Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-07 / 106. szám
A vezetés demokratizmusa Telefoninterjú Májusban, júniusban 203 lakást adnak át megyénkben wDolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a csillag megy az égen, Ügy érdemes." T ózsef Attila sokszor hal" lőtt szép sorai minden emberi munkára vonatkoztathatók. De talán semmire sem annyi indokoltsággal, mint a vezetők munkájára. A gazdaságvezetőnek meghatározó szerepe van minden gazdasági alakulatban a társadalom előrehaladása szempontjából, hiszen - a vezetés javulása eredményezheti leginkább a termelőmunka hatékonyságának növekedését. A kizsákmányoló társadalmakban a gazdasági vezetők a vezetéssel kapcsolatban korábban lényegében két módszert alkalmaznak. Az elbocsátástól való félelmet és a pénzt. A munkáltatók a dolgozókat a profitszerzés eszközeinek, a gépek kiszolgálóinak tekintik. Ma már a polgári közgazdászok nagyrésze felismerte, hogy e gyakorlatnak a maga leplezetlenségében való fenntartása a tőkések számára káros, s ennek egyik következményeként született például az a vezetési elmélet — human relations — mely szerint nem az embert kell mindenáron hozzáidomítani a gépekhez, hanem a munkahelyi feltételeket kell összhangba hozni. Ennek az" elméletnek bevezetése egyes tőkés cégeknél igen érezhető javulást hozott a munkateljesítményben. A munka megszerettetése és kényszerű rosszból fontos életcéllá való átváltoztatása természetesen csak a szocialista társadalomban valósulhat meg. A szocializmusban minden más társadalmaktól eltér a vezetés tartalma, hiszen egyrészt a központi irányítás lehetővé teszi a társadalmi méretekben értelmezett előrelátást és vezetést, másrészt megváltozik a vezető és vezetett közötti kapcsolat. Megszűnvén az ellentétes osztályok, a vezetők és vezetettek viszonya már nem tükröz a termelési eszközökhöz való ellentétes viszonyt. Az irányítás nem válik külön, nem idegenedik el a munkástól, hiszen a vezető és vezetettek célja közös, boldogulásuk, javuló életkörülményeik szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Ahhoz azonban, hogy ez az általános társadalmi igazság a mindennapok gyakorlatában is érzékelhető legyen, szükséges, hogy vezetőink szocialista módon éljenek és vezessenek. A vezető feladata, hogy vezetése gyakorlatával minden különösebb magyarázat nélkül is értésére tudja adni a dolgozóknak, hogy céljaik közösek. Ennek pedig legkézenfekvőbb módja, ha megosztja a gondjait. Éppen ezért a szocialista vezetőnek azonkívül, hogy megfelelő szakmai, politikai, szervező, vezető képességgel rendelkezik, valamint maximálisan kihasználja a szakterületén a tudományos eredményeket, értenie kell ahhoz is, hogy a dolgozókat rendszeresebbel! bevonja a gazdasági egység vezetésébe, felszabadítva ezáltal a vállalati közösségben rejlő sok-sok kezdeményező, al kotó erőt. Volt idő, amikor az egyszemélyi vezetést sokan úgy értelmezték, hogy a vezető döntse el — felettesseivel való tanácskozás után — vállalata, üzeme összes problémáit. S bár sokat beszéltünk a demokratikus centralizmusról, mint a szocialista gazdasági vezetés nélkülözhetetlen elvéről, mégis e tanítás nem vált akkor a gazdasági munka irányításának mindennapos gyakorlatává. Sokan abban látták a vállalati demokrácia háttérbe szorulásának okát, hogy a mi gazdaságunkban a vállalata igazgatók is felülről