Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
Szerdán temetik Kossá Istvánt Pénteken, stíffos betegség következtében, rövid szenvedés után 61 éves korában elhunyt Kossá István, a párt- és a munkásmozgalom régi kipróbált harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő. Kossá Istvánt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium saját halottjának tekinti. Kossá Istvánt a Kerepesi temetőben a magyar munkás- mozgalom nagy halottainak emléket megörökítő Pantheon- ban ravatalozzák fel. Búcsúztatása és temetése április 14-én, szerdán 16 órakor lesz. Az elhunyt barátai, elvtársai és harcostársai 14 órától róhatják le kegyeletüket ravatalánál. Kossá István 1904-ben Bala- tonlellén született. Apja nincstelen napszámos volt. Négyesztendős korában elvesztette szüleit, ettől kezdve hosszú éveken át kegyelem kenyéren élt. Minden vágya az volt, hogy tanulhasson. Nagy akaraterővel elérte, hogy az elemi iskola elvégzése után beirat- kozhassék a keszthelyi premontrei gimnáziumba és megfelelő műveltségre tegyen szert. A gimnázium elvégzése után Budapesten keresett munkát* s villamoskalauzként helyezkedett el. Tizennyolc éves korában. 1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1923-ban pedig tagja lett az illegális kommunista pártnak. Amikor a harcos baloldali villamos szövetség ellen rendőrségi hajsza indult, 6 is illegalitásba kényszerült. 1932-től tevékenyen rész vett a kommunisták vezette szakszervezeti ellenzék harcaiban. 1933- tól az újra szervezkedő villamos szövetség főtitkára, a .izakszerveaeti tanács tagja, s egyben a szociáldemokrata párt aktív harcosa.. Egyidejűleg a Vörös villamos című illegális lapot szerkesztette. Mikor a rendőrség nyomára bukkant a szerkesztőségnek, 32 társával együtt letartóztatták. Alig szabadult, máris ott volt az előre törő nyilasok ellen szervezkedő munkások első soraiban. Vezetésével a munkások több nyilas gyűlést szétvertek. A Horthy-rendszer mindent elkövetett, hogy el- hallgattassa az igazságot meggyőző erővel hirdető agitátort, Büntető munkásszázadba került és Ukrajnába vitték, ahol 1943-ban többed magával sikerült átjutnia a szovjet csapatokhoz. 1944 novemberében pártmegbdzatással hazatért, hogy részt vegyen a nyilas Szálasi-rendszer elleni fegyveres megmozdulások szervezésében. A felszabadulás után a Ma gyár Kommunista Párt őt állította a szakszervezeti mozgalom élére. 1945-től 1948-ig a szakszervezeti tanács főtitkára volt. A felszabadulástól kezdve tagja volt a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének, majd az MDP KV Politikai Bizottságának, s országgyűlési képviselő volt Kossá István a következő években is fontos posztokon szolgálta hazája ügyét. Pénz ügyminiszter, majd iparügyi miniszter volt, 1950-ben az Országos Munkaügyi Bizottság, 1951-ben az Állami Egyházügyi Hivatal elnökévé nevezték ki. Később a kohó- és gép ipari miniszter első helyettese, a munkaerőtartalékok hivatalának elnöke, 1955-ben pedig az országos Tervhivatal elnökének első helyettese lett. Az 1956-os ellenforradalom idején is élvonalban küzdött a munkásosztály és a nép ellen ségeivel szemben és a november 4-én megalakult forradalmi munkás—paraszt kormány pénzügyminisztere lett. 1957 májusától 1963 decemberéig történt nyugdíjazásáig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot vezette. 