Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-20 / 117. szám
Hogyan alakult népgazdaságunk helyzete? A takarékossági intézkedések első eredményei Interjú dr. Timár Mátyás pénzügyminiszterrel A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Tímár Mátyás pénzügyminisztert s a népgazdaság helyzetével, az elmúlt hónapok takarékos- sági intézkedéseivel, valamint a gazdasági építő munkában előttünk álló feladatokkal kapcsolatosan néhány kérdést tett fel neki. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket s a miniszter válaszait. — Mi jellemzi az állami vállalatok első negyedévi gazdálkodását? — Az 1965. évi népgazdasági terv fontos elhatározásokat tartalmaz, amelyek legfőbb feladatként a munka és termékek minőségének, korszerűségének, a gazdálkodás hatékonyságának javítását tűzték ki, s a népgazdaság minden területén szigorúan megkövetelik az ésszerű takarékosságot. E célkitűzések a gazdálkodás vezérfonalául szolgálnak és meghatározzák az állami vállalatok tevékenységét. Az állami ipar első negyedévi termelése 6 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban; a termelésnek ezt a szintjét 1,1 százalékkal nagyobb munkás- és alkalmazotti létszámmal érte el az ipar. A termelési többlet tehát mintegy 80 százalékban a munka termelékenységének javulásából származott. Ebből is kitűnik: helyesek és indokoltak voltak azok a határozatok, amelyek a létszámgazdálkodás kérdésében láttak napvilágot. A vállalatoknál intézkedések történtek a szükségletre termelés, az export-import arány kedvezőbbé tétele érdekében. Kedvező jelenség, hogy az import-anyag takarékossági , intézkedések jórésze nem adminisztratív jellegű, hanem a műszaki fejlesztési tevékenységbe illeszkedik. Mindez kedvezően hat a vállalatok költséggazdálkodására, nyereségének alakulására is. «— Milyen intézkedések támasztják alá a beruházások koncentrálását? Hogyan valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Történt-e valami az állóeszközgazdálkodás megjavítására? — Az 1965. évi állóeszközfejlesztési terv kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb népgazdasági célok elérésére koncentráljuk. A terv az eszközöket a már folyamatban lévő, befejeződő beruházásokra összpontosította, s csak kisebb mértékben kerül sor új beruházások megkezdésére. A terv megvalósításának még csak kezdeti szakaszában vagyunk. Számos intézkedés történt, hogy a végrehajtás igazodjék a terv célkitűzéseihez. Ezek közül a következők emelhetők ki: Az építmények határidőre történő megvalósítása és a rendelkezésre bocsátott eszközök koncentrálása céljából az építőipar elszámolási és finanszírozási rendszere átalakul: megtettük a kezdő lépéseket afelé, hogy az építőipar finanszírozásában a „befejezett építmény” szemlélet érvényesüljön. Ez annyit jelent: a kivitelező vállalat csak a létesítmény üzemelésre kész átFinisben, a karbantartóknál Módosítják a gépsorokat, zavartalanabb lesz a termelés a konzervgyárban A májusi napfény csillogóan verődik vissza a Nyíregyházi Konzervgyár fehérre meszelt falairól. A gyár udvarán, az üzemcsarnokokban látszólagos nyugalom van. Pihennek a töltőgépek, csak itt-ott látni egy-egy fehérköpenyes dolgozót. Viszont annál mozgalmasabb képet nyújt a karbantartók munkája. Most vannak a finisben ... Váratlan akadályok Nincs az üzemnek olyan sarka, ahol ne találnánk őket Az üzem „szíve”, a bab- és borsóvonal már felújítva, csillogó zöldre festve várják a szezont A napokban tartott műszaki átadásnál sikeresen vizsgáztak a TMK-sok. A sterilizáló üstök is felújítva, ezüst színben játszanak, míg a besűrítő egységeket és az egy kilométer hosszúságú üvegszállító szalagot most vették „kezelés” alá. — A gépek felújítása, átalakítása jó ütemben halad — állapítja meg Selei Jenő főmérnök. — Bár menet közben több olyan módosítást hajtottunk végre, amelyre terv szerint nem számítottunk, mégis lényegesen jobb felkészüléssel indulunk mint egy évvel ezelőtt... Sok váratlan akadály gördült — még a legjobb szakemberek elé is — a felújítás során. A gépegységek „titkait” igazán senki sem ismerte az üzemben. Amilyen újak voltak a gépek, olyan újak az emberek is. Ám a karbantartó szakmunkások nem azért vállalkoztak a „szocialista brigád” cím elnyerésére, hogy a gépek kifogjanak rajtuk. Hisz ez év februárban maguk kardoskodtak azért, hogy a gyár vezetői járuljanak hozzá a szocialista brigáddá való alakulásukhoz. — Ma már a gyár vezetői is meggyőződtek arról — mondja Hajdú András üzemvezető — hogy nem volt elhamarkodott lépés. Gyakran tanácskoznak, ösz- szedugják a fejüket és mindig valami újjal, okos ötlettel lepik meg egymást és a vezetőket a brigád tagjai. Más lett a munkamorál is... Tanúskodnak a brigádnaplók Erről tanúskodik a Május X. és a Zalka Máté brigád gondosan vezetett naplója is. Első lapjukon a nevek, majd a brigádok 20—22 pontos vállalásai, több oldalon pedig a munka és az üzemi élet eseményei, mozgalmas hétköznapjai — megalakulásuk óta. „... A bab- és borsóvonalat i két nappal a határidő előtt befejeztük... a gyár vezetői nyilvánosan is megdicsérte Jó munkájáért a brigád tagjait... két brigádtagunk beteg volt, helyettük is elvégeztük a munkát... újítási célkitűzéseinket megvalósítottuk, eredményesen bevezettük... a brigád osztozott egymás örömeiben, gondjaiban a jól sikerült családi összejövetelen... a gyár vezetőinek javaslatára újabb vállalásokat tettünk...” A bejegyzéseket így lehet- ne tovább sorolni. — Eleinte tartottunk attót vallja be őszintén Huczik Lajos, a Zalka brigádvezető, je — hogy ilyen vegyes ösz- szetéte’ű emberekkel sikerül-e közös szót értenünk és eggyé kovácsolódnunk. Az eltelt időszak azt igazolta: sikerűit. Nőtt a felelősségérzet, kétszer is utánanézünk a munkánknak,.. — Olyan jó szellem alakult ki a brigádon belül — veszi át a szót Biczó József, a Május 1. brigádvezetője, —hogy akár hegyeket is megmozgathatnánk az emberekkel... Ha hegyeket nem is, de a „kényes” gépeket ugyancsak megmozgatták. Annyi okos, ésszerű változtatást valósítottak meg a gépsorokon — a célnak legjobban megfele»- lően, — hogy az eredeti tervezője is megcsodálná. Például olyan kapcsolótáblát szerkesztettek, ahonnan a szezon csúcspontján a többszáz embert foglalkoztató gépsort egy ember irányítja majd, teljes biztonsággal. Meg olyan automata töltőgépeket szereltek fel a szalagokra, amelyekkel háromszorosára emelik a termelést. Új konstrukciók A szocialista brigádok munka közben gyakran keresik az újat, a hasznosabbat. A Huczik-brigád tagjai például menet közben jöttek rá: ha a borsószivattyú lapátjait csavarra] a lemezhez rögzítik, egyenletes és folyamatos lesz a gépsor munkája, míg azelőtt gyakran okozott üzemzavart. Most ts érdekes újításon dolgoznak. A Biczó-brigád tagjai pedig az alumínáurakanál gyártásánál vezettek be újítást, ami háromszorosára növeli a kanalak élettartamát. Olyan üvegmosó betéteket szerkesztettek, amelyek minden méretű üveg mosására alkalmasak. Új birsalmaszeletelő gépet is konstruáltak. Ma már a szocialista brigádok munkája nemcsak abban mérhető le, hogy sok apró ötlettel, újítással teszik gazdagabbá az üzemet, hanem munkájukra, összetartozásukra felfigyel az egész gyár. Azelőtt például gyakori vita volt egy-egy munkadarab elkészítésénél az esztergályosokkal. Gerti czkí János csak külön utasításra végezte el a munkát. Ma viszont — ő is brigádtag lett| — alig teszik le a mintát, már kész is a munkadarab, Bálint Bajor adása után jut hozzá tevékenységének ellenértékéhez. Az idén az 5 millió forint alatti építési szerződések finanszírozása már ebben a rendszerben történik. Az eszközök tervszerű, koncentrált felhasználása szükségessé tette a túlszerződési és túlteljesítési igények elbírálásának megszigorítását. Ilyen engedélyek kiadására — gondos vizsgálat után — akkor kerülhet csak sor, ha a túlteljesítéssel a tervben meghatározott feladatok megvalósítását, gyorsítását segítik elő. Ezek között fontos helyet foglalnak el a külkeres- kedelmileg fontos beruházások.