kapott utasítások, direktívák alapján dolgoznak, s az ' utasítások végrehajtása nem teszi lehetővé az üzemi demokrácia ki- szélesítését. A túlcentrali- zálás a helyes vezetési gyakorlat kialakításában okozott valóban nehézségeket, de a központi irányítás — a szocialista építőmunka során _ mindig feltételezte a különböző határozatok és utasítások végrehajtásának demokratikus megszervezését, a központi gondolatok megvalósítóinak alkotó hozzájárulását. Hogy a felsőbb irányítás és az üzemi demokrácia mennyire egymást feltételező dolog, azt talán a legutóbbi időben kiadott munkaügyi rendelkezések végrehajtásának tapasztalatai bizonyítják legjobban. A Munka Törvénykönyv új rendelkezései, a létszám szükséges mértékre történő leszállítása, csak azokban az üzemekben valósult meg különösebb zökkenő és probléma nélkül, ahol e rendelkezések végrehajtásába bevonták a dolgozók legszélesebb rétegeit is. Ahol nem a munkaügyi osztályok íróasztalai mellett próbálták összeállítani a nélkülözhető dolgozók listáját, hanem a nehezebb utat választva a legkisebb egységekben is megvitatták a tennivalót, és alulról felfelé készültek a javaslatok, nem okozott zavart a létszámcsökkentés, hanem jelentősen erősítette az üzemvezetés tekintélyét. Hiszen a munkások láthatták: a vállalat valóban azokra nem tart igényt, akik az ő véleményük szerint is a leginkább nélkülözhetők voltak. Mind a gazdaságirányítás fejlesztése, mind az új módszerek keresése a vállalati vezetés hatáskörének, fontosságának növelését igényli és feltételezi. Az új, magasabb- rendű vezetési követelmények kielégítése nem könnyű feladat. Ehhez a vállalati igazgatók sehol sem találnak annyi segítséget, mint éppep saját üzemükben. E segítséget azonban csupán akkor kaphatják meg, ha a vezetési funkciót a legszélesebb körű üzemen belüli demokráciával párosítják. Csak az egész üzemi kollektíva együttes erőfeszítése eredményezheti azt a pontos, szép munkát, amelyet a munkásosztály nagy költője megálmodott. Dr. Garant József Ilii IIj székházban az építők HŰ ivalják a kísérleti intézetet ■111 Első beköltözők az Északi 4 (központban Ilii időben kész lesz a hőerőmű hetik a nemrég kitüntetett dolgozók az új üzemi konyhát és az éttermet. — Közeleg a szezonkezdet a konzervgyárban. Úgy tudjuk, még mindig nincs készen a TITÁSZ-höerőmű rekonstrukciója. — Valóban, fontos népgazdasági érdek fűződik ehhez a munkához, hiszen tőle függ a konzervgyár, a fermentáló és a gumigyár folyamatos gőzellátása. Ezt a nagyvolumenű — összességében 24 milliós — munkát rajtunk kívül még két vállalat végzi. A mi részesedésünk ebből 6 millió forint ér- tékű munka. Télen megfeszített munka folyt itt, váratlan akadályokkal kellett megküzdeni. Közölhetem azonban, hogy még az első fél évben megtörténik az erőmű üzembe helyezése, s lesz elegendő energia az említett gyárak termeléséhez. (a. s.) Járási tanácsülés Kisvárdán Az öntözéses gazdálkodás további kiterjesztésével összefüggő feladatokról tárgyalt többek között legutóbbi ülésén a Kisvárdai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A hozamok emelése érdekében 360 holdon a burgonyát is ily módon termelik. Zöldségfélékből 311 holdat, lucernából és vörös- heréből 385 holdat, legelőből 270 holdat, kukoricából majdnem háromszáz holdat öntöznek. A program szerint az idén mintegy hárommillió köbméter vizet