1958-ban Veszprém megye lakossága országgyűlési képviselőjének választotta, önzetlen munkásság/val kiérdemelte választói bizalmát, s 1963-ban ismét országgyűlési képviselő lett. Kormányunk Kossá Istvánt áldozatos tevékenységéért számos magas kitüntetéssel jutalmazta. Kossá István, mint a párt hűséges, kiváló harcosa, egész életét a munkásosztály ügyének szentelte. Emlékét minden magyar kommunista és szocialista, hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi. (MTI) A Pravda Johnson beszédéről Pétéi* János hazaérkezett Bécshői Moszkva (TASZSZ): A Pravda szombati számában G. Ratiani rámutat arra, hogy Johnson elnök Baltimo- re-i beszéde után a washingtoni propaganda el akarja hitetni, fordulat történt az Egyesült Államok indokínai politikájában. Ez a propagandahűhó azon az állításon alapszik, hogy az amerikai elnök „nem támasztott semmiféle feltételt a vietnami rendezéssel kapcsolatban.” Ezzel szemben — írja Ratiani — a washingtoni kormánynak a 17 el nem kötelezett állam felhívásába adott válasza, amelyet a beszéd után következő nap hoztak nyilvánosságra, világosan leszögezte: az Egyesült Államok csak akkor hagyja abba vietnami hadműveleteit, ha megszűnik a vietnami nép nemzeti felszabadító harca. Ilyen formán felvetődik a kérdés: milyen aiapon állítják Washingtonban, hogy az Egyesült Államok nem támasztott semmilyen feltételeket a vietnami rendezéssel kapcsolatban és Johnson elnök beszéde — mint a New York Herald Tribune írta — „nagy és váratlan fordulatot jelentett az amerikai politikában?” Ugyan miben rejlik az Egyesült Államok „új” álláspontja? — kérdi Ratiani — majd leszögezi: — Az amerikai propaganda nagy zenebonája senki elől sem leplezheti azt a tényt, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója folytatódik, a helyzet egyre komolyabbá válik és a békét fenyegeti nemcsak Délkelet-Ázsiában, hanem e térségein túl is. Péter János külügyminiszter, aki Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes társaságában dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterének meghívására hivatalos látogatást, tett Ausztriában, szombaton délután visszaérkezett Budapestre. Vietnami helyzetkép A Da Nang-i támaszpontra rikaiakat fedező dél-vietnami szombaton reggel megérkeztek kormány csapatokat. A szabad- az első egységei annak a há- ságharcosok ugyancsak táma- romezer amerikai tengerész- dást intéztek a Saigontól 435! gyalogosból álló köteléknek, kilométerrel északkeletre fek- amelynek Dél-Vietnamba kül- vő Qui Nhon városában fel-1 dését pénteken jelentették be. állított amerikai katonai rá- A partizánok öt kilométerrel dióállomás ellen, amelynek a partraszállás helyétől meg- berendezésében károkat okoz- ! támadták a partraszálló a me- tak. Események sorokban Szombaton a Kubai Köztár- | saságból hazaérkezett Prágába a Lomsky hadseregtábor- nok, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség. Egy lisszaboni bíróság szombaton 12—17 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélt hat egyetemi diákot, akiket felforgató tevékenységgel és azzal vádoltak, hogy az illegális Portugál Kommunista Párt tagjai. Az arab liga szóvivője szombaton bejelentette: az Sikeres út Valóban ünnepélyes, felemelő látvány volt, amikor a bécsi Hofburgban az egykori „titkos kancellária” híres tanácstermében egy sor magyar—osztrák megállapodást írtak alá. Az sem zavarta az ünnepélyes hangulatot, hogy a kristálycsillár fényét visszaverő márványfal mellett az osztrák rádió riportere beigazította stopper karóráját. Akkor nyomta meg az időmérő gombját, amikor a külügyi tisztviselők odatették a külügyminiszterek