Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

93 MILLIÓS KÖZSEGFEJLESZTESBÖL forintot ruháznak be. Az ösz- szegből kívánnak építeni 24 280 folyóméter szilárd burkolatú közutat, 30 570 folyóméter be­tonjárdát, 37 kilométer hosszú villanyhálózatbővítést, három autóbuszváró helyiséget. 45 ezer négyzetméter te­rületet parkosítanak és egy közfürdőt létesítenek. Jelen őse.n emelkedik a szociális és az egészségügyi beruházásokra fordított összeg is. Mivel a megye kulturális intézményekkel való ellátott­sága alacsony, ezért mintegy 23 millió forintot ruházhak be írj kukurális létesítményekre. Többek között elkészül 12 óvodai tante­rem, felépítenek kilenc új óvodát, 30 általános isko­lai és nyolc középiskolai tantermet, öt pedagógusia­kéit és egy diákotthont. A művelődést szolgáló épít­kezések során tizenöt mű­velődési házat testesítenek, K/S/Ó. Kis családi színkor nogram is elárul. Emiatt ked­velem. Akivel beszél géni kez­dek, szórakozottan rápillant a két betűre, tizedmásodpercig megáll, és attól kezdve titkon oda-odanéz, töri a fejét, hogy miután én K. S. vagyok, kié lehetett as ing. Bal mell alatt ugyanis es a két betű áll: P. P. Rég látott barátommal alva­dok össze, egyébként finnyás ízlés, finomkodó modor, de nagyon kiváncsi természet. Rögtön látom, hogy a két be­tűn töpreng. Végül nem állja meg, s kérdi: szoktam kapni külföldről csomagot? Nem. De bizonyára veszek olykor effajta ruhadarabot, fehérne­műt, miegymást? Nem szok­tam. — Hát akkor ne haragudj pajtikám, hogy ilyen tapintat­lan vagyok, de nem tudok aludni, ha el nem árulod, mit jelent ez a két betű? — Hja, a két P.? Az apósom a sajátjából ajándékozta kará­csonyra. — Vm úgy — könnyebbül meg —, kitalálhattam volna. Nagyon tiszteletreméltó öreg úr. Mi is a neve? _ Doktor Hegyest Szabó Tihamér. — Anyu — ordította lelke­sülten, amikor hazatértünk —, a Tibi szerelmes! Egy anyára az ilyen beje­lentés nem mindig hat ked­vezően. Első pillantása a szív­re. a második ream esett. Be­szedés pillantás volt, azonnal közöltem, hogy sajnos, mennem kell. Ma aztán újból átmerészked­tem. Csak a Hét gyerek volt otthon és Öcsi harsányan újsá­golta a családi botrány lezaj­lásának. részleteit. Elmondani is irtózatos, mi történt a szívvel. Fele Öcsié léit, fele Tibié. Meg kellett enni, helyben és azonnal. ★ mo zsaszin selyempuplin­B ing, rövid ujjú, es ka­bát nélkül is nyugodtan vi­selhető. Látszik a szabásán hogy mérték után készült amit egyebek között a mo­r ibi tízéves. A húgom fia, de viszonyunkra nem a rokoni kapcsolat, ha­nem a barátság a jellemző. Vannak ügyek, amikben tőlem kér és kap tanácsot. Hugómnak erre vonatkozó kritikája nem mindig pozitív, de ez más lap­ra tartozik. Azaz, hogy ezúttal némileg van összefüggés. Tibi ugyanis a társaságomban volt, amikor a mézesbábos kirakatában azt a bizonyos szivet megpillantot­ta. Azt mondta, megveszi Er­zsikének. Férfiak vagyunk, er­kölcsi es anyagi támogatásban részesítettem. Erzsiké ugyanis — a szemben levő ház lakója —, méltó, a megajándékozás­ra. Tibinek azonban öccse is van, aki szerfelett büszke a báty­jára, és úton-útfélen dicsekszik tetteivel. Ám olykor nem « legszerencsésebbe-n intőnél: A szatmári rész legnagyobb gyára Fehérgyarmaton, túl a városon, Penyige irányában, van. Téglagyár. A szakemberek szerint a legjobb minőségű agyag, amiből o8i a téglát ké­szítik. 