használnak fel, ,a tavalyinak pontosan kétszeresét. Tervszerűen gondoskodnak a járásban a szakemberellátásról is. Két évvel korábban még mindössze 14 öntözési szakember dolgozott a járás közös gazdaságaiban. Számuk ez évben 45-re emelkedett, de még újabb huszonhat fő képzéséről gondoskodnak. Egyes helyeken azonban még így is hiány mutatkozik éppen úgy, mint a magasabb képesítésű szakemberekből. Papp Zoltán Sándor: Napsütésben eső fogságban volt, az anyám pedig betegen nyomta az ágyat. „Fiam, be szeretnék ott lenni, amikor mérik!” — mondta az anyám. „Dehát nem mehetek. A nyilat még kihúzta, de te menj ki, s vigyázz, nehogy becsapjanak. Jó helyre verd le azt a karót, mert az a föld már a mienk lesz.” „Jól van, édesanyám. Ügy lesz” — szóltam és gyorsan cöveknek valót hasgattam akácfából. Az egyik végét meghegyeztem mindnek, a másikat pedig simára faragtam, hogy lehessen rá írni. Faragás közben szuszogva közeledett felém valaki. Hátranéztem. „JAJ, TE LAJCSI szólt Komor Jánosné — faragd ki nekem ezeket a karókat. Nem bírok már lehajolni.” Ebben a dűlőben volt az a föld, amelynek a számát kihúzta anyám. A határ tele volt néppel. Sorba kellett várni, hogy a bizottság egyenként kimérje a földeket. Egyszer aztán rám is sor került. Egy táblában mérték ki az öt kataszteri szántót. Levertem a cöveket a föld négy sarkán. Jolán néni, Komor Jancsi édesanyja mindenütt ott fújtatott utánam. Még várni kellett egy kicsit, aztán következtek volna ők. — Jaj, istenem — kapott a hasához Komorné. — Nem bírom tovább. Ez a lány itt akar megszületni az új barázdában. Jaj. Gyorsan körbevették az asszonyok, támogatták. Én is ott voltam mellette, láttam, hogy el van torzulva az arca a fájdalomtól. „Jaj, istenem! Jaj! Te Lajcsi. Még rá se írtuk a nevünket azokra a karókra. Te jól tudsz írni. Úgyis azt mondtad mindig, hogy tanító akarsz lenni. Hát írd rá a karókra a nevünket. Az emberünk nevét. János bátyádét. De hátha ez a kis büdös is fiú lesz, az apja fia, azért nem hagy nyugodni. Jaj. Menjünk.” Megnyálaztam a karók simára faragott végét és ráírtam, hogy „Ifjabb”. Elhallgattam a húsz év előtti történettel. Jancsi feszülten nézett. Annyit kérdezett: — És? — És? Hát te éppen annak a mezsgyekarónak a helyére jelölted ki ezt a kutat. JANCSI az öntözőmotorhoz lépett, talán izgalmában, mint szándékosan, lévette kezét a gombról. A szórófejeken felszökött a víz. Tátott szájjal futottunk a szórófejekhez, mint a szomjas föld, úgy ittuk a vizet. Arcunkat mosta a víz. — Egészségedre, Jancsi öcsém! — kiáltottam. — Egészségedre! Boldog születé*- napot! tem fej. A családban va» vasutas, a nővérem jövőre tanárnő lesz, édesanyám háztartásbeli, legyen már egy mezőgazdász is otthon. Az iskola K\SZ-titkára orvosi pályára megy. — Ha sikerül a felvételi —> mondja Ress Gizella. A matematikától félek, ha ezt az akadályt átugrom, jelesen érettségizem. Gizi pályaválasztása egy családi eseményhez fűződik: hét évvel ezelőtt történt. Megbetegedett a mama. Gizi éjszakákon át ápolta. Ekkor gondolt először arra. hogy majd ha felnő, orvos lesz. — A sebészkésig még hosz- szú az út. de megjárom ezt az utat. Ha most nem vesznek fel, kórházba megyek dolgozni. Aztán újra próbálkozom. Újra, újra, újra. Társadalmi ösztöndíjat szeretnék kapni. Nem félek a falutól. Szívesen megyek majd községi körzeti orvosnak, akár a legkisebb