Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-04 / 103. szám
xxii 1 o .yam,io3.szám ARA: 50 fillér wes. május í. ke»» ÖT VILÁGRÉSZ ÍJ Hí NE PELT Somogyi Miklós elvtárs beszéde a Dózsa György téren Húszezer ember szinpompás felvonulása Nyíregyházán Már fa tízkor megteltek az emelvények a zászlódíszbe öltözött felvonulási téren. A díszemelvényen óriási vörös zászló, szemben vele a Gorkij fasor bejáratánál Marx, Engels es Lenin hatalmas portréi. Csaknem húszezer meghívott volt a tribünökön, kiváló dolgozók. veteránok, a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, az ünnepre Magyarországra érkezett szak- szervezeti küldöttségek csoportjai. Az első taps, üdvözlés a dísztribünön megjelenő vezetőket fogadta. Néhány perccel tíz óra előtt megjelent a mellvéden Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. a forradalmi munkás—paraját kormány elnöke, Rónai Sándor. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és kíséretük. Megszólalták a harsonák, a mikrofonhoz lepett Somogyi Miklós az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke és megkezdte ünnepi beszédét az üdvözlések mán. Ezen a napon immár hetvenhat esztendeje minden évben magasba emelik világszerte a munkásosztály vörös lobogóit. Hetvenhat esztendeje, a magyar dolgozók is évről évre mégülik a világ proletariátusának nagy ünnepiét, Munkásosztályunk kezdettől fogva kivette részét a május elsejék méltó megünnepléséből. A magyar munkásság legjobbjai mindig odaadó áldozatkészséggel, kemény harcos lendülettel küzdöttek a májusi ünnep fő céljaiért. A nemzetközi munkásosztály erőinek egységéért és összefogásáért a dolgozók igazságának érvényre juttatásáért, a szabad, boldog és békés emberi élet megvalósításáért. — A magyar dolgozók magasra emelték május elseje lobogóit és kitartottak mellettük a megpróbáltatások és az üldöztetések nyomasztó évtizedeiben is, Büszkén meneteltek a dicsőséges Tanácsköztársaság idején az első szabad május vörös zászlói alatt, amelyeket megszentelt ereklyeként őriztek a negyedszázados fehérterror sötét éjszakájában, majd újból diadalmasan kibontották őket, amikor a Szovjetuniónak a hitlen fasizmus felett aratott győzelme nyomán hazánkban is végérvényesen és vissza von hatatl cinül felvirradt a szabadság hajnala. _ Ma, az 1945-ös felejthetetlen május óta, huszonegyedszer ünnepelünk szabadon. Alig néhány hete tartottunk ünnepi számvetést szabadságunk húsz esztendejéről. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e alkalmából gyár munkásosztály, a magyar dolgozó nép szocialista hazája építésével, a munkáshatalom gazdasági, politikai és társadalmi megszilárdításával is híven teljesíti a világ dolgozói iránti internacionalista kötelezettségét. Most, a második ötéves 'érv utolsó esztendejében új, nagy feladatok állnak előttünk. Sikerrel kell megoldanunk ötéves tervünk döntő esztendejének feladatait, hogy megvalósíthassuk országépítő céljainkat és sikerrel alapozhassuk meg a soron következő harmadik ötéves tervet. — Nőm kis erőfeszítéseket igényel ez, a magyar munkásság, parasztság, értelmiség, az egész dolgozó nép azonban tisztában van azzal, hogy céljaink megvalósításával legnagyobb hazafias, nemzeti ügyünket szolgálja, elősegíti népünk további felemelkedését, hazánk felvirágzását, békéjének és nemzeti függetlenségének védelmét, s egyben a szocializmus erőinek gyarapításával erősíti a világ forradalmi, haladó erőinek közös nagy ügyéért vívott harcát. — Kedves elvtársak! A nemzetközi élet égboltján ma komor viharfelhők tornyosulnak. Az amerikai imperializmus a vietnami nép elleni barbár agresszióval és sorozatos provokációval súlyosan veszélyezteti a világ békéjét. Az amerikai agresszorok- nak a nemzetközi jogot durván lábbal tipró, gálád bűncselekményei ellen világszerte száz- és százmilliók emelik fel tiltakozó szavukat, a földkerekség béke- és szabadságszeretó népei mesz- szehangzó szóval követelik: „El a kezekkel VietnamtólF — A nemzetközi proletárszolidaritás ünnepén különös erővel zeng a népeknek ez a kórusa. Különös erővel jut kifejezésre a béke és a társadalmi haladás erőinek elszánt akarata és eltökélt szándéka, hogy a legmesszebbmenő támogatást és segítséget nyújtsák az amerikai kalandorok ellen csodálatra méltó bátorsággal küzdő hős vietnami népnek. Mi. magyar dolgozok egyek vagyunk a világ dolgozó százmillióival, ebben • cselekvő szolidaritásban. Egyek vagyunk velük abban, hogy erőnkhöz mérten mi minden segítséget megadunk vietnami testvéreinknek. Éppen ezért fokozott jelentőségű dolgozó népünknek a szocializmus építésében elért minden újabb st(Folytat as a 3. oldalop) megállapíthattuk, hogy a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, egész dolgozó népünk büszkén és magabiztosan tekinthet vissza szabadságunk első két évtizedére. Dolgozó népünk — társadalmiunk élenjáró erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetésével — nagy, valóban történelmi eredményeket ért el A ma■ • I — Május I Budapesten. Dobi István, Kádár János, Rónai Sándor, Kállai Gyula elvtársak a tribünön. Megyénk és városunk vezetői » tribünön. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I