elé az első szerződéspéldányt és akkor zárta el a stopperórát, amikor a bőr- mapába kötött utolsó megállapodást is aláírták. Péter János és Bruno Kreisky (valamint az osztrák közlekedésügyi és igazságügyminiszter) pontosan 16 percig csak névaláírással foglalkozott; mintegy ezzel is jelezve, mennyire konkrét eredményekkel mérhető a magyar külügyminiszter rövid bécsi látogatása. Az aláírás után mondott rövid beszédek éppen azt emelték ki, hogy a külügyminiszterek legutóbbi budapesti találkozása óta jelentős haladás történt. A tárgyalások befejezése után Péter János a bécsben dolgozó újságírók meghívására sajtóértekezletet tartott a Concordia sajtóklubban. A nemzetközi sajtó képviselői által zsúfolásig megtöltött teremben kiosztották a tárgyalásokról később nyilvánosságra hozott közös záróközleményt. Már az első visszhangokban az volt a legfi- gyelemre méltóbb, hogy a nemzetközi sajtó képviselői a két ország kapcsolatainak fejlődését megállapító részek mellett az európai, közelebbről a közép-európai országok konstruktív együttműködésének lehetőségéről szóló részeket üdvözölték a legmelegebben. A sajtókonferencián csaknem harminc kérdésre felelt a magyar külügyminiszter és válaszaiban többször hangsúlyozta: á Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapja a különböző társadalmi rendű államok békés egymás mellett élésének elve. . . <■! Egy órával később az osztrák külpolitikai társaságban a hallgatóság tetszéssel fogadta Péter Jánosnak a Du- na-medence országainak es népeinek közös érdekeiről, a közép-európai béke kérdéseiről tett megállapításait. , A bécsi látogatás — iái azokon a konkrét eredményeken, amelyeket az aláírt megállapodások sora, vagy például az árucsere volumen bővítésével kapcsolatban kilátásba helyezett későbbi megbeszélések jeleznek mindenekelőtt azért jelentik a magyar külpolitika tekintélyének újabb növekedését, mert újra aláhúzta a szocialista Magyarország, - nemzetközi politikájának következetességét. Való igaz,. , hogy a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődése és az- általános nemzetközi légkör, között állandó a kölcsönhatás — s most ez az v ‘ Ijra megmutatta a világnak; a Magyar Népköztársaság a maga részéről mindent megtesz a nemzetközi légkör javítása érdekében. Az EHSZ emberi fodrok bizottságának ál.ásfog o. e sa Sípos Gyula: A nagy éjszaka 1. Egy téli reggel Derűsen ébredt. Kidugta karját a dunyha alól és első mozdulattal a cigaretta meg az öngyújtó után tapogatott. Megszokta... már, mindig evvel kezdi a napot, oda se kell figyelnie, keze mint a jól idomított állat, a gazda parancsa nélkül végzi a dolgát. Nem szenvedély ez. hiszen munka közben, kinn a határban vagy az erdőben félnapokig is elvan cigaretta nélkül, de az első, a reggeli rágyújtás olyan mint valami kötelező szertartás. Nézte egy percig, ahogy a füst kékesen szétterül és szálanként beovész a semmibe. Nagyot , nyújtózkodott, roppantak csontjai s a megmyúr- gult muskátlilevelek között kileset*. az udvarra. Világos tiszta idő ígérkezett, valami ta- vaszias ragyogása volt a kora reggeli fénynek. Azon kapta magát, hogy fü- työrészik: „Csak az. csak az esik nekem keservesen, hogy_ a babám büszkén jár előt2 tem ...” honnan jönnek ezek a reggeli da'ok? S egyáltalán mi az oka, hogy az ember egyszer derűsen ébred. máskor meg mogorván? Mintha a testnek megvolna a maga külön titokzatos élete s ez nem mindig igazodna ahhoz, amit az ember az eszével tud. Míg öltözködött, annak