Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

te Országos Béketanács elnökségének felhívása BékegyűJés Kisú/száJIáson Nagy sztrájkok, tüntetések Franciaországban Kisújszálláson csütörtökön este békegyűlést tartottak, amelyen részt vett Hoang Bao Son, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete is. Vona Lászlónak, a Hazafias Népfront kisújszállási városi bizottsága elnökének megnyi­tója után csaknem 2000 em­ber hallgatta meg Dezséry Lászlónak, az Országos Bé­ketanács főtitkárának beszé­dét. Dezséry szólt a béke­mozgalom jelentőségéről és arról az erőről, amelyet a szocialista tábor országai képviselnek a béke védelmé­ben. Megemlékezett a viet­nami nép harcáról, amelyet függetlenségéért, szabadságá­ért vív. A vietnami nép nevében Hoang Bao Son nagykövet köszönte meg Magyarország dolgozóinak szolidaritását és külön kifejezte köszönetét a Nagykunság, Kisújszállás la­kóinak azért a testvéri segít­ségért, amelyet országának nyújtanak. A gyűlés végén Dezséry László ismertette az Orszá­gos Békatanács elnökségének felhívását. A népek mélységes felhá­borodással ítélik el a háború és az agresszió erőinek mes­terkedéseit. Egyre erőteljeseb­ben követelik a békét veszé­lyeztető imperialista táma­dások megszüntetését, s köve­teléseiknek közös erőfeszítések­kel. határozott megmozdulá­sokkal, bátor és önfeláldozó tettekkel szereznek érvényt. Ebben a szellemben hívta össze a Béke-világtanács ez év júliusára Helsinkibe a béke-vllágkonresszust, amely­nek jelszava: „Harc a bé­kéért, a nemzeti független­ségért és a leszerelésért”. S e harc jegyében rendezi meg a magyar békemozgalom is ha­gyományos tavaszi akcióját a leszerelés és a nemzetközi együttműködés előmozdítására. Az amerikai agresszió ellen felemelik tiltakozó szavukat mindazok, akiknek drága a béke^és a népek szabadságá­nak ügye. Ezt fejezi ki a Bé­ke-világtanács elnökségének az a javaslata, hogy május 23— 30 között világszerte kezde­ményezzenek nagyszabású ak­cióhetet a vietnami nép tá­mogatására. Az Országos Béketanács el­nöksége felhívja a béke min­den őszinte hívét, hogy a vietnami akcióhéten még az eddiginél is határozottabban, még nagyobb egységben lép­jenek fel az amerikai impe­rializmussal szemben. Köve­teljék, llogy az Egyesült Ál­lamok kormánya azonnal von­ja ki katonai egységeit és tanácsadóit Dél-VietnamDöl, haladéktalanul vessen véget a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni katonai ag­ressziónak. minden területen tartsa be az 1954. évi genfi megállapodásokat, ismerje el a dél-vietnami nép jogát sa­ját sorsának intézésére, ne akadályozza Vietnam békés egyesítését. A béke és a haladás erői­nek határozott fellépése in­dokína népeinek védelmében meggyorsítja az Egyesült Ál­lamok vakmerő agressziójának kudarcát és győzelemre segí­ti a nemzeti függetlenség és az egyetemes béke eszméjét Délkelet-Azsiában, s szerte a világon. Újabb bembafámadás a VEIK ellen Saigon (MTI): Hetven amerikai bombázó­repülőgép csütörtökön délután újabb kalóztámadást intézett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe ellen. A két hullámban támadó gépek Ha­noitól délre mintegy 160 kilo­méternyire — amerikai jelen­tés szerint — száz kínná bam­bát, rakétát és távirányított lövedéket dobtak le Phuoc Lói térségében. Több amerikai sugárhajtású repülőgép szintén csütörtökön a Hanoitól délre 80 kilométer­nyire elterülő Ninh Binh vá­rosára fenyegető tartalmú röp­lapokat dobott le. Párizs, (MTI): Franciaországban egyre szé­lesebb méreteket ölt a dolgo­zók tiltakozása a kormány bérpolitikája ellen. Rhorne megyében 60 000 gépipari munkás fél napra beszüntet­te a munkát. Lyonban tízezer főnyi tömeg, Sochaux-ban a Peugeot autógyár 5000 dolgo­zója tüntetett az utcákon. A sztrájkmozgalom átterjedt Canes-i repülőgépgyárra is. Különösen nagy az elégedet­lenség a hajóipari munkások között, ahol napirenden van­nak a tömeges elbocsátások. Nantes-ban a felháborodott