70—80 ember dolgozik, mikor hogy — attól is függ: szezon közepén vágj’ végén tartanak. Hosszú szünet után a gyártás március 20-án kez­dődött, és Gégény Béla, a gyár vezetője a műszak utáni ter­melési tanácskozáson már eredményekről beszél majd. A gyárvezető délelőtt a bank­nál járt, pénzért volt. 25 ezer forint lapul a kopott aktatás­kájában, és míg gyalogol ki a község peremére, azon is gon­dolkodik, hogyan is indokolja majd a nyereségrészesedést. Átlag 400 forint jut egy főre. 15 Lóiul a második Nöti sok, de becsülettel meg­dolgoztak érié. A Hajdú—Sza­bolcs Tégla- és Cserépipari Vállalatnak 15 telephelye van, és amikor értékelték az 1984. évi munkaversenyt, a fehér- gyarmati gyár a második hely­re került. Általában kevesebb selejttel, nagyobb anyagtaka­rékossággal, kisebb költségek­kel dolgoztak, mint másutt. Er­ről lehet beszélni. Minderről beszélni kell, de lényegesebb, hogy ebben az évben mintha megtáltosodtak volna az emberek. Márciusban csak tíz napot dolgoztak, ám milyen eredménnyel: a napi kvóta 53 ezer nyerstégla he­lyett 35—80 ezer. Ugyanígy nö­vekedett az égetésnél is az arány. Áprilisban sem csök­kent az iram. Igaz, volt há­rom napos eső, ez visszavetet­te egy kicsit a termelést, s ezt valahogy be keli majd hozni. „Történt valami?” A gyárvezető dél felé érke­zett vissza. A táskát pénzzel együtt fiókjába zárta, s ment ki a kemencéhez, a présgép­hez, lássa, mit csinálnak az emberek. Ebédeltek. Megszo­kott kép, hogy bár ott van a tágas ebédlő, senki nem ül be­le, ki-ki ott telepszik le, ahol alkalmas helyet talál. Téglaku­pacok mögött, agyágdombon ücsörögve, legtöbben kézből szalonnáznak, a - karbantartók meg is sütik a szalonnát. A gyárvezető szót váltott Nyíri László művezetővel. Kurta szó: — Történt valami? — kérdez­te... — Nem — volt a válasz. Nem igen szokott történni semmi. Nem is baj, gondolja Gégény Béla, es cseppet sem kívánja vissza azokat a nyug­talan időket, amikor a rend- 1 bontásokkal, a fegye! mered«­OLVÁSÓNK ÍR/A: Gyarapítják a konyhakertészelel Szocialista brigádok a tsz-ekben Gondolatok a mozgalom tartalmának elmélyítéséhez A SZOCIALISTA BRIGÁD­MOZGALOM megyénk terme­lőszövetkezeteiben 1962-ben kezdett kibontakozni, az ipari munkakollektívák példájára, de a mezőgazdaság sajátosságá­nak megfelelő kellő tapasztalat nélkül. Éppen ezért a mozga­lom a tsz-ekben az elmúlt há­rom éven át útkeresés volt. A szövetkezeti tagok kezdeménye­zésének sikerre vitelét legtöbb helyen a vezetők részéről meg­nyilvánult érdektelenség gátol­ta: elmaradtak a rendszeres ér­tékelések, elhanyagolták ezek­nek a brigádoknak az állandó, sokrétű segítését, amely nélkü­lözhetetlen a hármas elv — szocialista módon dolgozni, él­ni, tanulni — valóra váltásá­ban. E hiányosság következ­ménye jórészt az, hogy 1962- ben 30-ból hétnek, a következő évben 48-ból 16 brigádnak ad­hatták csak meg a szocialista címet. Tavaly már fokozódott a tsz-ek párt- és gazdasági veze­tőinek a figyelme a mozgalom iránt, így 48 közül — legalább­is az eddigi felmérés szerint — 26 brigád nyerte el a megtisz­telő címet A KORÁBBI ÉVEK SZÁMAI azt mutálják, hogy a tsz-tagok körében fokozódott az érdek­lődés a versenynek tartalmá­ban ez idő szerint legmaga­sabb formája, a szocialista bri- gádmozgaom iránt. Hogy mennyire tartós gyökereket eresztett a mozgalom, arra egy­részt bizonyíték, hogy legtöbb brigád — a sikertelenség elle­nére — nem hagyott fel elha­tározásával: másodszor és har­madszor is újra törekszik a szocialista brigád címmel járó elismerés megszerzésére. Ha ehhez hozzávesszük, hogy míg tavaly 48, az idén mintegy száz, száztíz brigád folytatja vagy kezdi a mozgalmat, akkor minden járási, termelőszövet­kezeti vezetőnek éreznie kell megnövekedett felelősségét azért, hogy e brigádok többsé­ge sikerrel küzdjön meg a szocialista címért. Mind a párt-, gazdasági- és tömegszervek, mind a mozga­lomba benevezett brigádok