Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
Nem kampány Három hónappal ezelőtt még több szabolcsi üzemben kételyekkel tekintettek az idei termelési feladatok ele. Sokan tel- jesithetetlennek vélték a gazdaságosabb, minőségileg jobb munka irányszámait, s ezt az aggodalmat csak mélyítette, bogy sor került a már hosszú idő óta szükségszerű munkaerő-átcsoportosításra. Az év eleji termelési tanácskozásokra is rányomta bélyegét a felesleges létszámok felszámolása, a gazdaságosság megszigorítása. Ejtejt az első negyedév, s már elmondhatjuk: az „átállás'’ sikerült. Kevés kivétellel ipari üzemeink teljesítették tervüket, kedvezően alakulnak a termelés minőségi mutató- számai. Az eredmények alakulásában nagy része van annak a széles körű szocialista munkaversenynek, amely a felszabadulási évfqrdi|Jó tiszteletére bontakqzott ki megyénkben. A legtöbb munkhelyen érződik, hogy a dolgozók most spkszo- jps szorgalommal végzik a rájuk bízott feladatokat. Naponta érkeztek jelentések a munkasikerekről Nyíregyháza üzemeiből is, amelyekben persze ne-m- csak a szocialista címért küzdő brigádokról lehetett hallani. Amellett, hogy a felszabadulási évfordulóra készülődtek az üzemekben, fokozta a munkakedvet a múlt évi tapasztalat. Nyíregyháza 25 üzemében, kisipari termelőszövetkezeteiben például a költségek csökkentésére, a minőség javítására líj(j4-ben 14 mi}liós vállalást tettek s ezt év végéig 26 millió forintban teljesngt- ték. E többlet egy része ott •vplt a dolgozók borítékjában a nyereségrészesedések kifizetésekor. Népgazdaságunk idei tervszámai a mennyiség mindenáron történő növelése helyett azt sürgetik, hogy végre tanuljunk meg jő gazda módjára bánni a rendelkezésre álló anyagokkal, gépekkel. Ez a cél minden eddiginél átgondoltabb, kampányok nélküli, kiegyensúlyozott termelést feltételez. Éppen ezért érdemes fellapozni még egyszer az év elején pajfírra rögzített vállalásokat: korántsem arról volt szó az üzemekben. hogy rendkívüli kampányt indítanak a munkában áprjlis 4-ig. Sokkal inkább arról, hogy a termelést javító, a technológiát tökéletesítő munkaver- sgpyt' állandósítják az év utolsó napjáig. Abból a rppggondo- lásból tették ezt és így az Üzemek dolgozói, mert korábban a saját bőrükön érezték a karnpány?jzet'H!?ég Összes hátrányát: az indokolatlan elqresza- ladást a termelésben épp úgy. rpifit a felfutás utáni megtorpanást, amikor halmozódták a problémák, s amikor csappant a munkakedv. Ilyen időszakokban adódtak — egyebek kö- zöft — gzok a mulasztások is, amelyek miatt elszürkült, ér- cjektplepné vált még a szocialista brigádok munkája is: a kampányban végzett jó munka tudatában mellőzték a verseny rendszeres értékelését, a szocialista címért dolgozók segítését, a legjobbak népszerűsítését, a hanyagok figyelmeztetését, A réspikerek egyeseket elbizakodqttá tehetnek. Tanulságos például a fehérgygrmati asztalos és vasipari ktsz esete, j Éz a szövetkezet 19ß3. évi jó j tpupkaja nyomán a kiválói cím birtokosa lett- Tavaly pedig egyetlen tervmutatójál sem teljesítette. A felettes szerv megállapítása szeript ebben a szövetkezetben úgy vélték a gazdasági irányítók, hogy egy sikeres időszak után már fniqóeo megy magától, felesleges azzal tqrpdnj, hogy a munkások miként teljesítik a tervet, a vállalásokat. Miközben a nyíregyházi pártbizottság; például