dolgozók behatoltak az igazga­tóság épületébe és összetörték a berendezést. A hajógyár ve­zetősége azzal válaszolt, hogy bizonytalan időre leállította az a üzemet és megtagadta a bérek kifizetését. A munkások csü­törtökön a bezárt gyárkapuk előtt tüntettek. De G-aulle éppen Nantes- ben kezdte meg vidéki körút­ját. A köztársasági elnök azonban a Nantes-i repülőtér­ről azonnal továbbhajtott a szomszédos Vendéi megyébe. A munkásokat a csendőrök nem engedték a köztársasági elnök közelébe. í Kínai jegyzék Indiához Peking (Uj Kina) A kínai külügyminisztérium május 17-én jegyzéket nyújtott át India pekingi nagykövetsé­gének és ebben elutasítja az Indiai külügyminisztérium március 10-i és április 7-i jegyzékeit, amelyek a Kina és Pakisztán közötti határvo­nalat rögzítő jegyzőkönyv el­len tiltakoznak. Az indiai álláspont szerint Kínának és Pakisztánnak nin­csen közös határa, mivel India nem ismeri el a kasmiri terü­letek fölött gyakorolt pakisz­táni ellenőrzést. A kínai jegy­zék hangsúlyozza, hogy Kína Szinkiang-tartománya olyan területekkel határos, amelye­ket több száz kilométer hosz- szúságban ténylegesen Pakisz­tán ellenőriz. A kínai—pakisz­táni határegyezmény határo­zottan leszögezi, hogy a kas­miri kérdés rendezése után a kínai kormány kész a tárgya­lások felújítására az érdekelt szuverén hatóságokkal, — han­goztatja a kínai jegyzék. Koszigin fogadta Cyrus Eaton! Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke csütör­tökön í. Kremlben fogadta Cyrus Eaton amerikai nagy­iparost, közéleti személyiséget és feleségét. A látogatás során őszinte baráti légkörben be­szélgetést folytattak. 30000 bányász tovább sztrájkol Bolíviában Dominikában a helvzet 0 nem javul Washington. (MTI): Washingtoni hivatalos körök változatlanul azt hangoztat­ják, hogy az Egyesült Álla­mok” pártatlan magatartást tanúsít” a dominikai polgár- háborúban, a helyszíni jelenté­sek azonban egyöntetűen arról számolnak be, hogy az USA fegyveres erői a juntának nyújtanak segítséget. A CBS televízió például a helyszínen készített riportjában megszó­laltatta a 82. ejtőernyős had­osztály katonáit, akik elmon­dották: parancsuk van tüzet nyitni az „ellenségre’, vagyis a felkelő erőkre, ha azok a junta alakulatai elől az ame­rikai csapatok állása felé vo­nulnának vissza. A helyszíni riportok szerint a junta csapa­tait az amerikaiak átengedik az általuk fenntartott folyosón, az alkotmányhű erőket azon­ban nem. Bolívia nagy bányavidékein harmadik napja srztrájkol mintegy 30 ezer ónbányász. Általános sztrájkjukhoz szer­dán csatlakoztak az olajipari munkások és a banktisztviselők is. A bolíviai fővárostól délke­letre fekvő hegyes vidéken fegyveres bányászok továbbra is ellenőrzésük alatt tartanak több bányát. Adrian Arcé szakszervezeti vezetőt szerdán reggel holtan találták meg La Pazban a Moszkva, CTASZSZ): Az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön szov­jet pártküldöttség utazott Dja- kartába. Az SZKP küldöttsége munkások rádióadójának épü­lete közelében. A szakszerve­zeti központ a kormány kato­náit vádolja Adrian Arcé meggyilkolásával, A hadsereg megszállta a rádióállomás épü­letét. A kormányzó junta szóvivő­je az általános sztrájkot illegá­lisnak minősítette és kijelen­tette, a kormány szilárd elha­tározása, hogy megszigorítja a kedden elrendelt ostromállapo­tot. Sarai Rosidovnak, az SZKP el­nökségi tagjának, az Üzbég Kp Központi Bizottsága első titká­rának a vezetésével részt vesz az Indonéz KP megalapítása 45. évfordulójának az ünnepsé­gein. Szovjet pártküldöttség Indonéziában E&cntÓMifck aorokhawt Megnyílt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső népi gyűlésének ülés­szaka. Napirenden szerepe] a vietnami nép harcának tá­mogatása az amerikai impe­rialista agresszió ellen, a ja­pán—dél-koreai tárgyalások elleni harc kérdése. A CGT szerdán ünnepelte megalakulásának 70. évfordu­lóját a párizsi sportcsarnok­ban. Az ünnepségen