- Mi a véleménye miniszter elvtarsnak arról, hogy a felújítási eszközöket nem mindig megfelelően használják fel a vállalatok? — A tapasztalatok szerint a felújítási forrásból végzett munkák ellentmondásos képet mutatnak. Egyes helyeken a felújítási alap beruházásokba történő igénybevétele a műszakilag szükséges nagyjavítások elhanyagolásához vezet. Másutt — pótlási lehetőségek Hiányában — elavult gépeken végeznek nagy ráfordítást igénylő, de minimális hatékonyságú felújítást, vagy elmulasztva a nagyobb költséggel járó esedékes felújítást, kisebb javításokkal igyekez-' nek ideig-óráig fenntartani az ilyen gépek üzemképességét. Sokszor az állóeszközök fenntartására igen sok erőt fordítunk, ugyanakkor végeredményben csak a technikát konzerváljuk. Ésszerűnek látszana a rendkívül munkaigényes fenntartási tevékenység csökkentése, részben a gyors leromlást akadályozó rendszeres karbantartással. részben az erkölcsileg avult és fizikailag elhasználódott állóeszközök kicserélésével. — Milyen eredményeket hoztak eddig a felesleges készletek csökkentésére tett rendelkezések? Folyik-e és milyen ütemben az egyes vállalatoknál feleslegessé vált készletek kedvezményes értékesítései — A rendelet, amely a felesleges készletek hasznosítását szabályozza, februárbari jelent meg. így a végrehajtói sok helyütt még csak a szervezés időszakában van. Az eltelt rövid idő alatt teljes kép még nem alatt ríhatott ki, néhány tapasztalat azonban már figyelemre méltó és jelzi az elgondolás helyességét. A rendelkezésben megszabott lehetőség kétirányú. Lehetőség nyílott egyrészt ar- ra, hogy a vállalatok a maguk által feltárt^ felesleges készleteket az eddiginél kötetlenebb feltételek mellett szabadon értékesíthessék. Az eladási ár szabad megegyezés tárgya, és az árveszteséget a költségvetés az 1965-ös évben megtéríti. Másrészt az újabb feleslegek képződésének megakadályozása érdekében az elmúlt évben rendelt, de időközben szükségtelenné vált termékek szállítási szerződéseit a rendelkezés megjelenése után pár hétig kötbérmentesen fel lehetett bontani. A vállalatok — a határidő miatt érthetően elsőnek a rendelések törlésével foglalkoztak. — Milyen hatása mutatkozik az idén bevezetett takarékossági intézkedéseknek? Ä vállalati gazdálkodással kapcsolatban már eddig több takarékossági vonatkozású kérdést is érintettünk. A további Intézkedések általában a reprezentációs költségek csökkentésére. a kiküldetéseit alaposabb elbírálására, az improduktív költségek (birság. kötbér, kocsiálláspénz, büntető- kamat, reprezentatív irodaberendezések beszerzése stb.) csökkentésére, illetőleg megakadályozására irányulnak. A népgazdasági hatást i,tt ma még nehezen mérhetjük le, de előbb-utóbb feltétlenül jelentkezik a pénzügyi mutatók javulásában. A közületi kiadások mérséklésére irányuló intézkedésekre az a jellemző, hogy azokat valamennyi szervnél egységes elvek alapján hajtották végre és kötelező jellegűek. Legnagyobb részüket az 1965. évi állami költségvetés már érvényesíti, és a végrehajtást a pénzügyi apparátus folyamatosan ellenőrzi. A fő feladatunk, hogy a takarékossági szemléletet, gondolkodásmódot a mindennapi munkában megszilárdítsuk és az eddigi eredmények megtartását, továbbfejlesztését a következő évek folyamán is biztosítsuk, — mondotta befejezésül dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter. A kállósemjéni általános isk ólai kollégium kis lakói jól érzik magukat. Szabad Időben sakkoznak, kézimunkázna k. A képen: Korányi Margit, Méeáros Irén, Győri Erzsébet, Mészáros Jízsef, Vinkler Ferenc. A z állomáson szekér várt, rajta vadonatúj üléskosár. A gyeplőszárat gyér bajuszú, ősz hajú ember tartotta. Amikor forogni kezdett a kerék, a régi időkről beszélgettünk. Persze, az aratásról, hiszen épp annak ideje volt — Rossz volt az a búza nagyon — mesélte. Nemcsak konkolyos, de vadlencsés ' is, az pedig úgy megdöntötte, hogy kaszás legyen, aki megbirkózik vele. Többet