elismeréssel szólt a ’ vállalásokból származó 26 mii-! Hóról, feltárta azt is, hogy sok a szokványosság, gyakori a | kényelmesség a munkaverseny i segítésénél, irányításánál. Nyilvánvaló, hogy helytelen így gondp}kódni: a munkát és a munkaversenyt is folytatólagossá kell tenni. A termelés feladatai sem kampányszerűek, hanem nagy terveinkkel összhangban állandó, biztos emelkedést követelnek mindenkitől. A. S. Szovjet vendégekkel Szabolcsban 0 A. P. Szírjük tábornok: népeink viszonya valóban testvéri 0 ML J. Akimcsev ezredes: itt karcol lám 19X4 ősszén :1a A. A. Artyemceva: apám sok kézigránáttal német harckocsi elé vetette magát Húsz év távlatából nem könnyű a legapróbb részletek- ra emlékezni. M. I. Akimcsev ezredes térképet vesz elő, s ujjad fürgén futnak a piros és zöld vonalak mentén. — Márk, Nyírbátor, Nyíregyháza, Kisvárda, Mándqk. Ezekben a községben harcoltam 1944 október—november— decemberében. Emberleletti feladat volt Akimcsev akkor még főhadnagy volt és egy utászszázad parancsnokaként részt vett Nyíregyháza felszabadításában. — A város déli oldalán próbáltunk bejutni a városba. Ne volt köpnyű dolog. A németek nagyon sok aknát raktak le. Végül is sikerült. 'A másik nagyon meleg nap a Tisza partján játszódott le. Mint utászok, azt a feladatot kaptuk, hogy biztosítsuk csapataink átkelését a folyón. A víz igen mély volt, s az akkori lehetőségeket figyelembe véve a híd veres emberfeletti munkát kívánt. Nehezítette helyzetünket a sík terep. Állandóan ki voltunk téve az ellenség golyóinak. Természetesen ezt a feladatot is sikerrel oldottuk meg. Utána két hétig laktam a városba, de hogy hol, arra nem emlékszem pontosan. A „Hősök könyve“ nyomán Akimcsev ezredes A. P. Szírjük tábornokkal és N. A. Artyemceva ogyesszai cipőgyári munkásnővel együtt néhány papot töltött megyénkben. Szétnéztek Nyíregyházán, ellátogattak néhány községbe, beszélgettek az emberekkel. — Hosszú heteken keresztül készültem erre az utazásra — meséli Artyemceva. — Különösen Mátészalka környékéi« vágytam, mert hitem szerint ift halt meg édesapám. Az a a - kutat, amelynél szolgálatot teljesített, egy úgynevezett ..Hősök könyvét'’ fektetett fel. Ebben részletesen leírták az egyes katonák hősietfeit. A könyvből kiderült, hogy alakulata szorongatott helyzetben volt Ekkor apám körülrakta övét kézigránátokkal és így nőmet harckocsi elé vetette magát. Halála után a Szovjetunió Hpse kitüntetésben részesült. Az említett eset színhelyeként a krónika Mátékucsera községet jelöli meg. Mivel ilyen nevű falu Magyarországon nincs, arra a következtetésre jutottak, hogy Mátészalkáról és Kocsprdról van szó. Artyemceva nem találta meg édesapja sírját, csak a fjqsök könyve alapján érezte, hogy ptt nyugszik valahoL „Marija Szüc8-‘ emlékezetes szavai Elutazásuk előtt beszélgettünk a szovjet vendégekkel. Milyen emlékeket visznek magukkal néhány napos Szabolcs megyei tartózkodás után. — Ami bennem leginkább megmaradt, — vette át a szót Szírjük tábornok, — az az emberek szeretete, kedvessége.’ vidárpsága. Elmondhatjuk, hogy népeink viszonya valóban testvéri. Jártunk Nyíregyházán, a megye néhány községében. de akár katonákkal, civilekkel, fiatalokkal vagy öregekkel beszélgettünk, min- denhol éreztük ezt a testvéri viszonyt. A legbensqgés<¥?bÖ találkozásra Mátészalkán a gimnáziumban került sor. Egy „Marija Szűcs” nevű ' diáklány szólt hozzánk. Több mint harmincéves katonai műit van mögöttem, nagyon nehezen sírok, de ahogy az a kislány beszélt, nem tudtam visszatartani könnyeimet. A tolmács csak az e'ső mondatokat tudta lefordítani, utána a meghatottságtól szóhoz sem jutott. Da Marija arcából, szeméből, mozdulataiból olvasni lehetett. Megértettem, mit mond. Az őszülő halánékú tábornok. aki végigharcolta a második világháborút, aki oly sok felperzselt falut, embertelenséget látott, húsz év után Mátészalkáról élete egyik legem ékezetgsebb epizódját viszi haza. — Számunkra a legnagyobb kincs a barátság. A szovjet embereknél a kimondott szó mindig azonos a gondolattal, az őszinte érzéssel. S ezt a nemes vonást véltem felfedezni Marijánál is. Elutazás e'őtt Szírjük tábornoknak egy kérése volt! — Kérem, adják át a város és a megye lakosságának a legjobb kívánságainkat. Érjenek el minél nagyobb eredményeket a szocializmus építésében. Személyes életünkben kívánunk sok boldogságot és hosszú életet. Bogár Ferenc I Rendszeresen visszatérő ] probléma, hogy ősszel, a nagy I munkacsúcsok idején nem ! minden esetben tudja kielégí- i teni a szállítási igényeket az í 5. számú AKÖV. Ilyenkor, év I elején viszont a telepeken I vesztegelnek a kocsik fuvar- j hiány miatt. A vállalat idei j szállítási terve 2 millió 130 000 | tonna, 294 OQO-rel több mint a , múlt esztendőben. | Veszélyben van a terv telje- I sítése. Vajon miért, s hogyan i lehelne ezen javítani? Erről ! folyik a beszélgetés, melynek 'résztvevői: ifj. Hekman György i igazgató, Krizsanpvszky Mik- j lós szállítmányozási csoportve- I zető és két tehergépkocsi veze- i lő. Bezzeg Béla és Lippai Gyu- I la. Hekman György egy kimijta- : tást tesz elém az asztalra. — Itt van például a március I 18-i nap. Telepeinken ezen a ' napon 11 tehergépkocsi állt, i mert nem vplt fuvar. \ Az első negyedévi gépkihasználási statisztika’ még roszabb képet mutat. A február 22-től március 25-ig terjedő időszakban összesen 423 tehergépkocsi vpjt kihasználatlan. — A terv teljesítése viszont megkövetelné — magyarázza az igazgató —, hogy naponta minden egyes teherkocsink 13 órát dolgozzon. Ez eddig nem valósult meg. Áprilisban tapasztalható csak javulás. — Sajpos még azok a gépek sem tudták teljesíteni minden esetben ezt a normát, amelyeket különben a vállalatok igénybe vettek, foglalkoztattak — jegyzi meg a szállítmányozási csoportvezető. — Csak példának említem egyik legnagyobb fuvaroztat ónkaf, az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatát. Csak napi 9 órát tudják foglalkoztatni a tehergépkocsikat. Így egy- egy gép 4 órát áll, nem dolgozik. Szemben a Nappal Ötvenegy ember között a baktai határban Életet igenlő művész vásznára kívánkozik a kép: a Nap a látóhatár széléhez közeledik nyugaton, szemben pedig nagy csapat ember közeledik. Oldalt, hátrább, gép9k. És szinte mindenütt. Ezernyi árnyalata a frissen ápolt földtől az égig s központjában az em- ! berek. Kapa villan, karok len- I fülnek. j A baktalórántházi Úttörő | Tsz-é a határ, és ezen a részen n)ost ötvenegy erpber lépeget, évtizedek megszokott ritmusá- 1 val. Többségében nők. Ha gép csinálná... Varga Andrásné ér ki legelőbb a sorral. Nyakából kiveszi a csúcsán kötött zsákot, s a benne levő krumplival leereszti maga mellé. Utána só- t gomője: Varga Józsefné húz- I za be kapával a nyitott soro- ! kát. ! _ Meglesz ma a nyolcvanadik b?td. A terv fgle _ mfiPflia kis fejszámolás után Tóth Pál, a brigádvezető. — Akkor még mehetünk, .jó volna, ha ezt is gép csinálná. — Azért sokat könnyebbedet!. A sornyitó nagy segítség. Meg nagy előny. Szinte lépésben lehet haladnj. Néni kell minden tő helyét külön kivájni. De egyszerre nem lehet mindent. — Nem — bólint Vargáné. s a többieket nézi, ahogy sorba érnek ki a dűlőre. Aztán csendesen szól még: — Az is ügy lesz, ültetőgép, ahogy akarjuk. Az asszonyok két műszakja Akik a nyitott sorokba szórták a sárga gumókat kiveszik1 a zsákot nyakukból. Leteszik. N| húzza addig is a vállukat, amig a dohányzók elszívnak egy cigarettát. Az asszonyok a beszédesebbek. Ifjú Duda Józsefné szerint, ők kétszeres munkát végeznek. Helyt állnak a közős munkában, de elvégzik a ház körüli dolgot is. Főznek, mosnak, takarítanak, baromfit nevelnek. — Mégis megvagyunk. — A jövő hgten előiegosztás lesz. Egységenként tizenöt fq- rfnt. Pe tniprt vonják le az SZTK mellett a télen kapott gally 4J'át i§? Nem várhatna a vezetőség vele? — Tavasszal több a kiadós — magyarázza Barlusz Györgyné. ■— Ha az elnök nem volna beteg, szegény... — vett közbe Lovász Ilona. — Az rázta helyre a szövetkezetünket. Most meg kórházban van. Bárcsak mielőbb gyógyulna meg! — Malom elvtárs értette a dolgát. Igaz, sokat vitatkozott. Okkal — bolqgáji Varga Andrásáé- — Vége lett a hiánynak. Hagyjátok is, azt a gallyat, a fenébe. Amit tavaly tanultunk Farkas István traktoros jó hozzáértéssel nyitja a sorokat. Az ültetők szótlanul nézik, hogy szaporodnak a sekély barázdák. Még azokba is ültetni kell, utána behúzni a földet... _ Az inkább a lényeg, amit tavaly megtanulhattunk. Jól összefogva dolgozni. Milyen jó volt, amikor egységenként egy forinttal többet osztottunk, mint vártuk. Az idén is így kellene — magyarázza egy idős ember, Nagy László. — Persze, hogy ez keli — lép előbbre ifjú Duda Józsefné. — Méghozzá most versenyben js vagyunk, a nyíregyházi Ságvárival... — Na nézzétek! Mindjárt leesik a Nap — veszi kézbe kifényesedett kapáját idős ( Szűcs Istvánná. Utána a többiek eligazodnak a sorokon. Együtt haladnak, szemben a Nappal. Asztalos Bálint — Ezt magam is tapasztal- tam — panaszkodik Lippai Gyula, tehergépkocsi vezető. — Én a FÜSZERT-nél dolgoztam az elmúlt hónapokban. A rendszertelen és szervezetlen irányítás miatt naponta 2—3 órát álltunk. Sok helyen keresni kellett a boltvezetőket, hogy az árut vegyék át. — Ezzel sajnos mi vagyunk syjtva — magyarázza Bezzeg Béla a másik gépkocsivezető — mert április elsejétől teljesítménybérben dolgozunk, s a kocsiállásokra nem fizet a vállalat. Ez csak az egyik és. a kisebbik oka, a kocsik kapacitásának a kihasználatlanságának. Kétségtelen azonban, hogy ennek is szerepe vplt abban, hogy alacsony volt a termelékenység, nem állt arányban a termelés a kifizetett bérekkel, s e miatt a vállalat kénytelen volt szabadságra küldeni a gépkocsivezetők egy részét. A fő, döptőbb hibát Krízsp- novszky Miklós a következőkben látja: T- Nagyobb baj az, hogy nincs szerződésünk a 2 millió 130 000 tonna áru szállítására. Nem is tudjuk, hogy melyik vállalat mit és mikor akar szállítani. — Ez valóban így van — jegyzi meg az igazgató. — Ha tudnánk, könnyebb lenne a dolgunk. Persze olyasmi is előfordul, hogy