Penoit Frachon. a CGT főtitkára vá­zolta a legnagyobb francia szakszervezet hét évtizedes harcos múltját. A CGT jubi­leumi ünnepségén részt vet­tek a szakszervezeti szövetség ÍXXV. kongresszusára érke­zett külföldi küldöttségek, köztük a SZOT delegációja Brutyó János főtitkár veze­tésével. Sasztri indiai miniszterelnök csütörtökön reggel szovjet­unióbeli látogatásáról haza­érkezett az indiai fővárosba. Uj-Delhi repülőterén a minisz­terelnök újságíróknak kijelen­tette: a látogatás hasznos volt. s a két ország tovább közeledett egymáshoz. A firenzei főügyész vádat emelt az olasz általános szak- szervezeti szövetséghez tarto­zó vasutasszakszervezet or­szágos vezetősége ellen, a ta­valy ősszel lezajlott nagy vas­utassztrájkok miatt. A vád­emelés ellentmond az olasz alkotmánynak, amely leszöge­zi, a sztrájkhoz való jogot. A szakszervezetek és a bal­oldali erők máris nagyszabá­sú tiltakozó mozgalmat indí­tottak a bírósági eljárás ellen, A franci» nemzetgyűlésben kétnapos heves vita zajlott te a közoktatás reformjáról. A parlamenti vitában az el­lenzéki képviselők hangoztat­ták. hogy az elavult francia közoktatási rendszert meg kell ••»formálni, de lofogáso'.ták, hogy a nagyipar igényei sze­rint igazodó új oktatási rend­szerben a fiatalok nem szerzik meg A szükséges általános mű­veltséget. A Pravda Wilson angol mi­niszterelnök szerdai parla­menti nyilatkozatát kommen­tálva megjegyzi, hogy az amerikai és angol atomfegy­verkezési tervek körüli vitá­ban „Vvyeges nézeteltéré­sek” vannak a NATO-tagál­lamok között, s hogy Francia- ország „külön álláspontot kép­visel”. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 31. — Elnökhelyettes elvtárs! Ne udvaroljon már annyit, mondja a nótáját! — Hideg szél fuj, édes­anyám, adja ki a kendóm, Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm... Ezt se lehetett abbahagyni, mert: — Ellőtték a jbbb karomat, folyik piros vérem... Már senkit se kellett nótá- zásra buzdítani, rendet se kel­lett tartani, tartották a rendet a dalok, melyeket mindenki ismert, mindenki átvett és nem volt többé nótamester, kezdeményező se, mintha egy akarattal folytatták volna, hogy: — Szépen úszik a vadkacsa » vizen, Szépen delel a gulya a ré­ten, Szépen szól a csengő a nya­kába, Tiéd leszek én babám nem­sokára... Aztán lélegzetfogyásig: Hej Dunáról fúj a szél, Feküdj mellém, majd nem ér, Dunáról fúj a szél... Már álltak körben az asztal mellett, karjukat nyújtogatták, asszony-szopránok vegyültek a férfihangok közé, Keceli Feri félretolt egy széket, egyik karjával Jánost ölelte, másik­kal Bereczet, úgy zendített rá: Két út van előttem, Melyiken induljak, Kettő a szeretőm. Melyiktől búcsúzzak... Katin valami forróság futott végig. Ismerte Jánosnak azt a szokását, hogy váltogatja a nótáját. Más embernek egy nótája van élete végéig, sze­gény boldogult édesapja min­dig csak azt kezdte, hogy: Túr a disznó, túr a mocsár szélen. Tartottam én szép szeretőt régen... Az öreg Lovas biztosan most is jön majd a kakukkmadárral, Szőke István a kék nefelejcs­csel, Berecz elénekli még a bőgős nótát, hogy: „A szőlősi tóban van egy béka...” — és brummog hozzá, mintha bőgő . volna. Seres, az újságíró meg — mert volt már náluk szüre­ten, pinceszeren is — vagy a zsoltárral hozakodik elő: „Te- benned bíztunk eleitől fogva...” — vagy csöndesen, de egész csöndesen valami kommunista dalt kezd, leginkább azt, hogy: „Föl vörösök, proletárok...” Jánosnak változik a nótája, ha ő egyszer belemelegszik a dalolásba, azt kezdi el, amit szíve szerint éppen érez. Kati már sok változatot ismert, ré­gebben a „Lányoknak az ágya, rozmaring a lába...” az­tán a „Nagyszőlősi lány...” meg milyen szép volt az is, hogy: „Kényes az én lovam szája, nem szokott a más kút- jára...” Most Kati nézi, hogy János öleli Keceli Feri vállát és amikor véget ér a nóta, már ismételték utolsó két sorát ie, akkor föltartja kezét, bogy mégegyszer és kezdi is májr — Két