Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

KÖNYVESPOLC

Uraim, ez a helyzet!

„Kuoa Izeit, színeit, mítoszait, társadalmi szerkezetét, történelmét, politikai életét akartam kifejezni a forradalom előtti időszakban" — nyilatkozott Lisandro Otero, amikor a latin-amerikai regénypályázat első di.iát elnyerte. Túlzás nélkül mondhatjuk: az

elmúlt évek egyik jelentős irodalmi alkotásában mindezt sikerrel oldotta meg a szerző.

1894-ben véget ér a spanyol korona uralma. Cayetano Sar- ria, a bevándorló fogához vert garasaiból és a véren szerzett dús örökségből cukornádmezőket, később feldolgozó üzemeket vásárol, s a „fehér arany’ révén az ország egyik leggazdagabb emberévé válik.

1902-ben kikiáltják a köztársaságot, s az amerikai zászló helyébe felkúszik a magányos csillagú, sávos lobogó, s ezzel megindul a harc a politikai hatalomért: felvirrad a Ced- rónok napja. Gabriel, a „haza atyja” a fővárosban tanul, élénk érdeklődést tanúsít a vidám szórakozás, a társadalmi élet és a politika iránt, részt vesz az 1933-as felkelésben is, de .csakhamar tájon, hogy céljai eléréséhez más út vezet.

Ez hát az a két jellegzetes család, mely Kuba uralkodó osztályát képviseli a század elején. Az évek azonban múlnak, Gabriel Cedrón 1951-ben már szenátor, Alejandro Sar- ria pedig a gazdasági élet jelentős tényezője. Varaderóban nyaralnak, Havannában üzleteket kötnek — Sarria a kubai Wall Streeten, Cedrón pedig a szenálusban. A Vedade villáiban az „édes élet” hangoskodik, a szenátusban az amerikai nagykövet megbuktatja az önálló kereskedelmi flotta tervét, „a közkedvelt” Cedrón szenátor ellen fegyveres merényletét köve'nek el, az egyetemi ifjúság gyűléseken követeli jogait — s eközben Batista nyugodtan készül a hatalomátvételre.

1952 március 10-én a Cedró- nok és a Sarriák, a „fehér arany” urai és a „haza atyjai” megdöbbenéssel ébrednek az új helyzetre. Tanácstalanságuk azonban nem tart sokáig, hamar rájönnek, hogy végeredményben „nem történt semmi”.

“Sás szereplők is színre lépnek. Luis Dascal, a kispolgár értelmiségi, a reménytelen jövőjű egyetemi hallgató fellázad — egyelőre csak — a környezet ellen. A jobb és gondtalanabb élet reményében csatlakozni akar a „felsőbb körökhöz.” Utálja ugyan ezt az előkelő, idegenmajmoló amerikanizált világot, de ábrándjai nem engedik, hogy a tennivágyó, a maga igazát kereső, küzdeni képes ifjúsághoz csatlakozzék. Dascal sokfelé kérési a megoldást: az egyetemi diákszövetségben, a „modern" fiatalok között, a varadéról „aranypart” világában, s mert nem talál a szája ízének megfelelő — fáradozás nélküli — kielégítő megoldást, a legkényelmesebb utat, a megalkuvást választja. Szeretője, a csinos Cristina Sarria Santos nyitja meg előtte a gondtalanok világába vezető kaput: tanúja lehet a vezető réteg üzleti és politikai mesterkedéseinek, szereplője és résztvevője a vedadói garden partyk, a bárok, a szórakozóhelyek „édes életének.” Dascalt azonban a márciusi államcsíny rádöbbenti a maga reménytelenül sivár jelentéktelenségére, a maga öncsalásának meddőségére, s kiábrándul mindabból, amit ez a hazug életforma jelent számára.

Otero könyvének történetei a múltba vezetnek: az USA érdekeivel összefonó, a kubai népen élősködő nagypolgárságot leplezik le.

T enin írásait könyveit napjainkban már a ) világ valamennyi nyelvére | lefordították és azokat a világ legtávolabbi zugában is Ismerik és Olvassák. A történelem folyamén nem volt még rajta kívül olyan író. vagy politikus, akinek műveit annyi nyelvre lefordították és akinek a művei olyan hatalmas példány- számban láttak volna napvilágot, Magáról Lenin eiv- tórsról is sókan írtak, elbeszéléseké”, tanulmányokat, megírták életének számtalan epizódját, kiadták fennmaradt levelezését, azonban Leninről egy egész életet átfogó könyvet írni, s elsősorban eszméinek, tanításainak lényegét és erejét. olyan roppant feladat, amire eddig még nem vállalkozott senki. A feladat nagysága is óriást kíván, s Lenin életének. működésének közelsége miatt pedig talán nagyobb távlat szükséges, mint amilyennel még ma. a XX. század derekán alig túl egy emberöltővel halála után, rendelkezhetünk. Abban a korszakban élünk, amelynek az 6 neve jelzőjévé vált, s amelyben tucatnyi ország

küzd még ugyanazokkal a gondokkal amelyeknek megoldására 6 adott tanácsol: fél világ éri el azokat az eredményeket, amelyek körvonalait ő vázolta fél.

Sok azok száma, akik írásaikkal egy-egy vonásét próbálták megörökíteni, egy- egy művében további követKILTIRÁIJS

hírek

Solohov Feltört ugar című regén5'e most jelent még a párizsi Gallimardnál. A regény második része először került kiadásra franciául.

★

Arrigo Benedetü olasz író Longobárdok léptei című regényét nagy elismeréssel méltatja az olasz haladó kritika. Benedetti regénye egy olasz kisváros, Lucca antifasiszta polgári értelmiségének sorsán keresztül az olasz fasizmus egész történetét feldolgozta.

★

A Munka Törvénykönyvének és végrehajtási rendeletének módosításai ezeknek új kiadását tét ék sürgősen szükségessé. A Táncsics Könyvkiadó példás gyorsasággal adta ki az új jogszabálygyűjteményt, amely az 1965. február

18-ig megjelent és érvényben levő teljes anyagot tartalmazza.

Gyakorlati foglalkozáson a fimszalkai általános Iskola !

IV. osztályában. Szikora Miklósné tanítónő tanítványai szél- ! irányjelzőt készítenek. Hammel J. felv. I

láma. egy dél-amerikai borz és négy kisebb madár. De szomorú kép volt ez! Mindenfelé rom, bombatölcsér, üszők és üres, szomorú ketrecek sora.

— És aztán? —• kérdezték azzal a tiszteletre méltó mo- fcűsággal. amellyel a csecsemő a tejet és a gyerek a történetei issza.

— Egyszercsak egy majom került a ketrecbe. Fázott a kis ráncos öreg, mérges is volt, nagyon nehezen bírta a társtalan " életet. Panaszkodott is nyílván egy arra tévedt kispajtásnak, aki meghallgatta a panaszát, gondolt egy nagyot és néhány társával együtt feljött a városházára, azaz hozzám, a kulturális ügyek vezetőjéhez, mert az én nagy birodalmamba beletartozóit az állatkert is.

— '»“open azért jöbütik ml is a bácsihoz. Akinek akkora

.a birodalma, az gondoskodjék is róla. Hát miféle állatkert az. amiben nincs igazi állat.-- Igazatok van, tudom én azl. deltái ti is megértitek, előbb lelő kell a házRkra, meg híd kell, meg gyár kell, meg cipőtalp nektek télire...

— Jól van. jói van, — mondták keményen. — Bet mór mind elmondta. De azért állat is kell. Ha a bácsinak mindez olyan nagy élményt jelentett gyerekkorában, nincs joga senkinek sem bennünket megfosztani örömeinktől.

ELNÉZTEM A CSAPATOT.

Követelőztek és én itt álltam

közigazgatási tapasztalataimmal, hézagos költségvetéseimmel és olyan igazat adtam nekik, mint aki tudja, hogy az ifjúság boldogságából és örömeiből lecsípni csak egy csipetnyit is, a legnagyobb lelkiismeretlenség lenne. Aztán meg úgy gondoltam: parancs az parancs. Kezet ráztunk, elbúcsúztunk. Az egyik még visszafordult az ajtóból es &zt mondta.

— Jegesmedve is kell.

Szigorúan mondta és én megértettem, hogy itt nem lehet sokat kukoricázni.

ÉS NÉHÁNY hónap mülVA jöttek az állatok. Hát persze nem gyalog, hanem repülőgépen, hajón, vonalon, széoen becsomagolva, rácsos ládákban. A tigrisek együtt érkeztek két leopárddal, repülőn. Olyan ijedtek, kicsik voltak, mintha kettőig sem tudtak volna számolni. A két kis oroszlán, amikör megírni*

J attak lakótermeiket, örömükben csóválták farkukat, de amikor az állatápoló meg akarta simogatni őket, gyorsan feldöntöttek, mert kifejezésre akarták jutta'ni, hogy 5k néni cicák, vágy tejelő kecskék, akikkel csak így lehet komázni.

Két sas is érkezett, ők is repülőn Sértődötten jöttek. A repülőt holmi ormótlan sasnak nézték, akinek hasában kellett utazniuk. Mintha szükségük lett volna ilyen szélcsavaros, lármás és különös madárra! Aztán jöttek a medvék; a mosómedve, az örvös- medt'é, ők gyorsvónaíőn érkeztek; kicsit fáradtak voltak az úttól, új szállásukon kitűnően megreggeliztek, két nap alatt kialudták ötágúkat és az újságíró érdeklődésére kijelentették, hogy ezentúl nem alusznak sémmlféle téli álmot, csak olyan helyen csinálnak ilyesmit, ahol téli eledelt hetn kapnak. Remélik, hogy itt ilyen tapintatlanság nem esik meg velük, s így semmi okuk sincs téli álomra berendezkedniük. Gyorsan értesítették az Északi-sarkon a jegesmedvét is, hogy itt nagyon jó, a pesti gyerekek nagyon kedvesek, érdemes idejönni. Erre aztán megjelent a jegesmedve is. Nem is egyedül, hanem négyesben, mert. kedveli a jó társaságot, ha már itt nem kell fókára vadásznia, legalább legyen kivel elcsevegnie a meleg, pesti téli esteken.

NÓ, MONDJATOK olyan állatot, ami nincs a ml állat - ker ünkben? Több van, mint volt. Mondtam is, amikór újra jött a deputáció, most már kegyesebben, engesztelődve, hogy köszönetüket fejezzék ki, Aztán vigyázza ok is rájuk, ne engedjétek, hogy megint bombát dobjanak közibük, hogy megint megfagyjanak és elpusztítsák őket a gonoszok.

keztetéseket levonni, életének egy-egy pilíantatót belövő formálni. S mi sem természetesebb, minthogy ahány író, ahány költő, ahány eszéista megkísérelte a maga emlékezése virágát letenni mauzóleuma márványára, mind mást és mást látott meg belőle, más és mást talált számára megörökítésre valónak.

A számtalan író és költő közül, akik Leninről írtak, most csupán öt kortérsat szeretnék megszólaltatni, akik valamennyien személyesen ismerték Lenint.

„Vonakodom elismerni a történelem „nagy ember” felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta azt él kell ismernem, hogy Lenin a nagyon nagyok közé tartozik ’ — így vélekedett Leninről H. G. Wells, az angol irodalom leggazdagabb fantáziájával megáldott regényírója.

H. G. Wells megírta a jövő század regényét, képzelete Mars-ialtókkal rtépesf- 'ette be a földet. írt a Csodálatos időgépekről, de ahogyan maga is írta lehetetlennek tartotta, hogy „a nagy íróaszial mögött ülő kis ember — Lenin — megvalósítsa álmait”. H. G. Wells el tudott nézni a Marsig, de nem látott előre a földön. Lenin a földön járt, de tekintete messzi előre nézeti.

,.A hatalom csúcsán ilyen világos fejűnek és hűvösnek maradni csak a tiszta eszmék emberének ada'ik meg.

aki egyben maradéktalan realista is. semmiféle ábrándkép él nem csábítja” — így ír róla a német irodalom nagy idealistája, Emil Ludvig.

„A halál fekete körvonala még élesebben emeli ki jelen őségét a rtagv világ szemében: az. hogy az egész világ dolgozó népének vezére volt” — e szavakat Makim Gorki i, a ió barát mondotta, mikor tudomást szerzett Lenin haláláról. Gorkij a forradalmár ugyanazon a parton állt. amelyiken Lenin. H G. Wells és Emil Ludvig a másik parton áil- *ak, de Lenin szellemének nagyságé ők sem bírták tagadni. „Nála különbül senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, amit nrotelár forradalomnak hívunk ’ — írta róla a franciák Nobel-rlíjas írója Romáin Roland. Romain Roland megértette Lenin álmai', valóságérzetét. Mert 6 a valóság írója volt, mint ahogyan a valóság művésze volt Lenin.