hiába kötöttük vagy kötjük meg a szerződést, egyes vállalatok megszegik, felrúgják. így jártunk a Közúti Üzemi Vállalattal. Erre az épre csaknem félmillió tonna áru szállítására kötöttünk velük szerződést, mégis a miskolci 3. számú AKÖV-vei szállítják a követ a tokaji és tárcáit kőbányából. Érthetetlen, mert részükre ez költségesebb. — Ez az egy szerződés megszűnése csaknem 10 000 tonna kiesést okozott tervünkből — — számol Krizsanopszky. Jelenleg .tehát _4Z ARÖV vezetőinek nincs tudomásuk aprói, melyik vállalat, mikor és mennyi árut kíván szállíttatni velük. Hogyan lehetne ezen segíteni? Van ugyan egy társadalmi szerv, a megyei szállítási bizottság. Ennek titkára Hekman György igazgató, de tagja Krizsanovszky Miklós is. Ennek a megyei szervnek azq»»- ban nincs elég hatásköre. — Arra volna szükség — jegyzi meg az' igazgató’ —, hogy ez a szerv pontosan tudná a szállítási feladatokat, s ezt tudomásunkra is hozná. A megyei szállítási bizottság hatáskörének a bővítéséről most folynak a tárgyalások. Ennyi felvilágosítást kaptunk a központi szállítási tanácstól. Nagy szükség lenne arra, hogy rendelkezésben írnák elő minden vállalatnak a szállítási terv- kötelezettséget. így elkerülhető lenné az, hogy a tehergépkocsik kihasználatlanul álljanak az év bizonyos részében. Tervszerűbbé válna a szállítás, nem lenne a véletlenre bízva a 2 millió 130 000 tonna szállítási terv teljesítése. Farkas Kálmán ................................. T alálkoztam Hunyadi- Huzlinger Lajossal a Kősó utcában. Minthogy egy bizonyos ügyben megbeszélnivalónk volt, azoqnal azt javasoltam. hogy találkozzunk másnap délután öt órakor az Al- bánia-kávéházban. — Ott leszek — mondta Hu- nyadi-Huz]ínger. — Rendben van — feleltem —, szóval ötkor az Albániában. — Ott leszek — mondta ismét, és rázni kezdte a kezemet. — De biztos? — Biztos. — Nem ültet fel, ugye? — Ugyart kérem. — Np haragudjon, hogy eny- nyiszer ismétlem, de nem akarok hiába várni önre. Ha nem akar eljönni, most mondja meg. — Na de kérem, mondom, hogy off leszek. Közös érdek. — Persze. Szóval ötkor az Albániában. — Helyes. — Nem írja fel? — Ne idegesítsen. Ha azt mondom, hogy ott leszek, ott leszek. — Tudniillik az rettenetes, amikor valaki vár valakit, s az nem jön. — Ott leszek. Ötkor az Albániában. Hirtelen elérzékepyülfeip, térdre hullottam előtte, és sírni kezdtem: — Ha nem akar eljönni, ipost mondja meg... De ne hagyjon qfí vájni az Albániában. Fqlliúzqtt a földrpl és arcon csókolt: — önt nagyon megviselte a világháború. Szedjen csillapítói Icát... És bízzék bennem. Nem az az ember vagyok... Keményen a szemébe néztem: — ön az emberekbe vetett hitem utolsó pillére. Ha felültet, megátkozom és elemésztem magam. Szóval ott lesz? — otf leszek— Óikor? ■— Ötkor. Nem jött el. ViSzont találkoztam vele hatkor. Éppen jött ki az egyik körúti moziból, a hömpölygő tömegben. Persze, karon ragadtam. — Ne haragudjon — mondta —, igazán sajnálom... Hirtelen meghalt az apósom, a temetésén voltam. Megvetően és gúnyosan néztem rá..Errg elcsukló hangon így folytatta: — Az volt az utolsó kívánsága. hogy itt temessek el « moziban: Majd látva, hogy még mindig kételkedem, a kifelé hömpölygő tömeg felé mutatott és így szólt: — Nézze, mennyien szerették az öregurat. Tabi Laszti j Üzemről — üzemre Fuvarhiány, kihasználatlan teheriépkccsik az RKQV-nél