a kis Duna menti falunak a képe merült fel előtte, ahol fogságba esett. Nem is a faiiu, nem ■ is a pince, ahol napokig ültek együtt, riadt emberek, némelyik sírós halálfélelemben, a másik konok hallgatásban, hanem a szalma zizegé- se és a padlásfeljáró rossz deszkaajtaja. Ültek már pincében. istállóban, amikor őrá valami okból megharagudott a szolgálattevő őrmester, nagymérgesen kiparancsolta a többi közü! és elvezette. Társai tiltakoztak, már ahogy a bátorságuk engedte. Tele voltak rémülettel és mindenki a legrosszabbra gondot. Pedig semmi nem történt, csak az őrmester büntetésből különzárta őt, a padlásfeljáróba. Persze, nem volt megnyugtató ez az elkülönítés, mert m következhet még utána? Minden oka meglett volna, hogy keseregjen, de az első éjszaka után akkor is ilyen fütyörésző jókedvvel ébredt. Ügy feküdt a szalmában, mint va'ami fészekben, az ajtó repedésein kilátott az udvarra: lányok hámozták a krumplit, két ukrán katona disznót darabolt egy hajlítottlábú ebédlőasztalon s neki az őr beadott egy csajkát tele húsos sárgaborsóval, meg egy darab szögletes kenyeret. Micsoda íze volt annak a sárgaborsónak! Meg annak a reggelnek! Az is ilyen sugaras teli nap volt, mint ez a mai. — Meg akkor is ilyen nagy lehetett a szakállam, mint most — mosolyodott el, ahogy a tükörbe pillantott. A tükör fölött lógott aranyozott keretben apósának az arcképe. Színes nagyítás, melyben a megsápadt színek külön szigorúságot adnak az arcnak. Az oldal tfésült ritkás haj. az erős szemöldök s közben a homlokon a halványabb sáv, mely az állandó kalapviseléstől fe. hér maradt, a nagyra nyílt barna szem, a kunkorodó bajusz két ágának szimmetriája — mindez valami szembenéző, vizslató tekinjetet adott a képnek. — Na. öreg. te most mit csinálnál? — kérdezte tő e gondolatban s mire a kérdés végére ért, kissé meg is sápadt benne ez a reggeli verő- fény. A képről magabízó öntudattal nézett vissza az öreg Vargha. Takács János szerette apósát és az öreg halá'a óta mindig egy kis restellkedést érzett. hogy valójában sore tudott ve le bizalmas viszonyba kerülni. Pedig az egész nagy családban ő volt talán az egyetlen, aki szíve szerint is megértett a ezt a célratörő konok gazdát. Anyósa, Eszti néni csak szo1- gálta az urát, híven. zokszó nélkül, de anélkül is, hogy munkájában, elgondolásaiban, terveiben társa tudott volna lenni. A gyermekei puritán szigorúságot éreztek apjukban, elzárkóztak előle, gyengeségeikkel és gyöngédségükkel anyjukhoz menekültek. A gazdatársai? Azt tartották róla, hogy magánakvaló ember. Tulajdonképpen nem vo’t egyetlen barátja sem. Még a rokonokkal is szigorú üz'eti alapon tárgyalt: — könyőrületből nem élünk meg, jól kell gazdálkodni. Igaz, a gyerekeit tisztességesen kitaníttatta de azok inkább anyjukra ütöttek mind a hárman. Sanyi, az egyetlen fiú orvos lett, disznók, hordó borok mentek érte tartás fejében, míg középiskolás volt, de már egyetemista korában egy új ruhánál Eszti néninek kellett segíteni dugpénzzel, még akkor is, amikor az öreg ötszáz pengőt adott a paraszt- szövetségi népi őiskoi] ára. Ezt nem éreztette meg még a családja sem az öreg Varghában, hogy krajcároskodik a gyerekeivel, jókomájától megtagad akár egy százpengős kölcsönt is, máskor meg csak úgy belenyúl a zsebbe és dobá’ja a százasokat. A Vargha-lányok is elvégezték a négy polgárit, Annus, a kisebbik ment előbb férjhez egy ügyvédbojtárhoz, ehhez a mamlaszhoz, aki végül is az állatforgalminál kötött ki, ott