köszörültünk, mint vágtunk az acéllal, többet volt kézben a köszörűkő, mint a tokmánybán. Tudtuk már első napon, hogy igen-igen megcsalatkoztunk. Szemére is hánytuk ezt az intéző úrnak, próbáltuk szép szóval belátásra bírni, de falrahányt borsó volt. Mi mást tehettünk? Sztrájkba léptünk. — Nem tegnap, nem tegnapelőtt történt. Ügy számítom, negyven éve lehet... Én voltam az aratógazda: ötvenöt kaszával, ugyanannyi marokszedővel álltunk belé a rendbe. A báró, mert akkor még híre-hamva a Szabadság Tsz-nek, a báróé volt köröskörül minden, ő meg a hosszú sovány intézővel nyúzatta a bőrünket: a tizenegyedik keresztért adta ki azt a rossznál rosszabb gabonát, leara- tásra. Beszéljük az intézőnek, hogy szívlelje meg a panaszosunkat, másítson javunkra a szerződésen, adja nekünk a tizedik keresztet, mert másként felkopik az állunk... FalSÁSDI SÁNDOR: Kézfogás rahányt borsó... Vagyis ezt mbndtam már. De azt nem, hogy a hosszú sovány káromkodik egy nagyot, felül a hintalyára. meg se áll a kastélyig. Hogyan-mivel, rábírta az uraságot, hogy telefonáljon a városba, valamelyik hivatalba, küldjenek egy század katonát, de azonnyomban, mert pereg a kalászból a mag. Nem tudtunk minderről semmit. Vártunk, türelmesen vártunk a pusztán, mint jógyerekek a cuclisüvegre. He- verésztünk az akácos szélén; némelyik aludt, de a legtöbb a tarisznyájában kotorászott, unalmában enni kezdett. Az én asszonyom is dugdossa felém a karéj kenyeret, rajta darabka túrót. Csakhát egy falat le nem csúszott volna az én torkomon. Kiváltképpen akkor, amikor látom, hogy porzik a pusztára vezető út. Szép sorban, vállon a kasza, masíroz a katonaság. Sóhajtok egy nagyot, ránézek a feleségemre, a tekintetemben ez a kérdés tüzel: „Mivel eteted a télen a négy gyerekedet?" Olyan asszony az én Julim, hogy mindenre tud feleletet. Példálózik azzal, amit vasárnapi misén hallott a szószékről: „Ha bárányt ad az isten, ad legelőt is." Egyre jobban porzik a hársfával szegélyezett út, látják már a többiek is, s ha látják, tudják: kitellett a becsület, nincs reánk szükség. Faágról leakasztják a kaszát, cihelődünk, készülődünk, a magtár mögött iszkolnánk hazafelé, amikor utánunk kiált a barna arcú, kék szemű tizedes: „Hej, emberek, besózták magukat, hogy nincs ma- radhatnékjuk?” Tudakolja, melyik a bandavezér és már kiált is rám, néven nevezve: „Hajduska, ide hozzám!” így. Mint valami porosfülü bakának. Káromkodnék én egy nagyot, mert — úgy érzem már minden mindegy —, de rámnevet a szép kék szemével a sarzsi és nyújtja a kezét, olyan szívesen, mint amikor messzi vásáron összetalálkozik egyik falubeli a másikkál: „Egy tapodtat se innen, szükség lesz magukra.” Kérdem tőle: „Talán kalászböngészőnek maradjunk?" Az csak szorongatja a kezemet, olyan istenesen, hogy a tenyere melege megcsapja a szívem tájékát. Visszakérdez: „Mit gondol, sztrájktörőknek jöttünk ide? Mit gondol, ha októberben kibújok ebből az angyalbőrből, nem megyek vissza a Ganz-vasöntőbe? Alig várom, hogy megcsapoljam az én jó kis kupolakemencémet..." Mintha szeretőjét emlegetné, úgy beszél a híddaruról, torokemelőről, vagy mifenéről, aztán félkarral megölel: „Kiadtam a fiúknak a ^parancsot: aki ma énnálam jobban kaszál, annak három napi egyes jár... Mi lenne, ha a munkás a munkással nem fogna össze az ilyen tízezerholdas bárók ellen?” — Kézbefogta a kaszát, utána a többi. Uramfia, úgy elkezdték pocsékolni azt a búzát, hogy belémfájdult. Mit szóljon az intéző? A nagy- szakálú istent húzza lábánál fogva az égből, krucifikszezik kegyetlenül. Több se kell a tizedesnek, levágja a kaszáját, úgy, hogy élével fúródik a földbe: „Aki jobban tudja: csinálja.” A krucifikszes kiáltozza: „Hadbíróság elé ál- lítattom, főbelövetem Valamennyit.” A kék szemű olyasfélét felel, hogy attól még nem telik meg a báró úr magtárja. Minek szaporázzam a szót, a vége az lett, hogy az intéző odafordul hozzám, erősködvén, hogy megkapjuk a tizedik keresztet, ha azonnal hozzáfogunk a munkához.