út van előttem-. És még egyszer és újra még egyszer. De a nóta végén a hűség cseng ki szerető eöágyulással, találkozik a tekintetük, Ján<$s mosolyog és variálja is: — Egyiktől búcsúzom piros pünkösd napján, A barnától, a csalfától halá­lom óráján. Milyen egyszerű ez így, da­lolva, baráti karok .között és a divány sarkán ott ül az ő szép felesége, az előbb még Valami kis nyugtalanság volt a szemében, de most mosolyog hálásan és ellágyulva és egy­szerre lányos-fiatal lesz ettől a mosolygástól. A dal véget ér, még nem kezdenek újat, nem tudják jön-e a még egyszer szinte áll a levegőben az utolsó hang, pillanat, mely folytatását vár­ja, egy darab örökkévalóság, mint a pompéji katona mozdu­lata a borostyánkőbe fagyott bogár szárnyrebbenése, mint amikor a film elakad, s a sze­replőnek fennmarad a keze a levegőben, a kicsordult csepp nem hull le, a mosoly megül az arcon és még a kiáltás is megáll félúton a száj és a fül között. Mintha ilyen pillanat jött volna, hogy aztán annál elevenebben peregjen tovább a kép, a hang, az áradó zsivaj- gás. Egy pillanatra mindenki odanéz: Szenthe Tibor áll az ajtóban sápadtan, bizonytala­nul, mögötte pedig kipirultan és kissé riadtan Szenthe Sári­ka. Jöttek ők ide máskor is, hi­szen rokonok és még azóta is, hogy Kati gyanakszik, éppen emiatt nem szabad elmaradni, elkerülni a házat. Éppen az adna tápot a pletykának, ha kerülnék egymást, vagy hara­got mutatnának. Most mégis váratlan volt megjelenésük. — Tibi! — indította el újra Keceli Feri egy kiáltással az álló képet, mely talán egy másodpercig sem állott, mégis megdöbbentően érzékelhető volt. Mindenki érezte. Akik tudtak a pletykáról: azért akik nem tudtak, azokat a sá­padt magas férfi, a koma, az ivócimbora megjelenése hök­kentette meg, s mögötte a szépasszony, akin minden férfi rajtafelejtette kissé a szemét. Kati sikoltam szeretett volna, mikor meglátta őket az ajtó­ban. Az Anna-napi lánc — Sárika! Beljebb, beljebb! — Ne bolondozz, ilyent mon­dani egy fiatalasszonynak! — dörmögi Csekő. Röhögnek. — Ide, egykomám! A zongorához, Sárika! — Poharat, poharat! Kati riadtan áll a hangza­varban, úgy érzi, annyi ereje sincs, hogy a lábát mozdítsa, hogy előrelépjen a vendégek üdvözlésére. De az egész nem tart sokáig, feloldódik a bé­nultság, Tibi leül a férfiak közé, akik nagy zsongással új­ra elhelyezkednek az asztal mellett. Sárika meg a dívány­ra telepszik le, Bereczné mel­lett, kis idő múlva még össze is villan a tekintete Katival, mert Keceli Feri felesége, ki tudja hányadszor, megint azt meséli, hogy ő tánciskolás Ko­rában levelet kapott, melyen csak annyi volt a címzés: a szépszemű Rózsikának. És a postás megtalálta, egyenesen neki vitte a levelet. — Nahát! — csodálkozik ft kis filigrán Bereczné. —■ A magyar posta mindig híres volt. — mondja Kati hi­degen, mert nem állhatja szó nélkül, de azért Rózsikét sem akarja megsérteni. A férfiak harsányan nevet­nek, Seres éppen Tibort akar­ja megnősiteni: — Szégyellhe­tnek magatokat, nem tudtok valami kardos kislányt szerez­ni az én egykomámnak. Kivész a fajtája, aztán mi lesz a vi­lággal ! — Attól még nem vész ki, legföljebb a neve. — Majd én szerzek — ajánl­kozik az öreg Lovas — van minálunk elég özvegyasszony. Tibor csak ül fehéren, mo­solyogva, mintha nem is hal­laná, mit beszélnek, olyan esett, mint aki hónapos be­tegségből lábalt ki. — özvegyet? — kiáltja Be­recz. — Inkább a lányát. Úgy mondta, mint aki gondol is valakire, mert félesége fölér­zett a szóra és ujjával fenye- gete emberét. — Sárgarépát nem jó domb­ra ültetni, , Özvegyasszony - íányát nem jó szeretni... A tűzoltó kezdte a gyakor­lott nótás hangján és evvel meg is szakadt a beszélgetés, jönnek sorra a nóták, úgy, ahogy Kati előre látta: — Mi a nótád, komám? Az asszo­nyok is bele-belekapnak, ahogy a nekiszaladó áradás elért a távoli bokrokat is. (Folytatjuk) 1965. május 31. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom