabb gondolkodású embert. Társadalmunk túlnyomó része erkölcsileg elítéli a fegyelmezetlen munkát. Csak sokszor nem elég erőteljesen nyilvánul meg ez az elítélés, nem kap elég széles körű visszhangot a csendesen, de önfeláldoaóan végzett, szocialista munka. A tisztesség nem hivalkodik, de mindannyiunk gondja, hogy nagyobb nyilvánosságot és megbecsülést kapjon az élet minden területén.

Javaslatok—exportügyben

0 Szegezőüzem — gyümölcstermelő vidéken tÜ) Miért nincs iparvágány?

^ Farostlemez üzem — kis beruházásból

Csökkennének a gondok a Tiszaíöki Faipari Vállalatnál

Amikor néhány évvel ezelőtt megkezdte működését a Tiszaíöki Faipari Vállalat, kevesen gondolták, milyen jelentős exportra termelő vállalattá fejlődik. Uj üzemcsarnok épült, s ma közel négy- százötven embert foglalkoztat a vállalat.

Zsúfoltság

Termelésük kilencvennyolc százaléka exporttermék. Gyümölcsládákat és épületfa elemeket gyártanak , több mint harmincötmillió forint értékben. A vállalat kollektívájának erőfeszítése évről évre szebb sikereket hoz. Ez elsősorban abban mutatkozik meg. hogy az előző évhez viszonyítva növekedett a termelés, javult a termékek minősége. 1964 évi tervüket például 105 százalékra, az egy főre jutó 25 ezer forint termelési értéket 27 ezer forintra teljesítették és közel 90 ezer forint béralapmegtakarítást értek el.

Ez figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy a vállalat munkásainak többsége faluról bekerülő fiatal lány. Bár az eredmények biztatóak,_ mégis akadnak problémák. A munkahelyek szűkeit, a gépek egyrésze elavult, korszerűtlen, pedig a vállalat termékei iránt állandóan nő a kereslet.

Ha például exportra tovább akarják gyártani a zárléceket, megfelelő helyiségről kell gondoskodni, mert télen a fészerbe» ■ az embereket foglalkoztatni nem lehet. Az üzemben megfelelő szociális létesítmény nincs. Elgondolkoztató az irodahelyiségek szétszórtsága is — négy helyen távol az üzemtől — ami gátolja az ellenőrzést.

Lehet gondolkodni rajta

A vehetők javaslata figyelemre méltó. Például ha csak öt éven át a hulladékanyag értékesítésének forintösszegét a vállalat részére írnák jóvá, legalább olyan modern, korszerű üzemet tudnának létesíteni, mint a Nagykőrösi Ládagyár.

Arról is szó lehetne, hogy a ládák alkatrészeit itt készítenék el, s az összeszegezést

— kis szegezőüzem létesítésével — a gyümölcstermelő vidéken végeznék. Ez egyrészt munkaalkalmat adna az ottani fiataloknak, másrészt népgazdaság! érdek is. Egy vagon kész láda helyett hat vagon nem összeszegezett ládát lehetne szállítani.

Miért sok a fekbér?

A vállalatnak még ma is nagy gondot okoz az érkező nyersanyag és késztermék szállítása. A vagonok torlódása miatt az elmúlt évben 160 ezer forint vasúti kocsifek- bért fizettek. Már korábbi cikkünkben is megállapítottuk — sajnos, ez még a mai napig is így van —, hogy a MÁV-nál „ömlesztve” érkeznek a vagonok Tiszalökre, bái az ÉRDÉRT tuzséri telepéről

— a vállalat korábbi jelzésére — egyenletesen küldi a megrendeléseket. A vagonok valahol összetorlódnak. Emiatt például az első negyedévben is az érkező 957 vagonból 485 vagon után fizettek fekbért,

ami összesen 8405 állási órát tett ki. Már korábban is szóvá teltük az iparvágány építését, amely igen kifize ő enne és megoldaná a vállalat régen húzódó problémáját.

Jelenleg a' vállalat telephelyén 14 millió forint értékű késztermék van felhalmozva diszpozíció hiánya miatt. De nemcsak a késztermék, hanem a hulladékanyagok is

— fűrészporból 7400 mázsa, hulladékanyagból 7000 mázsa

— akadályozzák a beérkező nyersanyagok fogadását és a vállalat munkáját. Sőt. a zsúfoltság a közeledő meleg és száraz idő során egyre tűzveszélyesebb lehet. Ezért ennek megoldásáról sürgősen gondoskodni kell.

A hulladékanyagok felhasználásával kapcsolatban igen érdekes gondolat vetődött fel. Vajon nem lehetne-e olyan üzemrészt létesíteni a vállalat telepén, ahol a hulladékanyagokat farostlemezzé dolgoznák fel? A számítások azt mutatják, hogy aránylag kis beruházással — ami egy-két éven belül megtérülne — sok értéket adhatnának a népgazdaságnak.

Bálint £b

Év végére 100000 olvasó Szabolcsban

Járási könyvtárvezetők tanácskozása Nyíregyházán

A könyvtárak munkájáról és a további feladatokról tanácskoztak pénteken Nyíregyházán a járási könyvtárak vezetői. Az olvasók számának növelésén kívül egyéb, ez évben elért eredményekről is beszámolhattak a résztvevők. Baktaló- rántházán pl. ifjúsági könyvtár nyílt, irodalmi szakkörrel. Figyelemre méltó kezdeményezés történt Záhonyban. Egyesítették a vasutasszakszervezet és a községi könyvtár anyagát. így az olvasók most már több mint 12 000 kötet közül válogathatnak. Ifjúsági könyvtárt létesítenek, amelyhez a tanács helyiséget és községfejlesztési alapból mintegy négyezer forint támogatást nyújt. Ezzel együtt most már a megyében hat ifjúsági könyvtár működik, I rövidesen Tisz&lökön nyílik újabb. ,

Legfőbb törekvés, hogy év Végére a megye minden lakosára 1,2 kötet könyv jusson. Erre a célra a könyvtáraknak 1,6 millió forint áll rendelkezésükre. Ez az összeg azonban még bővül a községi tanácsok és más szervek által juttatott pénzekkel. E tekintetben vannak már kimagasló eredmények is a megyében. A tisza- löki járásban pl. már most 1,7 kötet könyv jut egy lakosra. Hasonló feladatokat tűztek ki az olvasók számának emelésére. Jelenleg 90 000 rendszeres olvasója van a könyvtáraknak. Szeretnék, ha az év végén ez a szám elérné a százezret.

ßakterhaz előtt

A bakter és felesége, az

öregasszony, a ház előtt ült és beszélgetett. Ezt tették harminc éve mindig, ha sütött a nap és néztek előre. Előttük a föld, az ég, meg a fénylő sínek.

— Na, nem akarod, hogy meséljek valamit? Egy még van — mondta a bakter —, egyetlenegy, azt nem meséltem soha. Amikor még fiatalok voltunk, és mindennap átöleltél és mindennap érezted, hogy seb van a hátamon... de sohasem kérdezted, miért, mitől. Legalább egyszer, ha kérdezted volna.

— Ne haragudj — mondta az öregasszony — azt hittem, hogy így születtél.

Nem nézett az öregasszonyra, de halkan kezdte.

— Tudod, emlékezhetsz — mondta _, egyszer, egy időre nagyon messze mentem tőled. Egy hónapban ha egyszer láttalak... Hát akkor... akkor... amikor alagutat építettünk vonatnak. amelyik külföldre megy.

— A kő? Rádszakadt? —

kérdezte hirtelen az öregasz- szony, és egészen sápadt lett.

— Nem — mondta a bakter —, csak majdnem.

— Nem ügyeltetek — mondta most már enyhültebben az öregasszony, mert arra gondolt, akárhogyan Is volt, a bakter mégis itt van,

— Nem, nem, egészen más volt ez... Forfóság volt, olyan melegről, többről én nem tudok, és szállt a kőpor, mint nyáron itt, ha autó megy, és ettük, és köptük a port.

Az öregasszony összecsapta a kesét:

_ Megszédültél, és lezuhantál a magasból, istenem!

— Nem — mondta a bakter — izzadtunk, igaz, mint a meghajtott lovak, de már megszoktuk.

— Ej. ej, miért nem mondod, miért csavarod megint?

A bakter erre nem felelt, most már beszélni akart, mig a vonat átrobog.

— Délben volt, megettük, amit vittünk — mondta, —

aztán megfogtuk megint a

csákányokat, és neki a hegynek. Százan voltunk, és velünk volt a halál. Csúszamlós volt a hegy, mondták is, aki idejön, nem biztos, hogy elmegy. Egyszer aztán bekövetkezett. Megcsúszott az oldala a hegynek, és mázsás kövek zuhantak az emberekre. Sokan meghaltak, akik azért voltak itt, hogy a családnak kenyér legyen. Én a hátamba kaptam egy követ. Ott volt a , temetés, levetettük a sapkát, imádkoztunk, aztán sokan elmentek örökre.

Egészen belemelegedett, izzadt és szuszogott.

— Te ott maradtál _

szólt az öregasszony —. te bátor voltál — és az arca mutatta a büszkeségét.

— Nem — mondta a bakter —, nem voltam bátor, csak kellett a pénz, hogy esküvőre legyen.

Miért nem vettem észre, hogy megsebesültél, hogy nem vettem észre? Akkor már a vőlegényem voltál.

— Az — mondta a bakter __, de amikor eljöttem, mindent eltagadtam. Ha elmondom, nem engedsz vissza, nem lesz pénzünk, és nincs menyasszonyi ruhád.

— Valamire emlékszem, egyszer megjöttél, nagyon komoly voltál, alig szóltál, s nem is jöttél a szobámba, pedig nagyon hívtalak.

— Azért volt, azért volt, hogy ne lássad a sebemet.

— Én meg azt hittem, hogy már nem szeretsz, és azért nem jössz. Én buta.

Elhallgattak, volt még be- szélnivalójuk tovább, de mire megint sor került volna rá, nem lehetett. A kis ház oldalán megszólalt a jelzőharang. Utón a vonat: nemzetközi gyors.

Felállt, lesímitotta a zubbonyát, fejére tette az egyensapkás fogta a zászlót, és indulni készült.

Az öregasszony mellé lépett, végignézett rajta, aztán igazított egyet a bakter sapkáján; egyet jobbra, egyet balra; a sildje kicsit oldalra állt.

A férfi tekintettel köszönte meg, aztán megfordult, és indult, A piros zászlót maga elé tartotta, kiállt a fénylő sínekhez, és amennyire fáradt, hatvanéves szeme ellátott, a távolba nézett.

Az öregasszony tíz méterrel mögötte,, a kis háznál állt, és azt mondta:

— Egyszer elmegyünk oda, ahol az alagút van... egyszer meg akarom látni...

A bakter még mindig a távolba nézett, hallotta az öregasszony szavát, és felelt is:

— Most onnan jön a vonat, azon jön át.

A földhajlás mögül feltűnt a vonat füstje, aztán a ritmu- sos zakatolás. A bakter vi- gyázzba állt, és magához szorította a harminc évtől fénylő zászlónyelet.

A vonat elrobogott; az ablakból utasok hajoltak ki. Ők egy suta, töpörödött bakiért láttak a sorompó előtt; vékonyka fejébe beesett a tányérsapka.

Az öregasszony egy magas, fiatal alagútépítőt látott. A hátán ötcentis forradás volt. És a zászló helyett menyasz- szonyi fátyol volt a kezében.

3

1965. májas 8.