tanyára is. Peles Erzsébet, a negyedik a beszélgetők csoportjában. A IV. c. osztály négyes rendű tanulója. Ritka pályát választott: szállodaportás szeretne lenni. — Nyíregyházáról hárman jelentkeztünk, úgy tudom. Két évig Budapesten fogunk tanulni, utána hazajövünk. Addigra talán felépül a város új szállója... Érettségi után dolgozni fog Szabó Margit. Bár ő sem rossz tanuló, mégsem jelentkezik továbbtanulásra. — A barátnőm a Rakamazi Cipész Ktsz-ben dolgozik. Sokat mesél a szakmájáról. Voltam is már cipőgyárban. Nagyon megtetszett ez az iparág. Megpróbálkozok a nyíregyházi cipőgyárba jelentkezni, cipőfelsőrész készítőnek, Holnap ők öten is felveszik a buzsáki mintás matrózblúzt. Ballagnak... Elbúcsúznak az alma matertől. Néhány nap múlva írásbeliznek, aztán a szorgalmi idő, a szóbeli érettségi, a bizonyítvány átvétele, a bankett, majd az utolsó vakáció, amibe már a felvételi vizsgák, az elhelyezkedések gondjai szövődnek. 1965. őszén több száz nyíregyházi fiú és leány, a 18 évesek elsodrő életerejével belép az országot, világot formáló felnőttek sorába. Szilágyi Szabóit« — Halló, építőipari vállalat? — Igen, Somorjai Béla osztályvezető. — Érdeklődünk, hogyan indult a második negyedév második hónapja? — Jól. Már az új irodaházunkból beszélek: május első munkanapján költöztünk át ebbe a gyönyörű létesítménybe, amely mintegy 300 műszaki és adminisztratív dolgozónak ad jobb munkalehetőséget. 4 millió 800 ezer forintba került, melynek túlnyomó részét 1962. évi eredményünkből fedeztük. Megszűnt a szétszórtság, a lényegesebb osztályok és a főépítésvezetöségek közel kerültek egymáshoz: ennek kedvező hatása lesz a munkaszervezésre. Eddigi helyünkre, a Széchenyi út 45-be a nyíregyházi járási tanács költözik be a közeljövőben. — Milyen a lakásépítés üteme? — Áprilisban nem adtunk át lakásokat, ez a hónap az építések meggyorsításának az ideje volt. Májusban már érezni is lehet majd ennek hatását: ebben a hónapban 59 lakást adunk át, melyből 41 Nyíregyházán, a Tompa Mihály utcán, 18 pedig Sátoraljaújhelyen lesz. — Hol tart az Északi Alközpont építése? — Jó hírrel szolgálhatunk a nyíregyháziaknak. Júniusban összesen 162 lakást fejezünk be, adunk át a megyében, melyből két épület 71 lakása már Nyíregyháza új városnegyedében, az Északi Alközpontban készül el. A júniusi beköltözést újabb követi majd az Északi Alközpontban, hiszen itt októberig 201 lakás építése fejeződik be. Júniusban egyébként Nagykálióban és Tiszalökön 9—9, Baktalóránt- házán 8, Záhonyban 18. Nyíregyházán a Tompa Mihály utcán újabb 41 és a Kótaji úton 6 lakást adunk át rendeltetésének. Jelenleg a szerelő és szakipari munkát fokozzuk jobb munkaszervezéssel s reméljük, az említett létesítményeket határidő előtt elkészítjük. | — Mi a helyzet a nagyobb ' beruházásoknál? { — Szó szerint az utolsó simításokat végezzük a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet új központján: ezt a 14 , millió forintos munkát május , közepén adjuk át műszakilag . a Kótaji úton. Városunk egyik , legújabb impozáns létesitmé- ] nyét avatják itt májusban. A , másik legközelebbi átadás a j Balkányi Állami Gazdaságban { lesz, ahol most már üzemké- , pes állapotban birtokukba veKi merre ballag.. ? 18 éves lányok az iskola kapujában Május 8. — húsz évvel ezelőtt Berlin alatt elhallgattak a fegyverek. 1965. május 8. — több száz nyíregyházi diák életének első nagy dátuma: az utolsó tanítási nap, a hagyományos ballagás napja. Az utolsó fegyverropogás óta a huszadik generáció lép ki az életbe. Az elsők már tekintélyes szakemberek, családapák, édesanyák; a mostaniak, igazi mai fiatalok, az elkövetkező években válnak szakemberré — ki-ki a maga választotta pályán... Néhány ballagás előtt álló „vén diákot” az iskola folyosóján, két izgalmas, feleléstől „rettegett” óra szünetében találtam. Zrínyisek, 18 éves nagylányok. Miről is eshet szó ilyenkor: hova tovább? Élénkszemű kislány tartja szóval iskolatársait: — Optikus leszek, csak sikerüljön az érettségi. Az QFOTÉRT vállalathoz jelentkeztem. Mozga Júlia négyes eredményt vár a nagy erőpróbától. Aztán két év tanulás Budapesten és ő is dolgozó lesz. —■ Nem kóstoltam még bele a szakmába. Csak sejtem, hogy mi vár rám. Az iskolán nekem minden új lesz, de nem félek az újdonságoktól. Gondolom, . a választott szakmához jó alapot viszek innen, a Zrínyiből, pontosabban a fizika órákról. Vígvári Kati annál jobban ismeri a választott célt. Otthon, Szabolcs községben megtanult egy s mást a mezőgazdaságban. A péceli Felsőfokú Baromfi euv ztő Technikumba jelentkezett. — Voltak korábban más terveim. Aztán lebeszéltek róla. Az újságban olvastam a technikum hirdetését, jelentkeztem. Azóta megbarátkoztam a gondolattal, hogy mezőgazdasági technikus leszek. Édesanyám örül talán a legjobban, hogy így választottam. Gondoltam arra is, hogy nagy jövője van nálunk a mező- gazdaságnak. szép és hasznos pályára megyek... Falun nőtTAVALY ŐSSZEL hat öntözőkutat fúrtak a falu határában. Éppen itthon voltam, amikor hozták a hosszú, vastag csöveket, a fúróberendezést. Komor Jancsi gyalogosan igyekezett ki a helyszínre. Nagy dolgot akarnak művelni, ilyen még nem volt ebben a faluban. — Lajos bátyám, ha nem jöttél ki tavaly ősszel a fúráshoz, akkor most gyere ki a főpróbához. Úgy izgulok, hogyan is fogunk öntözni. Az első kutat a kertészetben kezdjük működtetni. Közelebb érve a kúthoz, egymás után köszöngettek az emberek. Mindenki olyan szemmel nézett rám, mintha figyelmeztetni akarnának a csodára. Ezt éreztem a férfiak kézszorításából is. Én is néztem a szerelőket. A szürke gép állványa alatt figyeltem a vastag csövet, amit tavaly ősszel fúrtak le. Ez volt az első kút. Látom, hogy a csőre fehér festékkel rá van írva: Ifjabb Komor János ö. agr. és az évszám, valamint október hónap neve. — Ifjabb Komor János — olvastam. Jancsi! Te jelölted mög itt a kút helyét? — Persze, hogy én, Itt volt a mi földünk mezsgyeköve. Én fordítottam ki, mert valahogy ittfelejtették. Annak a helyén fog zúdulni mindjárt a víz. RÁCSAPTAM JANCSI VÁLLÁRA, és már teljesen eszembe jutott minden, ami húsz évvel ezelőtt történt. Akkor is ilyen gyönyörű tavaszi idő volt. Akkor is ilyen sokan mozogtak a dülőúton. — Ezt a helyet én is kitűztem egyszer Jancsi. De ki ám. Te nem is tudsz róla semmit. — Nem, nem tudok róla semmit. — Pedig veled kapcsolatos. — Elmondhatod a történetet, de csak röviden, mert mindjárt megkezdjük az öntözést. Milyen szép lesz. Napsütésben eső! Beszélni kezdtem, Jancsi hallgatott. 1945. tavaszán tizenkét éves voltam. Emlékszem rá, hogy milyen lázban volt a falu. A volt cselédek között szétosztották az uradalmi birtokot. Ebben a munkában nekem is volt részem, mert az apám I 1965. májas 1.