jogtanácsos. Ügy élnek ők mint a mézeskalács-boltban a babák. Az isteq se érti ezt. Vannak házasságok, amelyek valóban az égben köttetnek? Emberek, akik se nem jobbak, se nem rosszabbak a többieknél s élnek egyással egy évtizedig, háromig, ötig is egyetlen koccanás nélkül, Kati, a nagyobbik Vargha- lány megvárta őt, hiszen már jegyben jártak, amikor megjött a behívó, a hosszú hadifogság. Csak negyvennyolcban tudtak egybekelni, amikor már az öreg Vargha megtört ember volt. Különösebb baja pedig nem lett volna az új rendszer ei. Annyi történt csak. hogy Vértes borkereskedő fia jött ki egyszer gyűlést tartani a járási székhelyről és ő emlékezett erre a makacs antiszemita parasztra és az akkori idők nagy hevületében internáltatta. Egy hét se telt bele, hazaengedték. Nem volt ő antiszemita, csak mint hegyközségi bírónak, komoly összezördülései voltak az öreg Vértessel, volt esztendő, mikor maguk értékesítették a borukat és a hegyközségi szervezkedés akkoriban nem ment olyasfajta hangok nélkül, hogy: — Nem adjuk a zsidónak! Minden párt az öreg Vargha mellé állt, Sanyi is telefonáltatott Pestről kétszer is, de Vargha Ferenc ettől kezdve magábahúzódó emberré vált, sehova nem ment, s ahogy János hazajött a fogságból, a gazdálkodást is egészen ráhagyta, ő maga kinn heteit a présházban, a szőlészeti szakkönyveket bújta, meg a nemesített vesszőével bajlódott. Egyetlen vitatársa ettől kezdve a veje volt, a gazda- veje, Takács János, akiről talán érezte,, hogy nemcsak a rokoni kötelékek fűzik hozzá, hanem kicsit a tanítványi érzés is. De neki is csak hidegen, olyan „mit tudtok ti!” — módra magyarázott tervekről, gazdaság elképzelésekről, és egy-egy rendelet kapcsán néha komor hangú jóslatokba bocsátkozott, mintha Takács Jáno* volna felelős áz ország sorsáért, mintha ő volna a kormány, az állam, a hatalom. — Na öreg, te most mit csinálnál? — nézeti még egyszer' apósa képére Takács János. — Tudom, kimemnél a szőlőbe, a présházba, bújdo- sásra. De én oda se mehetek. És ahogy apósa méltóságteljesen. kipödört bajusszal, mosolygó magabiztossággal visz- szanézett rá a képről, hirtelen úgy érezte, ha élne, most se tudnának összemelegedni, még ezekben a próbáratévő időkben sem. Elindult a konyhába, hogy megborotválkozzon. Korai látogató Ott már várt rá egy ember. Sós Ká;mán a szőlőhegyről._ Távolról rokonok is, de csak olyan Kálmán bátyám — hogy vagy öcsém — féle megszólítások erejéig, olyan rokonsággal, amit már csak az öregek tudnak névről-névre pontosan elmagyarázni, ők is úgy. hogy vitába keverednek egymással, mert nem a Rozi nőnemnek volt unokatestvére a Jóska bátyám, hanem a Rozi nénéra édestestvére volt a Jóska bátyám anyjának. (Folytatjuk) 1965. április 11. arab királyok és államfők személyes képviselői április 28-án Kairóban találkoznak, hogy pontos dátumot jelöljenek meg az axab miniszterelnökök májusi kairói találkozójára. Rómában sajtóértekezleten jelentették be, hogy a Crusca akadémia megkezd e az olasz nyelv új, több százezer szóra tervezett értelmező szótárának elkészítését. A mű utolsó kötete 2021-ben. Dante halálának 700. évfordulójára készül el. Az ENSZ emberi jogok bi- , zotsága egyhangúlag elfogadott ; határozatban követelte a háborús bűnösök és az emberiség elleni bűnök elkövetőinek megbüntetését, bárhol követte is el a bűnt és bárhol tartózkodik Is jelenleg. A határozat csapás nyugatnémet kprmányköröknek arra a kísérletére, hogy a fasiszta Hóhérokat az elévülés ürügyén futni hagyják.