... . . Lenin rokonaihoz írott levelei világosan látta’ják az elmélet és gyakorlat egységét.

Emberi és személyi vonatkozásban láttatják, és ezért ezek a levelek értékes adalékai az ember életrajzának, aki egész életével jövőbe veti ette a holnap szocialista emberének képét” — e sorokat egy másik ismert francia író Henry Barbusse írta Lenin családi levelezése című könyvének előszavában. Barbusse-nek Leni« magánlevelezéséhez írott majdnem 120 oldalas előszava egyrészt emberi apróságokkal egészíti ki a jól ismert. arcképet, másrészt Lenin számos müvének, politikai tanulmányának rövid ismertetését adja. A kiadó azokból a részietekből tett közzé néhányat. afne'yek Lenin emberi arcképét mulatják: A kis. aprólék' i vonásokból plasztikus arckép domborodik ki: egy szerény, csendes, szívós emberé Egy emberé aki munkájával vezető szerepet vilt égv új ársadalmi rend megteremtésében a világot átfogó győzelernre vitelében. Barbusse is életét tette erre at eszm^-e, akár csak Maxim Gorkij.

A Lenin eszméiben hívő, a lenini igazságért küzdő tömegeket azóta százezresen megsokszoroz'a a történelem. Lenin „ma már testi valóságában nem létezik” — írhatta már régen Is Gorkij — „de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak fülében, g nincs a földnek már olyan zuga, ahol ez a hang nem ébresztette volna fel a munkásnépben a forradalornnak. az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésének vágyát.

Lenin tanítványai, erejének örökösei egyre biztosabban. szilárdabban, eredményesebben végzik nagy munkájukat.”

Dr. Horváth Sándor

LEVÉL NYOMÁN:

Jobb rendezési, több hírverést

kíván a kulturáiis

„Baktalórántházán is lezajlott a kulturális szemle járási bemutatója. Az elmúlt évekhez hasonlóan most Is ólt volt szinte minden község kulturális életének jónéháhy képviselője. Az esemény talán azért is érdemel szót, mert alig tért el valamibe az utóbbi évek gyakorlatától. Pedig a legutóbbi évek hasonló rendezvényei már felhívták a figyelmet egykét jelenségre, melyen változtatni kellene. Érdémés, sőt Szükséges lenne változtatni ezután.”

így kezdődik a levél, melyet Asztalos János pusztadobosi pedagógus írt kifejtve véleményét a szemléről. Mivel sok- gondolata nemcsak baklaló- rántházi sajátosságokra utal, hanem megyei, sőt Országos kulturális problémákat feszeget, levele közérdekű. Asztalos János arról ír még, hogy a báktalórántházi bemutató gyenge eredménnyel járt, nem fejezte ki a községekben tapasztalható tényleges kulturális munkát, a fellépő együttesek csak erre az alkalomra állítottak össze műsort, s egyáltalán a szemle megrendezése, színvonala, a számok elbírálása, s a további serkentés sok kívánni valót hagyott maga után.

Ha ezeket a sorokat olvassuk, akad hasonló példa másutt is, nemcsak a baktalórántházi járásban. Rendezés iekinletében nem álltak magas fokon a szemlék. Baktat lórántházán különösen nem, érdektelenség volt tapasztalható a járási szemle bemutatója iránt, mert nem volt kellő propagandája, nem volt jó a szervezés. De nemcsak erről van szó. Baj volt a műsorszámok gördülékenységével, az együttesek egymást zavarták,

..Az együttesek váltották egymást a nézőtéren is, ahogy sor- rákerüllek vagy éppen a jármüvük indult. Az állandó mozgás, a lárma csak zavarta a szereplőket, nemhogy serkentette Volna a közönség figyel- me. Közönség alig volt. Csak gyerekek. Nem csoda hát, hegy ilyen rendezvényre nem ültek be a járás vezetői, kivette azokat, akiket a hivatali beosztás a bíráló asitalltóz kötött...”

A szemlék sok hibájuk ellenére is adtak élményt, hasznos szórakozást, De a folyta ás, legyen bármilyen a neve és jel-|

lege — aligha hozna további eredményeket az eddigi formában. Ami reális kép Baktalórántházán, hasonlóan a megyeihez ,,Á járási szemle bemutatójának statisztikája jő képet mutat. Ott volt 16 község 8 műfajban csaknem 400 szereplővel. Ezek a számik azonban eltakarják azt, hogy a részvevők számán belül egyre inkább eltolódik az arány az általános iskolások javára, évről évre kevesebb, néptelenebb a felhőit Csoport, és szereplésük színvonala sem emelkedik egy két kivételtől eltekintve. Az ófehértói zenekaron, a nyírib- ionyi énekkaron, s a puszta- dobosi színjátszóegyüttesen kívül szinte egyetlen _ öntevékeny művészeti csoport sincs a járásban, melynek hagyományai lennének, fejlődésüket mérni, értékelni lehetne. ,4 legtöbb együttest csak az alkalom hozta egybe és csak erre az egy eseményre...”

Ezekről a jelenségekről ír a pusztadobosi pedagógus, kul- turházigazgató. Jogos a kérdés: szükség Van-e még ilyen fajta Ivúlturálls munkára, hoz-e valamilyen hasznot vagy sem, mit lehet megtartani az eddigiekből és fnit kívánatos más alapokra helyezni?

Válaszolni nem könnyű, hisz eredmény az is, ha egy községben akár alkalmilag is ösz- szeverbuválnak egy-egy öntevékeny együttest, lehet ez

magja is a további munkának. Olyan példák is vannak, mint az ököritófülpösi, ahol éppen á kultúregyüttes, az összetartozás vezette el a részvevőket a továbbtanulásig, az önképzés szorgalmazásáig. Nem kívánjuk elvitatni abszolút értelemben a falusi öntevékeny művészeti együttesek létjogosultságát, fellépéseiket, azonban a művelődés iránti igények egyre erőteljesebben közbeszólnak. A közönséget az olyan rendezvények érdeklik, amelyek egy kis pluszt is adnak, ha nem is vetekednek a 1v-vel, a hivatásos együttesek műsoraival. Nagyobb, mondhatni „hírverő” eseményeknél pedig, mint voltak a szemlék, elengedhetetlen a jó szervezés, az előzetes elbírálás. hogy olyan együttesek lépjenek pódiumra, amelyek igényt tarthatnak a közönség elismerésére.

Nem állt szándékunkban rossz bizonyítványt kiállítani. A tapasztalat és a sürgető követelmények azonban válaszút elé állítják a kultűrmunkáso- kat. A látszat vagy a megszokott gyakorlat miatt már be- idegződött formákat félül kellene vizsgálni. Különben a kultúra terjesztői és önkéntes munkásai elmaradnak a napi 4let kívánalmaitól, fáradozásuk nem fog kamatozni.

e. g.

i legszebb magyar kiadványok a lipcsei Nemzetközi könyv kiállításon

Lengyel Lajos, a Kossuth nyomda Kossuth-dijas igazgatója csütörtökön a Liszt Ferenc téri könyvklubban be- mu atta a sajtó munkatársainak azt a magyar kőnyvkob lekciót, amellyel a hazai kiadók es nyomdák részt vesznek a második lipcsei nemzetközi könyvkiállításon.

E rendelvényre július .1. és augusztus 8. között kerül Sor. A kiállítás a híres vásárváros alapítása 800. évfordulójának ünnepi eseményei közé tartozik.

A magyar könyvkultúráról mintegy 230 kiadvány nyújt áttekintést.

A kiállításon minden szocialista ország képviselteti magát, mellettük elküldik könyv- remfekeiket Svédország. Norvégia, Dánia, Finnország, Japán, Kanada, Franciaország, Irak, Brazília, f » NS/tK nyomdai, könyvkiadói is.

A kiállítás szakmai rendezvényeire a magyar küldöttség három színes filmét Visz magával: bemutatják a képei krónika diavéltozátát, 3 „KönyVek és emberek” című összeállítás könyvtárosaink életéről ad számot, a harmadai film az aranymetszésről készül

Jdeitin — azie& izeméi)el