he­lyes tevékenységét, törekvését nagyban segíti az országos szer­vek által kiadott „irányelvek.” Ennek a tsz-ek sajátosságára épült útmutatásnak sok köze volt ahhoz, hogy tavaly a bri­gádoknak több mint fele — ér­demének megfelelően __ el­nyerte a közgyűlés elismerését, a szocialista címet, az oklevelet vagy jelvényt. Ismerve a mozgalom korábbi eredményeit, fogyatékosságait, s; néhány idei szocialista bri­gádszerződés is, mondhajuk: legfőbb gond a vállalások tar­talmával van, ami egyébként szorosan összefügg a járási versenybizottságok, de különö­sen az érintett tsz-ek párt- és gazdasági vezetői segítségének fokával. SZOCIALISTA MÖDON DOLGOZNI, ÉLNI, TANULNI. Ez a három, egymással szoros kölcsönhatásban lévő alapvető gondolat a mozgalom jelszava, s a brigádoknál legfőbb tartal­mi törekvés: az jíj típusú, szo­cialista ember kinevelése. Talán éppen azért, mert a. termelési versenynek elismert hagyományai vannak a tsz-ek­ben is, ezzel a feltétellel volt eddig is, van az idén is a leg­kevesebb gond. Akár a szocia­lista címért, akár a helyi, me­gyei és az országos termelési versenyben kicsúcsosodó jobb eredményekért folytatott ver­senyben a tagok, a brigádok mindinkább igyekeznek képes­ségeik legjavát adni. A munká­val — tehát a termeléssel — kapcsolatos vállalások legtöbb­je, mivel a tsz gazdasági ter­véből indul ki, reális. Ritkán fordul elő „túlbuzgóság”, 10— 20 százalékos tervtúlteljesítési vállalás, olyan, aminek nincs meg a gazdasági feltétele. Ki­mondhatjuk — noha a mező- gazdasági termelés tervtúltelje­sítésének nincsenek, nem lehet­nek korlátái — hogy a brigá­dok termelési vállalásaiban a túlzások ártanak mind a kol­lektívának, mind az egész mozgalomnak. A brigádszerződések tucat­jaiból idézhetnénk az alábbi azonos szöveget: „A brigád va­lamennyi tagja vállalja, hogy szocialista emberhez méltóan fog élni.” Vagy egy másik sé­ma-mondat: „Tisztelétet adunk szüléinknek, az idősebb em­bereknek.” És: „Munkahelyün­kön pontosan, józan állapotban jelenünk meg.” Ehhez hasonló, rokonvonású egyéb dolgok is szerepelnek még a szocialista életmódra törekvő vállalások­ban. Igazak, fontosak, mond­hatnánk alapvetőek ezek a gondolatok, de csupán sémáját — és nem tartalmát! — adják a mozgalom célkitűzéseinek. Mi ezekkel a gond? — Leg­főbbképpen az, hogy — meg- foghatatlanok, érzékelhetetle- nek. Az ilyen vállalásoknak eleget lehet tenni, de a bri­gádban vannak tagok, akik — bármilyen oknál fogva — nem képesek vagy hajlandók erre. Viszont éppen azokról van szó, akikre jobban ráfér a kollektí­va nevelő Itatása! Nem italo­zunk munkakezdés előtt vagy munka közben? Inkább úgy: Kovács János — aki nehezen tud ellenállni — vállalja, hogy nem jelenik meg... ittasan. Ez egyéni felelősség önmagáért, a kollektíva becsületéért. És ha már arról van szó: az egyéni, a személyi vállalás mérhető! A'kár naponta, akár havonként! EZT A GONDOLATOT akár újabb bekezdés nélkül folytat­hatnánk, rátérve a másik — és egyben legtöbb gonddal já­ró — önkéntes vállalásra, a tanulásra, a művelődésre. Csak kirívó példaként érdemes meg­említeni, hogy szinte általános volt 1962-ben, 1963-ban: „A brigád valamennyi tagja vál­lalja az általános iskola nyolc osztályának az elvégzését...” S tették ezit a vállalást olyan brigádokban, ahol a tagok is­kolázottsága 3—8 elemi, illet­ve általános iskolai évfolyam, életkora 25—65 év között vál­takozott. A tanulás, a magasabb mű­veltség, a több szakmai tudás igen-igen lényeges, és valóban ezzel teljes nemcsak a szocia­lista brigád címért versenyzők­nek, hanem valamennyi dolgo­zónak az élete. De ha különb­séget kell tennünk a brigádok­ban az egyes emberek munka­bírása, közösségi életével kap­csolatos minimum-igény között, akkor különösképpen szükséges figyelembe venni a tagok ké­pességeit, előképzettségét a tanulás, a művelődés terén. Sajnos, elvétve akad olyan vállalás, amelyben — a tag döntése alapján — névreszó- lóan lenne megjelölve, ki vég­zi el ebben az évben az iskola következő évfolyamát, kik azok, akik a szakmunkáskép­zésben vesznek 'részt, vagy olyanok akiknek a körülmé­nyei csak azt teszik lehetővé, hogy abban az évben csak politikai oktatásban, vagy is­meretterjesztő előadássorozaton tudnak részt venni. Vagy nem számít-e lényeges eredmény­nek, hogy a 60—65 éves tag egy szak könyv tanulmányozását az ebből szerzett ismereteknek az alkalmazását vállalja? De, nagyonis! É SOROKBAN CSUPÁN TÖREDÉKÉT sikerült felvetni a tsz-tagok szocialista brigád­mozgalmával kapcsolatban je­lentkezett, még ma is meglévő gondoknak. A legfontosabb mondanivaló fentebb már ki­derült: egyeni alkat, képessé­gek és lehetőségek alapján he­lyes a mozgalomban résztvevő tagoknak megtenni vállalásai­kat. Az élet bármely kérdésében változtatni a dolgokon éssze­rűtlen, ha azzal nem jár együtt a még jobbra való töreki'és, de ha van értelme a módosítás­nak, akkor bátran meg kell tennünk. Ez vonatkozik a tsz-ek szocialista brigádmozgalmára is. A termelés terén tett válla­lások valóra váltásáért már megkezdték a munkát a brigá­dok, de ahol szüksége merül fel a szocialista életmód, a ta­nulás terén az egészséges kor­rigálásnak, ott — most még van rá idő! — ajánlatos ezt megtenni azért, hogy reális alapokon minél több brigád bátran állhasson év végén < tsz közgyűlése elé. Samu András nj bölcsődék, őiodsík. művelődési búzák. iskolai ián lennek épülnek as idén megyénkben amelyekben akár fővárosi színtársulatok is tartha nak előadásokat. A rend és jogbiztonság fej­lesztésére 400 ezer forintot fordítanak, amiből többek kö­zött négy tűzoltószertára!, épí­tenek és egyenruhát vásárol­nak az önkéntes lüzoítók ré­szére. Az igazgatási ágazaton kétmillió forintot ruháznak be, amiből kilenc sportpályát és hat sportöltözót létesítenek.. De jelentős az az összeg is, amit a tanácsok a fiatal diákok részére ösztöndíj formájában biztosítanak. Pénzügyi és lebonyolítási ágra, a korábbi bankhitelek visszafizetésére és az 1966 év­ben épülő nagy és anyagigé­nyes építkezésekre 24 millió forintot tartalékolnak a taná­csok. Ez az összeg további le­hetőséget nyúj\ a községek által megtervezett létesítmé­nyek folytatásához. Balint Lajut A megye községfejlesztési alapjának 1965 évi bevételi előirányzata 93 millió forint, amelyből 82 millió a pénzhoz­zájárulás, 10 millió á lakos­ság társadalmi munkája, és egymillió forint a saját és he­lyű anyagok felhasználási ér­téke. Az ez évi községfejlesz­tési alap 1964 évhez viszo­nyítva kilencmillió forint emelkedést mutat. A növeke­dés abból adódik, hogy a. termelőszövetkezetek je­lentősebb összegű pénz­zel, nagyobb értékű tár­sadalmi munkával kíván­nak hozzájárulni egy-egy létesítmény kivitelezésé­hez. A tanácsok kiadási elő­irányzata megfelel a 93 millió forintnyi bevételnek. A kü­lönböző ágazatok kiadásait gondos, tervező munka előzte meg. A végleges formába ön­tött tervük alapján ez évben gazdasági ágazatra 32 millió Meditáció 5 fél I Holt nekkei, meg száz egyéb gond­dal kellett bajlódnia. Azért most is van gond, csak más természetű. Tavaly kísérletkép­pen B—30-as blokktéglákat gyártottak. Idén már nem kí­sérlet, szerves része a gyártás­nak. De nemcsak a blokktégla, hanem a kettős méretű, maga­sított falazótégla is. Egyikből is, másikból is 200 ezret kell készíteni, és. ehhez a munká­hoz — míg be nem tanulják az emberek —, nagyon oda kell figyelni. Két alagút — 90 millióért Érdekes, — tűnődik míg var­ja. a fél egyet, hogy a présgép induljon — az új iránt mindig rugkapálóznak az emberek. Tavaly még száját húzta az, akinek a B—30-as téglát kínál­ták eladásra. Most mindenki azt venné. Nem csoda, hiszen az új téglák, az egyik kétszer, a másik majdnem négyszer na­gyobb a réginél, meggyorsítja az építkezést, maltert lehet ve­le megtakarítani és jó hőszi­getelő is. Ezért kellene sok belőle. Majd jövőre. Jövőre már hozzákezdenek megépíteni az új gyárat. Teljesen új lesz minden, korszerűsítik a gépe­ket, két alagútkemencét épí­tenek, egyet-egyet 45 millió fo­rintos beruházással. Az új _ gyár­hoz már megfúrták a bányahe­lyet, egyelőre 60 millió köbmé­ter föld az, ami alkamas lesz téglatermeléshez. A terv is jócskán növekszik majd, 8 mil­lióról 50 millióra. Közben Juhász Sándor, a présgép kezelője megindította a gépet. 5 perccel fél 1 előtt. A szocialista brigád vállalása ez is: 5 perccel előbb indulnak reggel, délben, hogy pontosan a kezdési időre a rakodók, a szállítók már dolgozhassanak... Ezt is meg kell említeni dél­után, mert csak így lehet el­emi, hogy túlóra nélkül, vasár­napi munka nélkül, hajrá nél­kül legyártsák azt a 320 efiC plusz téglát, amennyivel töDb a tavalyi tervnél az idei. A szocialista brigádok azt vállal­ták, hogy fokozzák az egy órá­ra eső termelés mennyiségét. Jól csinálják. Hogy is mondta Nagy Sándor: — Ha már bent vagyunk a gyárban, akkor iparkodunk. — Jó igazság. A présgép ontja a téglákat. A kurta szalagnál egy-egy em­ber áll jobbról is, balról is, rakják a kocsikig a megfor- niá gyagot. ötöt-hatot vesz- uek egyszerre kézbe, az egyik dobja, ke tőnek letörik a sarka; selejt. No, ez is szót érdemel. A selejíet csökkenteni kell, ennek nagy jelentőséget tulaj­donít a tröszt is. Április else­jével bevezették a minőségi bélyegzést. Ösztönző hatása van. Ha a seiejt 0.8 százalé­kon alul van, a termelt meny- nyiség 1,1—0,3 százalékát ki le­het fizetni jutalomként. De ugyanez vonatkozik a magas selejtre is. Ha valaki selejíet termel, az érték eg'y részét le lehet vonni Csille és mosón w Gégény Béla a bedöntőháznál fejezi be aznapi körútját. A két öreg, Eereczki József es Szabó Zsiga bácsi szorgalma­san tologatják a csilléket. Nem könnyű munka, egy csillében közel egy köbméter föld van, 250 csille, 200 köbméter. Be- íeczki megjegyzi: — Ez aztán elveszi az ember kedvét a sze­relemtől. — Nevetnek. Nevet a gyárvezető is. így, mosolyogva ballag vissza az irodáig. Jót tett a telepbejárás, alaposan meghányte-vetette magában miről beszél majd a délutáni tanácskozáson. SlíPfts F.rnrí tag szorgoskodik. Gondoskod­nak a helyi ellátásról is: 5 hol­don termelnek majd vegyes zöldséget. A szőlőskertben nem okozott kárt a tél; itt 15—20 tsz-tag szorgosan végzi a tavaszi mun­kát. A közös gazdaság több mint 70 mázsa sertést, és harminc mázsányi hízómarhát adott e) az idén. Az állattenyésztésben sokat segít a 240 ezer forintot beruházással készült gazdaság* törpe vízmű Wim Lajei A határszemle bizonysága szerint megfelelően teleltek az őszi vetések a tiszaeszlári Győ­zelem Tsz-ben. Ahöl gond volt, ott segítettek: pétisóval ser­kentették & fiatal növényeket. A szántóföldeken a legtöbb tavasza aprómagot elvetették. A hatván hold betelepítéséhez szükséges dohánypalánták szé­pen zöldellnek a melegágyak­ban. Ha az idő kedvez, április végén megkezdik a dohányüi- tetést. A kor.yhakertészet 40 hőidről SÍ holdra gyarapodott ae idén. A zöldségesben 40

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom